Százhalombattai Hírtükör, 1990 (3. évfolyam, 1-25. szám)
1990-07-04 / 14. szám
SZÁZHALOMBATTAI HÍRTÜKÖR * Strand-idény gondokkal Mester Emil forró nyara Nemrégiben láttam egy erősen mozgáskorlátozott hölgyet az édesapjával a strand bejárata előtt. Annak rendje és módja szerint fizették a belépti díjat. - mesélte Mester Emil, a Sportközpont igazgatója. Akkor döbbent rá, az ilyen emberek nem szórakozni, napozni mennek. Hátrányos helyzetük okán létfontosságú számukra a rendszeres testmozgás, az úszás. Ez indította arra, hogy a társadalombiztosítási igazgatóság irányába lépéseket tegyen támogatásukért, hogy ingyenes belépést biztosítsanak a mozgáskorlátozottak részére. Hadd mondjam el, az összevont strand és sportpálya új vezetője sok más kedvezményes belépési díjat kezdeményezett. De ahogyan ez történni szokott, az átlagember nem ezekre figyel, hanem egyre ingerültebben szemléli: 30 forintról 40-re emelték május elsejével a strand belépti díját, és nemrégiben kötelezővé tették a parkolási díjat az egész parkoló területén. Pedig az elmúlt év során hány meg hány közlekedési dugó keletkezett csúcsszezonban, vagy egyik-másik nagyobb szabású sportrendezvény során. Hány meg hány autós átkozódott, és hányan koccantották össze kocsijukat a keresztül-kasul parkolók között. Talán nagy baj az, ha valaki rendet próbál teremteni ebben a kuszaságban? Alig hihetem. És persze azon is lehetne meditálni, miért kell minden áron kocsival furikázni a strandig, gyakorta néhány száz méteres távolságra. Pedig hát Mester Emil kaotikus állapotban vette át az összevont sportlétesítményt. Mert lám, a csatornázási díjak ez év elejétől az égbe szöktek. Szerencsétlennek bizonyult az áprilisra beütemezett tatarozás is. És váratlanul érvényesült a Murphy-törvény is, május elején a nagy medence bealgásodott. A tanács és a PVCSV 100 ezer forintot irányzott elő a medencék tatarozására, ám a festés úgy 800 ezer forintot igényel. Gondjukat tetézte a temérdek csőrepedés is. Megpróbálták a lehetetlent tovább üzemeltetni a strandot, és úgy tűnik, sikerült - tegyük hozzá - csak részben. Nagy nehézségek árán importból szerezték be az algátlanító vegyszert, nagyobbára saját erőből kijavították a csőrepedéseket, ám a medencék újrafestése elmaradt. Talán majd arra is sor kerül jövőre. Megoldották a strand és a sportpályák karbantartását is önerőből. Aki ebben a munkában részt vállal, nagyobb fizetést kap. Ilyen egyszerű? Igen, csak talpraesett ember igényeltetik ahhoz, hogy ezt a szerteágazó munkát kézbe vegye és megszervezze. Úgy lehet, elkalandoztam kissé az integrált sportintézmény gyülemlő anyagi gondjainak táján. De meglátásom szerint lehetetlen minderről hallgatni, és nem lehet nem különválasztani a rendszeres testmozgást igénylő embereket a strandolgató, szórakozni, enni-inni vágyó, minél kevesebb mozgást igénylő, órákat napozgató emberektől. A jelek szerint ugyanis Mester Emil ízig-vérig sportember, és ezt ezúttal nem a minőségi sportra vonatkoztatom. Nagy erőfeszítéseket tesz azért, hogy testmozgásra bírja a kényelmeskedő városlakókat, íme csak néhány az akciói közül: reggel 6-tól 8.30-ig 100,- Ft-os bérleteket bocsájtott ki tíz alkalomra az úszni vágyóknak. (A reggeli órákban tehát 10 forint a belépti díj.) Délután 5 és 6 óra között kocogni lehet a futópályán, öt kört kell megtenniük a futóknak. (Ez 2000 méter.) Aki pedig 20 alkalommal lefutja ezt a távot, az ingyenes strandbérletet kap tíz alkalomra. Szerteágazó tevékenység kezdődött ez évtől az ezernyi gondok közepette ,s a strandon és a sportpályán. Napközis gyermektábor indult teljes ellátással, strandolási és sporttevékenységgel, ezt pedig összehangolták az ercsi, érdi és helyi gyermekek között. A táboroztatás kéthetes ciklusokban folyik. Szerződéseket kötöttek a fővárosi gyermekeknek úszási és sportolási lehetőségekkel. Külön foglalkoznak a hízásra hajlamos gyermekekkel, egészségügyi dolgozók irányítása mellett. Egyre több fiatalt sikerült teniszezésre bírni, bár a teniszpályák kapacitása még lefedezetlen, és kosárlabda szakosztály indult az utánpótlás nevelésére. Szólnunk kell még a mini-foci bajnokság országos döntőjéről is, amely városunkban zajlik majd. Mester Emil sokat vár a strandröplabdától. Ez egy új sportág, kétkét pár áll szemben bokáig érő homokban. Az izgalomban felhevült közönséget időnként hideg zuhannyal „hűtik le”. A dunaújvárosi, százhalombattai, dorogi és tatabányai előversenyek után városunkban kerül majd sor az országos döntőre augusztus 18. és 19. között. És mindezek mellett folyik a szponzorok keresése, utánjárás a garanciális belátásokra, alkudozni a strand területén létesített szolgáltatási egységek bérleteiről. Erről szólva elmondanám, két újabb impozáns büfé épült, de még ez is kevésnek bizonyul. A szezon végén újabb két versenypályázatot hirdetnek majd. Felmerült egy vízicsúszda ötlete is, ha a tanács nem tudja majd támogatni, egy kft keretében fogják létrehozni. * A jelek szerint növekszik talán városunkban a sport- és mozgásigény. Csak nehéz, olyan nehéz elindítani. Rövid beszélgetésünk végére Mester Emil arcán verejtékcsöppek jelentek meg. Búcsúzóul még rágyújtottunk egy újabb cigarettára. Isten tudja, hányadikra... Szaniszló József Ásatás, géppuskafészek Holpert Ágnes ősrégész, a Művelődési Minisztérium Múzeumi Osztályának kutatója nemrégiben arról tájékoztatott, hogy a 115-ös számú halom feltárása során második világháborús nyomokra lelt. Jól kiépített harcállás volt itt, és a nagyszámú töltényhüvelyek tanulsága szerint talán géppuska lőállás is. Ám mint megtudtuk, mindezek ellenére a régészeknek a 115-ös halomban is sok keresnivalójuk van az ásatás során. - Tulajdonképpen mit kutatnak Önök a 115-ös számú halomban? - Az idei ásatást 4-5 hetesre tervezzük, tekintve, hogy a minisztérium ennyi fedezetet biztosított erre az évre. Erre az esztendőre az a feladatunk, hogy tájékozódjunk a halom belsejében, tisztázzuk az egyes rétegeket, és tisztázzuk a sírkamra helyzetét. A következő évben mindenképpen folytatjuk majd a kutatást, és remélem, a sírkamrát olyan állapotban találjuk, hogy rekonstruálhatjuk egy helyszíni bemutató kialakításának érdekében. - Milyen leleteket keresnek? - Azt már rég tisztáztuk, hogy a halmok korát az i. e. VII. századra tehetjük. Olyan nép vagy népcsoport temetkező helye volt ez, amelyet semmilyen népnévvel sem jelölhetünk, tekintve, hogy írásbeliségük nem volt, következésképpen írásos feljegyzés sem maradt utánuk. Ezért valamelyik kultúrával szoktuk jelölni az adott történelmi korban élő népcsoportokat. Megfigyelhetjük, hogy egy-egy kultúrához tartozó népek azonos módon gazdálkodtak, adott társadalmi viszonyok között éltek, azonos szerszámokat és felszereléseket használtak, azonos rítus szerint temetkeztek. A halmok feltárása során megállapíthattuk, hogy az úgynevezett Hallstatt-i kultúra népeiről van szó. A kultúra nevét egy ausztriai (Hallstatt) faluról kapta, ahol több mint ezer sírhelyet tártak fel a régészek. A Hallstatt kultúra keleti ága a Dunántúl területére esik, a százhalombattai földvár területére is, amely egyébként a korai bronzkorszaktól kezdve lakott terület volt. A nagyrévi és vatyai kultúrák többrétű települése található a földvár déli részén, az úgynevezett télén. Ettől kissé északabbra a földvárban egyrétegű kora vaskori település nyomai találhatók. Ezt a helyet még nem ástuk, csak terepbejárási lelőhely azonosítást végeztünk el. Az előkerült cserepekből, edénytöredékekből és a földvár oldalában található beásásokból azonosítottuk, a korai vaskorszakban is lakott volt a település. Megállapíthatjuk végül, hogy a halmok a törzsi arisztokrácia temetkező helyei. A sírok szerkezetéről el kell mondanunk, hogy az antropológiai vizsgálatok szerint egy halomba egyetlen halottat temettek, felöltöztették a legdíszesebb ruhájába, fegyvereivel és ruhadíszeivel együtt, egy nagy máglyán elégették, majd a hamvakat összekotorták, és a hamvakat a megépített sírkamrába helyezték. A sírkamra végül is egy kis házikó, az alját döngölt agyagpadlóval vagy lapos kövekkel alakították ki, oldalát és rétjét fagerendákból építették. A sírkamrába helyezték el a túlvilágra szánt élelmet is az úgynevezett szitula fazekakba. A kerámiára jellemző volt, hogy kézzel formálták, a korongozást még nem ismerték. Gazdagon díszítették kerámiájukat, fekete grafittal, piros és fehér festékkel díszítették az úgynevezett meander mintát alkalmazták. A kiégetett kerámiát szépen felcsiszolták, attól kaptak az edények olyan csillogó fényt, mintha mázasak lennének. A 114 sírból előkerült egy na - és vita gyón szép lelet, egy vadkanagyaras vas zabla, ami hajdani tulajdonosának előkelő származására utal. Ugyanis már a rézkor idejében is hatalmi szimbólum volt a disznóagyar. A mostani, 115-ös sírból még nem kerültek elő leletek, egyelőre csak tájékozódunk a halmon belül. Lapunk május 23-i számában megjelent egy kollektív olvasói levél, amely szerint - idézem: „Holpert Ágnes erre úgy reagált, járuljak hozzá a feltáráshoz, s ha nem találnak érdemleges leletet, korlátozások nélkül használhatják a területet.” Mi a véleménye erről a kérdésről? - Nem áll szándékomban a csipkelődő kiszólásokra reflektálni, de azt ki kell jelentenem, ilyet nem mondhattam, és meglátásom szerint már a felvetés is naiv. A régész minig tudja, hogy mit keres, és minden alkalommal lényeges leleteket talál. Mindenik sírban találunk valamit, mert hiszen a halmok végül is sírok. Ha netán a megelőző korokban kirabolták, vagy megrongálták is azokat, számunkra korhatározó leleteket, vagy más, számunkra lényeges körülményeket tapasztalhatunk. Én nem az ásatás utáni hasznosításról szóltam, hanem azt igyekeztem megmagyarázni, hogy ha szerencsés esetben egy jól állapotban lévő halmot sikerül feltárnunk, azt meg szándékozzuk tartani egy helyszíni bemutató kialakítására. A kisajátítás a tanács vagy a helyi múzeum hatásköre. Egy szokványos ásatás során az árkot általában betemetjük, és visszaállítjuk az eredeti állapotot. De az ásatásra mindig szükségünk van, mert minden egyes alkalommal lényeges dolgokat tudunk meg ezek során. -o -f UTCANEVEINK Könnyű egy húszéves városnak. Az olyan városmatuzsálemek, mint Sopron vagy Szentendre, utcaelnevezéseit évszázados hagyományok alakították ki. S mindenekelőtt a praktikusság nézőpontja. Ahol a halpiac volt, az lett a Hal tér, az a szentendrei utca, mely Dunabogdány felé vitt, természetes, hogy évszázadokig a Bogdányi út elnevezésre hallgatott. A pékek céhének utcája ltt a Pék utca, s Budán, a Vízivárosban a halászok jégvermeinek helyét a mai napig Jégverem utcának hívják. Százhalombattának azért könnyű, mert itt nem kellett a Bogdányi utat elkeresztelni Vörös Hadsereg útjának, az Erzsébet teret Engels térnek, s a Nádor utcát Münnich Ferenc utcának. Itt többnyire minden maradt a régiben, illetve ha „szocialista fejlődésünk eredményeiről" vagy a „szocialista és munkásmozgalom nagy alakjairól” támadt ingerencia utcát elnevezni, akkor nem kellett mást csinálni, mint a frissen kirajzolódott várostérkép üres sávjaiba be kellett írni a neveket. Ingerencia pedig országszerte bőven támadott, így keletkeztek olyan hírhedt megoldások, mint az Andrássy út helyett a Népköztársaság útja vagy csak úgy egyszerűen a Joliot-Curie tér. Az előzőnek megvan az a komoly „előnye”, hogy történelmünk egyik nagy alakját sikerült kiiktatni egy olyan fogalommal, amely fogalom még negyven év próbáját sem volt képes kiállni. Az utóbbi szó pedig azért „praktikus”, mert azt a lakosság ki sem tudja mondani. Százhalombattán az utcanévadók nem voltak ilyen könyörtelenek az emberekkel szemben. Minden utcanév csupa jó magyar név, mindet ki lehet ejteni. A névadásban néha még bizonyos tematikus játékosság is felfedezhető. Ilyen a dunafüredi Tél, Tavasz, Nyár, Csillag, Hold utcák sora, ahol a meteorológiai és csillagászati szempont vezette a névadók ceruzáját. Csupa törökverőből áll például az urbárium fölötti terület- Szondy, Zrínyi, Dobó, Hunyadi. Híres dátumunk: Március 15., nemzeti gyásznapunk: Október 6. és ideológiával agyongyötört Augusztus Huszadikánk ugyancsak egy bokorban van az optimistán hangzó Ifjúság útja mentén. Csupa természettudós neve olvasható a Pataki sétány mellékutcáiban: Bláthy, Jedlik, Irinyi, Eötvös, Bolyai. A Nagyrét mellett egymás mellé kerültek a Páva, Fürj, Vidra, Ponty és egyéb állatnevek. Néha elképzelem magamban, hogy milyen jóízű szórakozás lehetett mindez annak a tanácsi tisztviselőnek, akire ezt a feladatot bízták. Itt végre alkothatott. A politika témakörében már vannak ízetlenségek és sok az elavult dolog. Ilyen például az Újtelep két utcája, a Felszabadulás és a Vörös Csillag, s még a Néphadsereg is ide kívánkozik. A felszabadulásról azóta már az oroszok is kiderítették, hogy csak okkupáció volt, a Vörös Csillag ma már a rózsaszínnél is fakóbb árnyalatban pislákol, s a „nép hadserege” egy tollvonással visszakapta régi szép „honvédség" elnevezését. Az ófalusi Alkotmány utca ezzel szemben nem tartozik ebbe a kategóriába, értem ezalatt azt, hogy alkotmányra ezután is szükségünk van, a kérdés legfeljebb az, hogy milyenre. A Szabadság utca ugyanezt a változásigényt fejezi ki: szabadságra a jövőben is szükségünk lesz, de nem olyanra, mint a régi volt. Szóval, ha lehetne javaslatot tenni, ezek maradjanak. Mindenképpen dicséretes, hogy egy hosszú, széles utca, a város egyik tengelye Damjanich honvéd tábornok nevét viseli. Sajnálatos, hogy a többi aradi tizenkettő nevéből egy sem található a térképen. Van viszont Kun Béla az ófaluban, még egyszer olyan hosszú, mint a vele párhuzamos Petőfi és Kossuth. Egészen nyúlfarknyiak a Jókai, Móricz és Arany János utcák. Az utóbbiakat nem is az „utca”, hanem a lekicsinylő „köz” elnevezéssel illették. Aki ismeri a terepet, tudja, hogy tényleg a „köz” elnevezésnek van létjogosultsága.Sok minden van, amit nem kell kifogásolni. Ilyen a szép hosszú Stromfeld Aurél utca Füreden. Stromfeld kiváló katona volt, a Tanácsköztársaság zűrzavarában soha nem tévesztette szem elől a nemzet érdekeit. Szakmai tudás, progresszív elkötelezettség, magyarság - ezek voltak együtt személyiségében. Nem rajta múlott... Az igazi problémát a Szamuely tér jelenti számomra, amelyet valamilyen fatális következetlenség folytán majdhogynem metsz a Stromfeld Aurél utca. Az életben ugyanis nem volt közöttük olyan a viszony, hogy „metszették” volna egymást. Szamuely, a vérengző Lenin-fiúk parancsnoka a terror embere volt, Stromfeld a tisztes katonai helytállásé. Nézem a térképet, újabb nevek után kutatva. Tudom, hogy itt sosem volt Nádor utca, de azért Münnich Ferenc nevét keresem. Talán az olvasó szerencséje, hogy nem találom, mert akkor ez a kis glossza még vagy húsz sorral tovább folytatódna. Jerner 3. oldal