Százhalombattai Hírtükör, 1991 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1991-06-26 / 13. szám

SZÁZHALOMBATTAI HÍRTÜKÖR Hivatásos pártfogás, felügyelet nélkül Tari László foglalkozása hi­vatásos pártfogó, és felügyelő, akit a bíróság vagy a gyámható­ság rendel ki olyan kiskorú gye­rekek mellé, akik szembe­kerülnek a társadalommal. Fel­adata: figyelemmel kísérni a gondjaira bízott gyerekek sorsá­nak alakulását, és segíteni rajtuk a bajban, így szól a hivatalos meghatározás. Ám az emberi kapcsolatok ennél sokkal bonyo­lultabbak, így hát barátjául sze­gődik - bár hivatalos kirendelésre - olyan gyerekeknek, akikkel /sa­ját bevallásuk szerint/ senki sem törődik, akiket senki meg nem kérdez, akiket sehová nem en­gednek be, egyszóval akik a tár­sadalom szélére sodródtak. "Van, akit simogatni kell, van akivel keményen kell bánni." - mondja. Irodájában szabadság és megértés uralkodik. Itt a diákok is rágyújthatnak - habár ő nem dohányzik. A mozdulatok lefog­lalják őket, oldottabbá válik a hangulat. Életútjára visszatekintve úgy látja, hogy már pedagógus korá­ban­­22 évet töltött a pályán i igyekezett olyan egyéni tanulási­nevelési módszereket kidolgoz­ni, amelyek segítségével köze­lebb kerülhetett a diákokhoz. A hagyományos tanár-diák vi­szonyt nem tartja a legjobbnak, ezért is változtatott hivatást négy éve. A pártfogó helyzete nem könnyű, hiszen minden szabályt aggályosan be kell tartania, hogy másoktól is ugyanezt kérhesse. Irodája, lakása mindig nyitva áll, telefonja a nap minden órájában hívható. Ez családja számára sem kis megterhelés. Százhalombattán jelenleg 35 gyerek áll "pártfogása alatt", 27 családból. Zömük iskolakerülés, csavargás, bolti lopások miatt. Ez a létszám valószínűleg növeked­ni fog, mivel már most sokkal több kiskorú szorulna pártfogás­ra /jelenleg 16 személy ellen fo­lyik büntető eljárás/. A gyerekek nagyobb része önhibáján kívül kerül bajba. Cse­lekedeteik hátterében rendezet­len családi körülmények vagy a baráti társaság áll. Gyönge aka­rat, befolyásolhatóság, sértődé­­kenység, konokság, pimaszság járul mindehhez. Mind nagyon elesett, saját lábán nem tud meg­állni. "Én vagyok az egyik lá­buk." - mondja Tari László. A fő cél: az általános iskola befejezése, ill. a csavargó élet­mód megváltoztatása. Szankcio­nálási lehetőség nincs a pártfogó kezében, de erre nincs is szükség. A gyerekek többsége nem velejé­ig romlott, bár akad olyan is­­a 30-ból kb. 2/, akin már a pártfogó nem tud segíteni. A legnagyobb baj, hogy a szülők jelentős része nem partner a gondok megoldásában. Nem teljesítik ígéreteiket, eltitkolják gyerekük ügyeit, pedig ezzel nem védik őket, csak ártanak nekik. A másik segítség az iskola le­hetne, de az gyakran elemi fel­adatainak sem felel meg. A baj forrása - Tari László felfogásában - a kisgyermekkor­ban keresendő. Amikor a gyesen lévő anyuka örül és büszke fiára, amiért az egyedül játszik a téren. Akkor engedi el a kezét, amelyet más fog meg: a haver, az utca, a kocsma előtt álló felnőtt. Elég egy kicsit gátlástalanabb, na­gyobb gyerek, máris ő a vezér. Ez a bandába verődés legalacso­nyabb foka, de már szervezet. El­őbb apró hülyeségeket csinálnak, és mivel gyakran maradnak bün­tetlenül, a végén nagyobb lesz a baj. Egy alkalommal például több kocsit törtek fel, míg cigire nem bukkantak, mert éjjel 11 táj­ban elfogyott nekik. Semmi egyebet nem vittek el. E téren több segítségre lenne szükség a hatóságok részéről. A legnehezebb dolog: a gye­rekek bizalmába férkőzni. Tari László leül a téren a gyerekek közé és elbeszélget velük. Igyek­szik megérteni őket, megtudni, hogy mit akarnak, és segíteni ter­veik megvalósításában (ha reáli­sak). A gyerekekkel meg azt szeretné megértetni, hogy nem az a lényeg, hogy most baj van, ha­nem hogy többé ne legyen. Arra vágyik, hogy még soká­ig folytathassa ezt a munkát, de az ifjúságvédelem ügye rosszul áll, fél, hogy nem innen megy majd nyugdíjba. A legnagyobb elismerés számára, amikor volt pártfogoltjaival találkozik, akik örömmel mutatják a feleségek fényképeit, boldogan tolják a ba­bakocsit. sí LOTTO - PARANOIA Minden pénteken nagy napra virrad az ország. A lottóhúzás napjára. Ami engem illet, hidegen hagy ez az egész attrakció. Minthogy tizenegy évi következetes kollektív botlásunkból mindössze két darab kettesre meg egy satnya hármasra futotta, úgy megsértődtem, hogy azóta sem gyarapítom az RT. vagyonát, nem veszek egy fikarcnyi szelvényt vagy sorsjegyet sem. Igaz, így azután milliomos sem lehetek­­ ebből. Elé ez magánügy, s teljesen mellékes. Ettől még az ország apraja-nagyja milliós lázban éghet. Végülis a nemzet üdve az, ami most kockán illetve kerékben forog. Lesz-e valaha is megnyugvás a lelkekben? Mert pillanatnyilag csak békét­lenség van és a végsőkig fölcsigázott várakozás. Egyesek újabban már nem átallanak "bundát" is emlegetni. Hírlik, hogy midőn e horribilis nyereményalap még csakúgy a 90 millió körüli gyerekcipőben járt, Százhalombattán is kitöltöttek egy ötöst. Csak­hogy a sorozatban vett szelvényekből ez az egy nem érkezett be oda, ahol értékelik... Igaz, vagy csupán pletyka? Bárhogy is van, az alapszabály könyörtelen. Mondja is a TV-ben az RT. illetékese, hogy ideje lenne korszerűsíteni, merthogy most nem az! Dehát úgy szól az ősrégi török mondás is: egyedül Allah a tökéletes! Mellesleg, szerintem sorsüldözött ember az, aki megnyeri a milliókat. Csak gondoljunk bele! Először is, amint hírét veszi, hogy ő a nyertes, az örömtől ott helyben kitöri a frász és megüti a véres agyguta. Ha történetesen mégsem, akkor a kéregetők, tőkéstárs-keresők, zavart­ agyú feltalálók, só­­gorok-rokonok olyan fergeteges hada rohanja meg, amihez képest a tatárjá­rás csak ünnapi körmenet. Ettől teljes illegalitásba kényszerül és a szűk családi kört leszámítva még egy jóízűt sem dicsekedhet vele, különben kész lidércnyomássá válik az élete. Mármost tételezzük fel, hogy túléli az örömhírt és a pénzéhes inváziót, akkor jön a legnehezebb próbatétel: itt a pénze, mire költse? Autó, emeletes villa kacsalábbal, toronyóra lánccal, üzleti befektetés..? Csupa sekélyes, földhözragadt anyagiasság? Sehol egy nemesebb, magasztosabb cél, valami kitörésféle az egoista érdekek szűk köréből? Valószínűleg ezért mondják, hogy a pénz nem boldogít... Én mondom: kész istencsapása az a negyed­milliárd forint. Mégha dollárban lenne..! A városi postahivatal tájékoztatása szerint a 10. héten l azaz március elején 1­4568 szelvény kelt el. Ezt követően meredeken emelkedett az eladás a 20. hétig, amikor is 28.581 szelvényt értékesítettek. A vásárlási kedv ezután enyhén csökkent a 24. heti 23.657 eladott szelvényig. A helyi OTP összesített adatokkal szolgált: februárban 10.914, március­ban 9.029, áprilisban 11.649, májusban 25.228 szelvény kelt el. Fortuna Istenasszony nem igazolta vissza igyekezetünket, a 2-es, 3-as találatok száma alig emelkedett, 4-es találata senkinek nem volt. - szilasi - ÉRMET ÉRŐ TÁNCLÉPÉSEK Pillár Krisztina az 1. sz. Általános Iskola VI. D osztályos diákja első díjat nyert a Szarvason megrendezett Országos Néptánc Szólófesztiválon. E teljesítmény mögött hatéves táncos múlt van, és komoly felkészü­lés, amely Szigetvári Józsefnek és Deffend Irénnek is köszönhető. (A verseny előtt például minden nap próbáltak.) Az elődöntő Bagón volt, ahol egy szervezési hiba következtében kima­radt Krisztina neve a továbbjutók lis­tájáról. Jól hangzik, éppen a későbbi országos elsődíjast nem küldték vol­na tovább... Krisztina annak idején szülői el­határozásra ment el az első próbára, és az annyira megtetszett neki, hogy ezzel eldőlt "pályafutása". Kissé babonás kislány, kabalaba­bája a színpadra is elkíséri.Eddig sze­rencsét hozott. Legutóbb már az iskolában is kipróbálta hatását, ott sem eredménytelenül... Jónéhányszor színpadra lépett már - nem minden lámpaláz nélkül -, külföldön is. Mégis amikor az orszá­gos fesztivál gáláján hallotta a nevét, és átvette az oklevelet meg a pántli­kát, különösen boldognak érezte ma­gát. Sí BALLAGÁS UTÁN Már az előző tanévben is olvas­tunk olyan városokról, ahol ug­rásszerűen megnőtt az ú.n. gyermekmunkanélküliség, vagyis a 8. osztályt elvégzett, de sehová fel nem vett tanulók száma. Ősszel Százhalombattán is igen borúlátó prognózisokról hallot­tunk: a legpesszimistább becslés szerint 50-60 főre kell számítani. Nézzük, június végére hogyan ala­kult az általános iskolát most befe­jezett gyerekek sorsa. A 3 általános iskolában összesen 357 végzős ta­nuló volt. Hárman fogják megis­mételni a 8. osztályt, egyikük saját kérésére, ketten évismétlésre buk­tak. Négyen eleve nem jelentkez­tek sehová - kérdés, hogy a mai helyzetben találnak-e munkát ma­guknak. Hárman buktak meg félév­kor, így az ő elhelyezkedésük most van folyamatban, nagy valószínű­séggel szakmunkásképzőbe fog­nak járni. Hat olyan gyerek van a városban, akiknek jelentkezési lap­ját mindenhonnan elutasították, sorsuk bizonytalan. /Ebből négyen kisegítő osztályba jártak./ Az érdi 220. Szakmunkásképző Iskola 1 éves előkészítőjére 4 tanu­lót vettek fel, azzal a feltétellel, hogy jövőre ott kell felvételizniük. Érdekességként említjük meg, hogy egy gyerek Budapestre fog járni egy intenzív előkészítőre, melynek tandíja 15.000,-Ft. Bár most csak a tizedrésze vált valósággá az őszi becslésnek, mi­vel minden gyerek fontos, bizton állíthatom, hogy szükség lesz a 4.sz. Általános Iskola 9. osztályára. C.J. Segíthetek? Ezúttal két levélre válaszolok - nagy örömmel­­. Az első így szól: "Lányom Budapesten él, hat hete született első gyermeke. Az orvos azt tanácsolta, hogy éjjel amikor sír a baba, nehogy felvegye, pláne ne vi­gye saját ágyába, mert akkor ennek soha nem lesz vége. A lányom vi­szont panaszkodik, hogy a kicsi sokat sír éjjelente, és ő úgy szeretné ölbe venni, hátha akkor elalszik..." Azt gondolom, hogyha a baba már 6 hetes elmúlt, az anyuka lassan meg tudj­a különböztetni a sírásokat - hiszen másképp "szól", ha fáj valami, ha átázott a pelenka, vagy ha egysze­rűen csak testközelségre vágyódik, mert riasztó a sötétség. Ha napköz­ben jól eszik a baba, nem valószínű, hogy éhes, de a 3-4 óránkénti szopta­tás már beidegződött, ennek kimara­dása miatt is sírhat. Néhány korty tea ilyen esetben elég. Ha pedig a többi dolog, ami fizikai létével kapcsola­tos, rendben van, és mégis sír, nyu­godtan fel lehet venni a babát, sőt azt gondolom, fel kell venni, hogy szo­rongását megszüntessük. Ha az anyuka már olyan fáradt, hogy nem bír talpon maradni, fektesse csak ma­ga mellé, így ő is, a baba is tud pihen­ni. Ettől nem lesz elkényeztetett, mindig anyja nyakán lógó gyerek. Ahogy növekszik a most néhány he­tes csecsemő, úgy fog csökkenni lát­szólag, ok nélküli sírása, úgy fog enyhülni szorongása. A másik levél a féltékenységről szól: "Éjjel-nappal én törődöm 10 hónapos kislányommal, a férjem ál­landóan dolgozik, nem ér rá a gye­rekkel törődni. Este, ha hazajön, játszik vele pár percet, és kész. Mégis úgy látom, hogy Réka jobban szereti az apját, mint engem, rá mindig ne­vet, engem meg néha ellök magától. Hát nem érzi, hogy ki viseli gond­ját?" Kedves Asszonyom! Ön attól fél, hogy gyermeke jobban szereti éde­sapját, mint Önt. Ez biztos, hogy nincs így, mert a gyerek nem kevés­bé, vagy jobban szereti szüleit, ha­nem másképp! Ezért van szüksége az egészséges fejlődéshez mindkét szü­lőjére. Ez nagyobb korában is külön­böző viselkedést fog eredményezni Önnel és az apjával szemben, de ez soha nem azt fogja jelenteni, hogy valamelyiküket jobban szereti. Constantin Judit EGY VISSZAKÜLDÖTT LEVÉL 1991. márc. 8-án Katona Antal úr, százhalombattai lakos levelet írt a Polgármesteri Hivatalnak, melyben a Kommunális Költségvetési Üzem dol­gozóit csalással vádolta. A levél a BKV Dolgozók Lapja című újság legutóbbi számában is megjelent. Részleteiben ezt azzal indokolta, hogy a Pataki I. szny. 10. VIII. emeleti 25. sz. lakásából való kiköltözésekor üzemünk dolgozói előírták számára a konyhaszekrény fedlap, a mosogató s a szifon cseréjét (szerinte indokolatlanul). Véleménye szerint az üzem a munkát leszámlázta, teljesítés azonban nem történt. Cikkéhez csatolta Gärtner Zoltán Százhalombatta, Pataki stny. VII./25. sz. alatti lakos nyilatkozatát. Tisztelt Katona Antal úr! Be kell vallanom, hogy az "El nem küldött levél" cím alatti sorai őszintén megdöbbentettek. Először megdöbbentettek, amiatt, hogy üzemünk dolgozói csalásra vete­medtek (ekkor még valósnak hittem sorait), másodszor pedig megdöbbentet­tek azért, mivel az ellenőrzés során kiderült, hogy félinformációk alapján csalással vádolt meg embereket. A csalást mélyen elítélem, és a legszigorúbb eszközökkel büntetem, így az esetet kivizsgáltattam, s a következő tények birtokába jutottam. Üzemünk dolgozói a lakás átvételekor előírták a konyhaszekrény fedlap, a mosogató s a szifon - szerintük jogos - cseréjét. A szerelést dolgozóink 1991. január 23.-án akarták elvégezni, de az Ön bérlő utódja Gärtner Zoltán kérte - mivel abban az időpontban a lakásban egyéb munkálatok folytak - hogy az említett anyagokat ne szereljük be, hanem hagyjuk ott nála. Megállapodtunk abban is, hogy a felszerelés részére is megfelelő időpontját jelezni fogja, s úgy a munkálatok elvégzésre kerülnek. Gärtner úr felesége a munkalapot a fentiek alapján leigazolta. Esetünkben nem történt más, csupán annyi hogy a jelenlegi bérlő kérésére a munkálatokat egy részére is megfelelő időpontban végezzük el. Kérem Önt Katona Úr, hogy az üzemünket érintő kérdésekben legközelebb az üzem vezetését keresse fel, s így el tudja kerülni a hasonló félreértéseket. Nyílt levelem mellékleteként csatolom a Gärtner úr, által is aláírt nyilatko­zatot, és az igazolt munkalapot. Oláh Béla igazgató :A mellékletek a szerkesztőségben megtekinthetők.) 3. oldal

Next