Százhalombattai Hírtükör, 1991 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1991-06-26 / 13. szám
SZÁZHALOMBATTAI HÍRTÜKÖR Hivatásos pártfogás, felügyelet nélkül Tari László foglalkozása hivatásos pártfogó, és felügyelő, akit a bíróság vagy a gyámhatóság rendel ki olyan kiskorú gyerekek mellé, akik szembekerülnek a társadalommal. Feladata: figyelemmel kísérni a gondjaira bízott gyerekek sorsának alakulását, és segíteni rajtuk a bajban, így szól a hivatalos meghatározás. Ám az emberi kapcsolatok ennél sokkal bonyolultabbak, így hát barátjául szegődik - bár hivatalos kirendelésre - olyan gyerekeknek, akikkel /saját bevallásuk szerint/ senki sem törődik, akiket senki meg nem kérdez, akiket sehová nem engednek be, egyszóval akik a társadalom szélére sodródtak. "Van, akit simogatni kell, van akivel keményen kell bánni." - mondja. Irodájában szabadság és megértés uralkodik. Itt a diákok is rágyújthatnak - habár ő nem dohányzik. A mozdulatok lefoglalják őket, oldottabbá válik a hangulat. Életútjára visszatekintve úgy látja, hogy már pedagógus korában22 évet töltött a pályán i igyekezett olyan egyéni tanulásinevelési módszereket kidolgozni, amelyek segítségével közelebb kerülhetett a diákokhoz. A hagyományos tanár-diák viszonyt nem tartja a legjobbnak, ezért is változtatott hivatást négy éve. A pártfogó helyzete nem könnyű, hiszen minden szabályt aggályosan be kell tartania, hogy másoktól is ugyanezt kérhesse. Irodája, lakása mindig nyitva áll, telefonja a nap minden órájában hívható. Ez családja számára sem kis megterhelés. Százhalombattán jelenleg 35 gyerek áll "pártfogása alatt", 27 családból. Zömük iskolakerülés, csavargás, bolti lopások miatt. Ez a létszám valószínűleg növekedni fog, mivel már most sokkal több kiskorú szorulna pártfogásra /jelenleg 16 személy ellen folyik büntető eljárás/. A gyerekek nagyobb része önhibáján kívül kerül bajba. Cselekedeteik hátterében rendezetlen családi körülmények vagy a baráti társaság áll. Gyönge akarat, befolyásolhatóság, sértődékenység, konokság, pimaszság járul mindehhez. Mind nagyon elesett, saját lábán nem tud megállni. "Én vagyok az egyik lábuk." - mondja Tari László. A fő cél: az általános iskola befejezése, ill. a csavargó életmód megváltoztatása. Szankcionálási lehetőség nincs a pártfogó kezében, de erre nincs is szükség. A gyerekek többsége nem velejéig romlott, bár akad olyan isa 30-ból kb. 2/, akin már a pártfogó nem tud segíteni. A legnagyobb baj, hogy a szülők jelentős része nem partner a gondok megoldásában. Nem teljesítik ígéreteiket, eltitkolják gyerekük ügyeit, pedig ezzel nem védik őket, csak ártanak nekik. A másik segítség az iskola lehetne, de az gyakran elemi feladatainak sem felel meg. A baj forrása - Tari László felfogásában - a kisgyermekkorban keresendő. Amikor a gyesen lévő anyuka örül és büszke fiára, amiért az egyedül játszik a téren. Akkor engedi el a kezét, amelyet más fog meg: a haver, az utca, a kocsma előtt álló felnőtt. Elég egy kicsit gátlástalanabb, nagyobb gyerek, máris ő a vezér. Ez a bandába verődés legalacsonyabb foka, de már szervezet. Előbb apró hülyeségeket csinálnak, és mivel gyakran maradnak büntetlenül, a végén nagyobb lesz a baj. Egy alkalommal például több kocsit törtek fel, míg cigire nem bukkantak, mert éjjel 11 tájban elfogyott nekik. Semmi egyebet nem vittek el. E téren több segítségre lenne szükség a hatóságok részéről. A legnehezebb dolog: a gyerekek bizalmába férkőzni. Tari László leül a téren a gyerekek közé és elbeszélget velük. Igyekszik megérteni őket, megtudni, hogy mit akarnak, és segíteni terveik megvalósításában (ha reálisak). A gyerekekkel meg azt szeretné megértetni, hogy nem az a lényeg, hogy most baj van, hanem hogy többé ne legyen. Arra vágyik, hogy még sokáig folytathassa ezt a munkát, de az ifjúságvédelem ügye rosszul áll, fél, hogy nem innen megy majd nyugdíjba. A legnagyobb elismerés számára, amikor volt pártfogoltjaival találkozik, akik örömmel mutatják a feleségek fényképeit, boldogan tolják a babakocsit. sí LOTTO - PARANOIA Minden pénteken nagy napra virrad az ország. A lottóhúzás napjára. Ami engem illet, hidegen hagy ez az egész attrakció. Minthogy tizenegy évi következetes kollektív botlásunkból mindössze két darab kettesre meg egy satnya hármasra futotta, úgy megsértődtem, hogy azóta sem gyarapítom az RT. vagyonát, nem veszek egy fikarcnyi szelvényt vagy sorsjegyet sem. Igaz, így azután milliomos sem lehetek ebből. Elé ez magánügy, s teljesen mellékes. Ettől még az ország apraja-nagyja milliós lázban éghet. Végülis a nemzet üdve az, ami most kockán illetve kerékben forog. Lesz-e valaha is megnyugvás a lelkekben? Mert pillanatnyilag csak békétlenség van és a végsőkig fölcsigázott várakozás. Egyesek újabban már nem átallanak "bundát" is emlegetni. Hírlik, hogy midőn e horribilis nyereményalap még csakúgy a 90 millió körüli gyerekcipőben járt, Százhalombattán is kitöltöttek egy ötöst. Csakhogy a sorozatban vett szelvényekből ez az egy nem érkezett be oda, ahol értékelik... Igaz, vagy csupán pletyka? Bárhogy is van, az alapszabály könyörtelen. Mondja is a TV-ben az RT. illetékese, hogy ideje lenne korszerűsíteni, merthogy most nem az! Dehát úgy szól az ősrégi török mondás is: egyedül Allah a tökéletes! Mellesleg, szerintem sorsüldözött ember az, aki megnyeri a milliókat. Csak gondoljunk bele! Először is, amint hírét veszi, hogy ő a nyertes, az örömtől ott helyben kitöri a frász és megüti a véres agyguta. Ha történetesen mégsem, akkor a kéregetők, tőkéstárs-keresők, zavart agyú feltalálók, sógorok-rokonok olyan fergeteges hada rohanja meg, amihez képest a tatárjárás csak ünnapi körmenet. Ettől teljes illegalitásba kényszerül és a szűk családi kört leszámítva még egy jóízűt sem dicsekedhet vele, különben kész lidércnyomássá válik az élete. Mármost tételezzük fel, hogy túléli az örömhírt és a pénzéhes inváziót, akkor jön a legnehezebb próbatétel: itt a pénze, mire költse? Autó, emeletes villa kacsalábbal, toronyóra lánccal, üzleti befektetés..? Csupa sekélyes, földhözragadt anyagiasság? Sehol egy nemesebb, magasztosabb cél, valami kitörésféle az egoista érdekek szűk köréből? Valószínűleg ezért mondják, hogy a pénz nem boldogít... Én mondom: kész istencsapása az a negyedmilliárd forint. Mégha dollárban lenne..! A városi postahivatal tájékoztatása szerint a 10. héten l azaz március elején 14568 szelvény kelt el. Ezt követően meredeken emelkedett az eladás a 20. hétig, amikor is 28.581 szelvényt értékesítettek. A vásárlási kedv ezután enyhén csökkent a 24. heti 23.657 eladott szelvényig. A helyi OTP összesített adatokkal szolgált: februárban 10.914, márciusban 9.029, áprilisban 11.649, májusban 25.228 szelvény kelt el. Fortuna Istenasszony nem igazolta vissza igyekezetünket, a 2-es, 3-as találatok száma alig emelkedett, 4-es találata senkinek nem volt. - szilasi - ÉRMET ÉRŐ TÁNCLÉPÉSEK Pillár Krisztina az 1. sz. Általános Iskola VI. D osztályos diákja első díjat nyert a Szarvason megrendezett Országos Néptánc Szólófesztiválon. E teljesítmény mögött hatéves táncos múlt van, és komoly felkészülés, amely Szigetvári Józsefnek és Deffend Irénnek is köszönhető. (A verseny előtt például minden nap próbáltak.) Az elődöntő Bagón volt, ahol egy szervezési hiba következtében kimaradt Krisztina neve a továbbjutók listájáról. Jól hangzik, éppen a későbbi országos elsődíjast nem küldték volna tovább... Krisztina annak idején szülői elhatározásra ment el az első próbára, és az annyira megtetszett neki, hogy ezzel eldőlt "pályafutása". Kissé babonás kislány, kabalababája a színpadra is elkíséri.Eddig szerencsét hozott. Legutóbb már az iskolában is kipróbálta hatását, ott sem eredménytelenül... Jónéhányszor színpadra lépett már - nem minden lámpaláz nélkül -, külföldön is. Mégis amikor az országos fesztivál gáláján hallotta a nevét, és átvette az oklevelet meg a pántlikát, különösen boldognak érezte magát. Sí BALLAGÁS UTÁN Már az előző tanévben is olvastunk olyan városokról, ahol ugrásszerűen megnőtt az ú.n. gyermekmunkanélküliség, vagyis a 8. osztályt elvégzett, de sehová fel nem vett tanulók száma. Ősszel Százhalombattán is igen borúlátó prognózisokról hallottunk: a legpesszimistább becslés szerint 50-60 főre kell számítani. Nézzük, június végére hogyan alakult az általános iskolát most befejezett gyerekek sorsa. A 3 általános iskolában összesen 357 végzős tanuló volt. Hárman fogják megismételni a 8. osztályt, egyikük saját kérésére, ketten évismétlésre buktak. Négyen eleve nem jelentkeztek sehová - kérdés, hogy a mai helyzetben találnak-e munkát maguknak. Hárman buktak meg félévkor, így az ő elhelyezkedésük most van folyamatban, nagy valószínűséggel szakmunkásképzőbe fognak járni. Hat olyan gyerek van a városban, akiknek jelentkezési lapját mindenhonnan elutasították, sorsuk bizonytalan. /Ebből négyen kisegítő osztályba jártak./ Az érdi 220. Szakmunkásképző Iskola 1 éves előkészítőjére 4 tanulót vettek fel, azzal a feltétellel, hogy jövőre ott kell felvételizniük. Érdekességként említjük meg, hogy egy gyerek Budapestre fog járni egy intenzív előkészítőre, melynek tandíja 15.000,-Ft. Bár most csak a tizedrésze vált valósággá az őszi becslésnek, mivel minden gyerek fontos, bizton állíthatom, hogy szükség lesz a 4.sz. Általános Iskola 9. osztályára. C.J. Segíthetek? Ezúttal két levélre válaszolok - nagy örömmel. Az első így szól: "Lányom Budapesten él, hat hete született első gyermeke. Az orvos azt tanácsolta, hogy éjjel amikor sír a baba, nehogy felvegye, pláne ne vigye saját ágyába, mert akkor ennek soha nem lesz vége. A lányom viszont panaszkodik, hogy a kicsi sokat sír éjjelente, és ő úgy szeretné ölbe venni, hátha akkor elalszik..." Azt gondolom, hogyha a baba már 6 hetes elmúlt, az anyuka lassan meg tudja különböztetni a sírásokat - hiszen másképp "szól", ha fáj valami, ha átázott a pelenka, vagy ha egyszerűen csak testközelségre vágyódik, mert riasztó a sötétség. Ha napközben jól eszik a baba, nem valószínű, hogy éhes, de a 3-4 óránkénti szoptatás már beidegződött, ennek kimaradása miatt is sírhat. Néhány korty tea ilyen esetben elég. Ha pedig a többi dolog, ami fizikai létével kapcsolatos, rendben van, és mégis sír, nyugodtan fel lehet venni a babát, sőt azt gondolom, fel kell venni, hogy szorongását megszüntessük. Ha az anyuka már olyan fáradt, hogy nem bír talpon maradni, fektesse csak maga mellé, így ő is, a baba is tud pihenni. Ettől nem lesz elkényeztetett, mindig anyja nyakán lógó gyerek. Ahogy növekszik a most néhány hetes csecsemő, úgy fog csökkenni látszólag, ok nélküli sírása, úgy fog enyhülni szorongása. A másik levél a féltékenységről szól: "Éjjel-nappal én törődöm 10 hónapos kislányommal, a férjem állandóan dolgozik, nem ér rá a gyerekkel törődni. Este, ha hazajön, játszik vele pár percet, és kész. Mégis úgy látom, hogy Réka jobban szereti az apját, mint engem, rá mindig nevet, engem meg néha ellök magától. Hát nem érzi, hogy ki viseli gondját?" Kedves Asszonyom! Ön attól fél, hogy gyermeke jobban szereti édesapját, mint Önt. Ez biztos, hogy nincs így, mert a gyerek nem kevésbé, vagy jobban szereti szüleit, hanem másképp! Ezért van szüksége az egészséges fejlődéshez mindkét szülőjére. Ez nagyobb korában is különböző viselkedést fog eredményezni Önnel és az apjával szemben, de ez soha nem azt fogja jelenteni, hogy valamelyiküket jobban szereti. Constantin Judit EGY VISSZAKÜLDÖTT LEVÉL 1991. márc. 8-án Katona Antal úr, százhalombattai lakos levelet írt a Polgármesteri Hivatalnak, melyben a Kommunális Költségvetési Üzem dolgozóit csalással vádolta. A levél a BKV Dolgozók Lapja című újság legutóbbi számában is megjelent. Részleteiben ezt azzal indokolta, hogy a Pataki I. szny. 10. VIII. emeleti 25. sz. lakásából való kiköltözésekor üzemünk dolgozói előírták számára a konyhaszekrény fedlap, a mosogató s a szifon cseréjét (szerinte indokolatlanul). Véleménye szerint az üzem a munkát leszámlázta, teljesítés azonban nem történt. Cikkéhez csatolta Gärtner Zoltán Százhalombatta, Pataki stny. VII./25. sz. alatti lakos nyilatkozatát. Tisztelt Katona Antal úr! Be kell vallanom, hogy az "El nem küldött levél" cím alatti sorai őszintén megdöbbentettek. Először megdöbbentettek, amiatt, hogy üzemünk dolgozói csalásra vetemedtek (ekkor még valósnak hittem sorait), másodszor pedig megdöbbentettek azért, mivel az ellenőrzés során kiderült, hogy félinformációk alapján csalással vádolt meg embereket. A csalást mélyen elítélem, és a legszigorúbb eszközökkel büntetem, így az esetet kivizsgáltattam, s a következő tények birtokába jutottam. Üzemünk dolgozói a lakás átvételekor előírták a konyhaszekrény fedlap, a mosogató s a szifon - szerintük jogos - cseréjét. A szerelést dolgozóink 1991. január 23.-án akarták elvégezni, de az Ön bérlő utódja Gärtner Zoltán kérte - mivel abban az időpontban a lakásban egyéb munkálatok folytak - hogy az említett anyagokat ne szereljük be, hanem hagyjuk ott nála. Megállapodtunk abban is, hogy a felszerelés részére is megfelelő időpontját jelezni fogja, s úgy a munkálatok elvégzésre kerülnek. Gärtner úr felesége a munkalapot a fentiek alapján leigazolta. Esetünkben nem történt más, csupán annyi hogy a jelenlegi bérlő kérésére a munkálatokat egy részére is megfelelő időpontban végezzük el. Kérem Önt Katona Úr, hogy az üzemünket érintő kérdésekben legközelebb az üzem vezetését keresse fel, s így el tudja kerülni a hasonló félreértéseket. Nyílt levelem mellékleteként csatolom a Gärtner úr, által is aláírt nyilatkozatot, és az igazolt munkalapot. Oláh Béla igazgató :A mellékletek a szerkesztőségben megtekinthetők.) 3. oldal