Százhalombattai Hírtükör, 1996 (9. évfolyam, 1-26. szám)

1996-10-02 / 20. szám

4. oldal Battai 9 Napok^ 96 • Battai 96 • Battai - Nyitány a Millecentenárium jegyében­ Régóta közismert, hogy a rezesbanda zenéje mindig megteszi hatását, így mire a Bonus Band mögé sorakozó néptáncosok a Főtérről a Ko­dály Zoltán sétányon a Levin Büféig érkeztek, már sok bá­mészkodó hallgatta a szabadté­ri koncertet. Voltak persze, akik továbbálltak, amikor a díszes menet továbbhaladt a Kodály sétányon, de sebaj, mert újabb érdeklődők csatla­koztak a zenés felvonuláshoz, amely nagy vargabetűt leírva, visszakanyarodott a sétány déli végétől a központ irányába. A Piac téren harsant fel ismét a fúvósok zenéje, majd a Fő­térre kanyarodott a menet. Nem vitás, hogy a szep­tember 20-án 17 órától meg­hirdetett hívogató elérte célját. És ami ezután követ­kezett, talán még nagyobb attrakciónak bizonyult. A Főtér nagy parkolójából ugyanis Vezér Mihály pol­gármester úr ősmagyar jel­mezben lóháton vezette a meghívottakat a III. Battai Napok főszính­elyére, a Sza­badidő Központ előtti tágas térre. A levonulás pompáját a Tóth tanya lovascsapata emelte, akik ugyancsak ős­magyar jelmezben követték a polgármestert az Ifjúság úton és a Duna füredi út ke­reszteződésén át végig a Vas­út utcán. Közben a rendezvény szín­helyén a nyugdíjasok Népdal­körének nótái szóltak, a művészi élményen túl kedvcsi­náló céllal. Ezt követően került sor a Battai Napok hivatalos és ünnepélyes megnyitására, majd a Bonus Band fúvósze­nekar foglalta el helyét a sza­badtéri színpadon. Mire körülnéztünk, már ezernél is több ember hallgatta a zenét. Illenék talán bemutat­nunk a Bonus Band fúvósze­nekart, amelyet a Bonus Trans BT hozott létre. Varga Ferenc ügyvezető igazgató, a Művészeti Iskola iskolaszé­kének elnöke abból a célból alakította 1993-ban a zene­kart, hogy a Battán tanuló zenélő ifjúságot összefogja. Szentesi Ferenc, a zenekar vezetője elmondta, hogy nemzeti ünnepeken, a MOL Napokon és Május 1-jéken léptek fel, a Battai Napokon pedig most először. -Szaniszló- Nyugdíjas Hangulatos sátor a Strand területén, vidám beszélgetés tö­redékei szűrődnek ki belőle. Vajon mi történik itt? Kíváncs­iskodó kérdésünkre Osváth Ká­­rolyné, a Városi Nyugdíjas Klub és Bóna Gyuláné (Flóra asszony) a dunafüredi nyugdíja­sok elismert vezetője felvilá­gosítanak. Az Önkormányzat a polgármester úr kezdeménye­zésére immár hagyományosan megvendégeli városunk nyug­díjasait. Hangsúlyozzák Vere­segyházi Attiláné (konyhafőnök Arany János Általános Iskola) elévülhetetlen érdemeit a finom menü elkészítésében (csirke­sült). Jókedvűen beszélgető asztal­­társaságok, a mindennapok ügyes-bajos dolgait, de a város „nagy ügyeit” is érintő terefere. „Minden évben eljövök - mondja Sztroján Antalné hi­szen olyan jólesik régi ismerő­sökkel találkozni. Az idei menü mindenképpen kimagasló..." .Nagyváradról települtem át. Most Füreden lakom. Nem is re­méltem, hogy ilyen befogadó kö­­zösséget találok itt. Ez a találkozó vendéglátás is ebben erősít meg.” (Bálint János nyugdíjas.) Fényes György és neje nagy­ra értékelik a Battai Napok, már hagyománnyá vált megrendezé­sét. Véleményük szerint ez­által erősödik a városi polgártudat, megteremtődnek az „igazi” vá­rossá válás feltételei. „Ebben az irányban még többet kéne ten­ni...” - hangsúlyozzák. „Nagyon szeretek sütni-fűzni - vallja nevetve Németh Istvánná -, és most alkalmam van saját főzsömet összehasonlítani! Fi­nom!” Külföldi vendégeivel a kü­lönböző rendezvények között „ingázó” Vezér Mihály polgár­­mester is megérkezik. Közvetlen modorban beszélget a meghívot­takkal. Kérdésünkre kifejti: „Ez a rendezvény elsősorban közös­ségformáló célzatú. Azt szeret­nénk elérni, megerősíteni, hogy a hosszú évtizedek alkotó munkája után nyugalomba vonult embe­rek érezzék, a város nem feledke­zik meg róluk. Szeretnénk, ha mindig jól éreznék magukat." Deák János 9V-i sze A nem túl barátságos idő elle­nére 21-én reggel már motyogtak a főzési „versenyművek”. A zsűri (Szalay János, a Club Európa tu­lajdonosa, Osváth Kálmánná, Mester Emil és Józsa András - Szováta) árgus szemekkel figyel­te a jó illatú folyamatot. A ver­senyzők lelkesen élesztették a tüzet, kavargatták, fűszerezték étkeiket. A közönség nagy figye­lemmel kísérte e műveleteket és fokozódott az étvágy. Végül a zsűri, hosszas kóstol­gatás, mérlegelés és hümmögés után, felelőssége teljes tudatában eredményt hirdetett. I. díj: Vajay Péter (pincepör­költ) II. díj: Homonnay Tas (aszaltszilvás csirke­fenyőmag­gal, mandulával) III. díj: Loós István (birka­pörkölt, alföldi módra) A felsoroltakból kitűnik, és ezt a versenyzők is tanúsították, hogy amíg Vajay Péter és Loós István a hagyományos magyar ételekre esküsznek (az utóbbi úr a családi juhász hagyományok­ ­ számnak ápolásáért különdíjat is kapott), Homonnay Tas a sokat utazó em­ber, a különleges külföldi recep­tek megszállott gyűjtője, ezeket részesíti előnyben. „A pacalpör­költet anyám nálam jobban elké­szíti” - vallja. Jelentjük: a versenyzők főztje nem veszett kárba, az utolsó fala­tig elfogyasztották, ingere,... A főzési verseny idején, a jur­ta sátor közelében, már alágyúj­tottak a stílushű üstben készülő, őseink táplálkozását idéző „les­­tyános, zöldséges kölesnek”. Ezen ősmagyar étekre várakozók közben őseink fegyvereit, eszkö­zeit, ruházati darabjait tekinthet­ték meg a sátorban. D. János - Minesota állam az én hazám - mondta Joffrey Erickson tizedes -, amelyet az Egyesült Államok Északi Sarkának szoktak nevezni. Ez persze nem jelenti azt, hogy zord, barátságtalan emberek len­nénk, sőt... Örömmel tapasz­talom, hogy Magyarországon is sok a jókedvű, mosolygós, barát­ságos ember. Hogy miért látogattunk az Önök városába? Azért, hogy meg­ !Morzsátni mutassuk, hogyan élnek az amerikai katonák, hogy bemu­tassuk, milyen harci járműve­ken közlekedünk, hogyan öltözködünk, és mindezt elsősor­ban a magyar gyermekeknek, mert ők a legfogékonyabbak min­den újdonságra. Engem, személy szerint na­gyon érdekel az építészet (ez a civil szakmám), és nagyra értéke­lem a magyar építész kultúrát. A „töltés” másik felén, a foci­pályán a repülőmodellek, és kis helikopterek bemutatója kápráz­tatta el a közönséget. * Alaposan megfáztunk a játé­kok alatt, majd közel egy órát vi­gadtunk a szabadtéri színpad előtt. Míg kékre fagyva igyekez­tünk hazafelé, tapasztalnunk kel­lett, hogy az Erkel Ferenc körúton „négyes sorokban” igyekeztek a városlakók a Szabadidő Központ felé. Beszélik, a tűzijáték idején mintegy tízezer ember szórako­zott a VSZK környékén. * Szeptember 22-én Takács Pé­ter, a BMK igazgatója arról szá­molt be, hogy 40 kilométeres körzetben 600 plakátot ragasztot­tak fel a Battai Napok programjá­ról a környező településeken. T­alán ennek köszönhető a jelentős érdeklődés a környező települé­sek lakói részéről. SZÁZHALOMBATTAI HÍRTÜKÖR - IX. ÉVF. 20. SZ. Morzsáig A megnyitó után rövid ideig a My Cream pop-paródiáin derültünk (és talán azért, mert sokan arrafelé igyekeztek), besodródtunk a SZA­KOM Jäger Sörsátrába. Buzay Jó­zsef ügyvezető igazgató söröskorsókkal a kezében tüsténke­dett, az asztalok mellett letelepedő delegációk vezetőit - mondjuk így -szolgálta ki, ami egy bölcsességet juttatott eszünkbe: „magad uram, ha szolgád nincsen!" Persze nem volt öncélú rövid látogatásunk, ugyanis Mátyás End­re, Szováta város polgármestere bejelentette a partner- és leendő testvérvárosok képviselőinek, hogy ez év telén szeretnék megren­dezni először a Szovátai Napokat. Azért ebben az évszakban, mert télen Szováta a hó és jég birodalma, és nyilván a téli sportok jegyében szeretnék megrendezni a játékokat. * Szombaton, szeptember 21 -én ______________________________ a délelőtti órákban igazán négy attrakció vonzotta a VSZK kör­nyékére a városlakókat. A Battai Napok történetében először a „mélybeugrás” akrobatikus mu­tatványai kápráztatták el az ér­deklődőket. A Fabula Bábszínház szóra­­koztatta a kicsinyeket, amely so­rán Vitéz László állandóan tengelyt akasztott az ördögök öregapjával. Váratlanul megjelent egy raj­­nyi IFOR katona három páncélo­zott, katonai gépjárművön, a Polgármesteri Hivatal meghívá­sára. Köztük egy szálfamagas né­ger katona, aki mókás tréfáival keltette fel figyelmünket. Egye­bek között „beszédet” tartott az egybesereglett csöppségeknek, és a legkevésbé sem zavarta, hogy a hallgatóság egy szót sem értett pergő beszédéből. (Folytatás az oldal alján) _______________|

Next