Százhalombattai Hírtükör, 1998 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1998-07-15 / 14. szám
4. oldal BARAKKVILÁG „Baj csak akkor van, ha pénz van" A csapot is úgy kellett odatámasztani, mert leszakították. Kiverik az ablakot, szétrúgják a vécét, direkt felrobbantják a kávéfőzőtiutat a plafonon is terpeszkedő foltokra. Állandóan veszekednek, verekednek, nem lehet aludni sem. Ahogy Zsófi számolja, háromnégy napig tartanak a segélyek. Ilyenkor telik italra, és az átmeneti szállón pokol az élet. A rongálások zöme ekkor történik. A lakók tudják, hogy például ki rúgta le a bejárati ajtót, de a vallomásokat nem merik aláírni. A szállót működtető Ingatlankezelő és Szolgáltató Intézmény pedig úgy tűnik, belefáradt az állandó renoválásba. A gondnoknő beszámolója szerint a festések, javítások elmaradásában némi pedagógiai szándék is szerepet játszik. Nusi hadar és motyog, szavát alig érteni. Egy késelésről mesél, ami néhány hete történt. Az egyik férfit fejen szúrták, „mint a disznót szokás” , és ő több tekercs vécépapírral meg törülközőkkel itatta fel a vért. „Rohadt alkoholista banda. Amikor megkapják a pénzt, már reggel részegen fetrengenek, a gyerekek az utcára menekülnek a cirkusz elől.” Az ISZI helyettes vezetője szerint az a baj, hogy sok hasonló beállítottságú ember gyűlt itt össze, akik egymásra is rossz hatással vannak. A fejenként 600 forintos havi lakbért csak néhányan fizetik tisztességesen, van, akinek százezer forintot közelít a tartozása. Levonni, sok esetben fizetni sincs miből. Valiék 18 000 forintból élnek öten. A férje időnként alkalmi munkákat vállal, vasazik. Ebből legutóbb 27 000 gyűlt össze, az egészet a lakbérhátralék törlesztésére fordították. Még mindig maradt 13 000, amit ki tudja, mikor tudnak kifizetni. Apartman és kínai negyed A beszélgetésekből kiderül, hogy a két barakk között jelentős különbség van: ahol Valiék és Nusiék laknak, ott több a háborúság, a rongálás. Ez az, amit a „helybeliek” „kínai negyednek” hívnak. Az „apartman „ ehhez képest rendes. Mindenesetre a falak tiszták, a közös helyiségek nincsenek lerombolva, és a konyha is lakályosabb. Kétféle a társaság. A szelektálást az ISZI-től időközben távozott vezetőnő, Savanyú Klára végezte, s nem is csak életvitel alapján. Klári nem érti, miért tették őt ide „az alkoholistákhoz”, amikor ő nem iszik, minden pénzét a gyerekeire költi, és ha takarításban rajta a sor, akkor meg lehet nézni a barakkot. Más, ha kérte, átköltözhetett az „apartmanba”, ő hiába kéri. „Ezt a főnöknő alakította így”mondja Erdélyi Mária Magdolna, a nappali gondnok. „ Klári tényleg a legrendesebb, sokszor elmondtam ezt a vezetőasszonynak.” „ Nem lehetne?” „Nem” - feleli. „ Mert cigányok vagyunk, azért” - böki a szót keserűen Vali. A Én szeretek itt lenni Furcsa, de Magdi asszony, aki három éve látja el a gondnoki teendőket, szeret itt dolgozni. Óvatosan fogalmaz, amikor a miértekre felel, nem akar megbántani senkit. Az itt lakókat elfogadja olyannak, amilyenek, segít, amiben lehet. Ha kijózanodnak a randalírozók, elbeszélget velük, ha hivatalos levelet kell értelmezni, fogalmazni, hozzá fordulnak, sőt azt is elfogadják tőle, ha takarításkor a hátuk mögé áll. - Lakott itt egy kislány, aki nem akart továbbtanulni. Sokat beszélgettem vele, végül sikerült meggyőznöm. Elvégezte a kereskedelmit, nagyon jó érzés volt, amikor jött mutatni a bizonyítványt. Azóta férjhez ment, gyereket szült. Egyszer az elején Magdolnával is előfordult, hogy rátámadtak. Sikerült megőrizni a lélekjelenlétét. Neki már nincsenek az itt lakókkal gondjai, annál több az éjszaki gondnoknak, aki ugyan férfi, de „nem olyan típusú, mint ő”, inkább visszahúzódik. Vali és a többiek, akik a szükségszállón elviselhetetlennek érzik az életet, a jövő évben bíznak. Úgy tudják, január elsejével a Családsegítő Központ veszi át a szálló működtetését. Akkor bizonyára megváltozik itt minden. A hírt sem az ISZI, sem a VCSGK nem tudta hivatalosan megerősíteni. Léner Ilona, az ingatlankezelő megbízott vezetőjének helyettese, egy esetről számolt be, amikor valakinek sikerült visszakerülnie a lakótelepre. Ő úgy látja, „Apartman” és „Kínai negyed” lakóinak egyaránt kevés esélyük van erre. A bérlakásokról döntő bizottság valószínűleg úgy gondolkozik, aki havi 600 forintot sem tud kifizetni, az hogyan tudná az önálló otthon terheit állni? A két barakk fenntartása a városnak jelenleg mintegy háromszázezer forintjába kerül havonta. Vajon mi egyebet lehetne még tenni ? És mit lehetne tenni, hogy az a harmincegynéhány gyerek, aki a segélytől segélyig életet tanulja, valódi eséllyel indulhasson útnak, iskoláért, munkahelyért, otthonért? Valamikor a lakótelepen éltek, ki albérletben, ki tanácsiban. Arra az időre úgy emlékeznek, mint az Éden kertre. „Ott olyan jó volt!” - sóhajt a kilencéves Erika. Az utat, ami idevezetett, mindannyian érthetetlen szerencsétlenségek sorozataként emlegetik. Útitársuk a tudatlanság, az iskolázatlanság, a munkanélküliség és nagyon sok esetben az alkohol volt. Hisznek a visszaútban. A 16 éves Zsófi pizzériában vagy McDonald’sban keres majd munkát, talán jön egy rendes fiú saját lakással. Vali rendületlenül pályáz. Az nem lehet, hogy itt maradjon, négy gyereket kell hazahoznia az árvaházból. Nusi a faluban épít, vagyis felújít egy régi házat, amit lakótelepi lakása árából vett. Tizenkétezerért - mint mondja - éjjel-nappal dolgozik egy kocsmában. Ő azon kevesek közé tartozik, akik keresnek. Az átmeneti szálló 134 lakójából a legtöbbnek a családi pótlékon és önkormányzati segélyeken kívül semmilyen jövedelme nincs. „Valaki kijött" A két barakképületből álló szállót három éve hozta létre a város. A tizennégy szobában tizenhárom család él, többségük három-három gyerekkel. A két harminc év körüli barakkot nehéz megtalálni a hajdani ERBE telep műhelyei, raktárai, a poros, gazos, mindenféle nyersanyaggal telipakolt udvarok és szerény cégtáblák között. Hogy itt emberek laknak, azt csak a nyárfák közé feszített kötélen száradó színes gyerekruhák jelzik. A két épület közötti keskeny udvaron magasra nőtt a fa, benne itt-ott összegyűrt papírszemét, elrozsdásodott biciklikerék. A szűk ablakokon rissz-rossz függönyök lógnak, szúnyogháló vagy az se. A „főbejárat” ajtaja a falnak támasztva - mint később kiderül, egy hónapja -, szabad a belépés. A folyosó fala fehérre meszelve, rajta hatalmas barna foltok, talán kávé. Egy félig-meddig szétesett szekrény fejetlen babával, elnyűtt cipőkkel. Az ajtókon nyomtatott felirat: „Ágyban dohányozni tilos.” Szaga dohos falaknak, főzeléknek, cigarettának, szegénységnek. Csöndesség. Két fiatal lány kíváncsiskodik elő. Felnőttet keresek. „Valaki kijött.” - szólnak be egy nyitott ajtón. A néhány fellelhető felnőtt marad a szobában. A lányok a közös konyhába ültetnek le, ami meztelen asztalból, három kiérdemesült tűzhelyből, egy bottal a falnak támasztott mosogatóból- az egyik balhé során leszakították-, három ványadt székből és egy agyonhasznált fém hamutálból áll. „Milyen itt?” „Hát jó, - mondja az egyik -, „rossz” - feleli a másik. „Semmit se lehet csinálni.” Előkerül Vali is, az egyik lány anyja. Egymást váltva beszélnek, halkan, sok-sok szünettel. Az asszony szinte csak sóhajt, kántál, a lány öntudatosabb, ki-ki javítja az anyját. - Úgy élünk itt, mint a börtönben. Belénk kötnek folyton, Zsófit úgy megverte az egyik szomszéd, hogy agyrázkódást kapott. - Rongálta a gázunkat, kiöntötte az olajat. Rászóltam, erre szidta a kanyámat. Nekimentem. SZÁZHALOMBATTAI HÍRTÜKÖR • XI. ÉVFOLYAM 14. SZÁM Semmelweis Nap Az anyák megmentőjének, Semmelweis Ignácnak július 1-i születésnapját évtizedek óta a magyar egészségügyi dolgozók ünnepeként tartják számon. Ebben az évben a helyi megemlékezésre július 8-án délután a Város Egészségügyi Intézményben került sor, amelyen a város képviseletében megjelent és felszólalt Vezér Mihály polgármester is. Dr. Körösi László orvos-igazgató megnyitó beszédében értékelte az egészségügy mai helyzetét, ismertette az új kormány programjából adódó, az egészségügyi ellátást érintő várható változásokat. A város egészségügyi helyzetére térve összefoglalta az elmúlt időszak történéseit, a szakellátásban, az intézmény műszerezettségében, felszereltségében bekövetkezett jelentős fejlődést, fejlesztést. Kiemelten foglalkozott az épületfejlesztő és rekonstrukciós program indulásával. „Természetesen sok kényelmetlenséget és számos megoldásra váró feladatot fog jelenteni az építkezéssel járó időszak. Kérnem kell minden munkatársamat, hogy viselje el ezeket a kényelmetlenségeket, hiszen a tét egy olyan munkahelyi és gyógyító munka feltételrendszerének megteremtése, amely a XXI. század színvonalát fogja megteremteni!” - mondta az előadó. A megnyitót dr. Tóth Nándor laboratóriumi főorvos emlékbeszéde követte, melyben ismertette a tragikus sorsú Semmelweis doktor életét, munkásságát, felfedezésének óriási jelentőségét, példáját örök tanulságnak állítva a mai kor embere elé. „Talán majd eljön az idő, amikor a magyar egészségügyben az Ő szelleme lesz az iránymutató, nemcsak születése napján, és nemcsak szavakban, de tettekben is. Tanainak igazsága nyitott program! Időszerűsége változatlan a XX. század küszöbén is!” - zárta gondolatait dr. Tóth Nándor. Az emléknap befejezéseként a kiemelkedő munkát végző egészségügyi dolgozók jutalmazására került sor. Kling F. Diák munkavállalók a TÁVHŐ-nél Diákkorom legszebb emlékei közé tartoznak azok az évek, amikor a nyári szünetben néhány hetet dolgoztam. Nemcsak a kereset jött jól. Kifejezetten élveztem, hogy egy rövid időre bepillanthattam a felnőttek világába, segítettem nekik, néha még felnőttnek is érezhettem magam. Sajnos, ma már igen kevés munkaadó foglalkoztat a nyári szünetben diákokat, ezért nagy örömmel tettem eleget a TÁVHŐ Kft meghívásának, hogy látogassam meg a náluk dolgozó tanulókat. Gyetvai Balázs, a Kft ügyvezető igazgatója elmondta, hogy évek óta rendszeresen foglalkoztatnak a nyári szünetben diákokat, 6 órás munkaidőben. A megelégedettség kölcsönös, többen közülük évek óta visszajárnak. Munkájuk, segítségük hozzájárul ahhoz is, hogy a dolgozók nyári szabadságolása könnyebben megoldható legyen. Ebben az évben a gyerekek az állandó beosztásuk mellé még egy igen nagy feladatot is kaptak. A vonatkozó rendeletek értelmében a jövő év májusáig minden fogyasztóval - kb. 7000 - a Kft-nek külön-külön is szerződést kell kötnie. Ezt készítik el és állítják össze a fiatalok, akik kissé megilletődötten az alábbiakat „vallották” mikrofonom előtt: Kiss Annamária, battai lakos, a Széchenyi István Szakközépiskola tanulója: Visszatérő munkavállaló vagyok. A titkárságon dolgozom, igen változatos munka, nagyon tetszik nekem. E hónap végéig szól a szerződésem, utána az iskolai házi feladatok elkészítése következik. Nyaralni sajnos nem megyek. Zimán Adrienn, battai lakos, a budapesti Kállai Mihály Közgazdasági és Külkereskedelmi Szakközépiskola tanulója: Ez a második nyár, hogy itt dolgozom. Az ügyfélszolgálat munkájában segédkezem, igen érdekes, sokrétű munka. A suliban informatikát tanulok, ezért az itt tanultak hasznomra lesznek. Július közepéig dolgozom, azután balatoni nyaralás következik. Tóth Viktor, battai lakos, a Bánki Donáth Műszaki Főiskola hallgatója: Amikor szakközépiskolába jártam, itt töltöttem a kötelező gyakorlatot. Nagyon tetszett a munka, igen rendesek az itt dolgozó felnőttek. Valószínűleg elégedettek velem, mert már harmadszor hívtak vissza. Szeretnék jövőre is jönni. A hónap végéig dolgozom, utána jöhet a nyaralás. Tóth Péter, Kattai, ugyancsak a Széchenyi István Szakközépiskola diákja: Programozónak készülök, sok mindent a gyakorlatban is megtapasztalhatok, ami segítheti a tanulásomat. A hónap közepéig dolgozom, azután ifjúsági táborozások következnek. Kiing