Százhalombattai Hírtükör, 2000 (13. évfolyam, 1-26. szám)

2000-07-26 / 15. szám

SZÁZHALOMBATTAI HÍRTÜKÖR • XIII. ÉVFOLYAM 15. SZÁM ÉVFORDULÓK - MILLENNIUMI TALLÓZÓ A nándorfehérvári győzelem Öszáznegyvennégy évvel ezelőtt, 1456. július 22-én Hunyadi János világraszóló győzelmet aratott a Nán­dorfehérvárt ostromló II. Mohamed török szultán felett. A nándorfehérvári diadal a feudális Magyarország legna­gyobb katonai sikerének mondható. Érdemes felidézni a nagy győzelem előzményeit és lefolyását. II. Moha­med török szultán (uralkodott: 1451 - 1481) 1453-ban elfoglalta Bizáncot, amelyet birodalma fővárosává tett. A bizánci császárok utódának tekintve magát, Európa és Ázsia legnagyobb hatalmává akarta fejleszteni birodal­mát. Megszilárdította uralmát a Balká­non és először a Magyarország kulcsának tartott Nándorfehérvár (Belgrád) elfoglalására készült. A ma­gyar bárók közül egyedül Hunyadi János országos főkapitány és erdélyi vajda készült a védelemre. II. Mohamed 1456. május elején 90 ezer fős seregével Magyarország ellen vonult és július 3-án ostrom alá vette Nándorfehérvárt, ahol 7 ezer védő szállt szembe vele Hunyadi só­gorának, Szilágyi Mihálynak a vezeté­sével. Július 14-én Hunyadi János 12 ezres reguláris és mintegy 25-30 ezer fős, keresztesekből álló seregé­vel az ostromlott vár közelébe ért. A keresztes felkelők szervezésében nagy érdemeket szerzett Kapisztrán János, Ferenc-rendi szerzetes. A Dunát lezáró, 200 török hajót számlá­ló hajóhadat véres küzdelemben áttör­te Hunyadi, és serege egy részével az ostromlott várba vonult. A többieket, főleg a kereszteseket, a Száva szige­tén helyezte el. A szultán a folyamatos ágyúzások után 1456. július 21 -én délután rendel­te el az első rohamot a falak ellen, amelyeken már rések tátongtak. A szultán válogatott katonái, a janicsá­rok hamarosan betörtek a külső várba, sőt élcsapataik már a belső vár nagy központi terén harcoltak. A helyzet válságos volt. Hunyadi mindenütt ott volt, nehézlovasaival kétszer is kiverte a várudvarról az ostromlókat. A harcok egyik szünetében Hunyadi hajóra szállt és újabb csapatokat vitt a várba. Éjfél felé újra rohamot indítottak a törökök. A janicsárok most is betörtek a várba, mások pedig a falakat vívták. A belső vár falán egy török zászlót akart kitűzni egy janicsár. Dugovics Titusz próbálta ezt megakadályozni, s mivel másként nem bírt vele, zászlós­tul magával rántotta a törököt a mély­ségbe. Ez a hőstett is megsokszoroz­ta a várvédők erejét, kitartását. Amikor Hunyadi látta, hogy az ostromlók fá­radnak, lovasságával rácsapott a bel­ső vár udvarán harcoló janicsárokra, és megtörte az ellenállásukat. Kiverte a törököket a várból, sőt a falakon túl is üldözte őket. A védők július 22-én hajnalban teljes győzelmet arattak. A török sereg nagy veszteségeket szenvedett, a pasák azt tanácsolták a szultánnak, hogy vonuljon vissza. Mo­hamed azonban pihenőt rendelt el, a döntést attól tette függővé, hogy mit tesznek a magyarok. Hunyadi és a vé­dők is pihentek, mivel súlyosak voltak az ő veszteségeik is. A keresztesek - mivel a harcokban még nem vettek részt -, 1456. július 22-én délután a Száván átkelve, Hu­nyadi tilalma ellenére, megtámadták a szultán táborát. A kialakuló harcba egyre többen kapcsolódtak be mind­két részről. Az ütközetben a kereszte­seknek sikerült elfoglalniuk az ázsiai­ak táborát. Erre a szultán az ágyúi fe­dezetére rendelt ruméliai lovasság élén megindult a győztesek ellen. Hunyadi felismerte a lehetőséget, a várból kitört nehézpáncélos lovassá­gával és elfoglalta a védelem nélkül maradt török ágyúállásokat, s azokat a törökök ellen fordította. Közben Hunyadi lovassága oldalba támadta a szultán jobbszárnyát. A két tűz közé szorított törökök nem sokáig állták a harcot, súlyos veszteségeket szen­vedve megfutottak. A vert had és a se­besült szultán csak valahol Szófia kör­nyékén állt meg. Hunyadi János fé­nyes győzelmet aratott, de már nem volt ereje az ellenség üldözésére. Óri­ási volt a zsákmány, az ostromtüzér­ség és további mintegy 300 kisebb ágyú, az egész török tábor kincseivel együtt. A törökök Nándorfehérvár alat­ti veszteségét a kortársak 35-40 ezer főre becsülték. A nagy győzelmet a „törökverő” Hunyadi sem tudta már kiaknázni, mi­vel a táborban dúló pestisjárvány őt is elérte és 1456. augusztus 11-én Zimonyban elhunyt. A nándorfehérvá­ri diadal azonban 70 évre távol tartotta a Török Birodalmat Magyarországtól. A déli harangszó pedig, amelyet III. Calixtus pápa még 1456. június 29-én rendelt el a Nándorfehérvár elleni tö­rök támadás kivédésére irányuló könyörgésként, a diadal után a győze­lem jelképe lett. 1456. július 22-e óta minden délben, minden templomban a nándorfehérvári diadal emlékére kondulnak meg a harangok, és hirde­tik a magyar hősöket. Mitták Ferenc Növekvő forgalom a Régészeti Parkban Nem kedvezett az időjárás a Régészeti Park júliusi Családi Vasárnap­jának. A hűvös, szeles idő miatt a meghívott tucatnyi díszvendég kö­zül öten érkeztek meg a találkozóhelyre, a Matrica Múzeumba. Eljött Palágyi Szilvia régész, a Veszprém Megyei Múzeum munkatársa, va­lamint Szabó Miklós (Diósd) és Litauszky Ferenc (Sóskút) a Terület­­fejlesztési Önkormányzatok Társulásának képviselői, Szűcsné Nagy Zita a BRFK-tól, és Szabó Attila települési képviselő. A díszvendégek megtekintették a múzeum ízlésesen rendezett le­letanyagát, majd a Régészeti Park­ban folytatódott a látogatás. Meg­tudtuk, hogy a bronzkori leletek alapján rekonstruált házak mellé még az idén a vaskort idéző épüle­tek épülnek. A 115. számú halomsír megtekintése után „vinidarius”­­szal, azaz római módra készült csirkelevessel, őskori gabonából gyúrt lepénnyel és egy pohár borral kedveskedtek a szervezők a ven­dégeknek. Az ebédszünetben kö­tetlen beszélgetés alakult ki, Palágyi Szilvia arról számolt be, hogy nemrég Veszprém mellett fel­tárt egy római kori villát, ám pénzhi­ány miatt a rekonstrukció még vá­rat magára. Elismeréssel szólt a battai önkormányzatról, amely bő­kezűbbnek bizonyul más települé­sek vezetésénél. Litauszky Ferenc, aki egyben a sóskúti Lovassport Club vezetője számos javaslatot tett a páratlan értékű objektum for­galmának fellendítésére, Szűcsné Nagy Zita pedig a park védelme iránt érdeklődött. Délután a múzeum munkatársai - az erős szél ellenére - elkalauzol­ták a vendégeket a bronzkori föld­várhoz és a vaskori településhez. *** Egyébként mintegy 60-70 láto­gató vett részt a Családi Vasárna­pon, nagyságrendekkel kevesebb, mint az előző hónapokban. Dobos Ágnes múzeumi munkatárs szerint a májusi és júniusi rendezvényen egyenként úgy 250 látogató vett részt (előbbinek a bronzkor, utóbbi­nak a vaskor volt a témája). A júliu­si, római kori rendezvénynek nem kedvezett az időjárás. Az augusz­tusit a honfoglalás korának, a szep­temberit a középkornak szentelik a szervezők. Az első félévben 10.903 látogató kereste fel a Matrica Múzeumot, il­letve a Régészeti Parkot, ebből 7.757 diák. Tavaly egész évben 7.779 fő volt a diáklátogatók szá­ma, a felnőtteké pedig 11.211 fő. Érdekessége a látogatottsági mutatónak, hogy tavaly a nyári hó­napokban kevesebben keresték fel a múzeumot, illetve a parkot, mint tavasszal és ősszel, idén megfor­dult a trend. Áprilisban 1977. má­jusban 3610, júniusban 4442 láto­gatót regisztráltak. Júliusban az esős, hűvös időjá­rás miatt, várhatóan kevesebb láto­gató keresi fel a múzeumot és a parkot, de hátra van még az idény­ből három hónap. Számítások sze­rint az idén a látogatók száma meg­haladja majd a húszezer főt.­ ­Szaniszló- 5. oldal Egyházi hírek (I.) Kétrészes sorozatban szeret­nénk tájékoztatni olvasóinkat vá­rosunk egyházainak életéről. Ez­úttal a római katolikus és az evangélikus egyházak minden­napjaival ismerkedhetnek meg.­ ­ Mits János plébános urat arra kértük, tájékoztassa olvasóinkat plébániája aktualitásairól.­­ A templomba járók száma a városi lakossághoz képest ala­csony. Ennek megvan a természe­tes magyarázata, de folyamatosan nő azok száma, akik visszatérnek az egyházhoz. Felülvizsgálják múlt­jukat, és mivel vágyakoznak Isten után, tiszta életre törekszenek, ké­rik felvételüket az egyházba. Vasárnaponként három helyen tartunk szentmisét: a kápolnában, az Óvárosban és a Szent István templomban. A résztvevő hívők száma 450-500 fő, nagy ünnepe­ken ez a szám növekszik. Egyre többen gyónnak és áldoznak. Mindez némi optimizmusra adhat okot. - Hogyan értékeli a római katoli­kus hitoktatás helyzetét? - Minden korosztály számára tar­tunk hitoktatást. Sajnos a létszám nem túl magas, az iskolásoknak csak mintegy 10 %-át sikerült meg­szólítanunk. Az ifjak elkötelezett hitvalló életre nevelésére törek­szünk. A hitoktatásban részesülő if­jú emberek kitartanak egyházunk mellett. Máskülönben a szentévi hittanversenyen komoly sikernek örülhettünk az év első felében: ifja­­ink eljutottak az országos fordulóig. Felismerve a szülők döntő szere­pét gyermekeik vallásos nevelésé­ben, fokozott figyelmet szentelünk a felnőtt hitoktatásnak. - Mit jelent a katolikus hívőnek a Jubileumi Szentév és a Millenni­um? - II. János Pál pápa Őszentsége Jézus Krisztus születésének 2000. évfordulójára Szentévet hirdetett, amely 1999 karácsonyától 2001. január 6-ig, Vízkereszt ünnepéig tart. Ez egybeesik a magyar katoli­kus egyház 1000 éves múltjának megünneplésével. Összefonódnak az évfordulók, hiszen mi, százha­lombattai katolikusok az óvárosi Szent László templom felszentelé­sének 90. évfordulójára is odafi­gyelünk és megemlékezünk szere­tett városunk 30. születésnapjáról is. - Milyen rendezvényeik voltak és lesznek e jeles évben? - A terjedelem végessége miatt, itt csak - talán nem is teljes - felso­rolásra vállalkozhatok. Megemlí­tem a római Nemzetközi Eucha­risztikus Kongresszushoz kapcso­lódó, a Szent István-templomban megtartott 24 órás virrasztást. Né­hány hívőnk ugyanakkor csatlako­zott az oltáriszentséget Budapest­ről Győrbe hajón kísérő tömeghez. Négy hívőnk római zarándoklatra is vállalkozott. Nagyon remélem, hogy augusz­tusig elkészülnek a Szent István templom renoválási munkálatai. Templomunk tovább szépül Petrás Mária művésznő 14 képes kereszt­­útjával és decemberre a templom két­szemközti boltívébe Kovács Je­nő művész két alkotása kerül. Az egyik fadombormű Jézust, Szűz Máriát és Szent Józsefet, a másik Szent Istvánt, Boldog Gizellát és Szent Imrét ábrázolja majd. Felhívnám szíves figyelmüket még a Bakonyban megrendezen­dő, jubileumi családi hittantáborra, és a már hagyományos novemberi rendezvényünkre. Ekkor kétnapos zenés, irodalmi áhítatot és a Csalá­dok Találkozóját rendezzük. *** Itzés István evangélikus lelkész­szel az érdi lelkészi hivatalban be­szélgettünk. - Százhalombattán mintegy 100 evangélikusról tudok. Az ő, vala­mint érdi híveink kitételének kiszol­gálására az érdi templomban min­den vasárnap 10 órakor, a hónap első és harmadik vasárnapján a százhalombattai református temp­lomban 17 órakor rendszeresek az istentiszteletek. Istentisztelet szín­helye még vasárnaponként az érdi Napfény otthon és havonta a töb­bi idősek otthona. A százhalombat­tai evangélikusok egy része rend­szeres résztvevője a református templomban tartott istentiszteletek­nek, mások, mintegy ötvenen, ra­gaszkodva az evangélikus templo­mi környezethez inkább átutaznak Érdre. Fontosnak tartjuk a hittanokta­tást, a heti tíz hittanóra rendszeres megtartását. Ezzel szorosan ösz­­szefügg a konfirmáció-oktatás. Ez jó eredménnyel zárult Pünkösdkor a konfirmációval. Sajnos az idén nem volt battai konfirmálónk. Szer­dánként 18 órakor felnőtt bibliaórá­kat, pénteken 17 órakor ifjúsági bibliaoktatást is tartunk. Isten aka­ratát elfogadva végezzük a temeté­seket és nagy boldogsággal az es­küvőket. Nagyon örülök annak, hogy nemsokára két százhalom­battai párt is összeadhatok. Az egyik esküvő színhelye a battai re­formátus templom, a másiké az ér­di templom lesz. A templom 1996-ban elkezdett építkezése, felújítása most is tart. Elkészült a torony és a tetőcsere, a külső vakolat, a nyílászárók cseré­je és sok minden más, de hátra van még az elektromos­ hálózat felújítá­sa és a teljes festés. Jövő évi ál­munk egy orgona építése, melyet 2001. augusztus 20-án a millenniu­mi ünnepségek zárásaként ava­tunk majd. Az építkezéssel párhuzamosan természetesen nem áll le a szoká­sos gyülekezeti munka sem. Ter­vezzük újabb gyülekezeti tagok „felfedezését” és ezért mindent meg is teszünk. Külön foglalkozunk a fiatalokkal, hiszen ők nagyon fo­gékonyak. Örömmel tölt el az a tény, hogy nagyon jó a kapcsolatunk Százha­lombatta Város Önkormányzatá­val. Részükről kifejezetten pozitív hozzáállást tapasztalok. Köszönjük támogatásukat. *** Következő lapszámunkban a re­formátus- és a szerb-ortodox egy­ház híreit olvashatják. Deák János Sport, de másképp A sporttevékenység a Dunamenti Erőműben eddig az 1965-ben alapí­tott Dunamenti Erőmű Sportegyesü­let keretein belül történt. Az évek so­rán a körülmények jelentős mérték­ben átalakultak. A Dunamenti Erőmű tulajdonosi struktúrája megváltozott, a dolgozók létszáma lecsökkent, sportolási igényeik megváltoztak és nem utolsósorban bevezetésre ke­rült a kafetéria rendszer. Mint isme­retes, a kafetéria rendszerben a kü­lönböző szociális juttatások, így a sportra fordított összeg is egy csa­tornán keresztül kerül elosztásra. Ezen körülmények szükségessé tet­ték, hogy a DESE mint önálló jogi személy megszűnjön és a sporttevé­kenység a Dunamenti Erőmű Rt. ke­retein belül történjen. A DE Rt. veze­tése támogatja a sportot, ha az valós igényekre épül, és illeszkedik a DE Rt. működési rendjébe. A DESE átalakítása már a tavalyi évben megkezdődött. A 2000. június 28-án megtartott közgyűlés döntött a DESE feloszlatásáról és vagyoná­nak a DE Rt. részére történő átadá­sáról. Az előkészítés során felmérés készült a sportolási igényekről a dol­gozók körében, melynek eredmé­nyeit az átalakítás során felhasznál­tuk. Ennek alapján a vitorlás szak­osztály a DE Rt. Kenese Klubba in­tegrálódott. A Judo Szakosztály a városban működő Judo Szakosz­tállyal fog fuzionálni. A nagy hagyo­mányokkal és eredményekkel ren­delkező Kajak-Kenu Szakosztály va­lószínűleg önálló egyesületként, ön­szerveződési alapon fog létrejönni, melyet eszközök és létesítmények vonatkozásában a DE Rt. támogatni kíván. De természetesen szükség van a város, a szövetség és a ver­senyzők szorosabb együttműködé­sére. A tömegsport a jövőben valós és tényleges igényeknek megfelelő­en tovább működik, elsősorban ön­­szerveződés alapján. Az iparági sporttalálkozókon dolgozóink a jövő­ben is részt vehetnek. Reméljük, hogy a DESE megszű­nésével a sport, és a sport iránti igény nem szűnik meg, hanem az új szervezeti keretek között eredmé­nyesen fog tovább működni. Varga Attila

Next