Százhalombattai Hírtükör, 2004 (17. évfolyam, 1-26. szám)
2004-01-09 / 1. szám
A legnehezebb és legfontosabb évünk lesz 2004 Beszélgetés dr. Benedek László polgármesterrel Bár a tavalyi sem volt könnyű, Százhalombatta számára 2004 ígérkezik a legnehezebb évnek. Számos súlyos és egzisztenciákat is érintő döntést kell meghoznia az önkormányzatnak. A város első embere nem fél a további népszerűségvesztéstől. Mint mondja: bizakodó és eltökélt. Még az óévben beszélgettünk az előttünk álló időszak legfontosabb feladatairól, várható nehézségeiről és remélhető sikereiről. - Ünnepi a hangulata? - Nagyon várakozó. Bízom benne, hogy kapok valamennyi biztatást, sikerül feltöltődnöm szeretettel, és abban, hogy lesz időm dolgozni is kicsit. - Biztos? - Tele van a jegyzetfüzetem ötletekkel, javaslatokkal, felvetésekkel, amikkel nem volt időm foglalkozni az elmúlt hónapokban. Sok a tartozásom. - Amit előbb mondott, abból úgy tűnik, polgármesterként nem igazán kap pozitív visszajelzéseket. - Valóban nem. De ilyen a természetem is, leginkább a kritikát hallom meg. Ugyanakkor nagyon bizakodó és eltökélt vagyok. Decemberben rengeteg képeslapot, üdvözletet kaptam, amelyek dicséretet, elismerést fogalmaztak meg, kitartásra biztattak. Meglepő, de jó részüket nem írták alá. Úgy érzem, ezek az önzetlen sorok legerősebb támogatóimtól érkeztek. Meggyőződésem, hogy egyre több a felelősen gondolkodó városlakó, akikkel együttműködve helyreállítjuk a város működését, bármennyire sokan is lesznek azok, akikből a szükséges intézkedések ellenérzést váltanak ki. Ez most úgy hangzik, mint amikor Churchill azt mondta: ”Nem ígérhetek mást, mint...” - Vért, verejtéket és könnyeket. Valószínűleg a legnehezebb év áll előttünk. - Még annál is nehezebb, mint amit magunk mögött tudhatunk? - A valóban nagy lépéseket 2004- ben kell megtennünk. Januárban befejeződik az intézmények gazdasági öszszevonása, amely létszámleépítéssel jár. A takarítás és a konyhák kiszervezése szintén elbocsátásokat von maga után. A Polgármesteri Hivatalban márciusig 25 alkalmazott munkaviszonya szűnik meg. De mivel az átszervezéshez új munkatársak felvétele is szükséges, elképzelhető, hogy ennél több lesz azoknak a száma, akiknek köszönetet kell mondanunk eddigi munkájukért. A legnagyobb feszültség kialakulása azonban a közalkalmazottak körében várható, hiszen ők alkotják a munkavállalók legnépesebb táborát. Annyit már sikerült elérnünk, hogy minden intézményben háromfős munkacsoportokat bíztak meg azzal, hogy tárgyaljanak az önkormányzattal. Az egyeztetések során remélhetőleg kialakul egy konszenzus, amely a demokrácia jegyében megalapozza az új működési feltételeket. Ezek az intézkedések elkerülhetetlenek, ha nem akarunk iskolákat, óvodákat bezárni az elkövetkező években. Az önkormányzat számára továbbra is az alapvető célok közé tartozik a gyerekek színvonalas oktatása és nevelése, amit a jövőben is kiemelten kíván támogatni. Döntő változások indulnak el az egészségügyi intézményben is. Ha terveink sikerrel járnak, akkor a jelenleginél is magasabb színvonalú szolgáltatásokkal, rugalmasabb, jobb betegellátással kezdhetjük el a 2005. évet. - Hány közalkalmazottól kellene megválni ahhoz, hogy a jelenleginél vállalhatóbb költségvetéssel működjön a város? - Biztos vagyok benne, hogy intézményenként nagyon eltérő lesz a leépítés aránya, hiszen hasonlóan differenciált volt az egyes intézmények finanszírozása is. Ezzel a gyakorlattal végleg szakítani szeretnénk. Az a célunk, hogy egységesen, normatív alapon és abszolút mértékben a feladatokhoz biztosítsunk pénzügyi fedezetet. Létezik forgatókönyv, ami alapján ez megvalósítható? - Jónak találjuk az úgynevezett „monori modellt”, amelyet az iskolák normatív finanszírozására dolgoztak ki. A lényege, hogy az önkormányzatnak át kell tekintenie, hol milyen munka folyik, és el kell döntenie, mi az, amit ebből finanszírozni szeretne. Sokszor elhangzik persze, hogy csak az oktatás-nevelést és az egészségügyet „bántjuk”. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy valóban ezek a területek emésztik fel a legtöbb pénzt. Ugyanakkor a takarékosságot célzó intézkedések valamennyi intézményünkre, gazdasági társaságunkra kiterjednek. Az Egészségügyi Intézmény működéséhez évente 150 millióval járulunk hozzá, miközben a megye összes rendelője, kórháza összesen nem kap enynyi önkormányzati, illetve közgyűlési támogatást. Tudom, nem népszerű a hasonlítgatás. De azt gondolom, nem tehetünk úgy, mintha Százhalombatta egyfajta burokban, a minket körülvevő realitásoktól függetlenül létezhetne. - Ha már az egészségügynél tartunk, kérem, mondja el: miért látták szükségesnek dr. Pálfi Éva igazgatóasszony azonnali felmentését december 18-án? - Arra, hogy váltás történjen az intézmény vezetésében, a bölcsődék leválasztása miatti átszervezés kínált lehetőséget. Hogy a változásra szükség van, hosszabb ideje nyilvánvaló előttem, illetve a képviselők többsége előtt. Egy olyan intézményben, amely egy tizenhét ezres kisvárost lát el, de a költségvetése - a bölcsődékkel együtt - megközelíti az évi félmilliárdot, már évekkel ezelőtt el kellett volna kezdeni valamiféle racionalizálást. Belátható, hogy ilyen feltételek mellett hosszabb távon nem működtethető. Az előző igazgató komoly lépéseket tett a probléma megoldására: együttműködést készített elő a szomszédos településekkel, megszervezte, hogy a nagy kapacitású labor a tárnoki betegeket is ellássa. A vezetőváltást követően azonban nem folytatódtak ezek az erőfeszítések. A százhalombattai rendelő éveken keresztül nem kezdeményezett tárgyalásokat azokkal a településekkel, amelyek igénybe vehették volna szolgáltatásait növelve a bevételeket, csökkentve az önkormányzat kiadásait. Gyakorlatilag elhalt az igen jól jövedelmező menedzserszűrés, és jelentéktelenné zsugorodott a foglalkozás-egészségügyből befolyó bevétel. Ezeknek a mulasztásoknak a következtében jelenleg van egy csodálatos szakorvosi rendelőnk, ami nagyrészt pang az ürességtől, miközben a fenntartására egyre kevésbé vagyunk képesek. Nem volt mire várnunk, hiszen aki időt veszít, piacot veszít, egyre kevesebb a lehetőségünk, hogy bővítsük a szakrendelő ellátási körzetét. Az a 25 milliós negatív pénzmaradvány, amit 2003-ban „produkált” az intézmény, csak a jéghegy csúcsa volt. Sajnálom, hogy azok a tárgyalások, amiket a közös megegyezés érdekében kezdeményeztünk az igazgatóasszonnyal, nem vezettek eredményre. Folytatás a 2. oldalon Indul a szelektív hulladékgyűjtés Januártól indul a szelektív hulladékgyűjtés Százhalombattán. Az ehhez szükséges speciális hulladékgyűjtő-kocsit és gyűjtőedényeket mutatta be a SZÁKOM Kft a Szent István téren december 23-án. A kék, barna és szürke konténerekben elkülönítetten gyűjthető a műanyagpalack, a papír és a fémdoboz. A 66 speciális gyűjtőedény egyenként nettó 53 ezer forintba került. A frakciók külön gyűjtésére és elszállítására szolgál a bemutatott Mercedes gépjármű, amelyet mintegy 24 millió forintért vásárolt meg az önkormányzat. Érdemes külön gyűjteni az üdítős palackokat, a papírhulladékot és a fémdobozokat, hiszen az új évben már megfelelő helyre kerülnek, elkülönítve a háztartási szeméttől. Újrahasznosításukkal csökken környezetünk terhelése. C.K. A háromféle konténerben külön gyűjthető a műanyagpalack, a papír és a fémdoboz. A~2 c-Jié-A Ljc, O-qa-uí SZÁZHALOMBATTAI MTI T - m . IPITKOP VÁROSI KÖZÉLETI LXVII. évfolyam 1. szám Megjelenik minden második pénteken • INGYENES 2004. január 9. A t'l H* t GYŰJTEMÉNY Túl sokat beszélünk a pénzről ,Alázattal kiszolgálom az embereket” Rákszűrés évente Az öregségnek nemcsak hátrányai, előnyei is vannak Egy nyolcadikos, aki külföldön ( nem járt Sportvezetők évértékelése / v,icv- Hármas ikrek az Óvárosban Egyszerre lettek nagycsaládosok Valószínűleg minden idők legszebb karácsonyaként fognak emlékezni a 2003. évire a Fekete családban. Ekkor hozhatták ugyanis haza a kórházból - másfél hónapi aggodalom, izgalom után - gyermekeiket: Vivient, Bencét és Gergőt. Az ikrek november 4-én születtek. Az óvárosi Tildy Zoltán utca végén álló ház kapuján faragott tábla hirdeti: ’’Trigemini lak”. Megnyugszunk, hisz jó helyen járunk, abban az otthonban, amely immár róluk nevezetes: Százhalombatta első hármas ikreiről. A ház előtt autó áll, három matrica is figyelmeztet rajta: „Vigyázz rám!” Nyilvánvaló Fekete Imre, a harmincegy éves apuka büszkesége, aki a táblát a gyerekek hazaérkezése előtti éjszaka, december 22-én készítette. Nem zavarja őt a feltűnés, a zajos érdeklődés sem, amit az emberek között járva keltenek. „Nem sajnálom senkitől őket. Gyönyörködjön mindenki kedvére bennük!” - mondja. Felesége, Tünde óvatosabb. Az ikreknek január 18-ra kellett volna megszületniük, kicsik még, nagyon kell vigyázni rájuk. Ezért, no meg a várva várt zavartalan együttlét érdekében is úgy döntöttek, hogy az első néhány héten a rokonok is csak telefonon érdeklődhetnek az újszülöttek iránt. A kismama még a hivatalosan felkínált segítségről is lemondott. Amikor naponta ingázott otthona és a kórház között, megfogadta, hogy ha egyszer „a kezei közé kaparintja” gyerekeit, sosem hagyja másra őket. Férjével osztják meg a feladatokat. Az éjszakázás persze csak a mamáé - a kicsik ilyenkor is három óránként esznek -, hiszen az apukának napközben dolgoznia is kell. Az autószerelő Imre és a kereskedelmi végzettségű Tünde tizenegy éve házasok. Három éve vették Óvárosban az öreg parasztházat, amit rengeteg munkával felújítottak, és garázst építettek mellé. Ez tette lehetővé, hogy a várandósság idején Imre felesége mellett maradhasson. Főnöke ugyanis megengedte, hogy otthoni műhelyében dolgozzon. Tünde házasságuk évei alatt leginkább a háztartást vezette. Tyúkot, pulykát, nyulat nevelt, művelte a kertet. A lakás terményekből, növényekből készített karácsonyi díszei, az üvegezett verandán pompázó zöldek mind azt jelzik: odaadó, gondos háziasszony, akinek élete legfontosabb színtere az otthona. Csak akkor döntöttek a gyermekvállalás mellett, amikor elkészült a csöppet sem hivalkodó, de meleg és barátságos családi fészek. Már a terhesség első heteiben kiderült: nem egy, hanem három jövevényt várhatnak, de a vizsgálat során azt is elmondták Tündének: lehetősége van rá, hogy csupán kettőt tartson meg. Sírva jött ki a rendelőből: ’’Melyiket ne szeresse?” Soha nem jutott eszükbe félni a túl nagy vállalástól. Tünde boldog kismama volt, igaz, amikor a 25. héten kórházba kellett vonulnia, nehezen vált el férjétől, akivel korábban egy napot sem töltöttek egymástól külön. A szülés a 28. hét végén indult el. „Sosem felejtem el - mondja a kismama -, ahogy fogtam a szülésznő kezét, és kértem, nagyon vigyázzon a gyerekeimre.” Akkor félt, és a későbbi hetekben is. Hiszen mindig volt miért aggódni - mondja. De a betegségeket, izgalmakat nem akarja részletezni. A lényeg, hogy most mindannyian egészségesek, a három baba pedig bent alszik színes mesejelenetekkel díszített kisszobájukban. Ezek is azon a boldog álmatlansággal töltött éjjelen készültek. Vivien 2500, Bence 2380, Gergő - a pici - 2200 gramm. Szinte fel sem ébrednek, amíg a fotózás nem kis gondot okozó előkészületeit megtesszük. Amilyen aprók, olyan gyönyörűségesek. Ide-oda pakoljuk őket, igazgatjuk félrebillenő fejecskéjüket. Nem könnyű tökéletes kompozícióba rendezni enynyi apróságot. A fiatal papa készségesen és gyakorlottan segédkezik. El sem tudná képzelni, hogy ne töltse minden szabadidejét a kicsik körül, válogatás nélkül megtéve mindent - pelenkázást, etetést, fürdetést -, ami ilyenkor adódik. Sokan kérdik tőlük, hogy bírják a véget nem érő szolgálatot. Tünde azt mondja, neki az furcsa, hogy másnak csak egy babája van. Számára már a háromfelé figyelés a természetes. A kórházban más ikres mamákkal is megismerkedett, barátságokat kötött. Mára csak a szép emlékek maradtak. Az a mások számára talán elképzelhetetlen öröm, amit néhány deka gyarapodás felett éreztek, a vigasztaló szavak: „Ne félj, hamarosan ti is hazakerültök!” Új barátaival eldöntötték, évente egyszer találkozni fognak. Kiszámították, hogy összesen tíz gyerek játszhat majd akkor körülöttük. Utoljára még azt kívánjuk Tündének, jó egészségben és boldogságban nevelje fel gyermekeit. „Ha egészség van, boldogság is van” - feleli ő. C.K. Öten a karácsonyfa alatt. Fotó: Darabont