Százhalombattai Hírtükör, 2004 (17. évfolyam, 1-26. szám)

2004-01-09 / 1. szám

A legnehezebb és legfontosabb évünk lesz 2004 Beszélgetés dr. Benedek László polgármesterrel Bár a tavalyi sem volt könnyű, Száz­halombatta számára 2004 ígérkezik a legnehezebb évnek. Számos súlyos és egzisztenciákat is érintő döntést kell meghoznia az önkormányzatnak. A város első embere nem fél a további népszerűségvesztéstől. Mint mondja: bizakodó és eltökélt. Még az óévben beszélgettünk az előttünk álló időszak legfontosabb feladatairól, várható ne­hézségeiről és remélhető sikereiről. - Ünnepi a hangulata? - Nagyon várakozó. Bízom benne, hogy kapok valamennyi biztatást, sike­rül feltöltődnöm szeretettel, és abban, hogy lesz időm dolgozni is kicsit. - Biztos? - Tele van a jegyzetfüzetem ötletek­kel, javaslatokkal, felvetésekkel, amik­kel nem volt időm foglalkozni az el­múlt hónapokban. Sok a tartozásom. - Amit előbb mondott, abból úgy tű­nik, polgármesterként nem igazán kap pozitív visszajelzéseket. - Valóban nem. De ilyen a természe­tem is, leginkább a kritikát hallom meg. Ugyanakkor nagyon bizakodó és eltökélt vagyok. Decemberben renge­teg képeslapot, üdvözletet kaptam, amelyek dicséretet, elismerést fogal­maztak meg, kitartásra biztattak. Meg­lepő, de jó részüket nem írták alá. Úgy érzem, ezek az önzetlen sorok legerő­sebb támogatóimtól érkeztek. Meg­győződésem, hogy egyre több a felelő­sen gondolkodó városlakó, akikkel együttműködve helyreállítjuk a város működését, bármennyire sokan is lesz­nek azok, akikből a szükséges intézke­dések ellenérzést váltanak ki.­­ Ez most úgy hangzik, mint amikor Churchill azt mondta: ”Nem ígérhetek mást, mint...” - Vért, verejtéket és könnyeket. Va­lószínűleg a legnehezebb év áll előt­tünk. - Még annál is nehezebb, mint amit magunk mögött tudhatunk? - A valóban nagy lépéseket 2004- ben kell megtennünk. Januárban befe­jeződik az intézmények gazdasági ösz­­szevonása, amely létszámleépítéssel jár. A takarítás és a konyhák kiszerve­zése szintén elbocsátásokat von maga után. A Polgármesteri Hivatalban már­ciusig 25 alkalmazott munkaviszonya szűnik meg. De mivel az átszervezés­hez új munkatársak felvétele is szüksé­ges, elképzelhető, hogy ennél több lesz azoknak a száma, akiknek köszönetet kell mondanunk eddigi munkájukért. A legnagyobb feszültség kialakulása azonban a közalkalmazottak körében várható, hiszen ők alkotják a munka­­vállalók legnépesebb táborát. Annyit már sikerült elérnünk, hogy minden intézményben háromfős munkacso­portokat bíztak meg azzal, hogy tár­gyaljanak az önkormányzattal. Az egyeztetések során remélhetőleg kiala­kul egy konszenzus, amely a demokrá­cia jegyében megalapozza az új műkö­dési feltételeket. Ezek az intézkedések elkerülhetetle­nek, ha nem akarunk iskolákat, óvodá­kat bezárni az elkövetkező években. Az önkormányzat számára továbbra is az alapvető célok közé tartozik a gye­rekek színvonalas oktatása és nevelése, amit a jövőben is kiemelten kíván tá­mogatni. Döntő változások indulnak el az egészségügyi intézményben is. Ha ter­veink sikerrel járnak, akkor a jelenlegi­nél is magasabb színvonalú szolgáltatá­sokkal, rugalmasabb, jobb betegellá­tással kezdhetjük el a 2005. évet. - Hány közalkalmazottól kellene megválni ahhoz, hogy a jelenleginél vállalhatóbb költségvetéssel működjön a város? - Biztos vagyok benne, hogy intéz­ményenként nagyon eltérő lesz a leépí­tés aránya, hiszen hasonlóan differen­ciált volt az egyes intézmények finan­szírozása is. Ezzel a gyakorlattal végleg szakítani szeretnénk. Az a célunk, hogy egységesen, normatív alapon és abszolút mértékben a feladatokhoz biztosítsunk pénzügyi fedezetet.­­ Létezik forgatókönyv, ami alapján ez megvalósítható? - Jónak találjuk az úgynevezett „monori modellt”, amelyet az iskolák normatív finanszírozására dolgoztak ki. A lényege, hogy az önkormányzat­nak át kell tekintenie, hol milyen mun­ka folyik, és el kell döntenie, mi az, amit ebből finanszírozni szeretne. Sokszor elhangzik persze, hogy csak az oktatás-nevelést és az egészségügyet „bántjuk”. Az igazsághoz hozzátarto­zik, hogy valóban ezek a területek emésztik fel a legtöbb pénzt. Ugyanak­kor a takarékosságot célzó intézkedé­sek valamennyi intézményünkre, gaz­dasági társaságunkra kiterjednek. Az Egészségügyi Intézmény műkö­déséhez évente 150 millióval járulunk hozzá, miközben a megye összes ren­delője, kórháza összesen nem kap eny­­nyi önkormányzati, illetve közgyűlési támogatást. Tudom, nem népszerű a hasonlítga­­tás. De azt gondolom, nem tehetünk úgy, mintha Százhalombatta egyfajta burokban, a minket körülvevő realitá­soktól függetlenül létezhetne. - Ha már az egészségügynél tartunk, kérem, mondja el: miért látták szüksé­gesnek dr. Pálfi Éva igazgatóasszony azonnali felmentését december 18-án? - Arra, hogy váltás történjen az in­tézmény vezetésében, a bölcsődék le­választása miatti átszervezés kínált le­hetőséget. Hogy a változásra szükség van, hosszabb ideje nyilvánvaló előt­tem, illetve a képviselők többsége előtt. Egy olyan intézményben, amely egy tizenhét ezres kisvárost lát el, de a költségvetése - a bölcsődékkel együtt - megközelíti az évi félmilliárdot, már évekkel ezelőtt el kellett volna kezdeni valamiféle racionalizálást. Belátható, hogy ilyen feltételek mellett hosszabb távon nem működtethető. Az előző igazgató komoly lépéseket tett a prob­léma megoldására: együttműködést készített elő a szomszédos települések­kel, megszervezte, hogy a nagy kapaci­tású labor a tárnoki betegeket is ellás­sa. A vezetőváltást követően azonban nem folytatódtak ezek az erőfeszíté­sek. A százhalombattai rendelő éveken keresztül nem kezdeményezett tárgya­lásokat azokkal a településekkel, ame­lyek igénybe vehették volna szolgálta­tásait növelve a bevételeket, csökkent­ve az önkormányzat kiadásait. Gya­korlatilag elhalt az igen jól jövedelme­ző menedzserszűrés, és jelentéktelenné zsugorodott a foglalkozás-egészség­ügyből befolyó bevétel. Ezeknek a mu­lasztásoknak a következtében jelenleg van egy csodálatos szakorvosi rende­lőnk, ami nagyrészt pang az ürességtől, miközben a fenntartására egyre kevés­bé vagyunk képesek. Nem volt mire várnunk, hiszen aki időt veszít, piacot veszít, egyre kevesebb a lehetőségünk, hogy bővítsük a szakrendelő ellátási körzetét. Az a 25 milliós negatív pénz­­maradvány, amit 2003-ban „produ­kált” az intézmény, csak a jéghegy csú­csa volt. Sajnálom, hogy azok a tárgya­lások, amiket a közös megegyezés ér­dekében kezdeményeztünk az igazga­tóasszonnyal, nem vezettek ered­ményre. Folytatás a 2. oldalon Indul a szelektív hulladékgyűjtés Januártól indul a szelektív hulla­dékgyűjtés Százhalombattán. Az ehhez szükséges speciális hulladékgyűjtő-ko­csit és gyűjtőedényeket mutatta be a SZÁKOM Kft a Szent István téren de­cember 23-án. A kék, barna és szürke konténerekben elkülönítetten gyűjthe­tő a műanyagpalack, a papír és a fém­doboz. A 66 speciális gyűjtőedény egyenként nettó 53 ezer forintba ke­rült. A frakciók külön gyűjtésére és el­szállítására szolgál a bemutatott Mer­cedes gépjármű, amelyet mintegy 24 millió forintért vásárolt meg az önkor­mányzat. Érdemes külön gyűjteni az üdítős palackokat, a papírhulladékot és a fémdobozokat, hiszen az új évben már megfelelő helyre kerülnek, elkü­lönítve a háztartási szeméttől. Újra­hasznosításukkal csökken környeze­tünk terhelése. C.K. A háromféle konténerben külön gyűjthető a műanyagpalack, a papír és a fémdoboz. A~2 c-Jié-A Ljc, O-qa-uí SZÁZHALOMBATTAI MT­I T - m . IPITKOP VÁROSI KÖZÉLETI L­XVII. évfolyam 1. szám Megjelenik minden második pénteken • INGYENES 2004. január 9. A t'l H* t GYŰJTEM­ÉNY Túl sokat beszélünk a pénzről ,Alázattal kiszolgálom az embereket” Rákszűrés évente Az öregségnek nemcsak hátrányai, előnyei is vannak Egy nyolcadikos, aki külföldön (­­ nem járt Sportvezetők évértékelése / v,i­cv- Hármas ikrek az Óvárosban Egyszerre lettek nagycsaládosok Valószínűleg minden idők legszebb karácsonyaként fognak emlékezni a 2003. évire a Fekete családban. Ekkor hozhatták ugyanis haza a kórházból - másfél hónapi aggodalom, izgalom után - gyermekeiket: Vivient, Bencét és Gergőt. Az ikrek november 4-én születtek. Az óvárosi Tildy Zoltán utca végén álló ház kapuján faragott tábla hirdeti: ’’Trigemini lak”. Megnyugszunk, hisz jó helyen járunk, abban az otthonban, amely immár róluk nevezetes: Százha­lombatta első hármas ikreiről. A ház előtt autó áll, három matrica is figyel­meztet rajta: „Vigyázz rám!” Nyilván­való Fekete Imre, a harmincegy éves apuka büszkesége, aki a táblát a gyere­kek hazaérkezése előtti éjszaka, de­cember 22-én készítette. Nem zavarja őt a feltűnés, a zajos érdeklődés sem, amit az emberek között járva keltenek. „Nem sajnálom senkitől őket. Gyö­nyörködjön mindenki kedvére ben­nük!” - mondja. Felesége, Tünde óva­tosabb. Az ikreknek január 18-ra kel­lett volna megszületniük, kicsik még, nagyon kell vigyázni rájuk. Ezért, no meg a várva várt zavartalan együttlét érdekében is úgy döntöttek, hogy az első néhány héten a rokonok is csak telefonon érdeklődhetnek az újszülöt­tek iránt. A kismama még a hivatalo­san felkínált segítségről is lemondott. Amikor naponta ingázott otthona és a kórház között, megfogadta, hogy ha egyszer „a kezei közé kaparintja” gye­rekeit, sosem hagyja másra őket. Férjé­vel osztják meg a feladatokat. Az éjsza­kázás persze csak a mamáé - a kicsik ilyenkor is három óránként esznek -, hiszen az apukának napközben dol­goznia is kell. Az autószerelő Imre és a kereskedel­mi végzettségű Tünde tizenegy éve há­zasok. Három éve vették Óvárosban az öreg parasztházat, amit rengeteg munkával felújítottak, és garázst épí­tettek mellé. Ez tette lehetővé, hogy a várandósság idején Imre felesége mel­lett maradhasson. Főnöke ugyanis megengedte, hogy otthoni műhelyé­ben dolgozzon. Tünde házasságuk évei alatt legin­kább a háztartást vezette. Tyúkot, pulykát, nyulat nevelt, művelte a ker­tet. A lakás terményekből, növények­ből készített karácsonyi díszei, az üve­gezett verandán pompázó zöldek mind azt jelzik: odaadó, gondos háziasszony, akinek élete legfontosabb színtere az otthona. Csak akkor döntöttek a gyermek­­vállalás mellett, amikor elkészült a csöppet sem hivalkodó, de meleg és barátságos családi fészek. Már a ter­hesség első heteiben kiderült: nem egy, hanem három jövevényt várhatnak, de a vizsgálat során azt is elmondták Tün­dének: lehetősége van rá, hogy csupán kettőt tartson meg. Sírva jött ki a ren­delőből: ’’Melyiket ne szeresse?” Soha nem jutott eszükbe félni a túl nagy vál­lalástól. Tünde boldog kismama volt, igaz, amikor a 25. héten kórházba kel­lett vonulnia, nehezen vált el férjétől, akivel korábban egy napot sem töltöt­tek egymástól külön. A szülés a 28. hét végén indult el. „Sosem felejtem el - mondja a kisma­ma -, ahogy fogtam a szülésznő kezét, és kértem, nagyon vigyázzon a gyere­keimre.” Akkor félt, és a későbbi he­tekben is. Hiszen mindig volt miért aggódni - mondja. De a betegségeket, izgalmakat nem akarja részletezni. A lényeg, hogy most mindannyian egész­ségesek, a három baba pedig bent al­szik színes mesejelenetekkel díszített kisszobájukban. Ezek is azon a boldog álmatlansággal töltött éjjelen készültek. Vivien 2500, Bence 2380, Gergő - a pici - 2200 gramm. Szinte fel sem éb­rednek, amíg a fotózás nem kis gondot okozó előkészületeit megtesszük. Ami­lyen aprók, olyan gyönyörűségesek. Ide-oda pakoljuk őket, igazgatjuk fél­rebillenő fejecskéjüket. Nem könnyű tökéletes kompozícióba rendezni eny­­nyi apróságot. A fiatal papa készsége­sen és gyakorlottan segédkezik. El sem tudná képzelni, hogy ne töltse minden szabadidejét a kicsik körül, válogatás nélkül megtéve mindent - pelenkázást, etetést, fürdetést -, ami ilyenkor adó­dik. Sokan kérdik tőlük, hogy bírják a véget nem érő szolgálatot. Tünde azt mondja, neki az furcsa, hogy másnak csak egy babája van. Számára már a háromfelé figyelés a természetes. A kórházban más ikres mamákkal is megismerkedett, barátságokat kötött. Mára csak a szép emlékek maradtak. Az a mások számára talán elképzelhe­tetlen öröm, amit néhány deka gyara­podás felett éreztek, a vigasztaló sza­vak: „Ne félj, hamarosan ti is hazake­rültök!” Új barátaival eldöntötték, évente egyszer találkozni fognak. Ki­számították, hogy összesen tíz gyerek játszhat majd akkor körülöttük. Utoljára még azt kívánjuk Tündé­nek, jó egészségben és boldogságban nevelje fel gyermekeit. „Ha egészség van, boldogság is van” - feleli ő. C.K. Öten a karácsonyfa alatt. Fotó: Darabont

Next