Százhalombattai Hírtükör, 2004 (17. évfolyam, 1-26. szám)
2004-02-06 / 3. szám
2. oldal Kávészünet Cseh Kornélnéval Mindig volt dolgom a világban Cseh Kornélné, Éva, a BME igazgató-helyettese tanítóként kezdte pályafutását, később népművelő lett. Alapítója a Szülők Fóruma Egyesületnek és a Sérültekért Alapítványnak, három éve alelnöke az Értelmi Sérülteket Szolgáló Társadalmi Szervezetek és Alapítványok Országos Szövetségének (ÉTA). Hivatásos kultúraközvetítőként a minőségben, civil segítőként a tettekben hisz. Mindig van valami, amit intéz: valami új, amit útjára indít, vagy valami régi, amin szerinte változtatni kell. Most gombolyag szakkört és ír sztepp-tánctanfolyamot szervez a művelődési házban, és aggódik a Magyar Kultúra Hete rendezvénysorozat jövője miatt. - Ha csak azok vesznek rajta részt, akik tagjai vagy barátai az egyes művészeti csoportoknak, akkor nem éri el a célját. Mert a cél az lenne, hogy az utcáról is bejöjjenek az emberek. Sosem tudtam elfogadni az olyasféle megállapításokat, hogy az úgynevezett magas kultúra csak a közönség tíz százalékát érintheti meg. Azt gondolom, a minőség az, ami mindenkit megérint, és hosszú távon ez teremt közönséget is. Mindig ilyen erőteljesen foglalkoztatták közös dolgaink ? - Amikor kicsik voltak a gyerekeim, sokkal több időt fordítottam a családomra, de olyan sosem volt, hogy a fizetett állásomon kívül ne lett volna más dolgom is a világban. A hetvenes évek elején, a házasságom révén kerültem Battára. Nem kaptam egyből a végzettségemnek megfelelő állást, de élményt jelentett számomra, amikor óvodás csoportomat vihettem tovább az iskolába, immár elsős tanítójukként. Ezek alatt az évek alatt szembesültem először a betegséggel: az egyik tanítványom daganatos lett. Nehéz volt megélni a tehetetlenséget. Akkoriban még bennem sem ért meg az a gondolkozásmód, ami később sok civil szervezet létrejöttéhez vezetett. Jelesül, hogy nem feltétlenül kívülről, felülről kell a megoldást várnunk. Akkoriban nem civil szervezetekhez csatlakoztak, akik úgy gondolták, a munkájukon kívül más dolguk is van a világban. - 1971-ben lettem az MSZMP tagja. ‘85-től ‘89-ig az apparátusban dolgoztam, a városi művelődési és propaganda osztályon. Az MSZP megalakulásakor szüntettem meg a tagságomat. Nem mondhatom, hogy mindent gömbölyűnek láttam a szocializmus éveiben, hiszen lehetett olvasni a sorok között is, fokozatosan sok mindenre rájött az ember. De azt gondoltam, ha a megvalósításnak vannak is fonákságai, maga az elgondolás olyasmi, ami előre visz. Igazából aztán azt szégyelltem, hogy olyan pártnak voltam a tagja, amely minket is becsapott. Jó leckét kaptam emberismeretből is: ‘89-90-ben azok a kolléganőim is elfordították a fejüket, ha láttak, akik korábban szintén pártagok voltak. Teljesen nem ábrándult ki az emberekből, hiszen ebben az időben szervezte meg a Szülők Fórumát. A közélet, a politika továbbra is az élete fontos része maradt. - Sosem ábrándultam ki az emberekből. Hiszem, hogy alapvetően jók, és hogy érdemes együttesen tenni, közös célokért. A politika meg nyilván érdekel, hiszen meghatározza az életünket, hat ránk. Igaz, mi nem hatunk rá annyira, amennyire kellene. A civil közösségek jó része azt éli meg, hogy nem képes befolyásolni a döntési folyamatokat, egy részük pedig már meg sem próbálja ezt. Behúzódik a saját külön világába, mert reménytelennek érzi törekvései, érdekei hatásos képviseletét, bármennyire is hisz azok létjogosultságában. Én magam is bizonytalan vagyok. Nem tudok meggyőzően beszélni arról, amit még nem csináltam meg, amit pedig csinálok, annak nagyon hosszú idő után lesz eredménye. És ez a siker sosem látványos. - Miért választott ilyen nehéz terepet? - A Szülők Fórumát azért szerveztem, mert úgy éreztem: a szülői munkaközösség nem elég önálló ahhoz, hogy valódi érdekképviseletet lásson el városi szinten. Néhány hónap után azonban rájöttem: úgy általában nem lehet érdeket képviselni. Karácsonykor aztán fogyatékos gyerekeknek szervezett műsort a Vöröskereszt, és az egyik szülő odalépett hozzám: „Mi lesz ezekkel a gyerekekkel, Évike?” Mi lesz velük végzettség, munkalehetőség nélkül, mi lesz velük, ha mi meghalunk? - kérdezte. Akkor jöttem rá, hogy ők azok, akiknek valóban segítségre, összefogásra, képviseletre van szükségük. Összehívtuk a mozgássérülteket, az asztmásokat, a diszlexiásokat is. Sikerült felhívnunk a figyelmet a problémáikra, előadásokat, programokat szerveztünk számukra. Hozzáteszem, a legnagyobb harcainkat sajnos mindig a szakmával vívtuk. Sokszor szembesültem olyan kérdésekkel, hogy miért csináljuk, amit csinálunk képesítés, fizetés nélkül. Miféle érdekek mozgatnak minket? Sosem mondtam, hogy mindent civil szervezeteknek kell megoldaniuk. Amit képes ellátni az állam, azt lássa el a megfelelő intézményekben! Ugyanakkor tudni kell, hogy egy olyan alapítvány, mint a Sérültekért, nem csupán különféle szolgáltatásokat nyújt. Ennél több: szellemi műhely, közösség, ahová bármilyen problémájával, igényével fordulhat az ember. A hozzánk hasonló segítő szervezetek állandó küzdelemre kényszerülnek a létükért, és részben emiatt olyan szellemi potenciált és kapcsolatrendszert hoztak létre, amit kár lenne kihajítani az ablakon. - Úgy érzi, hogy fenyeget ilyen veszély? - Úgy érzem, hogy az átrendeződés időszakát éljük minden szinten. Nem tudom, milyen kritériumok alapján dől el, kik maradhatnak fenn, és kik nem. Az-e, hogy milyen feladatot lát el egy szervezet, vagy az-e, hogy mennyire sikeres lobbizó a vezetője? Mert vannak olyan tevékenységek, amiket nem lehet állami, illetve önkormányzati támogatás nélkül végezni. Nyugaton erkölcsi elvárás egy jól prosperáló vállalkozóval szemben, hogy karitatív tevékenységekhez adja nevét és pénzét. Nálunk egyelőre olyan erkölcsi elvárás sincsen, hogy tenni kell valamit másokért. Hogy úgy mondjam: ennek nincs reklámértéke. - Az utóbbi hónapokban többször elhangzott önkormányzati nyilatkozatokban, hogy túl sok a városban a sérülteket segítő civil szervezet, koncentrálni kellene az erőket és a támogatásokat is. Szerintem nem mindenki látja tisztán, hogy miért jöttek létre ezek a szervezetek. A Szülők Fóruma Egyesület érdekképviseletre, a Sérültekért Alapítvány pedig a fogyatékkal élők rehabilitációjára, képzésére, foglalkoztatására, vagyis azért, hogy ezek az emberek ne essenek ki a rendszerből. Sosem fogom kimondani, hogy egyikre szükség van, a másikra pedig kevésbé. Az önkormányzatnak kell eldöntenie, hogy milyen feladatok elvégzését támogatja, és melyekét nem, illetve, hogy mire kér fel civil szervezeteket. Abban úgy tűnik, mindenki egyetért, hogy szükség lenne a városban egy intézményre, ahol megoldódna végre segítségre szoruló embertársaink napközbeni ellátása, foglalkoztatása. Legfőképpen azoknak a családoknak lenne ez segítség, akik beteg hozzátartozójuk miatt nem tudnak munkát vállalni. Egy ilyen intézmény megalapítása azért lenne nagyon előnyös, mert lehetővé tenné, hogy a működésbe állami normatívát is bevonjunk. Ez a többletforrás pedig biztosítaná, hogy a megfelelő képzettséggel rendelkező szakemberekkel biztosítsuk az ellátást. Hozzáteszem: nem az volt az elképzelésünk, hogy ezt az intézményt feltétlenül mi hozzuk létre, de jelenleg úgy tűnik, ez lesz a járható út. Mostanra minden dokumentumot előkészítettünk az intézménnyé váláshoz, ami azt jelenti, hogy szakmailag megalapoztuk az állami normatíva igénybevételét. Az alapítvány programja persze messze túlmutat az értelmi sérültek napközbeni ellátásán. Mennyire sikerül a foglalkoztatásukat, társadalmi beilleszkedésüket megvalósítaniuk? - A Gátőrház és az ott folyó tevékenység mára nem ismeretlen battaiak számára. Magától értetődően jönnek kosarat, szőttest vásárolni, rendelni, de azért is, hogy virághagymát vagy egyéb számunkra hasznos dolgot ajándékozzanak. Mi is arra törekszünk, hogy a közösségünk nyitott maradjon a külvilág felé. Elindítottuk népművészeti alkotóműhelyünket, ahová szeretettel várunk épeket és fogyatékosokat egyaránt. Egy iváncsai alapítvánnyal közösen pályázunk a PEA- hoz (EU-s pályázatokat előkészítő alap) egy regionális képzési és foglalkoztatási központ létrehozására. Azt talán mondanom sem kell, hogy legfontosabb törekvésünk továbbra is annak a biztonságnak a megteremtése maradt, ami az értelmi fogyatékos fiatalt nevelő családoknak leginkább hiányzik. Egy olyan intézmény, amely átvállalja a szülőtől akár az életre szóló gondoskodást is, ha ő már nem képes erre. Ez lenne a megnyugtató válasz arra a kérdésre, hogy mi lesz ezekkel a gyerekekkel. - Ajánl valakit a kávészünetbe? - Strausz Kálmán jelenléte néhány évtizede maghatározó volt Százhalombattán. Kíváncsi lennék, vajon most, hogy közvetlenül már nem vesz részt benne, milyennek látja a város kulturális életét. Czifrik Tavaly júniusban a Gátőrházban, az Aranyszív Díj átadóünnepségén SZÁZHALOMBATTAI HÍRTÜKÖR • XVII. ÉVFOLYAM 3. SZÁM Önálló indítványok Önálló indítványok egész csomagjával lepte meg az önkormányzatot Fazekas Márk szocialista képviselő a január 29-i ülés előkészítése során. Testépítő világbajnokság megrendezését, közművesített telkek kialakítását célzó pályázaton való részvételt, sikertolmács alkalmazását, a fiatalok jogosítványhoz jutását segítő munkacsoport felállítását javasolta, valamint egy EU-s pályázaton való részvételt, amely városi lakásépítési program indítását teszi lehetővé magántőke bevonásával. Az ellenzék több képviselője is vegyes érzelmekkel fogadta az ötletcsomagot. Fazekas: Nem minden kerül sok pénzbe, ami sokat számít „Az MSZP elnökségi tagjaként felelősséget érzek azért, hogy menjen a város szekere” - nyilatkozta kérdésünkre Fazekas Márk. Olyan lehetőségeket keresett - tette hozzá -, amelyek megvalósításához nincs szükség sok pénzre, ennek ellenére sokat jelentenek az itt élők számára. Miután a párt elnöksége támogatta javaslatait, a képviselő-testület elé terjesztette azokat. A telek-közművesítésre és a lakásépítési programra vonatkozó, februárban kiírásra kerülő pályázatokról a Baloldali Önkormányzati Közösség EU- csatlakozással foglalkozó tanácskozásán értesült. A sikertolmácsra nemcsak igény van a városban, uniós elvárás is az alkalmazása. Az első jogosítványhoz jutás támogatása választási ígérete az MSZP- nek, ha minden jól megy, Százhalombattán még az idén megvalósulhat - mondta. Közmeghallgatás Folytatás az 1. oldalról A négy órán át tartó meghallgatás és vita során több kérdést, javaslatot fogalmaztak meg felszólalók, amelyekre a polgármester, önkormányzati képviselők és a gazdasági társaságok képviselői válaszoltak. Marad a gimnáziumi tagozat Többen aggodalmuknak adtak hangot az Arany János iskola gimnáziumi tagozatával kapcsolatban. Szabó Zoltán igazgató elmondta, hogy a képzés iránt jelentős az igény, és tudomása szerint az iskola a szerkezeti átalakítás után is megtarthatja szakmai önállóságát. A polgármester hozzátette: nem ismer olyan előterjesztést, amely a gimnáziumi tagozat leépítéséről szólna. Mindenki büszke az ott folyó magas színtű pedagógusi munkára - mondta. Matisz János, a Körösi iskola pedagógusa úgy vélekedett, hogy az iskolák integrált vezetése veszélyt is hord magában. Kérdéses, lesz-e lehetőség képesség szerinti csoportbontásra - mondta. Nehezményezte ugyanakkor az iskolák dologi kiadásainak tetemes csökkentését. Hozzátette: a Polgármesteri Hivatalban huszonöt státuszt megszüntetnek ugyan, de a személyi kiadások növekednek. Dr. Benedek László ellenvetésében kifejtette, hogy a központi normatív támogatás egy tanulóra 194 ezer forint, amit az önkormányzat ennek két és félszeresével egészít ki. Dr. Tüske László alpolgármester hozzátette, hogy az iskolákban a költségek legnagyobb részét a személyi, bérjellegű kiadások teszik ki, egyetlen megoldás ezeknek a csökkentése. Ez nem feltétlenül jár együtt a oktató-nevelő munka színvonalának visszaesésével. Támogatás a fiataloknak Egy szociális munkás kifejtette, hogy a város lakosságának tetemes része fiatalkorú vagy fiatal felnőtt. Sajnos, nekik „nincs helyük a BMK- ban”, csak az intézmény által szervezett rendezvényeken. A polgármester úgy vélekedett, országosan is gond a fiatalok megszólítása. Az alakuló önszerveződő zenekarok vagy egyéb művészeti csoportok köré szerveződve lehetne megoldani a problémát. A fiatalokkal kapcsolatban Szabó Attila, a szakbizottság elnöke elmondta, hogy 2003-ban emelték a lakástámogatások összegét. Emellett szabad területet keresnek, és olcsó, fiatalok számára is elérhető áron kívánnak építési telkeket parcellázni. Egészségügy: igények és lehetőségek Több felszólaló fogalmazta meg aggodalmát az Egészségügyi Intézmény esetleges privatizációjával kapcsolatban, hiszen egyes szakrendeléseken így is heteket kell várniuk előjegyzésre a betegeknek. A polgármester elmondta, hogy mindenképpen mérsékelni kell az intézmény tetemes veszteségét, ami jobb kihasználtsággal érhető el. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy a battai betegek hátrányosabb helyzetbe kerülnek, az intézményt pedig semmiképpen sem adják el. Fűtés, világítás, szemetelés, takarítás Számos javaslat, kérés és kérdés hangzott el a közös képviselők részéről. Örültek az önkormányzat által hirdetett 25 millió forintos pályázati lehetőségnek, amely a társasházak hatékonyabb hőgazdálkodását szolgálja. De kérték, hogy az önkormányzat különítsen el egy összeget az uniós pályázatok benyújtására, mivel rövid idő áll rendelkezésükre ezek megfelelő előkészítésére. Nem tudták értelmezni a SZÁKOM Kft. számukra kiküldött körlevelét, amely arról szól, hogy kötelesek tisztán tartani a lakótelep járdáit, valamint füvet nyírni és karbantartani a cserjéket. Mint mondták, ők nem tulajdonosai, csak megválasztott képviselői ezeknek a területeknek. Kérték, hogy a SZÁKOM közműdíjainak meghatározása előtt egyeztessenek velük, és vegyék figyelembe javaslataikat. A Társasházak Érdekvédelmi Egyesületének elnöke, Fazekas Csaba nehezményezte a fűtés alapdíj tetemes emelését, hiszen az a távfűtési díj 60 %-át teszi ki. Mint mondta, beszélgetett egy uniós szakemberrel, aki szerint ott az elfogyasztott hőenergia alapján számolják el a díjakat. Szóvá tette a síkosság-mentesítési szóróanyag összetételét is. Mások arra panaszkodtak, hogy mire a SZÁKOM szemeteskocsija megérkezik, a guberálók szétszórják a kukák tartalmát. Szóba került a közvilágítás, a lámpaoszlopok meghibásodott nyílászárói is. Utóbbit nem az ELMŰ, hanem annak fővállalkozója oldja meg. A közterületeken tapasztalható szemetelésről szólva a polgármester a lakosság felelősségét is felvetette. Dr. Benedek László ígéretet tett arra, hogy a város 2004. évi költségvetésének kidolgozásánál minden észszerű javaslatot figyelembe vesznek. -Szaniszló- Bernáth: Üzletbombák helyett munkarendet! Az ellenzék közül többen annak a véleményüknek adtak hangot, hogy Fazekas Márk indítványai nem kellően átgondoltak és előkészítettek. „Nincs ezekkel az elgondolásokkal semmi baj - mondta az ellenzéki kritikát legmarkánsabban megfogalmazó fideszes frakcióvezető, Bernáth Tibor -, de legtöbbjük az önkormányzati munka szerves részét képezi, hiszen stratégiai tervek készültek rá”. A meglévő koncepciók alapján kellene gondolkoznunk akár a lakásépítésről, akár a telekparcellázásról. A pályázatokat, a megvalósítás lehetőségeit a szakbizottságok, illetve a pályázati referens feladata nyomon kísérni, és felhívni azokra a testület figyelmét. A különféle javaslatokról ezután lehet tárgyalni, a kialakult munkarend szerint. Ez véleménye szerint hatékonyabb, mint ötletekkel bombázni a képviselő-testület - mondta. Folytatás az 1. oldalról benyújtandó pályázatról. Szabó Zoltán igazgató elmondta: 2005 januárjára valamennyi közintézményben el kell végezni ezt a munkát, nekik jelenleg is van olyan kerekesszékkel közlekedő tanulójuk, aki csak édesapja segítségével jut be az iskolába és a tantermekbe. Dr. Benedek László polgármester arra hívta fel a figyelmet, hogy a Polgármesteri Hivatalban pályázati referens dolgozik, aki bármely szervezetnek segít megtalálni a legmegfelelőbb pályázatírókat. Czifrik Katalin Egy mondat „Tudom, hogy nem ezt mondtad, bocs, csak rád hivatkoztam.” (Dr. Benedek László)