Százhalombattai Hírtükör, 2004 (17. évfolyam, 1-26. szám)

2004-02-06 / 3. szám

2. oldal Kávészünet Cseh Kornélnéval Mindig volt dolgom a világban Cseh Kornélné, Éva, a BME igazgató-helyettese tanítóként kezdte pályafutását, később népművelő lett. Alapítója a Szülők Fóruma Egyesületnek és a Sérülte­kért Alapítványnak, három éve alelnöke az Értelmi Sérülteket Szolgáló Társa­dalmi Szervezetek és Alapítványok Országos Szövetségének (ÉTA). Hivatásos kultúraközvetítőként a minőségben, civil segítőként a tettekben hisz. Mindig van valami, amit intéz: valami új, amit útjára indít, vagy valami régi, amin szerinte változtatni kell. Most gombolyag szakkört és ír sztepp-tánc­tanfolyamot szervez a művelődési ház­ban, és aggódik a Magyar Kultúra Hete rendezvénysorozat jövője miatt. - Ha csak azok vesznek rajta részt, akik tagjai vagy barátai az egyes művé­szeti csoportoknak, akkor nem éri el a célját. Mert a cél az lenne, hogy az utcá­ról is bejöjjenek az emberek. Sosem tud­tam elfogadni az olyasféle megállapítá­sokat, hogy az úgynevezett magas kultú­ra csak a közönség tíz százalékát érinthe­ti meg. Azt gondolom, a minőség az, ami mindenkit megérint, és hosszú távon ez teremt közönséget is.­­ Mindig ilyen erőteljesen foglalkoztat­ták közös dolgaink ? - Amikor kicsik voltak a gyerekeim, sokkal több időt fordítottam a csalá­domra, de olyan sosem volt, hogy a fize­tett állásomon kívül ne lett volna más dolgom is a világban. A hetvenes évek elején, a házasságom révén kerültem Battára. Nem kaptam egyből a végzett­ségemnek megfelelő állást, de élményt jelentett számomra, amikor óvodás cso­portomat vihettem tovább az iskolába, immár elsős tanítójukként. Ezek alatt az évek alatt szembesültem először a beteg­séggel: az egyik tanítványom daganatos lett. Nehéz volt megélni a tehetetlensé­get. Akkoriban még bennem sem ért meg az a gondolkozásmód, ami később sok civil szervezet létrejöttéhez vezetett. Jelesül, hogy nem feltétlenül kívülről, felülről kell a megoldást várnunk.­­ Akkoriban nem civil szervezetekhez csatlakoztak, akik úgy gondolták, a munkájukon kívül más dolguk is van a világban. - 1971-ben lettem az MSZMP tagja. ‘85-től ‘89-ig az apparátusban dolgoz­tam, a városi művelődési és propaganda osztályon. Az MSZP megalakulásakor szüntettem meg a tagságomat. Nem mondhatom, hogy mindent gömbölyű­nek láttam a szocializmus éveiben, hi­szen lehetett olvasni a sorok között is, fokozatosan sok mindenre rájött az em­ber. De azt gondoltam, ha a megvalósí­tásnak vannak is fonákságai, maga az el­gondolás olyasmi, ami előre visz. Igazá­ból aztán azt szégyelltem, hogy olyan pártnak voltam a tagja, amely minket is becsapott. Jó leckét kaptam emberisme­retből is: ‘89-90-ben azok a kolléganőim is elfordították a fejüket, ha láttak, akik korábban szintén pártagok voltak.­­ Teljesen nem ábrándult ki az embe­rekből, hiszen ebben az időben szervezte meg a Szülők Fórumát. A közélet, a poli­tika továbbra is az élete fontos része ma­radt. - Sosem ábrándultam ki az emberek­ből. Hiszem, hogy alapvetően jók, és hogy érdemes együttesen tenni, közös célokért. A politika meg nyilván érdekel, hiszen meghatározza az életünket, hat ránk. Igaz, mi nem hatunk rá annyira, amennyire kellene. A civil közösségek jó része azt éli meg, hogy nem képes befo­lyásolni a döntési folyamatokat, egy ré­szük pedig már meg sem próbálja ezt. Behúzódik a saját külön világába, mert reménytelennek érzi törekvései, érdekei hatásos képviseletét, bármennyire is hisz azok létjogosultságában. Én magam is bizonytalan vagyok. Nem tudok meg­győzően beszélni arról, amit még nem csináltam meg, amit pedig csinálok, an­nak nagyon hosszú idő után lesz ered­ménye. És ez a siker sosem látványos. - Miért választott ilyen nehéz terepet? - A Szülők Fórumát azért szerveztem, mert úgy éreztem: a szülői munkaközös­ség nem elég önálló ahhoz, hogy valódi érdekképviseletet lásson el városi szin­ten. Néhány hónap után azonban rájöt­tem: úgy általában nem lehet érdeket képviselni. Karácsonykor aztán fogyaté­kos gyerekeknek szervezett műsort a Vöröskereszt, és az egyik szülő odalépett hozzám: „Mi lesz ezekkel a gyerekekkel, Évike?” Mi lesz velük végzettség, mun­kalehetőség nélkül, mi lesz velük, ha mi meghalunk? - kérdezte. Akkor jöttem rá, hogy ők azok, akiknek valóban segítség­re, összefogásra, képviseletre van szük­ségük. Összehívtuk a mozgássérülteket, az asztmásokat, a diszlexiásokat is. Sike­rült felhívnunk a figyelmet a problémá­ikra, előadásokat, programokat szervez­tünk számukra. Hozzáteszem, a legna­gyobb harcainkat sajnos mindig a szak­mával vívtuk. Sokszor szembesültem olyan kérdésekkel, hogy miért csináljuk, amit csinálunk képesítés, fizetés nélkül. Miféle érdekek mozgatnak minket? Sosem mondtam, hogy mindent civil szervezeteknek kell megoldaniuk. Amit képes ellátni az állam, azt lássa el a meg­felelő intézményekben! Ugyanakkor tudni kell, hogy egy olyan alapítvány, mint a Sérültekért, nem csupán különfé­le szolgáltatásokat nyújt. Ennél több: szellemi műhely, közösség, ahová bármi­lyen problémájával, igényével fordulhat az ember. A hozzánk hasonló segítő szer­vezetek állandó küzdelemre kényszerül­nek a létükért, és részben emiatt olyan szellemi potenciált és kapcsolatrendszert hoztak létre, amit kár lenne kihajítani az ablakon. - Úgy érzi, hogy fenyeget ilyen veszély? - Úgy érzem, hogy az átrendeződés időszakát éljük minden szinten. Nem tu­dom, milyen kritériumok alapján dől el, kik maradhatnak fenn, és kik nem. Az-e, hogy milyen feladatot lát el egy szerve­zet, vagy az-e, hogy mennyire sikeres lobbizó a vezetője? Mert vannak olyan tevékenységek, amiket nem lehet állami, illetve önkormányzati támogatás nélkül végezni. Nyugaton erkölcsi elvárás egy jól prosperáló vállalkozóval szemben, hogy karitatív tevékenységekhez adja nevét és pénzét. Nálunk egyelőre olyan erkölcsi elvárás sincsen, hogy tenni kell valamit másokért. Hogy úgy mondjam: ennek nincs reklámértéke. - Az utóbbi hónapokban többször el­hangzott önkormányzati nyilatkozatok­ban, hogy túl sok a városban a sérülteket segítő civil szervezet, koncentrálni kelle­ne az erőket és a támogatásokat is.­­ Szerintem nem mindenki látja tisz­tán, hogy miért jöttek létre ezek a szer­vezetek. A Szülők Fóruma Egyesület ér­dekképviseletre, a Sérültekért Alapít­vány pedig a fogyatékkal élők rehabilitá­ciójára, képzésére, foglalkoztatására, va­gyis azért, hogy ezek az emberek ne es­senek ki a rendszerből. Sosem fogom ki­mondani, hogy egyikre szükség van, a másikra pedig kevésbé. Az önkormány­zatnak kell eldöntenie, hogy milyen fel­adatok elvégzését támogatja, és melye­két nem, illetve, hogy mire kér fel civil szervezeteket.­­ Abban úgy tűnik, mindenki egyetért, hogy szükség lenne a városban egy intéz­ményre, ahol megoldódna végre segítség­re szoruló embertársaink napközbeni el­látása, foglalkoztatása. Legfőképpen azoknak a családoknak lenne ez segítség, akik beteg hozzátartozójuk miatt nem tudnak munkát vállalni.­­ Egy ilyen intézmény megalapítása azért lenne nagyon előnyös, mert lehető­vé tenné, hogy a működésbe állami nor­matívát is bevonjunk. Ez a többletforrás pedig biztosítaná, hogy a megfelelő kép­zettséggel rendelkező szakemberekkel biztosítsuk az ellátást. Hozzáteszem: nem az volt az elképzelésünk, hogy ezt az intézményt feltétlenül mi hozzuk lét­re, de jelenleg úgy tűnik, ez lesz a járha­tó út. Mostanra minden dokumentumot előkészítettünk az intézménnyé válás­hoz, ami azt jelenti, hogy szakmailag megalapoztuk az állami normatíva igénybevételét.­­ Az alapítvány programja persze messze túlmutat az értelmi sérültek nap­közbeni ellátásán. Mennyire sikerül a foglalkoztatásukat, társadalmi beillesz­kedésüket megvalósítaniuk? - A Gátőrház és az ott folyó tevékeny­ség mára nem ismeretlen battaiak szá­mára. Magától értetődően jönnek kosa­rat, szőttest vásárolni, rendelni, de azért is, hogy virághagymát vagy egyéb szá­munkra hasznos dolgot ajándékozzanak. Mi is arra törekszünk, hogy a közössé­günk nyitott maradjon a külvilág felé. Elindítottuk népművészeti alkotóműhe­lyünket, ahová szeretettel várunk épeket és fogyatékosokat egyaránt. Egy iváncsai alapítvánnyal közösen pályázunk a PEA- hoz (EU-s pályázatokat előkészítő alap) egy regionális képzési és foglalkoztatási központ létrehozására. Azt talán mondanom sem kell, hogy legfontosabb törekvésünk továbbra is annak a biztonságnak a megteremtése maradt, ami az értelmi fogyatékos fiatalt nevelő családoknak leginkább hiányzik. Egy olyan intézmény, amely átvállalja a szülőtől akár az életre szóló gondosko­dást is, ha ő már nem képes erre. Ez len­ne a megnyugtató válasz arra a kérdésre, hogy mi lesz ezekkel a gyerekekkel. - Ajánl valakit a kávészünetbe? - Strausz Kálmán jelenléte néhány évtizede maghatározó volt Százhalom­battán. Kíváncsi lennék, vajon most, hogy közvetlenül már nem vesz részt benne, milyennek látja a város kulturá­lis életét. Czifrik Tavaly júniusban a Gátőrházban, az Aranyszív Díj átadóünnepségén SZÁZHALOMBATTAI HÍRTÜKÖR • XVII. ÉVFOLYAM 3. SZÁM Önálló indítványok Önálló indítványok egész csomagjával lepte meg az önkormányzatot Fazekas Márk szocialista képviselő a január 29-i ülés előkészítése során. Testépítő világ­­bajnokság megrendezését, közművesített telkek kialakítását célzó pályázaton való részvételt, sikertolmács alkalmazását, a fiatalok jogosítványhoz jutását se­gítő munkacsoport felállítását javasolta, valamint egy EU-s pályázaton való részvételt, amely városi lakásépítési program indítását teszi lehetővé magántő­ke bevonásával. Az ellenzék több képviselője is vegyes érzelmekkel fogadta az ötletcsomagot. Fazekas: Nem minden kerül sok pénzbe, ami sokat számít „Az MSZP elnökségi tagjaként felelőssé­get érzek azért, hogy menjen a város sze­kere” - nyilatkozta kérdésünkre Fazekas Márk. Olyan lehetőségeket keresett - tet­te hozzá -, amelyek megvalósításához nincs szükség sok pénzre, ennek ellenére sokat jelentenek az itt élők számára. Mi­után a párt elnöksége támogatta javasla­tait, a képviselő-testület elé terjesztette azokat. A telek-közművesítésre és a la­kásépítési programra vonatkozó, febru­árban kiírásra kerülő pályázatokról a Baloldali Önkormányzati Közösség EU- csatlakozással foglalkozó tanácskozásán értesült. A sikertolmácsra nemcsak igény van a városban, uniós elvárás is az alkal­mazása. Az első jogosítványhoz jutás tá­mogatása választási ígérete az MSZP- nek, ha minden jól megy, Százhalombat­tán még az idén megvalósulhat - mondta. Közmeghallgatás Folytatás az 1. oldalról A négy órán át tartó meghallgatás és vita során több kérdést, javaslatot fogalmaztak meg felszólalók, ame­lyekre a polgármester, önkormányzati képviselők és a gazdasági társaságok képviselői válaszoltak. Marad a gimnáziumi tagozat Többen aggodalmuknak adtak han­got az Arany János iskola gimnáziumi tagozatával kapcsolatban. Szabó Zol­tán igazgató elmondta, hogy a képzés iránt jelentős az igény, és tudomása szerint az iskola a szerkezeti átalakítás után is megtarthatja szakmai önállósá­gát. A polgármester hozzátette: nem ismer olyan előterjesztést, amely a gimnáziumi tagozat leépítéséről szól­na. Mindenki büszke az ott folyó ma­gas színtű pedagógusi munkára - mondta. Matisz János, a Körösi iskola peda­gógusa úgy vélekedett, hogy az isko­lák integrált vezetése veszélyt is hord magában. Kérdéses, lesz-e lehetőség képesség szerinti csoportbontásra - mondta. Nehezményezte ugyanakkor az iskolák dologi kiadásainak tetemes csökkentését. Hozzátette: a Polgár­­mesteri Hivatalban huszonöt státuszt megszüntetnek ugyan, de a személyi kiadások növekednek. Dr. Benedek László ellenvetésében kifejtette, hogy a központi normatív támogatás egy ta­nulóra 194 ezer forint, amit az önkor­mányzat ennek két és félszeresével egészít ki. Dr. Tüske László alpolgár­mester hozzátette, hogy az iskolákban a költségek legnagyobb részét a sze­mélyi, bérjellegű kiadások teszik ki, egyetlen megoldás ezeknek a csökken­tése. Ez nem feltétlenül jár együtt a oktató-nevelő munka színvonalának visszaesésével. Támogatás a fiataloknak Egy szociális munkás kifejtette, hogy a város lakosságának tetemes ré­sze fiatalkorú vagy fiatal felnőtt. Saj­nos, nekik „nincs helyük a BMK- ban”, csak az intézmény által szerve­zett rendezvényeken. A polgármester úgy vélekedett, országosan is gond a fiatalok megszólítása. Az alakuló ön­­szerveződő zenekarok vagy egyéb mű­vészeti csoportok köré szerveződve le­hetne megoldani a problémát. A fiata­lokkal kapcsolatban Szabó Attila, a szakbizottság elnöke elmondta, hogy 2003-ban emelték a lakástámogatások összegét. Emellett szabad területet ke­resnek, és olcsó, fiatalok számára is el­érhető áron kívánnak építési telkeket parcellázni. Egészségügy: igények és lehetőségek Több felszólaló fogalmazta meg ag­godalmát az Egészségügyi Intézmény esetleges privatizációjával kapcsolat­ban, hiszen egyes szakrendeléseken így is heteket kell várniuk előjegyzésre a betegeknek. A polgármester el­mondta, hogy mindenképpen mérsé­kelni kell az intézmény tetemes vesz­teségét, ami jobb kihasználtsággal érhető el. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy a battai betegek hátrányo­sabb helyzetbe kerülnek, az intéz­ményt pedig semmiképpen sem ad­ják el. Fűtés, világítás, szemetelés, takarítás Számos javaslat, kérés és kérdés hangzott el a közös képviselők részé­ről. Örültek az önkormányzat által hirdetett 25 millió forintos pályázati lehetőségnek, amely a társasházak ha­tékonyabb hőgazdálkodását szolgálja. De kérték, hogy az önkormányzat kü­lönítsen el egy összeget az uniós pályá­zatok benyújtására, mivel rövid idő áll rendelkezésükre ezek megfelelő előké­szítésére. Nem tudták értelmezni a SZÁKOM Kft. számukra kiküldött körlevelét, amely arról szól, hogy kö­telesek tisztán tartani a lakótelep jár­dáit, valamint füvet nyírni és karban­tartani a cserjéket. Mint mondták, ők nem tulajdonosai, csak megválasztott képviselői ezeknek a területeknek. Kérték, hogy a SZÁKOM közműdíjai­nak meghatározása előtt egyeztesse­nek velük, és vegyék figyelembe javas­lataikat. A Társasházak Érdekvédelmi Egyesületének elnöke, Fazekas Csaba nehezményezte a fűtés alapdíj tetemes emelését, hiszen az a távfűtési díj 60 %-át teszi ki. Mint mondta, beszél­getett egy uniós szakemberrel, aki sze­rint ott az elfogyasztott hőenergia alapján számolják el a díjakat. Szóvá tette a síkosság-mentesítési szóró­anyag összetételét is. Mások arra pa­naszkodtak, hogy mire a SZÁKOM szemeteskocsija megérkezik, a guberá­lók szétszórják a kukák tartalmát. Szóba került a közvilágítás, a lám­paoszlopok meghibásodott nyílászárói is. Utóbbit nem az ELMŰ, hanem an­nak fővállalkozója oldja meg. A közte­rületeken tapasztalható szemetelésről szólva a polgármester a lakosság fele­lősségét is felvetette. Dr. Benedek László ígéretet tett ar­ra, hogy a város 2004. évi költségveté­sének kidolgozásánál minden észszerű javaslatot figyelembe vesznek. -Szaniszló- Bernáth: Üzletbombák helyett munkarendet! Az ellenzék közül többen annak a véle­ményüknek adtak hangot, hogy Fazekas Márk indítványai nem kellően átgondol­tak és előkészítettek. „Nincs ezekkel az elgondolásokkal semmi baj - mondta az ellenzéki kritikát legmarkánsabban megfogalmazó fideszes frakcióvezető, Bernáth Tibor -, de leg­többjük az önkormányzati munka szer­ves részét képezi, hiszen stratégiai tervek készültek rá”. A meglévő koncepciók alapján kellene gondolkoznunk akár a la­kásépítésről, akár a telekparcellázásról. A pályázatokat, a megvalósítás lehetőségeit a szakbizottságok, illetve a pályázati refe­rens feladata nyomon kísérni, és felhívni azokra a testület figyelmét. A különféle javaslatokról ezután lehet tárgyalni, a ki­alakult munkarend szerint. Ez véleménye szerint hatékonyabb, mint ötletekkel bombázni a képviselő-testület - mondta. Folytatás az 1. oldalról benyújtandó pályázatról. Szabó Zol­tán igazgató elmondta: 2005 januárjá­ra valamennyi közintézményben el kell végezni ezt a munkát, nekik jelen­leg is van olyan kerekesszékkel közle­kedő tanulójuk, aki csak édesapja segítségével jut be az iskolába és a tan­termekbe. Dr. Benedek László polgár­­mester arra hívta fel a figyelmet, hogy a Polgármesteri Hivatalban pályázati referens dolgozik, aki bármely szerve­zetnek segít megtalálni a legmeg­felelőbb pályázatírókat. Czifrik Katalin Egy mondat „Tudom, hogy nem ezt mondtad, bocs, csak rád hivatkoztam.” (Dr. Benedek László)

Next