Százhalombattai Hírtükör, 2005 (18. évfolyam, 1-26. szám)
2005-09-02 / 18. szám
8. oldal Méltók a nevükhöz a „szamaritánusok" A Samaritánus Mentőszolgálat Kft - korábban más szervezetben - 2001 óta látja el városunkban a betegszállítás feladatait. Jelenlegi szerződésük 2006 végéig szól. A fővárosi központú cég az egész ország területén tevékenykedik, de a battaihoz hasonló szolgáltatást csak kevés településen végeznek, nyilván az önkormányzatok eltérő anyagi lehetőségei miatt. Városunkban egy korszerűen felszerelt mentőautó és két mentős szakápoló - Bessenyei Róbert és Farkas Csaba - végzi a tevékenységet. Mindketten százhalombattaiak, ami nagy előny, hiszen rugalmasabban tudják ellátni a munkát. Ha kell, műszak végén sem szállnak ki az autóból, ahogy Farkas Csaba fogalmaz, sosem mondanak nemet. Nagyon jó kapcsolatokat alakítottak ki az itteni orvosokkal és sok beteggel is, mivel számos páciensüket gyakrabban kell szállítani otthona, vagy az idősek háza és a gyógyító intézmények között. Munkájukat az orvos rendeli meg, szerződésük szerint a város harminc kilométeres körzetében szállíthatják a battai betegeket, de ha ennél hosszabb távolságot kellene megtenni, fővárosi kollégáik segítségével ezt is megoldják. Az is előfordult már, hogy arra kérte őket egy kétségbeesett apa, hozzák haza balesetet szenvedett fiát Németországból. Hétvégén mentek ki a szerencsétlenül járt fiatalemberért, és egy uniós egyezménynek köszönhetően sikerült elszámolniuk a tranzitot, amely így a családnak nem került semmibe - meséli büszkén Farkas Csaba. A napokban szerkesztőségünkbe is eljutott egy levél, amiben a Dunafüreden élő Krafl Bernadett számol be arról, hogyan segített családján a mentőszolgálat két fiatal szakembere. Bernadették Balatonbogláron kirándultak, amikor a kilátótól lefelé jövet édesanyja megcsúszott a meredek ösvényen. Olyan csúnyán eltörte, kificamította a bokáját és olyan erős fájdalmai voltak, hogy mozdítani sem merték. A sérült asszonyt mentővel szállíttatták a siófoki kórházba, ahol másnap megműtötték, és közölték a családdal, hogy néhány nap múlva hazavihetik. Ők azonban tanácstalanok voltak, hiszen a nagymamának még mindig erős fájdalmai voltak, nem tudták, hogyan szállíthatnák kíméletesen, és főleg, hogyan vihetnék fel harmadik emeleti otthonába. Egy ismerősük adta meg a Samaritánus Mentőszolgálat számát, aminek battai munkatársai megszervezték, hogy budapesti kollégáik szakszerűen hazahozzák az idős asszonyt. Innentől Farkas Csaba és Bessenyei Róbert viselte gondját még hetekig. Hozták-vitték az orvosi rendelő és az otthona között, sőt kölcsön tolókocsit majd járókeretet is szereztek számára. Mindezt udvariasan, kedvesen tették, és bár a család szerette volna kifejezni háláját, egyetlen fillért sem fogadtak el. Krall Bernadett úgy érezte, nyilvánosságra kell hoznia, mekkora segítséget kaptak. Az ember nem tudja elképzelni, milyen tehetetlenné és kiszolgáltatottá válhat egy baleset során. Jó érzés tudni, hogy vannak olyanok, akik a kötelességükön túl is hajlandóak támogatást nyújtani - mondja. A korábbi időkben voltak negatív vélemények is a szolgálattal kapcsolatban - nyilatkozta az önkormányzat szakreferense, Furcsa Katalin. A közös akarat, hogy a problémák megoldódjanak, úgy látszik, meghozta az eredményét. S hogy mit szóltak a nyilvános elismeréshez a fiatal mentősök? Büszkén és szinte meghatottan olvasták Krall Bernadett levelét. Ritka, de nagy öröm, amikor az emberek nemcsak az elégedetlenségüknek, hanem a hálájuknak is hangot adnak - mondták. ŐK együtt. A már említett harminc százalékos hőmennyiség-megtakarítást csak a komplex felújítás garantálja. A kormány húszmilliárd forintra emelte a pályázati keretet, és nem merő jótékonyságból, hanem mert ez egy megtérülő befektetés: a haszna az ország energiafogyasztó Megalakult a Lakó-Tanács Civil kezdeményezésre létrejött a százhalombattai Lakó-Tanács augusztus 25- én a Lakásszövetkezet irodájában. Tagjai Fazekas Csaba, Illés László, Kováts Veronika közös képviselők, Demnak Jánosné lakásszövetkezeti elnökségi tag, Pátkai Zsolt lakásszövetkezeti elnökhelyettes, valamint Szilágyi István, a Civil Centrum elnöke. A szervezet a komplex lakótelep-rehabilitációs folyamat tapasztalatait összegyűjtve, egyeztetett program kidolgozását tűzte célul azért, hogy a lakótelepen élők közösen építsenek ki kapcsolatot mind a városban, mind az országosan a meghirdetett panelprogrammal. Százhalombattán három társasház indul az országos panelpályázaton. A Béke utcai, százkilencvenöt lakást magában foglaló társasház, a Házhalom Batta Rt. egyik társasháza, valamint Juhász Mihályné lakóközössége is pályázik. Szilágyi István képviselő szívügye a lakótelep-rehabilitáció, a Béke utcai terv előkészítésében mindvégig részt vett, ott volt a közgyűléseken, valamint a minden lépcsőházban megtartott megbeszéléseken. Mint mondja, szeretett volna segíteni, emellett érdekelte, hogyan viszonyulnak a lakók egy ilyen nagy horderejű projekthez. - Azt tapasztaltam, hogy az emberek pontosan tudják, mi az érdekük - mondja. - A kezdeményezésnek nagyon pozitív volt a fogadtatása, akik elsőre nem mondtak igent, hazamentek, elkezdtek számolni, és a következő alkalommal már azt mondták, hogy egyetértenek, pályázni kell. - Miért érdemes pályázni? - Ez az úgynevezett egyharmados pályázat, ami annyit jelent, hogy a bekerülési költség egyharmadát az állam állja, egyharmadot ad hozzá az önkormányzat, a fennmaradó részt pedig a tulajdonosok közösségének kell előteremtenie. A Béke utcaiak például eladják az épület tetejét egy építési vállalkozásnak, ezzel jelentős önrészre tesznek szert. A teljes külső-belső rekonstrukció, a nyílászárók cseréje, a tető, a fűtés-átalakítás, a lift, a külső hőszigetelés úgy valósul meg, hogy lakásonként ezerkétszáz forinttal emelték meg a közös költséget. A korszerűsítés a számítások szerint harminc százalékos hőenergia-megtakarítást eredményez, így mire az jelentkezik, összességében nem lesz több lakás- és épületüzemeltetési költségük a lakóknak, mint eddig. - Ez a modell a város más társasházaiban is megvalósítható? - Ugyanígy természetesen nem, mert minden épület más adottságokkal rendelkezik, ezért minden társasháznak meg kell találnia a számára leginkább megfelelő konstrukciót. - Több mint százmillió forintot költött az idén az önkormányzat a nyílászáró-csere támogatására. Nem lett volna jobb azt az összeget is az egyharmados pályázatok finanszírozására fordítani ? - Tavasszal, amikor az önkormányzat döntött a helyi programról, még bizonytalan volt, mekkora pénzügyi kerettel hirdeti meg a kormányzat a pályázatot, tehát erre számítani akkor még korai lett volna. Más kérdés, hogy véleményem szerint nem hatékony pénzfelhasználás, ha egyes tömbök néhány lakásában támogatjuk a nyílászáró-cserét, mert ez csak akkor eredményez érdemi megtakarítást, ha teljes tömbökben végzik el a külső szigeteléssel és a fűtés-átalakítással jóban jelentkezik, ami az államnak, az önkormányzatnak és a lakónak egyaránt megéri. Általában nagyon nehéz olyan pályázati anyagot készíteni, amely minden elvárásnak megfelel. Igaz ez az egyharmados pályázatokra is? - Tény, hogy sok a buktató. Talán a legfontosabb, hogy a közösség megtalálja a legmegfelelőbb partnereket. Azt javaslom minden társasháznak, hogy olyan pályázatírót kérjenek fel, aki csak siker esetén kér díjat a munkájáért, és csak tőkeerős kivitelezővel álljanak szóba. Ez a pályázat utófinanszírozásos, ami azt jelenti, hogy az építési vállalkozó csak a munka elkészülte után juthat a pénzéhez. Ha eladják a tetőteret, feltétlenül előre kérjék a pénzt, hogy a szükséges önrész a számlájukon legyen, ellenkező esetben könnyen kiszolgáltatott helyzetbe kerülhetnek. - Térjünk vissza a Lakó-Tanácshoz. Milyen szerepet vállal ez a közösség? - A szerepe az lesz, hogy lehetőséget biztosítson a lakótelepen élő közösségek számára a párbeszédre, a konzultatív együttműködésre. Tervezzük, hogy szeptemberben minden közös képviselőt meghívunk egy tanácskozásra, ahol eldönthetik, hajlandóak-e az együttgondolkodásra. Akik készek lesznek az önzetlen munkára, egymás segítésére, életben tarthatják a Lakó Tanácsot, és a lehető legtöbb előnyhöz juttathatják a lakótelepen élő embereket. Nemcsak az idén, és nemcsak az országos pályázatokon, mert jövőre talán az Unió is kínál lehetőségeket, amelyeket ki kell tudni használni. Pável Melinda Szilágyi István SZÁZHALOMBATTAI HÍRTÜKÖR • XVIII. ÉVFOLYAM 18. SZÁM Előzzük meg a bajt! Az iskolákban kell elkezdeni Partnerség és prevenció címmel indított programot ez év tavaszán a Pest Megyei Rendőrfőkapitányság. Célja, hogy a lakosság tájékoztatást kapjon a rendőrség munkájáról, és ezekkel az információkkal felvértezve hozzá tudjon járulni a bűncselekmények számának csökkentéséhez. Fityó Mónika, az Érdi városi Rendőrkapitányság bűnmegelőzési előadója szerint a lakosság, ezen belül a gyerekek tájékoztatása a legfontosabb feladat. Ezért is szervezte meg már az elmúlt tanévben az iskolai drogprevenciós előadássorozatot. - Százhalombattán az iskolák kérték ezeket a rendőrségi előadásokat - mondja. - Három általános iskolában a hetedik-nyolcadikosok vettek részt ezeken, a SZISZKI-ben pedig minden osztályban jártunk. - Hogyan épülnek fel ezek a találkozók? - A gyerekek kapnak egy tájékoztatást, utána pedig kötetlen beszélgetés következik. Feltehetik a kérdéseiket, elmondhatják a tapasztalataikat. Ezekből a beszélgetésekből érdekes tapasztalatokat lehet leszűrni, mert a megnyilvánulásokból kiderül, hogy találkoztak-e már a drogokkal. Véleménye szerint mennyire valós veszély a százhalombattai gyerekek számára a kábítószer? - Az általános iskolás korosztályban még nem terjedt el, de a középiskolások közül sokan már kipróbáltak egyik vagy másik drogot, volt olyan diák, aki el is mesélte, hogy nemcsak kipróbálta, de egy ideig élt is vele. Azt is elmondta, hogy egy sokkoló élmény hatására hagyott fel a drogozással: egy közeli ismerőse halála rázta meg, egy társaságba jártak, ugyanazokat a szereket használták, és úgy érezte, hogy vele is megtörténhetett volna. Mit tapasztalt, a megdöbbentő képek hatásosabbak, mint a puszta szó? - Általában igen. Természetesen nem mindegyik közösségben, mert vannak olyan osztályok, ahol erre nincs szükség, de ellenpéldát is mondhatok. Igaz, nem Százhalombattán, hanem Érden, de volt olyan osztály, ahol a gyerekeket szembesíteni kellett ezekkel a tényekkel. - Elegendő-e, ha a gyerekek számára tartanak előadásokat, vagy szükség lenne a pedagógusok és a szülők érdeklődésére is? - A pedagógusok partnerek ebben, ők már tudják, hogy a drogprobléma nem a jövő, hanem a jelen. A szülők ezzel szemben nem érdeklődők, azt hiszem, azt hiszik, hogy ők nem lehetnek érintettek, csak másokkal történhet meg, hogy a gyerekük drogozni kezd. Általában akkor kérnek segítséget, amikor már nagy a gond. A bűnmegelőzés csak a lehetséges fogyasztókat és környezetüket célozza meg, de az eredményességhez az is kellene, hogy egyre kevesebb legyen a terjesztő. Ebben vannak eredmények? - Eredmények természetesen vannak, de tudni kell, hogy a terjesztőkhöz nagyon nehéz eljutni. Azt is tudatosítani kell, hogy a kábítószerrel való visszaélés nemcsak az árusítást jelenti. Visszaél az is, aki csak használja, aki társaságban kínálgatja, aki termeszti, előállítja, vagy ha mindössze tárolja. Az ezért kiszabható büntetés a bűncselekmény súlyosságának függvényében változik: a legenyhébb az öt évig terjedő szabadságvesztés, de a terjesztők akár tízéves börtönbüntetésre is számíthatnak, ha pedig fiatalkorúakat kínálnak, és ezt a tevékenységüket gyermekintézményben fejtik ki, a bíróság életfogytig tartó büntetést is kiszabhat. Fia már említette a büntetést: a gyerekek tisztában vannak-e azzal, hogy felelősek a cselekedeteikért? - Az egyik érdi iskolában szerepelt a tervekben, hogy látogatást teszünk a fiatalkorúak börtönében, mert az osztályfőnök is úgy látta, hogy a gyerekeknek szükségük lenne rá. Nem érezték a tetteik súlyát, jópofaságnak tartották, ha törnek, zúznak és rongálnak, meg voltak győződve róla, hogy amíg nem nagykorúak, bármit tesznek, nem kell felelősséget vállalniuk érte. Fel kellett világosítanunk őket, hogy tizennégy éves kor után már szabadságvesztéssel is büntethető az ember. A bűnmegelőzési munka eredményességéhez a cél megjelölése mellett elengedhetetlen az adott helyzet ismerete. Milyen információkkal rendelkeznek? - Jelenleg csak sejtéseink vannak. A most kezdődő tanévben tervezzük, hogy az érdi Batthyány iskolában készítünk egy felmérést a drogfogyasztással kapcsolatban. Ha az sikeres lesz, akkor a többi iskolára is kiterjesztjük, remélhető, hogy hiteles képet kapunk és az sokat segít majd abban, hogy a megelőző munka az eddigieknél is hatékonyabbá váljon. pm Fityó Mónika Távirat a battaiaknak kelt: 2005. július 7-17. Reggel 07.15-kor indultunk az Etele térről STOP Déltől másnap délig sátrat vertünk, építkeztünk STOP Körbenéztünk STOP 1426 cserkészt láttunk STOP Megszenteltük az Úr napját STOP Repülőgépről fényképeztek minket a Pásztorpark megnyitón STOP Karavánokkal jártuk a tábort, és kereskedtünk STOP Meglátogattunk más csapatokat STOP Sok új barátot szereztünk STOP Megvívtuk Bocskai harcát a törökökkel és a császáriakkal STOP Két napig portyáztunk STOP A kicsik éjjel manót kerestek, és megitták a manóteát STOP A vásári kavalkádban szappancsúszdáztunk, kürtöskalácsot sütöttünk, vívtunk ... STOP Meseerdő! Álmodtam? STOP Sportoltunk, kézműveskedtünk, énekeltünk, íjászkodtunk... STOP Levontuk a zászlót STOP Eltüntettük nyomainkat STOP Vasárnap hazaértünk STOP Képek: www.gportal.hu/1026 STOP Feladó: 1026. sz. Szent László Király cserkészcsapat Somogyfajsz, Hét Malom Völgy