Százhalombattai Hírtükör, 2007 (20. évfolyam, 1-26. szám)
2007-08-09 / 16. szám
SZÁZHALOMBATTAI HÍRTÜKÖR • XX. ÉVFOLYAM 16. SZÁM Puskás Béla új élete A hatgyermekes apa megjárta már a pokol bugyrait, mégsem elkeseredett ember. Különösen most nem, amikor úgy tűnik, fordulat következik be családja életében. Történetük arról szól, hogy ha az ember igazán akarja a változást, előbb-utóbb megtalálja a lehetőséget. Puskás Béla Százhalombattán született, sőt, a felmenői is mind idevalósiak voltak. Tizenöt éves volt, amikor meghalt az édesapja, anyja három gyerekkel maradt egyedül. Béla volt a legidősebb, állattenyésztőnek tanult, de abbahagyta az iskolát és dolgozni kezdett, hogy támogatni tudja a családot. Feleségével édesanyja másfél szobás lakásában kezdték a közös életet, amikor azonban az anyja eladta a lakást, nekik menniük kellett. Pályáztak és kaptak önkormányzati lakást, néhány év múlva azonban elveszítették. Egy ismerősöm kölcsönt vett fel, és megkért, hogy legyek az adóstársa - meséli. - Később nem törlesztette a hitelt, ráadásul eltűnt, a bank engem talált meg, és vonni kezdték a fizetésemből az adósságát. Választanom kellett: vagy a számlákat fizetem, vagy a gyerekeimet etetem, én az utóbbit választottam. Gyűlt, gyűlt a tartozásunk, és négy évvel ezelőtt ki kellett költöznünk a lakásból, így kerültünk a Csenterics úti szállóra. Akkor minden megszakadt bennem, úgy éreztem, nem kellek senkinek, nincs már rám szükség. Nagyon nehéz időszak volt, nem láttam értelmét semminek, inni kezdtem. Egyszer a nagylányom be akart iratkozni a könyvtárba, és ehhez ki kellett töltenie egy papírt. Odajött hozzám, és megkérdezte, mit írjon az apa foglalkozásához, azt, hogy alkoholista? Azóta nem iszom. - Milyen lehetőséget látnak arra, hogy kikerüljenek a szállóról? - Reálisan kell nézni a helyzetet. Itt, Battán nekem már nincs esélyem, önkormányzati lakást biztosan nem kapok, venni pedig nem tudok, ezért más megoldás után kell nézni. Nemrég a tévében láttuk, hogy Győr közelében, Mezőőrsön az önkormányzat lakhatást biztosít olyan családok számára, ahol iskolás és óvodás gyerekek vannak, mert fogy a falu népessége, és attól tartanak, hogy meg kell szüntetniük az intézményeket. A családgondozónkkal együtt felvettük a kapcsolatot az ottani önkormányzattal, nemrég pedig el is mentünk és megnéztük, mit kínálnak. - Tetszett, amit láttak? - A falu nagyon szép, az emberek pedig kedvesek, szívesen fogadtak bennünket. A ház, amiben lakhatnánk, pedagóguslakás volt. Kilencvennyolc négyzetméteres, háromszobás, összkomfortos, és hatalmas, ezernégyszáz négyszögöles telek tartozik hozzá. Munkát is kapnék az ottani tehenészetben. Tanulmányoztuk a szerződést, amely szerint öt évig használhatjuk a házat és a kertet, ez idő alatt csak a rezsit kell fizetnünk, emellett havonta huszonötezer forintot kell befizetnünk, ezt azonban egy összegben viszszakapjuk, ha öt évig ott maradunk. - Döntöttek már, aláírják a szerződést? - Mi akár azonnal aláírtuk volna, de az ottani önkormányzatnak még jóvá kell hagynia. Ha minden sikerül, akkor augusztus 21-én költözünk. Alig várjuk, lesz tágas lakásunk, nagy kertünk, megtermelhetjük, amire szükségünk van, tartunk majd állatokat is, öt év múlva pedig vehetünk saját házat, mert arrafelé sokkal olcsóbbak az ingatlanok, mint nálunk. A gyerekek is örülnek. Bettina, a legidősebb lány szívesebben maradna, de tudomásul veszi, hogy változtatniuk kell. - Sajnálom, hogy itt kell hagynom a barátaimat - mondja. - Igaz, szeptembertől mindenképp elkerülnék Battáról, mert Gödöllőn tanulok tovább, közlekedési szakközépiskolában. Csak hétvégeken és a tanítási szünidőkben megyek haza, az új otthonunkba. A kisebbek tele vannak várakozással. Amikor Puskás Béla sorolni kezdi, milyen állatokat szeretnének tartani, a nyúl, a kacsa, a tyúk és a disznó után Henrietta közbeszól: és macskát! Mert macskájuk már van, ez volt az első felajánlások egyike. Az ismerősök többsége örül Puskásék szerencséjének, sokan jelentkeztek, hogy amiben csak lehet, segítenek, emellett természetesen olyan is akad, aki irigykedik. - Kaptam kritikát - mondja az apa -, hogy rosszul gazdálkodunk, mert édességet és csipszet is veszünk a gyerekeknek. Van benne igazság, de úgy érzem, valahogyan kompenzálnom kell, hogy az én gyerekeim nem úgy élnek, mint mások. Mióta költözőfélben vannak, újra bejárják a város legszebb részeit, búcsúzkodnak. Felkeresik a parkokat, üldögélnek a főtéren, a díszkútnál. Itt élték le az eddigi életüket, és szerették Százhalombattát, de most ez nem számít. Most a jövő a legfontosabb, az újrakezdés lehetősége, amit nem szabad elszalasztaniuk. Pável Melinda A sportcsarnok, ami van is meg nincs is Jó ideig nagy várakozással figyelték a szomszéd város lakói az érdi sportcsarnok építését. Sokat vártak a megvalósulástól, hiszen a mára megyei jogokkal rendelkező településen eddig nem volt ilyen jellegű létesítmény. A helyzet mostani állása szerint úgy fest a beruházás, mint a mesebeli okos leány ajándéka: van is, meg nincs is. Az avatás nem történt meg, az építés üggyé dagadt, az érdiek pedig belefáradtak a várakozásba. T. Mészáros András, Érd polgármestere úgy véli, nincs szó nézeteltérésről a város és a beruházó között. - Rossz szerződést kötöttek, amihez rossz végrehajtás társult - mondja. A sportcsarnoknak tavaly augusztusra el kellett volna készülnie, de ez nem történt meg, még ma sem száz százalékos a készültség. Például nincs lelátó, amely pedig a tervekben is szerepelt, és a hangosítás feltételeit sem építették ki. A becslések szerint 2-300 millió forintot rá kell még költeni ahhoz, hogy valóban kész legyen. Először a múlt év október 20-ra módosítottuk az átadási határidőt, de akkorra sem készült el, ezért idén február 21-én az önkormányzat elállt a szerződéstől. - Mit vitat az önkormányzat? - Irreálisan magasnak tartjuk a beruházás értékét. A bank ragaszkodik a 2,6 milliárd forintos főösszeghez, az önkormányzat viszont azt szeretné, ha független műszaki gárda vizsgálná felül a kivitelezést. Dabason például 1,7 milliárdért építettek egy gyönyörű sportcsarnokot, Monoron pedig 700 milliós uszoda épült. Az érdi sportközpont csarnokot és uszodát is tartalmaz, ha a két említett sportlétesítmény költségét összeadjuk, alatta marad az érdinek. Említhetném a budaörsi példát is: ott most építenek egy nyolcmedencés, több pályás csarnokot, amely összesen 3,3 milliárdba kerül majd. Érthető, ha sokalljuk az érdi beruházás költségét. - Hol tart jelenleg az ügy? Miben állapodtak meg a beruházóval? - Egyelőre nincs megállapodás. A város elállt a szerződéstől, de több megoldási javaslatot is tettünk, a bank azonban nem reagált az ajánlatainkra. Egyik variáció szerint tíz év alatt fizetné ki a város a létesítményt, a másik szerint nem vásárolná meg a sportcsarnokot, de hosszú távra lekötné a kapacitás 85 százalékát évi 200 millió forintos értékben. Azt hiszem, most a bankon a sor, nekik kell lépniük. Természetesen azt szeretnénk, ha minél előbb és minél jobb minőségben elkészülne a csarnok, ha végre birtokba vehetnék az érdiek. Gazsi Júlia, az UniCredit Leasing cégvezetője úgy látja, a bank mindent megtett, hogy a szerződő felek elégedettek legyenek. - Az érdi önkormányzat rendelt tőlünk egy sportcsarnokot, mi pedig megépítettük - mondja. - Voltak csúszások, ez kétségtelen, de a legtöbb esetben az önkormányzat adatszolgáltatásának hiánya miatt. A kivitelezés száz százalékosan kész, a használatbavételi eljárás folyamatban van. - Érd polgármestere szerint nincs kész a sportcsarnok, hiszen fontos kellékek hiányoznak, például a lelátó és a hangosítás. - A lelátóval kapcsolatban egyeztetésre lenne szükség, a hangosítás kiépítése pedig nem a mi feladatunk, mi ugyanis csak az épület kivitelezését vállaltuk. A kiegészítő munkákat és a sportcsarnok üzemeltetését az Érdi Projekt Kft végezte volna el, ezt a céget azonban az önkormányzat megszüntette. Több javaslatot is tettünk a megoldásra, de az önkormányzat ezekre nem adott választ. - Említette, hogy folyamatban van a használatbavételi engedély megszerzése. Mire számítanak, mikorra készül el? - Ez nagyrészt az önkormányzattól függ, de reméljük, minél előbb. Abban is bízunk, hogy a tényleges használatbavételre is hamarosan sor kerül, hiszen mindenkinek az, az érdeke, hogy a sportcsarnok betöltse a szerepét. pm Major Kriszta megúszta a Balatont Révfülöptől Balatonboglárig 5,2 kilométer a távolság. Major Krisztina azt remélte, benne lesz az első ötezerben. Ezzel szemben 1 óra 54 perc 45 másodperccel a négyszázötvenedik, a huszonnégy battai induló között pedig első lett. Amikor arra kérem, meséljen róla, szerényen mentegetőzik, “minek ez az egész?” Két éve, harmincon túl, elhatároztam, hogy komolyra fordítom a szót az úszással kapcsolatban, hátha még van esélyem versenyszerűen űzni ezt a sportot, és jó sok pénzt keresni vele... Igazából azért, mert tele vagyok ambíciókkal. Részleges fogyatékosságom mellett teljes értékű életet élek, gyereket nevelek, dolgozom, tanulok, sportolok. - Mondj pár szót a balesetedről! - Nyolcévesen leestem a fáról és a dunaújvárosi sintértelepre, azaz kórházba kerültem. Orvosi műhiba következtében a bal karom nem fejlődött úgy, ahogy kellett volna, és csak vállban mozog. - És két éve belevágtál, hogy úszóversenyző légy... - Ahhoz, hogy versenyezhessek, hetente ötször-hatszor kellene edzenem, de mivel műszakozom, ezt nem tudom tartani. Hetente háromszor edzek, nyáron pedig még többet, leginkább a szabadidőmtől függ. A versenyzésnek vannak egyéb feltételei is, minősíttetni kell magam, hogy részt vehessek. Egészségesekkel már indultam egy szeniorversenyen, de fogyatékosok közt még nem. Ősztől szeretném kipróbálni, hogy mennyire vagyok felkészülve vagy lemaradva. - Most tettél egy próbát... - Nem, ezt nem azért. A Balatont át kell úszni, úgy gondolom. Fantasztikus, eufórikus, csudajó volt! Megfogadtam a szervezők tanácsát, és végig egyfajta úszásnemben, gyorsban úsztam. - Milyen gondolataid voltak a nyílt vízen? - “Vándorindul, salalalala”... Eggyé váltam a vízzel. Nem feszítettem meg magam, csak laza tempóban úsztam, így nem volt se fárasztó, se megerőltető. Volt egy néni, akinek még a Balaton közepén is száraz volt a haja, és egy bácsi, aki az eddigi huszonhat átúszásból huszonötön részt vett, így érdemes sportolni. Mármint magam miatt. El sem tudjuk képzelni, mire képes a testünk! Merthogy az úszás mellett még futok is... am Ki tudja, hol van Ázsia? Sátortárlat helyett óriásplakátokkal készül a SZAK Stúdió az idei Summerfestre. A százhalombattai képzőművészek földbe állított állványokon mutatják be kettőször egy méteres alkotásaikat a főtéren, amelyek témája a fesztiválhoz kapcsolódva a tánc lesz. Az ötlet azért született, hogy a kiállított művek ezúttal ne legyenek anynyira kiszolgáltatva az időjárás szeszélyeinek, mint eddig. A tavaly augusztus 20-i vihar ugyanis leszakította a Sátortárlat fedelét, és több mű megrongálódott, ráadásul éppen azok a legjobban, amiket egy meghívott vendégművész állított ki. Nemcsak a grafikákban okozott kárt a vihar, hanem a városháza homlokzatán bemutatott, öt földrészt szimbolizáló kilencszer egy méteres ponyvákban is. Az Ázsiát jelképező lepedőt egyszerűen leszakította és elfújta a szél, azóta sem került elő. Mivel a fesztivál nyitóceremóniájának egyik legszebb része a “földrészek leengedése”, a tervek szerint idén is sor kerül rá, bár az időközben felújított épület megváltozott adottságai kissé megnehezítik a kivitelezést. Mindenesetre, jó lenne, ha előkerülne Ázsia, ezért Regős Ágnes, az alkotó arra kér mindenkit, hogy aki esetleg látta a ponyvát valahol, jelentkezzen a BMK portáján. ck 9. oldal