Százhalombattai Hírtükör, 2008 (21. évfolyam, 1-26. szám)

2008-03-20 / 6. szám

4. oldal A szerkesztőség fenntartja a beérkező kéziratok rövidítésének, szerkesztésének jogát, és azok tartalmával nem feltétlenül ért egyet. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Tisztelt Óvárosiak! Százhalombatta az elmúlt években so­kat próbált tenni annak érdekében, hogy megszabaduljon a rossz levegőjű iparváros bélyegétől. 1999-ben pénzt nem kímélve, sokak véleményét, így a Faluvédő Egyletét is megkérdezve, az önkormányzat elkészí­tette a város hosszú távú fejlesztési kon­cepcióját. Ebben fontos szerepet szánt a nyu­godt, falusias, ódon hangulatú főutcá­val, a vakítóan fehérre meszelt falú gan­gos házaival, évszázados templomaival, polgári és ipari építészeti emlékeivel, az évezredes múlttal bíró régészeti és kul­túrtörténeti különlegességnek számító halomsírmezővel, a földvár sáncaival és a féltve őrzött különleges természeti ér­tékekkel rendelkező Óvárosnak. A településrészeket összekötő római hidat néha szimbolikusan az összekötő kapocsként említik az új város és a múlt emlékeit őrző Óváros között, amelyet ékszerdoboznak is tituláltak, épp ezért nem mindegy, hogy ezekkel az értékek­kel ki és mi módon bánik. A Helyi Építési Szabályzatban rende­lettel biztosították az épített, a régésze­ti és természeti értékek védelmét, ki­emelt védelmet biztosítva az egész Szent László utcának, sőt néhány ház rendbehozatalához anyagi segítséget is nyújtott az önkormányzat. Mindezek ellenére a gyakorlatban egyszer csak minden megváltozott. A főutcán és az azt övező, egykor a főutcai házak építési anyagának bányá­­szására szolgáló agyagos partfalon és annak szélén tömegében és formájában sem oda illő, hatalmas házak nőttek ki a földből, de ugyanez látható a koráb­ban kertként szolgáló lankás dombol­dalakon is. Az óvárosiak, de az idegenek is elret­tenve nézik mindezt, a kiszolgáltatott tulajdonosok jogosan féltik az építkezé­sek alatti ingatlanaikat, és nem értik, hogyan építkezhet valaki egy köztudot­tan csúszós partoldalra, amelyek alján ráadásul még ott vannak a folyamato­san omló pincék. Korábban a Hun utca egykori lakói­nak a talaj csúszására hivatkozva sem a felújítást, sem az építkezést nem enged­ték meg. Pedig ennek okán már a város több milliós költséggel kényszerült tám­falat építeni a Gyorma utca végén, a fő­utca teljes hosszában több ponton, a templom feletti Hun utcában, itt már korábban szinte teljesen lebontották a temető alatti hatalmas partfalat, a Keve és a Kelta­ közben, a Halom, és a terve­zési folyamatban lévő Határ utca egy­kori gyári lakásainál. Településünk a Duna által átvágott mezőföldi táblarög szélén helyezkedik el, annak teljes parti szakaszán található szakadó magas partoknál. A szomszé­dos településekről érkező hírekben szinte folyamatosan hallunk leszakadá­sokról, omlásokról. Ezek után joggal kérdezhetjük meg - különösen a változó időjárási tényezők tükrében -, hogy nálunk azóta és azok­hoz képest mi változott meg kedvezően a talaj szerkezetében, vagy mi alapján tűnik most már biztonságosnak az épít­kezés ezeken a területeken. Kiss Ágnes Mária okleveles magas­építő, üzemmérnök, műszaki szakértő, az 1996-os tanulmány készítője többek között ezt írta:“A vizsgálatok összessé­géből egy igen értékes és érdekes ka­rakterű településrész arculata bontako­zik ki. Alapvetően megállapítható, hogy a történelmi fejlődés során kiala­kult településrész folyamatosságot rep­rezentál. Ennek a szituációnak megőr­zése a város alapvető érdeke. Ezzel olyan egyedi ízű településképet bizto­síthat magának, ami rohanó világunk­ban egy pillanatnyi megállásra és el­gondolkodásra készteti az arra járót." Fogadjuk meg, kedves battaiak, a szakértő tanácsát, gondolkodjunk el, mit teszünk, és mit hagyunk, hogy te­gyenek azok, akik önző gyarapodásuk érdekében, egy tagadhatatlanul szép panoráma kedvéért, azt maguknak kisa­játítva, másokra nem gondolva felál­dozzák, veszélyeztetik mások biztonsá­gát, rombolják maradék természeti ér­tékeinket. Százhalombattai Faluvédő Egylet Százhalombatta ékessége Március 12-én reggel új hidat ver­tek a Csónakázó-tó régi, tönkrement átkelője helyett. Környezetbe illő fahíd elemeit rakták a helyére a már meglévő padok kiegészítéseként, így már szinte teljesen megújult a tó környezete. A tó Százhalombatta ékessége, az önkor­mányzat rengeteg energiát és nem kis mennyiségű pénzt fordít a rehabili­tálására. Jó látni, hogy napos időben, főleg hétvégén, mennyien sétálnak a parton, vagy beszélgetnek a padokon. A hattyúk annyira szelídek, hogy a lá­togatók közelében úszkálnak, és várják a finom falatokat. A mi feladatunk na­gyon egyszerű: csak vigyázni, óvni kell ezt a kincset. Ugye, nem is olyan ne­héz? Egyszer még az is előfordulhat, hogy a Battai Napokat itt a természet­­ ben, falak és kerítések nélkül tartja meg a város. A zöldben, a víz mellett. BT „Míg megnövök" Egyesület 2007. évi pénzügyi beszámolója Bevételek Forintban Bankszámla nyitó egyenleg 994115 Készpénz nyitó egyenleg 38036 Nyitó egyenleg összesen: 1032151 1. Tagdíjak 2. Állami költségvetésből származó támogatás 83000 2.1. Szülői munkaközösségtől 2.2. Önkormányzattól 550000 2.3. Alapítványtól 3. Egyéb hozzájárulások, adományok 3.1 Jogi személyektől 3.2 Jogi személyeknek nem minősülő gazdasági társaságtól 3.3 Magánszemélyektől 759859 4. Egyéb bevétel 27735 Összes bevétel a gazdasági évben 1420594 Kiadások 1. Támogatás egyéb szervezeteknek Forintban 2. Működési kiadások 32964 3. Eszközbeszerzés 624096 4. Egyesületi tevékenység kiadásai 612940 Összes kiadás a gazdasági évben 1270000 Banki záró egyenleg 1182639 Pénztár záró egyenleg 106 Záró egyenleg összesen: 1182745 Valkusz Pál s.k. elnök Elmentek Hát elmentek! Vizet csak a pólóból csa­vartak, amikor kicsit melegebben sütött a nap. Na meg, amikor esett az eső. Mert az esett a télen többször is. Nem termálvíz, csak olyan mezei. A legtöbb az ülepítő gödörben gyűlt össze. Március 14-én összepakoltak, és irány Tata. Azt mondták, oda kell men­niük. Pedig, hogy beleéltük magunkat a fürdőbe, a wellnessbe, hogy nem kell 220 kilométerre, Kehidára járni! Per­sze, úgy is felfoghatjuk, hogy legalább érintetlen maradt a természet a tó kö­rül, de azért csak erősítette volna az egónkat, ha valamit találnak. BT (Visszatérnek! A szerk.) SZÁZHALOMBATTAI HÍRTÜKÖR • XXL ÉVFOLYAM 6. SZÁM Nem fog dicsőségünkre várni! Egy-egy busznyi gyerek érkezett három napra városunkba március 16-án test­vérvárosainkból Brzeskoból és Szová­­táról. Többek között mi is vendégül lát­tunk két erdélyi kislányt. A feleségem délután öt órára elment a vendégek fo­gadására a Hotel Traininghez. A len­gyel csoport a vártnál egy órával előbb, 16 órakor érkezett, így egy órája kinn álltak mintegy negyvenen a szálló előtt. A sajnálatos az egészben az, hogy az iskolákból senki nem várta a brzeskai­­akat. Sőt, az önkormányzat sem képvi­seltette magát. Hol van ilyenkor az ille­tékes testvérvárosi kapcsolattartó a testületből?! A lengyelek kiszolgálta­tottságát növelte, hogy az erdélyiekkel ellentétben közülük senki sem tudott egy szót sem magyarul. Az sem erősíti a városunkról kialakított jó képet, hogy a Trainingből sem jött ki senki, hogy eligazítsa a magukat nyilván kel­lemetlenül érző lengyel vendégeket. A Training angolul (nyilván) tudó recep­ciója igazán kinézhetett volna, miért van több mint egy órája a szálló előtt a csődület? Ezek után sajnos, csak hab volt a tor­tán, hogy a szovátaiak két órás késését sem jelentette be senki. Az illetékes szovátai kapcsolattartó legalább telefo­nált az erdélyieknek, de arra már nem vette a fáradságot, hogy értesítse a késésről a várakozó szülőket és gyere­keket. Úgy vélem, az iskolák, az önkor­mányzat, a Hotel Training jobban a helyzet magaslatán kellene hogy álljon külföldi vendégek érkezésekor! Elvég­re ez az egész város érdeke! Pogány András Egy különleges hétvége Ez a hétvégém más volt, mint a töb­bi, mert a magyartanárommal, Tilingerné Sebe Ágnessel töltöttem Ül­lőn. Most volt ugyanis a Nyelvünkben élünk verseny megyei döntője. Osztálytársam, Tóth Bence és én már hetekkel ezelőtt elkezdtünk ké­szülni a versenyre. Nagyon nehéz té­mát adtak meg, mert a régió művésze­ti, kulturális emlékhelyeiből kellett készülni, és egy, a régióhoz kötődő irodalmi alkotást megtanulni. Hosszú keresgélés után Csuka Zoltán költő versét és Palcsó Sándor operaénekes visszaemlékezéseiből egy részletet vá­lasztottunk. Hajnalban keltünk, és kora reggel már úton is voltunk. A verseny tíz óra­kor kezdődött az írásbeli fordulóval. A szövegértési rész a Mátyás-kori re­neszánsz és későgótikus építészetről szólt. Ehhez kötődő feladatokat kap­tunk, illetve két fogalmazást is kellett írnunk. A feladatok között voltak egy­szerűek is, de néhányon el kellett gon­dolkodni. A közmondások értelmezé­se bizony nehézséget okozott. Erre a részre negyvenöt percet kaptunk, majd tíz perc szünet után elkezdődött a szóbeli. Idegenvezetőként mutattam be Százhalombatta és Érd nevezetessé­geit, majd elmondtam a megtanult prózai részletet. A zsűri tagjai nagyon közvetlenek voltak, figyelmesen hall­gattak, s úgy éreztem, hogy nagyon él­vezik az előadásomat. Az eredményhirdetéskor kiderült, hogy jól gondoltam: a verseny szóbeli részén csak én kaptam maximális pon­tot, és külön kiemelték a nevemet az értékeléskor. El is felejtettem, hogy milyen fáradt vagyok, annyira boldog voltam. Már csak az országos versenyt kellene meg­nyerni ... Újvári Ágnes Bianka, a Körösi Cs.S. Ált. Isk. és AMI 7.b osztályos tanulója Egy vidám nap a NYUPEK-ben Legutóbbi klubnapunkon a férfiak köszöntötték a hölgyeket. Virágokkal, süteményekkel, üdítőkkel és nívós műsorral készültek. Mi külön terem­ben gyülekeztünk, és az adott jelre be­vonultunk. Az ünnepség fénypontja az érdi Rozmaring Német Hagyomány­­őrző Kórus műsora volt Szupinger Klára karnagy vezetésével, aki tagja a klubunknak. Köszönet illeti Puskás Tamást, aki tartalmas és humoros köszöntőt mon­dott, Demeter Mátyás saját versét sza­valta, Harangozó Sándor pedig egy szép novellát adott elő. Tagjaink közül Égi Béla, Fröhlich József, Mucsi János és Peszleg Bertalan osztották szét a vi­rágokat, kínálták a finom süteménye­ket és üdítőket. A Rozmaring Kórus hangulatos népdalokkal és Géberth Péter bravú­ros harmonika kísérettel szórakozta­tott bennünket. Még táncra is perdül­tünk, és szinte nem is akart véget érni az ünneplés. Rendezvényünket megtisztelte je­lenlétével dr. Horváthné dr. Hidegh Anikó, Szula Mihályné, a Pedagógus Szakszervezet titkára és néhány meg­hívott vendég is. Szép napunk volt! Harangozó Sándorné NYUPEK klubvezető SZÁZHALOMBATTAI HÍRTÜKÖR VÁROSI KÖZÉLETI LAP Főszerkesztő: Czifrik Katalin Kiadja: Batta-Invest Kft., Százhalombatta. Felelős kiadó: Mérges István ügyvezető Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a százhalombattai 1. sz. Postahivatalban (Szent István tér). Előfizetési díj: egész évre 1152 Ft. A szerkesztőség címe: Százhalombatta, Ifjúság út 7. Tel./Fax: (23) 524-240 E-mail: hirtukor@mail.battanet.hu Nyomdai munkák: Hírhalom Kft. Százhalombatta, Csenterics út 4. Tel./fax: (23) 354-048 ISSN 0238-972 X

Next