Százhalombattai Hírtükör, 2013 (26. évfolyam, 1-26. szám)
2013-10-17 / 21. szám
4. oldal Sportré Kertész Balázs, csapatember Kertész Balázs 171-szeres válogatott kézilabdázót fénykorában a sportág „kisebb csodájaként” emlegették. Világ- és Európa-bajnokságokon erősítette a nemzeti gárdát. Klubcsapataival háromszoros magyar bajnok, magyarkupa-győztes, EHF-kupa döntős. Jelenleg a Százhalombattai Kézilabda Egyesület elnöke. Úgy véli, ha nem születik valaki kivételes fizikai adottságokkal, akkor elsősorban mentális képességei tehetik sikeressé a sportban. Tíz évvel ezelőtt a válogatott egyik legrutinosabb, legjobban képzett játékosaként jellemeztek a szakvezetők. Hogyan kezdődött a kézilabdázó karriered? - Budapesten születtem, a III. kerületben. Az általános iskolában fociztam, birkóztam. A testnevelés tanárom, Urbán Ilona, Csöpi néni elindított minket a kézilabda úttörő olimpián, néhányunkat pedig, akikben tehetséget látott, az Elektromosba küldött, Pajter Annához. Tizenegy évesen igazoltam a klubhoz, és a gimnáziumi évek alatt már az NB I-es felnőtt csapatban is játszottam. Akkoriban élénk kézilabda élet jellemezte a fővárost, számos bajnokságon, kupán vehettem részt a Budapest, illetve az országos utánpótlás válogatottal. A balkezességem előnynek számított. Mocsai Lajos látott néhány felnőtt bajnoki mérkőzésen, és meghívott a felnőtt válogatottba. Tizennyolc évesen játszottam az első válogatott meccsem. Öt percet kaptam Nyíregyházán Stefan Olsonék ellen. Nagyon kikaptunk, ennek ellenére számomra az is óriási élménynek számított, hogy egy öltözőben öltözhettem a csapattársaimmal. - Gyakorlatilag profi kézilabdázóként váltál felnőtté. Nem csábított közben a lehetőség, hogy külföldön ez kényelmesebb életet jelentene? - Nem mondom, hogy nem vonzott, de fiatalon nősültem, huszonnégy évesen lettem családapa. Kisgyerekes szülőként nehezen mozdultunk, emellett mindig jól éreztem magam a klubomban, ez is visszatartott. Mindig tisztában voltam azzal, hogy nem a pénztől leszek boldog. Az érettségi után közlekedésmérnöki, majd közgazdász szakmérnöki diplomát szereztem. Harmincöt évesen kezdtem el dolgozni, ha úgy tetszik, tíz év hátránnyal, de nem éreztem elvesztegetett időnek. Amit a közösségtől és a sporttól kaptam, annak a munkahelyemen is hasznát veszem. - Nemcsak a pályán sikeresek a csapatemberek? - A munkahelyi csapatban is jól érzem magam, és ezt főként azoknak az értékeknek köszönöm, amelyek a pályán ragadtak ránk: fegyelem, figyelem, együttműködési készség, pontosság, céltudatosság, fejlődni akarás. Az átmenet persze mindenkit próbára tesz, mert egyszerre több fronton kell megfelelni, de ezen a téren nagyon sokat köszönhetek a százhalombattai klubnak, ahol folytathattam a kézilabdázást, miközben elkezdtem dolgozni a MOL-nál. Keresztes Józsival (a csapat edzője) együtt indult a pályánk, hasonló utat jártunk be, és a mai napig remekül megértjük egymást. Jó kezekben van nála a csapat. Nem kell beleszólnom a munkájába, de öröm egykét mondatot mondani a fiúknak az öltözőben, mert általában nagyon megérdemlik a dicséretet, és öröm látni, milyen erős közösséget alkotnak. - Úgy tervezed, hogy ennél több már nem is fog a sporthoz kötni? - Nyilván eljön majd az idő, amikor újból több időt és energiát szentelhetek a kézinek. Nagyon szívesen foglalkoznék gyerekekkel, de egyelőre a sajátjaim élveznek elsőbbséget. - A profi évekből mire emlékszel legszívesebben? - Mindig ragaszkodó típus voltam. A tizenhat évet, amit az Elektromosnál töltöttem, a kölcsönös megelégedettség jellemezte. - Hűséges sportolóként jellemeztek, akit a csapattársak, a vezetőség és a szurkolók egyaránt szerettek. - Egyszer azonban számomra is elérkezett az a pont, amikor váltani akartam. 1996 környékén megkerestek a Veszprémtől, de a vele rivalizáló Dunaferr jobb ajánlatot tett. A választásomban az is közrejátszott, hogy a Dunaújvárosban igazi feltörekvő csapatot láttam. A bajnokságban elért második helyünk minden várakozást felülmúlt, és azután is évről évre jobbak lettünk. Nyolc évig éltünk a családommal a városban, ahol befogadó, nyugodt, szeretetteljes légkör vett minket körül. Ezt követte a Veszprémnél töltött egy év, ami már jutalomjáték, levezetés volt számomra. Mindig a nagy trónkövetelő csapatokban játszottam, de hálás vagyok a sorsnak, hogy abban az évben nem történt meg a letaszítás, bajnokok és kupagyőztesek lettünk. Amint mondtam, nagy szerencsének tartom azt is, hogy a Százhalombattánál folytathattam, hiszen akkor már a munkára kellett koncentrálnom, mégis segíthettem a csapatnak is, feljutottunk az NB I-be. Ez azonban számomra már nagyon más volt, mint az addigiak: nem profizmus, hanem igazi örömjáték. Olvastam, hogy a 2005-ös debreceni kézigálán a legszebb kézilabdázónak jelöltek. - A külsőm?! Inkább elfogadom, mint büszke vagyok rá. - Akkor maradjunk a mentális és fizikai tulajdonságok mellett! Állítólag kötélből voltak az idegeid a pályán, és ez a többiekre is jól hatott. - Fizikailag nem tartoztam az extra adottságokkal rendelkező játékosok közé, és úgy gondolom, lehet fejleszteni a képességeinket, de egy ponton túl a tudatosság, a gondolkodás, a fegyelem tesz valakit sikeres sportolóvá, szóval, fejben kell ott lenni. - A szüleidnek köszönheted a jó mentális adottságokat? - Harmadik, legkisebb gyerek voltam a családban, csodálatosak a szüleim, jó mintákat kaptunk otthon. Egész életemben támogató környezet vett körül. - Sokan kiemelik a tanulás jelentőségét is. - A profi sporthoz nem elég egy-két dologban jónak lenni, nagyon sok mindennek össze kell állnia ahhoz, hogy igazán jó teljesítmény szülessen. - Milyennek látod a százhalombattai fiúkat? - A négy év játék során erős kötődés alakult ki bennem a csapat és a város iránt. Úgy gondolom, arra kell törekednünk, hogy megfeleljünk az igényeknek, és a lehető legjobb teljesítményt hozzuk ki abból a lehetőségből, amit kapunk. Hiszek benne, hogy bármennyit is költ a város a sportra, az többszörösen megtérül, mint minden olyan befektetés, ami az emberek életminőségén javít. Nem mondom, hogy nincsenek álmaim, de elfogadom a realitásokat. A most kezdődött bajnokságtól mit vársz? - Kiegyensúlyozottabb a mezőny a tavalyinál, közel azonos képességű csapatok alkotják. Bízom benne, hogy a részben kényszer szülte változtatások jó irányba befolyásolják majd a teljesítményünket, persze, a szerkezeti átalakítás nem egyik napról a másikra érik be. Remélem, hogy az előző szezonhoz hasonlóan meccsről meccsre tisztességesen helyt állnak majd a fiúk. Nem vagyok eredménycentrikus vezető, inkább a fejlődést szeretném látni, és ahhoz olykor kudarcok is kellenek. Szeretnénk a legjobb helyen végezni, és ezért minden tőlünk telhetőt megteszünk. Mivel azonban amatőr játékosokról van szó, nem tudunk mindenre felkészülni, az élet is vezet minket erre vagy arra. Azt a küzdeni akarást és csapatszellemet azonban, ami miatt érdemes kijönni a lelátókra, minden játékosunktól elvárjuk. Az a célunk, hogy a városban minél többen érezzék úgy: az SZKE a MI CSAPATUNK. DK A szerkesztőség fenntartja a beérkező kéziratok rövidítésének, szerkesztésének jogát, és azok tartalmával nem feltétlenül ért egyet. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Köszönjük a támogatást! Előző tanév végén kellemes meglepetésben volt része kisfiainknak, amikor kiderült, hogy több társukkal együtt részt vehetnek egy 6 alkalmas lovas terápián a Pitypangos Óvoda alapítványának köszönhetően. Mint megtudtam, az alapítvány a lovaglásra fordított összeget pályázat útján nyerte, az óvodába járó SNI-s gyerekek fejlesztéséhez. A fiúk nagyon várták a csütörtök délutánokat, amikor tudták, uzsonna után rögtön a lovardába indulunk. A 6 hét alatt sem őket, sem a lovarda dolgozóit nem tántorította el sem a meleg, sem a zuhogó eső. Előfordult, hogy a legnagyobb felhőszakadásban indultunk el az óvodából, a lovarda udvarán folyt a víz, de a fejlesztőfoglalkozást mégis megtartották a fedett részen. Köszönöm az élményt gyermekeim nevében az óvoda alapítványának és köszönöm az önkormányzatnak is, hogy lehetővé tették a gyerekeknek, hogy megismerjék a lovaglás alapjait, részt vehessenek ezen a komplex fejlesztésen. Bízom benne a többi szülő és a magam nevében is, hogy gyermekeink továbbra is számíthatnak támogatásukra, és sok szép élményben lehet még részük az önkormányzat segítségével az óvoda falain belül és kívül. Radomszkiné Csoltó Csilla Idősek világnapjára „Önmagát becsüli meg minden nemzedék azáltal, hogy tudomásul veszi: a világ nem vele kezdődött. ” Sütő András Szeretettel és tisztelettel köszöntöm az időseket, a nyugdíjasokat, azt a nemzedéket, amely kemény munkával és kitartással megteremtette a feltételeket ahhoz, hogy a ma aktív korosztály végzettséget szerezzen, munkához juthasson, demokráciában élhessen. Meg kell becsülni őket és gondoskodni kell róluk, mert sokat tettek a hazájukért. Az időskorúak minél jobb életkörülményei érdekében a Fidesz-KDNP megtartotta a nyugdíjak vásárlóértékét, sőt az idei évben 5,2 százalékkal nőttek a nyugdíjak. Az nemcsak összegben, de vásárlóerőben is többet ér a rezsicsökkentésnek és az 1970-es évek óta nem látott rekord alacsony inflációnak köszönhetően. A nők 40 év munka után nyugdíjba mehetnek, ezzel a lehetőséggel már több mint 108 ezer nő, édesanya élt. A kistelepüléseken élő, rászoruló időseket szociális tűzifa programmal segíti a kormány, amely programra idén 2 milliárd forint jut. Megkezdődött a Segítő, kezek országos mintaprogram kidolgozása is, amely a 80. életévüket betöltött embereknek nyújt segítséget önálló életvitelük megőrzéséhez, továbbá életkorukból, mentális és egészségi állapotukból eredő problémáik megoldásához. Tisztelettel: Bóna Zoltán, a Fidesz Pest megyei 8-as választókerületének elnöke 401 Finnországi projekttalálkozó Az Arany János Általános Iskola és Gimnázium „Skills for life, skills for future” Európai Uniós projektjének következő találkozója Finnországban, Loimaa városában lesz október 7-11-ig. Az iskolát 6 gimnazista diák és 2 pedagógus képviseli. Az aktuális feladatok között szerepel nemzeti örökségünk bemutatása (épületek, települések, értékeink), a magyar vendéglátási szokások ismertetése, valamint az üzleti tárgyalások, találkozók etikai szabályai. E találkozón kerül sor minden partnerintézmény saját városának bemutatására is. A projekt feladatok megoldásai között szerepel Power Point bemutató és film készítése is. A következő projekttalálkozó februárban Százhalombattán lesz, amely során igyekszünk majd kifejezni vendégszeretetünket és megmutatni minden értékünket, amely magyar, százhalombattai vagy az Arany János Iskolához tartozik. Horváthné dr. Hidegh Anikó igazgató SZÁZHALOMBATTAI HÍRTÜKÖR • XXVI. ÉVFOLYAM 20. SZÁM Segítség a bajban Tisztelt Szerkesztőség! Mostanában a nyomtatott sajtóban és a médiában rengeteg rossz dolgot hall és lát az ember. Folyamatosan kapjuk a negatív életérzést. Érdekes, hogy a rossznak hangot adunk. A jónak miért nem? Én most egy pozitív gondolatot szeretnék megosztani az olvasókkal. Kedd délután a férjem nem érezte jól megát, elmentünk a háziorvosunkhoz, dr. Kosits Gyöngyi doktornőhöz. A doktornő megvizsgálta a férjem és EKG-t készített, amiből kiderült, hogy a férjemnek szívinfarktusa van. Azonnal esetkocsit rendelt, telefonált a kórházba, nem vesztegette az időt, aminek köszönhetően a férjem másfél órán belül a műtőben volt. A gyors ellátásnak köszönhetően a családunk együtt van. Tudom, hogy ez egy orvos feladata. De azt gondolom, hogy a mi orvosunk, és nagyon köszönöm a munkáját, az emberségét és szeretetét, amivel segített minket a bajban! Köszönettel és üdvözlettel: Bencze Ildikó 165 éve zajlott a pákozdi csata Az Eötvös Loránd Általános iskolában 2013. szeptember 26-án megemlékeztünk a pákozdi csatáról. Az alsó tagozat 8. csoportja készült műsorral erre a napra. Iskolánk tanulói számára szerettük volna úgy felidézni a szabadságharc csatáját, hogy a tanulók átérezhessék az esemény jelentőségét és az akkori történések sodró lendületét. A fiatalok már csak az ilyen megemlékezések révén kaphatnak képet a kor hangulatáról. Ezek a rendezvények segítenek abban, hogy a gyerekek ne úgy tekintsenek a forradalom és szabadságharc résztvevőire, mint a történelem tankönyvek kötelezően megtanulandó szereplőire, hanem mint olyan hősökre, akik az ország és a nemzet fennmaradása érdekében bármilyen áldozatra készek voltak. A csatához kapcsolódó történelmi tények felolvasását az ütközet hangulatát felidéző „Csatadal” közös előadása színesítette. Az ünnepséget az „A jó lovas katonának” című toborzó éneklése zárta a tanulócsoport néptáncos tanulóinak tánckíséretével. Bálintné Hegedűs Magdolna LV 20 éves a Baba Klub! Ebben az évben ünnepli megalakulásának 20. évfordulóját a Barátság Kulturális Központban, Németh Barbara irányításával működő Baba Klub. Találkozóra várjuk mindazokat, akik az elmúlt évek során tagjai voltak a klubnak. Kiállítást készítünk az elmúlt 20 év emlékeiből. Amennyiben rendelkeznek fotókkal, melyek a Baba Klubban készültek, szíveskedjenek elhozni azokat a BKK recepciójára október 17-ig! A képeket a kiállítást követően visszaadják. A találkozó időpontja: 2013. október 19. (szombat) 15:00 Helyszíne: Barátság Kulturális Központ, kamaraterem