Százhalombattai Hírtükör, 2013 (26. évfolyam, 1-26. szám)

2013-10-17 / 21. szám

4. oldal Sportré Kertész Balázs, csapatember Kertész Balázs 171-szeres válogatott kézilabdázót fénykorában a sportág „kisebb csodájaként” emlegették. Világ- és Európa-bajnokságokon erősítette a nemzeti gárdát. Klubcsapataival háromszoros magyar bajnok, magyarku­­pa-győztes, EHF-kupa döntős. Jelenleg a Százhalombattai Kézilabda Egyesület elnöke. Úgy véli, ha nem születik valaki kivételes fizikai adottsá­gokkal, akkor elsősorban mentális képességei tehetik sikeressé a sportban.­ ­ Tíz évvel ezelőtt a válogatott egyik legrutinosabb, legjobban képzett játéko­saként jellemeztek a szakvezetők. Hogyan kezdődött a kézilabdázó karriered? - Budapesten születtem, a III. kerü­letben. Az általános iskolában fociz­tam, birkóztam. A testnevelés taná­rom, Urbán Ilona, Csöpi néni elindí­tott minket a kézilabda úttörő olimpi­án, néhányunkat pedig, akikben tehetséget látott, az Elektromosba kül­dött, Pajter Annához. Tizenegy évesen igazoltam a klubhoz, és a gimnáziumi évek alatt már az NB I-es felnőtt csa­patban is játszottam. Akkoriban élénk kézilabda élet jellemezte a fővárost, számos bajnokságon, kupán vehettem részt a Budapest, illetve az országos utánpótlás válogatottal. A balkezessé­gem előnynek számított. Mocsai Lajos látott néhány felnőtt bajnoki mérkőzé­sen, és meghívott a felnőtt válogatott­ba. Tizennyolc évesen játszottam az el­ső válogatott meccsem. Öt percet kap­tam Nyíregyházán Stefan Olsonék el­len. Nagyon kikaptunk, ennek ellenére számomra az is óriási élménynek szá­mított, hogy egy öltözőben öltözhet­tem a csapattársaimmal. - Gyakorlatilag profi kézilabdázóként váltál felnőtté. Nem csábított közben a lehetőség, hogy külföldön ez kényelme­sebb életet jelentene? - Nem mondom, hogy nem vonzott, de fiatalon nősültem, huszonnégy éve­sen lettem családapa. Kisgyerekes szü­lőként nehezen mozdultunk, emellett mindig jól éreztem magam a klubom­ban, ez is visszatartott. Mindig tisztá­ban voltam azzal, hogy nem a pénztől leszek boldog. Az érettségi után közle­kedésmérnöki, majd közgazdász szak­mérnöki diplomát szereztem. Har­mincöt évesen kezdtem el dolgozni, ha úgy tetszik, tíz év hátránnyal, de nem éreztem elvesztegetett időnek. Amit a közösségtől és a sporttól kaptam, an­nak a munkahelyemen is hasznát ve­szem. - Nemcsak a pályán sikeresek a csapat­emberek? - A munkahelyi csapatban is jól ér­zem magam, és ezt főként azoknak az értékeknek köszönöm, amelyek a pá­lyán ragadtak ránk: fegyelem, figye­lem, együttműködési készség, pontos­ság, céltudatosság, fejlődni akarás. Az átmenet persze mindenkit próbára tesz, mert egyszerre több fronton kell megfelelni, de ezen a téren nagyon so­kat köszönhetek a százhalombattai klubnak, ahol folytathattam a kézilab­dázást, miközben elkezdtem dolgozni a MOL-nál. Keresztes Józsival (a csa­pat edzője) együtt indult a pályánk, hasonló utat jártunk be, és a mai napig remekül megértjük egymást. Jó kezek­ben van nála a csapat. Nem kell bele­szólnom a munkájába, de öröm egy­két mondatot mondani a fiúknak az öltözőben, mert általában nagyon meg­érdemlik a dicséretet, és öröm látni, milyen erős közösséget alkotnak. - Úgy tervezed, hogy ennél több már nem is fog a sporthoz kötni? - Nyilván eljön majd az idő, amikor újból több időt és energiát szentelhe­tek a kézinek. Nagyon szívesen foglal­koznék gyerekekkel, de egyelőre a sa­játjaim élveznek elsőbbséget. - A profi évekből mire emlékszel leg­szívesebben? - Mindig ragaszkodó típus voltam. A tizenhat évet, amit az Elektromosnál töltöttem, a kölcsönös megelégedett­ség jellemezte. - Hűséges sportolóként jellemeztek, akit a csapattársak, a vezetőség és a szur­kolók egyaránt szerettek. - Egyszer azonban számomra is elér­kezett az a pont, amikor váltani akar­tam. 1996 környékén megkerestek a Veszprémtől, de a vele rivalizáló Dunaferr jobb ajánlatot tett. A válasz­tásomban az is közrejátszott, hogy a Dunaújvárosban igazi feltörekvő csa­patot láttam. A bajnokságban elért má­sodik helyünk minden várakozást felülmúlt, és azután is évről évre job­bak lettünk. Nyolc évig éltünk a csalá­dommal a városban, ahol befogadó, nyugodt, szeretetteljes légkör vett min­ket körül. Ezt követte a Veszprémnél töltött egy év, ami már jutalomjáték, levezetés volt számomra. Mindig a nagy trónkövetelő csapatokban játszot­tam, de hálás vagyok a sorsnak, hogy abban az évben nem történt meg a le­taszítás, bajnokok és kupagyőztesek lettünk. Amint mondtam, nagy sze­rencsének tartom azt is, hogy a Százhalombattánál folytathattam, hi­szen akkor már a munkára kellett kon­centrálnom, mégis segíthettem a csa­patnak is, feljutottunk az NB I-be. Ez azonban számomra már nagyon más volt, mint az addigiak: nem profizmus, hanem igazi örömjáték.­­ Olvastam, hogy a 2005-ös debreceni kézigálán a legszebb kézilabdázónak je­löltek. - A külsőm?! Inkább elfogadom, mint büszke vagyok rá. - Akkor maradjunk a mentális és fizi­kai tulajdonságok mellett! Állítólag kö­télből voltak az idegeid a pályán, és ez a többiekre is jól hatott. - Fizikailag nem tartoztam az extra adottságokkal rendelkező játékosok közé, és úgy gondolom, lehet fejleszte­ni a képességeinket, de egy ponton túl a tudatosság, a gondolkodás, a fegye­lem tesz valakit sikeres sportolóvá, szó­val, fejben kell ott lenni. - A szüleidnek köszönheted a jó men­tális adottságokat? - Harmadik, legkisebb gyerek vol­tam a családban, csodálatosak a szüle­im, jó mintákat kaptunk otthon. Egész életemben támogató környezet vett körül. - Sokan kiemelik a tanulás jelentőségét is. - A profi sporthoz nem elég egy-két dologban jónak lenni, nagyon sok mindennek össze kell állnia ahhoz, hogy igazán jó teljesítmény szülessen. - Milyennek látod a százhalombattai fiúkat? - A négy év játék során erős kötődés alakult ki bennem a csapat és a város iránt. Úgy gondolom, arra kell töre­kednünk, hogy megfeleljünk az igé­nyeknek, és a lehető legjobb teljesít­ményt hozzuk ki abból a lehetőségből, amit kapunk. Hiszek benne, hogy bár­mennyit is költ a város a sportra, az többszörösen megtérül, mint minden olyan befektetés, ami az emberek élet­minőségén javít. Nem mondom, hogy nincsenek álmaim, de elfogadom a re­alitásokat.­­ A most kezdődött bajnokságtól mit vársz? - Kiegyensúlyozottabb a mezőny a tavalyinál, közel azonos képességű csa­patok alkotják. Bízom benne, hogy a részben kényszer szülte változtatások jó irányba befolyásolják majd a teljesít­ményünket, persze, a szerkezeti átala­kítás nem egyik napról a másikra érik be. Remélem, hogy az előző szezonhoz hasonlóan meccsről meccsre tisztessé­gesen helyt állnak majd a fiúk. Nem vagyok eredménycentrikus vezető, in­kább a fejlődést szeretném látni, és ah­hoz olykor kudarcok is kellenek. Szeretnénk a legjobb helyen végezni, és ezért minden tőlünk telhetőt megte­szünk. Mivel azonban amatőr játéko­sokról van szó, nem tudunk mindenre felkészülni, az élet is vezet minket erre vagy arra. Azt a küzdeni akarást és csa­patszellemet azonban, ami miatt érde­mes kijönni a lelátókra, minden játé­kosunktól elvárjuk. Az a célunk, hogy a városban minél többen érezzék úgy: az SZKE a MI CSAPATUNK. DK A szerkesztőség fenntartja a beérkező kéziratok rövidítésének, szerkesztésének jogát, és azok tartalmával nem feltétlenül ért egyet. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Köszönjük a támogatást! Előző tanév végén kellemes meglepe­tésben volt része kisfiainknak, amikor ki­derült, hogy több társukkal együtt részt vehetnek egy 6 alkalmas lovas terápián a Pitypangos Óvoda alapítványának kö­szönhetően. Mint megtudtam, az alapít­vány a lovaglásra fordított összeget pályá­zat útján nyerte, az óvodába járó SNI-s gyerekek fejlesztéséhez. A fiúk nagyon várták a csütörtök délutánokat, amikor tudták, uzsonna után rögtön a lovardába indulunk. A 6 hét alatt sem őket, sem a lovarda dolgozóit nem tántorította el sem a meleg, sem a zuhogó eső. Előfordult, hogy a legnagyobb felhőszakadásban in­dultunk el az óvodából, a lovarda udvarán folyt a víz, de a fejlesztőfoglalkozást mégis megtartották a fedett részen. Köszönöm az élményt gyermekeim nevében az óvoda alapítványának és köszönöm az önkor­mányzatnak is, hogy lehetővé tették a gye­rekeknek, hogy megismerjék a lovaglás alapjait, részt vehessenek ezen a komplex fejlesztésen. Bízom benne a többi szülő és a magam nevében is, hogy gyermekeink továbbra is számíthatnak támogatásukra, és sok szép élményben lehet még részük az önkormányzat segítségével az óvoda falain belül és kívül. Radomszkiné Csoltó Csilla Idősek világnapjára „Önmagát becsüli meg minden nemzedék azáltal, hogy tudomásul veszi: a világ nem vele kezdődött. ” Sütő András Szeretettel és tisztelettel köszöntöm az időseket, a nyugdíjasokat, azt a nemzedé­ket, amely kemény munkával és kitartás­sal megteremtette a feltételeket ahhoz, hogy a ma aktív korosztály végzettséget szerezzen, munkához juthasson, demok­ráciában élhessen. Meg kell becsülni őket és gondoskodni kell róluk, mert sokat tet­tek a hazájukért. Az időskorúak minél jobb életkörülmé­nyei érdekében a Fidesz-KDNP megtar­totta a nyugdíjak vásárlóértékét, sőt az idei évben 5,2 százalékkal nőttek a nyug­díjak. Az nemcsak összegben, de vásárló­erőben is többet ér a rezsicsökkentésnek és az 1970-es évek óta nem látott rekord alacsony inflációnak köszönhetően. A nők 40 év munka után nyugdíjba mehetnek, ezzel a lehetőséggel már több mint 108 ezer nő, édesanya élt. A kistelepüléseken élő, rászoruló időseket szociális tűzifa programmal segíti a kormány, amely programra idén 2 milliárd forint jut. Megkezdődött a Segítő, kezek országos mintaprogram kidolgozása is, amely a 80. életévüket betöltött embereknek nyújt se­gítséget önálló életvitelük megőrzéséhez, továbbá életkorukból, mentális és egészsé­gi állapotukból eredő problémáik megol­dásához.­­ Tisztelettel: Bóna Zoltán, a Fidesz Pest megyei 8-as választókerületének elnöke 4­0­1 Finnországi projekttalálkozó Az Arany János Általános Iskola és Gim­názium „Skills for life, skills for future” Európai Uniós projektjének következő ta­lálkozója Finnországban, Loimaa városá­ban lesz október 7-11-ig. Az iskolát 6 gimnazista diák és 2 pedagógus képviseli. Az aktuális feladatok között szerepel nemzeti örökségünk bemutatása (épüle­tek, települések, értékeink), a magyar ven­déglátási szokások ismertetése, valamint az üzleti tárgyalások, találkozók etikai sza­bályai. E találkozón kerül sor minden partnerintézmény saját városának bemu­tatására is. A projekt feladatok megoldásai között szerepel Power Point bemutató és film készítése is. A következő projekttalálkozó február­ban Százhalombattán lesz, amely során igyekszünk majd kifejezni vendégszerete­tünket és megmutatni minden értékün­ket, amely magyar, százhalombattai vagy az Arany János Iskolához tartozik. Horváthné dr. Hidegh Anikó igazgató SZÁZHALOMBATTAI HÍRTÜKÖR • XXVI. ÉVFOLYAM 20. SZÁM Segítség a bajban Tisztelt Szerkesztőség! Mostanában a nyomtatott sajtóban és a médiában renge­teg rossz dolgot hall és lát az ember. Folyamatosan kapjuk a negatív életérzést. Érdekes, hogy a rossznak hangot adunk. A jónak miért nem? Én most egy pozitív gondolatot szeretnék megosztani az olva­sókkal. Kedd délután a férjem nem érezte jól megát, elmentünk a háziorvosunkhoz, dr. Kosits Gyöngyi doktornőhöz. A doktor­nő megvizsgálta a férjem és EKG-t készí­tett, amiből kiderült, hogy a férjemnek szívinfarktusa van. Azonnal esetkocsit rendelt, telefonált a kórházba, nem vesz­tegette az időt, aminek köszönhetően a férjem másfél órán belül a műtőben volt. A gyors ellátásnak köszönhetően a csalá­dunk együtt van. Tudom, hogy ez egy orvos feladata. De azt gondolom, hogy­­ a mi orvosunk, és nagyon köszönöm a munkáját, az ember­ségét és szeretetét, amivel segített minket a bajban! Köszönettel és üdvözlettel: Bencze Ildikó 165 éve zajlott a pákozdi csata Az Eötvös Loránd Általános iskolában 2013. szeptember 26-án megemlékez­tünk a pákozdi csatáról. Az alsó tagozat 8. csoportja készült műsorral erre a napra. Iskolánk tanulói számára szerettük vol­na úgy felidézni a szabadságharc csatáját, hogy a tanulók átérezhessék az esemény jelentőségét és az akkori történések sodró lendületét. A fiatalok már csak az ilyen megemlé­kezések révén kaphatnak képet a kor han­gulatáról. Ezek a rendezvények segítenek abban, hogy a gyerekek ne úgy tekintse­nek a forradalom és szabadságharc részt­vevőire, mint a történelem tankönyvek kötelezően megtanulandó szereplőire, ha­nem mint olyan hősökre, akik az ország és a nemzet fennmaradása érdekében bármi­lyen áldozatra készek voltak. A csatához kapcsolódó történelmi té­nyek felolvasását az ütközet hangulatát felidéző „Csatadal” közös előadása színe­sítette. Az ünnepséget az „A jó lovas kato­nának” című toborzó éneklése zárta a ta­nulócsoport néptáncos tanulóinak tánc­kíséretével. Bálintné Hegedűs Magdolna L­V 20 éves a Baba Klub! Ebben az évben ünnepli megalakulásának 20. évfordulóját a Barátság Kulturális Központban, Németh Barbara irányításával működő Baba Klub. Találkozóra várjuk mindazokat, akik az el­múlt évek során tagjai voltak a klubnak. Kiállítást készítünk az elmúlt 20 év emlékeiből. Amennyiben rendel­keznek fotókkal, melyek a Baba Klubban készültek, szíveskedjenek el­hozni azokat a BKK recepciójára október 17-ig! A képeket a kiállítást követően visszaadj­ák. A találkozó időpontja: 2013. október 19. (szombat) 15:00 Helyszíne: Barátság Kulturális Központ, kamaraterem

Next