Százhalom, 2017 (5. évfolyam, 42-51. szám)
2017-03-01 / 44. szám
SZÁZHALOM *2017. MÁRCIUS 0-1. 544 Verseny az Óvárosban Borivóknak való Százhalombatta lakói az ipar betelepedése előtt apáról fiúra szállt a szőlőművelés és a borkészítés tudománya, szeretete. Az államosítás megszüntette a nagyobb szőlőterületeket, de a szántóföldek között megmaradtak a főleg egy holdnyi részek a családoknak. Ma már sokkal kevesebb a szőlő, de ahogyan az évenként ismétlődő borversenyek tanúsítják, még maradtak olyan lakótársaink, aki szívesen foglalkoznak - talán inkább hobbi szinten — szőlőműveléssel, borkészítéssel. Az idei borversenyről Kiss László szervezőt, a „Csobolyó” Borbarát Klub elnökét kérdeztük. - A hirdetés szerint a 40. Regionális Borversenyre került sor a Zenálkó Etel Közösségi Házban. Mióta terjesztették ki a a régiókra is a versenyt, vagy a kezdeteknél csak a battaiak vehettek részt benne? Eleinte maguk a borászok szerveztek maguknak versenyt, volt választott hegybírójuk is. Később az Önkormányzat vette át, mi mint Borbarát Klub segítettünk a zsűritagok toborzásában és a lebonyolításban. Az idei a második olyan borverseny, amit a „Csobolyó” szervez. Úgy emlékszem, hogy kb. öt éve döntöttünk úgy, hogy kiterjesztük regionálissá a versenyt, elsősorban abból a megfontolásból, hogy legyen elég résztvevő, mert a helybeliek száma rohamosan csökkent. A környékbeliek részéről is jelentkezett a részvételi igény. Mindig a faluban tartották a borversenyt, vagy más helyszín is szóba jött? - Én úgy tudom, hogy mindig a faluban került sor a borversenyre. - A bor a zene, a tánc az étel, ami az idén pincepörkölt volt, garantálják a sikert. Mennyire vonzó program ez olyanoknak is, akik nem érdekeltek a versenyben? - Van nekünk egy őszi megmozdulásunk, a Márton-napi Újborünnep, ami nem verseny hanem csak borbemutató, zsíros kenyérrel, lilahagymával. A két rendezvény több éves tapasztalatával mondom, hogy egyre népszerűbbek az ilyen megnyilvánulások. A résztvevők díjazzák a rövid, de színvonalas kulturális betéteket, természetesen az ennivalót és a jó bort is, de főleg azt, hogy pár óráig kellemes, „politikamentes” környezetben lehetünk együtt, jól kibeszélgetjük magunkat, jót énekelünk közösen. A borfogyasztás mindig is mértékkel és kulturáltan történik, csak azok hiszik rólunk, hogy ez nem így van, akik soha nincsenek velünk. - Tegnap hirdették ki a borverseny idei győzteseit. Kik és milyen borral érdemelték ki az első három helyezést? Összesen hányan indultak a versenyben? - A borversenyeknek megvan a sajátos koreográfiájuk, negyvenöt minta volt 20-25 versenyzőtől, ezeket egy héttagú - négytagú szakmai és háromtagú társadalmi - zsűri minősítette. Külön bírálták el a fehér-, külön a rozé és külön a vörösborokat. Mindegyik kategóriában voltak arany, ezüst, bronz minősítést elnyert borok és volt, aki „csak” oklevelet kapott. Kitüntettük a társadalmi zsűri által legjobbnak tartott bort, illetve minden évben odaítéljük a vándorserleget annak a borásznak, aki a legtöbb díjat kapta. Az idén ez Medgyesi Dezső érdi borászé lett. - Milyen fajtájú borokkal versenyeznek a leggyakrabban, milyen borok a kedvencek? Van-e újfajta bor az idén, amivel eddig még senki nem indult? - A borok fajtáját lényegében a környéken honos szőlőfajták határozzák meg. Ez a helyi mikroklíma és a talajviszonyok függvényében alakul ki évtizedek, ha nem évszázadok alatt. Ritkán hallani új fajták telepítéséről. Ebben a viszonylatban azt tudnám megemlíteni, hogy az Otelló szőlő nyeri viszsza egyre jobban a becsületét. Csak olyanok indulhatnak a borversenyen, akik a saját szőlőjüket dolgozzák fel, vagy vásárolt szőlőből készült borral is? - Nem firtatjuk a szőlő eredetét, lehet vásárolt szőlőből is gyenge bort csinálni, és helyben termett saját kezelésű szőlőből is kitűnő bort készíteni. Nagyon egyéni dolog, hogy kinek melyik bor ízlik. Szerencsére nincs két egyforma bor, hiába ugyanaz a fajta, vagy ugyanabból a pincéből származik csak más évjárat, így nem nehéz mindig új élményeket felfedezni. Az elmúlt években országosan is reklámozzák, hogy mennyire fontos a kulturált borfogyasztás. Mi a véleménye, hogy az olcsó kannás borok ideje elmúlt, és inkább a minőségi borok felé billen a mérleg? - A „Csobolyó” Borbarát Klub alapító okiratában is szerepel, hogy célunk a magyar borvidék és a magyar borok megismertetése és mi a kulturált borfogyasztás lovagjai vagyunk. Minden rendezvényünk ebben a szellemben zajlik. Szintén több éves tapasztalat alapján mondhatom, hogy ha lassan is, de a minőségi borok fogyasztása kerül előtérbe. Nem a mennyiség hanem a minőség számít. Annyi jó bor készül Magyarország egész területén, de a globalizáció folytán már lehet kapni a világ összes borvidékéről is bort. Kialakult egy egészséges ár-érték arány, ami viszont minden irányban hat, hogy nem érdemes a pancsolt rossz minőségű egészségtelen borokat fogyasztani. Lassan el is tűnnek. A jó borok, a jó étel mellett a hangulatot a Muslica Dalárda, a Forr Más Hagyományőrző Együttes és a Tököli Rác Férfikórus műsora biztosította: Jankovics Márta