Pest Megyei Hírlap, 1960. június (4. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-08 / 134. szám

IV. ÉVFOLYAM, 134. SZÁM - 1960. JÚNIUS 8. SZERDA Munkaverseny a Dózsa Tsz-ben A kecskeméti betonút men­tén elterülő táblák — a Dó­zsa Tsz táblái — kellemes látványt nyújtanak a szemlé­­lődőnek. A súlyosodó kalá­szok mintha az előző napi ki­adós esőért mondanának kö­szönetet. Frissek, üdék és ez idáig sokat ígérőek a kapás­táblák is, elsősorban a répák. Gyomot ezen a részen még véletlenül sem találni. De ez érthető, hiszen minden tábla közepén vagy végén ott dol­goznak a szövetkezet szorgal­mas tagjai. Jól áll a növényápolásban a Dózsa Tsz. Ezt nemcsak az országút mentén mérheti le az ember, de akkor is, ha bármelyik dűlőúton indul el a­ kíváncsiskodó. Határjárá­som során egy kisebb gazos zellertáblán kívül csak egy­két háztáji kukoricával beve­tett parcellán vár kapára a gyom. A cukor- és takar­mányrépa-földek, valamint a mák egyelői külön dicséretet érdemelnek. Ritkán látni ilyen gondos, szép munkát. S ennek külön jelentőséget ad, hogy mintegy 33 holdon a közeli cigánytelepülés lakói végezték el. Biztató dolog, hogy ezek az emberek egyre inkább kere­sik, kérik a munkalehetősé­get. S a Dózsa Tsz-ben jó is­tápolóra találtak. Illés Balázs főagronómus szinte naponta tárgyal velük, gondoskodik foglalkoztatásukról. Ez a jó­indulat, gondoskodás kamato­zik a jól elvégzett munká­ban, s abban a bizalomban, amellyel Kolompár István és Kolompár József, a két ci­gánycsapat-vezető a főagronó­­mushoz fordul. A két csapat tagjai, anél­kül, hogy erre bárki is biz­tatta volna őket, munkaver­senyben állnak egymással. A tábla két végén láttak dolog­hoz, s a csapatvezetők köz­ben el-eljártak egymáshoz kíváncsiskodni, ki halad job­ban, szebben. A harminchárom holdnyi egyelés mellett közel 25 má­zsa borsót szedtek idáig, s a munka mintegy 25 ezer fo­rint jövedelmet biztosított ne­kik. Egy-két napi pihenés után (mert amíg a fizetségből tart, feltétlenül pihennek) a krumpli kapálása van soron. Ehhez a munkához fognak. Kolompár József csapatvezető a mintegy 40 embere nevében már meg is állapodott a főmezőgaz­dásszal. S ez már eredmény! Ha lassan is, de megismer­kednek a munka szépségei­vel, hasznosságával, elindul­tak azon az úton, amelyiken feltétlenül eljutnak a becsü­letes, emberhez méltó életmó­dig. Termeljünk takarmánytököt a parlagon! Maradtak még városunkban egyénileg gazdálkodó parasz­tok is. Ezek egy része nem vette igénybe és nem is ve­tette be azt a cserébe kapott földet, melyet a volt terüle­tének a közös táblába mérése miatt kapott. Szántóföld par­lagon nem maradhat! Szo­cialista üzemeinknek tehát az a kötelesség, jutott hogy ideiglenesen közös haszná­latba vegyék. A sok termelé­si és szervezési gondot még ez is gyarapítja, de segíteni kell ezen is. Kukoricát, siló­­kukoricát a talaj szerkezete miatt nem vethetnek bele, de vethetnek takarmánytököt. Igaz, hogy ennek a vetési ideje lejárt már, viszont a kora őszi friss etetésire és si­lózásra alkalmas lesz. A ta­karmánytök meglehetősen jól viseli az aszályt, de so­vány, trágyaszegény talajon nem hoz elfogadható termést, tehát a fészekbe jó minőségű, érett trágyát kell rakni, és a vetőmagot be kell áztatni, hogy a vetési időben fennálló mulasztást kissé pótoljuk. Legalkalmasabb fajták vörös és a sárga, valamint az a óriás, melyek termése hol­danként a 200 mázsát is meg­haladhatja. A nyár folyamán sok ápolást nem igényel, de a gyomos talajban nem sok termést ad. Mivel minden ál­lat szívesen fogyasztja, érde­mes a teljesen beérett és hi­bamentes tököt elraktározni, hiszen száraz helyen sokáig eltarthatjuk. A hibásakat száraz kukoricaszárral vagy törekkel feles arányban ke­verve érdemes silózni. Gy. E. GALAMbRÖPTETÉS Vasárnap reggel galambröptető­­verseny kezdődött Nagykőrösön. Bejelentés nélkül, amúgy házi­verseny módra, a közönség kizá­rásával. Mindössze négyen verse­nyeztek: Papp József, Dobos Jó­zsef, Szépe György és Hajnal Fe­renc. Vidéki legjobbakból áll a zsűri és megfigyelőként öt-hat körösi, valamennyien legjobb ér­tői a galambászatnak. Magassági verseny ez, melyben a galamb­csapat kecses és tartós repülése is szempont. Fél hat tájban már három-négy­ezer méter magasan repültek és én hatvanötéves szemeimmel hiába kutatgattam a felhők alatt, min találtam meg őket. A ver­seny hősei viszont olykor fel­szisszentek: Ajjaj ... a Jóska vö­röse bekeveredett az enyéim kö­zé! Vagy „most lesz az, ami még nem volt, három falka együtt re­pül, mi lesz ebből?’* E jósze­­műektől tudtam meg, hogy csak a nemesebb galambok képesek e nagy magasságra, a madár eme kéjes keringésére és reggeltől délig is eltartó repülésre. Ilyen ritka falkát kitenyészteni, felne­velésük közben tudományosan röptetni, csak galambász család­ból származó ember képes. Nagykőrösön ősidők óta élnek híres galambászok. Évszázados tapasztalatok felhasználásával, nagyszerű szenvedéllyel és bioló­giai ráhibázással tenyésztették ki a világhírűvé vált „nagykőrösi keringőt”, mely az elmúlt évben rendezett németországi nemzet­közi galambversenyen is tisztele­tet vívott ki magának. Hja, a galambtenyésztéshez ér­teni kell! Ma galambsportnak ti­tulálják, s­okkal, mert a kedves madarat éppúgy elő kell készí­teni a versenyhez, mint a lovat a futtatáshoz. A galambász hiva­tástudatában csak úgy árad a szenvedély, mert nem egyet isme­rünk, aki munkáján kívül csak a galambjának élt Sokan ezt beteg­ségnek mondják, a feleségek leg­többje haragszik is érte, de a ga­lambász ezt meg sem hallja, mert megszállottja a szálló madárnak, de Nagykőrösön ezernyien vannak, két kézen megszámolható a galambszeretetre született, apai örökséget nemesítő galambász, kinek nevét a határokon túl is tisztelettel említik. Nesztorunkat, a 83 éves Babos Károlyt tisztelet­tel veszik körül. Az egész város tudja róla, hogy egy életen át nemesítette a galambokat, vi­gyázta a levegőt, figyelte a ke­­ringők, a fésűsök és feketeszíve­­siek repülését. Ez a verseny két vasárnapra szól és két­ egykori galambász _ Ugró Sándor és M. Kiss József — emlékének áldoznak vele. A galambsport körösi hódolói foko­zott kíváncsisággal várják az eredményét, melyről majd rövi­den tudósítunk. 1—1 Játszótereket a gyermekeknek! Mintegy 150 évvel ezelőtt az angol szappangyárosok ki­adták a reklám-jelszót: „A szappan a kultúra fokmérője!” Vagyis a több szappanfo­gyasztás magasabb kulturált­ságot jelent, így magyarázták a jelszót s nekem ez jutott eszembe, amikor elhatároz­tam, hogy egyik kirívó hiá­nyosságunkról, városunk ját­szótereiről írok. A nemléte­zőkről, ami miatt kissé szé­gyenkeznünk kellene. Mert korunkban a gyermekjátszó­terek is a kultúra fokmérői. Abban a városban, melyben ötezer iskolás és óvodás gyer­mek él, minden kerületben kellene egy játéktérnek lenni. A modern gyermeknevelés, többek között azt tartja, hogy: „A gyermek munkája a já­ték!” E fogalomba a játékte­rek célszerű kiválasztása és ésszerű felszerelése is beletar­tozik, nem is beszélve sokat a nevelési lehetőségről, amely a kisemberek jellemének és kollektív érzésvilágának bontogatója. Miközben szóra­­­koztat, a gyermeket segítőnek és bátornak neveli. A posta melletti egyetlen „játszóterünk” csak hintáz­tatóhely, ahol — figyeljék csak meg — a kisebb-nagyobb gyerekek között párharcok folynak a hintáért. Ezt a le­maradást, „vidékiességet” mi­nél hamarabb szüntessük meg! Egyik múlt évi tanács­ülésen elhangzott már javas­lat a játszóterek mihamarab­bi építése ügyében. Ha a vég­rehajtó bizottság lehetőséget lát a javaslat idei megvalósí­tására, jól teszi, ha a végre­hajtáshoz szükséges bizottság­ba személy szerint jelöli ki a tagokat (nem úgy, hogy rá­bízzuk a nőtanácsra), akik a játéktér körzetébe tartozó szü­lőkkel érintkezést keresve, azokat a társadalmi munkába is bevonják. Az idén lehető­leg két játszóteret hozzunk létre. Egyet az al- egyet pe­dig a felszegen, jó tágas he­lyen, ahol a hinták mellett a szabadtéri játékokra is lehe­tőség nyílik. A néhány héttel ezelőtt végzett társadalmi munkák so­rán bebizonyosodott, hogy sok tettrekész lakosa van vá­rosunknak. Nem lehetne a következő ilyen megmozdulá­sok egyik céljául például a játékterek építését kitűzni? (—) Vírustalanítják a gyümölcsfa-szaporítóanyagot Gyorsított vizsgálattal egy év alatt kimutatják a fertőzést A gyümölcsösök legvesze­delmesebb betegségei, a kü­lönböző vírusok ellen az idén széleskörű vizsgálatot indí­tott a szőlő- és gyümölcsfajta szelekciós felügyelőség. Mi­vel a vírus leginkább a sza­porítóanyagok közvetítésével terjed, minden anyag­termesztésre szaporító­kijelölt fát, cserjét megvizsgálnak, az úgynevezett teszt­növények­­ közbeiktatásával egy év alatt kimutatják: fertőzöttek vagy nem, így a fertőzött egyedeket már most kizár­hatják a továbbszaporításból, ezzel elejét veszik a gyakran óriási károkat okozó betegség gyors terjedésének. Főleg cseresznyénél, a meggynél és a a kajszinál, valamint a szilvá­nál van rendkívül nagy je­lentősége a vizsgálatnak, mi­vel ezeknél pusztítanak a ví­­rusbetegségek a leginkább. Látogatás a „láda városban” A „Tiszta, virágos Nagykő­rösért” mozgalom népszerű­sége nemcsak a városon be­lül talált visszhangra és tük­rözi hatását, de a külterüle­ten is. Itt van például a Pesti út mentén a Göngyö­legellátó Szövetkezeti Válla­lat. Ez a jelenleg mintegy 25 millió forint értékű göngyöle­get tároló valóságos ládavá­ros nemcsak kapacitását ille­tően fejlődött, meg is szé­pült. Mindenütt a rend és tisztaság honol itt, s nemso­kára virágsorral pompázik a telep „főutcája”. A víztárolók tetején ugyanis maguk készí­tette favirágtartókba ültettek virágot a dolgozók. A Göngyölegellátó Szövet­kezeti Vállalat szajoli kiren­deltségéhez tartozó nagykő­rösi telepen ma, a szezon ide­jén a korábbi 20—25-tel szemben 44-en dolgoznak. Munkájuk tulajdonképpen két részlegben bonyolódik. A sze­­gezők javítják a megrongáló­dott ládákat és naponta mint­egy 1200—1300 újat is készí­tenek, részleg, hogy a másik vagy az anyagmozgatók zökkenők nélkül végezhessék feladatukat, mert ez a leg­fontosabb. A meginduló idény­ben százezer számra kell a rekesz, a láda! Az anyagmozgatás terén nincsen probléma. Annál in­kább panaszkodnak a szege­­zők. Számukra az új ládák előállításához a helyi láda­gyár szállítja az előreszabott anyagot, s ebben bizony sok a selejt. Ez nemcsak a terme­lékenységre és a keresetre van kedvezőtlen hatással, de bonyodalmakat okoz az átvé­telnél is. Feltétlenül hasznos volna, ha a két vállalat érin­tett dolgozói alkalmat talál­hatnának rá és közös mun­kaértekezleten beszélnék meg és orvosolnák ezt a problé­mát. TEJ HELYETT TÁPSZER: 25 kiló vajat lehet megtakarítani egy borjú felnevelésénél Műanyag­ zacskóban kap­ják majd a tápszert a kisbor­­jak — tervezik az Állatte­nyésztési Kutató Intézetben. Most készítik a fölözött tej­porból, vitaminokból, anti­biotikumokból álló tápszer receptjét. A tápszert vízben oldva fogyasztják majd a bor­jak. Tizenkét napos koruktól tejet egyáltalán nem kapnak, s így egy-egy borjú felneve­lésénél 20—25 kilogramm vaj előállításához elegendő tej­zsírt lehet megtakarítani. FILMHÍREK A jövő hónapban mutatják be a mozik a filmhíradó mun­katársának, Csőke Józsefnek nagy érdeklődéssel várt Dia­dalmas Olympia című filmjét, amely elvezeti a nézőt az ókori olimpiai játékok színhelyére, majd teljes képet fest a mo­dern olimpiászok történetéről. A film érdekes visszapillan­tást nyújt az emlékezetes ma­gyar sikerekre, s végül beszá­mol az idei, római előkészüle­tekről. Kiadták az 1959. évi belga filmdíjakat. Ezek szerint az év legjobb színészei: Jean Ga­bin, Brigitte Bardot, Gina Lol­­lobrigida és Alain Delon. A legjobb film díjait az Orfeo negró és a Négyszáz csapás cí­mű francia film kapta. Amerikában filmre viszik Bernard Shaw: A milliomosnő című művét Sophia Loren, Vit­torio de Sica, Peter Sellers és Alastair Sim főszereplésével. VÁLASZ EGY LEVÉLRE A Nagykőrösi Híradó múlt hét szerdai számában szóvá­­tettü­k, hogy a sportotthon te­kepályáján hazárdjátékot ját­szanak. Az írással kapcsolat­ban többen véleményt nyilvá­nítottak, s helyeselték az ész­revételt. Mind ez ideig egyetlen em­ber akadt, aki a cikket „rá­galmazásnak” minősítette. Saj­nálatos, hogy ez az ember ép­pen egy illetékes; Kocza Sán­dor, a Kinizsi Sportkör egyik vezetője. Szerkesztőségnek kül­dött levelében elég ügyetlen és átlátszó módon próbálta bi­zonygatni, hogy: „Vasárnap kugliverseny volt, ami jegy­rendszerre volt megrendezve”, és a punkapénzt szedő fiatal­ember „valószínűleg a jegyek áráért kaphatta a tízeseket és húszasokat.” Nem tudjuk, volt-e azon vasárnapon kugliverseny, mert a amit mi láttunk, azt nem lehet annak nevezni. Gurítással egyetlen ember foglalkozott, és „versenyzését” csak annyi időre szakította meg, amíg zsebre rakta a pénzt, újabb fogadásokat kötött, vagy A „tízeseket és húszasokat” pedig nem jegyekért nyomták a fia­talember kezébe, hanem való­színűleg a hallgatásért. És nyi­tott kérdés, hogy ezeket az összegeket rendszeresen köny­velik-e. Kocza Sándor továbbiakban arra hivatkozik, hogy sportott­honban végzett teendőit vezető társaival együtt „társadalmi munkában” végzi, és ez a kije­lentése valamiféle mentegető­zésnek hangzik. Társadalmi munka vállalá­sára senkit nem kényszeríte­nek. Mindenki vállaljon an­­­nyit, amennyit képességeihez, szabad idejéhez mérten el tud végezni. De ha elvállalja, az kötelességekkel jár. Az sportköri vezető pedig, aki a hibák kijavítása helyett a hi­á­bák leplezésével próbálkozik, nem tesz eleget kötelességei­nek. Hatszáz vagon burgonyát tárol télire a MÉK A Pest megyei MÉK igaz­gatósága most tartotta ne­gyedévi rendes ülését, ame­lyen a zöldség-gyümölcs felvá­­sárlás helyzetét tárgyalták meg. Az igazgatóság elé terjesz­tett jelentés szerint az elő­irányzott 8440 hold zöldség­szerződési tervet 10 061 hold­ra teljesítették. A leszerződött terület 78 százaléka termelő­­szövetkezetek, míg 22 száza­léka egyéni termelők műve­lése alatt áll. Ebben az évben tehát a megye és a főváros zöldségellátását döntően a szocialista szektor biztosítja már. A szerződéssel lekötött te­rület több mint 8000 vagon zöldség és gyümölcs felvásár­lására ad lehetőséget a sza­bad felvásárláson kívül. A MÉK az idén első ízben kötött őszi burgonyára szer­ződést. A korai és az őszi burgonyára leszerződött ös­­­szes terület 4700 hold, ame­lyet teljes egészében termelő­­szövetkezetekkel kötöttek le. A téli burgonya tárolására a Pest megyei MÉK már most felkészül, mert amíg a meg­előző években csak 100—150 vagon burgonyát tároltak, az idén ezt a mennyiséget 600 vagonra növelik, így a megye lakosságának téli burgonya­­ellátása teljes mértékben biz­tosított. Rendelkezés a tudományegyetemek tanárszakos hallgatóinak iskolai gyakorlatáról A tudományegyetemek ta­nárszakos hallgatóinak iskolai gyakorlatát kísérleti jelleggel szabályozták. A rendelkezés többek között kimondja: az a iskolai gyakorlatok célja, hogy tanárjelölt mindkét szak­tárgya tanításában fő gyakorlatot szerezzen.alapoe­Államvizsgára csak az a hallgató bocsátható, aki az iskolai gyakorlat követelmé­nyeinek megfelelt. A tanítási gyakorlat az oktatási év kez­detétől annak végéig tart. A tanárjelölt gyakorlatát az első félévben egyik, a m­sodik félévben másik szaktár­gyból végzi. Feladatuk a tanárjelöl­teknek az is, hogy megismer­jék az iskolák úttörő-, illetve KISZ-szervezeteinek életét, a politechnikai kérdést, a gya­korlati foglalkozásokat és a termelési gyakorlatokat, fásiMKii gátit* tet — BUSZMEGÁLLÓT épít­az állami gazdaság Kecskeméti úton a városból a autóval kijáró dolgozóinak és a szomszédos Dózsa Tsz busz­ra váró tagjainak. A megálló létrehozásával a dolgozók ré­gi kívánságának tesznek ele­get. — NÉGYEZER FORINT bevételt biztosított a pedagó­gusnap a községgazdálkodási vállalat virágüzletének. Erre a napra különösen a vágott virágot vettek, több száz szál rózsa, szegfű és más különbö­ző nyári szálasvirág kelt el. — KORSZERŰSÍTIK a ko­­cséri mozit az Épület és La­káskarbantartó Ktsz dolgozói. A mozin kívül felújítják még itt a tejátvevőt, ahol csem­­péznek, keramittal burkolnak stb., hozzávetőlegesen negy­venezer forint értékben. — MÁR EDDIG is számot­tevő segítséget nyújtott a lá­dagyár az általa patronált Hunyadi Termelőszövetkezet­nek. A politikai oktatás te­rén nyújtott tapasztalatátadá­son kívül a ládagyári mun­kások társadalmi munkában végezték el az öntözéshez a csövezést, motorokat javítot­tak, kocsikat korszerűsítet­tek stb. Ezenkívül a munka­csúcsok idejére máris felaján­lották támogatásukat.­­ A RENDŐRSÉG figyel­meztetése ellenére is utcán tartotta baromfifalkáját Ko­vács István, Petőfi utca 13. szám alatti lakos. A sza­bálysértési előadó 50 forint pénzbírság megfizetésére kö­telezte a szabálytalankodót. — TIZENÖT tanulót szer­ződtet a következő évre a konzervgyár, kétharmad ré­szük lány lesz. Jelentkezni már most lehet a nyolc ál­talános iskolát legalább jó eredménnyel elvégzett fiata­loknak. MIT LÁTHATUNK AZ ARANY JÁNOS FILMSZÍNHÁZBAN? Június 9—12-ig: MONTPAR­NASSE 19. Magyar híradó.Francia—olasz film. Június 13—14-ig: A nagy csalá­dok. Magyarul beszélő francia film. (14 éven aluliaknak nem ajánlott!) Kísérő műsor: Egy kis sün kalandjai. Június 15-én: Tánc és szerelem. Argentin film. (1­4 éven aluliaknak nem ajánlott!) Kísérő műsor: Cigány tarka. Matiné június 12-én, vasárnap délelőtt 10 órai kezdettel, egysé­gesen két forintos helyárakkal: Argentínától Mexikóig. SZERKESZTŐI ÜZENET Farkas Ferenc, Göngyöleg­ellátó Szövetkezeti Vállalat: Kívánságának eleget téve, érdeklődtünk a Dózsa Ter­melőszövetkezet vezetőségé­nél, s megtudtuk, hogy az állat- és takarmány kifizetése megtörtént. Hozzávetőleg egy hónapon belül sor kerül a mezei leltár és a trágya ki­fizetésére is.

Next