Pest Megyei Hirlap, 1961. október (5. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-08 / 238. szám

19*1. OKTÓBER 8, VASÁRNAP AZ ORSZÁGGYŰLÉS ÜLÉSE (Folytatás az első oldalról) háború befejezése után nem késhet tovább a német béke­­szerződés aláírása. Két do­kumentum fekszik itt előt­tem. Biztos vagyok benne, tisztelt képviselőtársaim, hogy mindkét dokumentumot öröm­mel üdvözölték, s tartal­mukat szívvel-lélekkel tet­ték magukévá. Az egyik a­­ testvéri Csehszlovák Szocia­­­­lista Köztársaság nemzet­­gyűlésének felhívása vala­mennyi ország parlamentjé­hez a német békeszerződés haladéktalan megkötése ér­dekében. A másik a magyar kormány nyilatkozata. Ebben kormányunk ki­fejezi azt az eltökélt szándékát, hogy mindkét német állammal aláírja a békeszerződést. Ha azonban ez a lehetőség a nyugati hatalmak ellenállá­sán meghiúsul, akkor a Né­met Demokratikus Köztársa­ság kormányával köti meg a békeszerződést. Úgy hi­szem, a tisztelt országgyű­lés — népünktől kapott fel­hatalmazása alapján — min­den támogatást meg fog ad­ni kormányunknak, hogy­ az a nyilatkozatban lefektetett elveket érvényre tudja jut­tatni. — A külügyi bizottság meg­bízott azzal, hogy a német kérdésben elfogadott nyilat­kozatát, mint határozati ja­vaslatot az Országgyűlés elé terjesszem. Engedjék meg, hogy ismertessem a határo­zati javaslatot. A magyar országgyűlés nyilatkozata a német békeszerződésről A Magyar Népköztársaság országgyűlése 1961. október 7-i ülésén megvitatta a nemzetközi helyzetet. Megállapította, hogy tizenhat évvel a második világháború befejezése után, amikor még alig hegedtek be a fasiszta pusztítás szörnyű sebei, az imperializmus egyre erőteljesebben kovácsolja a népek ellen az új hábor­ú fegyvereit. A magyar országgyűlés korunk legfontosabb megoldandó feladatának tekinti az általános és teljes leszerelés megvaló­sítását, a gyarmati rendszer teljes és végleges felszámolását, a vitás nemzetközi kérdések tárgyalások útján történő rende­zését, a különböző társadalmi rendszerű államok békés egy­más mellett élését. A jelenlegi nemzetközi helyzet legfontosabb kérdése a német békeszerződés haladéktalan megkötése. Három évtized­del ezelőtt a fasizmus szennye zúdult Európára, s történel­münk legsötétebb tragédiáját idézte elő hazánkban is. Ma ál­dozatos és nehéz országépítő munkánk közepette tapasztal­nunk kell, hogy az imperialista hatalmak semmibe veszik a fasizmus kiirtására kötelező potsdami egyezményt, sőt évről évre határozottabban és nyíltabban táplálják és növelik az új fasizmus ugrásra kész erőit. Ennyi idő múltán, az imperialis­ták csökönyös ellenállása miatt, még mindig megoldatlan az úgynevezett német kérdés, a fasisztaellenes háborúban győz­tes nagyhatalmak máig sem kötöttek békét Németországgal. A békeszerződés hiánya miatt Európa szívében olyan helyzet alakult ki, amely alapjaiban fenyegeti az emberiség biztonsá­gát.A világ helyzete napjainkban gyökerében különbözik a korábbitól. Ma hatalmas erők sorakoznak fel a béke védel­mében, s képesek megzabolázni a háború bajkeverőit. Igazunk és erőink tudatában megálljt kiáltunk az új „kereszteshad­­járat“ szervezőinek. Erőnk egy a szocializmus útjára lépett népek roppant erejével! A testvérnépekkel együtt a szocialista világrendszer történelmi igazságát és lebírhatatlan fegyveres hatalmát — valamennyi békeszerető nép erejét — szegezzük a háborús gyújtogatókkal szembe. A magyar országgyűlés, mint az egész magyar nép aka­ratának törvényesen megválasztott letéteményese, ünnepélye­sen kijelenti: sürgősen és gyökeresen fel kell számolni a má­sodik világháború minden maradványát. Az egyetemes biz­tonság igénye a történelem napirendjére tűzte, hogy oly sok idő után 1961-ben, jelenünk eme egyik legfontosabb nemzet­közi kérdésére végre kielégítő választ kapjon a világ. Népünk iránt érzett felelősségünk megköveteli, hogy ne várjunk tovább! Nem várhatjuk meg, amíg az imperializmus és a német militarizmus olyan messze megy előre háborús terveinek szándékos útján, ahonnan már nincs visszatérés. Meg kell kötni a német békeszerződést, ki kell oltani a há­borús uszítás és aknamunka nyugat-berlini tűzfészkét. Ez el­sőrendű feltétele annak, hogy a népek akarata szerint felen­gedjen a nemzetközi feszültség, s nyugodtan élhessenek egy­más mellett a különböző társadalmi rendszerű országok. A magyar országgyűlés híve annak, hogy a hitleri Német­ország elleni háborúban részt vett nyugati hatalmak a Német­országban ténylegesen kialakult helyzet mérlegelése alapján részesei legy­enek a mindkét német állammal kötendő béke­szerződésnek. Amennyiben eme ésszerű indítvány a nyugati hatalmaknál továbbra sem talál megértésre, úgy a Magyar Népköztársaság kormánya szövetségeseivel és más békeszerető országok kormányaival együtt — békeszerződést ír alá a Né­met Demokratikus Köztársasággal. A magyar országgyűlés ezért felelőssége tudatában támo­gatja és megerősíti a forradalmi munkás-paraszt kormánynak a német békeszerződés megkötése érdekében tett nyilatkozatát és felhatalmazza a német békeszerződés aláírására. Egyben felkéri a kormányt, hogy minden lehetőséget felhasználva, szövetségeseinkkel és barátainkkal együtt tegyen további erő­feszítéseket az európai és a világbéke megszilárdítására. Ugyanakkor helyeslően veszi tudomásul azokat az intézkedé­seket, amelyeket a kormány a jelen nemzetközi helyzetben az ország védelmi képességeinek növelése, népünk békés alkotó­munkájának megóvása érdekében a kötelező gondoskodás szel­lemében hozott. A magyar országgyűlés ünnepélyesen kijelenti: teljes tá­mogatásáról biztosítja a világ első békeszerető német államát, annak kormányát és népét. A testvéri Német Demokratikus Köztársaság teljesítette a történelem parancsát, amikor hatá­rozott és bátor intézkedésekkel biztosította államhatárait és a nyugodtabb alkotómunka lehetőségeit. Szándékaink azonosak, érdekeink egyek, biztonságuk a mi biztonságunk is. A magyar országgyűlés szívvel-lélekkel helyesli és támo­gatja azokat a javaslatokat, amelyeket a német békeszerző­dés megkötésére és ezzel egyidejűleg Nyugat-Berlin státusá­nak rendezésére a hitleri Németország legyőzésében döntő szerepet játszó nagyhatalom, a szocialista Szovjetunió tett. A magyar országgyűlés ünnepélyesen kijelenti: csatlako­zik a Csehszlovák Szocialista Köztársaság nemzetgyűlésének ama felhívásához, amely a világ parlamentjeihez fordulva sürgeti a német békeszerződés haladéktalan megkötését. A magyar országgyűlés egyidejűleg felhívja népünket: az üzemekben, a földeken és minden más munkahelyen végzett további jó munkával, bátor helytállással és szilárd egységben dolgozva harcoljon a békéért, a szocializmus építéséért és ha­zánk boldog jövőjéért. A külügyi beszámoló vitája A Barcs Sándor előadói beszédét követő vitában el­sőnek Kiss Károly, a kül­ügyi bizottság elnöke,­ az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja szólalt fel. Fel­szólalásában részletesen fog­lalkozott a világpolitikában­ kialakult erőviszonyokkal, majd a német kérdést és a nyugat-berlini helyzetet ele­mezte. Beszéde további ré­szében foglalkozott a szocia­lista tábor országainak har­cával a német békeszerző­dés megkötése érdekében. A következő felszólaló dr. Bartha Tibor, Hajdú-Bihar megyei képviselő volt. Ebédszünet után elsőnek Wilt Frigyes, utána Horváth Richárd, Pankot­ics József és­­ dr. Molnár Erik képviselők szólaltak fel. A hozzászólások után az országgyűlés a német béke­­­­szerződésről szóló, beterjesz­­­­tett határozati javaslatot egy­­­­hangúlag elfogadta. Az országgyűlés hétfőn dél­­­­előtt folytatja munkáját. Qkos, művelt, a jövőben bízó fiatalokra van szükség * i (Folytatás az első oldalról) nők végrehajtásához az egész társadalom segítségét kér­jük — mondotta befejezésül Somodi Gyula. A vitában először Szűcs István elvtárs, a Nagykőrösi Pártbizottság agitációs és propagandafelelőse szólalt fel. A többi között elmondotta, hogy sokszor nehezebb a fia­talokat továbbtanulásra bír­­ni, mint az idősebbeket. Ér­dekes kezdeményezés szüle­tett a Rákóczi Termelőszö­vetkezetben. Anyagilag is ösztönzik az ifjúságot folytatására. tanulmányaik Aki elvé­gezte a technikumot, öt százalékkal, egy-egy eset­ben 50—70 munkaegy­séggel kapott többet. Természetesen ez máris bő­ven megtérült a termelé­kenység emelkedésében. Molnár Gusztáv elvtárs, a szentendrei járási KISZ-tit­­­kár arról számolt be, hogy járásukban kevés olyan út­törő volt, aki megbukott vol­na a nyolcadik általános osztályban. Sok jó tapaszta­latot mondott el arról, hogy a rajvezető pedagógusok milyen igyekezettel segí­tenek az úttörő munká­ban, pedig ezt nem írja elő sem­milyen rendelet. Lukács László pedagógus az iparitanuló-képzésről be­szélt. A szakmunkás-vizsgá­nál még gyakori — mondot­ta —, hogy magasabb köve­telményeket állítanak a fia­lok, mint az idősebbek elé. Az idősebbek elméletileg képzetlenebbek, azonban tíz­húsz esztendős gyakorlattal rendelkeznek és a vizsga­­bizottságok elnézőbbek ezek­kel szemben — nem a tényle­ges tudást mérik. A libera­lizmus azonban mind az ipari tanulók tanulási ked­vénél, mind a termelékeny­ség emelkedésénél visszaüt. Javasolja, hogy a KISZ- bizottság kísérelje meg módosíttatni a felsőbb szerveknek azt a határo­zatát: ne 18, hanem 24 évtől mehessenek fel­nőtt korban szakmai vizsgát tenni, és ne há­rom, hanem öt évet kell­jen előzőleg szakmai gya­korlatban eltölteni. Nagy Tamás, a ráckevei já­rási KISZ-titkár az állami gazdaságokban dolgozó fia­talok helyzetével foglalko­zott. Véleménye szerint ez az ifjúsági réteg nagyon elha­nyagolt, különösen az idő­szaki munkásokkal törődünk keveset. Felszólalt Matusek Tivadar elvtárs, a megyei pártbizott­ság párt- és tömegszervezeti osztályának vezetője is. Elő­ször arról beszélt, amikor a Szovjetunióban fellőtték az első szputnyikot, akkor so­kan döbbentek rá: a Szovjet­unió, a nem rég még elma­radott ország, megelőzte a kapitalista államo­kat. Meg­előzte kohászatban, a fizikai tudományban. De ami a legfontosabb: megelőzte az egész vilá­got az emberek átformá­lásában. Művelt embe­rek sokaságát nevelte fel és ezt az elmaradást egyetlen kapitalista or­szág sem tudja már be­hozni. Érdekesen elemezte Matu­sek elvtárs: amikor mi a to­vábbtanulást szorgalmazzuk, akkor eddigi életformánk át­alakításáról beszélünk. Arról, hogy szakmunkások nélkül nem emelhetjük tovább ipari termelékenységünket. El kell érnünk, hogy a gyárak dolgozói 60—80 százaléka ténylegesen új értéket hozzon létre, részt vegyen a közvetlen ter­melésben. A KISZ cserbenhagyná a fia­talságot, ha ezt nem ismer­tetné velük, ha nem világo­­sítaná fel őket a jövő pers­pektívájáról. A kommuniz­mus szakmunkásai a mérnö­kök lesznek! Nálunk pedig már a kommunizmus építé­­­­sére készülünk. Ehhez okos, s művelt, a jövőben bízó, opti­­­­mista fiatalságra van szüksé­­­­günk. Ménesi Éva, a Budakalászi­­­s Textilművek KISZ-titkára szá­­­­mok tükrében mutatta be, • hogy az ő gyárukban nem ; közügy még a fiatalság ösz­­­­tönzése a továbbtanulásra.­­ Szabó Sándor elvtárs, a­­ megyei tanács elnökhelyettese­­ elmondotta: az általános és­­ a középiskolák is felelősek,­­ hogy az életre neveljék a­­ gyermekeket. Hosszabban ele­­­­mezte a gyakorlati oktatási előnyeit, bár megjegyezte,­­ hogy sokan tévednek: az iskolai gyakorlati ok­­­­tatás nem jelent még­­ szakmunkás-képesítést. Ismertette a kormánynak azt a­­ a határozatát, hogy bizonyos­­ állások betöltését már szak- ,­munkási, érettségi vagy egye­­­­tem­i végzettséghez kötik. Barla Éva, az aszódi Petőfi $I .Sándor Gimnázium KISZ-2 szervezetének titkára azokról­­ a diákokról szólott, akik szü­­­leik ösztönzésére vállalkoztak^ csak a gimnázium elvégzé­ ̋ sére és nem tanulnak elég ^ szorgalmasan. KISZ-szerveze­^ tűk igyekszik felkelteni ezek­­­ben a diákokban 19 a tanulni­­­ vágyást, a szorgalmat. A tanácskozás Somodi Gyula fj elvtárs összefoglalójával ért­­ véget. é 3 Bardti látogatói t Tegnapi lapszámunkban beszámoltunk olvasóinknak Csepel Autógyárban lezajlott meleg hangulatú nagygyűlésről, a ahol Wilhelm Meissner elvtárs, az NDK magyarországi nagykövete tartott ünnepi beszédet a demokratikus német ál­lam megalakulásának 12. évfordulója alkalmából. Most né­hány képet közlünk az eseményről. Gyárlátogatás előtt a vendégek és a vendéglátók közös ebéden vettek részt. Horváth András elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára tréfásan éppen azt tolmácsol­­tatja: „Kérem, mondja meg a nagykövet elvtársnak, hogy nem lehet igazi nagykövet az, aki a bort nem szereti.? A szellemes válasz — nem is alaptalanul — így hangzott: „Helyesbítek. Nem lehet jó az a nagykövet, aki ezt a bort nem szereti“. A szóban forgó bor egri leányka volt 4 . Bent a motorgyárban Nagy Ferencné köszörűs munkájáról érdeklődik W. Meissner nagykövet 4 4 Wilhelm Meissner elvtárs ünnepi beszédét mondja •4- 4 A nagygyűlés után hatalmas sikerrel szerepelt az NDK, hazánkban tartózkodó központi kultúregyüttesének tánc­csoportja. Részlet az egyik dekoratív táncjátékból (Fotó: Gábor Viktor)

Next