Pest Megyei Hirlap, 1961. december (5. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-03 / 285. szám
4 Irodalmi színpadok Pest megyében Két-három éve annak, hogy a sok helyütt megrekedt színjátszó-mozgalom, a műkedvelő művészeti munka korlátlanabb lehetőségeket ígérő kibontakoztatását keresve rábukkant az irodalmi műsorok műfajának aranybányájára. Szükségessé tette az utak keresését az, hogy a hivatásos színházak egyre több előadásukkal tudják felkeresni a megye községeit. Már nemcsak a szolnoki, kecskeméti és Déryné színházak, továbbá a Pest megyei Petőfi Színpad, hanem a budapesti színházak is kiviszik előadásaikat a megyébe — igaz, hogy ez utóbbiak egyelőre csak a Csepel Autógyár nagyszerűen felszerelt új kultúrházába, de bizonyosra vehető, hogy kultúrpolitikai célkitűzéseink megvalósításaként a jövőben a budapesti színházak egyre több Pest megyei várost és községet keresnek majd fel előadásaikkal, így azután a színjátszó csoportok előadásainak színházpótló jellege a minimálisra csökkent. A műkedvelő előadások másik nagy nehézségét a műsoranyag hiánya okozta. Az elmúlt másfél évtized alatt minden arra érdemes művet — s mennyi bemutatásra érdemtelen, silány fércművet — eljátszottak, s az újonnan íródott színpadi alkotások sem miinőségg, sem mennyiségileg nem adtak elegendő művet a színjátszóknak, nem is említve azt a problémakört, hogy mennyire „hiánycikk” a mai tárgyú operett és a zenés vígjáték. Ilyen előzményeit, után fordult a színjátszók érdeklődése az irodalmi színpadi műfaj felé, amelynek műsoranyaga korlátlan, hiszen rendelkezésre áll az egész világirodalom. De korlátlanok a műfaji határai is, mert bármilyen kis vagy nagy létszámú csoport a legmostoább körülmények között vagy akár a legkorszerűbb színpadtechnikai berendezések segítségével tarthat műsort, amelyben lehet, hogy csak néhány verset szólaltatnak meg némi hangulati aláfestést szolgáló zene kíséretében, de előfordulhat az is, hogy a versek, prózai és drámarészletek mellett népi tánc, balett, pantomim, báb- és árnyjáték, énekes és hangszeres szólisták, vagy akár ének- és zenekar közreműködésével számolhat a műsor összeállítója és rendezője. S az sem elhanyagolható szempont, hogy az irodalmi műsorok előadása — mivel díszletre és jelmezre legtöbbször nincs szükség — rendkívül olcsón megvalósítható. Az irodalmi műsorok sokrétűségét, a lehetőségek korlátlan voltát semmivel sem bizonyíthatnánk jobban, mintha megvizsgáljuk a megyében működő irodalmi színpadok munkáját, előadásaikat és műsorterveiket. A megyében először a gödöllőiek irodalmi színpada alakult meg, amely névadóul az Ady kortárs Juhász Gyulát választotta. Hidvéghi Nándor és Ladányi István szerkesztették és rendezték a színpad — általában havonta ismétlődő — előadásait, amelyeket csupán gazdasági nehézségek miatt kellett közel fél évig szüneteltetni. Külön érdemük, hogy előadásaikat a gödöllői járás közeli községeibe is elvitték, s ezzel kultúrpolitikailag jelentős feladatot valósítottak meg. Változatos műsoraik egyik vitatható kérdése, hogy zömmel hivatásos művészeket szerepeltetnek. Ennek mindenképpen jó oldala mutatkozik meg a művészeti színvonal magas voltában, hátránya viszont az, hogy az időben eléggé leterhelt művészek nehezen tanulnak új műsoranyagot, így a szerkesztőiknek meg kell elégedniük a gyakran elég sovány repertoárral, s ennek megfelelően változtatni a műsoron. Nagyszerű kezdeményezésük viszont — amelyet most már szinte „hagyományként” újítanak meg évente — a szerzői estek tartása, amelyek keretén belül Gödöllő irodalombarát közönsége szoros összefüggésében egyszerre ismerhette meg a műveket és alkotóikat: Dutka Ákos és Apádhy Lajos mellett fiatal költőink és novellistáink egész sorát mutatva be. A megye legnagyobb városának, Ceglédnek, már második éve van irodalmi színpada. Mégis az idei év az, amely megengedi, hogy rendszeres munkáról beszéljünk, hiszen az elmúlt évben csupán kész műsorokat ,importáltak”. Az elmúlt hónapban azután alapos felkészülés után bemutatták a színpad vezetőjének, Katsányi Sándornak Villon verseiből összeállított —a költő életéről szóló — lírai játékot. Az összeállítás — amely egyáltalában nem azonos a Budapesti Irodalmi Színpad hasonló tárgyú műsorával — dramaturgiáikig is jól szerkesztett épkézláb cselekményt épített fel, s a megszólaltatott Vilion-versek között kitűnő, a kor hangulatát jellemzően kifejező nyelvezetű dialógust írt, amelyből a közönség az igazi Villont ismerhette meg — a köztudatban, eléggé soikat szereplő Faludy-fordítások által meghamisított kép helyett. A szerző a cselekményt két színhelyre összpontosítja: a Toboz-kocsma, ahol Villon — balladáiból ismert — társaságával mulat; majd a börtön, ahol a hányatott életű költő ítéletére vár. A szerencsésen kialakított keretjátékon belül az egyes versek — az egyszerű szavalás mellett — dramatizálva, felbontottan, szavalókórus-szerűen, chansonná zenésítve szólalnak meg, sok műfaji színesítésként a börtönjelenetben még — a technikai fogyatékosságok ellenére is — szuggesztív hatású pantomimikus „haláltánc”-ot is láthatunk. A kitűnő irodalmi műsort Márki Péter rendezte, s ő alakította Villon szerepét is. Véleményem szerint, ha e két művészeti munkából csak az egyiket kellett elvégeznie, úgy az még teljesebbé tette volna annak értékét. Érdeme, hogy szereplőtársaiból — s ez főleg az előadás megismétlésekor vált nyilvánvalóvá — sikerült együttest kialakítania, amely a további munkának biztos alapja. Meg kell említeni róluk, hogy irodalmi színpadi tevékenységük alatt egyetlen percre sem hagytak fel színjátszó munkájukkal sem, egyidejűleg bemutatót, majd vendégjátékot tartva a „Társbérlők” című háromfelvonásos vígjátékból. Ez azért lényeges, mert hallottam már olyan álláspontot is, hogy az irodalmi színpadi munka a színjátszás végét jelenti. Legfiatalabb irodalmi színpadunk — ha megalakulását tekintve nem is — a benne szereplők korát illetően mindenképpen a Dunakeszi Művelődési Ház irodalmi színpada, hiszen minden részvevője KISZ-tag. November elején mutatták be „Tájfun” című műsorukat, amelyben Radnóti Miklós és Erich Kästner műveit szólaltatták meg kifejező tél-formátumokkal és hatásos fényváltozásokkal kísérve azokat. Az egyes versek hangulatait nagyszerűen aláfestő és kiegészítő kísérőzene összeállítása, a műsor rendezése Uray György érdeme. Méltó munkatársa, a műsor kiemelkedő képességű versmondója Uray Judit. Ha nincs is helyünk bővebben foglalkozni velük, de említsük meg a tápiószecsőiek Ofella Sándor rendezte, a község november 7-i ünnepsége alkalmából bemutatott „Egy a jelszónk a béke” című műsorát és a nagykőrösi irodalmi színpad bemutatkozó előadását, amelyen Arany Jánosnak névadójuknak, műveit szólaltatták meg Király Béla rendezésében. Követendő példaként hadd írjam meg ennek a színpadnak az összetételét: a színjátszó csoport erre a műfajra legalkalmasabbjait a gimnázium legjobb versmondóival egészítették ki. Persze gimnázium nincsen mindenütt, de az általános iskolákban éppúgy találhatunk jóképesséségű, szépen beszélő versmondókat. És mit szól a közönség az irodalmi színpadok bemutatóihoz? A közönség, amely egy tavaly megtartott ankét egyik hozzászólójának véleménye szerint „idegenkedik ettől a műfajtól”? Cegléden a nagy érdeklődésre való tekintettel meg kellett ismételni a „Villon”-i műsort, Gödöllőn a két és félórás műsor után a közönség ütemes tapsa „újráztatást” követelt, Dunakeszi pedig, ahol a bemutató után akkétot tartottak az egyik hozzászóló elmondotta, hogy csak a kíváncsiság hozta ide, de amit látott, az nagyon tetszett és a jövőben is mindig el szeretne jönni az ilyen műsorok előadására. A közönség tehát — főleg akkor, ha már megismerte ezt a műfajt — szívesen fogadja az irodalmi színpadok előadásait, most már csak az alkotókon — összeállítókon, rendezőkön és versmondókon — múlik, hogy igényeiket magas művészi fokon elégíthessék ki. Földeák Róbert KXXXVXXXXXXXXXXWXXXNXXVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXxXXXXXXXXXXX' MILY ÖRÖM ÉLNI! Barbara Lass és Alain Delon a Mily öröm élni című film egyik jelenetében PEST «EC*yßfrfap 1961. DECEMBER 3, VASÁRNAP fr 1 2 ! Í Mi a kedvenc szórakozása? Myléne Demongeot francia - If színésznő egész nyáron a vitorla lázasnak hódolt. I ’y Catherine Spank ^ filmszínésznő kedvenc '/ hozása a lovaglás. német szóval ' Joyce Taylor angol filmsztár szabad idejében festőművésznek csap fel. Bárányi Ferenc: Új zászlót mutattok... Óvatos ifjúság ez? Lobogását lefojtja a nagy megpörkölődés emléke még?Dalolva tiszeskedtünk az utcán, zászlókra varrt keservek szertelen ragyogása fennen, rikítva lengett. A sulykot elvetettük. Járatlan lángolás vitt kétes tűzvészbe — mintha gyerek gyufával játszik s csak későn rémül arra, hogy szénaboglya, magtár égése már a játék — amit nem is akart már.) S rátok csodálkozunk most, törvénytevő idősek, a dupla-élű harcban ti vagytok most erősek, megszégyenít erőtök, apáink-korú küzdők, mert friss példát ti adtok, köteles-követendőt: hogy bánjunk a korával, mi égjen, mi ne égjen, pernyévé mit alázzunk a tisztulás tüzében, okos mértékletesség, felelős lángolások egy-esélyére végzik kétségtelen csatátok, a biztonság letisztít, igazmondásra sarkall, ti új zászlót mutattok: díszest, bölcs indulattal. Megpörkölt ifjúságunk méltó lesz majd utódnak? Zászlóink majd nekünk is ily biztosan lobognak? Hiszem: tört-lobogásunk tiszítástokra gyullad, és lesz erőnk lemérni a kölyök-suta múltat, hiszem: csikó-hitünket nem fogja szekerébe többé hazug hiteknek ravasz kocsislegénye, s utánatok tanulva tisztán lépünk elétek, ha már végcélba érni minket rendelt az élet. Részlet a „Jövő vallatása” című ciklusból. ŐSZ (Dr. Debreczi Béla felvétele) KVA\\\V\\\k\\\\\\\\\\\\\\^^^ Szilágyi Domokos: Kazánkovács Irigyellek kazánkovács." ezt a vaskos nyugalmat, amelyre a panasz, a vád, a bosszú sunyítva hallgat; ezt az üstdob-mellet, ezt a boa-pár bicepszet, súlyos szerénységedet, mellyel holnapjaidat dicsekszed; a feketén izzó szem-parazst, mely gyilkos lángra lobban arra, aki zavarni akar munkádban: a forradalomban. És szeretném kazánkovács, Jut meglelné dalomban ritmusát a kalapács, s ha te vezetnéd a tollam. EGY DOBOZ GYUFA AZ PMPCD nem is leszáll, hanem szinte lefordul a motorról. Hideg van, elgémberedik rajta, míg a harminc kilométert lefutja. Leállította a motort, homlokára tolta a szemüveget, s gémberedett kezéről lehúzva a kesztyűt, cigarettáért kotorászott a zsebében. Egyetlen szál árválkodott a skatulyában, az is elreccsent az engedetlenkedő ujjak között. Mérgesen hajította félre a hasznavehetetlen dobozt, s benyitott az üzletbe, hogy végre jó mélyet szippanthasson. Vagy hatan is álltak a pult előtt, a két kiszolgáló gyors mozdulatokkal szedett le eztazt a polcokról, s amikor köszönt, csak a pénztárosnő bólintott vissza, a másik kettő nem soík ügyet vetett rá. Odaállít az asszonyok háta mögé, de amikor látta, hogy azok nyolcfélét is vesznek, odaszólt a hátuk mögül: — Csak egy doboz gyufa kellene... A KISZOLGÁLÓ letette a kezében tartott zacskót, s ránézett. 2 Nem ismerte. Pedig járt már ebben a boltban, nem is egyszer, de itt még soha nem látta. De szép. Annyira elmerült a nézésébe, hogy egészen elfelejtkezett a gyufáról, s csak amikor a lány rászólt, akkor riadt fel. — Igen ... én kértem . Kifizette a pénztárnál a harminc fillért, de közben a nyakát csavargatta, hogy odalásson a pulthoz. De szép! Annyira belefelejtkezett a gondolatba, hogy a gyufát zsebrevágta, s csak amikor betette boltajtót, riadt fel, s gyújtotta rá a hőn áhított cigarettára. De szép lány! Hátha nem is lány. Asszony már. Na és ha asszony. Hiszen mi köze lehet hozzá? Nem mehet oda hozzá, s nem mondhatja, de tetszik nekem! De szép maga! A Búzakalász elnökhelyettese köszönt rá: — Jó reggelt! Látom, a járás már képviselteti magát a vezetőségi ülésen ... vagy nem oda jött? — De, de magukhoz jöttem... — Rosszkedvű. — Nem, nem — tiltakozott riadtan — csak a motor... hideg van már... — Hideg, az biztos. De tőlünk már lehet. Minden a helyén van ... Beszélt, beszélt mellette az ember, s bármennyire is érdekelte, amit mondott, most nem tudott rá figyelni Egyre a lányon járt az esze, s szidta magát, nem nézte a kezét, vane rajta karikagyűrű? És ha nincs, s mégis asszony? Csak akkor zökkent ki a gondolatból, amikor Balogh a pártbizottságot említette. De hiszen mit mondott? Ő csak bólintott rá, nem tudja mire? Restellte megkérdezni, de most már ráfigyelt. Azaz, csak egy pillanatig. Akkor jutott eszébe, hogy a motor... otthagyta. Mi van velem, s most már érezte, elönti méreg. Bocsánatot kért, szaa ladt vissza, berúgta a motort, mire odapöfögött a kapuhoz, addigra Balogh is odaért. Együtt igyekeztek befelé, jólesett a szobák melege. Végre levethette a kényelmetlen bőrkabátot Lekezelt az emberekkel, az elnök még hátba is verte, mondván: — Hadd keringjen a véred, megfagytál a motoron, nehogy még minket szidj, miattunk lettél beteg... EGYÜTT VOLTAK, -------------------------- hették az ülést, odébb húzódott, ki, az asztal sarkához, maga elé tette a blokkját, a tollat, s amikor rágyújtott, a gyufaskatulyát is. Először csak úgy, az asztalra, de azután elkezdett vele játszani. Élére állította, majd kihúzkodott belőle négy szálat, s szekrénylábakként felállította. Közben a lány járt az eszében. Vékony rést hagyott csak a szemén, de lényegében lehányta, s rögtön a lány arca jelent meg előtte. De ugyanakkor már korholta is magát. Bolond. Harminc esztendős korodra így megszédülni. Hirtelen az jutott eszébe, mi történne, ha bemenne Gábor elvtárshoz, a titkárhoz, s azt mondaná: Gábor elvtárs, Juhász Géza, a