Pest Megyei Hirlap, 1964. április (8. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-19 / 91. szám

19*4. ÁPRILIS 19, VASÁRNAP ^tívmn „Rendszerünk kudarcot vallhat...“ Könyvtárat lehetne megtöl­teni azokból a könyvekből, amelyek az automatizálás ha­tásairól, következményeiről szólnak. A polgári közgazdá­szokat, statisztikusokat, szo­ciológusokat, iparpolitikusokat néha olyan pánik kapja el, mint amikor a munkásság még a gépek ellen harcolt, a gépromboló korszakban, és a gépek rombolásával akarta fenntartani a több munkahe­lyet, munkaalkalmat jelentő — nagyrészt kézműipari tech­nológiát. Még egyetlen egy automata gépsort sem törtek össze, még egyetlen egy új gé­pet­­ sem rongáltak meg szán­dékosan,­­ a statisztikusok, a szociológusok, a tőkések magyarázkodnak, akarnák megelőzni,mintha ezt Mert az automatizálás tár­sadalmi következményei ir­galmatlanul és feltartóztatha­tatlanul jelentkeznek. Ezek közöt első helyen áll a munkanélküliség. Az Amerikai Egyesült Álla­mokban például külön intézet foglalkozik az automatizálás és a foglalkoztatás problémái­val. Indokolt is az aggodalom, hiszen ebben a gazdag, hatal­mas országban — mint George Meany, az AFL—CIO (jobboldali szakszervezet) el­nöke, a tőkés rendszer híve, jósolja az elkövetkező 12 hó­napban az automatizálás négymillió munkahelyet tehet feleslegessé. Wirtz, munkaügyi miniszter még komorabb szí­nekkel festi alá a képet: sze­rinte a következő harminc hó­nap alatt öt és fél millió fiatal keres majd munkát, s közülük két és fél milliónak nem lesz középiskolai végzettsége — ami külön nehezíti helyzetü­ket az automatizálás korában. Az automatizálás szükség­­szerű következménye, velejá­rója a fejlődésnek, éppen úgy, mint annak idején a gőzgépek és a villanymotorok forradal­ma volt, de az nem szükség­­szerű következmény, hogy a­­ munkás,, aki létrehozza a leg­bonyolultabb technikát, áldo­zatul essék az újabb ipari for­radalomnak. Mit tesz Amerika a fenye­gető veszély elhárítására? A polgári körök egy része „mesék tejét” árulja, különbö­ző mítoszokkal bagatellizálja az automatizálás következmé­nyeit. — Az automatizálás nem te­remt olyan nagy mun­kanélkü­­liséget — állítják, s szemér­mesen bedugják a fülüket, amikor azt emlegetik, hogy a legjobban automatizált det­roiti iparvidéken a legkritiku­sabb a helyzet. Az „alaposabbak” azt bi­zonygatják, hogy azok, akiket feleslegessé tesz az automati­zálás, elhelyezkedhetnek az automatikus berendezéseket gyártó iparban. — Ha ez igaz­­ volna, nem lenne értelme az automatizálásnak... — Az elbocsátott munkások­­ átképezhetik magukat, új hi­vatást kereshetnek — vágnak­­ vissza mások. A chicagói Ar­­­­mour húsüzemből az automa­­­­tizálás miatt 435 munkást bo­­­­csátottak el, — s közülük csak­­ húszan találtak munkát újon­­­­nan elsajátított szakmájuk­­­­ban. Az automatizálás terheit te­hát a munkások viselik: főleg az idősebbek, a szakkép­zetlenebbek — és a legfiata­labbak, akik számára megszű­nik a munkaalkalom, mielőtt azt személy szerint bárki is elvette volna előlük. gessé tette őket a gép.felesle­g szakszervezetek az Egye­sült Államok gazdaságpoliti­kai rendszere próbakövének tekintik ennek a kínzó ellent­mondásnak a megoldását. — Rendszerünk­­ kudarcot vallhat egy probléma, éspedig az automatizálás problémája kö­vetkeztében — mondja a már említett Meany. Kennedy rugalmasabb ke­reskedelem- és exportpolitiká­val próbálta­ felélénkíteni gazdasgi tevékenységét, amely a nem maradna hatástalan az ipari termelésre, a foglalkoz­tatottságra sem. Állami bi­zottságot szervezett a nyomor enyhítésére. A Kennedy-admi­nisztráció hívei arról beszél­tek, hogy általános támadást indítanak a szegénység ellen,­­ s ennek részfrontja lett vol­na a munkanélküliek szakok­tatása is. Milyen kilátásokkal indult a támadás? Az offenzíva már a dallasi lövések előtt elakadt, mert az elnök szerény terveit is elgán­csolták a képviselőházi obst­­rukciók során. Johnson elnök nagyobb ap­parátussal és még nagyobb költségekkel akarja megindítani a „támadást", amelyről Joseph Alsoph azt írja a New York Herald Tri­­buneben: Mégha „milliárdok­­ba kerül is, ez az ár kétségte­lenül alacsonyabb lesz, mint annak hosszú lejárati költsége — s ne felejtsük el, az adófi­zetők kiadásairól van szó —, hogy általános jólétünk köze­pette nem gyógyítjuk meg a szegénység fekélyét”. J. Alsoph még leszögezi, hogy a gyógyítás „egyértelmű­en dollár- és centprobléma". Éppen ezért, a dollárért és a centért lépett működésbe az Egyesült Államok nyolcvan­nyolcadik kongresszusa — Walter Wippman az USA leg­rosszabb kongresszusának ne­vezi — obstrukciós mechaniz­musa. De az ellenzők között nemcsak a kongresszus vonul fel, hanem a katolikus egyház is, amelynek a legnagyobb va­gyona van az országban. Az Espresso szerint „Az egyház ingatlanai és vagyona többet érnek olyan konszernek in­gatlanainál és vagyonánál, mint a Standard OH, az Ameri­can Telephone and Telegraph és az United Steel együttvé­ve.” Tehát egyedül többet koc­káztatna egy adóreformmal, mint ezek a társaságok együttvéve. S az egyháznak talán egye­dül nagyobb befolyása van, mint ezeknek a társaságoknak együttvéve. És ez a nagy befolyású egy­ház még attól is vonakodik, hogy segélyezze a középfokú oktatást (az automatizálás ko­rában ez is „nyomorenyhítő” akció lenne) és az ínség súj­totta városok és körzetek ok­tatásügyét. Automatagépek kattognak, kétszeres, háromszoros tempó­ban gyarapodnak a javai: az automatizálás tőkések­­szo­ciális következményeiről könyvek születnek, a szakszer­vezeti funkcionáriusok szóno­kolnak. Az égi hangokra érzé­keny fülek, a pénz és az ér­tékpapírok zenéjére érzékeny hallószervek süketek marad­nak, amikor az öregedő, szak­képzetlen munkások mögött örökre becsukódik a gyárka­pu. Krajczár Imre Villanymotorral működik a napellenző sátor A napos idő beköszöntésével jócskán megnövekszik a bol­tok, a teraszos vendéglők dol­gozóinak munkája. Naponta legalább kétszer elő kell ven­ni a nap ellen védő sátor hajtókulcsát és azzal nyolc­­vanszor-százszor is meg kell forgatni a csigakereket, amíg a sátor szélesre tárul, vagy összecsukódik. Az­ idei trabl­­ó, fáradságos munka a~elök“Sze­­­rint rövidesen megszűnik, mert a kézi meghajtást itt is a villanymotor veszi át. A Fa- és Vászonredőnygyár különleges szerkezetet készí­tett, amely 360 wattos motor segítségével 1—fél perc alatt a legnagyobb napellenző sát­rakat is automatikusan ki­nyitja, vagy összecsukja. A mintapéldányokon már túlju­tottak, a Gellért Szálló és a mátraházi tüdőszanatórium teraszán már villanymotor nyitja-csukja az árnyékoló spir-kat, sőt a Szovjetunióba is exportáltak, már e hasznos berendezésből. A nagy soroza­tú gyártást előreláthatólag ez év második felében kezdik meg. (MTI) Amikor még gyermek a menyasszony A gödöllői járás gyámügyi hatóságának munkájáról a A gyámhatóságok feladata kiskorúak gondozásának, testi és szellemi fejlődésének előmozdítása, személyi és va­gyoni érdekeinek védelme, törvényes képviseletének ren­dezése. Ők törődnek a cse­lekvésképtelen, vagy korláto­zottan cselekvőképes nagyko­rúakkal is. A Gödöllői Járási Tanács gyámhatósága a községi taná­csok jelentései alapján je­lenleg huszonkét veszélyezte­tett környezetben élő kisko­rút tart nyilván. A gyerme­kek, serdülőkorúak erkölcsi züllésének és bűnözésének oka sajnos, legtöbbször a családon belül található­ szülők alkoholizmusa, a csa­a­ládi egység felbomlása rossz irányba sodorja a kiskorút. Sokkal kevesebb az olyan eset, amikor a gyermek rossz ba­rátok befolyása alá kerül. A hivatalos szervek fel­adatukat társadalmi segít­ség nélkül nem tudják kielégítően ellátni. A járás területén az el­múlt évben ötvenkilenc kis­korút vettek állami gondozás­ba, harminc­­ gyereket pedig visszaadtak a szüleiknek, mi­vel életkörülményeikben ked­vező változást tapasztaltak. Állami gondozott gyermeket százhetvenhét családban ne­velnek, főleg Dány, Vácszent­­lászló, Gödöllő, Zsámbok, Kis­­tarcsa és Pécel községekben. Felügyeletüket közvetlenül a Fővárosi Gyermekvédőotthon látja el, de a járási gyámha­tóság és a községi albizottsá­gok is ellenőrzik nevelésüket­­fejlődésüket. A Pécelre kihe­lyezett állami gondozottak nagy része fejlődésben elma­radt gyermek. Sajnos, hogy gyógyrpedagógiás napköziott­honuk nincsen, holott ennek felállítása indokolt lenne, mert Pécelen fejleszteni le­hetne a nevelőszülői hálóza­tot. A gyámhatóság­ munkájá­nak másik ága a gyermekek 'csaldjögt~ Helyzetének tisztá­­­­zásáv­a­l 1963-ban tizenhét gyer­mek örökbefogadását en­gedélyezték és huszon­nyolc esetben hoztak dön­tést elvált szülők vitá­jában. Sok nehézséget okoz a fia­talok idő előtti házasodási szándéka. A korábbi jogsza­bályok a kiskorúak házasság­­kötésénél csak a szülők bele­egyezését kívánták. A tapasz­talat azonban azt mutatja, hogy sok szülő nem képes mérlegelni, milyen veszélyek­kel jár gyermeke korai csa­ládalapítása. Ez tette szüksé­gessé, hogy ilyen esetekben a gyámhatóság is állást foglal­jon. Minden egyes kérelem el­döntése felelősségteljes és lel­kiismeretes munkát kíván. Előfordult, gyedik évét hogy a tizenre­alig betöltött menyasszony terhességére va­ló hivatkozással kértek há­zassági engedélyt. Ez önma­gában még nem teljes indok, mert mód van arra, vőlegény a születendő hogy a gyer­mekre vonatkozó apasági nyi­latkozatot tegyen. Tavaly több esetben utasítottak el be­nyújtott házassági kérelmet. A gyámügyi igazgatás egyik jelentős feladata a vagyoni ügyek kezelése, a gyámok és gondnokok elszámoltatása, va­lamint a kiskorúak adás-vé­teli ügyeinek jóváhagyása. A gyámhatóság harminc „gond­nokoltjának” és tizenhat árvá­jának a gödöllői OTP-ben 130 ezer forint értékű fenntartá­sos betétkönyve és 12 650 fo­rint értékű békekölcsönköt­vénye van letétként elhe­lyezve. Az elmúlt évben a járási gyámhatóság megvizsgálta a tizenhárom község gyámügyi munkáját. Megállapították, hogy a végrehajtó bizottsági titkárok és az albizottságok feladatukat általában jól, lel­kiismeretesen ellátják. Ki­emelkedően jól dolgozik Isa­­szeg község igazgatási előadó­ja, aki a gyámügyekkel is foglalkozik. A\\\\\V\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V^\\\^^^ Ki hallott már a rochdalei takácsokról? Az egyik budapesti közép­iskolában megkérdezte a ta­nár a Pest környékéről be­járó kislányt: — Mondd kislányom, hal­lottál-e már a földművesszö­­vetkez­eti mozgalomról? — Igen, hallottam!... — válaszolt a gyerek. — Mi az a földművesszö­­vetkezet? — faggatózott to­vább a pedagógus. — Az élelmiszerbolt, a ru­haüzlet és a vasbolt — hang­zott a válasz. — Mi is ott vásárolunk ... — Mást nem tudsz róla? — Nem. A kislány, amit tudott, azt jól tudta. De keveset tudott. Mert az ugyan igaz, hogy a vasbolt is, az élelmiszerüzlet is, meg a ruházati földművesszövetkezet, bolt is illetve a földművesszövetkezeté, de ezen túl, még más is van ... Ma az általános tájékozott­sághoz hozzátartozik, hogy ne csak azok tudjanak töb­bet a földművesszövetkezetek­ről, akik közvetlen kapcsolat­ba kerülnek ezzel a legna­gyobb tábort számláló tömeg­­mozgalommal, hanem min­denki, még a fiatalabbak is. A földművesszövetkezet ugya­nis része a földkerekség egyik legrégibb, legnemesebb mozgalmának, a szövetkezeti mozgalomnak. Hol is kezdődött az egész? Manchesterben, Angliában, a törvényszéken. 1844. ugyanis a manchesteri őszén tör­vényszéken új kereskedő cég jegyeztette be a nevét, ame­lyet így fogalmaztak meg: „Rochdalei becsületes úttörők társasága”. Ki hallott már a rochda­­leiekről? Ők voltak a világ első szövetkezői. Huszonnyolcan voltak, mes­tersége valamennyiüknek ta­kács volt. Többnyire a man­chesteri szövőgyárakba jár­tak dolgozni, s élték az an­­­gol szövőgyári munkások ne­héz, verejtékes szürke életét. Sokat beszélgettek sorsukról, egyre nehezebbé váló mun­káséletükről, s elhatározták, hogy a maguk erejéből job­bá, elviselhetőbbé teszik éle­tüket. Úgy döntöttek, hogy keresetük egy kis részét min­den héten félreteszik, bármi­lyen nehezen is vonják azt el­­ családj­uktól. Az így össze­gyűlt pénzből árut vásárol­tak, üzletet nyitottak. Néhány év alatt pedig társaságuk egyike lett a legerősebb, leg­nagyobb manchesteri keres­kedelmi cégeknek, így kezdődött. Ebből a magból nőtt ki a világ szö­­­vetkezeti mozgalma. A felsza­­­­badulás előtt hazánkban is­ sok szövetkezet működött. Kö­­­zü­lük­ a Hangya-szövetkeze­­­­tek mozgalma volt a legerő­­­­sebb. A felszabadulás után­­ pedig a földművesszövetkeze­­­­ti mozgalom bontott zászlót, s a kisemberek igazi szövetke­­­zeti mozgalma. Nemcsak kereskedésre ala­­p leült, sőt, elsősorban nem ke­­­­reskedésre. Az első fő felada­­­ta a nincstelen földhözjutot­­­­tak megsegítése. Vetőmagot, j­ógaerőt szereztek és adtak az­­ újgazdáknak, hogy ne ma­­­­radjon vetetlen egyetlen talp­­­­alatnyi juttatott föld sem. I Pest megyében az első­­ földművesszövetkezetek az­­ 1945-ös esztendő második fe­­­lében alakultak meg. Az el­­­ső szövetkezetet a tápiósze­­­­lei földosztó bizottság öt tag­j­­a alapította. A dánszentmik­­­­lósi szövetkezet szőlő- és­­ gyümölcstermeléssel, a cégié­ ]­di pedig facsemete nevelés­­­sel foglalkozott tevékenysége­­ első lépéseként. Az elmúlt közel 20 eszten­­­dőben a földművesszövetkeze­­­tek hatalmas kereskedelmi,­­ vendéglátóipari és felvásárlá­­­­si hálózatot szerveztek. Segí­­­tették a mezőgazdasági ter­melést, a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetek szervezé­sét és megerősödését és a fa­­­­lu kulturális életének fellen­­­­dítését. Tehát ennyivel több a mi szövetkezeti mozgal­­­munk, mint az elismert, tisz­­­­telt, de mégiscsak más mi­liőben létrejött­­ „klasszikus” szövetkezeti mozgalom, amely­nek úttörői a rochdalei taká­csok voltak, az ő szövetkeze­tük csak néhány ember bol­dogulását szolgálta, a mi szö­vetkezeteink pedig a magyar falu társadalmi felemelkedé­sének élharcosai. (tm) ­ AUTÓSZEMLE Egy gyors körút is sok mindent elmond a Csepel Autó­gyárról. A műhelyben és a szabad ég alatt kész és készülő­­ járművek állnak. Három képpel sok mindent elmondhatunk róluk. Fürgék, mozgékonyak, erős emelkedőn is gyorsan közle­kednek az új üzemanyagszállító kocsik. Aluminium tar­­tályú, szép kivitelezésű járművek Készül a kocsicsalád felnőtt tagja, a tizennégy tonna teherbírású, tízkerekes óriás. Példás gyorsasággal, fél év alatt készítették el. Most próbálják, s a vásárra viszik májusban Nem a saját lábukon, vasúti kocsikban kel­nek útra ezek a Csepelek. A Szovjetunió leg­távolabbi pontjaira is eljut a magyar cement szállító. A rendelők elégedettek s újabb és újabb igényekkel kopogtatnak a magyar külkereskedelemnél ."' (Gábor Viktor felv.).

Next