Pest Megyei Hirlap, 1964. október (8. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-25 / 251. szám

1964. OKTÓBER 25. VASÁRNAP A­­«lóri» Hungáriáé rekordtermése A Szőlészeti Kutató Intézet lakiteleki gazdaságában — ahol a nagyüzemi elszaporítás végett törzstelepet kaptak az újonnan nemesített szőlőfaj­ták — a szüret után meg­kezdték az idei termés felmé­rését, s az ezzel kapcsolatos gazdasági számításokat. múlt évi és az idei tapasztala­­­tok szerint az új fajták hoza­mai kitűnőek. Az idén a Glo­ria Hungáriáé állított fel re­kordot: holdanként átlagosan 112,70 mázsa termést adott. A sorrendben második a Kocsis Irma 84,34 mázsás, harmadik az Irsai Olivér szőlőfajta 79,90 mázsás holdankénti terméssel. (MTI) Indokolt óvatosság Hans Söhnker filmszínész­nek legújabb filmjében egy késdobáló mutatványát kell kiállnia. A színész némi nyugtalansággal várta a tes­tét körülszegező éles kése­ket és megkérdezte a ren­dezőtől: „mi lesz, ha az ar­tista eltéveszti?” — „Igaza van, válaszolt a rendező — talán valóban helyesebb, ha ezt a jelenetet forgatjuk leg­utoljára”. Pillantás az élő szívbe­ ten Dr. Eric Carlens és dr. Tors­Silander svéd orvosok olyan merevfalú szívvizsgá­ló műszert szerkesztettek, amelyet egy kis műtéttel nyaki vénán — visszéren — a keresztül, közvetlenül a szív­be lehet vezetni. Készülékük­nek, a kardioszkópnak, a vé­gén átlátszó gumigömbbe sze­relt, lámpaelemmel világít­ható prizma látható. A szív­be való bejutás után kony­hasó oldatot fecskendeznek a gumigömbbe, mely ilyen mó­don hozzáfekszik a bal és a jobb pitvart elválasztó izom­falhoz és a vizsgáló orvos megfigyelheti, hogy van-e raj­ta valamilyen rendellenes­ség. Az eljárásnak hiányossá­ga, hogy csak a jobb oldali szívfél megtekintésére alkal­mas. A szív bal oldalának vizsgálata sem jelent ma már megoldhatatlan nehézséget, mert a visszereken keresztül a szív jobb pitvarába jutta­tott katétert viszonylag kön­­­nyen át lehet juttatni az el­választó izomfalon a szív bal oldalára és ha közvetlenül nem is lehet látni a szívnek ezt a részét, de a kapott vér­minták és a nyomásértékek rendkívül fontos másokat nyújtanak a útbaigazi­vizsgá­latokat vezető orvosnak a bal szívfél állapotáról. A sematikus ábra a kardioszkóp bevezetésének módját mutatja be­ ­ . ' ^ *'4' Dr. Eric Carlens és dr. Torsten Silander a kardioszkópot egy szívmodell jobb pitvarába vezetik ’^yfiirtop Madárűzés magnószalaggal A kártevő madarak és egyéb állatok zajjal történő elűzé­sének gondolata valószínűleg egyidős magával az emberi­séggel. A mező- és erdőgaz­daság különféle területein már évszázadok óta más és más hang- és zajtkeltő mód­szerekkel, trombitával, kerep­lővel, riasztó lövésekkel igye­keznek távoltartani a termést dézsmáló állatokat. A máso­dik világháború után világ­szerte szélesebb körben meg­indult madárhang kutatások­kal párhuzamosan vetődött fel annak a lehetősége, hogy a kártékony madarakat riasz­tó hangok magnószalagról történő lejátszásával tartsák távol a védelemre szoruló te­rületekről. A magnófelvétel riasztó hangjait ugyancsak madarak szolgáltatták: e han­gokkal figyelmeztették vala­mely veszélyre társaikat. Ma már nemcsak a madarak, ha­nem a mezőgazdaságban pusz­tító rovarok, rágcsálók hang­jának kutatása is folyik. Ha sír a sirály A háború után az USA lé­gierőinek a sirályokkal gyűlt meg a baja. Ezek az elegáns­vonalú számmal vízimadarak százezer tanyáztak a távol­keleti tengerparti repülőterek közelében, és fel- és leszállás­kor különféle módon nehezí­tették meg a pilóták munká­ját. Rátelepedtek a radaran­tennákra, a szélvédő üvegek­hez ütközve zavarták a piló­ta kilátását, beszívódtak a gázturbinák hajtóművébe , még sok más kellemetlenséget idéztek elő. öt évvel ezelőtt kezdték meg a sirályok hang­jelekkel történő oly módon, hogy elriasztását, „kímélete­sen” megvertek néhány si­rályt, s fájdalmas hangjukat magnószalagra rögzítették. Ezt játszották vissza kísérleti si­rálycsoportoknak. Ezzel a módszerrel azonban csak ideig-óráig lehetett távoltarta­ni a sirályokat, mert hozzá­szoktak a „bús” sirályhangok­hoz és visszatértek megszokott helyükre. Az említett kísérle­tek még szakkörök ma is folynak, és szerint félelmete­sebb sirályhangokkal ezt módszert fel lehet használni a a sirályok halastavak környé­kéről történő elűzésére. Jacques Rilmo vermonti la­kost szülővárosában hosszú időn át bolondnak tartották, és „patikányhaj­kurászó Ril­­mo”-nak csúfolták. Ő ugyanis megfigyelte, hogy a sertésólaj közelében tanyázó patkányok egy igen éleshangú patkány­­sivitásra úgy eltűntek, hogy hosszú ideig nem volt szük­ség patkányirtószerre. Rilmo ezután 154 patkányt fogott össze és évekig kísérletezett velük, hogy a megfelelő riasz­tó patkánysivítást rögzíteni tudja magnószalagon. Kísér­letei meddők maradtak, mert a patkányok semmiféle inger­lésre nem voltak hajlandók élesen visítani. Végül csak­nem 10 éri kísérlet után Ril­­mónak sikerült csapdába ke­rítenie egy házi nyúl nagyság­ra kihízott patkányt, amelyet felingerelt és hihetetlenül éles hangjú visítását magnó­szalagra rögzítette. A feltalá­lónak ezután a visító pat­­­kányhang lejátszásával való­ban sikerült elűznie a patká­nyokat raktárak, lakások, ga­bonatárolók környékéről. A patkányirtó cégeknek Rilmo rendszere azonban nem jelent konkurrenciát, mert a patká­nyok elűzése nem oldja meg a problémát, ezek ugyanis a szomszédban megtelepednek és tovább pusztítanak, fertőz­nek. Seregélyhang hangszóróból A patkányűzésnél nagyobb gyakorlati haszonnal kecseg­tet a seregélyek­­ elriasztása fonoakusztikus módszerrel. A nyugat-németországi Frank­furt am Main madártani inté­zetében 1958-ban kezdték meg a seregély­hangokkal kapcso­latos­­ kutatásokat. Mindenek­előtt a seregélyek veszélyt jel­ző kiáltását rögzítették mag­nószalagra. Ennek alapján dr. Tempel, a mainzi növényvédel­­­­mi kutatóintézet munkatársa kikísérletezett egy seregély­­t riasztó fonoakusztikus eljá­rást, amelyet 1960 és 1962 kö­zött már a gyakorlatban is ki­próbáltak az oppenheimi sző­lőhegyek védelménél. A fonoakusztikus módszer­nél a seregélyek veszélyt jel­ző kiáltásait megfelelő fel­erősítés után magnószalagról lejátszották. Ez a módszer a gyakorlatban azonban csak akkor vált be, ha a szalagot a seregélyrajok közeledésekor hozták működésbe. A letele­pedett seregélyeket ily módon már sokkal nehezebb volt el­űzni. A kutatók a háromévi kísér­letekből még a következő kö­vetkeztetéseket vonták le: seregélyriasztó fonoakusztikus a módszert csak nyílt és jól át­tekinthető terepen érdemes alkalmazni, az elektronikus berendezéseknek nem szabad­­ torzítaniuk, tehát a lejátszott­­ seregélyhangnak nem kell túl­­erősnek lennie. A hangközve­títést mindig a rárepüléskor kell megkezdeni és folyama­tosan alkalmazni mindaddig, amíg a seregélyek távoznak. E néhány kiragadott példa talán szerény ízelítőül szolgált a világszerte folyamatban le­vő fonoakusztikai kutatások­ról, amelyektől azonban szá­mottevőbb eredményt valószí­nű csak az elkövetkező évti­zedek folyamán lehet majd várni. Endresz István Gyémánt helyett... sütemény Az Accra—London között közlekedő repülőgépen indu­lás előtt — szigorú védő­­őrizet mellett gőt helyeztek el. — kis csoma­Amikor gép megérkezett az angol fő­a városba, a csomagocskát ugyanolyan szigorú elővigyá­zatossági rend.­szabályokkal szállították a vámhivatalba. Csak ott derült ki, hogy a gondosan őrzött csomagban csiszolatlan gyémánt helyett­­ közönséges sütemény volt. Csaknem ezzel egy időben­­ ugyanilyen értékes szállít­mány tűnt el titokzatos mó­don Accra és Tel-Aviv kö­zött. A kár mintegy hetven­ezer font sterling. Külföldi diákok Magyarországon A művelődésügyi miniszter — az érdekelt szervek veze­tőivel egyetértésben — rendel­kezést adott ki a külföldi ál­lampolgárok magyar felsőok­tatási intézménybe való felvé­telének engedélyezéséről és tanulmányai folytatásáról. Eszerint az egyezmények, megállapodások alapján felső­fokú tanulmányok folytatásá­ra hazánkba küldött, valamint egyezményes megállapodástól­­ függetlenül magyar felsőokta­tási intézményben t­ovábbta­­­nulásra jelentkező külföldi­­ állampolgárokat az erre kije­­­­lölt intézmények — a művé­­­­szeti és a testnevelési főisko­la kivételével — felvételi vizs­­­­ga nélkül kötelesek a nappali­­ tagozatra felvenni. Az így fel­­­­vett hallgató az intézmény fel­vételi létszámkeretét nem­­ terheli. 7 ÍNYENC VAN — Látom gyógyszerész úr, primőr érkezett.. ^ I Bp x*­­, .£! 1 /^f5 / ! k* J —rmk ! A ... Kritika... , Önkritika. Egy váratlan felfedezés: A RÁK ELLENI IMMUNITÁS Érdekes kísérleteket hajtottak végre a Moszkvai Kísérleti és Klinikai Onkológiai Intézetben. Új törvényszerűséget sikerült feltárni: ha születésükkor rákvírussal beoltott állatok szerveze­tébe néhány hónap múlva ismételten bevitték ugyanazt a vírust, rákos daganatok képződését nem észlelték. A szervezetben a vírus másodszori beoltása esetén immunitás alakult ki a rákkal szemben. A rákvírussal szembeni immunitás jelenségét Galina Dejcs­­man, a Kísérleti és Klinikai Onkológiai Intézet daganatképző ví­rusokkal foglalkozó kabinetjének vezetője fedezte fel. E felfede­zés igen váratlan volt. A tudomány már sok olyan vírusfajtát ismer, ami rosszin­dulatú daganatokat vált ki. A kutatásokat most SzV—40 vírussal végezték, amelyek főleg a majmok vesesejtjeiben fordulnak elő. Midőn ezzel a vírussal az egynapos hörcsögöket és egereket be­oltották, nem egészen fél év múlva a kísérleti állatok egyharma­­dánál szarkoma keletkezett. A tudósok gondolkodóba estek: va­jon nem lehetne-e a rákvírus ellen ugyanúgy harcolni, mint ahogy az orvosok néhány más vírus ellen harcolnak­­ oltások­kal? A rákvírus rendszerint az élet első napjaiban vagy a méhen belüli fejlődés perió­dusában kerül az állat szer­vezetébe. Ebben az időben a szervezet még nem ren­delkezik az immunitás ki­alakításának képességével. A mikroorganizmusokkal szem­beni ellenálló képesség vala­mivel később fejlődik ki. Ezért a vírus akadálytala­nul „berendezkedik” a vi­­lágrajött állatok szöveteiben. Néhány hónap múlva egyes kísérleti állatoknál megindul a daganatképződés. De vajon nem lehetne-e ezt a végze­tes folyamatot megelőzni? Kiderült, hogy igen. A kí­­sérletsorozatokból kitűnt, hogy ha ismételten SzV-40 vírust juttatnak az állatok szerve­zetébe, miután már kifej­lődött bennük az immuni­tás képessége, de még nem kezdődött meg a daganat­képződés, akkor a hörcsö­gök és egerek megmenekültek. Az újonnan bevitt vírustól megszabadulni igyekezvén, a szervezet felhasználta a fel­ébresztett védekező erőket a szövetekben m­ár előzőleg „berendezkedett” vírusok el­leni harcra is. A Novosztyi sajtóügynök­ség tudósítója megkérte Nyi­kolaj Biohint, a Szovjet Or­vostudományi Akadémia el­nökét, a Kísérleti és Klini­kai Onkológiai Intézet igaz­gatóját, hogy beszéljen felfedezés jelentőségéről, fejt­­­se ki véleményét az em­bernél rákos daganatokat ki­váltó okokról, mivel manap­ság a tudósok felfogása el­tér ebben a kérdésben. Nyikolaj Blohin akadémi­kust nemrég megválasztot­ták a Nemzetközi Rákellenes Szövetség elnökévé (ezt a tisztséget 1966-ban kell el­foglalnia). Ennélfogva Blohin akadémikusnak a rák prob­lémájáról vallott nézete kü­lönös érdeklődésre tart szá­mot.­­ A felfedezést elvileg az teszi fontossá, hogy vilá­gossá vált: a vírussal szem­beni immunitás még akkor is kiváltható, ha ez a vírus az állat születésétől kezdve a szervezetben van. az Aránylag sok adatunk van állatoknál rosszindulatú daganatokat kiváltó vírusok­ról. Bebizonyosodott, hogy az egerek leukózisai, a ma­darak számos daganata, az egerek tejmirigyrákja vírusos természetű. Ám, de mint már említet­tem, az emberi rák kór­okozóját egyelőre még nem fedezték fel, s a következő nézet a legelterjedtebb: a da­ganatoknak számos okuk van, amelyek között a vírusokon kívül a vegyi és fizikai kancerogén ágensek is je­lentősek. Ami az én véleményemet illeti — ezt persze ma még bizonyítani lehetetlen —, úgy vélem, hogy a vírusok sze­repet játszanak az embernél a rosszindulatú daganatok ki­fejlődésében. Valószínűnek tartom, hogy vannak olyan vírusok, amelyek rákot idéz­hetnek elő az embernél, to­vábbá, hogy e vírusok sok­­ ember szervezetében jelen vannnak. Ebből egyáltalán nem következik, hogy feltét­lenül valamennyiüknél rosz­­indulatú daganatoknak kell kifejlődniük. Íme egy egy­szerű példa: az egész em­beriség száz százalékban fer­tőzött tuberkulózissal, de tá­volról sem mindenki szen­ved ebben a betegségben. A kórokozó mikroorganizmusok csupán a kedvező közegben aktivizálódnak. Hát a rák? Nyilvánvaló, hogy a rákvírus „aktivizá­lódásához” ugyancsak bizonyos előfeltételek szükségesek. A rákos daganatok kifejlő­dése szempontjából jelentősek azok a körülmények, amelyek közepette valaki él. Szerintem az onkológiában a „vírusos” irányzatnak nagy perspektívái vannak. A ví­rusok, mint ahogy a kísér­letek mutatták, bármely meg­lepetésre képesek, így pél­dául az adenovirus egyes típusai, amelyek rendszerint az embernél a garatban for­dulnak elő, s az ember szem­pontjából ártatlanoknak tűn­nek, a hörcsögöknél tüdő­rákot idéznek elő. E kísér­letekből arra következtethe­tünk, hogy megfelelő körül­mények között az adenoví­­rusok az embernél is eset­leg daganatokat válthatnak ki. Ezenkívül ismeretessé vált, hogy a különböző vírus­fajták között nincs pontos határ. Nyikolaj Mazurenko, a Kísérleti és Klinikai On­kológiai Intézet munkatársa olyan jelenségeket figyelt meg, midőn a közönséges himlővírus vérrákot kiváltó vírussá alakult át. Feltételezhető, hogy a rák iránti fogékonyság az egyes embereknél, sőt a lakosság különböző csoportjainál is el­térő. Az emberi rák kelet­kezésében a vírusok szere­pének tanulmányozása azt a reményt kelti, hogy mind nagyobb jelentőségűekké vál­nak az immunológia terén végzett munkálatok, amelyek különleges rák elleni pro­­filaktikus eszközök előállí­tásához vezetnek. Mindaz, amivel a korsze­rű onkológia rendelkezik, két évtized munkájának eredmé­nye — mondta befejezésül Nyikolaj Blohin. — Meggyő­ződésem, hogy a világ on­kológusainak nagy erőfeszíté­seit a rák feletti győzelem fogja koronázni.

Next