Pest Megyei Hirlap, 1965. május (9. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-09 / 108. szám

y & ?­­ Mindenki dicséri IV . $ íj „Róla kellene írni, újság- 'j íj­ba való a neve” — véli ^ íj mindenki a dabasi Szikra 'j $ Tsz-ben. Elismeréssel és ^ íj tisztelettel emlegetik Péter 'j | Mihály nevét. Az ötven- 'j 11 esztendős gulyás rend-, | íj munka- és állatszeretetéről <ä | legendákat beszélnek. ^ íj Harminckét növendék-1­­ marhát gondoz a szó igazi 'j | értelmében. Évek hosszú­­ V 1j során át csendesen, de sza­­­ l­at­kadatlanul nőtt ez az elis- $ 1j mérés Péter Mihály iránt. 2 0­1' ^ Sok-sok növendékmarha 'j y í felneveléséről, s arról be­­s­­­szélnek az emberek, hogy 1./. Mihály bácsi az állatokat­­ nevükről, jó és rossz tulaj­­­­donságukról ismeri. Korán 11 reggel ott van az etetésnél, ^ itatja, terelgeti a szarvas­­t/ marhákat, mígnem kike­­­j­rülnek a keze alól. Megí nem feledkezne egyikről 11 sem és egyetlen egy sem ^ szenved hiányt a keze alatt. ^j Amikor pedig ország- és szerte vész fenyegetett, ak­ íj­kor valóságos csodálatta­l, növekedett az elismerés. ^ Mihály bácsi akár egy kot­ 1j ló, úgy vette szárnyai alá 1, „növendékeit”. Éjjel-nap­­­­pal az istállóban tartózko­­­­­dott, még ünnepeken is.­­ Leste, vigyázta a gondjára bízott állatok lélegzetét is. 1f A vész elmúlta után húsz­­ kiló lett a havi átlagos 1j súlygyarapodás, Péter Mi­­­­hályt azonban hiába fag­­gatnák minderről, mert­­ s nem szereti, ha sok a be­­­­­széd. Kezében az elmarad­­t­hatatlan vasvillával ballag­­j odébb, hogy vajon minde­­­­­nütt rendben van-e az íj alom... N. I.­­ 1 Amikor / I LWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWk HUNGÁRIA és A fertődi Növénynemesítési Növénytermesztési Ku­tató Intézetben az idei ta­vaszon sok száz málna-, ri­­bizke- és szamócamagoncot ültettek ki a kísérleti par­cellákba, amelyekből újabb, nagy termőképességű fajtá­kat állítanak majd elő. Parcellákba kerültek az elismerés előtt álló fajtaje­löltek is, így többek kö­zött a Hungária nevű mál­na, amely minden eddigi fajtánál bővebben terem, nagy gyümölcsű, kiváló za­­matú, kemény húsú, így bírja a hosszabb szállítást, nyers állapotban is expor­tálható. Az intézetben az idén négy holdon szaporítják a kiváló fajtajelöltet, s így hamaro­san köztermesztésbe kerül­het. mm , KIRÁNDULÓ Víziók a plakáton A cimborák „segítsége" — Ma Cegléden megnyitó — Augusztus végéig utazik megyénkben az alkoholellenes vándorkiállítás A Pest megyei KÖJÁL, Vöröskereszt és a megyei ta­a­nács művelődési osztálya szer­vezésében március végén megkezdte körútját az az al­koholellenes kiállítás, amely­nek anyagát a Vöröskereszt Országos Központja bocsátot­ta Pest megye rendelkezésére. A kiállítás huszonhat tablóból áll, s ezek főleg plakátok se­gítségével az alkohol káros hatásáról beszélnek. Grafiko­nok, apró szöveges részek és fotók egészítik ki a kiállítást, amelynek nem ártott volna, ha anyagában több fénykép is helyet kap. Ám így is jó hatású, érdemes megnézni, megszívlelni. Bemutatja a cimborákat, a barátokat, akik segítséget ad­nak ahhoz, hogy a férfiasságát fitogtatni fiatal és kívánó legény minél előbb rendsze­res, nagyhangú látogatója le­gyen az italboltoknak, italki­­mérőknek. Az egyik plakát megjele­níti azokat a víziókat, amelyeket a delirium tre­­mensben szenvedő iszáko­sok látnak, szörnyetegek, vonalak, patká­nyok kavargását. Statisztika és szemléltetés beszél arról, hogyan hat a szervezetre az alkohol fo­gyasztása. Más folyamatokat is látunk: a jól dolgozó fiatal szakmunkás hogyan kerül mi­nél mélyebbre, végül az üze­mét is elhagyja, s vándorma­dárként folytatja tovább ivás­­sal „színesített” életét. A kiállítás március végétől megjárta Ráckevét, Kiskun­­lacházát és Dabast. Tegnap Ceglédre szállították, ma tart­ják meg félhivatalos megnyi­tóját a városi tanács folyosó­ján. A tablók két hétig ma­radnak itt, ezután Budakeszi­re viszik őket. Az ezutáni me­netrend (kéthetes időtartamra érkeznek a tablók mindenho­vá): Nagykáta, Aszód, Vác, Szob, Szentendre és végül augusztus második felében Nagykőrös. A kiállítás látogatottsága megfelelő, bár a három rendező szerv sokkal nagyobb érdeklő­désre számított. Ezért a TIT is bekapcsolódik: május végétől kezdve ankéto­­kat rendeznek az alkoholiz­musról. Megállapodás történt, amelynek értelmében a kiállí­tás időtartama alatt az érin­tett járások filmszínházaiban alkoholellenes kisfilmeket ve­títenek. m. j. 1965. MÁJUS 9, VASÁRNAP rtsz MEGYEIséűrhm Börzsönyliget válik Szokolyától Évek óta húzódik az ügy,­­ most már az Elnöki Tanács­­ elé került, s ha döntése el­csatolja Börzsönyligetet, 700 katasztrális holddal, meg te­ i­temes jövedelmet biztosító s nagy üdülőteleppel lesz sze­­­­gényebb Szokolya. Mondjuk­­ meg mindjárt, helytelen köz­séggazdálkodási politikája, s szűkkeblűsége, a nyaralók, a hétvégi üdülők iránti értet­lensége miatt. Szinte hihetet­len, hogy a Dunakanyarban akad ilyen község, a többi mind igyekszik kihasználni természeti adottságait. Csak­nem valamennyi már sok év­tized óta, te. S míg más főúri parcellá­zások hasznát bank fölözte le, ez a gróf saját maga — ma­veset tett, tavaly foglalko­zott a ligeti Hazafias Nép­­frontbizottság átcsatolási ké­relmével és egyhangúlag el­utasította azzal, hogy „nem­­ vagyunk hajlandók eladni a Börzsönyligetet". Azóta Holt­­­­ság Endre személyében új­­ tanácselnök került a község­­ élére. — Nem látom indokolatlan­nak az átcsatolást — ez a vé­leménye. A kismarosi tanácsházán Kreb József vb-elnök a így mondanák — házikezelés­­i község távlati rendezési ter­­­vét mutatja. Ebben a min­den ésszerűséget figyelembe ben bonyolította le, egyedül intézője, Gálhegyi Dezső se­gítségével. — így volt lehetősége ol­csó árat szabni, gyorsan el­kelt mind a 2196 házhely. Harminckilencben kezdtük, negyvenháromban valamen­­­nyinek volt már gazdája, többnyire vékonypénzű later­­nerek, de ipari munkás is szép számmal — beszéli Gál­hegyi. Ma már öreg, hetven­két éves ember, maga is te­lek- és háztulajdonos, állan­dó börzsönyligeti lakos, s a helybeli Hazafias Népfront bizottság elnöke. Szerelmese a valóban gyönyörű tájnak és motorja az elszakadási moz­galomnak. (Hogy a Galmucot most már róla nevezik Gál­­hegynek, vagy ember és hegy egyszerre vették-e fel ezt nevet, azt legközelebb okvet­­­lenül megkérdezem tőle.) vevő tervben Börzsönyliget már Kismaros határán belül szerepel. A távlati tervben a kétezer embert befogadó sá­­­­tortábor helyét is kijelölték, meg két hegyi üdülőét, turis­taszállóét, üdülőhotelét is. Valamint a szokolya­ út és a királyréti kisvasút mentén, ahol a Morgó-patak keskeny völgye egy helyen erdei strandfürdőt, kiszélesül, meg au­tós campinget rajzoltak a tér­képbe.­­ A börzsönyligetiek Kis­maroson vásárolnak, a mi postánk kézbesíti leveleiket, az állandóan ott lakók gyer­mekei hozzánk járnak isko­lába, óvodába, minden szál ideköti a telepet. Kismaros szeretettel várja az átcsato­lást, így döntött a tanács is — mondja Kreb vb-elnök. A járási tanács támogatja az átcsatolási kérelmet, a me­gye felterjesztette az Elnöki Tanácshoz, rövidesen eldől a liget sorsa. Telek vásár­házi kezelésben két hegy, a Galmuc meg a Nácsa és a Vargarét sűrű erdővel benőtt vidékében nagy üzleti lehetőséget sejtett meg gróf Károlyi Ferenc. Meg is vette mind a 700 hol­dat 1936-ban az előző tulaj­donos örököseitől. (Az illető gazdag pesti kereskedő volt, egy svájci hotelben végezte életét, angol menyasszonya agyonlőtte, miután megtudta, hogy férj és családapa. S még azt mondják, hideg az angol vére!) A grófokról meg azt tartja a fáma, hogy ahány csak volt, mindből teljesen hiányzott minden üzleti érzék. Megle­het. De, hogy ez a Károlyi értett a bolthoz, vitathatat­lan: a Duna partjától messze eső erdőborította nem he­gyet olcsón megvásárolta, aztán telkekre parcellázta. Mialatt pedig a telkeket áru­sította, módjával csak — jus­son, maradjon is — fát ter­melt ki és azt eladta, úgy­szólván az egész erdő vétel­árát hamarosan visszaszerez­ A Dunakanyar Hamupipőkéje Egyetlen makadámút ka­nyarog fel a hegyre, a gróf negyedszázadnál régebben építette, kellett nemcsak a ki­vágott fatörzsek szállítása, de a telekeladás megkönnyítésé­re is. Azóta ezt az utat sen­­ki sem javította, mégis járha­tó egyelőre, autóval is feljut­ni rajta a hegytetőre. Érde­mes. Ragyogó onnan a pano­ráma, messze ellátni a Duna mentén és a börzsönyi he­gyekre.­­ A száz telektömböt ha­tároló utcák ma már nagy­részt eltűntek, a víz elmosta, fa nőtte be a legtöbbet. Né­hol az úton nőtt fát kivágat­ta a szokolyai tanács, kértük, hogy az így szerzett pénzen, meg amit mi fizetünk községfejlesztésre be, javíttassa meg abból a makadámutat és néhány utcát. Az utca terület, ez volt a válasz, köz­rajta termett fa is a községé, a a községnek viszont másra, fontosabbra, nem börzsönyli­geti utcaépítésre kell a pénz. — Mi vagyunk a Dunaka­nyar Hamupipőkéje — nagyot sóhajt Gálhegyi bácsi és a li­getiek sok panaszát sorban tolmácsolja. Tavaly a községi tanács 20 ezer forintot szánt 500 méter villanyhálózat bővítésre zsönyligeten, ezáltal sok Bér­ház áramhoz jutott volna. A vil­lanyvállalatnak azonban nem­­ volt kapacitása, idén még község nem irányzott elő egy­­ fillért sem erre a célra. A li­getiek anyagilag, társadalmi munkával mindenhez hozzá­járulnának, törpe vízművet is építenének, akad elég jó vi­zű forrás a hegyen. Hétvégeken az erdei üdülő­telep még télen is benépesül, nyaranta másfélezer ember­nél kevesebb nem igen lakja, vasárnaponként négy-ötezren is megfordulnak odakint, de vendéglő, ahol egy tál meleg ételt kaphatnának, nincsen, csak italbolt. Nagyrészt még beépítetlen a liget. Ez idő szerint mind­össze 285 épület, — köztük hat gyári üdülő is — áll a fák árnyékában a kétezernyi tel­ken. Idén még ötven épül. Sok az egész éven át lak­ható, fűthető épület, vagy húsz házban télen, nyáron száznál több az állandó la­kos. Szokolyáig hét kilométer a távolság. Kismaros utolsó há­zai a Gálhegy lábáig elérnek. Kismaros szeretettel várja a ligetet Névadás Amerikából . Nincs még huszonöt éve, hogy Börzsönyligetnek hívják ezt a helyet javaslatomra, de nem én találtam ki a nevet — beszél tovább Gálhegyi Dezső. Még a háború előtt az egyik újdonsült telektulajdo­nos, a már azóta régen meg­halt Maczár Gyula, rokon­látogatóba Amerikába uta­zott és onnan üdvözlő ké­peslapot küldött. Hamarább hazaért azonban, mint ahogy a lapja megérkezett. Nem csoda, így címezte: Gálhegyi Dezső úrnak­ Börzsönyliget. Hetekig kereste a posta, ez a falu ugyan merre lehet? — Amikor aztán nevet kér­tünk a telepünknek, azt mondták, igazolni kell, hogy ezt a területet a köztudatban, széles körben Börzsönyliget­nek ismerik. Felmutattam Maczur levlapját, erre azon­nal hozzájárultak, valóban szélesebb kör már nem is le­het, ha még Amerikában, túl­­ a tengeren is így ismerik. „Börzsönyliget" I helynév tehát eként földrajzi kelet­kezett, az üdülőtelep pedig Szokolya tanácsa, amely úgy, ahogy elmondtuk. Ilyen­ az üdülő­telepért vajmi ké­­t kor tavasszal küllemére is szép fiatal asszonyhoz hason­lít, de abban is, hogy most válni készül és hozzá akar menni Kismaroshoz. Szokoly Endre Megyei exportcsomagolók Lágymányoson MIVEL FOGLALKOZIK A PATYOLAT? Az ember azt mondja: fest, mos és tisz­tít,­­ tiszta sor. Önök, akik ezt gondolják, nem tudnak semmit. A Patyolat csomagol is. Nemcsak azt, amit festett, mosott és tisztított, ez nem volna érdekes. Tessék le­­szállni most velem a hatos villamosról, itt állunk a Pe­­tőfi-híd budai hídfőjénél. Jobbra a lágymányosi új la­kótelep mozgalmas szemben egy szerelvény képe, pö­fög a Déliről Kelenföld felé, balra a Soroksári úti kéményei füstölögnek gyárak gond­talanul. A jövendő vásárvá­ros utait, gyepszőnyegeit nyu­godt idegzetű dolgozók pisz­kálják, fésülik, öntözik óra­­bér­ben. Egy kapun át autó­sztráda vezet: ki tudja ho­vá? A kapu mellett kiírva, hogy „belépni tilos”, lépjünk be tehát hősiesen: portás a közelben úgysem látható. Párszáz lépés után. hosszú barakképület. Hol vagyunk? A falon szerény megyei Ruhatisztító tábla: Pest és­gáltató Vállalat. Kedves Szél­ol­vasóm, eszedbe ne jusson itt ruhatisztítást kérni, még ki­mosolyognának az emberek. Itt egészen más munka fo­lyik. Csomagolás. — MIT TETSZENEK CSO­MAGOLNI? — kérdezzük meglehetősen ki tudja milyen bátortalanul, meglepetés érheti még az embert. Krasznai Iván és Marczinka Ottó, kiket termelési irányító­ként kellett köszöntenünk,­­igyekszik kielégíteni a kíván­csiságot.­­ Antik bútorokat, főleg barokk stílben, aztán textil­árut. Főleg frottír törölkö­zőt és fürdőköpenyt Ezen­kívül laboratóriumi és iroda­berendezést, valamint üzleti bútort, töltőtollat és rengeteg könyvet. Ezek a mindennapi cikkek. De akad hanglemez, asztali­díszek, motorkerékpár-alkat­részek és isten tudja mi más. Nyilván a látogatót is becso­magolnák, ha hozna megren­delőlevelet? — Nem volna semmi aka­dálya. A Patyolat becsomagol. Illetve a mindent Ruha­­tisztító. Mert van kérem csomagolóanyagunk bősége­sen, választék szerint. MIBE IS CSOMAGOLNAK ITT? Egy negyedévi csoma­golóanyag-felhasználásuk: 30 ezer doboz, 1500 fenyőfa­rekesz, rengeteg hesszián, azaz zsákszerű szövet, ita-papír, azaz bitumenes csomagoló­anyag, hullámpapír, paraffin­papír, nátron krepp-papír, ka­­lappapír és ki tudja mi más, — ne kívánják, hogy megis­mertessem tolóanyagok önöket a csomó­összes változa­taival. S hova megy a becsoma­golt áru? A barakkba lépünk Gyors női kezek könyveket pakol­nak. Csomagolópapír, gasztószalag, hullámpapír, fa­külső burok, így megy az öl­­­töztetés. A címkén: Man­chester és Lond.m­­int bú­torgarnitúrák öltöznek lécru­hába. Címük: Moszkva, Amszterdam. Aztán Milano, Helsinki, Egyiptom, Hongkong, Afrika, Ázsia. Nagy József, a harmadik termelési irányító öntudato­san mondja. — Ja, kérem, a „Pest me­gyei Ruhatisztító” exportra csomagol... Még Ulánbá­torba is exportálunk .. TEKINTETÜNK a sátor­raktárakra téved s eszünkbe jutnak a mongol jurták. S kérjük, mondanák meg vég­re, miért Ruhatisztító, ha exportcsomagoló. — Tudniillik profiltisztítás volt. Azelőtt a Pest Vegyi- és Kézműipari megyei Válla­lathoz tartoztunk... Nem tudni, kinek a profilja lett tehát tisztább ... Mindegy. A fő a siker. Egyébként az a baj, hogy ez a telephely is végleges. Az al­bérlet, mely egy régi felvo­nulási épületben virágzik, je­lenleg hamarosan lejár. Már méregeti a terepet a vásár­igazgatóság. Az exportcsoma­golá­s az egész Ruhatisztító Vállalat központi irodája, mely itt székel s egy sor tisztítóüzem, csomagolórész­leg és ruhaszalon felett „uralkodik” a megyében, Lágymányosról hamarosan el­költözik. Ki tudja hová? A dolgozók, kik serényen csomagolnak, nem gondolkoz­nak ezen. Talán sikerül a kö­zelben nekik helyet találni. Addig is saját erőből elvé­geznek egy-egy módosítást, korszerűsítést az üzemen. Például kiütik a falat két helyiség közt, hogy az got, vagy az árut gyorsan anya­le­hessen közreadni. RAJTUK KÍVÜL csak a szél alakít az üzemen. Elvisz egy-egy tetőrészletet a kiérde­mesült felvonulási épületről. Ez az üzem exportra csoma­gol. De külsőre nem export­képes. (andrás) FILMANKÉT SZIGETSZENTMIKLÓSON Kedden, május 11-én este hat órai kezdettel mutatják be a szigetszentmiklósi mo­ziban a Húsz óra című magyar filmet. A film levetítése után ankétot rendez a Pest megyei Moziüzemi Vállalat. Az an­­kéton részt vesz Sánta Fe­renc, a film írója és Görbe János, a film egyik fősze­replője is. ÚJKENÉZ Fél kiló ezüstpénz A XVII. század második feléből származó ezüst pénz­érmék kerültek elő egy Újkenéz határában talált agyagedényben. A 299 darab­ból álló gyűjtemény néhány gramm híján fél kiló. Van közöttük a mai ötforintos nagyságú ötdukátos, a két fo­rintoshoz hasonló negyedtal­­léros és néhány obu us. A gyűjtemény a múzeumba került.nyíregyházi

Next