Pest Megyei Hírlap, 1967. március (11. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-24 / 71. szám

4 Egy kés f III. A fordulat magyarázata különös, hogy a termelőszövetkezet ugyanekkor semmilyen veszélyt sem érez, az élet itt a legtermészetesebb mederben folyik; az öregek elmennek, elhúzódnak, s jönnek a fiatalok. Nyitva maradt egy kérdés — bizonyára emlékszik még rá az olvasó —, hogy tudniillik történt-e valami a faluban, amivel a születések számának enyhe emelkedését magyarázhatnánk. Az iskola számításai ugyanis, amint szó volt róla, azt igazolják, hogy az 1969— 70-es tanévig mind csökken a beiratkozó elsősök száma — úgyhogy 69-ben már nem is lesz több csak 9 — ettől kezdve azonban mintha fordulat látszanék: a következő években 15—16 elsős ígérkezik. Eszerint megállapítható — miután visszaszámítottunk hat esztendőt —, hogy 1963—64 lehetett a mélypont, a gyermekáldás kivételesen aszályos időszaka. Történeti áttekintés Egy kis történeti áttekintés talán megvilágítja a helyzetet. Tök sem kivétel, itt is, mint tegtöb faluban, bizonyos kortünetekkel járt a mezőgazdaság átszervezése. Legfeljebb annyi a különbség, hogy az itteni jómódú parasztságtól, amely viszonylagosan többséget képviselt, különösképpen idegen volt a közös gazdálkodás gondolata. Továbbá két dolog is bizalmatlanná tette őket: az tudniillik, hogy az 50-es években túl sokan kerültek fel közülük a kuláklistára, s hogy 1956-ig minden szövetkezeti próbálkozásnak csak a kudarcát látták a faluban. A fiatalság tehát már a kezdeti időkben megindult a faluból, menekült a földtől. Az 1960-as statisztika a következőket mondja erről: A mezőgazdasági foglalkozásúak száma — 730, ipari munkás — 301, építőiparban, kereskedelemben, közlekedési munkakörben, s egyéb foglalkozási ágban dolgozik összesen 294 személy. Ehhez csak annyi magyarázat kívánkozik, hogy a statisztikusok nyilván a családfő foglalkozása szerint sorolták be a gyerekeket az egyes kategóriákba, s az öregeket pedig aszerint, hogy mi volt az eredeti foglalkozásuk. Az adatok összessége ugyanis az akkori lakosság teljes létszámát adja. Nem lehet kétséges azonban, hogy az öregek, s legtöbb gyerek — ez már tapasztalati tény — a mezőgazdasági foglalkozásúak kategóriáját bővíti. Alighanem helyes a következtetés, hogy a munkaképes erőnek több mint fele ekkorra már eljáró munkás. Amikor 1960-ban megalakult a mostani Egyetértés Termelőszövetkezet, a helyzet tipikus: főként a föld mellett maradt idősebbeket fogta össze. Erre utal az alapító tsztagság napjainkig tartó rohamos fogyatkozása. Az alakulás esztendejében volt 253 tag, s köztük már az akkori értelmezés szerint is 50 nyugdíjas. Tovább, az évek sorrendjében: 1961-ben 248-at, 1962-ben 203-at, 1963-ban 188-at, 1964-ben 182-őt, 1965- ben 179, s 1966-ban már csak 165-öt találunk közülük a szövetkezetben. Közben még nyugdíjasok száma is növekedett ám; a kezdeti 50 után 1966-ban 70 nyugdíjast számlált az Egyetértés. Ha tehát most arra vagyunk kíváncsiak, hogy az eredeti tsz-tagság sorából ezidáig hány munkaképes erő maradt, a 165 főnyi létszámból le kell vonni a 70 nyugdíjas számát. A végeredmény: 95. Pontosan ennyi; 95 dolgozó tagja volna most a szövetkezetnek, ha időközben rá nem találnak a megfelelő megoldásra. Rátaláltak. Néhány évi bizonytalankodás, útkeresés után 1963-ban az hozta meg a változást, amit a könyvelőségek nyelvén garantált bérezésnek, amúgy a közhasználatban biztos megélhetésnek neveznek. Ez időtől következésképpen mind több alkalmazott szerződött a szövetkezetbe. Számokban kifejezve: 1960-ban még csak 3 alkalmazottja volt az Egyetértésnek, 1963-ban már 59, 1964-ben 63, 1965-ben 67, és az elmúlt gazdasági évben — 75. Csupa fiatal. A 75 alkalmazott átlagos életkora 36 év, közülük 29-en harmincon aluliak. Az alapító tagok között egy sincs ilyen fiatal, negyvenen aluli is csak 23. Végül vessünk tehát egy pillantást a születési statisztikára, hogy mikor indult el felfelé a grafikon vonala 1963— 64-ben. Éppen amióta a szövetkezet fiatalodik... A vonzóerő Miért ne mondhatnánk el ezek után, hogy a szövetkezet menti meg a falut az elnéptelenedéstől, amennyiben továbbra is kellő vonzóerőt sugároz a fiatalság felé? Ezzel pedig nincs baj, az Egyetértés Termelőszövetkezet eredményeiből csak további biztatások olvashatók ki. Elég csupán néhány adat a most elvégzett zárszámadásból: Az alakulás esztendejének végén — tehát 1960 zárultával — még mindössze 3376 forint volt az egy tagra eső jövedelem átlaga. Pontosan annyi, mint amit most a készpénzes kereseten felül a részes művelés után, a különböző természetbeli juttatások révén, s a földjáradékból kapnak a tagok. 1966 átlagában az egy főre jutó kereset — 18 652 forint. A tsz-tagok napszáma — amint kiszámították 94 forint 70 fillér volt, az alkalmazottaké pedig kereken 100 forint. Még szebb azonban a kép, ha egyes személyek jövedelmének alakulását vizsgáljuk. Móricz Lajos növénytermesztő — ne legyen a kiválasztott tag állattenyésztő, akiknek általában mindenütt magasabb a jövedelmük — 1963-ban 22 928 forintot keresett, az elmúlt esztendőben pedig 38 762 forintot. És nézzük meg egy alkalmazott jövedelmének alakulását: Herman Ferenc traktoros, aki 1963-ban 24 500 forint fizetést vett fel, az elmúlt esztendőben több mint 40 ezer forintot keresett. Melyik eljáró munkás tud ilyen jövedelmet felmutatni? Még tovább; melyik tud annyit megtakarítani, mint ezek a helyi szövetkezeti dolgozók, akiknek sem az állandó utazgatás, sem a kosztolás nem jelent különkiadást? Az elvesztett határ Más baj van azonban. Ennek a szövetkezetnek nincs több földje, mindössze 2589 katasztrális hold. Ebből évente kiosztanak 576 holdat, ami egy kicsit sok is, ha azt vesszük, hogy a tagok, nyugdíjasok, alkalmazottak, bedolgozó családtagok összesen nincsenek 35ü-en, de hát a bőven mért háztáji a jövedelmet gyarapítja, s ebből következően úgy tűnik a munkakedvet is fokozza, tehát szabály ide, szabály oda , jobb, ha szemet hunyunk. Elég az hozzá, hogy végül marad 1258 hold közös szántójuk, 237 hold gyümölcsösük, s 40 hold szőlő, a többi rét, legelő, erdő, nádas. Már eddig is bőven elegendő a munkaerejük a műveléshez. Közbevetőleg, hogy hová lett a földjük, amikor a felszabadulás előtt még több mint négyezer holdon gazdálkodott a község__ A falu területe közigazgatásilag még ma is több mint négyezer Csakhogy a földosztáskor hold, itt alaposan pácsnyelet elvetették a kalaA középparasztok is fogtak maguknak a száz holdnál nagyobb birtokokból, sőt olyan szegényparaszt akadt, aki annyi földet szeriszett, hogy később kulák lett belőle. A művelésbe pedig legtöbben belebuktak, majd jött az 50-es évek ismert agrárpolitikája,, ami ugyancsak közrejátszott, úgyhogy végül is a nagydarab földeket elhagyták, s állami tulajdonba mentek át. Ezeket a földeket azóta is inkább a környező községekből való munkaerővel művelik a gazdaságok. Mindebből ma már csak annyi az érdekes, hogy azok a földterületek, amelyek kimondottan a község lakosságának megélhetését hivatottak biztosítani, az elmúlt időkhöz képest összeszűkültek, s a jövőben sem lesznek növelhetők. Márpedig a lakosságnak itt kell munkát biztosítani helyben. Nincs semmi okunk ugyanis a gyermekáldás nagyobb bőségének díját anyagiassággal, növekvő kultúrigényekkel, vagy a törvény szférának megszüntetésével magyarázni mindaddig, amíg mintegy 100 fiatal nap mint nap eljár dolgozni a faluból, s valójában nem telepedett le sehol. Dékiss János (Folytatjuk) Torta, pohár, fakanál Harmincegy talpig fehérbe öltözött fiú, lány. Egy csoport fekete csokornyakkendőkkel felszerelve az asztalok körül foglalatoskodik. A tündöklő tiszta evőeszközöket, metszett poharakat, tányérokat és virágokat rendezik, irigylésre méltó ízléssel. Odabenn a konyhán szakács forgatják a fakanalat, nebulók keverik a rántást, készítik a borsótót Szomszédságukban a jellegzetes tornyos kuktasapka alatt kipirosodott arccal verik a habot a cukrászjelöltek. Készül a torta. Az Utasellátó a Keleti pályaudvar nagytermében rendezte meg a harmadéves vendéglátóipari tanulók vetélkedőjét. A bukás itt bizonyára gyomorrontást jelent, de legalább is odakozmált rántást. Erre azonban nem került sor. Ellenkezőleg, az első helyezettek kézhez a segéd. ^rSSSSSSSSSSSSSSSSSSsSSSSssSSSAWSSSSsSSSsS^ A pártfogolt ^ levelet. Rövidesen bemutatják filmszínházaink A pártfogolt című mai témájú jugoszláv filmet, amely egy gátlástalan törtető életét kíséri végig. A film címszereplője: Ljubisa Samardzic. fúrjon Öntödei tanulók országos versenye Vácott Budapesti, székesfehérvári, győri, esztergomi, salgótarjáni és diósgyőri szakiskolák legjobb öntödei tanulói álltak rajthoz szerdán Vácott, hogy megmérkőzzenek a „Szakma legjobb tanulója” verseny keretében. Az írásbeli feladatból és szakmai gyakorlatból álló kétnapos versenyt a szakminisztérium, a szakszervezet és a vállalati bíráló bizottság értékelte. Első helyre került Kamuki Lajos III. éves, aki két évig a váci öntőipariskola tanulója volt; jelenleg az Esztergomi Szerszámgépgyárban tölti utolsó tanulóévét. Ő piros szakmunkásbizonyítványt és kéthetes külföldi jutalomüditést kap. Oktatója, Hidasi László 1000 forint pénzjutalomban részesült. 1967. MÁRCIUS 24., PÉNTEK KÖNYVESPOLC Robert A. Sulermeister: Ember és termelékenység A termelékenység alapvető fokmérője valamely ország ipari fedettségének, a termelékenység növelésének döntő feltétele pedig maga az ber. Az amerikai szerző em— aki neves szociológus hazájában — ember és termelékenység viszonyának, összefüggéseinek, pozitív és negatív ráhatásainak vizsgálatával modern korunk egyik leginkább összetett kérdését vette bonckés alá. A könyv fedelének belső oldalán közölt diagram — a maga sok részre oszló mezőjével ■— jól érzékelteti, mi minden befolyásolja egy-egy ember munkavégzését és munkájának termelékenységét: a szerző sorra veszi e tényezőket, sőt, a könyv második részében könyvek tucatjaiból, gyakorlati szociológiai felmérések alapján készült tanulmányokból közöl fejezetnyi, bizonyító erejű részleteket. Annak ellenére, hogy Sutermeister vizsgálatai, illetve forrásai minden esetben kapitalista típusú vállalkozásokra terjednek ki — pontosabban szólva, ezek munkavállalóira —, rendkívül sok és hasznos tapasztalat szűrhető le számunkra is megállapításaiból, okfejtéséből. Különösen lényegesnek ítéljük azokat a részeket, ahol a nem fizikai munkát végzők tevékenységének termelékenységével, illetve annak fokozásával foglalkozik. Hasznos tett volt a kiadó részéről megjelentetni könyvet. (Közgazdasági és Joi Könyvkiadó.) (m. o.) SÁGI ÁGNES: Itt !Már két óra, és csak itt tartunk — mérgelődött magában Mária. — Egyétek már azt a levest — szólt a gyerekekre kicsit indulatosabban, mint ahogy akarta. — Még vasárnap is bántotok? — feleselt Karcsi, a kisebb, de azért gyorsabban emel Segette a kanalat. János nem zavartatta magát, tovább piszi mögött. Titokban, mintha ezt egyáltalán lehetett volna titokban, oldalra pillantgatott, § úgy olvasta, mit ír az újság a Ferencváros ^ ^ játékáról. — Az lesz a legjobb, ha János gyorsan le szedi az asztalt ebéd után, én pedig sietek Sokan elvégezték már ezeket a mosogatással, mert ötre jönnek a lányok, a számításokat a községben. § A lányok minden vasárnap ötre jöttek, nem kell azt hinni, hogy nem. Egyébként a koruktól lehettek volna akár a nagymamák is. Juci férjhez sem ment, Bori ^ pedig nem szült, mert amikor hozzáment Zoltánhoz, már nem illett a korához. Azután elváltak. Zoltán külföldre szökött, Bori pedig itthon maradt. Nem hagyta itt az anyját, el sem tudta volna képzelni „anyus” nélkül az életet, így éltek aztán tovább hármasban, Juci, Bori és anyus. Akkoriban Mária minden vasárnap meglátogatta őket, ^ egyetlen ünnepet sem mulasztott volna el. ^ Amióta azonban meghalt az édesanyjuk, Mária összeroppant, a lábát sem teszi ki ott§ Showról. Juci és Bori jön át Máriához. Előtte való ^ nap, de sokszor még aznap is telefonálnak: ^ jöjjenek-e valóban, nincs-e Máriának más ^ terve. Máriának nincs, mindig a testvéreit 8 ^ várja. Most is. S Már fél három és nem lehet asztalt bontani. Mikorra lesz kész a mosogatással? ^ Uram isten, még át kell öltözni, szellőztetni, ezek az soha Ott ^ uram ísisn, meg az ksit ónozni, © zenozi ^ kicsit rendbehozni a szobát, mert ezek ^ átok kölykök mindent felfordítanak. Itt nem lehet olyan rend, mint Juciéknál. & még a szőnyeg rojtjai is haptákban állnak. Virsl_1_ _ __ __1:1_1-1. 8 Ebben az elszalajtott házban pedig a « 8 rok sem találják tisztességes helyüket. - • . - _ ... * búto- Persze, így van ez, ahol a szülők mindent megengednek — szidta Mária fiát és menyét. v *■assan asztalt bonthattak. Mária rohant a konyhába, hiába marasztalta a menye, majd ő elvégez, hajthatatlan maradt. A menye mérges is volt: Mamán nem lehet segíteni, mindig . — Mamán nem lehet segíteni, mindig csak az jó, amit egyedül csinál. Majd összeesik, mégsem dűl le egy kicsit sem nyuagodni. — Áh, hol van nekem arra időm — intette le Mária a menyét. Mintha kis epe is öm^ lett volna a sóba, de a menye lenyelte, mi̋ nek bántsa a mamát, nem rossz asszony az, 8 ^ csak szereti sajnáltatni magát. Még nem mutatott az óra ötöt, amikor a lányok becsöngettek. Úgy üdvözölte egymást a három testvér, mintha esztendők óta nem is találkoztak volna. — Jaj, még kész sem vagyok — szabadko 8 8zott Mária. — Mondtam Jucinak, hogy ne siessünk úgy, mert nem leszel kész, de beszélhetsz annak, ^ $ akár a falnak. — Mondtad, mondtad, de hiába akartam ^ kicsit lefeküdni ebéd után, nem engedtél. Olvasni sem hagyott, úgy sürgetett — panaszko ^dott a testvér. Közben kirakták a hozott csokoládét, az ^ éppen véletlenül ebédtől megmaradt sütő^ ^ ményt, kis kompótot. — Minek hoztok annyi mindent, hányszor mondtam már, hogy ne költsetek — piron S gátta őket Mária. De, amíg ő beszélt, a két haszontalan fiú bekebelezte a csokoládét, is. ^ ^ merve úgyis a vita kimenetelét. — Mi újság nálatok? — kérdezte Juci. $ — Mi lenne! Majd összeesem a fáradtság^ tól. Ebben a házban sosincs pihenő. Tegnap ^ is, amikor János megjött, alig adtam oda az ebédet, már újra melegíthettem az ételt. Ak 8kor jött Karcsi. Sosincs ennek vége. Amíg ^ össze nem esem, addig csinálom ... — egy ^ szóval sem említette, hogy szíves-örömest segítenének a gyerekek, ha engedné. L* ura vasárnap — Hányszor figyelmeztettünk, hogy vigyázz magadra, de neked minden fontosabb, mint az egészséged — szidta Bori. — Nekem sem könnyű. Bori semmit nem segít Egyedül pucoltam tegnap is az ablakot, mostam, de még a mosogatást is rámhagyta — duzzogott Juci. — összebeszélsz minden tücsköt-bogarat. Többet dolgoztam, mint te. Az igaz, hogy eszemben sincs a háztartásban elmerülni. Nem élem le négy fal közt az életem, meg különösen nem tűröm, hogy dirigálj.Azt — Dirigálj, dirigálj, meg a négy fal, csak ezt tudja hajtogatni. Ha én nem végeznék el helyetted, hogyan járnál szórakozni? Mária fia és menye hirtelen összenézett: megint a szokásos cirkusz. Mária észrevette a feszültséget és itt látta az idejét, hogy megbontsa a társaságot — indult uzsonnát készíteni. — Majd mi segítünk — ajánlkoztak azonnal a lányok és indultak a konyhába. Lélegzetnyi szünet állt be, mert a konyhából csak szűrve érkezett a zaj. A bentmaradtak, bekapcsolták a tévét. Mire megterítettek a testvérek, behordták a temérdek ennivalót — nagy méltatlankodás közben a felesleges kiadás miatt —, éppen sötétedett. zsonna közben kis pihenő következett. Most már nem egymáson köszörülték a nyelvüket, hanem egyetértésben szidták Magdát és Ilonkát, akik csak a puccért élnek, semmivel nincs gondjuk, csak a jó jutott a mázlistáknak. Bezzeg Hankának mindenért meg kell szenvednie — szegénynek. — Dehogy kell, — csattant magasan Bori hangja. Már miért kellene? Azért, mert folyton sír, te meg olyan buta vagy, hogy hiszel neki? — Buta vagy te, mindig így beszél — fordult Juci segélyt kérően Máriához, aki újra csitítani kezdte őket. — Ne vitatkozzatok már mindig! — pirított rájuk Mária. — Ö vitatkozik — duzzogott Bori. — Olyan mimóza, hogy nem lehet hozzászólni. — Mimóza? Ne viccelj. A tévéből hangfoszlányok hallatszottak csak. A fiatal pár lopva odafigyelt. Hiába. Egy szót sem lehetett érteni. Az asszonyka odasúgta a férjének: — Gyere, menjünk sétálni. A férfi ijedten nézett anyjára, nem hallja-e meg az árulást. Anyja látta, hogy lelepleződtek,szúrás pillantásából . Majd később, édes. Nem hagyhatjuk itt őket. Azután kártyáztak. Lekötötte őket, hogy ki nyer, ki dobja el magát, kié lesz a parti tíz fillérje. Nagyokat nevettek. Mária a végén már nem figyelt, kifáradt. Bori és Juci újra hajbakaptak, akár a gyerekek. Máriának eszébe jutott, még rendbe kell hoznia az unokák köpenyét. Amikor a két lány menni készült, nem marasztalta őket. Becsomagolt nekik süteményt, kis gyümölcsöt, legyen egész héten valami jó falatjuk. A két testvér szedelőzködött, de mindenki tudta, legalább tíz perc, amíg beteszik maguk mögött az ajtót. Addig az előszobában, állva adják Máriának a tanácsokat, mit ne legyen egész héten, vigyázzon, ne izgassa magát hiábavalóan, nem érdemes. Ahogy becsukódott a vendégek mögött az ajtó, Mária sírni kezdett, miért marják mindig egymást a lányok, hiszen nincs senkijük és egy lépést sem tesznek egymás nélkül. Akkor miért mérgezik meg minden pillanatukat. A gyerekek vigasztalják Máriát, de közben ki is fakadnak: . — Mondd, mama, miért kell minden vasárnap neked ez a cirkusz? Nem lehetne... — de elharapták a szót, nem mondhatták ki, hogy egész heti munka után jó lenne néha magukban maradni. Elhallgattak, Mária úgysem értené. Hogy is érthetné, amikor alig várja a vasárnapot. Most is nézi az órát. Végre eltelt harminc perc, biztos otthon vannak már a lányok. Mária a telefonhoz lép, tárcsáz, baj . Halló, otthon vagytok? Nem volt semmi az úton? Jaj, elfelejtettem mondani, hogy... tíz perc múlva befejezik a beszélgetést. Mindannyian nyugodtak. Megbeszélték, hogy legközelebb vasárnap találkoznak. T Igen, vasárnap. Pontosan ötkor.