Pest Megyei Hírlap, 1967. augusztus (11. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-13 / 190. szám
II "TJ&rlap 1967. AUGUSZTUS 13., VASÁRNAP „Kis pénz — kis toes’* „Pénzből él a dolgozó” (XX. századi közmondások) Az egykori aranylábú fiú csodálatos góljai lassan feledésbe mennek, de a fentebb idézett „bölcsessége” ma már közmondássá vált. Annak idején pedig azért lett oly gyorsan híressé, mert ha kissé kültelki módon is, de kimondta az anyagi ösztönzés fontosságát. Ez időben még több oklevelet osztottak, mint prémiumot, s a korabeli faliújságok tanúsága szerint Kovács szaki elsősorban nem a pénzért dolgozott, hanem mert ezzel is csapást mért ez imperialisták fejére. Akárhogy nézzük, akkor a pénznek korántsem volt olyan jelentősége, mint manapság. Nem feladatom ezúttal közgazdasági, vagy szociográfiai igazságok felkutatása — annál is inkább, mert a kérdés felderíti ezt és a szakemberek számára teljesen világos— mindenesetre annyit el kell mondanom, hogy a pénz szerepének növekedése szükségszerű és nem az emberek anyagiassá válásának következménye. Emlékezzünk csak az ötvenes évek áruválasztékára . . . Lódén kabát, típusruha és az úgynevezett tartós fogyasztási cikkek: a rádió és a villanyvasaló. Később a fejlődő szocialista ipar piacra dobja azokat az árucikkeket, amelyekről addig csak hallottunk: a mosógépet, a tévét, a hűtőszekrényt, s divatos ruhákkal telnek meg a kirakatok. Magánosok is vásárolhatnak gépkocsit, hétvégi üdülőhelyeken telkeket parcelláznak, az OTP megindítja az öröklakás-akciót és folytathatnánk az élet által kínált ezer csábító ajánlatot, amelyek ellenértékéül nehéz ezreseket kell kifizetnünk. Új folyamat kezdődik. Emlékszünk még az ötvenes évek Budapestjére: szinte minden sarkon egy-egy éjszakai szórakozóhely. Mindegyik tele van, az emberek szórják a pénzt Egy-egy szombat vagy fizetésnap felér egy kisebb karnevállal. Aztán elnéptelenednek, majd be is csuknak ezek a „búfelejtők”, éppen annak arányában, ahogy a nappali kirakatok szépülnek, gazdagodnak. Egyre többet beszélünk a pénzről és egyre inkább úgy érezzük, hogy kevés a pénzünk. Pedig nem a pénzünk lett kevesebb. Igényeink nőttek — és ez így a helyes. Az akkori sláger, mint a gazdagság és boldogság szimbólumáról dalol egy motorkerékpárról: „Van egy kis Csepelem, részletre fizetem .. ) És ma: . „Egy kicsi sportkocsit úgy akarok.. .* A Csepel motor ára akkoriban ötezer forint körül volt, egy kicsi sportkocsi ma hetven— nyolcvanezer. Íme: hetvenötezer kemény forint a különbség a kért boldogságideál között. Hol van ez a hetvenötezer forint? Karinthy Frigyes a pénz szó eredetét imigyen vezette le: Pénz—pénz—nem—nincs ... " Van-e pénz? És hol van, ha van? A pénz fellegvára az OTP. A megyei igazgatóság irodája olyan, mint egy szentély. Az emberek suttogva beszélnek, diszkréten zizegnek a piros százasok, bárhová nézek, mindenütt ez a furcsa szertartás. Figyeljék meg az emberek arcát, amikor pénzt számolnak. Többségük arcáról leplezetlenül leolvasható az áhítat, öröm, kapzsiság, alázat vagy sóvárgás. Van, aki gyakorlott mozdulatokkal perdíti át ujjai között, van, aki egyenként nyálazza át, hogy aztán elsüllyessze táskája vagy zsebe mélyére a bankókat. Viszik és hozzák a pénzt, mely realizálja álmaikat: a gépkocsiba családi házat, a külföldi utazást Jellemző, hogy egy-egy telek parcellázásánál az üdülőhelyeken a jelentkezők száma tízszerese a telkek számának. — Van tehát pénz? Pogány Miklós, az OTP megyei igazgatója szerint van. Számokkal bizonyít: 1955. decemberében 14 millió forintot helyeztek el takarékban. 1967. júniusában a betétállomány 986 millió. Ez azt jelenti, hogy megyénk minden lakosára — beleértve a csecsemőket is — több, mint ezer forint takarékbetét jut. Ugyanakkor, 1955. decemberében 59 millióval, ez év júniusáig 753 millióval segítette az OTP a magánházépítkezéseket. 98 millió forint áruhitelt és 25 millió személyi hitelt adott. Forog a pénz és természetesen forog az ügyfél is. A kölcsönzés módja ma még kissé bonyolult, indokolatlanul nagynak tetszik a bürokrácia. Egy jellemző eset: X. több évtizede boldog élettársi kapcsolatban élt egy asszonnyal. A kapcsolat következménye öt gyerek. X. elhatározta, hogy családi házat épít. Felkereste az OTP-t ahol közölték vele, hogy az élettársi kapcsolat miatt mennyi plusz igazolásra lesz szükség. X. kóválygó fejjel indult el a papírok beszerzésére, majd egy hét múlva újra jelentkezett: — Elvettem feleségül a Rozit... Húsz év után... — mondta kissé szomorkásan, majd hozzátette: — Ez mégis csak egyszerűbb ... A váci OTP-fiók vezetője szerint is van az embereknek pénzük. Elmesélte, hogy ez év február elsején, amikor feloldották a gépkocsi előjegyzéseket és bárki befizethetett autóra, a váci fiókba egy délelőtt 3 millió forintot hoztak be. Voltak olyanok, akik már reggel négykor sorbaálltak, hogy minél előbb sorra kerüljenek. Az OTP-ben van pénz... — Nézze elvtárs, én megmondom magának őszintén, nekem nem tetszik az a nagy pénz"«jsza! Mindenütt csak a pénz, pénz, pénz. Lassan ez válik az egyetlen céllá. Ezelőtt tizenöt évvel kinek adtak lakást? Aki rászorult, mert rossz körülmények között lakott, vagy sok gyereke volt, vagy az üzemben kiválóan dolgozott. Ma ki kap? Aki a legtöbbet ígér az OTP-ben. Mert ne feledje: az OTP-ben nem kádereznek! És ez nem vezet jóra! — Miért? — Mert aki dolgozik, nem ér rá pénzt keresni! Partnerem megállapítása korántsem eredeti, de mivel a monda is már közhely, érdemes utána nézni. Dancs József Vácról jár a fővárosba dolgozni. Foglalkozása idomszerész. Tizenkét esztendeje dolgozik jelenlegi munkahelyén. Fizetése 2200 forint körül van. Felesége felesben művel egy kis földet. Málnát és kukoricát termelnek rajta. A férj esténként és hét végén segít a megművelésben. • — Ha havi átlagot számolok, kijön a négyezer forint. Ezenkívül mindig csöppen valami — mondja. — Mi az, ami még pluszt jelent? — Ez nem szabályos ... De hát egy kis fusi... Na, nem a gyárban. Ez nem érné meg. Az ember azt a helyet, ahol tizenkét évet lehúzott tiszteli annyira, hogy nagyon vigyáz rá. Értek a motorhoz, autóhoz. Időnként megjavítok valamit. A környéken úgy ismernek, hogy ezermester vagyok. Zár, vízvezeték, miegyéb, nekem nem probléma. Na, meg aztán meghízlaltunk egy-egy disznót, megvan a családnak a télirevaló. Ez is nagy dolog... — Ezek szerint jól élnek! — Nem... Házat építettem. Ez tíz évet jelentett. Voltam a házban. Szép, háromszobás ház, tökéletesen bebútorozva, gépesítve ... — Nehogy azt higgye, hogy könnyű volt. Néha a szívem szakadt, de akárhogy sírt a gyerek, nem vettem neki csokoládét. Én a legtikkasztóbb hőségben sem engedtem meg magamnak egy pohár sört... — És most? — Most lazítunk... A nyáron elmentünk Csehszlovákiába, már tellett a lánynak egy kis biciklire is... de új korszak jön! Elhatároztam, hogy három év múlva lesz egy kocsim! — Megéri a spórolás és a sok munka? — Jobb lenne nyerni, vagy valami gazdag amerikai nagybácsitól örökölni... De hát ez nem megy... Csak a munkával és a nadrágszíjhúzással. Ezt mondja Dancs József, de nem mindenki vélekedik így. Az ember bemegy egy lottózóba. Nem kell éles szem ahhoz, hogy a jámbor, mértékletes játékosok közül kiválassza a játék megszállottjait A lottóiroda vezetője meséli: — Látja, ott, azt a férfit? Heti száz szelvénnyel játszik. Már szinte őrült. Az a mániája, hogy van egy olyan szisztémája, amivel biztos az ötös. Nyolcezer forint értékű szelvény kellene hozzá. Ezt a nyolcezer forintot akarja megnyerni. Nagyobb összeget még soha nem nyert. Már én beszélem le a játékról, mert mesélik, hogy éhezik a családja. Az ilyen a sikkasztástól sem riad vissza... A múltkor bemutattam neki egy matematika tanárt, aki számokkal bizonyította, hogy a biztos öttalálatoshoz több millió szelvény kellene. Nem lehetett meggyőzni. Olyan, mint az alkoholista: révetegen bújja számoszlopokkal teleírt papírjait. Ha ennek egyszer lesz nyolcezer forintja, gondolkozás nélkül idehozza ... Sajnálom szegényt, — ön lottózik? . — Heti egy szelvénnyel. — Nyert már? Lemondó legyintés a válasz. Egy gyors kérdés az egyik lottózóhoz: — Gondolja, hogy egy ötös megoldaná minden problémáját? — Naná ... Nekem mondhatják, hogy pénz nem boldogít. Adjanak egymilliót, majd a én megmutatom. Mondjon egy számot: — 25. — Kösz! Ha nyerek, nagyot iszunk! — Vondja és behúzza az ikszet a huszonötösre. Ezóta én is izgatottan várom a pénteket, a nagy nyeremények és a szertefoszlott álmok napját... Évekkel ezelőtt az újságok sokat írtak róla. Rekordnyereményt vitt haza. Annak idején én is meglátogattam, most csak érdeklődtem utána. Mindenütt sajnálkozó válaszokat kaptam. Az egykor irigyelt ember, akihez zsákszámra hozta a posta a kölcsönt kérő lveleket, ma ott tart, mint azelőtt. Családját elhagyta és magához vett egy másik nőt. Mesélik, hogy az csak addig volt hűséges hozzá, amíg a pénz tartott. Akkor a vásárolt házat a nő nevére íratta, most alig tűrik meg a házban. Otthagyta munkahelyét, kocsit vásárolt, valami szőlővásárlásba keveredett, melyről kiderült, hogy értéktelen, és különben sem értett hozzá... Elúszott a pénz. . A történet megható csattanója: állítólag a régi feleség hazahívja. Akkor — mivel a nyereség közös szerzeménynek számított — a pénz felét az elhagyott asszonynak adta. Az asszony most ezzel a pénzzel próbálja visszacsalogatni. Czeller István egész nap hatalmas pénztornyok mögött ül. Bankpénztáros a váci OTP-nél. — Nekem a pénz munkaeszköz... Teljesen hideg vagyok iránta. — Soha nem érzett csábítást? — Nem ... — Hiánya volt már? — Igen... Ez a mi selejtünk. Tudtam, hogy hol fizettem el magam egy ezressel, de az illető tagadta. — Mennyi pénz megy át egy nap a kezén? — Fél millió! — Mennyi idő alatt lehet annyi pénzt megszámolni? — Egy bundát 10 perc alatt .. — majd magyarázólag hozzáteszi: — Egy bund, az száz darab százas. — Mennyi a fizetése? — 2300 forint. — Ez iránt is részvétlen? — Az más ... Az az enyém.. . Ezt azért másképp számolja az ember... Vannak persze a pénznek megszállottjai. Az OTP-sek tudnak olyanokról, akik nyomorognak, de boldoggá teszi őket az a tudat, hogy hízik a takarékbetétjük. Ez adja biztonságérzetüket. Az előbb idézett bankpénztáros tette a következő meghökkentő kijelentést is: — Ha nem tudná, a pénznek van szaga... Aztán kiderült, hogy többször kerül be szalmazsákban tárolt pincében rejtegetett dohos pénz, és van kölniillatú pénz, mely még hosszú ideig viseli tulajdonosa jellegzetes illatát. De hát a pénzt nem szagolni szokták, hanem számolni. A dohos, nedves pénzt nehezebb számolni, mert tapad. A pénztáros alig várja, hogy szabaduljon tőle... — Szereti a pénzt? — Ki nem szereti? Az embernek egy élete van, azt élje le kényelmesen és boldogan —, fejti ki nézetét Farkas Pál, a Ceglédi Húsipari Vállalat volt gépésze. Az idézett életelv egyébként a megyei ügyészség egyik szobájában hangzott el, ahová a nyilatkozót bilincsben kísérték fel. Farkas Pál és társai ügye még a vizsgálat stádiumában van. Egy nagyobb bűnszövetkezet tagja volt ez az értelmes és nagyratörő fiatalember, aki most is azt kérelmezi az ügyésztől, hogy tegyék lehetővé számára a technikumi érettségi letételét. — Mennyi volt a fizetése? — 2100 forint — Nős? — Nem ... Apámmal élek. — Mennyit adott haza? — Nem volt rá szükség. Farkas Pál éjjelenként a húsipari vállalat raktárából félmázsás tételekben lopta a gyulai kolbászt, a húst és a szalonnát. Zsákban kidobta a kerítésen, ahonnan bűntársai elszállították és értékesítették. Egy-egy szállítmányból 3—400 forintot kapott. A mennyiség egyelőre még kiderítetlen. Farkas szerint ő mindössze 10—15 ezer forintot kapott. .— Mi vitte bűnbe? Válasza érdekes, még akkor is ha mellébeszélés. — Mindenki ezt csinálta... Meg aztán a gyárban sem tettek ellene semmit. A kerítés alacsony, le is van dűlve, de nem csináltatták meg... — Mire kellett a pénz? — Szórakozásra. Azt vallom, hogy Inkább iszom egy üveg sört jó helyen, mint tizet egy kocsmában. A kecskeméti Aranyhomokba jártak át szórakozni, bár bűntársa, Mester László azt mondja, hogy azért a ceglédi kocsmákat sem vetették meg. egy-egy százasMinden műszak után elúszott — Gyűjtött is? — Harmincötezrem van a takarékban. Egy Fiatra alkudtam. — Mennyiért? — ötven ... — És a többi? — Az apám is adott volna, meg van egy Pannóniám... — Mire kellett volna a kocsi? — Szórakozásra... Mégis más, ha az ember a saját kocsiján megy. — Megérte? — Nem... De tetszik tudni, mindig a kicsik buknak le. Akik nagyban csinálják, vígan futnak... A „kicsik” már eddig felderítetten közel kétszázezer forinttal károsították a társadalmi tulajdont. — Azt szeretném kérni az úrtól — mondja, miközben a bilincset csatolják a kezére —, tessék elintézni, hogy csak büntetést kapjak és ne foglaljak felfüggesztett le <i takarékbetét-könyvemet. Az a pénz nem bűncselekményből ered .. Ezt igazolni tudom Amit ebből a dologból szereztem, az el is ment... Marad; ruhára, szórakozásra, utazásra, egyebekre 1270 forint. Józsáné mindig pontos kimutatást vezet a költségvetésről. — Nagyon szegényesen élünk. Eszünkbe sem juthat, hogy valami nagyobb célt tűzzünk magunk elé. Sokba kerül a két gyerek, szakad róluk a ruha. Először a tévét vettük részletre, legalább legyen valami szórakozásunk. Most vettük a hűtőszekrényt. Még egy évig kell fizetni. Még az a szerencsém, hogy az én Lacim nem iszik. Itt van a szomszédunk. Szabályosan éheznek, mert az a gazember minden héten berúg... — Boldogtalan? — Nem... Amikor gyerek voltam, álmodni sem mertünk ennyiről. Laciék is nagyon szegények voltak ... A mi gyerekeink meg talán nálunk is jobban élnek majd. — Maga szerint tehát nem a pénz a boldogság kulcsa? — Hát, nem volna baj, ha lenne... tudja, láttam én sok gazdag embert is boldogtalannak. — Nem fél a holnaptól? — Nem ... Ennyi mindig meglesz... Talán több is. Állítólag jövőre emelik a Laci órabérét. — Valami, mellékes kereset? — Az mi? — Hát egyéb kereset, másodállás? — Nincs... A fiúnk tizennégy éves, ő akart elmenni dolgozni a nyárra. De az apja nem engedte. Vézna gyerek, jövőre gimnáziumba megy, addig élvezze az életet, amíg fiatal... Egy időben divatos téveszme volt, hogy a „kispolgárosodás” veszélyét látták az emberek takarékoskodás kedvében, befelé fordulást a fejlődő lakáskultúrában, kapitalista tendenciákat a pénz szerepének megnövekedésében. Természetes, hogy vannak sokan, akiknél a pénz nem eszköz, hanem cél. Vannak, akik a pénz megszerzési módjául, nem a munkát kívánják választani. A becsületes többség azonban munkával szerzi meg azt a pénzt, mellyel életét a lehetőségekhez mérten, a saját vágyainak megfelelően, széppé és tartalmassá teszi. Van, aki kocsit vesz, mások házat építenek, sokan egyszerűen csak jól élnek, jól táplálkoznak, vagy utaznak. Józsáné mondta: — Az embernek tudnia kell, hogy mit engedhet meg magának. Én is boldogtalan lennék, ha azon sírnék, hogy nekünk, azt hiszem soha nem lesz autónk... Valóban, az emberi boldogság tartalma az igények és lehetőségek öszehangolása, ahol a pénzszerzés nem az élet céljává válik, hanem eszközzé. Lejárt a frázisok ideje: senki nem tagadja, hogy minden munka, az egész társadalom erőfeszítése azt célozza, hogy az embereknek több pénzük lehessen. Hatalmas energia rejlik abban, hogy az emberek igyekeznek nagyobb jólétet biztosítani családjuknak, természetesen, ha ezt becsületes munkával kívánják elérni. A pénzösztönözés az ösztönzés újabb pénzt terem. Kár folytatni a fejtegetést, tudott dolgok ezek. Az emberek jelentős része már arra is rájött, hogy az élet igazi tartalma mégsem a pénzszerzés. Szinte félve állítom ide tanúnak a Nehéz emberek munkás újítóját, aki saját pénzét ölte bele ötletének megvalósításába és igaz megnyugiást csak az adott neki, mikor ügyét győzelemre vitte. A csőkutas öntözés, a görgős eke igaz szimbóluma a társadalom okos igyekezetének. És az is természetes, hogy a Heller—Forgóhűtőtorony szellemi atyjai végül is egy lottónyereménnyel felérő pénzt kapnak. Megérdemlik. És mennyivel nagyobb az ő örömük és mennyivel nagyobb a népgazdaság haszna! Legendák keringenek már gazdag tsz-parasztokról, akik Volgát vásárolnak, ügyes újítókról, akik nagy összegeket keresnek. Példájuk mindenképpen hasznos ösztönző. Az ő példájuk követése eredményezheti talán a fent idézett mondás új, korszerű, modern változatát: Nagy pénz, nagy foci..., ha talán még így helyesebb: nagy foci — nagy pénz. Mert azért ne legyünk farizeusok, a pénz mégiscsak boldogít. Persze, nem minden pénz Remélem, hogy ez kiderült ebből a riportból... Ősz Ferenc riportjá ból:Részlet a váci Józsa család költségvetése Laci fizetése: 1900forint Én fizetésem: 1200forint Családi pótlék: 300forint összesen: 3400forint Lakbér, villany: 300forint Napközi: 300forint Üzemi konyha: 240forint Otthoni koszt: 1000forint Hűtőgép részlet: 290forint