Pest Megyei Hírlap, 1967. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-15 / 218. szám

Kína repülőgépek bevetésével fenyegetőzik Elsötétítés Gangtokban, Sikkim fővárosában Kínai csapatok immár ne­gyedik egymást követő napon ágyúzták­­ csütörtökön a velük szembenálló indiai egységeket a Sikkim—Tibet határ men­tén. Az újabb harcokat Szingh indiai hadügyminisz­ter jelentette be nem sokkal azelőtt, hogy elindult Moszk­­vába. Szingh hangoztatta, hogy or­­­­szága folytatja az erőfeszíté­­­­seket a béke helyreállítására.­­ „Szerencsétlennek” nevezte a­­ kínai rádió által sugárzott ha­­­­dijelentést, amely szerinte el­­ő­ferdítette a tényeket. Az indiai hírügynökség jelentése szerint a kínai egységek a sikkimi kínai határon, a Jalep-hágó térségében hangosbeszé­lőkön figyelmeztették In­diát, hogy ha a csütörtöki napon az indiai csapatok nem hagynak fel a tüze­léssel, légierőt vetnek be. A Press Trust Of India hír­­ügynökség szerint Gangtok­ban, Sikkim fővárosában elsö­tétítést rendeltek el. Sikkim uralkodója Paláén Thondup Nangual kijelentette, annak ellenére, hogy az ágy­útűz a fővárosig hallatszik, az össze­tűzés befejezésében remény­kedik. A kínaiak mindeddig nem válaszoltak arra az indiai javaslatra, hogy vessenek vé­get a tűzharcnak. Mint ismeretes, Kína koráb­ban elismerte a sikkim—kínai határt és mindeddig soha nem vonta kétségbe India jogát ar­ra, hogy a határt őrizze. A mostani összetűzés előz­ménye az volt, hogy az in­diaiak annak megakadá­lyozására, hogy a kínaiak, részben átnyúlva a sikki­­mi területre, erődítéseket építsenek a határ egyes szakaszain — drótsövényt emeltek. A Nathu-hágóhoz érve, a drótsövényt e stratégiailag fontos ponton a kínaiak le­rombolták. Ezzel kapcsolatban írja, csütörtöki számában a Times of India: „Ha a kínaiak célja mindössze az lett volna, hogy ledöntsék a drótsoványt, alig­ha lett volna arra szükség, hogy nehéztüzérséget vonul­tassanak fel. Feltehető, hogy a szándék más: a kínai ágyú­tü­zet egyesek a sikkimi uralko­dó Delhiben tett látogatására adott válaszként tartják figye­lemreméltónak, mások Swa­­ran Szingh indiai honvédelmi miniszter moszkvai látogatá­sával hozzák összefüggésbe. VIETNAMI JELENTÉS Csalogató­­ rezesbandával Amerikai B–52-es repülő­­­gépek csütörtökön hajnaliban­­ két ízben intéztek erőteljes tá­madást az Észak- és Dél-Viet­­namot kettészelő demilitarizá­­ciós övezet déli részén a haza­fias erők hadállásai ellen. Nyugati jelentések szerint DNFF egységei a gyalogsági­­ erőkkel kísért támadást vissza­verték. Az ütközetben hat amerikai katona vesztette éle­tét, 99 pedig megsebesült Ugyancsak heves ütközet zajlott le csütörtök reggel a Mekong folyó deltavi­­dékén, 65 kilométernyire délnyugatra a Saigontól. Miként a UPI »közli, az amerikai egységek hét halottat és 25 sebesültet veszítettek. Az amerikai légierők közben­­ a folytatják bomba­támadásaikat Vietnami Demokratikus­­ Köztársaság területe ellen. Egy »amerikai szóvivő Saigonban­­ bejelentette, hogy amerikai léglökéses gépek szerdán 27 kilométerre Hanoitól északra csaknem száz méternyi hosszúság­ban felszaggatták a Kíná­ba vezető vasútvonal sí­neit. Csütörtökön délben lángba­­borult a saigoni kikötő lett lévő vegyipari üzem,­mel­A rendőrfőnökség kijelentette, hogy a gyárat erősen őrizték, és ezért nem hiszik, hogy sza­botázsakcióról lenne szó. Egy Reuter-jelentés szerint az amerikai csapatok új mód­szereket alkalmaznak arra, hogy a Vie­tkong katonáit a kormánycsapatok oldalára ál­lítsák. Az amerikaiak szerdán Saigontól 24 kilométernyire északra egy tisztogató hadmű­veletet hajtottak végre. A fegyveres csapatok után egy rezesbanda járt házról- házra amerikai katonanótákat és in­dulókat fújva. A saigoni ka­tonai szóvivő bejelentette, a zenés parádé igen na­gy hatást gyakorolt a gyermekekre, ám a Vietkong katonáira annál ki­sebbet. Közel-keleti hírek A kairói Al Ahram jelenti, hogy Fejszal szaúd-arábiai ki­rály a közelmúltban diplomá­ciai úton kapcsolatba lépett Johnsonnal, hogy kifejtse a khartúmi értekezlet részvevői­nek megbízásából az amerikai elnöknek a közel-keleti vál­ságban elfoglalt arab állás­pontot. Fenti célból .Mahmud Favzi, Nasszer elnök külpolitikai ta­nácsosa Indiába és Pakisztán­ba látogat, majd Husszein jor­dániai király szintén látoga­tást tesz Pakisztánban. Az egyiptomi kormány dön­tése értelmében a kereskedel­mi légijáratok újból megin­dulnak London és Kairó kö­zött — írja az Al Ahbar. Csütörtökre virradóra Tel Aviv közelében ismeretlen ok­ból felrobbant egy tehergép­kocsi. A teherautó Jeruzsálem­ből jött. A vizsgálat megin­dult. Nyolc arabot letartóztat­tak. ROMA Fokozódnak az aggodalmak a pápa egészségi állapota miatt Vatikáni és a közelálló körökben Vatikánhoz fokozód­nak az aggodalmak a pápa egészségi állapota miatt. A pá­pa három kezelőorvosa — köztük Valdoni professzor, a világ egyik legnevesebb sebé­sze — által kiadott orvosi köz­lemény így szól: „Az orvo­sok elhatározták, hogy folytat­ják a folyamatban levő gyógy­kezelést, s esetleg sebészi be­­avatkozáshoz folyamodnak a tiszteletreméltó beteg egészsé­gének végleges helyreállítása céljából”. Szerdán este a Vatikánhoz közelálló körökben olyan hí­rek terjedtek el, hogy esetleg sürgős műtétre lesz szükség a prosztata eltávolítására. PÁRIZS Ingyenes monstre halkóstoló Ingyenes monstre halkósto­lót tartottak szerda délután a francia halászok és halkeres­­kedők a francia főváros köz­ponti vásárcsarnokában. A roskadásig megrakott 250 méter hosszú asztalról 50 000 ember két óra leforgása alatt 300 000 osztrigát, 15 tonna ha­lat, sok száz kiló rák- és kagy­lóféleséget, fogyasztott el,valamint csigát A nagyszabású ingyenes hal­kóstolóval a halkereskedők fel szeretnék lendíteni a halfélék fogyasztását, amely­­ katasztro­fális mértékben csökken azóta, hogy a katolikus egyház a leg­utóbbi zsinaton megszüntette a pénteki húsevési tilalmat. AZ AUSZTRIÁBAN tartóz­kodó Pompidou francia mi­niszterelnök ma vidékre uta­zik. DALLASBAN filmet készí­tenek a Kennedy-gyilkosság­­ról. A filmben szerepet vállalt többek között Marina Oswald­­ is. rtíl HF.CYEI K ^hírlap Az angol miniszter a Hortobágyon A hazánkban tartózkodó Mrs. Barbara Castle angol közlekedésügyi miniszter szer­dán vidékre látogatott. Rodo­­nyi Károly közlekedés- és pos­taügyi miniszterhelyettes és felesége társaságában Miskolc­ra, majd Hortobágyra utazott. Miskolcon az állomásirányító elektrodinamikus biztosító be­rendezést, Hortobágyon pedig a pásztormúzeumot, majd mátai lótenyésztő farmot te­­­kintette meg. A miniszteras­­­szonyt szerdai útjára elkísérte K. C. Thom, a budapesti an­gol nagykövetség első titkára \ 1967. SZEPTEMBER 15., PÉNTEK Az első szputnyik felbocsátásának 10. évfordulója jegyében Az ENSZ világűrbizottságának ülése Szerdán este New Yorkban megkezdődött az ENSZ világ­űrbizottságának 10. ülésszaka. Az ülésszak az első szputnyik felbocsátása 10. évfordulójá­nak jegyében végzi munkáját. A bizottság elnökének, az oszt­rák Kurt Waldheimnek a vi­lágűrkutatás eredményeit mél­tató megnyitó beszéde után Platon Morozov, a Szovjetunió képviselője szólalt fel. Méltat­ta a szovjet tudósok nemzetkö­zi kapcsolatait és különösen nagy figyelmet szentelt a szo­cialista országok űrtudósai közti együttműködésnek. Han­goztatta, hogy a szovjet űrku­tatás szakemberei szívesen is­mertetik kutatásaik eredmé­nyeit. Morozov sajnálkozását fejez­te ki, hogy a jogi albizottság idén Genfben tartott üléssza­kán nem tudta kidolgozni a bajbajutott vagy kényszerle­szállást végző űrhajósok meg­mentésére vonatkozó nemzet­közi egyezménytervezetet. Hozzáfűzte, hogy országa haj­landó hozzájárulni az egyez­ménytervezet olyan kiegészíté­séhez, amelynek értelmében az államok visszajuttatnák a fel­bocsátó országoknak a kény­szerleszállást végző űrhajóso­kat és kozmikus objektumo­kat. A világűrbizottság szerdai ülésén felszólalt még az Egye­sült Államok, az EAK, Svédor­szág, Románia és néhány más ország képviselője. A testvérországok életéből Gipszkerámia Az­­ NDK-ban folyó nagysza­bású építkezéseknél különös súlyt helyeznek az épületek művészi kiképzésére. Törvé­nyileg előírták például, hogy a lakónegyedek építési költsé­geinek 2 százalékát képzőmű­vészeti díszítésre kell felhasz­nálni. A képzőművészet alkalma­zásának szép példáit találhat­juk Berlin központjában, az Alexander Platz környékén és a Karl Marx Allen folyó épít­kezéseken. A Karl Marx Allé­tól északra és délre fekvő két, egyenként ötezer lakosú lakó­negyed közé művészileg illesz­tettek be néhány középületet, kulturális és idegenforgalmi központot. A Pedagógus Ház, a Moszkva Kávéház, a Beroli­na Szálló és az International mozi impozáns épületeit szá­mos képzőművészeti alkotás díszíti. Plasztikus faldísz. Gipszkerámia az International mozi épületén A­z öreg Kuza tehetsége E­mlékszem, az egyetemi évek alatt gyakran kérdeztük: ho­­­­gyan keletkezik a tehetség? Egyesek azt mondták, hogy ez eleve adott hajlam valamihez, képesség valamilyen meg­határozott területen. Mások az ellenkezőjét állították: a tehet­ség általában a természet sajátossága és az emberi tevékeny­ség különböző területein nyilvánulhat meg. Az öreg Kuza nagyon csodálkozik, amikor megtudja, hogy mindent megírok róla­­, róla, a 73 éves parasztasszonyról, aki egy messzi kis kabard faluban lakik. Csodálkozik azért, mert ezt a szót, „tehetséges"’, saját gyermekeiről sokszor hal­lotta, de hogy róla, magáról így beszéljenek, és hogy az újság­író nem tréfál, aki Moszkvából érkezett hozzá. Hiszen ő nemcsak, hogy a tudományokban és a művészet­ben nem mutatott tehetséget, de még szégyen bevallani, az írást, olvasást sem tanulta meg mind a mai napig. Nevét alá­írni is csak nehezen tudja. Életében csak annyit tett, hogy dolgozott a kolhozban és felnevelte a gyerekeit. Öt gyereke van az öreg Kuzának: Muhadin, a filológiai tudományok doktora, Toszja, a mezőgazdasági tudományok docense, Vasir, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa, Muradin, tudományos munkatárs a magfizikai intézetben és Anjusza, aki tanárnő. S bár főképpen Ruza Pitovnáról akarok írni, róla nem lehet mesélni anélkül, hogy ne beszélnénk a gyermekeiről. Most a tudományos fokozat és a beosztás sorrendjében sorol­tam fel őket, de mesélni róluk az életkor sorrendjének szigorú betartásával fogok, így írja elő a hegyilakók ősi törvénye — az öregebbeket illeti a tisztelet — s nem szabad megsértenem ezt a törvényt. Nehéz időkben mindig érezte, hogy támogatja őt ez a lelki­erő, mindig támaszkodhatott rá. A reményt adó segítőtárs volt neki huza. De hiszen csak segítőtárs volt! Most azonban mind a hetük gondja rásza­kadt ... Sajnálta az asszonyt és a gyerekeket. De bizonyára legjobban azt sajnálta, hogy nem válik valóra legdédelgetettebb álma — taníttatni a gye­rekeket, hogy mérnök, tanár, orvos váljon belőlük. S bár tud­ta, hogy ostobaság erről beszélni, hogy ez nem válhat valóra, mégis mondogatta, keserűen és reménytelenül: „Bár csak a gyerekek tanulhatnának!” És Vasil visszaemlékszik, milyen határozottá vált anyjuk arca, ahogy egyenesen Abubekir sze­mébe nézett és intett neki ... Hogyan is tanulhatott volna! Hiszen Vasir egy év múlva szintén a frontra ment... I r­_________________KÉT VÁLÁS_________________[ hát a családban a legöregebb Vasir. Tizennyolc éves volt, amikor apjuk a frontra ment. Jól emlékszik a búcsúzás­ra amikor Abubekir fájdalmas pillantást vetett családjára: két lányára, négy fiára — a legfiatalabb féléves volt. Aztán két oldalról megcsókolta őket és odalépett az anyához. Kuza — mondta és elhallgatott. Mit is mondhatott volna? Csaknem két évtizedig éltek együtt és jól megtanultak egy­más gondolataiban olvasni. És most nem volt nehéz találgat­ni. Hogyan is fog boldogulni hetükkel ez a pici, sovány as­­­szony. Igaz, hogy a jelleme szilárd, nagy erő lakozik benne. „TÉRJ VISSZA...!•A V­asi­ általában nem bőbeszédű, inkább zárkózott, sőt egy kissé talán komor. Ezt könnyű megérteni, hiszen élete nem volt egyszerű és könnyű. A háború, a nélkülözések, gon­doskodás fiatalabb testvéreiről. És utána a pártmunka, az új­ságírás — ritkán adatott meg neki a nyugodt élet. Mindezek hallgataggá tették. De anyjáról úgy beszél Vasír, hogy nem sajnálja a szavakat. * — Emlékszem, felültettek minket, újoncokat a fogatra, a falusi tanács mellett. Az anyák sírtak, szorongatták fiaik ke­zét. De az én anyám csak állt, egy könnyet sem ejtett, meg­dermedt, mint a kő. Aztán elindultunk. Mindenki integetett, ő hirtelen futásnak eredt, és szaladt, szaladt a kocsi után. A lovak gyorsabban m­entek, ő is gyorsabban futott. Kiabáltam: — Mama, maradj ott, nem szabad! Megbotlott, elesett, de fel­kelt, és futott tovább. Ezt már nem tudtam elviselni, felzo­kogtam ... Alig, hogy Vasir elment a frontra, a következő testvér, Muhadin, dolgozni akart a kolhozban. A családnak enni kel­lett. Az anya egész nap a f­­etőn dolgozott, vagy a veteményes kertben, vagy a kemencénél — főzött abból a kevésből, krumpliból és lisztből, ami volt a házban. És éjszakánként varrt. Régi ruhákból alakított kis nadrágokat, ingeket a fiúk­nak. Mindnyájan együtt vannak , hiszen nem járhattak is­kolába mezítláb. A kolhoz, a háború előtt gazdag volt: kukorica, búza, krumpli jutott minden kolhoz parasztnak. De most a sok egészséges férfi mind a fronton volt. És a németeknek sike­rült tönkretenniük a gazdaságot. Ruza tehát egyedül dolgo­zott. S egyszer csak Muhadin kimaradt az iskolából. Az anyának, igaz, először nem mondta meg, hogy ne ke-

Next