Pest Megyei Hírlap, 1967. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-06 / 210. szám

fágymulcsszedés, vasútépítés után ismét iskolások Itt házirend készül a gimnáziumban Ragyogó napsütés köszöntötte szeptember elsején az iskolai tanévnyitót. Jóvoltából a ceglédi Kossuth gimnáziumban szabad ég alatt, az udvaron tartották az ünnepséget. Katonás rendben felsorakó Ismertette a szünidő eseményeit és a most kezdődő tanévben szívós, kitartó munkára hívta fel a diákokat. Utalt az élet egyre gyorsuló tempójára. Méltatta az 50. évforduló kapcsán a Nagy Októberi Szociatotta diáksereg. Napbarnított^ lista Forradalom jelentőségét. arcok, mosolygós tekintetek tanúskodtak a szünidő jó kihasználásáról. Legtöbbjüknél munkás szünidő volt ez, jórészt aktív pihenéssel. Nagykőrösön, Nagymaroson ifjúsági építőtábor fogadta legjobbjaikat. Különösen gyümölcsszedésben a lányok jeleskedtek. A fiúk dolgos kezén vasútépítés nyomai hagytak tartós érdemérmet. Az ünnepség a Himnusz hangjaival kezdődött. Sági Ferencné igazgatóhelyettes tartotta a tanévnyitó beszédet. Az igazgatóhelyettes bejelentette, hogy a tanulóifjúság bevonásával hamarosan új házirendet dolgoznak ki. Befejezésül üdvözölte az első osztályba lépőket. Kérte: legyenek középiskolások a szó igzi, nemes értelmében. Ezután városi tanács művelődési osztályának képviselője, Bárdos Endre köszöntötte a középiskolásokat, és sok sikert kívánt valamennyiüknek a tanuláshoz. Az ünnepség a Szózattal zárult. Bárdos Endre tanulmányi felügyelő köszönti a diákokat Kép, szöveg: Jakab Zoltán KEREK SZÉK VAGY LÉTRA? Bankó Sanyi cipői Moziba és táncolni jár — Nemsokára „felszabadul" Három évvel ezelőtt nem okozott nagy gondot Bankóéknak, hogy a négy gyerek közül a legkisebb milyen szakmát válasszon. Játékai közül sosem a hiányzott az ecset, a meszelő, festék. Szinte szállóigévé vált Arany János módosított formája: e versének fiából festő lesz, akárki meglássa. Mert Sanyi már kisgyerek korától szobafestő és mázoló szeretett volna lenni. Álmai azonban nem valósulhattak meg, helyhiány miatt nem vették fel. S most, három év múltán is látszik arcán a csalódás, ha valaki ezt a szakmát emlegeti. A szobafestő- és cipészszakma nem rokon, Sanyit mégis itt találtuk a ceglédi Lábbelikészítő Ktsz műhelyében. Harmadéves tanuló. Ha megkérdezzük, hogyan csöppent ebbe szakmába, válaszának tömörségéből tünk: muszájból következtethete ezt „muszájt” már három év tnulása, munkája takarja. Lassan felszabadul, és a letöltött évek gyümölcse érni kezd; most már kedvvel, szeretettel készíti a cipőket. Ha nem is találta meg a hajdani suszterinasok romantikáját, ha nem fütyülhet végig vállára dobott cipőkkel az utcán, a műhelyben a többiek örömmel figyelik jókedvét. — Pedig nem volt könnyű elkezdeni — meséli Sanyi. — Nehezen hevertem ki, hogy nem lehettem az, ami szerettem volna. Abonyból járok be, reggel négy órakor kelek és késő délután érek haza. De most már mindegy, szakmunkás leszek a tavasszal. A napokban fejezem be a huszadik pár új cipőt, amit már önállóan csinálok. Ha már belekezdtem, szeretném két év múlva letenni a mestervizsgát. Vagy ha nem sikerülne, beiratkozom a gimnázium esti tagozatára, legyen meg az iskolám is. A tervezgetésekből még mindig kicsendül bánata: „bezzeg, ha a festés-mázolás sikerült volna...” — A mestervizsga letételét még ő sem gondolja komolyan, mint a műszak vezetője is mondotta: Sanyi már mondott olyasmit, hogy nem marad a szakmában ... Pedig szeretik munkáját, és nagy szükség van a cipészutánpótlásra. Azért egy kicsit „megfogta” a szakma, mert szabad idejének nagy részét is a cipőkkel tölti: a család, a szomszédok szakadt, lyukas lábbelijét — persze ezt már nem „muszájból” — megjavítgatja. — És ha nincs javítanivaló? — Szeretek olvasni, moziba járni, no meg táncolni! Utoljára Szegeden voltam színházban, most Pesten szeretnék megnézni valamilyen zenés darabot... Hogy a sok film, színház láttán derül-e nap mint nap több öröm az arcán, vagy a közelgő szakmunkásvizsga deríti mosolyra, ki tudja? (cs—i) PEST MEGYEI HÍDLAP KÜLÖNKIADÁSA XI. ÉVFOLYAM, 209. SZÁM 1997. SZEPTEMBER 6., SZERDA Amikor 18 óra volt egy műszak Bevált a szabadtéri raktár a malomban Készülnek a tatarozásra, üzemfejlesztésre Már nem érezzük újnak az idei gabonából sütött, friss kenyér ízét a szánkban. Az sem újdonság, ha a ceglédi malom kapuján újabb gabonaszállítmány gördül be, és megáll a hídmérlegen. Az ember az újságok felett hamar napirendre tér, megszokja azt, ami automatikussá, magától értetődővé válik, így van ez a ceglédi malomban is. Az utóbbi hat hét alatt 700 vagon gabona érkezett ide és még hatvanat várnak. Lesz ennek is helye, ahogy a többinek volt. Igaz, volt nap, amikor az udvar és a szabadtéri raktárak szűknek bizonyultak az egyre érkező búza miatt, de most teljesen helyreállt már a malom megszokott rendje. A fóliával fedett, deszkavázas raktárak, a betonelemekből, gondos tetőképzéssel nemrég épített új gabonatároló már vigyáz az őrölnivalóra. Ezekben a szabadtéri raktárakban 200 vagonnyit tudnak tárolni. A száraz, szellős időjárás itt kedvez egyedül az idei termésnek. A tavalyi nagy karbantartás és felújítás hasznára vált a malomnak. A gépeik jól működnek, a molnárok, malomipari szakmunkások elégedettek valamennyivel. Az ő munkájuk is egyenletesebbé vált már. Pedig a felvásárlás idején volt olyan nap, amikor a ceglédi malomban 18 volt egy műszak:órás a beérkezett 3164 mázsa gabonának helyet kellett adni, az idő, az ember nem számított. A kenyérről volt szó. Most, a napi munka mellett már szó esik az üzem további fejlesztéséről is. Új gabonatároló raktárat építenek a szabadtéri helyére, elvégzik az épület külső tatarozását, és víztárolót építenek üzemen belül, hogy a tűzrendészeti követelményeknek még szakszerűbben eleget tegyenek. (cs) M ísó UHMrh — expartruti Erre az évre 200 hízó marha értékesítését tervezte az abonyi Kossuth Tsz. Tervüknek már felét teljesítették is, és az állatok tartásához, hizlalásához szükséges alapanyag már biztosítva van. A szépen fejlődő hízó marhákból félszázat exportra nevelnek. SPORT Századikat dobta a csapat „gólzsákja” Ismét győztek a kézilabdázók! A múlt vasárnapi vereség után ismét itthon szerepelt a Ceglédi Építők kézilabdacsapata. A „gyengébb”, a tabella 11. helyén álló szegedi együttest fogadta. Ceglédi Építők—Szeged 28:19 (16:11) A kezdő csapatban a következők kaptak helyet: Csendes — Bíró, Monori, Hörömpő, Bálint, Jónás, Szalkay, Szalisznya, Vass, Godó és Tóth csereként szerepelt. Góllövők: Jónás 12, Szalkay 6, Bálint, Godó 3—3, Monori, Vass 2—2. A mérkőzésnek — bár végig a Cegléd vezetett — küzdelem jellege volt. A hazaiak ügyesen támadtak, de a védekezésben néhányszor hibáztak, védelemből Szalisznyó dicsérhető, jól védett, megbízhatóan őrizte a kaput. Meg kell dicsérni a csapat „gólzsákját”, Jónás Bélát, aki ezen a találkozón dobta 100. gólját az 1967-es kézilabda-bajnokságban. Ha az eredménnyel elégedettek is voltunk, a csapat vagy legalább is néhány játékos szelleme, felfogása még sok kívánnivalót hagy hátra. Bálint ugyanis, amikor az edző csere végett lehívta, önkényesen elhagyta a pályát. Reméljük ilyen és ehhez hasonló eset a jövőben nem fordul elő, hiszen jó eredményt csak egységes, baráti szellemben játszó csapat tud elérni! Gól István Sporteredmények Ceglédi Építők SE—Szegedi AK teke NB II. 6:2. Dobott faarány: 2558:2469. Jók: Raffay Gyula 459 fa, Pákozdy Rudolf 453 fa és Pákozdi Sándor 422 fa. Ceglédberceli Vasutas SC— Fürst SE 5:1 (4:1). Területi labdarúgóbajnokság: Ceglédbercel: Petrő — Fünster, Schmidt, Darida, Mezei, Bogdán, Várhegyi, Szekeres, Várhegyi II, Prudovics, Banai. Edző: Kugler József. Kugler József edző nyilatkozata: Nem láttam még a csapatot ilyen szépen játszani! Ellenfelünk igen jó csapat volt. Győzelmünket már az első félidőben ragyogó, korszerű játékunk eldöntötte. Csapatunk dicséretet érdemel. Ki kell emelni Szekerest, a mezőny legjobbját, Schmidtet és Daridát. Várhegyi A gólokat Banai 2: 1, Várhegyi U és Szekeres rúgták. Tápiószele—Albertirsa 1:1. Területi labdarúgó-bajnokság. (— sz —) Ingyencirkusz — Hapci! — tüsszent felém régi ismerősöm tegnap reggel a Rákóczi úton — majd könnyes szemmel elrebegi szokásos üdvözlését. — Mi van, megfáztál? — kérdem részvéttel. Válasz helyett még egy erős hapcihapcival elkacsázott mellettem. Alig tettem pár lépést, a Rozika tipegett felém tűsarkúján, két kacsájával zsebkendőt tartva csinos arcocskája elé. Úristen, gondoltam, itt a spanyol nátha! Már éppen a gyógyszertár felé akartam hátraarcot csinálni, még mielőtt elkapkodnák a C-vitamin készletet, amikor látom ám, hogy Rozika egyik kezét szabaddá téve hátrafelé mutogat, majd elviharzik. Odanézek. Elhűlt bennem a vér! Ködösítették a Rákóczi út „belvárosi” szakaszát?! Micsoda dolog ez, reggel hét órakor, pont amikor megindul a csúcsforgalom! A gomolyagból emberi alakok tűnnek fel. Valahonnan menekhettek, mert az idősebbjei is korukat meghazudtolva gyors iramban igyekeztek „világosság” felé. Volt aki szaaladt, s ha nem láttam volna a ködöt, azt hittem volna, reggeli egészségügyi tornáját végzi. Idegesen előráncigáltam zsebkendőmet és lesz, ami lesz jelszóval elindultam veszélyes utamra. Ha addig élek is, megtudom, mi történik itt! Behunytam a szemem és csatakiáltást mellőzve, de bátor szívvel beléptem a gomolyagba. Vagy húsz lépést tehettem vakon, lélegzetvétel nélkül. » Aztán kinyitottam a szemem, ütöttem fekete árnyékok. Lihegve, prüszkölve, fújtatva, zihálva menekülnek. Tőlem két méterre, az út két oldalán egy-egy állig felfegyverzett marcona alakra téved tekintetem. Megrázom a fejem, tisztul már a tudatom ... A fegyvervesszőből kötött hatalmas seprű, s „katonája” szerény, de egy ici-pici kaján mosolyt rejtegető köztisztasági alkalmazott. Amikor már éppen elülne a nagy porfelhő, néma hárukkal újból hozzáfognak városunk főutcájának sepréséhez. Az edzett járókelők azonban már ismerik a mozdulatot, és riadtan menekülnek az újabb porfelhő elől. Holnap felkéredzkedem az egyik emeleti lakás ablakába. Onnan nézem végig ezt az ingyencirkuszt. Hacsak addig nem történik valami intézkedés. Például olyasféle, hogy vagy korábban végzik az amúgyis poros Rákóczi út tisztítását, vagy — uram bocsá’ — előbb fellocsolják. (csat —) Egy járható járdával több lett Tavasszal, a választások idején, s az azt megelőző gyűlések, beszélgetések alkalmával számtalanszor elhangzott a kérés: rendezni kellene az utcákat, mert néhol már kibírhatatlan miattuk a közlekedés. Ha esik, akkor a sártól, ha nem, akkor pedig a portól nem lehet rajtuk városi emberhez méltó módon közlekedni. Rosszabbak, mint a dűlők határban. A választások után Cegléden igen sokfelé fordultak meg az útjavítók, járdaépítők. Felszedték és ideiglenesen helyreállították a Rákóczi utca úttestét. Javítgatják a járdákon a csatornázás miatt feltört aszfaltot, és a város központjától távolabb eső kerületekben is egymás után kapnak szilárd burkolatot a járdák. Hamarosan befejeződik az egyik fontos útszakasz — a Köztársaság utca egyik oldalának burkolása is. Ez az utca — a Rákóczi úttal párhuzamosan — a vasútállomást köti össze Cegléd belterületével. Most, hogy a járda megépült, nem kell majd a járművezetőknek lépten-nyomon a gyalogosokat kerülgetni az úttesten. A gyalogosforgalom visszavándorol megillető helyére, a most épített szilárd burkolatú járdára. Esettérület hétélét filét 9 us egerjét fidézsmálja a seregélysereg SZEPTEMBER ELEJI délután. Az égen enyhe borulás nyomul nyugat felől. Talán eső lesz. Távoli dörgése, moraja gurul végig a tájon. A csemői Rákóczi Tsz szeszfőzdéje mellett a főzési salakanyagot kis tavacskába gyűjtik, amelynek alsó szélén lenge nád hajladozik a szellőcskében. Csivitelés, csacsogás, csárogás, hangos madárzaj hallatszik a közeledésünkre belső sörökből, pillanatnyi csend támad, majd rebbenve elevenedik meg a sűrűség. Seregélyek. Hihetetlen ... talán ezer madár is lehet a kóvályogva helyet kereső csapatban. No, nem repültek messze. Alig száz méternyire telepedtek le. A zsinatolásuk idehallatszik. Látva a madársereget, a seregélyekre terelődik a beszélgetésünk. — Paraszti népünk jól ismeri e madarat — kezdem a szót. — Századok óta honos a mi vidékünkön is, hiszen az egyer egy részét a régi-régi seregélyes erdőcske emlékezetére a mai napig is Seregélyesnek nevezik. Régebben a gulyajárások közelében levő ligeteket szállták meg. Onnan jártak ki bogarászni és pajorokat szedegetni. A legelésző, turkáló sertésfalkák körül mindig seregnyi seregély röpködött. Ismerték hasznát és ismerték kártételét is. Riogatták is olykor-olykor. ZSIBONGVA REBBEN madársereg, amikor egy karóa darabot feléjük dobunk. Kóvályog egyet a lágy őszi fényben és a gyümölcsfák száradó ághegyére telepszik. Homoki Nagy István filmfelvevő-gépébe kívánkozik a jelenet. De a szőlők között dolgozó asszonyok homlokát felhő lepi el. Ők nem a jelenet szépségében gyönyörködnek, hanem azt latolgatják, hogy mennyi kárt tesznek a madarak. Mert már elkezdték a szőlő dézsmálását, pedig még alig zsendül az ezerjó, a kadarka is éppen csak megkezdte a tarkulást. — Hasznos, vagy káros ez a madár? — kérdem barátomat, aki az egyik vadásztársaság tagja. — A szakkönyvek és a megejtett begyvizsgálatok szerint az év jelentős időszakában hasznos. A költés idején főtápláléka rovarokból, pajorokból adódik. De sajnos, sok kárt tesz a cseresznyében, az eperben és — különösen ősszel — a szőlőkben. E vidéken hosszabb idő óta vadvédelmi okokból vadászati tilalom volt, így itt puskát használni nem lehetett. Talán ezért is szaporodtak el ennyire a seregélyek. Beszélgetés közben ismerős tanyához érünk. A falon jókora kalitka. Benne két árva seregély. No most így közelről is láthatom őket. A verébnél nagyobbak, talán rigó nagyságúak. Tollazatuk alapszíne fekete, szivárványos zománccal, fehéres csöppentett pettyekkel tarkázva. Feje testéhez képest kicsi, homloka a lapos, szeme a csőr tövéhez közel helyezkedik el. Igazat adok Herman Ottónak, aki azt írta róla, hogy „ravaszkás képű, nagyon eleven, mondhatni víg, szereti a társas életet, folyton izeg-mozog, keresgél, csacsog”. — Nem nagyon búsulnak — mondja a gazda. — Pár nap alatt megszokták a fogságot, és megszerették a gyerekeket. Ma már szelídek, nem vergődnek a kálit drótjain. A gyerekek bíznak abban, hogy hamarosan megtanulják szót, a füttyöt és a nótát is.„ Kissé távolabb állunk és fél szemmel figyeljük a bezárt madarakat. Nem kell sokáig várnunk, és máris lármás hancúrozásba kezdenek. Még az sem zavarja őket, hogy az udvaron láncát tépve ugatott egy hamuszürke komondorivadék. ...ESTÉRE JÁRT az idő, amikor indultunk hazafelé. Kóvályogva, keringve, körözve, egymást előzve, egymással keveredve, kiválva húztak az erdő felé a seregélycsapatok, ahol a fák között már várta őket a homály és a hűvös éjszaka. Szomorú István A CVSE-ből az olimpiai reménységek táborába Sportújságainkban, és a napilapokban is gyakran lehetett mostanában rúgó-bajnokság olvasni a labdaújabb eseményének előkészületeiről , a többi közt az ORT bulgáriai előmérkőzéseiről. Örvendetes esemény, hogy a kint játszó hazai csapatban a ceglédi sportrajongók is ismert névre bukkanhatnak: Vágó Gyula, a Ceglédi Vasutas SE játékosa is a magyar válogatott keret tagjaként szerepel Bulgáriában A csapat eddig a kubai, az NDK és a bolgár csapat ellen játszott és valamennyi mérkőzésen szerepelt Vágó Gyula is.