Pest Megyei Hírlap, 1968. március (12. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-12 / 60. szám
4 LILLA Érdekes könyv jelent meg a Hazafias Népfront Komárom megyei Bizottságának és a megyei tanács művelődésügyi osztályának gondozásában. Szerzője dr. Ferenczy Miklós, dunaalmpási körzeti orvos, szenvedélyes amatőr régész. Orvostörténeti kutatásaihoz gyűjtött anyagot, amikor a plébánia egyik 1844-es anyakönyvében ráakadt Csokonai szerelme, Vajda Júlia második házasságkötésének nyomára. A menyasszonyt így jegyezték be: „Vajda Julianna asszonyság, néhai vitéz Csokonai Mihály Lillája." Ez az érdekes dokumentum és a faluban élő szájhagyomány indította arra, hogy behatóbban foglalkozzon Csokonai és Lilla emlékeivel. Végigtanulmányozta az egész Csokonai-irodalmat, „Lilla-ügyben" elutazott Debrecenbe, Csurgóra és az ország mindazon tájára, ahol a költő valaha is megfordult, így sikerült hitelesen megrajzolnia a Csokonai szerelmi lírájában halhatatlanná avatott Vajda Júlia életét. A könyvet számos fénykép illusztrálja. Filmszínészként a Dunába dobják SchirilláT UTÁNA: FUTÁS VARSÓBA Hat órára hirdették Schirilla Györgynek, szótávfutójának a Vasas bosszámolóját Vácon, élménybeEgy órával korábban érkezett. Feleannyi közönség sem jött össze, mint az elmúlt hónapban, amikor nem érkezett meg. — Nagyon sajnálom, de nem kaptam meg a levelüket. Pedig aznap este szabad voltam — mentegetőzik. Mostanában sok helyre hívják — kis községekbe és nagy városokba — hogy meséljen útjáról... Emellett egy héten többször is fellép a Mikroszkóp Színpadon Komlós János műsorában, ő az egyik „mai" vendég. — Úgy hírlik, filmszerepet vállalt. — Igen, egy német filmgyártó cég Magyarországon forgat. A film, amelynek címe: „A bűn tornya”, a tizenötödik században játszódik. Főszereplője egy szépséges ifjú várúrnő, aki kedveseit egy éjszaka után lenyilazza és a folyóba dobatja. A filmnek március végéig el kell készülnie, s a Duna vize akkor még meglehetősen hideg. Hát így esett rám a választás. Kiskunlacháza és Áporka között építették fel a tornyot, ahonnan beledobnak a vízbe. — Legközelebbi terve? — A lengyel—magyar barátság jegyében szeretnél Varsóba futni. Lányok a térről A baj délután, a levéllel kezdődött. Cica írt Balatonmáriáról. Nem tudta hol lakom, ezért a Kissékhez címezte a borítékot. A postát a nagysága bontotta fel, aki nem tisztelte a levéltitok szentségét, különösen, ha a levél egy másodéves inasnak szólt. Elolvasta. Átnyújtotta. Olvasatlamul zsebre gyűrtem. Eszembe sem jutott: ez az első levél életemben, amit lány írt nekem. Láttam a nagysága arcán, e levélből még vihar lesz. (Elhatároztam, soha-soha többé nem mondom meg senkinek, hol dolgozom.) Cicával tulajdonképpen Gyuri barátom ismerkedett meg a téren. A tér a kőrengeteg szabadon hagyott része. Aszfaltkerítésben szabályosan meghatározott számú csenevész fa, kiégett fű, semmi a porpusztán. (Ilyen volt gyermekkoromban, sőt egy kicsit ma is ilyen.) A téren a legfontosabb a pad. A pad, amire le lehet ülni. Gyuri és mandolinja a térieknek értéket jelentett. A zeneszerszám ágybérrel elszökött lakójuk „hagyatéka”. Mint méheket az akácillat, úgy vonzotta magához az Almássy tér népét a nyári est muzsikája. És odacsalta a lányokat. Gyuri nem szólt egy szót sem, csak játszott. Teca adott neki a fagylaltjából, Gizi moziba hívta. Anci rátarti volt. Nem tudták, kihez tartozik. Most azonban Gyuri mandolinja beférkőzött Anci magányába is. Sokszor ült Gyuri mellé, dúdolta a refrént. A koncert után pedig mind többször segítette rongyburkába a hangszert. Anci szerette a mandolint, alig akart megválni tőle , hazakísértette magát vele. Anci nem volt egyedül. Cica volt mellette. Anci szép volt. Cica csúnya. Cica az Ancihoz tapadt férfimorzsákat csipegette. Ilyen morzsa voltam én. Nem tetszett nekem Cica, mégis vele kellett lennem, mert le nem Gyuri nyakáról. ment Anci és én nem hagyhattam cserben barátomat. Gyuri, meg a párja már csókolóztak. Anci természetesen elmondta az eseményt barátnőjének. Ezentúl nekem is kellett csókolózni. Megmarkoltam Cicát, mint egy liszteszsákot, magamhoz rántottam és összenyálaztam kegyetlenül. Ő meg lehunyta a szemét, hozzám préselte magát és szuszogott. Mint feleléstől félő, nem készült diákot óra végén a csengetés, úgy mentett meg engem . Cicát beutalták két hétre tanoncüdülésre. Vállaltam, cipelem a pályaudvarra a csomagját — csak menjen és vigye magát, vigye rám tukmált, szörnyű szerelmét. Cica nem vette észre viselkedésem. Mandolin okozta boldogsága legszebb mosolyával biztatott az induló vagon lépcsőjéről: — Írok neked! És írt Ezt fogta el a nagyságos asszony. A nagysága nem pofozott — prédikált. Beszéde jobban bántott, mélyebben zúzott, mint a mester bütykös ökle. — Már múlt vasárnap láttunk téged Kiss úrral a Körúton — kezdte csöndes egykedvűséggel. — Egy lánnyal voltál. De milyen lánnyal! Csámpás volt — mutatta széles gesztussal. — Rút, ocsmány.. — Ilyen lehettél te ötven évvel ezelőtt — gondoltam. Bántott, hogy — először, mióta ismerem — az öregasszonynak volt igaza. — Minek neked nő? — tajtékozta Kissné. — Honnan telik ilyesmire? A nőkhöz pénz kell. Kissné bölcsessége fejbecsapott. Tényleg — döbbentem rá — Cica mindig sétálni akart. Talán azért is volt számomra az ingyen portéka értéktelen. — És te honnan veszed a pénzt? — folytatta a nagysága. — Honnan van neked... — szégyentelenül kimondta, mire. Csöndesen kezdte, most már ordított: — Lopod! Akinek nője van, az lop! Te is! Valaki belépett az ajtón ... ... Este a téren leültünk a megszokott padra. Gyuri barátom játszani kezdett. Már a második számnál tartott, de még mindig csak én voltam mellette. Pedig nem játszott rosszabbul, mint máskor. Új nótára pendített, ez sem vonzott hozzá senkit , még Ancit sem. Gyuri makacsul, összeszorított szájjal zenélt. Rezdült a húr, csendült a muzsika, szólt a mandolin. Meghallhatta mindenki, aki akarta. De nem akarták. Az Almássy térnek új szenzációja akadt. Szilágyi Jancsit állták körül, Keresztrejtvényversenyen tangóharmonikát nyert. Billentyűs, vörösrézzel kivert gyönyörű hangszert. Valódi Hohnert. Odagyűlt csodájára Teca, Gizi, Jancsi mellett Anci ült. László Miklós Közvéleménykutatás a kötöttárukról Combig érő pulóver a rendkívül élénk színű ruhák, ahol a kék a zölddel pirossal és sárgával szerencsésen megtalálta egymást. A legfinomabbak azok a termékek, amelyeknek kötésmintája laza, szinte habszerű. A tegnapi bemutatón kifogásolták, hogy ezekből viszonylag kevés van. Szóba került az is, hogy nem sokkal olcsóbbak a nagyüzemben előállított kötöttáru holmik, mint amilyeneket például a fővárosi Divatáru Kiskereskedelmi Vállalat üzleteiben látunk, kézimunkaként. Egyik legjelentősebb szállítójuk éppen a Pest megyei Vegyi és Kézműipari Vállalat. Az ellenvetés az volt, hogy az esetek többségében színtiszta műszálas anyagról van szó, ezekből nem kapni a piacon. Százkilencven forintos volt a legolcsóbb, nyolcszázhatvan forint körül a legdrágább termék. Általában 3—400 forintért jól sikerült és praktikus terméket választhat a vásárló. Újdonság és előreláthatóan nagy sikere lesz a hosszú, combig érő férfipulóver. A gyár termékeihez a fonalak jelentős részét a Kistarcsai Fésüsfonó állítja elő. A vevő kérését és véleményét kérdőíveken gyűjtik össze. Természetesen ezúttal is a nőknek szólt a bemutató. A Budapesti Finomkötöttárugyár vonultatta fel termékeit a Divatcsarnok Lotz-termében. Csinosak és mutatósak voltak Sikeresen kezdte az évet a magyar Hajó- és Darugyár. A téli hideg napokon sem voltak anyagellátási zavarok, a fagy egyetlen nap kiesést sem okozott. Az első félévben több hajó és úszódaru keresztelésére és átadására kerülhet így sor. A képen látható hajó az Oszmusszal szovjet megrendelésre készült. GYORSFÉNYKÉP Az elidegenedett Körösi fiatal fickó, mégis olyan, mint egy rokkant hadastyán. Közönyösen mászkál a világban, nem örül semminek és nem is bánkódik semmin. — Beteg vagy? — kérdeztem tőle részvéttel. — Nem... Csak takarékon égetem magam ... Minek az a nagy láng? — Ez nem jó a te korodban! ... — Miért? Te hol élsz? Te talán nem jársz moziba? Hol jártál te, amikor dezilluzionáltak? — Mit csináltak? — Dezilluzionáltak öregem ... Ez egy új divat, mely lehántja mindenről az illúziókat. Hát nálam a kora olyan tökéletesen sikerült, hogy nekem már egyáltalán nincsenek illúzióim... — Ez még nem oka, hogy olyan legyél, mint egy hidegvízi hal. A lelkesedés nem illúzió... — Az nem! De ahhoz kell valami, vagy valaki, akiért, vagy amiért lelkesedj. Egy hős, egy eszme ... — Azt csak találsz? — Hát nézd öregem, én kisember vagyok, bevallom, eleinte lelkesedtem néhány táncdalénekesért. Aztán olvastam a cikkekben, hogy ezek tulajdonképpen jámbor töltőtollkészítők, egyetemisták, a akik nemsokára visszamennek munka- illetve az iskolapadba. Aztán lelkesedtem történelmi nagyságokért. Elmentem a moziba, ahol kiderült: ezek sem különbek, mint én. Gyávák és rosszak, csak éppen olyan helyzetbe kerültek, amiben muszáj volt lenni... És az eszme? hősnek Azt sem tudták, mi az! Az összes bennem levő hőst deheroizálták... — Azért még találhatsz eleget... — Nem találok. Mert egyrészt, mi a biztosíték, hogy nem járok velük úgy, mint az előzőekkel. Másrészt már annyira belejöttem a dologba, hogy házilag is tudok deheroizálni. Ha akarod, próbáljuk ki. Mondj egy hőst és én deheroizálom... — Ne próbáljuk ki — intettem —, inkább keress magadnak valamit, amiért lelkesedhetsz. — öregem, engem sikerült elidegeníteni. Egy ideig még nagyon feldobott a szerelem. Imádtam egy kislányt és ezt meg is mondtam neki. Egy szép nyári estén a Szigeten, a vízesésnél... — Szép lehetett.. . — Én is azt hittem. De a lány azt felelte, hogy a korszerűtlen szövegem csípi a szemét. Buta, romantikus, szentimentális pasas vagyok ... Manapság már nem ez a divat. Oda kell menni a lányhoz és valami ilyesmit szövegelni neki: „Jó vagy nálam anya, ha akarod, egy ideig együtt húzhatunk". Ezt is lehetőleg egy villamosperonon, vagy valami abszolút deromantikus környezetben. — Akkor hát lelkesedj a munkádért? — Te veréb! A munka már régen nem becsület és dicsőség dolga, hanem olyan kényszerű tevékenység, amiért pénz jár. Ha jól melózol, sok pénz... — Lelkesedj akkor a pénzért! — Burzsoá- csökevény! Ettől is el vagyok idegenítve! — Sport? — Bunda az egész! — Mondd, hogy bírod ezt ki? — kérdeztem részlettel. — Bevallom, egyre nehezebben. Sokal könnyebb valamiben hinni, mint semmiben. Nagyobb energiát követel, hogy közönyös maradj, minthogy valamiért lelkesedj. De azt mégsem vállalhatom, hogy korszerűtlennek tartsanak, rám süssék, hogy szentimentális, romantikus, naiv, lelkes örömködő vagyok. Az embernek törődnie kell a jövőjével is... — Mióta csinálod ezt? — Gimnazista korom óta. De nem baj. Hamarosan elmúlik a fiatalság szkeptikus, cinikus, mindenről lemondó, kiábrándult korszaka. Nemsokára öreg ember leszek. Akkor majd kilelkesedem, kiromantikázom magam. Tudod, egy öregnek sok mindent elnéznek ... ősz Ferenc íyes. március 12., redo MIRE KÉSZÜL A VÁCI SZAKMAKÖZI BIZOTTSÁG? Az érdekvédelem új területei: árellenőrzés, lakásügy, szabad idő A szakszervezetek érdekvédelmi munkája egyre jobban kiterjed az emberek életének csaknem valamennyi területére. Az érdekvédelem ugyanis — különösen az új mechanizmusban — nem csupán a munkaadói és munkavállalói kapcsolatokra korlátozódik, hanem segítségére siet az embereknek számtalan más, napi gondjuk megoldásában is. Ennek megfelelően a Vác városi szakmaközi bizottság munkája is sok új feladattal bővült. Erről beszélgettünk Várnai Károllyal, a bizottság titkárával. — Szakmaközi bizottságunk elsődleges feladata a területi mozgalmi munka szervezése, irányítása — mondja Várnai Károly. Ezen túlmenően azonban mindjobban bekapsolódunk a lakosság áruellátásának ellenőrzésébe. — Köztudomású, hogy a megye egyik legdrágább piaca Vácon van. Mi erről a véleménye önnek? — A városi tanács kereskedelmi osztályával együtt már két évvel ezelőtt is vizsgáltuk a váci piac problémáit. Az árak alakulása függvénye az áruellátásnak. A lengyeltóti termelőszövetkezet megjelenése sokat segített az áruellátáson. Véleményünk az, hogy konkurrenciát kell teremteni a piacon, ezért az a helyes, ha az állami és a szövetkezeti standok mellett mind több kiskereskedő és őstermelő árusított, s az így kialakuló verseny kedvező hatással lesz nemcsak a bőséges, egyre jobb minőségi áruellátásra, alakulására is,hanem az árak — A lakáselosztásba hogyan kapcsolódik be a szakmaközi bizottság? — Tárgyalások folynak, a végleges megoldás azonban még nem alakult ki — mindenesetre a jövőben a szakszervezetek részt vesznek mind a lakáskérdés megoldásában, mind a lakások elosztásában. — Milyen más érdekvédelmi problémák foglalkoztatják még a szakmaközi bizottságot? — A sok közül most egyik legfontosabb feladatunk a balesetek elleni védekezés. Elég gyakoriak még az üzemi balesetek, ezért idén több helyszíni ellenőrzést tartunk annak érdekében, hogy a különböző munkahelyeken betartják-e a balesetvédelmi szabályokat, ellátják-e az embereket védőruhával, s a gépeket megfelelő védőberendezéssel Ellenőrzéseink segítő, tanácsadó jellegűek, de ahol szükség van rá, munkásvédelmi ellenőrünk a büntetés alkalmazásától sem riad vissza. — A nyugdíjasok alkalmazása körül is vannak szabálytalanságok. Vácon is több üzem és intézmény foglalkoztat nyugdíjasokat, havi ötszáz forintért, de nem egy helyen napi nyolc órát is dolgoznak, s ez nem engedhető meg. — Akad-e érdekvédelmi teendő művelődési vonatkozásban? — A művelődési lehetőségek megteremtése is kapcsolódik az érdekvédelemhez. Ezért hoztuk létre a zenekedvelők klubját, az irodalmi kört és az építők művelődési otthonával közösen a színház- és művészbarátok klubját. Kedveltek és látogatottak ismeretterjesztő előadásaink is. Tudjuk azonban, hogy nem elegendő a keretek megteremtése, a művelődéshez szabad idő is kell. E tekintetben vannak problémák. Az emberek sok esetben kénytelenek egy-egy napot kivenni szabadságukból azért, hogy sort álljanak a TÜZÉP- nél, elintézhessék hivatalos ügyeiket. különböző egész sorát lehetnek példák említeni, mennyi időt vesztenek el a dolgozók a művelődésre szolgáló szabad időből. A hivatalok, sőt a művelődési intézmények nyitvatartási ideje is csaknem teljesen egybeesik a munkaidővel, s ez eleve elzárja őket a művelődési lehetőségektől. Keressük a megoldást és megfelelő helyen elő is terjesztjük javaslatainkat — fejezte be tájékoztatását a szakmaközi bizottság titkára. K. I.