Pest Megyi Hírlap, 1970. április (14. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-08 / 81. szám

2 Péter János Stockholmban Kedden, 16.35 órakor szállt le Stockholm Arlanda repülő­terére az a repülőgép, amely Péter Jánost és kíséretét hoz­ta. Külügyminiszterünket a ma­gyar és svéd zászlókkal feldí­szített repülőtéren Torsten Nilsson külügyminiszter, Jö­­dahl külügyi államtitkár, Lan­­denius, a külügyminisztérium protokollfőnöke, valamint több más vezető tisztviselő fogadta. Jelen volt Nagy Béla, ha­zánk stockholmi nagykövete és Siggi Lilliehöak, a Svéd Ki­rályság budapesti nagykövete. Ott voltak a magyar nagykö­vetség és a kereskedelmi ki­­rendeltség tagjai. A magyar vendégek a fo­gadtatás után a Stockholmtól 38 kilométerre levő repülőtér­ről szálláshelyükre, a XVIII. században épült Haga-kas­­télyba hajtattak. Kedden este Torsten Nilsson a külügyminisztérium épüle­tében díszvacsorát adott Péter János és kísérete tiszteletére. A hivatalos tárgyalások szerda délelőtt kezdődnek. A külügyminiszter elutazása előtt a Ferihegyi repülőtéren. Kommunista vasárnap (Folytatás az 1. oldalról.) akcióban. A kommunista va­sárnap szerves része annak a nagyszabású felszabadulási munka­versenynek, amely KISZ KB és a SZOT közös fel­a­hívása nyomán, az elmúlt hó­napokban országszerte kibon­takozott. Az üzemekből, vállalatoktól érkező hírek tanúsága szerint a KISZ felhívása széleskörű visszhangot váltott ki. Vállal­kozások, felajánlások tucatjait tartják már számon, s bizo­nyos, hogy ezek még megsok­szorozódnak április 12-ig. A Kenderfonó- és Szövőipari Vállalat szegedi gyáregységei­ben például ezer fiatal dolgo­zik majd, a Dunai Kőolajipari Vál­lalat szocialista brigádjai egy új üzemrész felépíté­séből kértek részt. A Lenin Kohászati Művekben és Diósgyőri Gépgyárban a koksz és vasérc kirakodásánál, egy gyáregység áttelepítésénél segédkeznek, míg a Mohácsi Bútorgyár fiataljai terven fe­lül vállalták 100 darab Mohács garnitúra elkészítését. A szé­kesfehérvári járás ifjú kom­munistái mezőgazdasági gépe­ket javítanak majd, az Egye­sült Izzóban 2500 fiatal segíti majd a termelési feladatok végrehajtását, a Csepel Vas- és Fémművek fiataljai pedig hétórás ünnepi műszakot vál­laltak. A munka ellenértékének nagy része a KISZ szolidaritási számláját gyarapítja majd, de jut majd pénz a KISZ-alap­­szervezeteknek is: klubépítés­re, vonzó programok rendezé­sére. A Cement- és Mészművek Váci Gyára (DCM) FELVESZ TEHERGÉPKOCSI­VEZETŐKET, LAKATOSOKAT, VILLANYSZERELŐKET, HEGESZTŐKET, CSŐSZERELŐKET, ESZTERGÁLYOSOKAT, ELEKTRIKUSOKAT, valamint MARKOLOHID­DARUSOKAT, továbbá férfi, női betanított és segédmunkásokat. A segédmunkásokat átképezzük könnyű- és nehézgép-kezelőnek, illetve cementipari szakmunkásnak. Jelentkezni lehet A GYÁR MUNKAÜGYI CSOPORTJÁNÁL, mindennap 7-től 15 óráig. ^ mülap CSAK RÖVIDEN... LUDVIK SVOBODA, Csehszlovák Szocialista Köz­­­társaság elnöke befejezve mon­­góliai és japáni útját, kedden a szovjet fővárosba érkezett. MOSZKVÁBAN kedden megnyílt a KGST Végrehajtó Bizottságának 46. ülésszaka. V. N. NOVIKOV, a Szovjet­unió Minisztertanácsának el­nökhelyettese kedden Japán­ba érkezett, hogy az Expo­ 70 világkiállításon részt vegyen a Szovjetunió nemzeti napján. BRANDT nyugatnémet kancellár Texasból Washing­tonba érkezett, majd Washing­tonból továbbrepült Camp Davidba, Nixon amerikai el­nök maryland-i rezidenciájá­ba. NUMEIRI vezérőrnagy szu­­dáni miniszterelnök bejelen­tette, amnesztiában részesítik Abu-sziget lakóit, akik a múlt héten fellázadtak a kormány ellen. A 87 ÉVES Igor Sztravinsz­kijt tüdőgyulladással egy New York-i klinikára szállították. A világhírű zeneszerző állapota, akinek néhány hónappal ez­előtt szívrohama volt, komoly aggodalomra ad okot. Magyar—nyugatnémet gazdasági tárgyalások Bonnban A bonni külügyminiszté­riumban kedden magyar— nyugatnémet gazdasági tár­gyalások kezdődtek. A ma­gyar küldöttséget van külkereskedelmi Mádai Ist­minisz­tériumi főosztályvezető, a nyu­gatnémet­­ delegációt Egon Em­­mel nagykövet vezeti. A tár­gyalások célja egy hos­szú lejá­ratú árucsereforgalmi és gaz­dasági-műszaki kooperációs egyezmény megkötése. Mint a bonni külügyminisz­térium közölte, a tárgyalások súlypontja előreláthatólag a kooperációs egyezmény és a Ny­uga­t - N­ém­e­tországba irá­nyuló magyar export liberali­zálásának kérdése lesz. 19­70. Április 8., szerda AMI AZ ESEMÉNYEK MÖGÖTT VAN G­UA­TE A Magyaror­szágnál valamivel nagyobb területen (109 ezer négyzet­­kilométer) fekvő, 4,4 millió lakosú közép-amerikai köztársaságot a nyomor országá­nak ismerik. Nem mindig volt ez így: egy évezrede még a magas kul­túrájú maja in­diánok birodalmá­nak központja volt. A spanyol hódítás évszázadai után 1839-ben vált függetlenné. 1944 és 1954 között pol­gári demokratikus forradalom zaj­lott le az ország­ban bent Jacobo Ar­­vezetésével. Az USA segítségével reakciós katonai junta dönti meg a ha­ladó rendszert és ismét korlát­lan hatalmat kap a három amerikai monopólium: az Uni­ted Fruit Co., az International Railways of Central America és az Empresa Elektrica de Guatemala. Ezek kezében van­nak az ország kávé- és banán­ültetvényei, vasúti hálózata, távközlése, kereskedelme, tex­til- és élelmiszeripari energia­­gazdasága. Guatemala elmaradott, mo­nokultúrás mezőgazdasági or­szág. Fő terménye és legfőbb kiviteli cikke a kávé (a világ­­termelésben a 7. helyen) és a banán. Ásványkincsei jórészt feltáratlanok. Főbb bányászati terméke az ólomérc, horgany­érc, krómérc, antimon, kad­­mium­, kén, kősó és csillám. Ipara jelentéktelen. Külkeres­kedelmi forgalmának mintegy fele az USA felé irányul, de jelentős helyet foglal el az NSZK is. A szocialista orszá­gokkal nem kereskedik. 1952-ben földreformtörvényt hoztak az ültetvények szét­osztására a szegényparasztság között, a törvényt 1954-ben — a junta hatalomra jutása után — visszavonták, csakúgy, mint a társadalombiztosítási intéz­kedéseket. A reakciós kor­mányzat jelentősen csökken­tette a munkabéreket is. Szé­les körben gyermekmunkát­ alkalmazzák a A nyomor és a nem kielégí­tő egészségügyi ellátás követ­keztében magas a csecsemő­­halálozás (1000 élveszületett­­re 91,3), az átlagos életkor mindössze 45—49 év. | r­ Weivoda díszbeszédéből semmi sem lett. Az oroszok egyszerűen fél­retolták. Simó Eötvösék pincéjének az aj­tajához lépett. Kinyitotta az ajtót: — Tovaris... Itt... Nyemc­... A németek, a nyilasok riadtan lestek kifelé. Csak Tószeghy ült Krisztina ágyán és fel sem nézett. Az oroszok kihajtották őket a pin­céből. Tószeghy utolsónak lépett ki az ajtón. — Nem hiszem, hogy valaha is találkozunk... — szólt Rózsihoz. — Mindent köszönök magának Rózsi­­ka... Rózsi szeme könnyes lett. Furcsa látvány: egy síró nő, amint még mindig határozottan markolja a géppisztolyt. — Ez az a lány, akiről meséltem — fordult Simó az egyik katonához. A katona szovjet egyenruhát viselt, de magyarul beszélt: — Derék... Azért most már le­teheti azt a fegyvert — mondta mo­solyogva. Két fiatal szovjet katona összeszedte a németek fegyvereit és felvitte az udvarra. — Mi most már kimehetünk? —­­kérdezte Weivoda. — Nyugodtan — felélt a szovjet egyenruhás magyar. — Kérem szépen — lépett hozzá Weivoda. — Nem kaphatnánk vala­mi írást arról, hogy ez a ház milyen hősiesen viselkedett. Mi német és nyilas foglyokat ejtettünk... A többiek is előbújtak a pincé­ből. Rozgonyi odalépett a katoná­hoz. — Doktor Rozgonyi — nyújtotta a kezét — Bálint János — mondta a szov­jet katona. — Hol csatlakozott hozzájuk az elvtárs? — kérdezte Weivoda. — Sztálingrádnál... Mivel én a Szovjetunióban élek 25 éve. — És így tud még magyarul? — álmélkodott Rozgonyi. — Ugye elintézi nekünk azt az írást? — kérdezte Weivoda. — Nem lesz szükségük semmiféle írásra — mosolygott Bálint János. — A maguk számára véget ért háború. A szovjet katonák nem osz­a­togatnak érdemeket, mint ahogy vétkeket sem ők fogják számon kér­­­ni .. — Gondolja tiszt úr, ne haragud­jon, nem ismerem a rangjelzéseiket — mondta Rozgonyi —, lehetőség nyílik ezután a demokratikus pár­tok megalakítására. — Elkéstek vele — mondta Bálint János. — Debrecenben már meg­alakultak a pártok és dolgozik az új magyar kormány... — Nemcsak kommunista párt van? — kérdezte Weivoda. — Természetes, hogy nem... — mosolygott Bálint. — Nem is tudom, hány párt működik... Az az érzé­sem, hogy több is mint amennyi kellene — mosolygott, aztán elin­dult kifelé. Simó egy kicsit radt a többiektől. Feleségének lema­egy kocka alakú kenyeret adott és meg­simogatta: — Most már, remélem nyugodt vagy... — Egyáltalán nem vagyok az! Miért nem maradsz itthon? Mikor lesz már olyan világ, hogy nem kell izgulnom érted? — Nyugodj meg, szívem... Az elvtársak átvisznek majd a pesti ol­dalra. Ott már megalakult a párt... Megcsókolta a feleségét, majd Ró­zsihoz fordult: — Maga pedig megvár engem. Cé­lunk van magával... — mondta és a szovjet katonák után rohant... A ház lakói megrohamozták a lépcsőfeljárót. Odakint hajnalodott. Metszően hi­deg volt a téli reggel, de senki sem fázott. Kitódultak a kapu elé. A ház előtt hosszú gépkocsioszlop haladt, majd félelmetes robajjal és csikor­gással harckocsik rázták meg az úttestet. A menet mellett időnként kisebb-nagyobb csoportokban, fel­tartott kezű németeket kísértek. So­kan civil kabátokat viseltek, vala­mennyien piszkosak, borotválatla­­nok és nagyon meggyötörtek voltak. Az emberek csodálkozva nézték nemrég még oly rettegett, legyőzhe­­­­tetlennek tartott katonákat. Arcukra kiült a félelem és egyikük sem emelte fel tekintetét az úttestről. Eötvöséket nem lehetett megtalál­ni a bámészkodók között. Eötvösné először is a pincéjükbe rohant. Sír­va állapította meg, hogy a németek alapos pusztítást végeztek készlete­ikben Igaz, hogy leginkább az ita­lokat dézsmálták meg, de több zsá­kot bajonettel hasítottak fel, a son­kákba belevagdostak, majd a földre dobták, a kiszóródott liszt- és cukor­halmokra. Eötvösné bezárta a pincét, a kul­csot gondosan elrejtette, majd az urával együtt a lakásba siettek. — Először ennek a szemétnek rongyait hajigálom ki. Ide többé a nem teszi be a lábát — kiáltotta, amikor feltépte az ajtót. Rózsi szo­bájának bejáratánál ijedten torpant meg: —­ Hát maga ... Nicsaik! A Köves úr... Hát itt húzta meg magát... Ennek örülök — kényszerített egy mosolyt az arcára. — Nehéz időket éltünk meg, de hála istennek, túl vagyunk rajta. És boldog vagyok, hogy én segítettem hozzá az élet­hez — mondta. — Engem a Rózsika hozott fel ide... Ne tessék haragudni ... — Dehogy haragszom. Én tudtam róla ... Csak nem gondolja, hogy a lány meg merte volna tenni, hogy ide bejöjjön? Köves azonnal észrevette, hogy Eötvösné belőle akar érdemeket ko­vácsolni. De nem szólt egy szót sem. — És a kedves felesége? — kér­dezte Eötvös. — Meghalt... Megölték... — Roppant kínos — mondta Eöt­vösné. — Mondtam neked kisfiam — fordult férjéhez —, hogy bizonyos túlkapások történtek. Ez rendkívül sajnálatos... őszinte részvétem kedves Köves úr... — nyújtotta ke­zét, de Köves félrelépett és kiment a folyosóra. Felnézett a harmadik emeletre, ahol valaha a lakása volt, romok mered­eztek az ég felé. Üszkös Fel­ment, de a lakást nem tudta meg­közelíteni. A körfolyosót is letépte egy akna. Köves lebotorkált a romokkal teli lépcsőn, kiment a kapun. Az embe­rek utat nyitottak neki. — Jó reggelt, Köves úr — köszön­tötték, de a férfi nem felelt. Elin­dult a Duna-parton a dübörgő gép­kocsioszlopok mellett, a téglagyár felé. Rózsi elindult utána, de a férfi ha­tározott lépteiből látta, hogy úgy­sem tudná visszatartani. Biztos a felesége sírját akarja megkeres­ni... A lakók visszavonultak lakásaik­ba. Takarították a romokat, desz­kákkal, papírokkal, megmaradt üvegdarabkákkal szegelték be az ablakokat. Rózsi egy ideig­ tanácsta­lanul állt az udvaron, majd kinyi­totta a mosókonyhát és kivezette a lovat. A patacsattogásra Fábryné ki­nézett az ajtaján: — Rózsikám, ez csodálatos — kia­bálta. — Hozott egy élő lovat. Meg vagyunk mentve... — Téved a nagyságos asszony. E­z az én lovam — kiáltotta vissza Ró­zsi. A párbeszéd hallatára többen ki­rohantak az udvarra. Körbefogták Rózsit. — Hagyják békében azt a lovat! Ezt nem fogják megenni... — De, Rózsika! Ez a ló nem a magáé — mondta Weivoda. — Ez köztulajdon . .. Megértheti, senkinek nincs ennivalója. Az éhhaláltól men­ti meg a házat... — Eötvösék pincéje teli van élel­miszerrel — mondta Rózsi. — Os­­­szák szét azt. Elég lesz az egész ház­nak ... — Mit vitatkoznak vele! El kell venni tőle — kiabált le az emeletről Tárkányiné. Két orosz katona lépett be az ud­varra. Weivoda azonnal hozzájuk lépett és kézzel-lábbal, szlovákul és magyarul kérte őket, hogy lőj­­­ék le a lovat... — frincs ... Nyema kusaj... Ko­­nyi bumm! — mutatta a lövést, majd kezével az evést mímelte. Ró­zsi magyarul tiltakozott, de az oro­szok nyilván azt hihették, hogy ő is a ló lelövését kéri... — N­em szabad ... Ló kell... Ke­vés ló... — mondta a katona és a ló mögé állt, kezével egy képzelet­beli ekeszarvé, fogta meg, és mint egy pantomimszínész, szántani kez­dett ... Rózsi odalépett hozzá és megveregette a vállát: — Végre egy okos ember. Te is biztos paraszt vagy ... Jól van ... Is­ten éltessen — mondta. Krisztinát a közeli parkba temet­ték el. Papot nem tudtak szerezni, így egyházi szertartás nélkül zajlott a temetés. A ház valamennyi lakója kivonult. Eötvösné sűrű fekete fátyol mögé rejtette az arcát, és hisztériá­san sikoltozott. A lány testét zsákok­ba bugyolálták, így engedték le az alig egyméteres gödörbe, melyet Ró­zsi ásott a fagyos földbe. Weivoda felajánlotta, hogy beszél a sírnál, de Eötvös elutasította Rozgonyi mon­dott egy hevenyészett ,kis verses gyászbeszédet Mindenki zokogott. Aztán robbanás rázta meg a leve­gőt. Egy akna csapódott be egy kö­zeli házba. A németek utolsó üzenete volt, a budai hegyek mögül... (Folytatjuk) XVII. POZfl

Next