Pest Megyi Hírlap, 1970. április (14. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-08 / 81. szám

2 Péter János Stockholmban Kedden, 16.35 órakor szállt le Stockholm Arlanda repülőterére az a repülőgép, amely Péter Jánost és kíséretét hozta. Külügyminiszterünket a magyar és svéd zászlókkal feldíszített repülőtéren Torsten Nilsson külügyminiszter, Jödahl külügyi államtitkár, Landenius, a külügyminisztérium protokollfőnöke, valamint több más vezető tisztviselő fogadta. Jelen volt Nagy Béla, hazánk stockholmi nagykövete és Siggi Lilliehöak, a Svéd Királyság budapesti nagykövete. Ott voltak a magyar nagykövetség és a kereskedelmi kirendeltség tagjai. A magyar vendégek a fogadtatás után a Stockholmtól 38 kilométerre levő repülőtérről szálláshelyükre, a XVIII. században épült Haga-kastélyba hajtattak. Kedden este Torsten Nilsson a külügyminisztérium épületében díszvacsorát adott Péter János és kísérete tiszteletére. A hivatalos tárgyalások szerda délelőtt kezdődnek. A külügyminiszter elutazása előtt a Ferihegyi repülőtéren. Kommunista vasárnap (Folytatás az 1. oldalról.) akcióban. A kommunista vasárnap szerves része annak a nagyszabású felszabadulási munkaversenynek, amely KISZ KB és a SZOT közös felahívása nyomán, az elmúlt hónapokban országszerte kibontakozott. Az üzemekből, vállalatoktól érkező hírek tanúsága szerint a KISZ felhívása széleskörű visszhangot váltott ki. Vállalkozások, felajánlások tucatjait tartják már számon, s bizonyos, hogy ezek még megsokszorozódnak április 12-ig. A Kenderfonó- és Szövőipari Vállalat szegedi gyáregységeiben például ezer fiatal dolgozik majd, a Dunai Kőolajipari Vállalat szocialista brigádjai egy új üzemrész felépítéséből kértek részt. A Lenin Kohászati Művekben és Diósgyőri Gépgyárban a koksz és vasérc kirakodásánál, egy gyáregység áttelepítésénél segédkeznek, míg a Mohácsi Bútorgyár fiataljai terven felül vállalták 100 darab Mohács garnitúra elkészítését. A székesfehérvári járás ifjú kommunistái mezőgazdasági gépeket javítanak majd, az Egyesült Izzóban 2500 fiatal segíti majd a termelési feladatok végrehajtását, a Csepel Vas- és Fémművek fiataljai pedig hétórás ünnepi műszakot vállaltak. A munka ellenértékének nagy része a KISZ szolidaritási számláját gyarapítja majd, de jut majd pénz a KISZ-alapszervezeteknek is: klubépítésre, vonzó programok rendezésére. A Cement- és Mészművek Váci Gyára (DCM) FELVESZ TEHERGÉPKOCSIVEZETŐKET, LAKATOSOKAT, VILLANYSZERELŐKET, HEGESZTŐKET, CSŐSZERELŐKET, ESZTERGÁLYOSOKAT, ELEKTRIKUSOKAT, valamint MARKOLOHIDDARUSOKAT, továbbá férfi, női betanított és segédmunkásokat. A segédmunkásokat átképezzük könnyű- és nehézgép-kezelőnek, illetve cementipari szakmunkásnak. Jelentkezni lehet A GYÁR MUNKAÜGYI CSOPORTJÁNÁL, mindennap 7-től 15 óráig. ^ mülap CSAK RÖVIDEN... LUDVIK SVOBODA, Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke befejezve mongóliai és japáni útját, kedden a szovjet fővárosba érkezett. MOSZKVÁBAN kedden megnyílt a KGST Végrehajtó Bizottságának 46. ülésszaka. V. N. NOVIKOV, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese kedden Japánba érkezett, hogy az Expo 70 világkiállításon részt vegyen a Szovjetunió nemzeti napján. BRANDT nyugatnémet kancellár Texasból Washingtonba érkezett, majd Washingtonból továbbrepült Camp Davidba, Nixon amerikai elnök maryland-i rezidenciájába. NUMEIRI vezérőrnagy szudáni miniszterelnök bejelentette, amnesztiában részesítik Abu-sziget lakóit, akik a múlt héten fellázadtak a kormány ellen. A 87 ÉVES Igor Sztravinszkijt tüdőgyulladással egy New York-i klinikára szállították. A világhírű zeneszerző állapota, akinek néhány hónappal ezelőtt szívrohama volt, komoly aggodalomra ad okot. Magyar—nyugatnémet gazdasági tárgyalások Bonnban A bonni külügyminisztériumban kedden magyar— nyugatnémet gazdasági tárgyalások kezdődtek. A magyar küldöttséget van külkereskedelmi Mádai Istminisztériumi főosztályvezető, a nyugatnémet delegációt Egon Emmel nagykövet vezeti. A tárgyalások célja egy hosszú lejáratú árucsereforgalmi és gazdasági-műszaki kooperációs egyezmény megkötése. Mint a bonni külügyminisztérium közölte, a tárgyalások súlypontja előreláthatólag a kooperációs egyezmény és a Nyugat - Németországba irányuló magyar export liberalizálásának kérdése lesz. 1970. Április 8., szerda AMI AZ ESEMÉNYEK MÖGÖTT VAN GUATE A Magyarországnál valamivel nagyobb területen (109 ezer négyzetkilométer) fekvő, 4,4 millió lakosú közép-amerikai köztársaságot a nyomor országának ismerik. Nem mindig volt ez így: egy évezrede még a magas kultúrájú maja indiánok birodalmának központja volt. A spanyol hódítás évszázadai után 1839-ben vált függetlenné. 1944 és 1954 között polgári demokratikus forradalom zajlott le az országban bent Jacobo Arvezetésével. Az USA segítségével reakciós katonai junta dönti meg a haladó rendszert és ismét korlátlan hatalmat kap a három amerikai monopólium: az United Fruit Co., az International Railways of Central America és az Empresa Elektrica de Guatemala. Ezek kezében vannak az ország kávé- és banánültetvényei, vasúti hálózata, távközlése, kereskedelme, textil- és élelmiszeripari energiagazdasága. Guatemala elmaradott, monokultúrás mezőgazdasági ország. Fő terménye és legfőbb kiviteli cikke a kávé (a világtermelésben a 7. helyen) és a banán. Ásványkincsei jórészt feltáratlanok. Főbb bányászati terméke az ólomérc, horganyérc, krómérc, antimon, kadmium, kén, kősó és csillám. Ipara jelentéktelen. Külkereskedelmi forgalmának mintegy fele az USA felé irányul, de jelentős helyet foglal el az NSZK is. A szocialista országokkal nem kereskedik. 1952-ben földreformtörvényt hoztak az ültetvények szétosztására a szegényparasztság között, a törvényt 1954-ben — a junta hatalomra jutása után — visszavonták, csakúgy, mint a társadalombiztosítási intézkedéseket. A reakciós kormányzat jelentősen csökkentette a munkabéreket is. Széles körben gyermekmunkát alkalmazzák a A nyomor és a nem kielégítő egészségügyi ellátás következtében magas a csecsemőhalálozás (1000 élveszületettre 91,3), az átlagos életkor mindössze 45—49 év. | r Weivoda díszbeszédéből semmi sem lett. Az oroszok egyszerűen félretolták. Simó Eötvösék pincéjének az ajtajához lépett. Kinyitotta az ajtót: — Tovaris... Itt... Nyemc... A németek, a nyilasok riadtan lestek kifelé. Csak Tószeghy ült Krisztina ágyán és fel sem nézett. Az oroszok kihajtották őket a pincéből. Tószeghy utolsónak lépett ki az ajtón. — Nem hiszem, hogy valaha is találkozunk... — szólt Rózsihoz. — Mindent köszönök magának Rózsika... Rózsi szeme könnyes lett. Furcsa látvány: egy síró nő, amint még mindig határozottan markolja a géppisztolyt. — Ez az a lány, akiről meséltem — fordult Simó az egyik katonához. A katona szovjet egyenruhát viselt, de magyarul beszélt: — Derék... Azért most már leteheti azt a fegyvert — mondta mosolyogva. Két fiatal szovjet katona összeszedte a németek fegyvereit és felvitte az udvarra. — Mi most már kimehetünk? —kérdezte Weivoda. — Nyugodtan — felélt a szovjet egyenruhás magyar. — Kérem szépen — lépett hozzá Weivoda. — Nem kaphatnánk valami írást arról, hogy ez a ház milyen hősiesen viselkedett. Mi német és nyilas foglyokat ejtettünk... A többiek is előbújtak a pincéből. Rozgonyi odalépett a katonához. — Doktor Rozgonyi — nyújtotta a kezét — Bálint János — mondta a szovjet katona. — Hol csatlakozott hozzájuk az elvtárs? — kérdezte Weivoda. — Sztálingrádnál... Mivel én a Szovjetunióban élek 25 éve. — És így tud még magyarul? — álmélkodott Rozgonyi. — Ugye elintézi nekünk azt az írást? — kérdezte Weivoda. — Nem lesz szükségük semmiféle írásra — mosolygott Bálint János. — A maguk számára véget ért háború. A szovjet katonák nem oszatogatnak érdemeket, mint ahogy vétkeket sem ők fogják számon kérni .. — Gondolja tiszt úr, ne haragudjon, nem ismerem a rangjelzéseiket — mondta Rozgonyi —, lehetőség nyílik ezután a demokratikus pártok megalakítására. — Elkéstek vele — mondta Bálint János. — Debrecenben már megalakultak a pártok és dolgozik az új magyar kormány... — Nemcsak kommunista párt van? — kérdezte Weivoda. — Természetes, hogy nem... — mosolygott Bálint. — Nem is tudom, hány párt működik... Az az érzésem, hogy több is mint amennyi kellene — mosolygott, aztán elindult kifelé. Simó egy kicsit radt a többiektől. Feleségének lemaegy kocka alakú kenyeret adott és megsimogatta: — Most már, remélem nyugodt vagy... — Egyáltalán nem vagyok az! Miért nem maradsz itthon? Mikor lesz már olyan világ, hogy nem kell izgulnom érted? — Nyugodj meg, szívem... Az elvtársak átvisznek majd a pesti oldalra. Ott már megalakult a párt... Megcsókolta a feleségét, majd Rózsihoz fordult: — Maga pedig megvár engem. Célunk van magával... — mondta és a szovjet katonák után rohant... A ház lakói megrohamozták a lépcsőfeljárót. Odakint hajnalodott. Metszően hideg volt a téli reggel, de senki sem fázott. Kitódultak a kapu elé. A ház előtt hosszú gépkocsioszlop haladt, majd félelmetes robajjal és csikorgással harckocsik rázták meg az úttestet. A menet mellett időnként kisebb-nagyobb csoportokban, feltartott kezű németeket kísértek. Sokan civil kabátokat viseltek, valamennyien piszkosak, borotválatlanok és nagyon meggyötörtek voltak. Az emberek csodálkozva nézték nemrég még oly rettegett, legyőzhetetlennek tartott katonákat. Arcukra kiült a félelem és egyikük sem emelte fel tekintetét az úttestről. Eötvöséket nem lehetett megtalálni a bámészkodók között. Eötvösné először is a pincéjükbe rohant. Sírva állapította meg, hogy a németek alapos pusztítást végeztek készleteikben Igaz, hogy leginkább az italokat dézsmálták meg, de több zsákot bajonettel hasítottak fel, a sonkákba belevagdostak, majd a földre dobták, a kiszóródott liszt- és cukorhalmokra. Eötvösné bezárta a pincét, a kulcsot gondosan elrejtette, majd az urával együtt a lakásba siettek. — Először ennek a szemétnek rongyait hajigálom ki. Ide többé a nem teszi be a lábát — kiáltotta, amikor feltépte az ajtót. Rózsi szobájának bejáratánál ijedten torpant meg: — Hát maga ... Nicsaik! A Köves úr... Hát itt húzta meg magát... Ennek örülök — kényszerített egy mosolyt az arcára. — Nehéz időket éltünk meg, de hála istennek, túl vagyunk rajta. És boldog vagyok, hogy én segítettem hozzá az élethez — mondta. — Engem a Rózsika hozott fel ide... Ne tessék haragudni ... — Dehogy haragszom. Én tudtam róla ... Csak nem gondolja, hogy a lány meg merte volna tenni, hogy ide bejöjjön? Köves azonnal észrevette, hogy Eötvösné belőle akar érdemeket kovácsolni. De nem szólt egy szót sem. — És a kedves felesége? — kérdezte Eötvös. — Meghalt... Megölték... — Roppant kínos — mondta Eötvösné. — Mondtam neked kisfiam — fordult férjéhez —, hogy bizonyos túlkapások történtek. Ez rendkívül sajnálatos... őszinte részvétem kedves Köves úr... — nyújtotta kezét, de Köves félrelépett és kiment a folyosóra. Felnézett a harmadik emeletre, ahol valaha a lakása volt, romok meredeztek az ég felé. Üszkös Felment, de a lakást nem tudta megközelíteni. A körfolyosót is letépte egy akna. Köves lebotorkált a romokkal teli lépcsőn, kiment a kapun. Az emberek utat nyitottak neki. — Jó reggelt, Köves úr — köszöntötték, de a férfi nem felelt. Elindult a Duna-parton a dübörgő gépkocsioszlopok mellett, a téglagyár felé. Rózsi elindult utána, de a férfi határozott lépteiből látta, hogy úgysem tudná visszatartani. Biztos a felesége sírját akarja megkeresni... A lakók visszavonultak lakásaikba. Takarították a romokat, deszkákkal, papírokkal, megmaradt üvegdarabkákkal szegelték be az ablakokat. Rózsi egy ideig tanácstalanul állt az udvaron, majd kinyitotta a mosókonyhát és kivezette a lovat. A patacsattogásra Fábryné kinézett az ajtaján: — Rózsikám, ez csodálatos — kiabálta. — Hozott egy élő lovat. Meg vagyunk mentve... — Téved a nagyságos asszony. Ez az én lovam — kiáltotta vissza Rózsi. A párbeszéd hallatára többen kirohantak az udvarra. Körbefogták Rózsit. — Hagyják békében azt a lovat! Ezt nem fogják megenni... — De, Rózsika! Ez a ló nem a magáé — mondta Weivoda. — Ez köztulajdon . .. Megértheti, senkinek nincs ennivalója. Az éhhaláltól menti meg a házat... — Eötvösék pincéje teli van élelmiszerrel — mondta Rózsi. — Osszák szét azt. Elég lesz az egész háznak ... — Mit vitatkoznak vele! El kell venni tőle — kiabált le az emeletről Tárkányiné. Két orosz katona lépett be az udvarra. Weivoda azonnal hozzájuk lépett és kézzel-lábbal, szlovákul és magyarul kérte őket, hogy lőjék le a lovat... — frincs ... Nyema kusaj... Konyi bumm! — mutatta a lövést, majd kezével az evést mímelte. Rózsi magyarul tiltakozott, de az oroszok nyilván azt hihették, hogy ő is a ló lelövését kéri... — Nem szabad ... Ló kell... Kevés ló... — mondta a katona és a ló mögé állt, kezével egy képzeletbeli ekeszarvé, fogta meg, és mint egy pantomimszínész, szántani kezdett ... Rózsi odalépett hozzá és megveregette a vállát: — Végre egy okos ember. Te is biztos paraszt vagy ... Jól van ... Isten éltessen — mondta. Krisztinát a közeli parkba temették el. Papot nem tudtak szerezni, így egyházi szertartás nélkül zajlott a temetés. A ház valamennyi lakója kivonult. Eötvösné sűrű fekete fátyol mögé rejtette az arcát, és hisztériásan sikoltozott. A lány testét zsákokba bugyolálták, így engedték le az alig egyméteres gödörbe, melyet Rózsi ásott a fagyos földbe. Weivoda felajánlotta, hogy beszél a sírnál, de Eötvös elutasította Rozgonyi mondott egy hevenyészett ,kis verses gyászbeszédet Mindenki zokogott. Aztán robbanás rázta meg a levegőt. Egy akna csapódott be egy közeli házba. A németek utolsó üzenete volt, a budai hegyek mögül... (Folytatjuk) XVII. POZfl