Pest Megyi Hírlap, 1973. március (17. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-21 / 67. szám

A 2 f[§kusz Belső feszültség... A FRANCIA belpolitikára továbbra is várakozó hangulat nyomja rá bélyegét. Pompidou elnök napról napra folytatja tárgyalásait a kormánypártok vezetőivel, de még nem isme­retes, hogy az elnök kit bíz majd meg az új kormány meg­alakításával, s kik töltik majd be abban a kulcspozíciókat. Párizsban ugyan számos talál­gatás van erről forgalomban, de a kommentárok általában hangsúlyozzák, hogy az elnök még nem döntött véglegesen: a kulisszák mögötti tárgyalásokon nemcsak a kor­mányon belüli pozíciókról folynak az alkudozások, ha­nem arról is, hogy ki legyen a nemzetgyűlés új elnöke. Az UDR továbbra is igényt tart arra, hogy e pozíciót UDR- képviselő töltse be, de part­nereik, a független köztársa­ságiak, külön jelöltet akarnak állítani. A kiszivárgott hírek szerint Chaban-Delmas, volt miniszterelnök, aki De Gaulle idején több mint tíz évig volt a nemzetgyűlés elnöke, most ismét szeretné átvenni ezt a tisztséget. Chaban-Delmas távlati célja az, hogy 1976-ban ő legyen az UDR jelöltje köztársasági elnökválasztáson, é­s azt reméli, hogy ehhez nemzetgyűlés elnökének tiszte a kedvező kiindulási pozíciót biztosítana számára. Pompidou elnök azonban — aki még nem nyilatkozott, vajon 1976-ban is jelölteti-e magát — egyelőre nem kívánja elősegíteni volt miniszterelnökének ezt az am­bícióját, s a múlt héten a szo­ciális ügyek tárcáját ajánlotta fel Chaban-Delmasnak. Ez a tárca a kommentátorok szerint különösen nehéznek ígérkezik az új kormányban, hiszen a szakszervezetek máris erőtel­jes akciókra készülődnek. AZ ELNÖK a hírek szerint Edgar Faure volt miniszterel­nöknek (aki a Messmer-kor­­mányban a szociális ügyek minisztere) kívánja juttatni a nemzetgyűlés elnöki pozíció­ját, ha Faure lemond arról a törekvéséről, hogy a kormány­­többségen belül egy új, általa vezetendő parlamenti csopor­tot alakítson részben az UDR tagjaiból. POLITIKAI KÖRÖKBEN feltűnést keltett az a nyilat­kozat is, amelyet Servan- Schreiber, a reformerek egyik vezetője adott az Express szá­mára. Servan-Schreiber, az Express tulajdonosa e nyilat­kozatában feltűnően elhatárol­ta magát Lecannet-től, a re­formerek másik vezetőjétől, aki a választások két forduló­ja között paktumot kötött Messmer miniszterelnökkel. Servan-Schreiber szemére veti Lecannet-nek, hogy „optikai csalódással” túlbecsülte a „baloldali veszélyt”, annak lehetőségét, hogy a baloldali pártok többséget szerezhetnek, holott ő, Servan-Schreiber azt tartotta a fő veszélynek, ami be is következett, hogy a kor­­­mánykoalíció ismét megszerzi mandátumok többségét. Servan­ Schreiber ellenzi azt, hogy a reformerek mindjárt miniszteri tárcát fogadjanak el a most megalakuló új kor­mányban, mert ebben az eset­ben az eddigi koalíció „fog­lyaivá” válnának. Szerinte előbb meg kell várni, vajon az új kormány hajlandó lesz-e a Pompidou elnök által meg­ígért „merész reformok” meg­valósítására. Ha ez nem kö­vetkezik be, a reformereknek határozott ellenzéki magatar­tást kell tanúsítaniok, a balol­dali pártokkal együtt nyomást kell gyakorolniok a kormány­ra, s adott esetben attól sem szabad visszariadniuk, hogy a kommunistákkal együtt meg­szavazzanak egy bizalmatlan­sági indítványt a kormány el­len. A COMBAT kommentárjá­ban hangsúlyozza: a reforme­rek csoportja aligha fog huza­mosan ellenállni a belső fe­szültségeknek, s nyilvánvaló, hogy Lecannet és Servan­ Schreiber között nem alakul­hat ki tartós együttműködés. DZSEMAL BIJEDICS ju­goszláv miniszterelnök kedden háromnapos hivatalos látoga­tásra Ausztráliába érkezett. PEST Mtcr Elírlap Kuwait kontra Irak A bagdadi rádióban ismer­tették az iraki belügyminisz­térium közleményét, mely szerint egy kuwaiti katonai egység megtámadott iraki te­rületen gyakorlatozó katoná­kat, akik önvédelemből kény­telenek voltak tüzet nyitni. Két iraki katona meghalt és többen megsebesültek. Az iraki belügyminiszté­rium közleménye sajnálkozá­sát fejezi ki a kuvaiti agres­­­szió miatt, amely olyan idő­pontban következett be, ami­kor a két ország kölcsönösen kapcsolatainak megerősítésére törekszik. A közlemény a továbbiak­ban az iraki belügyminiszté­rium nevében sajnálkozását fejezi ki amiatt, hogy a ku­waiti hatóságok a történtek ellenőrzése nélkül fonyos intézkedéseket­ tettek ki­Nyugati hírügynökségek je­lentéseiből kiderül, hogy kuwaiti parlament háromórás a rendkívüli ülésén hozott ha­tározatában Irakot vádolta meg azzal, hogy a vitatott ha­tárterületen provokációt kö­vetett el. A parlament ülése után kiadott célzatos közle­mény hatására a kuwaiti fő­városban Irak-ellenes tünte­tések voltak. Hírügynökségek jelentése szerint a kedd reggeli iraki— kuwaiti határincidens miatt, Kuwait lezárta az Irakkal szomszédos határát és a kor­mány rendkívüli állapotot hir­detett ki az országban. A ku­waiti belügyminisztérium ren­deletére bezárták az iraki hír­ügynökség kuwaiti irodáját. A belügyminisztérium a rádió­ban sugárzott közleményben nyugalomra és az Irak ellenes tüntetések abbahagyására szó­lította fel az ország lakosait. A kuvaiti külügyminiszté­riumban kedden Rased al Ra­sed külügyminiszter-helyettes tájékoztatta a határincidensről a Kuwaitban akkreditált arab nagyköveteket. Azt állította, hogy iraki csapatok „három kilométernyire hatoltak be az ország területére”. A külügyminiszter-helyettes Kuwait bagdadi nagykövetével is tanácskozott, aki hétfő este tért haza, hogy a vitás határ­kérdésekről konzultáljon. Em­lékezetes, hogy a kuwaiti—ira­­ki határvonal még nincs vég­legesen kijelölve. Szabah al-Ahmed al-Dzsa­­ber külügyminiszter magához kérette Irak kuwaiti nagykö­vetét, és tiltakozott a határin­cidens miatt. A kuwaiti kül­ügyminiszter egyébként a fe­szült helyzet miatt lemondta mai londoni utazását. A kuwaiti minisztertanács és a legfelsőbb katonai tanács a reggeli órák óta Dzsabir al- Ahmad al-Dzsabir kormányfő elnökletével megszakítás nél­kül ülésezik. A kuvaiti látogatáson tar­tózkodó Hafez Badavi, az egyiptomi nemzetgyűlés elnö­ke kedden bejelentette, hogy támogatja Kuvaitot, de hang­súlyozta, hogy az araboknak nem egymás ellen, hanem közös ellenség ellen kell har­­a­colniok. A francia repülőterek forgal­­mi irányítóinak egy hónap óta tartó sztrájkját elindító CFTC szakszervezet tagjai hétfő esti közgyűlésükön úgy döntöttek, hogy „további intézkedésig” felveszik a munkát. A határo­zat indoklása hangsúlyozza, hogy a forgalomirányítók véget akarnak ugyan vetni a légifor­galmi válságnak, a sztrájkot azonban újrakezdik, amennyi­ben követeléseiket nem teljesí­tik. A francia repülőterek for­galma hétfőn éjféltől teljesen leállt, mert a kormány ettől az időponttól kezdve megszüntette a „CLEMENT MARÓT” tervet, amelynek keretében a francia légi térben katonai személyzet irányította a forgalmat. * k Woundad Knee 1868-as „végső ultimátum” A dél-dakotai Wounded Knee városkát megszállva tartó sziú indiánok vezetői elutasították a szövetségi kormány képviselőjének hárompontos csomagtervét, amely, bár tárgyalásokat ígért, lényegében megadás­ra szólította fel a rezervá­tumok nyomorúságos kö­rülményei ellen tiltakozó indiánokat. Az amerikai igazságügy­­minisztérium megbízottjá­nak átnyújtott „végső ulti­mátumban" az indiánok egy ISGS-as szerződésre hivat­kozva kijelentették, hogy cs­ak az Egyesült Államok elnökével hajlandók a to­­vábbiakban tárgyalni. Az említett szerződés volt az, amely rezervátumokba kényszerítette az indiáno­kat, ugyanakkor kizárólag az amerikai elnököt ruház­ta fel azzal a joggal, hogy az indiánok életkörülmé­nyeinek feltételeiről tár­gyalásokat folytasson. Amennyiben ezt a követe­lésüket elfogadják — közöl­ték az indiánok —, hajlan­dók a városkában bekövet­kezett anyagi károkat hely­reállítani, illetve megtéríte­ni. Amennyiben nem, „úgy fogunk védekezni, mint ahogyan az egy törvényen kívül helyezett néphez il­lik” — mondotta az indiá­nok szóvivője. Kedden ismét megindult a légiforgalom Franciaország­ban. A forgalom katonai irá­nyítását hétfőn éjfélkor meg­szüntették, s a repülőtereken kedden reggel nyolc órakor már munkába álltak az irányí­tó személyzet első csoportjai. A keddi napon azonban még nem normalizálódhatott tel­jesen a helyzet. Az Air France közölte, hogy előbb csak nagy és középtávolságú járatait in­dítja, vagyis elsősorban a ten­­gerentúli járatait. Szokásos eu­rópai járatainak csak a fele in­dult kedden, a következő két­­három napon azonban fokoza­tosan megindítják a többi já­ratot is. (Budapest és Prága felé már kedden elindult menetrendszerű Air Blance-já­­­rat.) A CGT, a CFDT, vagyis azok a szakszervezetek, amelyek nem csatlakoztak annak idején a sztrájkhoz, s rámutattak a CFTC által kirobbantott sztrájkmozgalom kalandor jel­legére, most közzétett közös nyilatkozatukban hangsúlyoz­zák: kudarcba fulladt a kor­mánynak az a kísérlete, hogy katonai személyzettel helyette­sítse a légiforgalom irányítóit. A légiforgalmi irányítóknak komoly, felelősségteljes és ha­tékony akciókkal kell harcol­niuk követeléseikért, feltétele az, hogy most ennek újból megkezdjék a munkát. El kell érni azt is, hogy a miniszter ne sújtsa fegyelmi büntetéssel a sztrájk résztvevőit — hang­zik a szakszervezeti állásfog­­lalás. A CGT egy korábbi nyilat­kozatában rámutatott arra is, a légiforgalom megbénulásá­nak — amely mintegy 200 mil­lió frankra becsülhető kárt okozott — fő oka nem sztrájk volt, hiszen a személy­­­zet jelentős része továbbra is hajlandó lett volna végezni a munkát, hanem a kormánynak az a kísérlete, hogy a gyakor­latban is kipróbálja a hadügy­minisztériumban már koráb­ban kidolgozott „CLEMENT MARÓT” fedőnevű tervet. E terv célja az, hogy „rendkívüli esetekben” katonai személy­zettel biztosítsák a polgári lé­giforgalom lebonyolítását. „CLEMENT MARÓT" 26 nap után véget ért a francia pilóták és repülőtéri alkalmazot­tak sztrájkja, a Párizs melletti Orly repülőtéren ismét hétköznapi az élet. Karavánkarambol Kilenc ember meghalt, harminc megsebesült, amikor a to­rontói gyorsforgalmi úton egy hatalmas vontató belerohant a hóviharban veszteglő gépkocsikaravánba. A kép jobb szélén a lángoló vontató. 1973. MÁRCIUS 21., SZERDA A BT Panamában A Biztonsági Tanács Pana­mába kihelyezett rendkívüli ülésszakán hétfőn felszólalt Jakov Malik, a Szovjetunió állandó ENSZ-képviselője. Be­szédében támogatásáról bizto­sította a Panama-csatorna státusának rendezésére be­nyújtott panamai—perui kö­zös javaslatot, s rámutatott, hogy ez a megoldás nemcsak Panama valódi szuverenitását és teljes joghatóságát állíta­ná helyre saját területe fölött, de biztosítaná a nemzetközi hajózás szabadságát is. A pa­namai—perui közös határoza­ti javaslat követeli az 1903- ban megkötött egyezmény ha­tálytalanítását, síkraszáll problémának az egyenjogúság­­ és igazságosság alapján törté­nő megoldásáért. A szovjet küldött felszólalá­sa után számos állam képvi­selői emel­ek szót a kolonia­­lizmus és neokolonializmus maradványainak felszámolá­sáért, a népek nemzeti szuve­renitásának és jogainak tiszte­letben tartásáért, hangsúlyoz­va, hogy minden nemzetnek joga van saját természeti kin­cseivel rendelkezni. A felszó­lalók támogatták Panamának területi egysége helyreállítását célzó törekvését. Jakov A. Malik szovjet delegátus beszédét mondja. Tőkehal-háborús variációk Óhajok és a valóság Az Izland és Nagy-Britan­­nia között folyó „tőkehal-há­ború” eddigi legsúlyosabb in­cidense zajlott le vasárnap es­te, amikor is egy izlandi ágyúnaszád élesre töltött fegy­verekből tüzelt az Izland 50 mérföldre kiterjesztett terüle­ti vizein halászó angol ha­lászhajók védelmére kirendelt brit vontatóra. A szemben álló felek ed­dig csupán egymás ha­jóinak halászhálók „beszorítására”, átvágására, illetve riasztó lövések le­adására szorítkoztak. Az angol hajó a lövésekre nem válaszolt, bár a brit kor­mány szóvivője később kije­lentette: készen állnak a ha­ditengerészet egységeinek be­vetésére is. A vasárnap esti incidenst követően Julian Amery brit külügyi államminiszter hétfőn az alsóházban tartott beszé­dében kijelentette: a brit kor­mány kész haditengerészeti egységeket küldeni az izllandi vizekre, hogy megvédje ha­lás­zhajóit A miniszter ugyanakkor hangsúlyozta: Nagy-Britannia előnyben részesíti a tőkehal­háború tár­gyalások útján va­ló békés megoldását, de erő­szak hatása alatt nem hajlan­dó tárgyalni. Az angol halászati és hal­feldolgozó cégek közös bi­zottsága hétfőn kijelentette, hogy a vasárnap esti súlyos akciót „elszigetelt esetként” értékeli, de úgy tekinti, hogy az ellentétben áll az izlandi kormánynak a tárgyalások felújítására vonatkozó óhajá­val. Az angol alsóházban el­hangzott fenyegető­zéseket követően két kijelen­angol halászhajó kedden megpró­bált lerohanni egy izlandi ágyúnaszádot Izland kiter­jesztett területi vizein. A fenyegetett ágyúnaszád legénysége elfoglalta he­lyét a fegyverek mögött, mire a két brit halász­­hajó visszafordult. Izlandi körökben rámutatnak, hogy az angol halászhajók fenyegető magatartása ellen­tétben áll azzal az állítólagos brit óhajjal, hogy a területi vizekkel kapcsolatos vitás kér­déseket tárgyalások útján rendezzék. A LON NOL-REZSIM ked­den további intézkedésekkel súlyosbította az elnöki palota ellen szombaton elkövetett bombatámadás nyomán elren­delt rendkívüli állapotot. Vál­tozatlanul tart a letartóztatá­­si hullám. Kedden őrizetbe vettek Penn Nouthnak, a Szi­­hanuk-kormány miniszterel­nökének három fiát és letar­tóztattak mintegy 30 személyt. A letartóztatottak között több egyetemi és középiskolai ta­nár, sok diák és újságíró van. A Szihanuk-család mintegy 20 tagját háziőrizetben tartják. Mi van egy új követség mögött? Az utóbbi időkben már meg­szokta az olvasó, hogy sűrűn lát jelentéseket új meg új kö­vetségek, nagykövetségek meg­nyitásáról: egyre-másra is­merték — ismerik — el a kü­lönböző országok az NDK-t, legújabban pedig a VDK elis­merésének „hulláma” indult meg. Ennél szokatlanabb és nem kevésbé érdekes a keddi je­lentés, amely szintén nagykö­vetség létesítéséről érkezett. Ezúttal nem az NDK-ról vagy a VDK-ról van szó: Új-Zéland kormánya jelentette be, hogy 1973-ban követséget nyit Moszkvában. A bejelentés akkor hangzott el, amikor Patolicsev szovjet külkereskedelmi miniszter ép­pen Wellingtonban, Új-Zéland fővárosában tartózkodik, ke­reskedelmi tárgyalásokon. Canberrából érkezett ide Pa­tolicsev, ahol aláírták a szov­jet—ausztrál kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok fejlesz­téséről szóló egyezményt. A dolog hátteréhez tartozik, hogy mind Új-Zélandon, mind Ausztráliában a múlt év vé­gén, hosszú idő óta először a Munkáspárt győzött a válasz­tásokon (Ausztráliában 23 év óta először). Whitlam ausztrál miniszterelnök nemcsak beje­lentett, de mindjárt kezdemé­nyezett is jelentős változáso­kat. Azonnal visszavonta az ausztrál csapatokat Vietnam­ból, felvette a kapcsolatokat a Kínai Népköztársasággal, s új­­ adózási s egyéb intézkedések­kel igyekszik visszaszorítani az USA mind dominálóbb sze­repét az ausztrál gazdasági életben. Egyébként a Szovjet­unióval való kereskedelem bő­vítése, a szocialista világhoz való közeledés is ezzel vág egybe. Belpolitikailag az okta­tásügyre s a szociálpolitikára fordított nagyobb összegekkel, a színesbőrű őslakosság hely­zetének javításával, az Ang­liától való függőség utolsó szá­lainak elszakításával (például a God Save the King helyett új ausztrál himnuszt íratott) igyekszik új utakat nyitni Hasonló politikát folytat Kirk új új-zélandi kormánya is. Még nem tudjuk, mi lesz a most tárgyalásra kerülő szov­jet—új-zélandi kereskedelmi szerződésben. Ismerve azon­ban némiképp Új-Zéland gaz­dasági helyzetét, feltehető, hogy az ország nagy vaj-, hús-, sajt- és gyapjúexportjá­nak ezután jelentősebb részét irányítja majd a Szovjetunió­ba (annál is inkább, mert Anglia közös piaci belépésével Új-Zéland nehezebben tud szigetországba vajat exportál­a­ni). S az is valószínű, hogy az exportálható szovjet ipari po­tenciálból, a tudományos-mű­szaki, szellemi exportból a jö­vőben nagyobb mértékben ré­szesedik majd Új-Zéland. Figyelemre méltó még, hogy utoljára 23 évvel ezelőtt volt új-zélandi képviselet Moszk­vában.

Next