Pest Megyi Hírlap, 1973. március (17. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-23 / 69. szám
PEST MEGYEI'7/Cfrlap 1913. MÁRCIUS 23., PÉNTEK TANÁCSKOZIK AZ ORSZÁGGYŰLÉS (Folytatás az 1. oldalról) végrehajtani, amelyek elhúzzák az időben történő megvalósítást. Programban a könnyűszerkezetes iskolák Hogy ne csak elvileg fejtegessem, engedjék meg, hogy erre egy példáit hozzak. Pest megye rendkívül szűkös, rossz helyzetben van iskolaszempontból. A kormányprogramban szerepel a könnyűszerkezetes iskola megvalósítása. Erre Pest megye lehetőséget kapott, amit nagy örömmel és köszönettel fogadtunk: amikor már megszületett eme az elhatározás, a döntés, akkor 18 különböző szervvel kellett egyeztetni, s az az iskola, amelyet hat hónap alatt fel lehet építeni, kerek egy évet vetít igénybe egyeztetések miatt Hozzátenném: felül kellene vizsgálni, hogy kell-e ennyiféle egyeztetés, amikor kormányel határozás van, és három miniszter elvtárs is segédkezett abban, hogy ez az iskola megszülessék. Felül kellene vizsgálni a KÖJÁL-normákat az ilyen könnyűszerkezetes s külföldön nyilván már bevált — ha a magyar állam megvásárolja, bevált — építkezéseknél, mert készülve a mai felszólalásra, elolvastam: olyan kifogások vannak, hogy ebben az angol rendszerű iskolában barna konyha van, nálunk fehér az előírás — ilyet még tudnék kettőt-hármat mondani — és ebből kifolyólag olyan igény lép fel, hogy át kellene terveztetni. Hozzátenném még: ha nem kaptunk volna ennyi segítséget, akkor még hosszabb időt vett volna igénybe az íróasztal-barikádoknak a legyőzése. Miért fogalmazok úgy, hogy következetes, igényel vezetést minden szinten? Mert a Központi Bizottság novemberi határozata nem új kérdéseket vetett fel, hanem a X. kongresszuson elhangzottakat, mégis egyik-másik témánál kénytelen volt megállapítani, hogy nem volt kellő az előrehaladás. Ezt állapította meg az üzem- és munkaszervezésre és a főhatóságok irányítómunkájára vonatkozóan. Hogy ez mennyire igaz, engedjék meg, hogy itt is két példát mondjak. Az egyik: Pest megyében a párt- és szakszervezetek kénytelenek voltak együttesen fellépni az ellen a gyakorlat ellen, amelyet egyik-másik vállalat kezdett meghonosítani, hogy a rossz üzemszervezésből való munkakiesést kommunista szombatok szervezésével pótolja. Azt a nemes politikai elhatározást, amely a kommunista szombatokat létrehozta, politikai célok érdekében, Vietnam megsegítése, nemzetközi szolidaritási feladataink teljesítése érdekében, ilyen módon akarták leegyszerűsíteni, szimplifikálni. Természetszerű, hogy ezt megengedni nem lehetett, és ez ellen felléptünk. Vagy mondanám a másikat, ami főhatósági tevékenység is. Igyekszem nagyon nyugodtan és szolidan fogalmazni, mert ez a legérzékenyebb témánk. Ez a lakásáremelés kérdése. De: igaz, több olyan lakást építünk számbelileg, amelyben beépített bútor van, amelyben tapéta van — habár az utóbbi időben jó néhány lakásba már nem építettünk be bútort, és nem tettünk tapétát, hogy olcsóbbá tegyük ezeket a lakásokat. De a lakásoknál, ilyen módon, tapéta meg bútor nélkül mintegy húszezer forintot lehet megtakarítani, viszont lakások ára — mindenki tudaja — nem húszezer forinttal, hanem sokkal, de sokkal többel, ki sem merem mondani, hogy mennyivel emelkedett! Nos, elnézést kérek: az utóbbi időben elég sokat olvassa az ember az újságban, hogy megszigorítjuk az árellenőrzést. Én senkit nem akarok személyében bántani, sem intézményt bántani, de azt mondanám, hogy amikor igényeket támasztunk a munkásokkal szemben, és azt mondjuk, hogy ez a határozat munkáscentrikus, akkor ez azt is hogy nekünk felelősen jelenti, kell gazdálkodni azzal a pénzzel és azzal a nemzeti jövedelemmel, amely a munkások munkája révén létrejön! Nagyon nagy tisztelettel mondom, hogy tényleg nagyon ismerjük és tudjuk, hogy Csikós-Nagy elvtárs elméleti munkássága magas színvonalú, és nagy tiszteletet vált ki mindenütt, de megkérjük, tessék valahogy úgy csinálni, hogy a gyakorlat is nagyobb tiszteletet és elismerést tudjon kiváltani! (Nagy taps.) A megyei vezetés is elkészítette a maga munkaprogramját, a Központi Bizottság 1972. novemberi határozata alapján, és ebben meghatároztuk azokat a tennivalókat, amelyek a magunk munkáját és a magunk munkájának a javítását is szolgálják. Mostanában többször hallani különböző gazdasági vezetők körében, hogy mi lesz a mechanizmussal, ha így nő a beleszólás? Szerintem az önállóság félreértése az, ha valaki az ellenőrzést, a következetes számon kérést, a jobb munka, szervezés igényét az önállóság csorbításának tekinti. Éppen az önállóság növelése igényel fokozatosabb ellenőrzést. Az emberek nagyon egyetértettek azzal, hogy nem a politikai vonal igazítására van szükség. A párttal, a kormánnyal egy a közvélemény abban, hogy jók, helyesek a X. kongresszus célkitűzései. De várják és igénylik e célkitűzések maradéktalan végrehajtását! Várják, hogy váltsuk valóra helyes elhatározásainkat; igénylik, hogy szerezzünk érvényt elveinknek. A kormány elnökének beszámolójából népességalakulásunk kérdésével kívántam foglalkozni — mondotta bevezetőjében dr. Vámosi Erzsébet, Pest megye 5. választókerületének képviselője. — Fock Jenő elvtárs beszélt népünk szabad, boldog életéről, jó munka- és életkörülményeiről, arról, hogy mindez dolgozóinkban jó közérzetet, hangulatot teremt. Mindezzel nincs egyenes arányban a születések számának alakulása. Az anyák és a gyermekek érdekében hozott kormányintézkedések — mint ahogy a vitában elhangzott — nem teljesen hozták meg azt az eredményt, amelyre az országnak, társadalmunknak szüksége van. A képviselőnő ezután az urbanizáció hatásáról beszélt. Emlékeztetett arra az időre, amikor lényeges különbség volt a vidéki és a városi születési statisztika között. Ma már a családok száma vidéken és városon egyaránt 3,5 százalékos átlagot ér el, tehát kiegyenlítődött értéket mutat. A jólét növekedése nincs egyenes arányban a születések számszerű növekedésével. Szocialista országunkban ez nem a jobblétből adódó fiziológiai, pszichikai hatás, hanem a nők szabadabb, magasabb rendű társadalmi helyzetére vezethető vissza. Fórumokon beszéltek arról, hogy a bölcsődék, óvodák számának növelése sok gondot, családi problémát megold, segíti a családok számának növelését, ugyanakkor a női munkaerő alkalmazása mérsékli a születések számát. A program sikerét, az adott ország népességét, annak növekedését gazdasági-kulturális tényezői határozzák és határozzák meg — mondotta a továbbiakban a képviselőnő. — Mivel mi a szocializmust építjük, az egész munkaképes népesség teljes foglalkoztatása teremtheti meg a népesség növekvő újratermelésének feltételeit. Nehezíti ezt természetesen a háztartási munka, amely nagyrészt a nőkre hárul. Dr. Vámosi Erzsébet ezután azokról az 50 éven felüli asszonyokról szólott, akik azért nem vállalhattak annak idején munkát, mert gyermekeiket sem bölcsődében, sem óvodában nem helyezhették el, nem dolgoztak, így nyugdíjbanem részesülnek. Úgy vélem — mondotta a képviselőnő —, hogy antropo-pszichikai szempontból nem elhanyagolandó az önnyugdíjra törekvés több gyermek felnevelése után. Végezetül a képviselőnő kérte, kormányzati szerveink mind erkölcsi, mind anyagi eszközökkel fejezzék ki elismerésüket az ifjú és a kevésbé fiatal anyáknak, akik saját boldogságuk megteremtése mellett vállalják az anyasággal járó többletmunkát, terhet, amely felbecsülhetetlen érték a társadalom számára. A lakásépítkezések gondjairól A pártnak és a kormánynak talán 1956 után ilyen nagy, átfogó szociális programja kevés volt. Nem azt mondom, hogy egyedülálló, de kevés volt! Az ember azt hogy az a főhatóság, gondolné,, amelynek ebben nagymértékben szerepe lehet, külön programot készít és nagyon következetes ellenőrzést gyakorol. Azért mondom ezt el, mert ezek között a falak között hangzott el, hogy a tanácsoknak nagy felelősségük van abban, hogy a lakásárak úgy emelkedtek, ahogy emelkedtek. Mi is megtárgyaltuk ennek hatására a mi megyei tanácsunkkal, hogy van-e nálunk sok toronyház, amit kifogásolnak, sok-e a szanálás, és mindaz, ami kifogás tárgyát képezte. Meg kellett állapítani, hogy nálunk normális méretű, négyöt emeletes épül, a legmagasabb talán Gödöllőn, 10 emeletes lesz, összesen ennyi a megyében! Szanálásunk nagyon alacsony, öt százalék körül mozog, és a lakásárak rendkívül megugrottak,mégis Amikor a vizsgálatok a tanácsnál nem vezettek kellő eredményre, a megyei állami építőipari vállalatnál leültünk és megkértük, mutassák meg, hogy miért emelkedtek az árak. Akkor már 1971 végén — 1972 elején voltunk. És a következőket állapítottuk meg: nem találtunk egyetlenegy olyan cikket sem, amelynek az ára legalább ne 12—15 százalékkal emelkedett volna. De hozzátenném, hogy jó néhány olyan anyagnak, amiből a házgyári lakásokhoz tetemes mennyiségre van szükség, 20—25 százalékkal emelkedett az ára. De el kell fogadni, hogy tetejük begyűrűzés —ezt a szép kifejezést használva —, amikor importról van szó, de azért akadnak ott dolgok is, amelyek nem olyan importok. Például mindenki hogy kavicsból nagyon tudja, sok kell az építkezéshez. Tessék megnézni, elvtársak, ellenőrizhető: a folyami kavics köbmétere 1970 decemberében még 25 forint volt 1971. június hónapban, alighogy indult az ötéves terv, a kavics köbméterének ára 53 forintra emelkedett. És el lehetne mondani még jó néhány példát ilyen vonatkozásban. Az emberek azt mondják, hát miért kerülnek ilyen sokba ezek a lakások? Igaz, javul a lakások minőse- A napszapodlat nincs arányban a jólét növekedésével Dr. Vámosi Erzsébet főorvos felszólalása A tanácskozás szünetében Kádár János Cservenika Ferencnével beszélget. A szocialista közösségbe való tartozás önálló külpolitikánk alapja Nagy Miklósnak, a Kulturális Kapcsolatok Intézete alelnökének felszólalása Nagy Miklós, Pest megye 28. választókerületének képviselője, a KKI alelnöke, az Interparlamentáris Unió magyar csoportjának alelnöke külpolitikai kérdésekről beszélt, kormányunk politikáját egészében olyan reálpolitikának nevezte, amely az elmúlt tizenöt esztendő alatt alakult ki. Hangsúlyozta, hogy Magyarország szilárd tagja a szocialista közösségnek, s ez biztosítása függetlenségünknek, önállóságunknak és önálló külpolitikánknak is. Ez az önálló külpolitika népünk tényleges érdekeinek a felismerésén nyugszik. Elsősorban a szocialista országokkal, mindenekelőtt a Szovjetunióval fennálló sokoldalú kapcsolataink továbbfejlesztésére, barátságunk elmélyítésére irányul. A testvéri barátság, a szocialista országok közösségéhez való tartozás serkentője és kibontakoztatója külpolitikánk aktivitásának. Jól bizonyítja ezt a kormányunk, külügyminiszterünk, diplomatáink minden oldalról elismeréssel fogadott tevékenysége az európai biztonsági konferencia összehívása érdekében — mondta Nagy Miklós. A parlament elnöksége írásban eljuttatta a képviselőkhöz a január 26—31 között Helsinkiben megtartott rendkívüli interparlamentáris konferencia záró okmányait és ajánlásait. E konferencia szocialista országok delegátuasainak közreműködésével megfelelő határozatokat hozott Ezek közül ismertetett néhány olyan kérdést Nagy A Parlament folyosóján Régen kísérte már ekkora érdeklődés és vita az elhangzott expozét, mint Fock Jenőnek, a Minisztertanács elnökének az elmúlt két esztendő munkájáról szóló beszámolóját. Nem véletlenül: nem csupán két esztendő eredményeiről és gondjairól kaptak tájékoztatást a képviselők, hanem azokról az intézkedésekről is, amelyek a párt Központi Bizottsága novemberi plénuma nyomán születtek. Harminc képviselő kért szót a tavaszi ülésszak első két napján, ennek ellenére a szó gond a mi járásunkban. Kérnetek is az expozéhoz kapcsoletom nyolc községéből egyelőre tartalmas vitákkal, belőre kettőben van bölcsőde, szélgetésekkel teltek. Vigh ■ [UNK] ______ , László, a Pestvidéki Gépgyár üzemvezető-helyettese, Pest megye 16. választókörzetének képviselője arról a pozitív hatásról beszélt képviselőtársainak, amit az állami ipar munkásainak béremelése váltott ki a gyárban, ahol maga is dolgozik. Mint mondotta, a gyár fizikai dolgozóinak több mint hetven százaléka átlagosan tíz-tizennégy százalékos emelésben részesült, mivel béra nyolcszázalékos béremelésen felül ők kapták meg az évi bérfejlesztési alap nagy részét is. Matula Pál, a tápiószelei Kohászati Gyárépítő Vállalat Vasszerkezetek Gyárának művezetője, a megye 6. választókörzetének képviselője, a témához kapcsolódva hasonló eredményekről tájékoztatta képviselőtársait, hangsúlyozva, hogy mindez kedvezően érezteti hatását most, a választások előkészítésének időszakában. Választókerületének nyolc községében több jelölőgyűlésen vett részt az elmúlt napokban s mindenütt a választók nagy aktivitásával találkozott. — Igaz, van miről beszélni az embereknek, sok még a igény pedig a többi községben is lenne rá. A fiatalasszonyok közül sokan visszajönnének dolgozni már fél évvel a szülés után, ha lenne hol elhelyezniük gyermeküket. Nem is olyan régen, hasonló gondokkal küszködtem magam is. A feleségem orosz—magyar szakos tanár, s orosz szakos nem is volt több rajta kívül Farmoson, ahol tanít s ahol lakunk. Hogy ne legyen nagyobb fennakadás az oktatásban, fél év után kénytelenek voltunk egy asszonyt fogadni a kisgyermekünk mellé, hogy a feleségem újra taníthasson. De sok gondot okoz a víz- és úthálózat is járásunk területén. Ez rengeteg munkát ad nekem, mint képviselőnek is. Például a Tápióbicskét Tápiósággal összekötő hat és fél kilométeres útszakasz megépítése. Hosszas utánjárás után sikerült elérni, hogy az idén januárban megkezdték a szükséges anyagok szállítását, két hete azonban levelet kaptam a tápióbicskei tanács elnökétől. Arról értesít, hogy az anyagszállítás váratlanul abbamaradt s a jelek szerint ebben az ötéves tervben már meg sem épül ez az útszakasz. Most kezdem újra az utánajárást a megyei tanács elnökétől az illetékes miniszterig —, hogy mégis megépüljön. A szakminisztereknek bőven akad jegyezni valójuk nemcsak az ülésszakon, hanem a szünetekben is. Vámos Géza, a Monori Állami Gazdaság kerületi igazgatója, a megye 11. választókerületének képviselője ma délelőtt interpellál dr. Szekér Gyula nehézipari miniszterhez a villanyhálózat rekonstrukciója ügyében. Az interpellációt erősítendő, a csütörtöki ülés szünetében dr. Palotai Sándor dabasi orvos, a megye 15. választókerületének képviselője hasonló prob vngli László Matula Pál I