Pest Megyi Hírlap, 1973. március (17. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-24 / 70. szám
res r MEGYEIkJ £(r i3i) 1973. MÁRCIUS 24., SZOMBAT BEFEJEZTE MUNKÁJÁT AZ ORSZÁGGYŰLÉS Társadalmunk képes a bűnözést kiváltó okokat megszüntetni Dr. Korom Mihály igazságügyminiszter expozéja Elöljáróban dr. Korom Mihály hangsúlyozta, hogy a törvényjavaslat a büntetőjogi felelősségre vonás rendjét megállapító, a büntetőeljárásban részt vevő hatóságok és személyek jogait és kötelezettségeit szabályozó rendelkezéseket tartalmazza. E törvényjavaslat jogrendszerünk fejlesz— Büntető jogszabályainknak — mondta az igazságügyminiszter — az a rendeltetése, hogy jó „fegyvert” adjanak a bűnüldöző és az igazságszolgáltató hatóságok kezébe társadalmi, állami és gazdasági rendünk védelmére, a bűnüldözés hatékonyságainak növelése érdekében. A bűnözés még számottevő problémát jelent, és sok gondot okoz mindannyiunknak. Éppen ezért a bűncselekmények felderítése, azok elkövetőinek törvényes és gyors felelősségre vonása fontos közérdek. Meggyőződésem — jelentette ki dr. Korom Mihály —, hogy társadalmunk képes a bűnözést kiváltó okokat megszüntetni, és így hosszabb távon a bűncselekmények számát lényegesen visszaszorítani. Ebben a munkában a bűnüldöző és igazságszolgáltató szervekre nagy feladatok hárulnak. Erőfeszítéseinknek azonban csak akkor lehet tartós eredménye, ha kapcsolódik hozzájuk az állami és társadalmi szervek munkája, az állampolgárok támogatása is. — A bűnüldöző és igazságszolgáltató hatóságok elsőrendű kötelessége, hogy a jogszabályok megtartásával és megtartatásával őrködjenek hazánk szocialista jogrendje, közbiztonsága fölött. Ezért törvényeink rendelkezéseinek megfelelően kell fellépniök mindazokkal szemben, akik a jogszabályainkba ütköző cselekményeket követnek el. A bűnüldöző és igazságügyi hatóságok dolgozói alapvetően sikeresen oldják meg nehéz feladataikat. Megbízhatóan őrködnek hazánk közrendje és közbiztonsága fölött. Három alapelv — Az új törvény javaslata elvi és gyakorlati szükségszerűségből került az országgyűlés elé. Az 1962. évi 8. számú törvényerejű rendelettel megalkotott és eddig hatályben volt büntetőeljárási jogszabályunk alapvetően jól betöltötte feladatát. Éppen ezért a most előterjesztett törvényjavaslat megőrzi és továbbfejleszti mindazokat az eljárási elveket és rendelkezéseket, amelyek eddig is gerincéttetésének abba a folyamatába tartozik, amelynek során az országgyűlés az elmúlt évben megalkotta a bíróságokról és az ügyészségekről szóló törvényeket, az Elnöki Tanács törvényerejű rendelettel módosította 1971-ben a büntető törvénykönyvet, 197?-ben pedig a poleári perrendtartást mentették büntetőeljárásunknak. A bűnüldözés mai követelményei és az eljárási jogszabályok előírásai azonban nemegyszer ellentmondásba kerültek egymással. A vitathatatlanul helyes elvek érvényesítésére hivatott részletszabályok már sok esetben fölöslegesen bonyolulttá és hosszadalmassá, nehézkessé tették a büntető igazságszolgáltatást. A törvényjavaslatban három alapvető cél jut kifejezésre: a szocialista törvényesség további erősítése, a differenciálás követelményének jobb érvényre juttatása és a büntetőeljárás egyszerűsítése minden szakaszban, tehát a nyomozás, az ügyész. Hazánkban a törvénnyel összeütközésbe kerülő állampolgár elnyeri megérdemelt büntetését. A büntetésben kifejezésre jut a társadalom ítélete is. Az pedig a törvényesség egyik sarkalatos elve, hogy bűncselekmény miatt büntetést csak bíróság állapíthasson meg. Sarkalatos elv az is, hogy minden állampolgár élhessen az eljárási törvény biztosította lehetőségekkel. Ezért szögezi le a törvényjavaslat: „senki sem tekintendő bűnösnek mindaddig, fősségét amíg büntetőjogi felen bíróság jogerős határozata nem állapította meg’’. Ebből a fontos elvből következik az is, hogy akivel szemben a büntetőeljárást folytatják, az nem kötelezhető ártatlanságának bizonyítására, a bűnösség bizonyítása az eljáró hatóságok kötelessége. Ez az „ártatlanság vélelme’’ elnevezésű jogelv. Büntetőeljárásunkban — összhangban az ENSZ által elfogadott emberi jogok egyetemes deklarációjával — eddig is érvényesítettük ezt az elvet, a törvényjavaslat azonban most kifejezetten megfogalmazza. Kitért a miniszter a továbbiakban arra, hogy a törvényességi garanciák további erősítését szolgálják a javaslatnak azon új rendelkezései, amelyek — alkotmányunkkal összhangban — az eljárás minden szakaszára kiterjesztik a védő jogait. Bűntettek és vétségek — Büntető törvényeink előírják a jogsértőkkel szembeni fellépést, vagyis azt, hogy a bűncselekmények elkövetőit — személyükre tekintet nélkül — felelősségre kell vonni. A kormány úgy véli, hogy büntetőpolitikánk differenciált érvényesítése megköveteli: bíróságaink az eddiginél jobban éljenek az anyagi hátrányokkal járó büntetésekkel, és mellékbüntetések, a pénz fő a vagyonelkobzás alkalmazásával, amikor úgy találják, hogy azok hatékonyabb módon segítik elő a bűnözés visszaszorítását, a megsértett jogrend helyreállítását. Ennek törvényi feltételeit és a jogalkalmazás egységes irányítását is tovább kell fejleszteni. A jogszabályokat úgy kell alkalmazni, hogy a bűnösök elnyerjék megérdesési tevékenység, a bírósági eljárás és a büntetés végrehajtása során egyaránt. — Büntető igazságszolgáltatásunk vezérfonala, hogy az eljárás minden szakaszában érvényesüljenek a törvényesség követelményei. Ezek azt jelentik, hogy minden hatóság és állampolgár kötelessége a jogrend tisztelete, a törvények és más jogszabályok előírásainak és szellemének követése — magatartásban, cselekedeteiben és intézkedéseiben egyaránt. Büntető törvényeink azokat az előírásokat tartalmazzák, amelyek meghatározóak mind a bűnüldöző hatóságok, mind az érintett állampolgárok számára. — A büntetőeljárás szabályozza, hogy a társadalom védelmében fellépő állami szervek milyen intézkedésekre jogosultak, illetőleg mit kötelesek megtenni; továbbá,hogy az eljárás alá vont állampolgárokat milyen jogok illetik meg, illetőleg milyen kötelezettségek terhelik. Ezek a célok a törvényjavaslat minden rendelkezését és új rendelkezéseit áthatják kifejezik a törvényesség továbbfejlesztésére, illetve garanciáinak biztosítására irányuló törekvéseket, Emert büntetésüket, és azzal őket és másokat is visszatartsunk bűncselekmények elkövetésétől. — A büntető törvénykönyvvet módosító törvényerejű rendelet a bűncselekményeket két csoportra osztotta: bűntettekre és vétségekre. Ennek alapján lehetővé vált az is, hogy a most benyújtott törvényjavaslat a kisebb jelentőségű, egyszerű ténybeli és jogi megítélésű ügyekben vétségi eljárást vezessen be, s ezáltal magát a büntetőeljárást is jobban differenciálja. Ez egyben az eljárás egyszerűsítését is szolgálja. Érzékeltetheti ennek gyakorlati jelentőségét, hogy 1972-ben a bűncselekményeknek nagy többségre, körülbelül 70 százaléka volt olyan, amely esetekre ezután az egyszerűsített eljárás szabályai lesznek irányadók. Az eljárások egyszerűsítése — A bűncselekmények általános megelőzése és az egyes személyeknek a bűncselekmény elkövetésétől való visszatartása szempontjából ugyancsak lényeges: a bűncselekményeknek és azok elkövetőinek gyors felderítése és bírósági felelősségre vonása. Azt, hogy a bűncselekményt kitervelő, elkövető személyek és a bűnüldöző hatóságok közötti örök „versenyben” a hatóságok győzzenek — az államnak sokféle módon elő kell mozdítania. A igazságszolgáltatásnak büntető olyan személyi állománnyal, olyan eszközökkel, a társadalom- és a természettudományok által kimunkált olyan módszerekkel kell rendelkeznie, amelyek együttesen biztosítják a bűnüldözés hatékonyságát. A javaslat szinte minden rendelkezésére jellemző törekvés a büntetőeljárás htékonyságának növelésére, valamint — a törvényességi és a garanciális érdekek megsértése nélkül történő — gyorsítására és egyszerűsítésére. így például a vétségi eljárást különösen az jellemzi, hogy a nyomozás során a tanúk kihallgatásáról és más eljárási cselekményekről jegyzőkönyv felvétele helyett jelentés készíthető; az ügyész egyszerűsített tartalmú vádindítvánnyal emelhet vádat. Továbbá — a javaslat értelmében — az első fokú bírósági eljárásban rendszerint nem háromtagú tanács ítélkezik — a tanácsnak egyébként első fokon egy szakbíró és két népi ülnök tagja van —, hanem egyesbíró jár el A bírósági fellebbezési eljábíróság jogköre jelentősen szélesedik. A továbbiakban dr. Korom Mihály elmondta: a javaslat egyszerűsítést vezet be a nyomozásban azzal is, hogy megszünteti a terheltté nyilvánítás intézményét, mert az a gyanúsított eljárás mellett kettősséget jelentett, és csak a papírosmunkát növelte. (Eltörlésének van azonban egy másik indoka is ugyanis a terheltté nyilvánítás fogalmának a magyar nyelvben egészen másfajta — nem éppen hízelgő — értelmezése is van.) Tartós eredményeket csak az állampolgárok segítségével érhetünk el Az „ártatlanság vélelme " Következetes végrehajtás jegyzőkönyvezés helyette *síthető magnetofonfelvétellel, vagy más korszerű technikai eszközzel, a jogerős ítéletre vonatkozó rendelkezéseket ismertette a javaslatból. Beszéde befejezéseként dr. Korom Mihály hangsúlyozta: — A beterjesztett javaslat — az írásos indokolással együtt — fontos láncszeme annak az összehangolt, az állami szervektől és állampolgároktól, végső soron az egész társadalomtól erőfeszítéseket igénylő és következetes küzdelemnek, amelyet a bűnüldözés ellen, a közrend és közbiztonság további erősítéséért folytatunk. Csak a törvényjavaslatba foglalt eljárási rendelkezések következetes, törvényes hajtásával valósíthatók végremeg büntetőpolitikánk céljai. A Parlament folyosóján• Az összefogás jó példái — „Pest megyei ülésszak?" Az aszódi benzinkút — Tovább az egészséges ivóvízellátásért Bár csütörtökön este a kormányelnöki zárszóval befejeződött a hivatalos vita a beszámoló fölött, a Parlament folyosóin azonban pénteken délelőtt is változatlanul sok szó esett az elmúlt két esztendő eredményeiről és gondjairól. Természetesen sok egyébről is. Magyar Sándorral, a százhalombattai Dunai Hőerőmű Vállalat műszerész-technikusával, a megye 20. választókerületének képviselőjével — képviselőtársai gyűrűjében ;— arról beszélgetünk, hogy mindaz, amiről a decemberi ülésszak vitájában felszólalt, ma már valóság. A márciusban bevezetésre került béremelés javított a villamosiparban dolgozók életkörülményein, s további előrelépésre van kilátás: bányaiparhoz hasonlóan a villamosiparban is bevezetésre kerül a nyereségtől független központi bérezés. Előreláthatólag még tovább javít a helyzeten annak a most folyó vizsgálatnak az eredménye is, amely az eszközlekötési járulékkal kapcsolatos. A villamosiparban ugyanis a korszerű, nagy kapacitású berendezések igen nagy értéket képviselnek, értékük szinte nem is hasonlítható össze más ipar berendezéseivel, ennek következtében az eszközlekötési járulék — amelyet a vállalat a nyereségből fizet — igen magas Ebben remélnek változtatást a vizsgálat nyomán.★ Sajátos módon Százhalombattáról esik szó néhány lépéssel odébb, a képviselők egy másik csoportjában. Az olyannyira szükséges ifjúsági ház építését tervezik a lakótelepre, s ehhez a megye egymillió fő— A közös összefogás, valóban megkönnyíti a dolgot — jegyzi meg Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára, megyénk 18. választókerületének képviselője. — Pánd jó példa erre. Ott a tanács, a termelőszövetkezet, az ÁFÉSZ és a ktsz fogott össze egy új művelődési ház építése érdekében. A régit eladták a ktsz-nek, s rövidesen elkezdik az új építését. Úgy tervezik, hogy 1974 május elsején már ott rendezik meg az ünnepséget. ★ Kovács Sándorral, a Nagykőrösi Konzervgyár igazgatójával, a megye 10. választókerületének képviselőjével egy viszonylag csendesebb szegletbe húzódunk vissza. A szó valahogy ugyanarra a témára terelődik, amiről néhány perccel előbb Magyar Sándor beszélt. — Nálunk a gyárban a fizikai dolgozók több mint fele betanított munkás, s elsősorban nő. Az intézkedés értelmében ők négyszázalékos béremelést kaptak volna, szemben a szakmunkások nyolc százalékával. Olyan üzemben viszont, ahol a szakmunkások és a betanított munkások aránya ennyire kiegyenlített, nem lett volna szerencsés ez a nagy differenciálás. Sok vita és töprengés után végül is átlagosan tíz százalékkal emeltük fel a gyár fizikai dolgozóinak fizetését. Hogyan? Miből? Kiszámítottuk, ha az idén létszámnövelés nélkül százmilliós termelésnövekedést érünk el, elő tudjuk teremteni a szükséges fedezetet. Hogy ez túl merész vállalkozás? Látszólag valóban az, de ha hozzáteszem, hogy a százmillióból az év első két hónapjában már huszonötmilliót teljesítettünk, akkor nem tűnik megvalósíthatatlannak. Kovács Sándor az egyik részvevője annak a beszélgetésnek, amelyet S. Hegedűs Magyar Sándor Gáspár Sándor