Pest Megyi Hírlap, 1974. február (18. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-14 / 37. szám
Búcsú Gáldi Lászlótól Szerdán az óbudai temetőben mély részvéttel kísérték utolsó útjára Gáldi Lászlót, a nyelvtudományok doktorát, a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének tudományos tanácsadóját, címzetes egyetemi tanárt, a szótárírás, a romanisztika, a stilisztika és a verstan nemzetközileg is elismert kiváló művelőjét. Az életében mindig fáradhatatlan és sokoldalú tudóstól mély megrendüléssel búcsúztak családtagjai, pályatársai, tanítványai és tisztelői. Eltemették Balassa Imrét Szerdán a Farkasréti temetőben mély részvéttel kísérték utolsó útjára Balassa Imre írót, zeneesztétát és tikust, az Operaház zenekainyugalmazott dramaturgját. A Magyar Állami Operaház nevében Lukács Miklós Kossuthdíjas igazgató, a Magyar PEN Klub nevében dr. Passuth László író, a népfront nevében Inokai János, a HNF I. kerületi bizottságának elnöke, országgyűlési képviselő vett búcsút az elhunyttól, aki a népfront megalakulása óta aktívan tevékenykedett a szervezetben. kMívIhp Skanzennyitás áprilisban TÖBB MINT KILENCMILLIÓ LÁTOGATÓ AZ ORSZÁG MÚZEUMAIBAN Tegnap délelőtt a Magyar Újságírók Országos Szövetségének székházában sajtótájékoztatón ismertette Gönyei Antal, a Művelődésügyi Minisztérium múzeumi főosztályának vezetője a múzeumok tavalyi tevékenységét és az idei programját. Tájékoztatóját igen örvendetes adattal kezdte: 1972-ben 7 millió 881 ezer látogatója volt az ország múzeumainak, ez a szám 1973-ban 9 millió 322 ezerre növekedett. Az ország 195 múzeumából hat tavaly nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt, mint például a budapesti Textilipari Múzeum vagy a nagycenki Széchenyi Emlékmúzeum, fővárosban 39 múzeum található, a többi az ország különböző helyein fogadja a közönséget. A múzeumok közül a két szentendrei, a Ferenczy Múzeum és a Kovács Margit Kerámiamúzeum érte el a látogatottság legnagyobb emelkedését. A korábbi években általában negyven-ötvenezren keresték fel Szentendre múzeumait, tavaly a látogatások száma 202 ezerre emelkedett. Az ország múzeumaiban mintegy huszonötmillió tárgyat őriznek. Csak tavaly 192 ezer tárggyal gazdagodtak a múzeumok, így például az épülő szentendrei Országos Szabadtéri Néprajzi Múzeum egy teljes kovács- és kádárműhellyel, a Magyar Nemzeti Múzeum a Verőcén talált késő bronzkori karddal. Az 1973-as év mérlegéhez tartozik az is, hogy idehaza 1499, külföldön pedig 45 kiállítást rendeztek, a többi között Moszkvában, Kairóban, Párizsban, Manchesterben, Havannában, Bécsben, Münchenben, Varsóban, Prágában, Ulánbátorban és Új-Delhiben. Az első tájegység-bemutató Az idei esztendő is gazdag múzeumi programot ígér. Március elején új múzeumot avatnak Nyíregyházán, amelyben a többi között helyet kap Krúdy-emlékszoba és a Benaczúr-kiállítás is. A szentendrei Országos Szabadtéri Néprajzi Múzeum első — Szabolcs- Szatmár megyét bemutató — tájegységrésze áprilisban nyitja meg kapuit a nagyközönség előtt. Az idegenforgalmi szezon kezdetére tervezik a tatai vár megnyitását is. A ceglédi Kossuth Múzeumban Kis emberek a nagy háborúban címmel az első világháború történetéről rendeznek kiállítást. Több, eddig zárva tartó múzeum megnyitására is sor kerül. Pécsett például újra nyitja kapuit a Zsolnay-kerámiakiállítás. Szentendrei szalon Gönyei Antal arról az érdekes tervről is beszámolt az újságíróknak, miszerint tervezik: múzeumi célokra megvásárolják a Szentendre terén levő kereskedőházat, fjabban kapna helyet Czóbel s Béla állandó kiállítása, valamint a Szentendrei Szalon, amely végre lehetőséget biztosítana a városban élő több mint félszáz művész legújabb alkotásainak a bemutatására is. Több, bizonyára nagy érdeklődésre számot tartó külföldi tárlat megrendezésére is sor kerül a fővárosi múzeumokban, így például márciusban nyílik a Tunéziai mozaik kiállítás a Szépművészeti Múzeumban. Ugyanitt az Ermitázs és a Puskin Múzeum anyagából láthatjuk majd A Fekete-tenger északi partvidékének művészete című kiállítást, amelynek érdekessége, hogy ez a táj egybeesik magyarság vándorlásának úta vonalával. A másik szovjet kiállításra — A Volga menti népek művészete — a Magyar Nemzeti Múzeumban kerül sor. Magyar kiállítások külföldön Természetesen nemcsak külföldi kiállítások érkeznek hazánkba — a korábbi évek gyakorlatához hasonlóan —, magyar kiállítások is utaznak külföldre, így például a Ferenczy család műveiből az NDK-ban rendeznek kiállítást. Prága és Szófia közönsége a nagybányai festőiskola művészetével ismerkedhet. Leningrádban néprajzi kiállítást rendeznek, Brüsszelben pedig a naiv művészek tárlatát. Felfrissítik a rodostói Rákóczi Emlékmúzeum anyagát is. Prukner Pál Fővárosi kiállítások Híradások határainkon túlról A SLÁGER: Leonardo, A tv-sorozat után egyetlen vasárnap háromezren nézték meg a Szépművészeti Múzeumban a Ferenczy István által Itáliában vásárolt kis bronzlovast, amelyről végre G. Aggházy Mária átható kutatásai nyomán kiderült, hogy Leonardo da Vinci alkotása és I. Ferenc francia királyt ábrázolja lovagi torna hőseként Artus szerepében. Hosszú út vezetett idáig. Meller Simon jelölte először Leonardo alkotásának, melyet Rabinovszky Máriusz is elfogadott Balogh Jolán ellenében, aki a tőle megszokott alapossággal kételkedett. Az a Balogh Jolán, akinek a prágai Szent György-szobor Kolozsvári testvérekhez kapcsolt szerzőségének perdöntő bizonyítását köszönhetjük. A felkeltett érdeklődést most fokozta az a tény, hogy a gyűjtemény Leonardo kollekcióját egy helyen, a grafikai tereimben állították ki, ahol mindenkinek alkalma nyílt az összehasonlításra. Tény, hogy nemcsak a rajz és a szobor lólábai között figyelhető meg lényeges hasonlóság, hanem a bronzló és az anghiari csata ábrázolásához készült fekete és vörös harcos nyitott szájában, mellyel Leonardo szenvedélyt jelölt. A két fekete harcos szájának nyitottsága között ugyanolyan mértékű az eltérés, mint a ló és a lovas között, s ez a stílusegyezés is a két mű azonos szerzőjére utal. Dicséretes, hogy a Szépművészeti Múzeum a több évtizedes vita befejeződésekor meghívja a széles közönséget, hogy lássa az igazolást, hogy érzékelje a reneszánsz e nagy egyéniségének máig is egyedülálló értékeit, aki szellemi energiákkal telítette a formákat. "A NEMZETI GALÉRIA is fontos tárlatot fogadott a Kolozsvári Művészeti Múzeum gyűjteménye meghívásával, Jelenkori román festészet címmel. Román és magyar festők sajátos világát láthatjuk, elsősorban erdélyi képzőművészekét. A nagy élmény Zsögödi Nagy Imre panorámikus és drámai hangvételű művei nyomán épül bennünk, de megragadó Nagy Albert szeppent kislánya és Kovács Zoltán műgonddal szerkesztett csendélete is. Erőteljes és őszinte valóságlátás jellemzi Abodi Nagy Béla, Bem József, Darkó László, Tóth László alkotásait, csupán Gyimesközéplakon élő tehetséges fiatal Antal Imre festményeit hiányolták. A román festők közül a realista hagyományokat magas szinten ápoló Corneliu Baba, valamint a kortárs festészet kiemelkedő alakja, Alexandra Ciucurescu és Petre Abrudan, Lucian Grigorescu művei keltenek különösen figyelmet. Örömmel üdvözöljük a kulturális kapcsolatok e fokozását és őszinte jó érzéssel tölt el a gondolat, amelyet a kiállítás katalógusának bevezetője hangoztat, hogy az alkotók „a festészet nemzetközi nyelvén tolmácsolják egy testvérország népének meleg, baráti üzenetét”. A határainkon túli képzőművészet egy-egy értékes reprezentánsával más kiállítóteremben is találkozunk. A SZOVJET KULTÚRA és Tudomány Házában Borisz Scserbakov nagy a közönsége,festményeinek Posztimpresszionisztikus finomsággal tárja fel a Var jafolyó árterületét, moldvai tájat, Rosztov hagymakupolás tornyait, portréi közül kiemelkedik Úszta Gyuláról festett arcmása, a „Szeptember Sokan időznek vége” előtt, melynek Petőfitől kölcsönzött címe Szinyei Merse Pál őszi hangulatait közelíti. A LENGYEL KULTÚRÁBAN Lis Zygmunt kitűnő lengyel művész grafikai sorozata a tékozló fiú fejét fegyvernek rajzolja, s e sorozatában a színek kiáltó örvényeivel követel változást. Azt követeli, hogy az ember hajdani tékozlásai után vívja ki önmaga jövőjének értelem-alapozta harmóniáját. AZ ERNST MÚZEUMBAN a vietnami festőknek is ez a mondanivalója. Bemutatkozásuk: meglepetés. Tiszta lelkiismeretű nép tiszta művészetével sajátos találkozunk. A képek életérzést közvetítenek; a szenvedések közepette is méltóságot, a küzdelem közben csöndes hősiességet, gyermeki ragaszkodást és elszántságot a bambuszligetekhez, ahol élnek. A hagyományos lakkfestés nemes produkcióit Hangtól, láthatjuk Tran Lien Nguyen Duc Nung- tól, de az európai stílus sem idegen, melyet Nguyen Sang törekvése jelez. A VILÁG GYERMEKEIVEL ismerkedhetünk meg Rév Miklós fotói nyomán a Nemzeti Galéria dísztermében. Vietnamban egymás kezét fogják, tot hajt, a tibeti fiúcska állaa párizsi első nagy mondatát suttogja a lánynak, a magyar fiú úszni készül, de a világ minden gyermeke mosolyog vággyal.egyetemes boldogság Az emberiség szeretne végleg megszabadulni a háborútól, ezt igénylik és sugallják Rév Miklós megragadó fotói MESSZI TÁJAKAT rögzít ezúttal több fővárosi kiállítás. Elindulnak a Velencei-tó vidékéről a festők Görögországba, Finnországba. Ilyen tág útiélményről számol be székesfehérvári gyűjteményes kiállítása után Áron Nagy Lajos, a Csepel Galériában. Kitűnő felkészültségű, alapos művész, aki a nagymarosi révátkelést ugyanolyan gondossággal örökítette meg, mint a liptói környék báját és Bulgáriát. Koncentrált festményeinek magas műgondja a mesterség tiszteletére figyelmezteti a mai fiatal, induló tehetségeket. Az Iparművészeti Főiskola diplomakiállításán gondolunk erre, miközben többek között a Ráckevén dolgozó Császár Ferenc térplasztikáit szemléljük, aki ötvösként most kezdi szobrászi eszményekkel is bővülő és ígéretesnek mutatkozó pályáját. Indulása, ha szívós akarat kíséri, messzi távlatokig juthat. Losonci Miklós Alvinli Nagy Béla: Barátnők (olaj és tempera).. Alexandra Ciucurencu: Lány gitárral (olaj). 1974. FEBRUÁR 14., CSÜTÖRTÖK HETI FILMJEGYZET Egy több mint tíz évvel korábban bemutatott újítása mindig rejt film felvalamiféle veszélyt. A filmművészet kifejezési eszközei, stiláris fegyvertára az elmúlt tizenöt évben annyit változtak, hogy ma már avultnak tűnnek még olyan filmek is, amelyeknek művészi értéke ugyan nyilvánvaló, de az elkészítésük óta eltelt évtized alatt erősen megkoptak az akkor esetleg merészen újnak számító megoldások is. Csak nagyon kevés alkotás éli túl bizonyos fajta elöregedés nélkül a múló éveket. Némely filmműfajra meg különösen rányomja bélyegét leforgatása óta eltelt idő. Víga játékok, amelyeken annak idején jót derültünk, ma már szinte megnézhetetlenek. Nagy apparátussal készített, kosztümös történelmi filmek, amelyek lenyűgöztek kivitelezésük nagyvonalúságával, ma már szegényesnek, naivnak tűnnek. Különösen, ha nem volt más mondanivalójuk, mint a nagyvonalúság és látványosság. A Keresztesek, Aleksander Ford 1960-ban forgatott és 1961-ben bemutatott, kétrészes, színes, szélesvásznú alkotása szerencsés módon elkerülte a fent emlegetett történelmi filmek sorsát. Ennek legalább három oka van. Az első: ez az annak idején szinte a történelmi filmekről alkotott fogalmainkat átértékelő hatású film egy nagyszerű történelmi regényből készült. Henryk Sienkiewicz azt írta meg a Keresztesekben, hogyan vívta ki önállóságát egy sokat szenvedett nép. Ez a olyasmi a lengyeleknél, regény mint nálunk Jókai a reformkorral és a szabadságharccal fogakozó regényei nálunk. A kitűnő írói alap volt a siker első tényezője, s ebből fakadt második is: a film ezt az anyagot igen sikerülten át a celluloid-szalag mentette művészetének nyelvére. Mondanivalója, hazafias gondolatai, szélesívű drámaisága, jeleneteinek nagy tablói megmaradtak a filmen is. És ebből eredt a siker harmadik tényezője: Ford, a lengyel filmgyártás nagy egyénisége, egy érett alkotó biztonságával készítette el a filmet, s egyben újjáformálta a szabványos mi filmekhez szokott történetnézők és kritikusok értékrendjét is. Úgy fonta egybe a tömegjeleneteket, a lengyelek és a német lovagrend közti konfliktusokat a két tábor egyéni arcú hőseinek sorsával, hogy ebből sodró, izgalmas alakult ki. A történelmi dráma folyamatok, s benne az egyén élete álltak itt össze dialektikus egységgé. Ez volt a film talán legvonzóbb vonása a bemutató idején. A fölényesen megoldott nagyszabású csatajelenetek, a grunwladi csatában csúcsosodó összecsapások lendülessége csak ráadás volt a regény romantikus stílusát meg is tartó, de azt maibbra, kevésbé szélsőségesre is hangoló főhősök ábrázolása mellett. Nos, a Keresztesek majdnem másfél évtized most, távolából is, ugyanezekkel az erényekkel ragad meg. Stílusa alig öregedett, megoldásaiban épp csak egy csöppnyit érezzük azt a romanticizmust, amelyet napjainkban nehezebben tűrünk, mint 1961-ben. Jó gondolat volt felújítani ezt a filmet, amely egy azóta felnőtt új mozinéző réteg számára nyújthat ismét tartalmas izgalmat, érdekes és nemes gondolatokat, lebilincselő filmélményt. Keresztesek Jelenet a Keresztesek című filmből. Mindenki szép, mindenki kedves Ha a Kereszteseket nem utolsósorban a napi használatnál tartósabbra méretezett művészi mondanivalója, nemes hazafiassága őrizte meg épen annyi éven át, a Yanne által írt, rendezett, Jean a főszerepben is önmagát „felsorakoztató” francia filmnek, a Mindenki szép, mindenki kedvesnek az a figyelemre méltó vonása, hogy nagyon a mának szól. Gerber, a film főhőse, a Radio Plus című francia rádióállomás riportere, azért keveredik faramucibbnál macibb helyzetekbe, mert faramunkájában csak egy dolgot a tart szem előtt: az igazságot. Erre viszont senkinek sincsen szüksége — legalábbis a rádiótársaságnál. Gerber hosszú hányódás, mulatságos és kalandok után végül is kínos teljhatalmú főnök lesz a rádiónál, s új korszakot nyit: munkatársaival a gyakorlatban próbálja ki a nagy pénzbefektetéssel hirdetett különböző árucikkeket, s adásaiban lesújtó véleményt mond a rossz, használhatatlan, a vásárlókat becsapó, sőt, esetleg egyenesen az egészségre káros árukról. Az eredmény nem kétséges: s a cégek felháborodnak, s a tiltakozás elsöpréssel veti Gerbert, az igazság fenyőbajnokát. Mielőtt ezt megtudhatnánk, véget ér a film. De a nézőben ott marad a szinte bizonyosságnak tekinthető következtetés : Gerbert végül nem is kirúgják, lehetetlenné teszik. A fogyasztói társadalom törvényeit ugyanis nem a fogyasztók érdekei, hanem gyártók haszna diktálják. Geraber lényegében ezt a tételt akarja megfordítani, válni. Ehhez viszont kikoriitüneti kezelések nem elegendők, itt gyökerestül kellene megváltoztatni mindent a társadalomban. Gerber — azaz Jean Yanne — eddig nem merészkedik. De az adott helyzet kigúnyolásában, a jelenségek fonákjának szellemes, keserű hangvételű megmutatásában jeleskedik. S miután ezt igen szórakoztatóan, sőt, elgondolkodtatóan teszi, végül is különösebb óckodás nélkül elégedhetünk a filmmel.meg Tétlen férfiak A tétlenség nagy veszély — ezt a tanulságot szűrhetjük le a derűs humorú, nem túlságosan mély, viszont jól meglátott figurákat és épített cselekményt ügyesen felfelvonultató bolgár filmben, Ivan Terzief rendező munkájában. Egy útépítő brigád viszontagságait látjuk a filmben: éppen anyaghiány miatt vannak tétlenségre kárhoztatva, s ez a kényszerpihenő kiben-kiben felszínre hozza a valódi énjét, s az igazi emberi vonásokat. Kár, hogy a rendező néha túlságosan lassú tempóban pergeti az eseményeket. Takács István