Pest Megyi Hírlap, 1974. június (18. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-18 / 140. szám
III. Pest megyei nemzetiségi találkozó Iskolai tanácskozás Pilisvörösvá r nemzetiségi származású gyerekek anyanyelvi oktatásában a fordulatot, akárcsak országosan, Pest megyében is az MSZMP Politikai Bizottságának 1968. szeptemberi határozata jelentette. anyanyelvi oktatás Nemzetiségi természetesen azelőtt is volt, céltudatosabban az ötvenes évek elejétől, de 1968-tól kezdve szinte ugrásszerű a fejlődés. Csak néhány szám e fellendülés érzékeltetésére. 1968-ban, a határozat születésének hónapjában Pest megyében 25 úgynevezett nyelvoktató iskola működött. Ma 40 ilyen iskolánk van, ráadásul és szerencsére állandóan emelkedő tanulólétszámmal. Tavaly például 371 általános iskolással nőtt az anyanyelvi iskolákba járó gyerekek száma, anélkül, hogy az iskolák száma változott volna. E határozott és lendületes fejlődés ellenére ezeknek az iskoláknak sokféle egyelőre megoldatlan gondja Akárcsak a megye többi általános iskolájában, az anyanyelviekben is gond például az épületek elavultsága, zsúfoltsága, hiszen ezek az iskolák nem védett szigetek. A nyelvoktatás speciális feladatai, gondjai ezeken az általános terheken felül nehezednek ezekre az intézetekre. A továbbfejlődés, a nemzetiségi lakosság növekvő igénye és erősödő szükséglete megköveteli hogy minél több illetékes fórum vizsgálja és elemezze a nemzetiségi nyelvoktatás helyzetét. Jó alkalmat adott erre a III. Pest megyei nemzetiségi találkozó most zajló eseménysorozata. A Hazafias Népfront Pest megyei Bizottsága, a megyei tanács végrehajtó bizottsága, a szentendrei járási hivatal és a pomázi tanács e találkozó keretében hívta össze tegnap délelőttre a Pest megyei nyelvoktató iskolák igazgatóit, tanítóit, tanárait és szakfelügyelőit. A pilisvörösvári könyvtárban tartott tanácskozáson, mintegy ötven pedagógus részvételével, nyelvoktatás legfontosabb a kérdéseit vitatták meg. Különösen időszerűvé tette a tanácskozást, hogy a Művelődésügyi Minisztérium éppen az idén tavasszal vizsgálta meg a nemzetiségi nyelvoktatás helyzetét Pest megyében. A májusban befejeződött felmérés összefoglaló megállapításai szerint ez a munka megyében kiemelkedő, példaa mutató eredményekkel folyik. A minisztériumi elismerés, amely elsősorban magától értetődőleg az áldozatkész pedagógusoknak szólt, természetesen alapvetően meghatározta a tegnapi pilisvörösvári tanácskozás atmoszféráját, hangulatát. Igen sok szó esett azonban a tennivalókról, a megoldatlan feladatokról is. A találkozót áthatotta a pedagógusok határozott javító szándéka-törekvése. Rudolf Ottónak, a Pest megyei továbbképzési kabinet vezetőjének megnyitója után két előadás hangzott el. Először dr. Eperjessy Jenő, a Művelődésügyi Minisztérium nemzetiségi osztályának munkatársa beszélt a nemzetiségi kérdésről. Áttekintve a problémakör irodalmát, egyebek közt hangsúlyozta, hogy a nálunk élő nemzetiségek vállalják a részvételt a szocialista Magyarország építésében, anélkül, hogy fel kellene adniuk saját nemzetiségüket, anyanyelvüket és kultúrájukat. E vitathatatlan tényekre épül nemzetiségi iskolapolitikánk is. A tanácskozáson a Pest megyei helyzetet Arató Mátyás szakfelügyelő ismertette. Részletes elemzésében a nyelvoktató iskolák szinte minden eredménye és tennivalója helyet kapott. Beszélt többek között az egyik szorító gondról, a speciális nyelvoktató szemléltető eszközök hiányáról, a sajátos könyvtárak lassú gyarapodásáról, az úgynevezett csatlakozó órák számának helyeselhető csökkenéséről és sok más problémáról, megoldandó időszerű feladatról. A találkozó programjának befejezéseként a résztvevők megtekintették az új pilisvörösvári óvodát. Ö. L. Dunakeszi művészeti napok A tököli nemzetiségi együttes vendégszereplése Kiállítás, hangverseny, irodalmi est Vasárnap délelőtt az erdei tisztáson majálissal folytatódott a szombaton kezdődött dunakeszi művészeti napok eseménysorozata. A József Attila Művelődési Központban délután a körzeti állami zeneiskola növendékei adtak hangversenyt, majd este a magyarországi nemzetiségek dalaiból és táncaiból összeállított műsort mutatott be a tököli délszláv nemzetiségi együttes. Hétfőn délelőtt a nagyközségi tanács tanácstermében a Képzőművészeti Főiskola végzős növendékeinek munkáiból álló kiállítást nyitott meg Uhrig Zsigmond felsőgödi festőművész. A Mechanikai Laboratórium ebédlőjében délután a váci Musica Humana zenekar adott hangversenyt. Ugyancsak a Mechanikai Laboratóriumban Szij Rezső művészettörténész nyitotta meg Németh Kálmán Fótón élő szobrászművész kiállítását. Este a tanács tanácstermében a dunakesziek Baranyi Ferenc költőt, Módos Péter írót, Farkas Lászlót, az Új Írás szerkesztőjét és Merényi Judit színművészt látták vendégül sikeres irodalmi esten. A tököliek táncosainak egyik sikeres száma Koppány György felvétele xMhm Országos konferencia a zenei nevelésről A győri Kisfaludy Színházban a vasárnap este megnyílt III. országos zenei nevelési konferencia egésznapos programmal hétfőn folytatódott. Délelőtt megkezdődtek a szekcióülések. Délben a Győri Szakközépiskola Zeneművészeti szimfonikus zenekara adott hangversenyt. Délután a kamarazenei csoportok munkájáról hangzott el előadás. Sor került az első plenáris ülésre is. A hétfői program a győri Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola kamarakórusának hangversenyével zárult. Eltemették Keszthelyi Zoltánt Hétfőn a Farkasréti temetőben családtagok, pályatársak és barátok mély részvéttel vettek búcsút Keszthelyi Zoltán József Attila-díjas költő és műfordítótól. A Magyar Írók Szövetsége nevében Garai Gábor Kossuth-díjas költő, az írószövetség főtitkárhelyettese búcsúzott az elhunyttól. Méltatta emberségét, műveltségét, költészetét, elismeréssel szólt prózai munkáiról, kitűnő műfordításairól. A fiatal pályatársak nevében is köszönetet mondott azért a lelkiismeretes, odaadó segítőkészségért, amellyel az új író- és költőnemzedék útját egyengette. Az írótársak nevében Gyárfás Miklós József Attila-díjas író vett búcsút Keszthelyi Zoltántól, megemlékezve igaz barátságáról, amelynek számtalanszor bizonyságát adta. — Zenei esték. Négy hangversenyből álló sorozatot indít Vácott a Madách Imre Művelődési Központ, amelyekre a múzeum kertjében kerül sor. Elsőként a Magyar Barokk Trió hangversenyez június 29-én. TV-FIGYELŐ Melléfogás. Az elmúlt szombat este e sorok írója véletlenül ráért. Tv-híradótól műsorzárásig mindent megnézett az I. csatornán. Nem bánta e tettét, végül is nem unatkozott. Csak sajnálta, hogy Karinthy-műsort miért éppen a akkor adták. E sorok írója ugyanis (lopván a kifejezést) az egyik produkciót giccs, de ironizáltnak, a másikat giccs, de gyönyörűnek minősítette. És sajnálta, hogy harminc perc időtartamra ezek közé került a Karinthy-műsor. A Zenés tv-színház produkciója és a francia filmre vitt Nathalia Ginzburg-regény (a Pesti Színházban A hirdetés címen teltházas darab) közé. Miér fanyalog e sorok írója? Mert Karinthyt valahogy többre tartja. Annál is, hogy két ilyen produkció közé kerüljön. Annál is, hogy ily rövid (kelljen) időtartamban lehessen vallani róla. Mert Karinthy valahogy mégiscsak Karinthy. Nem csupán frappánsul és beleérzően kiválasztott két novella írója. Madáchról újabban illik kimutatni: ő nemcsak Az ember tragédiáját írta. Karinthyról újabban illik kimutatni: ő nemcsak az a teljesértékű Karinthy, aki időtálló pamflettel, a pénzért írt, mára elavult kabarétréfától a mély humorig és a mély filozófiáig és a mély költészetig a XX. század magyar irodalmának majdnem-csúcsteljesítményeit írta, hanem illik már azt is kimutatni, hogy ő sokkal több volt ennél. Szeretem Hámos Györgyöt. Aki értőn és beleérzőn szólt a teljes Karinthyról. De két más műsor közé — és harminc percbe szorult. És hoz két csodálatos, valóban csúcsteljesítmény-novellát. De miért csak várja ezzel a kettővel illuszta becsült Hámos Karinthy karinthyságát. Hiszen — például két Nagy Lajos-novellával, két Gelléri Andor Endre-novellával — ilyen vallomásműsorban még legalább 6—8 íróról bebizonyítható, hogy ő volt, jelenleg ő a XX. század legteljesebb, legbeleérzőbb és legmaradandóbb magyar írója. Bántani nem akarok senkit. Csak tisztelettel kérem: a Zenés tv-színház után adassák legközelebb a Theresa című félmélydráma. És utána adassák a csemegeműsor. Amikor a létemmé vált Karinthyt az általam tisztelt Hámos György akár éjjel 2-ig, akár 2—3 vagy 30 színésszel interpretálja. A mesterség dicsérete. Ha elfelejtettem volna, a szombat esti tv-híradó bohóciskolariportja figyelmeztetett: a latin szó, az ars, egyaránt jelentett művészetet és mesterséget. Vasárnap este, a krimi után, ezzel az elő-elképzeléssel ültem le Zsoldos Imre 30 perces műsorához. Nem csalódtam. Annyira nem, hogy •— a családi közvéleménykutatással megegyezően — bántam, hogy ily hamar lefut a 30 perc. Zsoldos — profi. Mestere mesterségének és művésze művészetének. Tudása alapján el tudom képzelni szimfonikus zenekarban is, de továbbra is itt akarjuk látnihallani. A tánczene, szórakoztató zene rendkívül síkos terepét ő (és társai-rendezői) a biztos ízlést képviselik. Csak egy példa: a nagy giccs, a Gyertyafénykeringő kadj-meg-szív”-ét Zsoldos „sza- és a zenekar a népdalelőd egyszerű vonalvezetésével adta elő, tisztán. Az „összes csillár” természetesen égett ban. De ezt a produkciókönnyűzenei műsor, hagyományos, nagy tömeg igényelte elvárásokkal — ebben a kivitelezésben (szerkesztő-rendező: Csenterics Ágnes) nem tarthatom rossznak. Murányi József 1974. JÚNIUS 18., KEDD Kastélytiangverseny A Pro Musica és a Vox Pacis közös műsora Ráckevén Ráckevén nem volt még ilyen ünnepi est; a Savoyaikastélyban a hildebrandti építészet csöndesen örvénylő diadalmas formái Lassus, Vivaldi, Haendel, Mozart zenéjét fogadták. Ezúttal a nevezetes barokk műemlék szívének született a muzsika — kellemes áramlását hangszer és kórus kezdeményezte, de hajnalban már bennünk hangzott, párhuzamosan a madarak énekével. Ez a zene varázslata, melyről Raffay Béla, a járási hivatal elnöke szólt megnyitójában — kiemelve azt a zenehidat, mely a dunavarsányi Pro Musica kamaraegyüttes és a ráckevei Vox Pads vegyes kar között épült az elmúlt években. Ez a muzsikával kifejezett barátság nem áll meg , hanem bennünk is otthont épít, állandóan növekszik. Hogy ez a folyamat nem akadt el, azt elsősorban helyi értékeknek köszönhetjük. Jávor Ernő, a kultúra mindenes szolgálattevője, cigánydalokat gyűjt, vezényel, együtt él, rezonál a Vox Pads mindennapi problémájával; lelke az együttesnek, nemcsak karmestere. Könözsi László univerzális zenész. Ha kell, hegedül, ha szükséges, a karmesteri pálcát veszi kezébe, s ha ideje engedi, komponál. Biztatjuk is — gyűjtse szimfóniává a varsányi, kévés táj madárhangtól, vonatzörejtől, vízparti csobogástól szerveződő természeti dallamait — nem napolhatja el tovább lehetőségeit. Mennyi minden tömörült Jávor Ernő és Könözsi László hangverseny utáni kézfogásában, a közönség nem szűnő tapsa közepette! bák izgalma, nehézsége, Próaz energiák összpontosítása, diákok, tanárok, kétkezi dolgozók zeneegyüttessé kovácsolása. Mert ez az igazi győzelem, hogy dunavarsányi törő, ráckevei gimnazista ütés tanár, makádi tanító, szigetbecsei kislány s ki tudja honnan érkező nagymama együtt énekel olyan lelkesen, hogy Frescobaldi, Hassler, Farkas Ferenc művészete bennünk visszhangzik. Abban is van valami felemelő, ahogy hivatásos muzsikusok segítik a zenekezdőket, ahogy a műsorközlő Zelinka Tamás hangulatteremtő szavak után csöndesen visszasüllyed hangszeréhez, nagy alázattal segíti a varázsslatot, azt, hogy a kórus és a zenekar együttesen életre kelthesse Lassus és Mozart szerenádjait. Kitűnő este volt. Ehhez hozzájárult a közönség odaadó figyelme, mely zsúfolásig megtöltötte a kastély kupolatermét, s tapsainak elismerésével tűzbe hozta a zenészeket, így ők valamennyien tehetségük legjavát adhatták. Elismerést keltett Könözsi Péter gordonkajátéka, különösen Lisznyay szerzeményét szólaltatta meg példás ökonómiával, gyors ütemben fejlődik Soós Zoltán, aki Vivaldi a-moll hegedűversenyével aratott megérdemelt sikert. Az est karmestere Sztrausz Kálmán és zongorakísérője, Könözsi Vera nagymértékben segítette a Pro Musica és Vox Pacis együttes munkáját,a Hatalmas zenei anyagot tárt fel a műsor, stílusban, érzésben több századra életosztódó kincset. Nem csoda, hogy időnként a teljesítményben is érződött a küzdelem, hogy Friderici, Giardini, s Haendel alig hallott Ottone c. operájának zárókórusa — mely egyébként Beethoven IX. szimfóniájának örömöd aelőzménye, teljes muzikalitással megszólalhasson. A további fejlődésnek azonban nélkülözhetetlen eleme, hogy egyszerre zeneileg szűkebben körülhatárolható tájjal ismerkedjen zenekar és kórus — így válik a hangzás tökéletessé a hatás maradéktalanná. így is sok élményben és felismerésben volt hiszen Mozart-zenével részünk, közelített emberszemeit megLeonardo és Ady festői, költői töredékeihez kapcsolhattuk, s a tekintet vadságának, szelídségének sugárzásáról, jelemhordozó szólamáról szóelmélkedhettünk. Dunát és tengert , Velencét és Ráckevét is egybefűzte, rokonhangulatát fedezte fel számunkra Vivaldi G-dúr szimfóniájának vízhullámfodrokban megmegszakadt, de újra egymásra találó ritmusa, s Lassus derűsen vaskos zsoldosainak régi udvarlása is igazi tavaszi, nyári hangulatot árasztott, s ezt Dunavarsány—Ráckeve nagy zenecsaládjának, a Pro Musica kamaraegyüttesnek és a Vox Pacis vegyes karnak öszönhettük. Amikor Friderici „Baráti köre” megszólalt a zene hullámhosszán, — a közönség is baráti együttessé növekedett — az ének bennünk is hangzott, pedig csak hallgattuk a zenét, mely a derű és a humánum egyetemes építi az egész világnak.otthonát Losonci Miklós