Pest Megyi Hírlap, 1975. január (19. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-14 / 11. szám
reel’ll W K/un«m1975. JANUAR 14., KEDD Kiállítótermekben Szentendre ihletése Műszerek, könyvek, vadászfegyverek művészete Példás rend, kiemelkedő tisztaság és hallatlanul gazdag művelődéstörténeti anyag fogadja a látogatót A SEMMELWEIS ORVOSTÖRTÉNETI MÚZEUMBAN. Levegős tömörítésben mutatják a tárlók eredeti tárgyakkal és oklevelekkel a primitív szépek, az egyiptomiak, az iszlám és a középkori Európa orvoslását. Lepereg az emberiség története előttünk e muzeálisan felmutatott orvostudományi folyamatban, mely alkimista műhelytől az első mikroszkópig és onnan tovább vezetett. Természetesen külön teret szentelnek a kiállítás rendezői a magyarországi gyógyításnak. Pompás majolika patikaedényekben gyönyörködhetünk, olasz albarellókban és az egri Telekessy patika holtest edényeiben. Kiderül, hogy az egyes korok nagy orvosegyéniségei egyúttal a sebészet technikai eszközeinek megújítói is voltak. A reformkori és az azt követő magyar orvosegyéniségek munkásságát bemutató gazdag adattárból is kiemelkedik Bugát Pál, Flór Ferenc, Balassa János, Markusovszky Lajos, Korányi Frigyes munkásságának bemutatása. Természetesen kiemelt szerephez jut a legnagyobb magyar orvos, Semmelweis Ignác tevékenysége. Bútorai, könyvei között meghatódva gondolunk arra, hogy ez múzeum, mely hamvait is őrzi a — szülőháza volt, s keserves küzdelmek után jutott el Semmelweis a gyermekágyi láz felfedezéséig, mely nevét örökre bevéste a gyógyítás történetébe, hiszen az „anyák megmentője” lett. Az állandó anyaghoz időszaki kiállítás is csatlakozik; kétezer év orvosi érmed. A görög pénzek vésett felületeiről, római amulettekről, a középkor pestistallérairól kiderül, hogy mekkora pánikban élt a múlt emberisége. Igen gazdag a századforduló magyar éremanyaga, mely orvostudományunk fejlődését regisztrálja Kár, hogy ezt a kollekciót nem kíséri katalógus vagy legalább tárgymutató. E szépséghiba ellenére példás belbecsű és külalakú múzeum várja megyénk tanulóifjúságát és felnőtt lakosságát. a A héten fontos szerephez jut könyvművészet. A Irodalmi Múzeumban a Petőfi MAGYAR KÖNYVMŰVÉSZET századfordulós törekvéseit összegezhetjük. A díszítőkedv szecessziós változatossága jellemzi a címlapokat, a Kner és Terűin nyomda mértéktartásra figyelő könyvtörténeti jelentőségű kiadványait. Sorozatban láthatjuk Zichy Mihály Madách-illusztrációit, Rippl-Rónai József rajzát — a gödöllői műhely kiválóságainak —, Kőrösfői Kriesch Aladárnak, Nagy Sándornak és Nagy Sándornénak Jókai, Arany és Swift irodalmi műveinek rajzi kíséretét. A mai magyar könyvművészet egyik kiemelkedő műhelye A CORVINA, mely most ünnepli fennállásának huszadik évfordulóját. Ebből az alkalomból — mint a megnyitóról már tudósítottunk — legszebb kiadványai a Kulturális Kapcsolatok Intézetének Dorottya utcai termében várják a magyar könyv barátait, akik igen nagy számban keresik fel a tárlatot. Nem csoda, hiszen a repertoár gazdagsága, a címlapok és illusztrációk szabatos ízlése és árnyaltsága a Corvina Kiadó könyveit kedveltté tette itthon és külföldön egyaránt. A számadatok is meggyőzőek. Húsz esztendő alatt a Corvina 2900 művet jelentetett meg 22 milliós példányszámban magyar, orosz, német, angol, francia, latin, bolgár, portugál, svéd, arab, dán, finn, szerb-horvát, flamand nyelveken, indonéz, akaratlanul is igazolta s ezzel misszióját: kontinensek műveltségigének gyűjtését és sugárzását. Otthonos a tárlat, bárki kezébe veheti a pompás képzőművészeti albumokat, és szinte mindenki lapoz a nagyszerű választékban. Csak egyet fájlalunk; úgy hírlik, a kiállítóhelyiséget más utcába zik. Kár. Megszoktuk, s helyehiányozni fog, mint az Engels téren lebontott Nemzeti Szalon. E tavaszias téli vasárnapon sokan keresték fel a Mezőgazdasági Múzeumot, ahol a hónap végéig CSEH VADÁSZFEGYVEREK gyűjteményét tekinthetik meg az érdeklődők. Már a husziták is használtak lőfegyvert, de tömeges elterjedése a XVIII. századra tehető, amikor prágai Antonin Vincenc Lebenda műhelyében készültek nagy számban, a vadászjeleneteket is megörökítő puskák, az agyra szerelt vésett lemezkékkel vagy faragással. Példás a tárlat rendezése. A puskákhoz a cseh tájakat bemutató fotók társulnak, továbbá magyar földön elejtett agancsok, ahol úl világrekord trófeát is felfedezünk örömmel, melynek vadásza Kádár János volt, s 1972-es gyulai dámvadának jelzése az I. P. 220, 31 teljesítményszámot viseli. A vendégkönyv nemzetközi látogatottságról tanúskodik, s mi elsősorban annak örülünk, hogy lengyel, francia, norvég, belga bejegyzések mellett a szobi nevelőotthon és ócsai diákok névaláírásával is találkozunk. A Helikon Galériában nár 9-ig vendégeskednek feleSIKUTA GUSZTÁV festményei. Szövetségben Bálint Endre, Korniss Dezső, s kicsit Anna Margit művészetével, saját elképzeléseit hangolja szentendrei sírkövek és az egyre több helyen motívumként szereplő szentendrei városháza idézetével. Az igazság mégis az, hogy más témájú képei, így az Egérkisasszony és a Múlik az idő eredetibbnek tűnt, s ezért nagyobb örömet okozott. Losonci Miklós » József Attila szavalóverseny Megkezdődött a területi döntő Szombaton Gödöllőn, a járási hivatal dísztermében megkezdődtek a József Attila szavalóverseny területi döntői. A rajt sajnos nem a legjobban sikerült. A versenyre harmincöt szavaló és két irodalmi csoport nevezett, szombaton azonban — s ez elsősorban az influenzajárvány következménye — mindössze tizenegy versmondó jelent meg a zsűri előtt. A hét végén újabb területi döntőkre kerül sor. Szombaton délután a Pest megyei Népművelési Tanácsadó budapesti helyiségében rendezik meg a budai és a ráckevei járás szavalóinak, irodalmi csoportjainak területi döntőjét. Vasárnap délután Vácott, a Madách Imre művelődési központban kerül sor a következő válogató versenyre, amelyet január 25-én a ceglédi területi döntő követ. A zsűri csak ezután bírálja el a versenyzőket s dönti el, kik lesznek azok, akik meghívást kapnak a február 15-én, Cegléden rendezendő megyei döntőre, amelynek legjobbjai részt vesznek az országos József Attila szavalóversenyen, amelyet a költő születésének 70. évfordulója alkalmából rendeznek. Szombaton ugyancsak szavalóverseny színhelye lesz a dabasi járási hivatal díszterme is. A felszabadulás 30. és a dabasi gimnázium fennállásának 10. évfordulója alkalmából kerül sor itt a Dél-Pest megyei középiskolások szavalóversenyére, amelyen nemcsak a legjobb teljesítményt nyújtó szinvaliókat jutalmazzák, hanem a legjobb iskolai csapat elnyeri a dabasi gimnázium vándorserlegét. TV-FIGYELŐ Felületesség és unalom. Igazán mozgalmas volt Szombat este, ebből a szem pontból egyáltalán nem panaszkodhatunk Sokfélét láttunk, sokféleképpen. Ám ami az összeállítás színvonalát illeti, az igazán nem tűnt jelentősnek. Nagyon nehéz lesz rá visszaemlékezni, ha egyáltalán eszébe jut majd valakinek, ha az egész nem hullik ki teljesen nyomtalanul az emlékezetből. Harmadik folytatását láttuk például az új rajzfilmsorozatnak, a Bubó doktornak. Az értelme, a jelentése azonban még mindig ködös homályban van előttünk. Mit akarnak tulajdonképpen a film alkotói? Amit eddig láttunk, ötletnek kiindulásnak nem rossz. De műalkotásnak? Keveset mondunk, ha azt mondjuk, annak kevés. Ügyesebb és világosabb volt a villámtréfa-sorozat, a Képes képtelenségek. A jeleneteket azonban ég és föld választotta el egymástól. Jó dolog váltakozott közepessel vagy esetleg valami egészen gyenge, közismert, sokszor látott-hallott ötlettel. Gádor Béla írásainak filmváltozata, a Néhány első szerelem története tulajdonképpen, alapjában véve kedves dolog. De egyrészt túlságosan hosszadalmas, másrészt — s ezt nincs okunk elhallgatni — önképzőköri színvonalú volt. Ezek az írások nemcsak azt dokumentálták ugyanis, hogyan képzelte a középiskolás Gádor Béla annak idején a szerelmet, hanem azt is, hogyan képzelte az irodalmat. S ez az elképzelés — mint láttuk — pontosan egybevág a hajdan volt középiskolák önképzőköreinek szemléletével. Folytassuk? Talán fölösleges. Hiszen még az összeállítás tényleg nagy érdeklődéssel várt interjúja, A tavasz 17 pillanatáról szóló beszélgetés is felületesnek tűnt. Azt a lehetőséget, hogy magával nagy sikerű film rendezőjével, a Tatjana Ljaznovával beszélgetett a televízió, jobban ki lehetett és kellett volna használni. Jóval igényesebben foglalkozhattak volna azokkal a problémákkal, amelyeket film a mi közönségünk számára exponált. A szórakozást hányszor írtuk, hangsúlyoztuk e közhelyet — nem azonos a felületességgel. Szépség és igényesség. Figyeljünk a vasárnap kezdődött, Hazánk, Magyarország című sorozatra, mindössze erre szeretnénk itt olvasóink figyelmét felhívni. Már az első adásból kiderült, valami egészen szép és igényes vállalkozás kezdődik ezzel a műsorral. Nézzük hát az ilyen sorozatoknak kijáró figyelemmel. Latabár. leg indulatos Valamikor tényviták kísérték Latabár Kálmán művészetét. Mára, úgy látszik lecsillapodtak a kedélyek. Latabár Kálmán jelentőségét most már senki sem vitatja. A magyar színháztörténet mint az operett műfajának egyik legnagyobb egyéniségét tartja számon. Teljes joggal. Mint Csenterics Ágnes szerkesztette a vasárnapi Színészmúzeum is bizonyítja. Az operettet nem lehet lesöpörni a színpadokról. S magától értetődően nem lehet az operettet képviselő előadóművészeket sem. A régi vita éppen azért keletkezett, mert voltak, akik annak idején ezt az alapelvet nem ismerték fel, vagy nem fogadták el. Nem vonják vissza? ö. !.. Nem szorul bizonyításra, hogy a Népszabadságnak az a múlt heti glosszája amellyel a vasárnapi Hét is foglalkozott. Nemcsak az újságírók és iskolaigazgatók ügyét vitte a nagy nyilvánosság elé. Az a kérdés, hogy nyilatkozhatnak-e az igazgatók a felsőbb szervek engedélye nélkül, vagy sem, nyilvánvalóan ennél jóval nagyobb dolog. A demokratikus vezetés és igazgatás, azaz a demokrácia kérdése. Ezért vert az a glossza ilyen szokatlanul nagy hullámokat, ezért bírálta a Népszabadság után a televízió is a fővárosi tanács művelődésügyi főosztályát, amely az igazgatók nyilatkozattételét engedélyhez kötötte. Ez eddig rendben is van. Csakhogy jóval határozottabban bírálhatott volna a televízió. A megkérdezett főosztályvezető az érvekből kifogyott Ám a rendeletet mégsem vonta vissza. Sőt ezt még a tv sem követelte. De hát akkor most mi van? Ország-világ előtt bebizonyosodott, hogy a bírált rendelet egy rossz lépés következménye. Mégis marad minden a régiben? L. L. Barcsay Jenő kitüntetése A Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Barcsay Jenő Kossuth-díjas festőművésznek, a magyar képzőművészeti főiskola tanárának, a Magyar Népköztársaság kiváló művészének egész életműve, művészeti, művészetelméleti és pedagógiai munkássága elismeréséül, 75. születésnapja alkalmából a Magyar Népköztársaság Zászlórendje I. fokozata kitüntetést adományozta. A kitüntetést Gáspár Sándor, az Elnöki Tanács helyettes elnöke adta át. Jelen volt a kitüntetés átadásánál Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára, dr. Komidesz Mihály, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője és dr. Orbán László kulturális miniszter. Elismerés az eredményes sajtó- és a lapkiadó munkáért A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Pop Sándornénak, a Magyar Szemle főszerkesztőjének, Csuhás Cs. Gézának, a Lapkiadó Vállalat igazgató-helyettesémek és Futász Dezsőnek, a Lapkiadó Vállalat személyzeti osztályvezetőjének a magyar sajtóban és lapkiadásban végzett több évtizedes, eredményes munkásságuk elismeréséül, nyugállományba vonulásuk alkalmából a Munka Érdemrend arany fokozatát adományozta. A kitüntetéseket, dr. Várkonyi Péter államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke adta át Kalandozások térben és időben Thor Heyerdahlt aligha kell bemutatni a magyar közönségnek. Három kötetét olvashattuk. A Tutajjal Csendes-óceánon, a legelső, amely a a Kon-Tiki kalandos útjával ismertetett meg bennünket, nemcsak a különös vállalkozás, az óceáni tutajozás izgalmával hatott ránk. Legalább annyira, vagy még inkább felkeltette a magyar olvasó érdeklődését az az elmélet, amelynek bizonyítására szánta a norvég kutató az expedíciót: a dél-amerikai indiánok eljuthattak a polinéziai szigetekre. A következő kötetek — az Aku-aku vagy A Raexpediciók — ismét a régi kultúrák kapcsolatainak kérdését feszegették az útleírások hátterében. Most azonban közvetlenül az elméletet is megismerhetjük a Gondolat Kiadónál megjelent kötetből A Kon-T'iki-től a Ha-ig E kötetben a kiadó Heyerdahl válogatott tanulmányait tette közzé magyarul. Ezekben sorra veszi, amit a kutatások feltártak a csendes-óceáni indiánok és az ó-ázsiaiak múltjáról, lehetséges kapcsolatairól, vizsgálja Polinézia és Amerika, Európa és Amerika régebbi kapcsolatainak lehetséges útvonalait, növényi, régészeti és más bizonyítékait. Heyerdahl korábbi könyveinek nagy volt a hatása nálunk is. Az olvasók egy része esküdött arra, hogy elmélete a történeti valóság, hiszen — úgymond — expedícióival bebizonyította. Mások viszont ezeket az expedíciókat pusztán egy műkedvelő tudománytalan próbálkozásainak tartották és a kalandos útleírások körébe utalták. Most a könyv függelékében tájékoztatást kap az olvasó Heyerdahl pályafutásáról, tanulmányairól, munkáiról, expedícióiról. Kiegészítésül dr. Bodrogi Tibor, a kiváló néprajzkutató, a távoli természeti népek kultúráinak jó ismerője összefoglalja Heyerdahl elméletét, az ellenkező álláspontot, s viszonyuknak alakulását. „Míg a szakmai közvélemény kezdetben szinte egyöntetűen elutasító volt — írja —, a Kon-Tikiit után alig másfél évtizeddel már hajlamos volt egyes tételek hivatalosnak is nevezhető elfogadására, s jóformán ellenvetés nélkül üdvözölte akár a tengeri expedíciók, akár a hiteles ásatások konkrét, Heyerdahl nevéhez és kezdeményezéséhez fűződő eredményeit.” Ugyancsak előzményre tekinthet vissza Ignácz Rózsának és Vámos Magdának a Gondolatnál megjelent könyve: Tűz istennő Hawaiiban Az előzmény: a két szerzőnek 1961- ben kiadott Tűzistennő Hawaiiban című kötete. A két szerző magyar származású barátnőjük, Valérie Yamamoto közlései nyomán írták a könyvet levelek formájában. Ezt az akkor nagy népszerűségre szert tett munkát, pontosabban Valérie életregényét befoglalták az újabb könyvbe is, sőt Valérie további sorsáról is hírt adnak. Az új könyv újdonsága egyébként személyes élményekből ered. Időközben Ignácz Rózsa hosszabb időt töltött Hawaiin. A könyv azonban nemcsak útirajz. Feleleveníti a szigetek számunkra ismeretlen történelmét, bemutatja társadalmát. Olvashatunk mítoszokat, megismerjük a régi szokásokat — de éppúgy a mai életet is. Színes, változatos, érdekes olvasmány. E kötetek messzi tájakra, az Akadémiai Kiadó Apollo Könyvtár sorozatának kötetei viszont a múltba visznek el bennünket.messzi Pannoniáról Hazánk területe honfoglalás előtti történetének mintegy nyolc évszázadára tekint vissza Mócsy András egyetemi tanárnak két kötete. Az első — Pannónia a korai császárság idején — a görög forrásokból kiindulva vázolja fel a Kárpát-medencét lakó népeket és ezek mozgását, a kelta hódításokat, a dákok ellen folytatott római hadjáratokat, egyáltalán azokat a politikai érdekeket, amelyek azután Pannónia meghódításához vezettek. „Róma — írja — csak akkor kezdett érdeklődni a Keleti-Alpokon túl fekvő vidékek iránt, amikor Ausztria természeti kincseinek, az ezüstnek és a vasnak a kiaknázása megkezdődött.” Ezeknek a természeti kincseknek a kiaknázásában kulcsfontosságú közvetítő láncszem lett Aquileia. Később Aquileiának és kereskedelmi érdekeiknek a biztosítására kezdték a térség népeit, törzseit pacifikálni, erővel vagy más módon olyan szövetségessé tenni, amely a római érdekeket nem zavarja, a római kereskedők megtelepedését, tevékenységét lehetővé teszi. Az újabb és újabb felkelések megtorló hadjáratokhoz vezettek, a kulcshelyzetben levő terület biztosítására szükségessé vált az állandó katonai jelenlét. Így a pannonok megújuló felkeléseit leverve tették a tartományt római provinciává az időszámításunk kezdete előtti évtizedekben. A következő kötet Pannónia a késői császárkorban címmel jelent meg a sorozatban és az első virágkor utáni háborúk, válságok, a második virágkor és az újabb kül- és belháborúk, majd az utolsó virágkor és a gót elözönlői után kibontakozó hanyatlás korát mutatja be. A középkor hajnala Ugyancsak a múltba vezet, hazánknak még a honfoglalás előtti történetébe enged bepillantást Bóna István munkája a Corvina Kiadó Hereditas című sorozatában. Viszonylag rövid időszakot ölel fel. Miután röviden visszatekint a gepidák és a longobardok 552 előtti történetére, másfél évtized eseményeivel foglalkozik, 568-ig, amikor is Alboin, a longobardok királya „örök szövetség” fejében átengedte Pannóniát Baján avar kagánnak. A történelmet — hogy mi lett időközben a gepidákkal, hogy a longobardok miért mondtak le területükről az avarok javára, s hogy honnan, hogyan jöttek, s miért voltak erősebbek az avarok — elbeszéli a könyv. De nemcsak az eseményeket, s indítékaikat, hanem azt is, amit a régészet felkutatott e népek életéről, embereiről. S ez különös érdekessége a könyvnek. Hazánk múltjáról, főleg képekben szól Genthon István posztumusz kötete a Corvina kiadásában: Művészeti emlékek A dr. Dercsényi Dezső előszavával megjelent munka 325 fényképen — Dobos Lajos felvételein — 240 magyar műemléket mutat be azoknak a helységeknek az ábécé-rendjében, ahol találhatók. Majd a képeket követő mintegy gyalázatokban, százoldalnyi kép maugyancsak ábécérendben, lexikoni tömörséggel ismerteti egy-egy helységünk műemlékeit (köztük örvendetes számban Pest megyeieket), időrendi adataikat, történetüket, művészettörténeti jellegzetességeiket. A könyv végén a tárgyalt művészeti emlékek külön kronológiáját is megtaláljuk, s végül két kis térképet, amelyek bemutatják könyvben előforduló települések helyét az országban, illetve a műemlékeket Budapesten. Ilyen lexikonszerű munka csak általánosan ismertethető tartalmilag, ha nem akarunk hosszú felsorolásba bonyolódni. Mialatt azonban lapozgatjuk gazdag képanyagát — visszakeresve a képmagyarázatokban az ábrázolt műemlékek ismertetését —, arra a meggyőződésre jutunk, hogy ezt a munkát nem nélkülözhetjük, akik szeretjük hazánk, megyénk tájait, városait járni, s elmúlt korok hírmondóit felfedezni az épületek között. N. F.