Pest Megyi Hírlap, 1976. augusztus (20. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-29 / 204. szám
TV-FIGYELŐ ErŐ A mélyből. „Megtanultuk azt, hogy egy almát nyolcfelé vágjunk” A csütörtökön este vetített Mélyről hozott erő című riportfilmben hangzott el ez a mondat, amelynél tömörebben aligha lehetne jellemezni a nógrádiak — elsősorban a nógrádi asszonyok — életforma-változását. Köztudott, hogy népgazdasági érdek miatt egy évtizede visszafejlesztették a nógrádi bányászatot, aminek következtében sok száz bányász kényszerült más szerszámra cserélni a csákányt, s ugyanígy bányászasszonyok is az újonnan épített gyárakba, üzemekbe kerültek. Ott, az új közösségekben alakult ki a fentebb idézett gondolkodásmód, társas életmódnak ez a megaindítván szép fegyelme. Nehéz témát választott magának Szepesi György riporter és Korner János, valamint Sípos József szerkesztő, amikor ezt az életforma- és szemléletváltozást járta körül, hiszen ahány család, annyi életút, annyi konfliktus. A néző mégis megértette, megérezte a folyamat egészét: a szemünk előtt vált nyilvánvalóvá milyen táj, sőt emberformáló erő az egykori bányák fölé telepített ipar. Visegrád századai. Ezúttal nemzeti történelmünk ereik legszebb és legfontosabb színhelyére, Visegrádra vezette el nézőit a Rapcsányi Művészeti Magazin. László riporter most is alapos felkészültséggel idézte meg a Duna menti királyi székhely évszázadait. Beszélgetőtársai közül dr. Héj Miklós, a visegrádi múzeum igazgatója, a tájnak immár harminc éve sikeres kutatója tömör összefoglalását adta annak, hogy mi történt eddig és mi várható még Visegrád feltárásában. A Mátyás-kori építkezés továbbá kutatása is sok szenzációt kínál, de legalább olyan érdekesnek ígérkezik a Sibrik-domb római kori emlékeinek további kutatása is. Ezt a területet Szőke Mátyás régész ássa, és munkája során mind teljesebben rajzolódik ki az egykori őr- és lakóhely. Most, amikor annyi látogatója van Visegrádnak, nagyon hasznos volt ez a rendkívül alapos szakértői eligazítás; a Művészeti Magazin készítői ezúttal is igazi ismeretterjesztőknek bizonyultak. Pity BÁSK: őszintén szólva többet vártunk ettől a „blickfangos” című beszélgetéstől. Valami összegezést, a művészi pályának őszinte elemzését — vallomást. Ehelyett inkább arról volt szó, hogy miért olyan remek a budapesti Play Strindberg előadás, amelyről ki így, ki meg amúgy nyilatkozott. Aztán láttuk ezt az előadást, amely — talán a tv a ludas ebben — nem tetszett annyira, mint elragadtatott dicsérőinek. Nem tudni hányadik színrevitelét örökítették meg, de a közreműködők bizony inkább a rá- és túljátszásban „Na, így szenved jeleskedtek. az ember huszonöt évi házasság után, ilyen jaj d e nagyon, ilyen megveszekedetten.” „Ez lett eljátszva” — legalábbis a sok közeli kép figyelésébe belefásult tv-néző szerint. A nyár zenéi. Üde és kedves összeállítást láthattunk pénteken éjszaka az elmúlt nyár különféle zenés műsorairól. ízelítő innen, ízelítő onnan — csupán ennyit akart Csenterics Ágnes rendező, és ez az igyekezete sikerrel is járt. A néző elandalodhatott a sokféle muzsika hallatán, és közben elhatározhatta, hogy jövőre melyik zenés műsor színhelyére vándorol majd el — ízlése, ideje és kedve szerint... Akácz László i if com Megemlékezések a mohácsi csata évfordulóján Mohácson, illetve Pécsett a tudományos és kulturális események egész sorával emlékeztek szombaton az 1526. augusztus 29-i honvédő csatára. A Duna-parti városban tudományos ülést tartott a TIT Baranya megyei szervezete. Az előadások Mohácsnak a magyar történetírásban és az iskolai oktatásban elfoglalt helyével, szerepével foglalkoztak. A mohácsi Kanizsai Dorottya Múzeum kiállítást szentelt a 450 év előtti eseményeknek. A csatatörténeti kiállítást dr. Fülep Ferenc, a Nemzeti Múzeum főigazgatója nyitotta meg. A Magyar Éremgyűjtők Egyesülete az évforduló alkalmából Pécsett, illetve Mohácson tartja VIII. vándorgyűlését. Az évfordulóra és a vándorgyűlésre reprezentatív emlékérmet adtak ki; a Zsolnay Porcelángyár eozinból és porcelánból készített plaketteket. A Pécsi Nemzeti Színházban ősbemutatóra került sor. Nemeskürty István „A hollószárnyú enyészet című drámáját adták elő. A mohácsi csatáról szóló darabot a pécsi színház és a mohácsi tanács felkérésére írta a szerző. A Magyar Posta az évfordulóra bélyegblokkot adott ki és Mohácson a postahivatal emlékbélyegzőt használ ezekben a napokban. Kórusmű-antológia A moszkvai Muzika Kiadóvállalat Vlagyimir Zsirov szerkesztésében magyar zeneszerzők kórusműveit tartalmazó antológiát adott ki. A gyűjteményben Erkel Ferenc, Mosonyi Mihály, Bartók Béla, Kodály Zoltán, Bárdos Lajos, Farkas Ferenc, Vásárhelyi Zoltán, Csenki Imre, Járdányi Pál, Petrovics Emil, Karai József, Borgulya András és Balázs Árpád énekkari alkotásai jelentek meg. 1976. AUGUSZTUS 29., VASÁRNAP Pest megyei részvétellel Fal- és fértextil-biennálé val, nyomott pamuttal mesevarázst, zuhatagot, absztrakt zászlót, tavaszünnepet, kimozdulást a síkból, hidakat, kapcsolódó formákat, menyegzőt, koránt, téli kokárdát. A remekül szerkesztett kiállítás szeptember 29-ig tekinthető meg, s a résztvevők közül Dunakeszin lakó Szuppán Iréna alkotásaival hamarosan Pest megyei tárlaton is megismerkedhetünk. A szombathelyi textilbiennálén ezúttal külföldi művészek is hírt adnak tevékenységükről. Svájci, francia, lengyel, portugál, román, amerikai textilesek mellett rangos művekkel szerepel a szovjet Alja Baumane és Ruta Boguszova. Először érkezett japán művész a szombathelyi biennáléba Kiuchi Aya személyében, aki speciális, yukara őri szövéssel készítette nagyon finom és érzékeny műveit a sango-so növényről és az úszó jégtáblákról. Ő és a hokkaidói műhely vezetője, tagjai a továbbiakban is rendszeresen szeretnének bemutatkozni szombathelyi nemzetközi táralaton, ahol kőszegi kihelyezésként bemutatták a múltkori biennálé magyar díjnyerteseinek, Szilvitzky Margit, Németh Éva, Szenes Zsuzsa munkát. Jó ötlet. A most megalakult Magyar Képzőművészek Szövetsége Pest megyei szervezete kezdeményezhetné, hogy a Műcsarnokban rendezendő kisplasztikai nemzetközi biennálé bizonyos kollekcióit bemutatnák azonos időpontban Szentendrén és Vácott kamaratárlatok formájában. Losonci Miklós A textil is képzőművészetté alakult az idők során — szoboros és festői felületté attól függően, hogy az alkotó színire vagy formára költi át ihletett elgondolásait. Napjainkban szerepe növekedett. A kezdet a fonalfestő francia Gobelin család nevéhez fűződik, 1440- ben alapították első műhelyüket Párizsban. Ma már a gobelintechnika számtalan változattal bővült térplasztikává és faldísszé. Elterjedt az egész világon, a képzőművészet olyan műfaja, melynek mívelői főleg nők. A szombathelyi IV. fal- és tértextil-biennálé részvételi arányszáma is ezt igazolja. A formateremtés szabad varázsa jellemzi a tárlatot, mely a rendezés gondossága, és a kiállított anyag magas átlagszínvonala révén valóban nemzetközi igényű, felér a lódzi textiltriennálé esztétikai hatékonyságával. Hazai termésünk világrangra emelkedett képzeletgazdagsága és tisztázott megoldásai következményeként. Nem kötöttt ritmus rokonsága, hanem szinte a képi szabadvers mederben tartott szárnyalása hoz létre színes fonalakkal, festett vászonnal, gyapjú- és jutaanyag-tarsításaival, műszállal, vegyes technikával, len-, kender-, alumínium változatokkal, hímzéssel, préselt anyag Kiuchi Aya (Japán): Üsző jégtáblák, yukara őri szövés. Aija Baumane (Szovjetunió): Változás, vegyes technikával. Szuppán Irén (Dunakeszi): Húsvét, hurkolt juta Hivatásban, közéletben Néhány évvel ezelőtt, egy súlyos influenzajárvány idején, telefonon kértem tőle felvilágosítást a járásbeli helyzetről. „Tessék, itt Verdes doktor” — mondta olyan rekedt hangon, hogy azt hittem, bezzeg lábon hordja ki az influenzát. Most tudtam csak meg, hogy tévedtem. — A hangszálaim voltak betegek. Már kétszer kellett rendbehozatnom öket a gégészekkel, de mit csináljak, ha szenvedélyesen szeretek beszélni? — széttárja a karját, s nevetős bűntudattal néz a szemembe. A Hazafias Népfront Pest megyei tikárságán vagyunk, néhány perccel azután, hogy dr. Verdes Margit ráckevei körzeti orvos, a Hazafias Népfront nagyközségi bizottságának elnöke átvette a mozgalom kitüntető jelvényét. — Tudja, én hiszek a jó szó erejében, abban, hogy türelemmel, meggyőzéssel hatni lehet az emberekre. Példák hosszú sora bizonyítja az igazamat, csak éppen a hangszálaim lázadnak fel ellene. A Berbela nyergében Simán hátrafésült, fekete haját dús kontyba csavarva viseli. Ajkán egy kevés rúzs, arca festetlen. Az az embertípus, aki már az első pillanatokban bizalmat kelt maga iránt. Ha Babettáján végigrobog az utcán, az emberek mosolyogva integetnek neki. — Tizennyolc éve élek Ráckevén, azóta tartozik hozzám a cigánytelep, a Pokolhegy. A múltkor is arra jártam, a motoron rakott szoknyát szeretek viselni, azt nem fújja fel a szél. Egy cigányasszony odakiáltott : „Jaj, de aranyos szoknyája van, doktornő, ha majd ki tetszik nőni, ugye, nekem adja?!" — Kocsija nincs? — Talán majd januárban. Trabantot szándékszom venni, kéz alól, most járok a vezetőtanfolyamra. Abból veszem észre, hogy múlnak az évek, hogy már a Babettán is fázom telente. Azelőtt gyorsabb motorral jártam, s fel sem vettem a hideget. Verdes Margitot sosem nyertette el az élet. Apja, kéaz OTI-kistisztviselő, taníttatni sem bírta volna tán, ha ő maga nem keresi meg a tanszerek költségeit. — Már kislánykoromtól fogva tanítványokat vállaltam, nyaranta pedig rendszeresen dolgoztam, hol bolti eladóként, hol adminisztrációs munkakörben. Talán ekkor ivódott belém a tanítás, a nevelés ösztöne. Egyetemista koromban demonstrátor voltam, fiatal orvosként az ápolónőképzőben tanítottam. — És most? — Most? Úton-útfélen — felel nevetve. — A rendelési időben, TIT-tanfolyamokon, Hazafias Népfront Klubban, a a szakmaközi klubban, a vöröskeresztes szervezetekben; tartok egészségügyi előadásokat a diákoknak, és a szüleiknek is, a szülői munkaközösségekben. Én gyógyító munkámban mindig is nagy súlyt fektettem az orvos—beteg közötti, interperszonális kapcsolatokra. Nem szeretem válasz nélkül hagyni a betegek kérdéseit, s mindig elmagyarázom, mi várható a továbbiakban. Nem lehetett gyermekgyógyász ötödéves korában ment férjhez, s szigorlóként már a második gyermekét várta. Pályafutását a Schöpf-Merei Ágostonról elnevezett pesti kórház koraszülött osztályán kezdte, és gyermekgyógyásznak készült. Aztán közbeszólt az élet. — Az ötvenes évek első felében jártunk, a férjem rajztanár volt, akkoriban legendásan szerény pedagógusi fizetéssel, én, pályakezdő orvos, 1400 forinttal egy olyan kórházban, ahol a szigorú és puritán vezetés eleve kizárta a hálapénzek elfogadását. Két gyermekünkön kívül anyósomat és szüleimet is mi tartottuk el. És ekkor,ibari 26—28 forint volt egy kiló jonatánalma, ami úgy kellett a gyerekeknek, mint a falat kenyér. Szóval, vidéki állás után kellett néznem, ahol kicsit több a kereset és olcsóbb az élet, mint Pesten. Így kerültem a Kiskunsági Állami Gazdaságba, Apajpusztára. Ha volt valaha nem asszonynak való munkakör, akkor ez az volt, a javából! Az egész gazdaság területe, Ráckevétől Bugyi határáig, egyetlen orvosi körzet. Gépkocsi persze sehol, a doktornő homokfutóval járta a betegeket, volt olyan útja, ami oda-vissza nyolc órát vett igénybe. Közben a gyerekek is cseperedtek, a pusztai iskolában gyenge volt a szaktanári ellátottság, a család tehát megint válaszút elé került, most aztán hová? Ráckevét választotta, a kettő közül az egyik körzeti állást. Két orvos — egy már akkor is jókora nagyközségben. Minden második szombat-vasárnap ügyelet. Rengeteg éjszakai hívás, a gyomorrontástól gyermekszülésig. Hőskorszaka — Nehéz, de szép időszaka volt az életemnek — mondja Verdes Margit egy kis nosztalgiával. — Akkor az orvos jobban magára volt utalva, mint most, amikor nálunk is a team-szellem, hódított teret, a csapatmunka s a gyógyító munka helyett a megelőzés, a beteggondozás lépett előtérbe. Azelőtt az emberek akkor hívtak orvost, ha már nagy volt a baj, s ez legtöbbször éjjel történt meg, hiszen a betegnél általában éjszaka áll be a krízis. Most alig fordul elő éjszakai hívás, mert csaknem évtized alatt megért tettem két a betegekkel: elsősorban jobb, ha addig hívnak, nekik amíg nincs nagy baj, olyankor könnyebben csökkenthető a láz, gyorsabban hatnak a gyógyszerek. Virágágyások a Pokolhegyen A Pokolhegyet tíz-húsz éve még úgy emlegették, mint járványgócot, olyan amit jobb messzire környéket elkerülni, pedagógusok, a vöröskeresztes aktívák hiába próbáltak segíteni, jó szándékuk megtört az évezredes előítéletek, s az évszázados elmaradottság konok sziklafalain. Ha gyűjtést indítottak a pokolhegyi cigányiskola kis nebulóinak felruházására, egy-két nap múltán eltűntek a kardigánok, cipők, ruhák, az értük kapott pénzt elnyelték az italboltok, zugkocsmák. — Nagyon büszke vagyok arra a sok változásra, ami a cigánytelepen az elmúlt másfél évtizedben végbement — vallja meg a doktornő. — A kimeszelt falakra, a putrik köré húzott kerítéseikre, amelyekre azért van szükség, nehogy a szomszéd gyerekei kárt tegyenek a zöldség- meg a virágágyásokban, a tisztára sepert udvarokra, arra, hogy egyre többen vannak, akik munkát vállalnak s ragaszkodnak munkahelyükhöz. A nagyközségi tanáccsal most törjük a fejünket, hogyan lehetne a putrikat fokozatosan felszámolni, a lakókat egészséges otthonhoz juttatni. Ebben az ügyben nemrég gyűlést tartottak a telepen. A gyűlésre gyönyörűen kitakarított udvarral, fehér terítés asztalai vártak bennünket az emberek! Látja, ez többet ért a hivatalos elismerésnél. Ez már az én munkám gyümölcse is... A lánya szigorló orvos, fia történelem-néprajz szakos , egyetemi hallgató, szociológus szeretne lenni, dehát olyan szak nincs a magyar egyetemeken. Úgy látszik, nálunk a szociológus olyan, mint a poéta: non fit, sed nascitur. Nem lesz, hanem születik. — Ha — tegyük fel — akad egy kis szabad ideje, mivel szokta eltöteni? — Olvasással. Nekem az a legjobb pihentető. — Ki a kedvenc írója? Egy pilanatig sem kell törnie a fejét a válaszon. — Németh László. Minden művét többször olvastam. Engem fiatal lány korom óta elkísértek könyvei — együtt jártam gimnáziumba a gyerekeivel —, és számos levelét őrzöm, azon a naplókötetén kívül, amelyet dedikálva adott ajándékba nekem. Bizalom, szeretet Búcsúzik. Ha már Pesten jár, felugrik egy kicsit a gyerekeihez, aztán — HÉV-vel a szabadba — siet hazafelé: vacsorát kell főzni. Húsz éve küzd a babonák, előítéletek, s a tudatlanság ellen, az emberek testi-lelki egészségéért. . Vagyont nem gyűjtött — ma is a rendelő melletti szolgálati lakásban él ; — annál nagyobb tőkére tett szert megbecs ., bizalomból, szeretetből. Nyíri Éva I i Feltárták az avar falut Avar falu idei ásatása fejeződött be Szekszárd határában. A szekszárdi múzeum tudományos főmunkatársa vezetésével Tolna megyei középiskolások és budapesti egyetemisták a korábbi években feltárt avar temető mintegy nyolcszáz sírja közelében lakóházak maradványait ásták ki. A feltárás legmeglepőbb lelete három, egykor működő és félkész állapotban napvilágra került avar kerámiaégető kemence. Ilyeneket eddig még sehol sem találtak a Kárpátmedencében. Bennük nagyobb méretű égetett agyagedényekre bukkantak. A leletekből egy teljes kerámiakemencét kiemelnek, s konzerváló rekonstrukciója után kiállítják majd a szekszárdi múzeumban.