Pest Megyi Hírlap, 1976. szeptember (20. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-26 / 228. szám

1976. SZEPTEMBER 26., VASÁRNAP Mindazokhoz akik mtaokénak vallják örökségét Felhívás Ady Endre születése 100. évfordulójának megünneplésére ADY ENDRE EM­LÉKE előtt , tisztelgünk 1977-ben, a költő születésének 100. évfordulóján. Az emlékbizottság az évfor­­­­duló méltó megünneplésére hívja fel az ország lakosságát, s a határainkon túl is mind­azokat, akik magukénak vall­ják Ady Endre élő örökségét: a hazaszeretet és nalizmus, a haladás internácio­melletti elkötelezettség és az emberség példájaként világító életmű­vet. Ady Endrét ünnepeljük, a modern magyar költészet meg­teremtőjét, a jövőt vajúdó század egyik legkövetkezete­sebb forradalmárát. Azt az Ady Endrét, aki — Petőfi Sándorhoz és József Attilához hasonlóan — a maga költői forradalmában a társadalmi forradalom szükségességét, el­­odáz­hatatlanságát juttatta ki­fejezésre. Bizonyítva, hogy az emberi kiteljesedés, a legbel­sőbb művészi fejlődés elvá­laszthatatlan a társadalmi ha­ladásért folytatott küzdelem­től, a közösségért való feladat­vállalástól. ÖRÖKÖSEI VAGYUNK köl­tészetének, örökösei és meg­valósítói forradalmi törekvé­seinek. A történelmi szinten gondolkodó költő felismerte, hogy a legfontosabb teendő nálunk a megkésett polgári át­alakulás következetes végre­hajtása volt és ezért fegyver­­társa lett minden radikális változást sürgető erőnek. Vi­lágosan látta azonban a pol­gári társadalmak ellentmon­dásait, ezért a maga forradal­mi hitének erősítését az el­nyomott dolgozó nép osztály­­harcos törekvéseiben kereste. Költészetébe építette a pa­­rasztmozg­almak, a paraszti el­­nyomottság és elégedetlenség jelképeit. Felismerte a prole­tariátusban, a jövendő fehérei­ben a történelemformáló erőt, s ezáltal jutott közel a szo­­­cializmus eszméihez. Túllépett polgári radikalizmuson, költői látomásaiban a­ szocia­lista forradalom perspektíváit vetítette kora elé. Íme, a pro­­letárság visszaadta a népét a népnek. Fölkelt a nép és for­málja a világot — fogalmazta meg hitét a munkásosztály­ban, az oroszországi forrada­lom hírére, 1905-ben. A forradalmi változás, meg­újulás igenlése Ady költésze­tében a magyar nép történel­mi múltjának, haladó törté­nelmi hagyományának mély megértéséből is Irodalmi harcaihoz, táplálkozott. korszerű művészi törekvéseihez friss forrásként merített Csokonai, Petőfi emberi-költői életútjá­tól; haladó társadalmi esz­méihez, morális következetes­ségéhez erősítést kapott a ma­gyar történelem osztályharcos és függetlenségi hagyományai­ból, Dózsa példájából, a ku­ruc mozgalmak és plebejus örökségéből. 1848—49 Hűen őrizte a kisajátítókkal, hami­sítókkal szemben a magyar nép forradalmi örökségét, s ez­által életműve az 1918-as pol­gári demokratikus forradalom és a Tanácsköztársaság szel­lemi előkészítője, egyben 1848—49 és 1918—19 összekötő láncszeme lett. KÖLTÉSZETÉBEN Ady meg­valósította a magyarság és emberség, a hazaszeretet és in­ternacionalizmus szintézisét. Patrióta volt. Szerette nemze­tét. Vallotta, hogy a magyar­ság szükség és érték az embe­riség és az emberiség csillagok felé vezető útja számára. De tudta azt is, hogy csak az em­beri haladásért való követke­zetes küzdelem biztosíthatja hazája jövőjét. A legnagyob­­bakra jellemző világossággal látta meg, hogy a közép-, ke­let-európai népek igazi érde­kei azonosak. Dunának, Olt­­nak egy a hangja — hirdette mély meggyőződéssel a költő. Hittel vallotta, hogy az el­nyomottak, összetörtek, ma­gyarok és nem magyarok csak együtt, összefogva rázhatják le láncaikat, s csak együtt építhetnek a Duna-medencé­­ben maguknak jövőt, új, em­beribb világot. Ady Endre népe és az em­beriség jövőjéért érzett fele­lősséggel élte át a századelő ellentmondások­kal terhes, im­perialista, háborút és forradal­makat érlelő első két évtize­dét. Miközben még a pol­gári demokráciáért folyt a harc, a költő már meg­szenvedte a polgári társada­lom elszemélytelenítő távlatta­­lanságát is. AZ EMBERI ÉRTÉKEKBE vetett hite, mély humanizmusa igazi kiteljesedésének magára­­maradottságában lehetünk ta­núi, amikor az imperialista háború népeket megtévesztő kezdeti mámorában ember az embertelenségben, magyar az űzött magyarságban tudott ma­radni, s ezáltal a demokrati­kus patriotizmus és interna­cionalizmus máig érvényes pél­dáját adta a magyarságnak és a világ népeinek. Egyedül ma­radva és betegen, a halottak élén is őrizte a humánus érté­keket és az eljövendő forra­dalomba vetett hitét, hogy át­mentse az embertelenségen, és felmutassa a születő új világ­nak. Ez, a valóság törvényeit értő, minden reménytelenség­gel dacoló történelmi optimiz­mus biztosít neki kiemelkedő helyet a huszadik század magyar irodalmában és az egyetemes emberi kultúrában. Ady Endre életműve, ha­talmas költői öröksége mindig vízválasztó volt a magyar iro­dalomban és szellemi közélet­ben. A két világháború között a magyar radikális baloldal az Ady-életmű vállalásával a for­radalmi változások szükséges­sége mellett tett hitet. A for­radalmi munkásmozgalom ma­gáénak vallotta Ady életmű­vét, a magyar kommunisták megértették és értékelték köl­tészetének, egész életművének forradalmi szellemiségét, és határozottan megvédték min­denfajta kicsinyes támadással és tudatos hamisítással szem­ben. Ady életműve nekünk szó­ló, eleven és korszerű ma is, költészete fontos forrása lehet jelenkori irodalmunknak. FELHÍVÁSSAL FORDU­LUNK mindenkihez, hogy Ady Endre szelleméhez méltán ün­nepeljük meg­­ a költő születé­sének 100. évfordulóját. Te­gyük kézikinccsé hatalmas élet­művének múlhatatlan értékeit itthon és a nagyvilágban, máig érvényes tanulságait tu­­­datosítsuk a szocializmust épí­tő, magyar népben a­­ felnövek­vő új nemzedékben, a költő igazi örököseiben. ADY ENDRE EMLÉKBIZOTTSÁG %Mdsm A nagyközönségé a BNV Kulcsot készít a budakalászi kovács A hét végére megjavult időjárás és a nagy szabad szombat kedvezett a vásár­nak, látogatói nem is marad­tak el. Az első teljes közönség­napon valamennyi pénztárt üzembe állították. Megteltek a vásár­­környék autóparkolói, töme­gesen érkeztek vidékről a kü­­lönbuszok, gyakrabban for­dultak a 100-as buszjáratok és sűrűbben közlekedtek vásári közvetlen s a hozzájuk a csatlakozó villamosjáratok is.­­ A szakmai napok végeztével kiállítók nem maradtak munka nélkül, sőt megerősí­tették tájékoztató szolgálatu­kat, hogy kielégíthessék a kö­zönség kíváncsiságát. Nagy si­kere volt az Orion, a Videoton és a szovjet kiállítások színes tévéprogramjának, s a Her­mes szövetkezet kiállításának, a korszerű kertművelést szol­gáló kisgépeknek, amelyek közül sokra megrendelést is fölvettek. Nem volt hiány a vásáron a látványos­ban.programok­A sportszerkiállításom is­kolásgyerekek a gyakorlatban mutatták be a szobai torna­szereket, a vásáron részt vevő budakalászi kovácsmester helyszínen készített díszkul­­a­csok­at, s a többször is meg­ismételt félórás divatparádé­nak mindig több százas néző­serege volt a 28-as pavilon­ban. Erősített erre a napra a vásári vendéglátás és ke­reskedelmi hálózat is. Kelendő volt a vásáron a lacipecsenye, a grillcsirke, a sütt kolbász, akárcsak a ba­nán, a sör vagy a vásárfiá­nak is beillő furulyás rágó­gumi, és csak a BNV-n kap­ható, osztrák licenc alapján gyártott nikotinszegény ciga­retta. Ilii kollin­í"­­iái* ) Egyébként pénteken­­ estig több mint 180 ezren keresték föl a fogyasztási cikkek őszi nemzetközi bemutatóját. N­arc­ote Parkinson, az angol bürokrácia ta­pasztalt ismerője azt vallja, hogy a bürok­rácia növekedésének törvé­nye elemi erővel érvénye­sül, s nekünk nincs más dolgunk, mint regisztrálni, milyen gyorsan nő a gyom. E gondolatot elég gyak­ran megfogalmazzák kü­lönböző összejövetelen munkások, a tsz-parasztok , csakúgy, mint az értelmi­ségiek. Jó, hogy szóvá teszik a bürokrácia elleni hadako­zást a különböző fórumo­kon, mert bizony, valljuk be őszintén, a helytelen ügyin­tézés, a lélektelen papír­szemlélet, a keresztbe futó egyeztetések még sok bor­sot törnek mindannyiunk orra alá. Sok ember ma még irtózik a bonyodalom­mal járó ügyintézéstől, felesleges papírmunkától, a a hivatalos szervek látogatá­sától. Kevés olyan ember van társadalmunkban, aki ne tudná bizonyítani, hogy okos, hasznos javaslatok hogyan vesztek el a bürok­rácia útvesztőjében. Arra is számos példa van, hogy a bonyolult és szükségtelen visszaigazolási rendszerek, az ügyek úgynevezett hu­zavonája mennyivel lelas­sítja a fontos döntések meghozatalát. Még elgon­dolni is rossz, hogy mennyi energiát, erőt emésztenek fel a túlbuzgóság néha rög­eszmévé váló szálai. Ezért kell hát időnként újra és újra felvetni, vagy ha úgy tetszik, harcot kezdemé­nyezni a bürokrácia ellen. E kezdeményezésnek, harc­nak azonban nem­ lehetnek kampányszerű vonásai, más szóval e feladat megoldását nem tekinthetjük tűzoltó­munkának. Milyen hasznos tanács adható a bürokrácia megfé­kezése érdekében? Elsősor­ban az, hogy a bürokrá­cia elleni harc fő területé­nek nem a jelenséget, ha­nem kiváltóját, okozóját kell tekintetnünk. E küzde­lem módszerei kinek-kin­ek birtokában vannak, hiszen minden szintű vezető, le­gyen az tanácsi, üzemi, is­meri a bürokrácia kinövé­sének olyan okait, mint a hatáskörök elhatárolatlan­­sága, a legjobb döntésekhez szükséges formációk eszközök és ön­hiánya, vala­mint az érvényes közgaz­dasági kategóriák hibás volta, az ebből helytelen nézetek stb.fakad. Hol hatnak­ ezek a néze­tek? Különösen olyan vál­­latoknál, intézményeknél, tanácsi hivataloknál, ahol a vezetők elnézőek. Az ilyen helyeken a körülmé­nyek szükségszerűen kiter­melik az egyeztetéseket, a papíros vitákat, s állandóan bele kell avatkozni az üze­mi hivatalos élet részlet­­problémáinak megoldásába. Formális ügyiratkezelés színvonalára süllyednek dolgok, bürokráciává fajul­a­nak a vezetési gyakorlatok. Ez pedig azt eredményezi, hogy a mindennapi munka során helytelen gyakorlat lesz a helyes törekvésekből. Ezért kell hangoztatni, hogy helyes szem előtt tar­tani a bürokrácia csökken­tésének, megszüntetésének alapvető feltételeit, de eh­hez elsősorban az szüksé­ges, hogy legyenek jól szer­vezett információk, alapo­san kimunkált döntési lép­csők és precízen szétvá­lasztott hatáskörök, így, csakis így születhetnek ésszerű döntések, olyan intézkedések, amelyeket megnyugvással fogadnak a dolgozók, azok, akik bizo­nyos intézkedésekben eleve a mumust látják,már A bürokrácia zavaró té­­­nyezőit tehát ki lehet és ki kell iktatni az­ élet min­den területén. Persze, könnyebb ezt mondani, le­írni, mint meg is valósíta­ni. A vezetők azonban, ha komolyan­­ veszik e­­ célkitű­zést, sokat tehetnek. S hogy ez így legyen, nem szabad visszariadni a felelőségre­­vonástól, s az esetleges fe­gyelmi büntetésektől, pénzbeli fenyítéstől sem.­ Ezzel a módszerrel sem lehet természetesen egyik napról a másikra csodákat elérni. Mindannyian­­ jól tudjuk, hogy a bürokráciá­val szemben mily régóta hadakozunk, s még ma is azt kell írjuk: nincs min­den rendben. Ezzel azon­ban nemcsak mi magyarok vagyunk így. Más orszá­gokban, akár Keletről, akár Nyugatról van is szó, min­denhol megtalálható a bü­rokrácia, ha nem is egyfor­ma szinten. Több ország­ban megszüntetése érdeké­ben azt a gyakorlatot al­kalmazzák, hogy a vállala­toknál, egy szakember, aki­nek nincs se íróasztala, se irodája, egész nap járja a műhelyeket, gyűjti a ta­pasztalatokat, s a műszak végén jelentést tesz a fő­nöknek: hol, mit lehetne változtatni, hogyan lehetne az üzemi bürokrácián csök­kenteni. Nem ártana ná­lunk is alkalmazni hasonló módszert. Legalább úgy, hogy valaki hetente egy napot töltene ilyen munká­­val, bürokrácia tehát még ma is fellelhető üze­meinkben, intézmé­nyeinkben. Hogy múlt időben lehessen róla be­szélni, mindannyiunknak tenni kell megszüntetéséért. Fodor László VEZETŐK ROVATA (3.) Brokrácia és elemző re k í * 3 Tevékeny részesei a közéletnek A Pest megyei ménnkésőrök küldöttértekezlete Gödöllőn Tegnap — mint arról la­punk első oldalán hírt adunk — a Gödöllői Agrártudományi Egyletemen került sor a ki­váló munkásőrök és parancs­nokok megyei küldöttértekez­letére, amelyen megjelent Ara­tó András, az MSZMP Pest megyei Bizottságának titkára és Fövényesi Károly, a Mun­kásőrség Országos Parancsnok­ságának osztályvezetője. A küldöttértekezlet beveze­téseként Sára Zsuzsa, a túrai általános iskola pedagógusa, a­­ nagyiközségi KISZ-bizottság­­ titkára elszavalta Lovas László: Gyárakból hömpölygő áradat című versét, majd a tú­rái Gagarin úttörőcsapat, Var­jú János úttörő-munkásőr és közlekedési játék­szak­aszának tagjai virágcsokorral üdvözöl­ték a tanácskozás résztvevőit. A házigazdák nevében Plutzer Miklós, a gödöllői városi párt­­bizottság első titkára köszön­tötte a küldötteket. Mérlegen az eredmények és feladatok E kedves perceket követően lépett mikrofonhoz dr. Faragó Elek, a munkásőrség Pasz me­­ígyfél­­parancsnoka,­­ hogy beszá­­moljon az eddig elért eredmé­nyekről és az elkövetkezendő időszakiban megoldandó felada­tokról. Elöljáróban elmondotta: — Eredményeinkben — ter­mészetesen az elismerő sza­vakban is — osztozunk mind­azokkal a párt-, társadalmi és gazdasági vezetőkkel, munka­társakkal, s nem utolsósorban a munkásőrök családtagjaival, akik figyelmükkel, gondosko­dásukkal megfelelő feltételeket biztosítottak a felelősségteljes megbízatásunk teljesítéséhez. A továbbiakban hangsúlyoz­ta: a két évtizedes jubileum jó alkalmat kínál az értéke­lésre. A párt önkéntes kato­náinak szervezete a munkás­­osztály célkitűzéseit szolgálva alakult meg, kifejezve az igényt: a hatalom birtokosai maguk is részt kívánnak ven­ni — a hadsereg és a rendőr­ség mellett — szocialista vív­mányaik fegyveres védelmé­ben. Ugyan­akkor meg kell em­líteni azt is, hogy tagjai a tes­tület társadalmi jellegéből adó­dóan alapvetően munkaidőn kívül, ellenszolgáltatás nélkül, önkéntes jelentkezés teljesítik hivatásukat. alapján Olyan közéleti szereplést vállalnak, amely fegyveres felkészülést igényel. Jelentős területe ez a politikai-ideológiai nevelőmun­­kának, s kitűnően alkalmas a kommunista emberre jellem­ző erkölcsi tulajdonságok ki­­fejlesztésére. Nem szabad vi­szont­­ figyelmen kívül­ hagyni azt sem, hogy a munkásőrség ilyen irányú munkájával párt- és a társadalmi szervek a nevelőtevékenységét egészíti ki. Dr. Faragó Elek ez­t köve­tően arról beszélt, hogy munkásőrség a szocialista de­­­mokrácia szélesítését segíti elő. — A dolgozók bevonását az állami feladatok társadalmi úton történő megoldásába. S ami külön örvendetes, hogy a fizikai munkások aránya csak­nem 75 százalékos testületünk­ben. Jelen pillanatban azonban még kevés közöttünk az értel­miségi, s azon túlmenően is alacsony a nők aránya. — A kiképzés eredményes­sége nagymértékben függ az alegységi parancsnokoktól — mondotta, majd befejezésül a megyei parancsnok külön meg­említette: egyre szervezettebb, hatékonyabb foglalkozások ve­zetésére képesek. Oktatásukat is tervszerűen biztosítják: parancsnoki állománynak csak­­­nem 50 százaléka tíz éve munkásőr, s több mint 52 szá­zalékuk legalább középfokú pártiskolai végzettséggel ren­delkezik. Közülük 49,5 száza­lék érettségizett, vagy egyete­mi, főiskolai diplomát szerzett. A hétköznapok a felszólalások tükrében Dr. Faragó Elek beszámoló­ját követően hozzászólások kö­vetkeztek. Tihanyi Miklós, a dabasi egység rajparancsnoka az acélszürke megbecsülésének egyenruhások fontosságát hangsúlyozta. Megyes Pál, a monori egység szakaszpa­rancsnoka a kiképzési tervek sikeres végrehajtásának fon­tosságáról szólt. Gombár Sán­dor, a dabasi Fehér-Akác Ter­melőszövetkezet párttitkára köszönettel emlékezett meg arról a segítségről, amelyet az aratás idején kaptak a m­un­­kásőröktől. Aszalós Józsefné, a szentendrei egység munkás­őre az állományépítés követ­kezetességéről mondott értékes szavakat. Dobozi Lajos, a rác­kevei egység századparancsno­ka a szocialista kollektívák emberformáló erejéről beszélt. Kelemen Sándor, a budai já­rási egység munkásőre java­solta: a testület tagjaihoz ha­sonlóan, a feleségek, hozzá­tartozók is részesülhessenek ugyanazokban a kitüntetések­ben. Kányik János, a váci já­rási egység munkásőre az el­múlt két évtized alatt meg­tett fejlődésről számolt be. Vörös Gyula, a megyei pa­rancsnokság hadműveleti és kiképzési munkatársa a fia­talokkal való foglalkozás je­lentőségéről és a parancsnoki­­ példamutatás fontosságáról tett említést. Balogh János, a gödöllői egység szakaszpa­­rancsnok-helyettese és Kovács Ágoston, a gödöllői egység sza­kaszparancsnoka az alegységek szocialista versenymozgalmá­ról szólt. Váradi Imre, a Ko­hászati Gyárépítő Vállalat tá­­piószelei gyáregységének veze­tője — aki tartalékos állo­mányban van — kifejtette: munkásőrei a termelésben is az élenjárók közé tartoznak. Arató András, a megyei pártbizottság­ titkára üdvözöl­te a küldöttértekezlet résztve­vőit. Hangoztatta, a többi kö­zött, hogy a felnövekvő új nemzedék szocialista emberré formálásának kiváló színtere a munkásőrség. S mivel a hét­köznapokon is jó példával szolgálnak, teljes mértékben­­ betöltik hivatásukat. Fövénye­­si­ Géza, az Országos Parancs­nokság üdvözletét tolmácsolta. Jelentés a társadalmi munkáról Ezt követően — egy órakor — lépett a terembe Herczeg Jenő, a gödöllői egység rajpa­rancsnoka, aki 70 társával részt vett társadalmi munká­ban a kistarcsai kórház épí­tésén. Így szólt a küldöttek­hez: — Örömmel jelenthetem, hogy vállalt megbízatásunkat eddig 110 százalékra teljesí­tettük, s felajánlottuk, hogy munkabérünkkel teljes egé­szében a későbbiek során fel­épülő kistarcsai óvoda tető alá hozását segítjük. Ne haragud­janak, sietek vissza társaim­hoz, mert délután 6 óráig dol­gozunk .. . Szavait nagy taps fogadta. Az országos tanácskozáson képviselik soraikat A megyei küldöttértekezlet pedig — utolsó napirendi pont­ként — megválasztotta az or­szágos tanácskozás 11 küldöt­tét: a budai járási egységből Hollós Miklós és Fejes László­vá, a ceglédi egységből Kása Sándor, a dabasi egységből Vellai József, a gödöllői egy­ségből Kosztafi Béla, a monori egységből Megyes Pál, a nagy­­kátai egységből Csányi Mihály, a ráckevei egységből Dobozi Lajos, a szentendrei egységből Aszalós Józsefné, a váci egy­­ségből Kányik János, a me­­gyei törzsből pedig Vörös Gyula képviseli Pest megyét a kiváló munkásőrök és pa­­rancsnokok jövő évi országos tanácskozásán. F. G. A kiváló munkásőrök és parancsnokok megyei küldöttértekezletének elnöksége (balról jobbra): Fövényiesi Károly, a Munkásőrség Országos Parancsnokságának osztályvezetője, Arató András, a me­gyei pártbizottság titkára, Varsányi György, a munkásőrség Pest megyei parancsnokának helyet­tese, dr. Faragó Elek, a megyei munkásőrség parancsnoka, Plutzer Miklós, a gödöllői városi pártbi­zottság első titkára és Vörös Gyula, a megyei parancsnokság hadműveleti és kiképzési munkatársa.

Next