Pest Megyi Hírlap, 1981. március (25. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-18 / 65. szám
Magánerőből A város ellátásáért Az elmúlt évben hozott — a a magánkereskedelem, illetve magánkisipar fejlesztését szolgáló — jogszabályok lehetővé teszik, hogy Érden az eddigieknél tervszerűbben és szervezettebben vonjuk be a magánerőt a város ellátásának megoldásába, javításába. A város elhelyezkedése alapján, történelmi fejlődése során kialakultak azok a kereskedelmi központok, alközpontok, ahol alapellátás, illetve a városi színvonalnak megfelelő középfokú ellátás nyújtható. A városiasodás szükségszerűen növeli a lakosság ellátási igényeit, amelyeket csak tovább fokoz a városban újonnan betelepülők száma és az ezzel együttjáró vásárlóerő-többlet. A jelenlegi és a város vezetése által tervezett kereskedelmi kapacitás ma sem — és a jövőben sem — tudja a lakossági keresletet kielégíteni, ezért szükséges a magániparosok, -kereskedők minden eddiginél hatékonyabb bevonása. A Parkvárosban szinte minden alapellátást szolgáltató kereskedő és kisiparos jelentkezését támogattuk — természetesen a törvényes feltételek megléte esetén. Ez az adókedvezmény megítélésében és a beruházáshoz szükséges OTP-hitel lehetőségének megteremtésében jelentkezik. A középszintű választékot kínáló és specializált szakboltok, illetve szolgáltatások fejlesztésére van szükség Érd központjában, Újtelepen, Tusculanumban és Érdligeten. Ilyen lehet, például: delicatesse, Ofotért, halvad és egyéb szakboltok, kifőzdék, kisvendéglők továbbá egyéb speciális szolgáltató szakmák: késesköszörűs, háztartási gépszerelő, tetőfedő, ács. A lakossági szolgáltatásban részt vehetnek a Budai Járási Szolgáltató Szövetkezet és egyéb szövetkezetek átalánydíjas szerződéssel dolgozó iparosai is. A szövetkezetben foglalkoztatott iparosok megkapják mindazokat a kedvezményeket — részesedés, gyes —, amelyek a szövetkezet tagjait megilletik. A városi tanács termelési és ellátási felügyelősége kiemelten támogatja azoknak a szakembereknek a vállalkozását, akik munkaviszonyuk mellett kívánnak a lakossági szolgáltatások színvonalán javítani. Érd ellátását akkor tudjuk jobbá tenni, ha városunkban mind több szakember akad, aki képzettségét, szaktudását, pénzét — egyén és közösség érdekének megfelelően — település szolgálatába állítja.a Dr. László Pál TEF-osztály vezető Családi események Házasságot kötött: Balogh Zoltán Péter Balázs Gabriella Máriával, Cziffra István Gut Szilviával, Kiss Árpád Harnos Irénnel, Szklenár Lajos László Lukovics Borbálával. Elhunyt: Kazi István (Esztergályos u. 11.), Nagy Sándorné Illés Erzsébet (Kakukk u. 40.). map A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA ii. Évfolyam, 11. szám______________________________1981. március 1s., szerda Kulturális vetélkedő Nevezés a döntőre Befejezéséhez érkezett a brigádok kulturális vetélkedője. A verseny az elmúlt év októberében kezdődött, és a március 29-én, délután 15 órakor a művelődési központban tartandó döntővel ér véget. A verseny szervezői kérik a részt vevő brigádok vezetőit, hogy a döntőre e nevezési lapokra az eddig elért pontszámokkal küldjék be a művelődési központba vagy a városi könyvtárba március 23- ig. Ez a határideje egyébként a tizenegyedik forduló megfejtéseinek is. A brigádok kulturális vetélkedője tizenegyedik, utolsó fordulójának helyes válaszait és a március 29-i döntő tudnivalóit lapunk jövő heti számában közöljük. Szülők klubja kinyitni az iskola kapuját Az ötlet Rétvári Sándor igazgatóé volt, Hajdú-Biharból hozta, Józsa nevű községből: ott szervezte meg, szintén iskolaigazgatóként, a szülők klubját — sikerrel. Csakhogy, ami gyors eredményt hozott az összeszokott, zárt közösségben, nem ígért hasonló sikert a sokszármazású Érd különösen heterogén településrészén, a Vincellér utcai (7-es) iskolában. — Amikor egy évnyitó értekezleten először szóltam elképzelésemről a kollégáknak, hitetlenkedés volt a válasz. Itt még a családlátogatásokat is nehéz megszervezni, mondták. Aztán az első foglalkozásra eljött ötven ember, s az elmúlt másfél évben ez a szám nemhogy csökkent volna, de hónapról hónapra növekedett. „Kinyitni az iskola kapuját” — akkoriban így fogalmazott Rétvári igazgató. — Mi valósult meg az akkori elképzelésekből? — Nem csupán képletesen, a valóságban is kinyitottuk azt a kaput: közelebb került egymáshoz család és iskola. A szülők nagyobb megértéssel figyelik a tanári munkát, hozzáértőbben a gyerekek tanulását és megnőtt a bizalom iskolánk iránt. — Az elnevezésnél ön ragaszkodott a klub szóhoz. Sikerült kikerülni az iskolásdit a programoknál? — Mindenképp arra törekedtünk, a szülők ne érezzék, hogy mi velük is tanároskodunk, semmiképpen nem szülők iskoláját akartunk. Szó szerinti klubot, ahova, akinek van kedve eljön, olyat tesz, amit szívesen csinál. A találkozásokat mindig feloldjuk közös játékokkal, énekléssel, szórakozással. Persze, azért nem árt, ha játékos formában, de hasznos tudnivalókat kapnak a résztvevők. Dr. Ranschburg Jenő előadása, különösen így személyesen hallva, azt hiszem valamennyiünknek nagy élmény volt. Együtt tanultuk a kerti munkák titkait és öröm volt nézni, ahogy a szülők törik fejüket gyerekeik matematika feladatain. S milyen nagy öröm volt, amikor hetek múltán is azzal állítottak be szülők: már értjük a feladaatot. Hétfő este, szülők klubja a hetes iskolában. Most ért véget a szülői munkaközösség választmányának ülése, a tagok egy emberként vonultak föl az emeleti zsibongóba. Lehetnek vagy ötvenen: nekik beszél a hazára talált bukovinai székelyekről Kóka Rozália, a Népművészet Ifjú Mestere. Diavetítés után Fábián Éva énekel, Kóka Rozália pedig huncut pajzán székely meséket mond. Ha az előadók bírnák szusszal, a szülők még három óra múltán is maradnának. „Az ember nehezen jut el szórakozni — mondja Gellér Istvánná, a Bentavölgye dolgozója, az ötödikes Tünde és a hetedikes István édesanyja. — A fővárosba, kétszer is meggondolja az ember, bemenjen-e. Innen, Parkvárosból a művelődési központ sincs közelebb. Nagy ajándék hát nekünk ez a klub.” — Mit szólnak a gyerekek a szülők iskolába járásához? — Büszkék ránk — szól Szele Imréné, a hetedikes Ilona édesanyja. — Mondják az anyukák, hogy a foglalkozások előtt ők maguk figyelmeztetik őket: el ne feledkezzenek a klubról. — Igaz, mi magunk sem maradnánk már el — hangoztatja Pentelicz Ferencné, a hetedikes Mónika édesanyja. — Úgy van, hogy egyikünk hozza a másikat. Megtörtént, hogy szomszédok voltunk, mégsem ismertük egymást és itt találkoztunk, a szülők klubjában. Azóta tart a barátság. Meg aztán mennyi dolog akad, amiről nem is hallott az ember! Itt van a székelyek története: nem tudtam, hogy közöttünk, Érden négyszáz székely család él. Gazdagabb lettem ezzel az estével is. A szülők klubjának híre gyorsan túljutott az iskola kapuján. Tavaly már megalakult Ófaluban mása, s a másik parkvárosi, a nyolcas iskola is tervezi hasonló klub létrehozását, a művelődési központ pedig a kezdet kezdetén fölajánlotta segítségét egy városi klub megalakításához. A Riporterklub jelenti... ? Emlékező zongoristák Először kerül az ÉRDI HÍRLAP cikke fölé a felcím: A Riporterklub jelenti... Először indultak gyorslábú diákriportereink a városba, hogy elhozzák legelső híreiket iskolájuk életéből, és először írták alá nevüket igazi, nyomtatott cikk alá. S mert ennyi elsőség után azt sem csodálható, ha próbálkozásuk itt-ott döcögne, kérjük fogadják szeretettel és megértéssel kis riportereink első szárnypróbálgatásait Tánclépésben A táncról mindenki azt gondolhatná: igazán könnyű dolog, s ha az ember leül beszélgetni a táncosokkal — mint én Horváth Ildikóval, Kriston Lacival, Kalmár Tibivel és Kéri Pistával, az érdligeti (6- os.) iskola tanulóival —, az is megállapítható: a táncosok vidám emberek. Mégis, így vallják együtt: megterhelő feladat táncosnak lenni,, különösen, ha mint Kriston Laci, valaki rögtön szólótáncos! De a csoport tagjaként is kitartás, önfegyelem akaraterő, jellemzi a résztvevőket. Legalábbis ezt vallja Hajdú Sándorné tanárnő, akinek vezetésével dolgozik az iskola tánccsoportja immár évek óta és érte el eddigi legnagyobb sikerét: egy Fejér megyei versenyen való emlékezetes szereplést. — Hogyan választja ki a diákokból a táncosokat? kérdeztem Hajdú tanárnőt.— — Talán érthető, hogy hazahúz a szívem: saját osztályomból elsősorban szemelem ki a gyerekeket... De azért jut hely másoknak nőknak, akiknek van is, olyan fegyelmük, akaraterejük és kitartásuk és persze szeretik a táncot, a zenét. S ha mindez megvan, akkor jöhet a munka, például az edzések, mert döntő a jó kondíció, ezt rendszeres gimnasztikával, sétával és játékkal érhetjük el. Mert csak egy edzett táncos tud egy hónapon át — általában ennyi egy-egy tánc betanulási ideje —, hetente kétszer gyakorolni. — Milyen feltételek között dolgozik a csoport? — Feltételeink nem a legjobbak: hely kellene, például, aztán zenekari kíséret. Végül idő — a gyerekeknek, mert ma annyi a szakkör és az iskolán kívüli foglalkozás, ami bizony nem segíti a táncolást. — A tanárnő, mikor szerette meg a népi táncot? — Diákkoromban. Éppen annyi idős lehettem, mint ti most. Fontos is, hogy az ember minél korábban szeressen meg valamit és kötelezze el magát mellette. Ildikó, Laci, Tibi és a többiek ebben is követik tanárnőjüket. Vogronics Judit Mikrofonláz Rádiófelvételre készül iskolánk, a Vincellér utcai (7-es) iskola énekkara. A kórus ezúttal harmadszor áll mikrofon elé a Bródy Sándor utcában, mégis érthető, ha egy a 81 énekes, és a kórus vezetője, Szabóné Bozóki Flóra tanárnő, izgalommal készül a szereplésre. A műsorban Bartók Béla: Levél az otthoniakhoz és Három népdal; Balázs Árpád: Jön a fény című műve szerepel. Ezek a napok szorgalmas próbákkal és várakozással telnek, hiszen nem kis dolog egy egész ország előtt képviselni iskolánkat. Bréda Erzsébet Iskolaavatás Elkészült az újtelepi (5-ös) iskola új épülete. A most megépült négy tanterem lehetővé teszi, hogy mi, felsőtagozatosok egy műszakban járjunk iskolába. A tornaterem pedig nem kevesebbet jelent, mint hogy nem kell a tantermekben megtartani a testnevelési órákat. örülünk a megszépült iskolánknak, amelyet hétfőn délután avattak föl. Richter Sándor Szép kiejtés Szerte a városban rendezték meg a Kazinczy Ferenc emlékére kiírt szépkiejtési versenyt. A parkvárosi, 8-as iskola viadalán 27 tanuló vett részt: a felelős tanulók egy kötelező szöveget és egy választott művet olvastak fel. A verseny végeztével következett a legizgalmasabb pillanat: a magyar szakos tanárokból ,és a csapatvezetőből álló zsűri döntésre vonult vissza ... Egyórányi tanácskozás után született meg az eredmény: az ötödikes Szabó Krisztina és a nyolcadikos Salánki Ágnes lett az első. Ők képviselik iskolánkat március 27-én a Városi Könyvtárban a szépkiejtési verseny városi döntőjén. Polácska Andrea és Nyikos Ildikó Bartók Első hely Béla születésének századik évfordulójának tiszteletére zongoraversenyt rendezett a zeneiskola. Az érdi résztvevőkön kívül érkeztek versenyzők Százhalombattáról, Budakesziről, Solymárról, Pilisvörösvárról, Piliscsabáról és Zsámbékról is. Éppen ezért nagy öröm, hogy az I. korcsoportban Kovács Anna (ő látható képünkön), a Vincellér utcai iskola tanulója megosztott első helyet szerzett. Legközelebb, március 18-án, szerdán a hegedűsök mérik össze tudásukat. Magyar Éva Teremtörténet Nemrégiben készült el a Vincellér utcai (7-es) iskola tornaterme. Sajnos, az iskola diákjai nem sokáig örülhettek a testnevelési órának, mert a terem padlója fölpúposodott — használhatatlanná vált. Most lassan befejezik az új tornaterem újjáépítését: a terem több rétegű szigetelést kapott, s már a linóleumot is leragasztották. Hamarosan ismét itt tarthatjuk a tornaórákat Pásztor Béla Diákok és felnőttek Újfajta versenyt talált ki és indított el március 14-én az Érdi Városi Tömegsport Egyesület. Verseny a javából címmel, a 2-es (Engels úti), a 6- os (érdligeti) és a 8-as (parkvárosi) iskola diákjai mérték össze tudásukat ezen a napon — atlétikában. A most megrendezett első fordulót március 28-án követi a második, ahol a diákok mozgásos vetélkedőn vesznek részt. Persze, nem csupán a diákokra gondoltak a szervezők. Ahogy azt Lőrincze József tanár, az ÉVTE elnöke elmondta: a felnőtteknek — szülőknek és tanároknak —, is szerveznek versenyt. A címe: Adj le pár kilót! Horváth Emese Megyei tanácstagok Fogadónapok összhangba hozni helyi és megyei érdekeket, összekötő kapocsnak lenni a saját település és a nagyobb közösség, a megye között — ez a megyei tanácstagok feladata. Hogy az Érden megválasztott négy megyei tanácstag mind jobban megfeleljen feladatának, ezért határozták el a városi tanácsban a megyei tanácstagi fogadónapok megtartását. Mint dr. Bartók Irén, a városi tanács titkárságának vezetője elmondta: a jövőben negyedévenként találkoznak a lakossággal a megyei tanács érdi tagjai. Elsőként dr. Zalka Károly, a Pest megyei Bíróság nyugalmazott elnöke tart fogadóórát, március 25-én, szerdán 10— 12-ig a városi tanács titkárságán. Beszéljük meg! Fiatalok leett-e KISZ? A kérdés különös, bár, egyáltalán nem költői. Parkvárosban hangzott el nem olyan régen, s még ha egy több órás vitatkozás egyszerűsített és lemeztelenített lényegét tartalmazta is, feltevése ott jogos volt. Hiszen mi másra gondolhattak volna a résztvevők, mint a fenti kérdés tisztázására, látva, hogy tizennégyezer lakosú településrész fiatalságából nem akad egy alapszervre való. S bár a kérdés rövid volt és lényegretörő, az estébe nyúló beszélgetés azt bizonyította: sokkal bonyolultabb a feltevéséhez vezető okok rendszere. S parkvárosinak legföljebb csak annyiban mondható, amennyiben ez a településrész — mint az élet minden mozzanatában — a fiatalok esetében is sokszorozza az érdi gondokat. Hogy a fiatalok többsége eljár a városból, s nem csupán napi teendője, de KISZ- tagsága is a munkahelyhez köti. Aki pedig nem kötődik a sokszor megszokásból vagy az összeütközések elkerülése végett vállalt gyári, vállalati KISZ-tagsághoz, az jó esetben munka után házat épít, gyereket nevel, kertet gondoz, továbbtanul. Rossz esetben pedig növeli az érdi kocsmák bevételét. S elenyésző csupán azoknak a száma, akik tudatosan magukénak vallják lakóhelyükön KISZ-életet, s az ezzel járó a többletmunkát is. Ilyesfajta gondot, úgy tűnik, a helyi üzemi, vállalati, iskolai szervezetek nem ismernek. Igaz is, könnyebb a dolguk: eleve adott szervezeti keretek között dolgozhatnak, egy egész munkahely anyagi és erkölcsi támogatásával hátuk mögött. Munkahelyük céljai, feladatai eleve megszabják a fiatalok céljait és feladatait is. Az ő nagy kérdésük pedig éppen ebben rejlik: hogyan léphetnének ki a vállalat, az üzem, az iskola kapuján és adhatnák át munkájukat egy nagyobb közösségnek, városuknak? Erre keresték a választ a pedagógusok KISZ-alapszervi gyűlésének résztvevői, azonnal szembetalálva magukat az egyáltalán szükség kérdéssel: van-e arra, hogy a fiatalok túlnézzenek saját környezetükön? Igényli-e a nagyobb közösség erejüket, lendületüket? Nos, amin a fiatal tanárok csak vitatkoztak, arra az ófalui fiatalok megtalálták a választ: újra — ki tudja már hányadszor? — nekiveselkedtek jelképpincéjük rendbehozásának. S bár ők is szanaszét dolgoznak, akad közöttük gimnazista diák és maszek zöldséges — nem csak képletesen! — kezükbe vették a lapátot. Ezt tervezik parkvárosi fiatalok is, mert a nehogy elfelejtsük: azóta sikerült összehozni az alapszervi gyűléshez szükséges hét embert és most arra várnak, vajon a KISZ, amire igent mondtak, milyen feladatot szán nekik? E feladatok megszabásának jó lehetőséget ad a városi bizottság szombaton tartandó küldöttgyűlése. Nem kis felelősség hárul a résztvevőkre, hiszen nem kevesebbet várnak tőlük mint mondjanak ők is igent azt: fiatalokra. Kérjék, sőt követeljék meg a KISZ-tagság részvételét településük életében. Annak a településnek az életében, amelynek jelenét ők alakítják, s amelynek jövőjén ők osztoznak. ISSN naisa»«, iPrdi hihsci Az oldalt írta: Major Árvácska Fotó: Hancsovszky János