Pest Megyi Hírlap, 1981. december (25. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-24 / 301. szám
1981. DECEMBER 24., CSÜTÖRTÖK PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN Életet lehel a szavakba Fékkel a csúcsforgalomban... A Pest megyei Hírlap hasábjain 1974. május elsején jelentek meg e sorok: „Vajon milyen ember az, aki igazgató létére munkásruhát ölt és időnként bebújik a kazánba, végigjárja a leglehetetlenebb helyeket: a padlástól a pincéig. Csenterics Sándor, a Dunamenti Hőerőmű igazgatója ebben leli kedvét.” Később, 1975-ben már hivatalosan méltatták: „Személyében a villamosenergia-iparág kiemelkedő egyénisége, több évtizedes politikai és szakmai tapasztalattal rendelkező elismert vezetője vonul nyugállományba ...” Csenterics Sándor azóta is kijár a szocialista városba, Tóth Istvánnal, a hőerőmű mai vezérigazgatójával beszélget, lelátogat az üzembe a régi ismerősökhöz. Bár nem vesz részt a napi munkában, de azért az energiaellátás, a Dunamenti Hőerőmű fejlődése nagyon is érdekli. Megtalálja a baráti, közös hangot a régi és az új. Pedig az utód egészen más típus, mint elődje. Keresem a szavakat milyen is Tóth István és egyetlen olyan kifejezést sem találok, amelyet el ne koptatott volna már az újságíró. Az idősebb szerény, segítőkész. Az a fiatal vezérigazgató is. Az előbbi életét adná az eszméért. Az utóbbi is. Mindkettő elégszer bebizonyította ezt. Tohamon sokasodnak a jelzők: munkaszerető, a hivatásért él, egyenes, a demokráciát tiszteletben tartó, a tisztséget szolgálatnak tekintő, erejét nem kímélő, példamutató ... Hogyan lehetne életet lehelni a szavakba? Hogyan lehetne hihetővé tenni, ami így csak frázis? Hogyan lehetne azt megértetni: hiába eltérő a már nyugdíjas és az aktív vezető stílusa, természetes, mégis mindkettőre érvényesek a megállapítások? Két elem az élethez Ha hat évvel ezelőtt tetszett, hogy Csenterics Sándor éjszaka is személyesen ellenőrzött, hogy egy eldobott csikkért is képes volt veszekedni, hogyan lehet dicsérni a másikat, aki ritkán ölt munnkásruhát, közvetlen munkatársain és a választott fórumon keresztül vigyáz a demokrácia érvényesülésére. Az asztalra nem ütött még soha... Nem érdemes a tűz és a víz összekeverésével kísérletezni. Mindkét elem nélkülözhetetlen része az életnek: * * „1955-ben ... Csenterics Sándor is azok között volt, akik körülnéztek a csupa kukoricaföld Százhalombattán ... 1963-ban üzembe helyezték az első blokkot. Mínusz 25 fok és hóvihar volt és valamennyien féltek: az ország első szabadtéri blokkja kiállja-e a próbát? S nem történt semmi baj.” 1975-ben 1225 megawatt teljesítménnyel a Dunamenti Hőerőmű a magyar erőműrendszer teljesítménynek 31,5 százalékát adta. Később ez a teljesítmény 37, még később, 1976-ban 42 százalékot képviselt. A teljes üzemeltetés mellett a DHV beruházását nagy erővel folytatni kellett. Tehát kettős, egyenként is jelentős feladatot bízak Tóth Istvánra. A korábbiról kétezer megawattra növelte az erőmű a teljesítőképességét. Az ország legnagyobb kapacitású erőműve lett. Az üzem életrehívásában, és a befejezett monumentális létesítmény mai működésében tönbség megfejtése található a kismunkamódszer akkor. Más volt , amikor egy sor beruházó vállalat, számtalan különböző érdek naponta ütközött, amikor élelemről, munkaruháról, a minimális fegyelemről, az utazás kezdeti megteremtésefeltételeinek biztosításáról, az első lakások kiverekedéséről kellett dönteni! Ez a lényege annak, hogy noha a jelzők azonosak — és e generációnál hányszor azonosak! — minden szó önálló tartalmat kap. S aki azt hiszi, hogy az óriás kémények mellett húzódó csőlabirintusok, kazánok között ma könnyebb dolgozni —, téved. Tóth István szemléletesen fogalmaz: — Szokott a főváros csúcsforgalmában autót vezetni? Ha igen, tudja, milyen idegtépő araszonként fékezni, leállni, hogy egy másodperc után ismét állj! fékezz! indíts! állj! És mire a váltót hármasba vagy négyesbe állítaná, ismét a fékre kell lépnie? Jó lenne száguldani A vezérigazgató nem szégyelli bevallani, hogy irigyli azokat az igazgatókat, termelőszövetkezeti elnököket, akik bátran kezdeményezhetnek. Akkor is irigyli őket, ha tudja, hogy a kezdeményezés sok kockázattal, olykor kudarccal jár. Becsüli azokat a társait, akik mindig valami újra, többre, nagyobbra törekedhetnek: átalakítják a gyár profilját, új eljárások sorát dolgozzák M.... —, de itt, a százhalombattai Dunamenti Hőerőműben most nem a többre törési, a termelés fejlesztése a cél. — Egyetlen tartalékunk a színvonalasabb, az eredményesebb munka, a technika fejlesztése, a költségek csökkentése, a fegyelem megtartása, az első jelzésre az azonnali kapcsolás hármasba, négyesbe — mondja. — Egy-három blokk naponta leáll és esetleg ismét újra indul. Egyetlen indítás háromezernél több műveletet jelent! ' Ismét képletesen fogalmaz Tóth István: — Jó lenne, száguldani, mint az autópályán, de a mi lábunk a féken van... A szakaszos, a készenléti termelést kívánják tőlünk. Meg kell érteni és minden dolgozóval meg kellett értetni: az ország energiatakarékosságát, az üzemek és a magánháztartások kisebb fogyasztását a hőerőműnek, így kell szolgálni. Múltkorában az egyik hét végén a villamosenergia-import miatt álramzavar keletkezett, a százhalombattai erőmű teljes kapacitására volt szükség, micsoda ünnep volt ez az ott dolgozóknak! S, ha csak ennyi lenne a feladat! — de ilyen körülmények között kell megtartani a munkaerőt, megértetni, hogy a takarékláng nem saját munkájuk értékmérője, hanem társadalmi szükséglet. Nem rendetlenség jele, hogy karbantartásuk évi programját rendre módosítják. Van olyan részleg, amelyben egyetlen napon négyszer változott a program! Milyen fűtőanyaggal ? Felső szinteken még az sem dőlt el, hogy a drága olaj helyett, milyen fűtőanyaggal működjön az erőmű: földgázzal? szénnel? gadronnal? Bármelyikkel, új szervezést, átállást jelent. Ha nehéz is, az erőmű kollektívája jól viseli a terhelést. Még így is nyereséggel dolgoznak. Nemrégiben a Pest megyei párt-végrehajtóbizottság tárgyalt az erőmű működési módjáról, az energiagazdálkodással kapcsolatos koncepciójáról. Mint mondották: éveken át nem hiába harcoltak az erőmű elismeréséért, az itt élők tudták, milyen színvonalasan nagy erőfeszítéssel dolgoznak ott. Így fogalmaztak: „Szerencse, hogy a vezetés olyan, amilyen.” Nehéz a mai körülmények között megtartani a szakgárdát, de a 63 egyetemeit és főiskolát végzett mérnök, műszaki, a 203 középfokon végzett szakember nagyszerűen látja el a dolgát. Tóth Istvánt nem a kinevezése miatt szeretik, munkájával szerzett tekintélyt. A vezérigazgató támaszkodik a beosztottjaira és meg tudja teremteni: a népgazdasági érdek találkozzon a személyi törekvésekkel is. Ez nemcsak a fizetési borítékot jelenti. Jelenti a különböző szolgáltatások, művelődési igények kielégítését. Lakás, munkásszálló, szolgáltatóház, iskola... Dr. Kapolyi László, ipari minisztériumi államtitkár beszélgetésünkkor így fogalmazott: — Nem mindig az a dicsőség, ha ezer, vagy kétezer megawattal megy a termelés. Az a dicsőség, ha a szükségletet időben és jól tudják kielégíteni. Azt is mondta: iparágon belül kiemelkedő a százhalombattaiak tevékenysége. A vállalat a rendszerirányításban betöltött különlegesen fontos és nehéz feladatát a technika maximális kihasználásával, a népgazdasági érdekeket messzemenően szolgálva teszi. A helyzetet gyorsan fel tudják mérni és Tóth István nagyszerű elemzőkészséggel rendelkezik. A szükséges átszervezést nagy erővel, körültekintő káderválasztással hajtotta végre. Schiller János, a tröszt vezérigazgatója: —" Sokat tett Tóth István a szakember-utánpótlásért, korszerű tanműhelyt teremtett, diákszállót építtetett, anyagilag ösztönzi a tanulókat. Jól választja ki a partnereit, nem ismer szakmai féltékenységet, bízik környezetében. A zsebükbe kell tenni S mit mondhat az a beosztottja róla, akivel épp az imént beszélt telefonon? A vezérigazgató nem tudott OTP-kölcsönt szerezni egy magánház megvásárlásához, de majd keres valamilyen megoldást... Ja, igen, a szülők költözködéséhez természetesen adnak vállalati gépkocsit ... Mindig van valami ügy, amit intézni kell... Hétfői fogadóóráin sok személyes üggyel is felkeresik. A minap több mint százan kopogtak be hozzá. Az ifjúsági parlamenten felemlegették a fiatalok: három évvel ezelőtt még 65 gyerek nem jutott be az óvodába, illetve a bölcsődébe. Ma mindenkinek van helye! Mennyi küzdés, „ráverés”, vállalás húzódik a szavak mögött. Három év alatt 92 lakást adtak át és ebből 66-ot harminc év alatti fiatalnak. Tizenhárman kaptak építési kölcsönt. Még garázsgondokkal is törődtek. Igaza van Tóth Istvánnak, a szocializmust aZ emberek zsebébe kell tenni. Természetesen a szocializmus nem csak zseb kérdése. • Számára sem az. A város vezetői: Balázs Gázária, a városi pártbizottság első titkára, Szekeres József, a tanács elnöke hosszan sorolja azt a sokféle támogatást, amit a város élvez a mindenre figyelő vezérigazgatótól: a sportpálya megépítése... a művelődési, sportolási kérdések, kereskedelmi hálózat... üdülés ..., minden. Történik-e valami úgy a városban, hogy az üzemóriások vezetői kimaradnának a megvalósítás nehezéből? A kérdés önmaga is képtelenség. De nemcsak a városban, az egész megyében. Utazik beszámoló taggyűlésre, pártnapot tart Tóth István. És speciális kollégiumot is vezet. Tagja... oly sok társadalmi szervezetnek,, elsősorban a megyei pártbizottságnak és a végrehajtó bizottságnak. Lábon vett termés Ez keveset mond. Az azonban többet, amikor a vállalati ifjúsági parlamentre készült, fél vasárnap benn volt egyedül az irodában. Az utolsó pillanatban hétfőn még egy statisztikát dobott össze ceruzával. Mindig felkészülten indul útnak. És véleményt mond, ítélete szigorú, de higgadt, embert sohase bántó! Erre az időt, erőt nem kímélő munkamódszerre egész élet megy rá! Egy egész élet. Tóth István ezzel aztán nem fukarkodik. Ebben, csak ebben az egyetlen kérdésben hallottam ingerültebbnek: — Nem szeretem, ha mérsékletre intenek. Ha azt kívánják: lassabban éljek, srófoljak le a lángból. Az ilyenek nem ismernek, nem tudják, hogy amit csinálok, az az életem célja. A hála is kötelez. Huszonkilenc éves koromban már igazgató voltam, a pórt lábon vette meg tőlem a termést. Érzem, bizonyítanom, egyre bizonyítanom kell. Negyvenkulcsos telefonja a szobájában most megértően hallgat, nem zavar a titkárnő sem. Én sem merem figyelmeztetni, hogy a hamutartó rövid idő alatt már a tizenötödik cigarettát nyeli el. A csupa ősz vezérigazgató 47 éves és sikeres ember. Számára a siker lényege nem a pozíció, hanem az, hogy politikai, gazdasági, műszaki, közgazdasági, valamint idegennyelvtudását igénybe veszik és értékelik. Előbb ismertetni kellett volna életrajzi adatait: édesapja kőműves segéd volt... Műszaki egyetemet végzett; Százhalombattán lakik, nyolc kitüntetése van. Leningrádban az energetikai fakultáson 1958-ban szerezte a diplomáját, amikor 1975-ben a DHV-ba helyezték, előtte öt munkahelye volt, köztük a pécsi, az ajkai, az inotai erőmű. Fél évtizedig a Veszprém megyei pártbizottság titkára volt. Meg kellett volna írni, hogy a kőművessegéd fia a felszabadulás előtt nem tanulhatott. Kérték a ciszterciták támogatását, hiába. Tóth Istvánnak szörnyű volt tehetsége tudatában belenyugodni: ő nem tanulhat, neki bezárult... A felszabadulás azonban kaput nyitott számára, és lehetőséget hozzá, hogy Tóth István olyan szélesre tárja, amilyen akaratából, tudásából telik. Ez az idő sem hozott mindig örömöt, hiszen hiába volt kiváló ifjúsági vezető, javasolta is a DISZ a pártban, visszautasították. Újra csak akkor jelentkezett, amikor sokan éppen elhagyták a pártot. 1956 novemberében lett az MSZMP tagja. Előbb mégsem írhattam le életrajzi adatait: száraz adattömeggé váltak volna, így azonban érthető dokumentumai annak, mi vezérli a hőerőmű vezérigazgatóját a hajszára, mi diktálja a könyörtelen tempót. A fény burkában Az üzemek, a munkahelyek krónikájában soha nem jegyzik fel az édesanyák, a feleségek áldozatos, olykor mostoha szerepét. Pedig nélkülük sok megszállott nem adhatná át magát hivatásának. Tóth István huszonnégy éve nősült, felesége, Kovács Margit, a város első osztályosait tanítja, nem zsörtölődik ha férje degeszre tömött táskával érkezik haza, vagy késő estig irodájába zárkózik, ha ritkán találkoznak. És hallgatni is tud, pedig sokszor szívesen faggatná a férjét: miért olyan ideges, mi bántja? Míg élt, Tóth István édesanyja vigyázott két kislányukra, nélküle nehéz lett volna... Közeleg az év utolsó napja. Tóth István erről így beszélt: — Amikor éjfélkor mindenki koccintásra emeli pezsgős poharát és a televízió előtt a Himnusz akkordjait hallgatja, ők, az erőművesek, ebben a pillanatban lélegeznek fel. Oldódik szorongásuk, csillapodik az idegesség, nem volt fennakadás, a vezetéken az áram zavartalanul jutott az ilyenkor is dolgozó üzemekbe, az utcákra, az otthonokba, s teremtett világosságot. A jó hangulat közepette senki sem vette észre az ünneplők közül, hogy valahol néhány kilométerre Budapesttől a szocialista város erőművesei megfeszítve dolgoztak, hogy a meghitt fény beburkolhassa a megyét, a fővárost. sági Ágnes Tárgyal a vezérigazgató (Bozsán Péter felvétele) í Termelés játékai Hincz Gyula festménye