Pest Megyei Hírlap, 1982. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-06 / 183. szám
1982. AUGUSZTUS 6., PÉNTEK Végső búcsú Csenterics Sándortól Tegnap a Farkasréti temetőben mély részvét mellett kísérték utolsó útjára Csenterics Sándort, a munkásmozgalom régi harcosát, az MSZMP Pest Megyei Bizottságának tagját, a Vas-, Fém- és Villamosenergiaipari Dolgozók Szakszervezetének alelnökét, egykori miniszterhelyettest. Az MSZMP Pest megyei Bizottságának nevében Tóth István, a Dunamenti Hőerőmű Vállalat vezérigazgatója vett végső búcsút Sándortól, akinek az Csenterics ötvenes évek idején jelentős szerepe volt az egységes országos energiarendszer megteremtésében, a falvak villamosításában, valamint a szocialista országok energia együttműködési rendszerének kialakításában. Fontos része volt a Dunamenti Hőerőmű létrehozásában, melynek azután vezérigazgatója is volt. Munkáját több magas kitüntetéssel ismerték el, megkapta a Munka Vörös Zászló Érdemrendet is. Százhalombatta díszpolgára volt. A Vas-, Fém- és Villamosenergiaipari Dolgozók Szakszervezetének nevében, Csenterics Sándortól Borovszky Ambrus elnök vett végső búcsút, majd a hozzátartozók és a barátok helyezték el a megemlékezés virágait. :;<« ~áf, -K ftmtm Haematológia Hazai kutatók eredményei A magyar kutatók is számos kiemelkedő jelentőségű eredményről számoltak be a Budapest Sportcsarnokban vasárnap óta zajló nemzetközi haematológiai és vértranszfúziós kongresszuson. Miként elhangzott: hazai tudósok írták le elsőként azt az anyagot, amely a vér egyik fontos összetevőjének, a vérlemezkének a termelését serkenti. Ugyancsak nagy érdeklődés kísérte a vas-anyagcserével foglalkozó magyar előadásokat. A magyar vértranszfúziós szolgálat szervezetéről, munkájáról nagy elismeréssel szóltak a kongresszus külföldi résztvevői. Tejfelvásárlás, -feldolgozás, -értékesítés Ihatnánk jóval többet is... ^ Pest megye üzleteit járva kapható például Buda-, Dabas- és Galgatej, amelyeket egy vagy több termelőszövetkezet tulajdonában lévő üzemek állítanak elő. A ceglédi Tsz Tej vállalkozásban pedig állami vállalat, a Közép-Magyarországi Tejipari Vállalat is résztulajdonos. A tej- és tejtermékellátás fő gazdája különben a Közép-Magyarországi Tejipari Vállalat Pest megyében, s még Nógrád, Heves és Bács-Kiskun megyében. Ez nagyjából azt jelenti, hogy naponta másfél millió ember ellátásáról kell gondoskodniuk. Az asztal terített, de ••• — A négy megyében 129 termelőszövetkezettel és 17 állami gazdasággal vagyunk szerződéses kapcsolatban. Pest megyében 31 téesz és 5 állami gazdaság ad el nekünk tejet. Emellett még az idén a négy megyében a terveink szerint 48,5 millió liter háztáji tejet vásárolunk föl — mondta Rajner Gábor, a tejipari válllalat felvásárlási osztályának főinstruktora. Tavaly 234 millió liter tejet gyűjtöttek össze és dolgoztak fel, az idei tervük 238 millió liter, de az eddigi adatok alapján valószínűleg elérik a 240 milliót. Imponálóan nagy számok. Ennél azonban többet árul el tejfogyasztásunkról, ha az egy személyre jutó mennyiséget nézzük. Közbevetőleg még el kell mondani, hogy ha valamivel kevesebb is a tehén, de a nagyobb tejhozamú fajták tartása (és minden bizonnyal a gondosabb munka) eredményeként a termelés és így kínálat növekedett. Ezzel viszont nincs szinkronban a fogyasztás — ahogy erről Fülöp Árpád, a váci üzem igazgatója beszélt. — Magyarországon az átlagos tejfogyasztás, ami alatt a tejtermékek is értendők, évente személyenként 176 liter jelenleg. Szeretnénk elérni a 180 litert. A fogyasztás növekedésének semmi, senki más, csak mi, vagyis a fogyasztók vagyunk az akadályai. Túlkínálat van, tehát vehetnénk, fogyaszthatnánk többet, de nem tesszük. Pedig a tej jó és minden literhez a népgazdaság is hozzájárul. Más a nyári, mint a téli és — Mi az úgynevezett nyári téli árral dolgozunk — mondta Rajner Gábor. — A nyári május 1-től november 30-ig érvényes. Ekkor a 3,6 százalékos zsírtartalmú első osztályú tejért 5,60-at, a másodosztályúért 5,45-öt fizetünk. Télen az első osztályúért 6 forint 20 fillért, a másodosztályúért 6,05-öt. — Miért magasabb a téli ár? — Mert a termelés feltételei nehezebbek. — S mennyibe kerül a boltokban kapható tej? A kérdésre Tormási Miklós, a Közép-Magyarországi Tejipari Vállalat anyag- és áruforgalmi osztályvezetője válaszolt. — A pasztőrözött 2,8 százalék zsírtartalmú polipackos tej termelői ára 7 forint 23 fillér. De ez még nő a kiskereskedelem költségeivel, s fogyasztói ár pedig csak 6 forint. A Közép-Magyarországi Tejipari Vállalatnak a négy megyében tizenkét üzeme van. Pest megyében Vácott, Alsónémediben és Nagykőrösön. váci kivételével ezek az üzemek már nem korszerűek, ha az ötnapos munkahét bevezetését és az állandó létszámhiányt is figyelembe vesszük, ugyancsak dicséretesek gazdasági eredményeik. Nemcsak a gép hibás két régi — és jogos — fogyasztói panaszt hallhatunk a legtöbbet. Egyik, hogy különösen nyáron viszonylag gyakran összefut forraláskor a tej, másik pedig, hogy folynak a a tejeszacskók. A tej összefutásának okairól lapunk július 30-i számában már írtunk. A lyukas tejeszacskókról ban még nem volt szó...azon— Annak, hogy egyik-másik tejeszacskó folyik, sokféle oka lehet — válaszolt Tormási Miklós. — Függ az ember szakértelmétől, gondosságától, a fólia minőségétől, a géptől, a szállítástól, a raktározástól. Jelenlegi gépparkunk hibaszázaléka 1—1,5. Ezzel számolni kell. A boltoktól a folyós tejet, még akkor is, ha nem mi hibáztunk, minden esetben teljes áron visszavesszük. Szente Pál A Dabastej üzemében túrót csomagolnak. Az ötkilós egységcsomagok felhasználásra a közétkeztető és vendéglátó vállalatokhoz, s szövetkezetekhez kerülnek Erdősi Ágnes felvétele Lakás + gazdálkodás Lánccal nehéz csárdást járni Legyenek kiegyenlítettebbek az esélyek / népszámlálással egy időben végrehajtott lakásösszeírás szerint 1980. január elsején 309 443 otthon volt a megyében, s ez 48 533-mal több, mint tíz évvel korábban. növekedés mértéke — a jelentős arányú szanálások, lakásmegszűnések ellenére is — a legnagyobb a felszabadulás óta, 18,6 százalék, egy-egy évtizedet figyelembe véve. Kedvezőbben alakult Egyik — de nem egyetlen — bizonyítéka ez a lakásgazdálkodás jelentőségének, tervszerűsége, megalapozottsága fontosságának. Igazolja előbbieket az is, hogy 1970 óta a lakásállomány gyarapodása jóval gyorsabb volt — mint említettük, 18,6 százalék — a lakosság növekedésénél, ami 10,8 százalékot tett ki. így azután a korábbiaknál kedvezőbben alakult a száz lakásra jutó népesség száma, s javult azóta is, hiszen 1980-ban további 8700, 1981-ben pedig 7000 új otthon került tető alá. Bő egy évtized alatt három ízben is — először 1970-ben, most legutóbb pedig június 23-i ülésén — átfogó formában foglalkozott a lakásépítés és -gazdálkodás helyzetével és feladataival a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága. Az első állásfoglalás óta eltelt idő igazolta a feladatok kijelölésének helyességét, ám azt is, hogy bizonyos kérdésekben a feszültségek nem enyhültek. Ezért, azaz az eredmények adta alapra támaszkodva, valamint figyelemmel az eltelt idő tapasztalataira, jogos társadalmi igény mutatkozik a lakásgazdálkodás továbbfejlesztésére. Indokolja ezt egyebek között, hogy a népességnél négyszer gyorsabban nőtt a megyében az ún. családegységek száma, s ezen belül az egyedülállók, a kétfős — idős —, illetve a részcsaládok — például elváltak, gyermekkel, gyermekekkel — aránya az összes háztartáson belül a számítottnál sokkal nagyobb lett. Szintén sürgetője a lakásgazdálkodás fejlesztésének az a a tény is, hogy gyorsan bővül felújításra, valamint rendszeres karbantartásra váró otthonok köre. Kézenfekvő ugyanis: a ma már a községekben sem ritka emeletes lakóházakat — láthatjuk azokat Abonytól Monoron át Dabasig — nem lehet tapasztással, meszeléssel rendben tartani; ilyen célra alakított szervezetek, ilyen feladatokra tervezett, készített eszközök kellenek hozzá. S mert a lakások nemzeti vagyon tekintélyes részét adják — akkor is, ha például a megyében az otthonoknak több mint a négyötöde magántulajdonban van —, velük való gazdálkodás társadalmi méretű teendőknek és egyéni tennivalóknak egyaránt hordozója. Lakásgazdálkodásról szólunk, egy olyan fogalomról, ami szorosan a szocialista társadalomhoz kötődik, hiszen más társadalmi berendezkedésű országokban az otthonok döntő része a magánvállalkozás adok-veszekjének egyik tárgya, mégpedig a legdrágábbak közül való. A gazdálkodás különböző részek összefüggő folyama; a lakásállományt bővíteni kell, azaz építeni, azután megóvni, tehát karbantartani, tatarozni stb.., továbbá újra és újra elosztani, az újonnan építetteket és részben a régieket is bevonva ebbe az elosztásba. Ennek az összetett tevékenységnek célja — mint minden gazdálakodásnak — szükségletek kielégítése. A szükséglet: a lakásviszonyok — és vele: az életkörülmények — folyamatos javítása. Amiben állami és egyéni teendők sokasága sűrűsödik, példával élve: a lakáscserék átfogó ösztönzése állami, tényleges lebonyolítása viszont egyéni feladat. Átlag a kétszobás Egy évtized alatt az új otthonok építése a megye városaiban volt a legjelentősebb — 29,3 százalékkal növekedett a lakásállomány —, ugyanakkor itt mutatkoztak a legégetőbb gondok — jelezve a lakásgazdálkodás egy-egy részterületének plusz és mínusz előjeleit — a már meglevő állomány karbantartásával, tatarozásával. Aminek pénzügyi, szervezeti stb. okai is voltak, vannak, de oka az a szemlélet is, amely csakis az újat ítélte eredménynek, gyarapodásnak. Így alakulhatott ki az az állapot, amelyet az új lakások árnyékában egyre inkább leromló állapotú régiek jellemeznek, ráadásul a tanácsoknál kevés erkölcsi alapja volt föllépni a magántulajdonosoknál a tatarozás érdekében, mivel a tanácsi kezelésben levő régi épületek semmivel sem néztek ki jobban, mint a család birtokolta otthonok, miért van ígyre persze a tanácsok egyszerűen felelhettek: azért, mert nincs pénz. Való igaz: a lakóházak tatarozására fordított forintoknak csupán egyharmadát fedezi egy-egy esztendőben a lakbér, s akkor még említést sem tettünk a többi költségről... A megyében ugyanis egy átlagos havi lakbér 1980-ban 272 forintot tett ki, s ez aligha olyan összeg, amelyet hasonlíthatnánk akár a szövetkezeti, akár társasházakban levő lakások a terheivel, még kevésbé a családi házak megkövetelte kiadásokkal. Most jutottunk el oda a megyében, hogy a lakásállományon belül az átlagot a kétszobás otthonok alkotják — a száz lakásra jutó szobaszám 202 —, s ez annak tudható be, hogy a legutóbbi évtizedben a lakásállománynál sokkal gyorsabban nőtt a szobák száma, hiszen szerencsére, mind nagyobb azoknak a településeknek a csoportja, ahol évek óta nem építettek egy szobával lakást a családi házat emelők. A száz lakásra jutó személyek száma mindezek következtében egy évtized alatt huszonhét fővel csökkenhetett, amint nem lényegtelen változás az sem, hogy az egyszobás lakásokból negyvenezer megszűnt, bár hozzátesszük, ezek a megszűnések, főként a tanácsi kezelésű otthonok esetében, nem mindig egyértelmű pozitívumok, hiszen a fölszámolt lakások némelyikében átmenetileg szívesen meghúzódott volna az albérletben szorongók seregéből egy-egy ifjú házaspár. Tavaly és idén, az első félévben, a korábbi évek nagyarányú gyarapodásához mérten, lelassult a magánépítkezés, s állami lakásból sem kerül annyi tető alá, mint a megelőző esztendőkben. A megyei tapasztalatok nem különböznek ezek szerint az országos jellemzőktől, azaz: érezhető a lánccal nehéz csárdást járni állapota, az ellentmondások, feszültségek kiéleződése, a megkötöttséggé vált korábbi jó megoldások megszüntetésének sürgőssége, amint félreérthetetlenül érzékelhető az az igény is, amely szerint legyen igazságosabb a teherviselés a különböző tulajdonú lakásokban élőknél. k passzivitás a fegyverkezést segítené „kioroszok békét akarnak!" s Miként lapunk első oldalán hírül adjuk, tegnap Veszprém fogadta a Békemenet '82 résztvevőit. Itt folytatjuk az APN ^ különtudósítóinak a cikksorozatát a békemenet résztvevőivel folytatott beszélgetésükről. Hans-Henrich Nilson, Moszkva—Bécs közötti Béke menet ’82 dán résztvevője ezt mondja: „Az, amit megismerünk és látunk itt, azt mutatja, hogy a Szovjetunió az atomháború ellen küzd. Az oroszok békét akarnak.” Ez a Moszkva—Bécs közötti Békemenet ’82 résztvevőinek egységes véleménye. Ugyanennek adtak hangot a nemrég befejeződött Stockholm—Moszkva —Minszk békemenet résztvevői is. A békemenetek segítették a résztvevőket abban, hogy megismerjék a Szovjetunió lakosságának hangulatát, megértsék, hogy a békeharc nem konjunkturális irányvonal, hanem a szovjet állam külpolitikájának fő vonala. Nincs semmi, ami fontosabb, mint a béke — ez a szovjet emberek elvi meggyőződése, akik aktívan részt vesznek a háborúellenes mozgalomban. Az ENSZ közgyűlésének II., leszereléssel foglalkozó, különleges ülésszakát megelőzően több mint 60 millió szovjet ember vett részt mintegy 20 ezerben. A háborúellenes tüntetésSzovjetunió minden harmadik lakosa önként adakozik a szovjet békealap javára. A szovjet emberek részt vesznek a Szovjet Békebizottság munkájában, és ily módon közvetlenül hatást gyakorolnak a Szovjetunió külpolitikai irányvonalának és megvalósítására,kialakítására . Napjainkban senkinek sincs joga, hogy passzív legyen a béke védelmével kapcsolatos kérdésekben — mondotta a kijevi nagygyűlésen Anatolij Romodanov akadémikus, az ismert szovjet orvos. — Korunkban a passzivitás egyenlő az egész földi életet fenyegető fegyverkezési verseny elősegítésével, vel A szovjet tudós véleményeegyetértenek a menet résztvevői is. — Vannak, akik úgy vélik, hogy őket nem fenyegeti a bomba, ezért megengedhetik maguknak, hogy távol maradjanak a békeharctól — mondja Szárla Sarma, az indiai nemzeti nőszövetség alelnöke. — Ez hiba. Az atomháború nem korlátozódhat egy térségre, például Európára. Mi ezért csatlakozunk a békemenethez. A Szovjetunióban tartózkodva valamennyien megértettük, hogy ennek az országnak népe, mely az elmúlt világháborúban 20 millió fiának és lányának életét áldozta fel, szenvedélyesen és aktívan harcol a békéért. Ugyanígy értékeli a szovjet békemozgalmat Gordon Shaffer, a brit békeegyesülés alelnöke. — Igen fontos, hogy a menet nyugati országokból érkezett tagjai hazájukba visszatérve elmeséljék barátaiknak, mit láttak a Szovjetunióban, beszéljenek a békeszerető szovjet népről. Az emberek ugyanis Nyugaton az újságokból nem jutnak hozzá a békemenettel kapcsolatos objektív információkhoz. Abban, ahogyan a nyugati sajtó bizonyos szervei e fontos rendezvényt bemutatják, egyetlen tendenciát látok: minél erősebb és szélesebb körű a háborúellenes, atomfegyverrellenes mozgalom Európában és az egész világon, annál hevesebbek a kirohanások ellene, melyek célja, hogy a békeharcosokat elbizonytalanítsák, soraikat megbontsák. Az újságok „a Kreml agresszivitásával”, „Moszkva katonai ambícióival” rémisztgetik olvasóikat. Kötelességünk e hazugságok leleplezése. — Meg kell emlékeznem arról a figyelemről, amellyel a szovjet emberek a menetet fogadták — mondta a Moszkva—Bécs útvonalú Békemenet ’82-ről író egyik osztrák újságíró. — Kijevben találkoztam családommal, mely az ukrán fővárostól 300 kilométerre levő egyik érkezett ide, hogy kisvárosból csatlakozzon a menethez. A békemenetről a Szovjetunióban mindenki tud. Legalábbis nem találkoztam olyan emberrel, aki ne lett volna részletesen tájékozódva erről az eseményről. A Moszkva—Bécs békemenet résztvevői esténként csakúgy, mint a nemrég befejeződött Stockholm—Moszkva— Minsz békemenet résztvevői, összegyűltek a televíziós készülékek előtt, hogy megnézzék az Időnk elnevezésű szovjet televíziós híradót, mely igen nagy figyelmet fordított a békemenetre, az elhangzó felszólalásokra. Az eseményről megemlékeznek a szovjet központi, köztársasági, területi és városi újságok és a szovjet rádió különleges adásai is. Mindezt látva, a békemenet résztvevői levonták azt a jogos következtetést, hogy velük van a Szovjetunió egész népe. Vlagyimir Markov, Andrej Pravoo, az APN különtudósítói Jogos igényekként Sok minden kell ahhoz, hogy a lakásgazdálkodás valóban ésszerű — a változó családnagyságot követő, a lakosság részvételét az építésben, a fenntartásban igazságosabban igénybe vevő — lehessen, legyen. A sok mindenbe mindenkor kapható építőanyagok éppúgy beletartoznak, mint a kisebb, rugalmas karbantartói szervezetek, s természetes, már a tervezés ideján számolni kell azzal, hogy a családok szét- és öszeköltöznek, azaz a változtatható lakásbelsőkkel, a lakáscserék anyagi érdekeltségével és sok mással szükséges hatni erre. Jogos igény az is, hogy legyenek kiegyenlítettebbek a lakáshoz jutás esélyei, mérséklődjenek, illetve szűnjenek meg a különböző lakáshoz jutási formákhoz — valamint a fenntartáshoz! — kapcsolódó anyagi terhek indokolatlan eltérései, amint a szociálpolitikai kedvezményeknél szintén erre hajlik a közvélekedés. Az átfogó változtatások és változások küszöbén vagyunk: lépni kel, hogy a feszültségek enyhüljenek, a terhek kienymlítettebben nyomják vállunkat. Mészáros Ottó