Pest Megyei Hírlap, 1983. február (27. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-15 / 38. szám
4 Körinterjú a kommunikációról A Világ és Nyelv új számában az Apu mi az a kommunikáció? c. cikk és A kommunikációról közéleti szemmel c. körinterjú az ENSZ idei nemzetközi évéhez is kapcsolódnak. A körinterjú érdekes kérdéseire érdekesen válaszol Ummer József, a SZOT nemzetközi titkára, Cservenka Ferencné, a Pest megyei pártbizottság első titkára, az országgyűlés alelnöke, dr. Simai Mihály akadémikus, dr. Pálfy József, a Magyarország főszerkesztője és dr. Bartha Tibor református püspök, az Elnöki Tanács tagja. A kriminél többre vállalkozott Simenon-atmoszféra Kétmilliárd példányban jelentek meg eddig a világ legolvasottabb írójának, Georges Simenonnak könyvei. Simenon vasárnap töltötte be nyolcvanadik életévét. Műveit szinte minden nyelvre lefordították. Tíz éve felhagyott a regényírással, de Lausanne-ban ma is mindennap kopog az írógépe. Emlékiratait publikálja. Legismertebb figuráját, Maigret felügyelőt, 1929-ben hozta világra, ő azonban nem szereti ha csak a krimiírót látják benne, mert ennél többre vállalkozott: az ember regényét megírni, az antik tragédiák modern változatát. Hősei sorskérdésekkel szembesülnek. Könyvei feszült lélektani tanulmányok, nehéz, fojtogató légkörrel, az úgynevezett Simenon-atmoszférával. Kiállítótermekből A természet a művészetben Sí Szabó Iván a Vigadó Galériában mutatta be érmeit és bronzszobrait. Papp László Madách-fotóit a váci művelődési központban üdvözölhetjük. Mikes István József festőművész tárlatát Ácsán február 20-ig tekinthették meg az érdeklődök, a kiállítás anyagát február 20-ig Csőváron is bemutatják. Szabó Iván életműve a bőség jegyében terebélyesül. Napi programja zsúfolt: a Tattersalban lovaglással kezdődik és szobrászattal folytatódik. Lételeme a sport, a munka, az alkotás, mindezt alárendeli a jó és kellemes közérzetnek, egyben a műnek. Szabó Iván évtizedekig tanított a Képzőművészeti Főiskolán, közéleti szerepvállalása is jelentős. A természet, a folklór bűvöletében él és alkot. A lovat minden állatnál jobban ismeri és szereti. Rajzokon, szobrokon, plaketteken örökítette meg a négylábúakat, a pontos testi koreográfia mellett emberi szenvedélyeket is érzékeltet ügetésükben. Sorozatban elemzi a spanyol lovasiskolát, megörökítette a lipicai mén alakját. Mindez természetes és állandó kontaktus alapján valósul meg. Arról van szó ugyanis, hogy a ló Szabó Iván napi társa, napi élménye, s ennek végeredménye a szobor. Életből, életvitelből így születik a mű. Ut a szobrokhoz A művész hajdan koreográfus és néptáncos volt. Ez a külön forrás is műveket eredményezett, a hajdútáncot, a kardtáncot, a széki táncot, a Fából faragott királyfi környezetét, kólót, füzértáncot, a Táncosnő variációkat. Szabó Iván erőlködés nélkül alkot. Nem látszik a szobrokhoz vezető rengeteg tréning, küzdelem, erőfeszítés, munka, csak az, hogy milyen kellemes, természetes, a halak, a bika, a kendős asszony, az Elégia látványa. Szellemi erőnléte is kifogástalan. Erről tanúskodnak leleménnyel és alapossággal megfogalmazott portréi Bartókról, Kodályról, József Attiláról, Radnótiról, Juhász Gyuláról, Medgyessy Ferencről, Németh Lászlóról, Rábai Miklósról, Nagy Lászlóról, Mándy Ivánról. Szabó Iván sok műfajú művész. Különösen a kerámia és a fadomborművek jelentősek szobrai melléktartományában. A ceglédi kórházban kertet díszíti kétnézetű plasztikája, a dömsödi óvodában ólomszobrait avatták fel, legutóbb Szigetszentmiklóson Erdei Ferencről készült portréját. Évfordulókra kettős évfordulót ünneplünk: Madách születésének százhatvanadik és Az ember tragédiája bemutatásának századik évfordulóját. Bár mást is írt a világhír szempontjából egy műves szerző, mégis a Tragédia tette halhatatlanná. Mozgási területe Alsósztregova, Csesztve és Vác volt, ez utóbbi helyen a piarista gimnáziumban magántanulóként érettségi bizonyítványt szerzett. Vácott immár hagyomány, hogy a jeles népművelő, Papp László fotósorozattal tárja fel a különböző életművek vizuálisan megragadható állomásait. Ekként dolgozta fel eddig Móricz, Móra, Lenin, József Attila életét. Az, ahogyan most a csesztvei hársfát, a sztregovai kastélyt, a váci gimnáziumot, a költő portréját, Az ember tragédiája illusztrációit láttatja, telitalálat. Papp László jelenleg Juhász Gyula költői életművének képi feldolgozására vállalkozik, miközben a Madách-anyag üzemi vándorkiállításon vesz részt, hogy véglegesen visszatérjen szellemi otthonába, a váci Madách Imre Művelődési Központba. Mikes István József a festők azon csoportjába tartozik, akinek a munkássága sokrétű, s ezért társadalmilag kiemelten fontos. Évekig vezette a Madách Imre Művelődési Központban Vácott a képzőművészeti szakkört. Tanítványai több kiállításon mutatkoztak be, és sok fiatal kibontakozásának lehettünk tanúi. Új színforrás Mikes István József akvarellek ciklusaiban számolt be a Dunakanyar szépségeiről, csehszlovákiai, dániai, hollandiai, németalföldi élményeiről. Kimagasló az a képsorozata, amelyben a DCM születését örökítette meg a talicskásoktól az üzemi formákig. Ez a műve közadományként a Cementipari Vállalat birtokában van. A gyári téma jelenleg is érdekli a művészt. Napjainkban Lábatlan klasszikus ipari tájait festi és saját sziklakertjét, amelyet botanikai érdekességként maga alakított ki családjának és festészete megújuló színforrásaként. Ezekben a vegyes technikával készült művekben számba veszi a sziklakert színváltozásait, kora tavasztól késő őszig, s feljegyzi a remekebbnél remekebb variációkat. Az erdők világa A Csontváry teremben Budapesten látható az az érdekes összeállítás, amely az erdők világával és a vadászattal kapcsolatos. A portyázások, cserkészések élményeiből képek és szobrok is születnek, a Képcsarnok most ezekből válogatott. Igazán elmélyült Kádár János Miklós festménye, a szentendrei Farkas Ádám több érme. Ezúttal is örülhetünk az érdi Domonkos Béla jelentkezésének, aki remek vizslát mintázott, s a katalógus címlapján is szereplő szarvasbikát. Mindez képességének és fejlődésének tanúbizonysága. Losonci Miklós Szabó Iván: Lovak és madár Játsszunk együtt! Szája babból, kontya lenből fiú Pusztai Dávid négyéves kisaz elmúlt vasárnap délelőttjét a művelődési központban töltötte Szentendrén. Vele volt két társa, Kovács Dóra és Brenner Anikó is, a Lőwy Sándor utca nyolcból. Dávid mamája vitte valamennyiüket, mondván: lépjenek ki egy kicsit otthonról, készítsenek közösen farsangi maszkokat, bábokat. Sikerélmény Pusztai Dávid négyéves kisfiú havonta minden második vasárnap rendszeres vendége a művelődési központnak. Most azt közölte: — Mindig van érdekes és mozit is lehet nézni... Megszeppenve ült a székeken, lába nem ért le a pallóig, de hangsúlyozta, hogy ezúttal kertészkalapot csinált, meg jelmezt és álarcot is... Természetesen, édesanyja segítségével. A házban köröskörül gyerekek sürögtek, az alkotás lázában. Nagy Ildikó másodikos Pomázról érkezett, remeke álarc lett. Szája babból, kontya lenből volt, a szeme kukoricából, a fejebúbja feles borsóból. Akadt még segédeszközként mák is, meg színes papír, éppúgy karton, ragasztó és ceruza, festék is... Én még soha ennyi apukát nem láttam gyermekével együtt dolgozni. — Milyen ügyesek vagyunk — dicsérték gyermekeiket, s elégedetten pillantottak körül,nézvén, kinek az álarca sikerült másként vagy éppen szebbre. Volt itt óvónő is, aki megnőtt gyermekeit hozta, immár iskolásokat. — Hadd tanuljanak, könnyebb lesz nekik farsangi készülődés — vélekedett. — Így van ez rendjén — folytatta Retekné Orgoványi Anikó rajztanár Pomázról, aki viszont Szentendrén vezet szakkört. — Itt biztonságban érzi magát a gyerek, sikerélményének tanúja a szülő is. Otthon még szebb darabokat készíthetnek, lesz program máskorra is. Gerlai Boglárka harmadikos hindu maszkot, hajtogatott. Akkora lett, hogy a fejére húzhatta. — Jól sikerült — szólt Sáros Mária szakkörvezető, nemkülönben ifjú tanító néni, dicsérve pedagógustársa lányának munkáját. — Jómagam ötletvásárra jöttem, vasárnap délelőtti tapasztalatcserére — szólalt meg Gerlai Péterné. — Arra voltam kíváncsi, mit hasznosíthatok az itteniekből az iskolában. Sáros Mária elégedett volt. — Közösségben élmény együtt dolgozni, fejlődik a gyerekek kézügyessége. Én azt tartom eredménynek, hogy ezek a gyerekek, a háromévestől a tizenkét évesig, nem ültek most a tévé előtt, kimozdultak, közös az élményük a szüleikkel , ez bizony ritkaság. A vasárnapi harmincöt-negyven családnál — mert ennyien jöttek el otthonról, a tévé fogságából — kacagós és ötletteli volt a délelőtt. Terjedt a jókedv, a boldogság, s egy órányi koncentrált figyelem után, miközben elraktározták az alkotásokat hogy hazavive másoknak is megmutassák, tizenegykor megkezdődött a mesemozi. Kendefi Judit, a gyermekfoglalkozások mindenkori házigazdája, valamint a foglalkozásvezetők elégedettek voltak. A hajtogatások, ragasztások színvonala megegyezett a Játsszunk együtt! elnevezésű foglalkozások mindenkori követelményeivel. Vasárnap délelőtt Pusztai Dávid négyéves és pajtásai meg a többiek Andi Csaba, Harmat Nóra álarcokkal farsangoltak. Úgy hírlik, márciusban terménybábkészítés lesz, áprilisban meg agyagból mintáznak bolondos figurákat. M. Zs. Mesemozi Kezdődhet a „jelmezes főpróba!” A szerző felvétele , Fanyalgás I. Lévén immár meglehetősen régóta társunk — mind ünnepnapjaink, mind hétköznapjaink sok-sok órájának telekommunikációs kitöltője — a televízió, úgy vagyunk vele, mint azokkal a személyekkel, akikkel egy fedél alá kényszerültünk: minden egyes moccanását észrevételezzük, akár tetszik, akár nem. Fel kellett tehát figyelnünk azokra a hírverésekre is, amelyek — a különben szellemes című — Elmebajnokság startját ígérgették, és amely kérdezz—felelek most vasárnap délután ki is követelte magának azt a bőséges ötven percet. Vetélkedőkben (is) ínséges időket élvén, nyilván ki-ki arra számított, hogy most valami eredendően új agytorna következik. Valami olyan tudom—nem tudom játék kerül Egri János jóvoltából a képernyőre, ami több is, más is, mint az eddigi hasonló vetélkedők. Ez az Elmebajnokság egyáltalán nem látszik alkalmasnak az okkal, ok nélkül befejezett korábbi észpróbák feledtetésére. Egyszerűen azért, mert még annyi furfang sincs benne, mint amennyi amazokban sziporkázott Ez az állítólagos elménckedés ugyanis nem igazán elménckedés. Csupán annyi szükségeltetik a benne való hadakozáshoz, hogy valaki tudja, miszerint hány szál gyertya és hány icce bor kell a mulatozók asztalára. Megoldás: száz szál gyertyát, száz icce bort ide az asztalra ... Már elnézést az iménti kiviccelésért, de ez az adatkergetés tényleg nem kér és remél többet a versenyzőktől, minthogy azok Egri János kérdéseire rávágják: Hófehérkének hét törpéje volt, míg ellenben Oroszlánszívű Richárd nejének leánykori neve nem más, mint Berengária. Különben ők Cipruson esküdtek örök hűséget egymásnak. Éppen ott, ahol most választottak új elnököt, és ahová a Hét — nyilván devizális okokból — nem tudott forgatócsoportot kiküldeni. (Mellesleg szólva: nemcsak azért volt megint szürke Hajdú János és Ilkei Csaba vasárnap esti magazinja, mert a Magyar Televízió munkatársai hiányoztak szigetország Amúgy, egészében voksolásáról, kimerülni látszik ez a képes-hangos hetilap.) Fanyalgás ti. Búslakodtunk eddig, búslakodjunk a továbbiakban is. Bánataink oka legyen most az a Képújság, amely — az újságolvasók tudhatják — egy kisebbfajta vihart kavart sajtótermékeinkben. Az ok: ez a Képújság voltaképpen nem az a képújság, amit korábban beharangoztak. Illetőleg ez az alkalmanként kivetített szöveg tulajdonképpen semmivel sem több, mint egy hagyományos híradás. Ráadásul — így a magyarázkodás — a nem hazai készítésű gépezet képtelen bizonyos ékezetek jelölésére. De ha már képtelen erre, akkor a most emlegetett adás gazdái miért nem íratják le közlendőiket egy villanyírógéppel két jelentkezés között, hogy aztán az előfizető azt a papírlapot lássa, amelyen meg lehet különböztetni a rövid magánhangzókat a hosszú magánhangzóktól. Magánhangzók ?! Most, vasárnap este, amikor nyolc óra után a totóeredményeket tudatták, ez az ékezetek dolgában nem túl járatos csodagép egyszer Bolognát írt, ki, aztán meg Bolognát. Így, b-vel! Tehát még a mássalhangzókat sem úgy kopogja elénk, ahogyan azokat kellene. Van. Fejezzük be azonban soros Figyelőnket egy jobb — országrészünket illetően kedvezőbb — megjegyzéssel. Vácott, az ottani kötöttárugyárban jártak ugyanis a minap a Tv-híradó munkatársai, akik azt tudatták országgal-világgal, hogy miképpen lehet, s kell megújulnia egy közszükségleti cikkeket gyártó üzemnek. A váciak fölismerték, micsoda üzlet rejlik az úgynevezett szabadidő-ruházatban, és nagy sebesen átálltak eme textíliák gyártására. Senior elnevezésű márkájukat máris sokfelé ismerik, szeretik. Nyilván azért is, mert vállalási határidejük 4—5 hét. Ehhez csak gratulálhatunk! Akácz László Tv-FIGYELŐ' 1983. FEBRUÁR 15, KEDD Aranykoronát Pistikének Százszínű ronggyal teli zsákban kutatnak izgatott gyermekkezek. Az asztalon tarka fonalak, piros, kék, zöld, sárga és arany kartonlapok. Szabnak, ragasztanak az ügyes általános iskolások, csak az a feltűnő, hogy milyen csönd van a teremben. Tizenöt gyerek — és még egy pisszenés sem hallatszik. Andrea, az eszkimó Ezek a gyerekek a hallássérültek kisegítő iskolájának tanulói, ők érkeztek elsőnek. Az iskolai farsangi mulatságra készülnek. Nyílik az ajtó, jönnek többiek, a váci és környékbeli a iskolák tanulói, lassan zsibongással, nevetéssel telik meg a helyiség. Fiavas Endrénének csendre kell intenie a gyerekeket. Nelli néni a bábkészítő szakkör vezetője, öt évig tanulta a bábkészítést. — Azóta, azt hiszem — mondja —, sok gyereknek sikerült örömet szereznem ezzel a kézügyesség és fantáziafejlesztő munkával. — Játszva dolgoznak a gyerekeink — veszi át a szót — Rajki Lászlóné, a hallássérült gyerekek nevelője. — Nekik ez talán még többet jelent, mint az öt ép érzékkel rendelkező többieknek. Nagyon sokat segít az oktatásban, mert ők a szemükkel tanulnak, s a bábokkal helyzeteket játszunk el A csoportomban van három ügyes kezű, jó képzelőerejű fiú, akik azonnal tudják, hogyan kell a megadott minta után a figurát elkészíteni. A többiek meg tőlük lesik el a módját . Talán még ennél is jelentősebb az, hogy itt a siketnéma gyerekek együtt dolgozhatnak a többiekkel és remekül megértik egymást — teszi hozzá Végh Károly, a Madách Imre Művelődési Központ igazgatója. A két Ildikó, Andrea és Dána a váci Hámán Kató Általános Iskola hatodik osztályos tanulói már választottak maguknak álarcot. Az iskolai mulatságon Andrea eszkimó lesz, míg az egyik Ildikó kislány álarcot tesz a saját kislány arcára. A legszívesebben lánybabákat készít, pöttyös szoknyával és hímzett blúzt ad rájuk. — A haja fonálból van, a szemét, orrát, száját filcből ragasztjuk — mondja Dana. — Tervezünk az országban egy bábelőadást, az összes szereplőt mi fogjuk csinálni, persze Nelli néni segítségével. Harsányan és hangtalanul Nelli néni mindenkinek segít. Készít verses bábszínházat a saját óvodásainak — mert főfoglalkozása óvónő —, árnyjáték figurákat a kisegítő iskolásoknak és most készült el éppen Pistike aranyszínű koronájával. Lesz török basa, macska, indián és még sokféle maszk ezen a farsangon. Harsányan és hangtalanul, már előre nevetnek a saját gyártmányú mókás álarcokon. Ezeknek a gyerekeknek az idei farsang egész biztosan jó mulatság lesz. S. E.