Pest Megyei Hírlap, 1983. december (27. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-09 / 290. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA X. ÉVFOLYAM, 290. SZÁM 1983. DECEMBER 9., PÉNTEK ló pont a kereskedőknek Karácsony előtti kedvezmények A gyártók miatt drágán kínálták A szadai élelmiszerüzlet ve­gyes rendeltetésű. A napi cikkeken túl például iparcik­keket is árusít. Ezért sem cso­dálkozhat néhány napja a be­lépő, hogy ajtaján ott a fel­irat: játékokat harminc-negy­ven százalékkal ocsóbban ad­nak. Kockázati alap — Nincs már sok belőlük — mondja érdeklődésünkre Közi Vincéné, az üzlet veze­tője. — Mi december 17-ig összesen körülbelül negyven-, ezer forint értékű árut adha­tunk­­ el kedvezményesen. —­ Mik ezek? — Nézze, ott a hátsó pol­con azokat a nagy filc és szőrme anyagú állatfigurákat, azok olcsóbbak most, vala­mint a szegetlen kézimunkák, például asztalterítők is. Van ezeken felül néhány iskola­táskánk. Hátha valakinek megéri a kopott helyett meg­venni, vagy előlegezni jövőre.­­ Sok ilyen áruféléjük van, aminek már lejárt a nagy kereslete? — kérdezem már a Gödöllő és Vidéke Áfész ke­reskedelmi főosztályán Nagy Mónika közgazdásztól. — Az az igazság, hogy az engedményes karácsony előtti vásár ideje alatt, vagyis de­cember tizenhetedikéig, több száz kisebb-nagyobb darabot adunk olcsóbban szövetkeze­tünk kockázati alapjának terhére — mondja Nagy Mó­nika. — Mekkora a vásárlóknak most adott összes kedvez­mény? — Ruhából és egyéb ipar­cikkekből ötmillió forint ér­tékű árut vontunk a kedvez­ményes akcióba. Ebből a gö­döllői áruházunkban adunk el körülbelül 2,3 millió forintért, a többit tizennégy községi üzletünk forgalmazza. Így például a veresegyházi mező­gazdasági-műszaki kisáruház, az élelmiszer-ABC, a szadai, az erdőkertesi, a mogyoródi, a csömöri, a kerepestarcsai és a többi nagyobb élelmiszerüz­let, amelyek vegyesforgal­­múak. Ha a kijelölt cikkek maradéktalanul elfogyanak, elmondhatjuk, hogy vásár­lóinknak mintegy másfél mil­lió forintos vásárlási kedvez­ményt nyújtottunk. Többféle kályha Veresegyház főutcáján két nagy üzlete is van a gödöllői áfésznek. Az említett mező­gazdasági-műszaki kisáruház­­ban vagyunk. — Mi majdnem kétmillió forint értékű árut adhatunk kedvezményesen tat Vankó Albert — tájékoz­áruházve­zető. — Van ebben mezőgaz­dasági permetező, elektromos kapálógép, esztergapad-alkat­részek, autófelszerelési cik­kek, például ködlámpák, kar­­dánboxok, s van olajkazán és olajégő is, hogy csak a na­gyobb cikkek közül említsek. — Ide mennyit adott szövetkezet kockázati alapjá­n­ból? — A kétszázféle összesen majdnem 580 cikkre ezer forint az engedmény. — A kályhákat nyilván most nem adják olcsóbban, hiszen a fűtési idénynek csu­pán még az elején vagyunk. Milyen a választék belőlük? — Nézze meg, jelenleg hat­félét tartunk, ezeknek az ára 1400-tól 3 ezer 300 terjed, úgy gondolom, forintig nem rossz az ellátásunk. A szemben lévő üzletben Jakus Józsefet, az élelmiszer­áruház vezetőjét keresem. A központban van, éppen a múlt havi elszámolást adja le, mondják helyettesei, a névrokonok. — Hogyan alakul most az üzlet havi forgalma? — Az elmúlt hónapokban általában öt-hat millió fo­rint között volt. Nyáron per­sze más, akkor elérte a hét­milliót is — magyarázza Tóth Istvánná üzletvezető-helyet­tes. — Tetszik tudni, nyáron igen nagy az idegenforgalom errefelé, már úgy értem: víkendezők, s strandolok szép a számmal jönnek vásárolni. — S jönnek-e mostanában az árengedményes vásár ide­jén? — Minket nem sok min­den érint ebben, igaz nyolc­vanezer forint értékű ipar­cikket leárazhattunk átmene­tileg. Ezek elég szépen fogy­nak — ezt már Tóth János­né mondja, aki ugyancsak helyettes üzletvezető. — Hogy mit kínálunk olcsóbban? Ká­vés- és étkészleteket, mok­­káskészleteket, filcből készült állatfigurákat, ezeket eléggé drágállták a vevők korábban. Van még felfújható bébipe­­lenkázó, kerti asztalterítő, né­hány fűszerpók­, s egy sor üvegáru is. Nem az ócska Ezzel kisebb bolti körútunk végére értünk. Kétségtelen, hogy e vásárban most sokan jól járnak, hiszen olcsóbban vehetnek meg sok mindent. Már ahogy lenni szokott, így engedmények idején. Bevall­ható persze az is, hogy olyan áru is pultra kerül, amelyet mondjuk a gyártók jóvoltából drágán kínáltak a boltokban, vagy más miatt nem voltak kelendőek. Ám, ha valaki egy-egy ilyen akcióra, elhirte­­lenkedve a dolgot, azt mond­ja: na, ja, az ócskát adják csak el, egyoldalúan ítél. Mert gondoljuk­­ meg: ahol éveken át több ezer terméket, ipar­cikket tesznek elénk az üzle­tekben, ott nem véletlenül marad meg több olyan is, ami helyett másikat válasz­tunk, így azután, a kockázati alap terhére meghirdetett en­gedményes vásárért jó írható a kereskedő számára,pont F. I. Veresegyház Takarékoskodó gyerekek Megjutalmazzák az úttörőket Komoly gondban, nagy munkában találtuk a legutóbb a Veresegyház, és Vidéke Ta­karékszövetkezet munkatársait. Nem nagy irodahelyiségük kis tárgyalóasztalánál serény­kedtek. Az asztal már tele volt mindenféle aprósággal, gyerekeknek való ajándékok­kal. Rajtuk egy-egy osztály, illetve raj jele. Mire ez a nagy készülődés? — Ez még az október végi takarékossági világnap utó­­zöngéje — mondta kérdésünk­re Lazíts Gyuláné főkönyvelő. — Azon a napon 6 millió 518 ezer forinttal gyarapodott betétállományunk. Akkor va­a­lami kis aprósággal minden betétest megajándékoztunk, de a gyerekekkel külön is foglal­koztunk. A helyi iskolásokat, az úttörőrajokat külön-külön fogadtuk, akik számára vetél­kedőt tartottunk, s közben kö­tetlen beszélgetés formájában megismertettük őket a taka­rékszövetkezés lényegével.­­ Ez egy hétig eltartott, hi­szen naponta öt-nyolc raj jö­hetett. Munka mellett foglal­koztunk velük. A mi iskolánk­ban harminckilenc raj van. De nemcsak a veresegyházi, hanem a mogyoródi, a fóti és az erdőkertesi kirendeltségük­ben is külön foglalkoztak az iskolásokkal, ezeken­­ a helye­ken rajzversenyek voltak. — Mivel kapcsolatban kér­deztek a gyerekek? — Arról, hogy mennyi a be­tét, meg hogy milyen bizton­sági berendezése van a taka­rékszövetkezetnek. — Tehát kikre vár ez a sok csomag, amiben toll, vonalzó, ceruza, naptár, csokoládé és színes füzetmatrica van.­­ Természetesen az iskolá­sokra, akiknek a takarékos­sággal kapcsolatos vetélkedőn adott válaszait, kérdéseik tar­talmát akkor pontoztuk, mostanra értékeltük. Az alsó­s tagozatosok közül első helye­zést ért el a vetélkedésben az I/A. osztály, a Tudor és a Há­ry őrs. A felső tagozatos gye­rekek őrsei közül a Viki, a Vidámság, az Izgő-mozgó fa­csavar, a Makk Marci, az Apacs, a Fekete kéz és a Fe­hér delfin ért el nálunk jó helyezést. • Ajándékaikat na­pokon belül megkapják. • Tehát elég behatóan foglalkoztatták a gyerekeket. Volt-e egyéb hatása akciójuk­nak? — Volt. A takarékossági vi­lágnapon nemcsak a régi beté­teseink jelentős része kereste fel kirendeltségeinket. Itt, Veresegyházon — talán éppen az előző heti foglalkozás nyo­mán — több tucat gyerek jött el apró betétet elhelyezni az­zal, hogy nyissunk nekik is könyvet. F. I. Vásár Országos sertés- és kirako­dóvásárt tartanak Gödöllőn december 11-én, vasárnap. Példát mutató tanácstagok Szíves szó az összeftpsbz Nyár volt még, amikor egyik vasárnap délután találkoztam Kustra Pál MÁV-alkalmazot­­tal, a bagi tanács tagjával. Néhány szót váltottunk az időjárásról, s miután egymás egészségi állapotáról is esett szó, máris a közügyekről be­széltünk. Kustra Pált több ciklusban megválasztották ta­nácstagnak, éveken át volt a Hazafias Népfront Hévizgyörk községi bizottságának elnöke, érthető hát, hogy szenvedé­lyesen sorolta mindazokat a gondokat, melyeket a köz­ügyek iránt kevésbé érzékeny halandó nehezebben vagy egyáltalán nem is vesz észre. Úgy adódott, hogy még egy hónap sem múlt el, a héviz­­györki tanácsi kirendeltségen ismét összefutottunk. Valóban igény — A temető ügyében járok — felelte kíváncsiskodásom­­ra. — A mi falunkban két-há­­romszázan is összegyűlnek, hogy végső búcsút vegyenek a tározótól, s bár ravatalozónk van, ha egy váratlan nyári zá­port kapunk, bizony, áznak a rokonok, barátok, a gyász­­szertartás résztvevői. Sokan­ és régen kérik, hogy a termé­szet viszontagságai ellen va­lamilyen építményre lenne szükség. De hát egyre azt hallom, nincs ilyenre pénz, dohogott a tanácstag. Október első hetében Tápay Erzsébet, a nagyközségi közös tanács végrehajtó bizottságá­nak titkára is hírét vette a dolognak. Beszélgetett Kustra Pállal, Kovács Sándor társa­dalmi elnökhelyettessel, Sápi László, Bankó Mihályné és Torda Istvánná vb-tagokkal. Bebizonyosodott, hogy a Kust­ra Pál által felvetett kérés ténylegesen meglevő Hévizgyörk lakosságának­ igénye Néhány nap alatt megszer­vezték a beszélgetést a­­ köz­ségben levő egyházak vezető­ivel, s közös gondolkodásra ültek a tanácsiak Kővári Imre esperes-plébánossal, Dóka Zoltán és Gál Alfréd lelké­szekkel. — Megszervezzük a társa­dalmi munkát — ajánlotta a vb-titkár. — A szakmunkák végzését magamra vállalom — jelentette ki ismét Kustra Pál. — A társadalmi munkásokat nemcsak szervezzük, de a vb tagjai példamutató szorga­lommal részt is vállalnak ab­ban — fogadkozott Kovács Sándor. Nyilatkoztak az egy­házközségek vezetői is. — Hí­veink lélekszámának arányá­ban biztosítjuk az anyagkölt­ségeket — tették meg együt­tes ajánlatukat. Gyorsan híre ment a falu­ban a közös határozatnak, de többen voltak a kételkedők, mint a feladat megoldásában bizakodók. Kustra Pál mit sem törődött a hozzá is elju­tott kétkedő kijelentésekkel, megvásárolta a szükséges építőanyagot, s azt a munkát, amit otthoni barkácsműhelyé­­ben végezhetett, munkaidején túl elvégezte! Felesége sokat dohogott, mert a köz javára végzett munka miatt akado­zott a­ háztáji betakarítása. De Kustra Pál állta a szavát! Október közepén, szombaton délután láttam, hogy egy le­bontásra ítélt középület tete­jéről Kovács Sándor elnökhe­lyettes és néhány társa szedi le a cserepeket. — Visszük a temetőbe! — mondták érdek­lődésemre. Könnyebb volt Másnap délelőtt megnéztem a temetőben folyó munkát. A tűző napfény, a kristállyá fagyott hópelyhek, a zápor cseppjei ellen egyaránt vé­delmet nyújtó hetven négyzet­­méter alapterületű építmény hihetetlen gyorsasággal ké­szült. Elsőként Kovács Sán­dorral váltottam szót. — Több társadalmi munkát is szer­veztem már, de ez minden eddiginél könnyebb volt. A tetőre az ácsok. Tóth Mi­hály, Molnár Ferenc, Rajkó Zoltán rakták a cserepeket, amiket Torda Istvánná, Bankó Mihályné adogattak a kezük­höz. Kustra Pál megyei ta­nácstag a munkákat kezdemé­nyező névrokonához hasonló igyekezettel segített, hogy Dobronai Mihály fogata mi­nél gyorsabban megteljen a rá­lapátolt földdel. Dolgozott itt Zmák József, Mikva István, Gombos Sándor, Gombos Ist­ván. Lapátolt, s tette, amire szükség volt, Sápi István, Sápi László, Benei Ferenc, Tóth La­jos, Kovács István és sokan mások. Még két középiskolással is találkoztam. Aszódi András és Torda Tibor az anyagmozga­tásban segítettek. Pintér And­rás sem sajnálta a fogatát, hogy a szükséges anyagok idő­ben a helyszínen legyenek. A közelben lakó Sápi Pálné de­­mizsonból kínálta saját ter­mésű borát, hogy könnyeb­ben és vidámabban menjen a munka. Okos érvek Kustra Pál csak egy pilla­natra állt meg, amikor ott jártam. — Sokan kételkedtek, de egy-két napon belül áll az épület. Igaz, egyik alkalommal elkeseredtem. Az elkészült tartóoszlopok egyikét kellett felállítani, és hosszú ideig nem akadt segítségem. Végül egy ismerős, aki virágot hor­dott hozzátartozója sírjára, ler­dobta ünnepi zakóját, és se­gített. — Miért nem szóltál, amikor jöttél ki? — kérdezte. — Nagyon igaza volt — bizo­nyítja az , elnökhelyettes —, mert az embereknek,, akiktől a segítséget, a munkát kér­tük, szíves szóval, okos érvek­kel szólni kell. Fercsik Mihály Gyarapodtak a dányiak­­ Az idén több fontos létesítménnyel is gyarapodott Dány. Ezek között van az általános iskola bővítménye és az új tornaterem. Képünkön: az iskolaépület egy részlete látható a diákokkal Hancsovszki János felvétele Erzsébet, Katalin, Borbála Közösségformáló mulatság Erzsébet, Katalin, la! Híres nevek azért, Borbá­mert két-három évtizeddel ezelőtt a mi falunkban, Domonyban a legtöbb leánynak-asszony­­nak ez volt a neve. Az őszi bálok ezeknek a­­ neveknek a megünnepléséhez kapcsolód­tak. A bálokat pedig nagyon várta mindenki. Ünnepnek számítottak a faluban. Hiányzó beszélgetés A lányos és fiús anyáknak külön­­ ok­uk is volt rá, amiért vannak a mulatságokat, de ott voltak a nagynénik, kereszt­­marnak is. Egy leány vagy fiú bail viselkedése meghatározó volt többek­ mellett annak megítélésében, hogy alkal­­mas-e vonek-menynek az fiatal. Ezért ülte végig néha a a bálokat az egész rokonság. No meg nem is számított rendes lánynak az, anyja vagy nagynénje akinek nem ült ott a bálban, vigyázva kendőjére, kabátjára, s ha­zafelé menet ne kísérte vol­na távolról, még ha legénnyel vagy lánypajtásaival indult is el. Ha lánycsapat indult haza­fele, nem illett a közelükben maradni. Ezer megbeszélni­valójuk akadt, arról a bizo­nyos fiúról, aki ugyan háza­t még nem kísér, de a bálban megszokottnál többször kérte fel Erzsit, Katit, Boris­­kát, az utóbbi években ezekről a dalokról már csak úgy be­széltünk, mint fiatalságunk nagyon szép emlékeiről, s ha összehasonlítjuk a diszkóze­nés szombati bulikkal, bizony fáj a szívünk a múltért. Ez persze, nem a modern zene és nem a megváltozott életmód ellen irányuló felszisszenés. Valami hiányzik a falusi élet­módból, ami régen a közös­séget jelentette. Beszélgetést a bálban, szomszédolást a té­li estéken. Egyre távolabb ke­rülünk egymástól és bár mindannyian érezzük, hogy nem jó így, hiányoznak a be­szélgetések — valahová min­dig sietünk mindannyian. Szerencsére Domonyban ez már nem egészen így van. Egyre többen és többször ta­láljuk meg egymást, hogy kö­zösen tegyünk valamit azért, hogy ne csak egy faluba, ha­nem egy faluközösségbe va­lók legyünk. Úgy gondoltuk, hogy első lépés a bálok közös mulatozás, felelevenítése, beszélgetés szervezése. Jó, ha ebben tár­sak tudnak lenni a népfront, a szülői munkaközösség és a sportkör is. Közös akarat­tal nagyobb eredményt lehet elérni. A jeles névnapok alkal­mából párosbál volt a domo­nyi művelődési házban. Nem­csak a zene, hanem a régi bálokat idéző nótaszó is ki­hallatszott az utcára, hogy, megállítsa a járókelőket: Édesanyám, eresszen el a bál­ba / Kötény nélkül a rózsa­szín ruhámba / Gyász énné­­kem a rózsaszín ruhám is Árva vagyok / elhagyott a ba­­­bám is. A hajnalig tartó mulatság ugyanúgy, mint a tavasszal megrendezett sportból is, kö­zelebb hozta egymáshoz az embereket. Jó érzés, hogy ezeknek a báloknak, amelyek bár a múlt hangulatát idézik, új vonásuk is van. Egy csa­­­ládból néha már két pár is taná­solja a csárdást: szülők és­ már jövendőbelit fiuk vagy lányuk. A választott meg­változott életmód elvetette azt a régi szokást, hogy akinek már férjhez menő vagy férj­hez ment lánya van, csak né­ző lehet a mulatságban. A régi helyett A régi­­ életforma elmúló­­ban, sajnos, néha elveszőben van. Még az is, ami jó és szép volt benne. Rajtunk mú­lik, hogy mit hagyunk végleg eltűnni, mit tartunk meg, de az is, hogy a régi olyan újat alkossunk, helyett amit utódaink is értékesnek ítél­nek majd. Raffai Sándorné népművelő A nap programja Gödöllő, művelődési köz­pont: Oktatófilmek vetítése, a Pe­tőfi Sándor általános iskolá­nak, 10 órakor. Iskolaotthonos gyermekek szabadidős prog­ramja: karácsonyi készülődés (díszek és üdvözlőlapok készí­tése), 11 órakor. Gimnazisták filmklubja: Buster Keaton Isten hozta! Navigátor. Ame­rikai film, készült 1923-ban, illetve 1924-ben, 14.30 órakor. Bauer Titkos birodalmi ügyek. NSZK-film, készült 1982-ben, a szakmunkásképző iskola tanulóinak, 16 órakor. Stúdiómozi. Bauer Titkos birodalmi ügyek, 19 órakor. Gödöllő, oly történeti gyűj­temény: Gödöllő a két világháború között Hegedűs László fény­képei tükrében, valamint Egy polgárcsalád emlékei és hasz­nálati­­ tárgyai, kiállítás, meg­tekinthető 14—18 óráig. ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap) sem Mozi már A szultán fogságában. Szí­nes, szovjet kalandfilm. Csak 4 órakor! Klute. Színes, szinkronizált, amerikai krimi. Csak 16 éven felülieknek, 6 és 8 órakor.

Next