Pest Megyei Hírlap, 1984. október (28. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-21 / 248. szám

Érmek, plakettek a tárlókban Kitüntetésekről leginkább az újságban olvas az ember. Látni legfeljebb csak jeles ünnepeinken lehet, amelyekre az elnökségbe szólító meghí­vó így invitál: „Kérjük, hogy kitüntetéseit eredeti formában viselje”. A ceglédi Kossuth­­ Múzeum jóvoltából most zavartalanul végigmustrálhatjuk a ma az egykor adományozott érme­­s­ket, jelvényeket, érdemrende­ket. Még ez a szerény váloga­tás is a sokféleség bőségét csillantja meg. Jó, hogy az ér­mek ismert és általunk becsült személyekhez kötődnek. A Bu­dai úton élő Csala István tu­lajdonában levő Magyar Nép­­köztársaság Zászlórendje, a Magyar Népköztársaság Ér­demrend IV. osztálya, a Ma­gyar Szabadság Érdemrend, a Felszabadulási Jubileumi Em­lékérem épp úgy ott sorako­zik a zöld posztós tárlóban, mint Tokaji Mihály partion emlékérmei, szovjet kitünte­tései, az abonyi Sk­ultéti Béla alapító munkásőri emlékpla­kettje, a tápiószelei Nagy Já­nos Tanácsköztársasági Em­lékérme, Szocialista Munkáért Érdemérme. Láthatjuk a szobrászművé­szek keze által formált Pest megyéért feliratú kétoldalas érmet a vármegyeházára fel­szálló pávával, a társadalmi és tömegszervezetek jelvé­nyeit, a községfejlesztésért ado­mányozott, kitűzhető színes fémlapocskákat, a törteli és a csemői tanács által­­ alapított bronzokat. Az alkotók sorá­ban emlékplakettekkel szere­pel Borsos Miklós, Osváth Má­ria (Tömörkény István, Kár­páti Aurél, dr. Zalai Károly arcmásával), a környékbeliek közül a ceglédi Kallós Elek és nagykőrösi Molnár Elek, Pataki Ferenc gyűjteményé­ből kerültek a közönség elé a magyar tűzoltóság érmei és jelvényei, amelyek szinte az idők során adományozott szö­vetségi, közgyűlési, emlék- és versenyérmek teljességét fel­ölelik. A ceglédi őszi tárlat októ­ber 26-án, délután 15 órakor nyílik a Rákóczi úti pártszék­ház aulájában. Podmaniczki István, a városi pártbizottság titkára nyitja meg. A tárlatot az érdeklődők november 11-ig láthatják. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜ­LÖN KIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 248. SZÁM 1984. OKTÓBER 21., VASÁRNAP Konferenciával kezdődött Időszerű tárnákat hoznak szóba Eredjenek az eredményekkel A közelmúltban kezdetét vette az 1984/85-ös pártokta­tási évad. Szokás szerint el­méleti konferenciával kezdő­dött, majd egy gazdaságpoliti­kai film közös megtekintésével folytatódott. Mind a külpoli­tikai előadás, mind a Reform­gondolatok című dokumen­tumfilm egy kicsit módszerta­ni mintául is szolgált, mutat­ván, hogy színesen és sokolda­lúan kell tájékoztatni az em­bereket napjaink időszerű bel­politikai és nemzetközi kérdé­seiről. Tanul az oktató is Ez az összejövetel jó alka­lom volt arra is, hogy köszö­netet mondjanak az oktatás­ban hosszú ideje eredménye­sen munkálkodó propagandis­táknak és üdvözöljék az újon­nan belépő előadókat, akiket a sikeres tevékenység reményé­ben köszöntöttek. Továbbra is az az alapvető cél, hogy a párttagság és a pártonkívü­­liek biztosan eligazodjanak a világ dolgaiban, a legfonto­sabb ideológiai, politikai, gaz­dasági, s az élet valamennyi fontos területét átfogó kérdé­sekben. Ennek az évadna­k meghatá­rozó sajátossága, hogy a párt XIII. kongresszusára készül, továbbá hazánk felszabadulá­sának 40. évfordulóját ünnepli nemsokára az ország. A gazda­sági életben várható széles körű változások sem érhetik meglepetésszerűen az embe­reket, tehát alaposan fel kell készülni minden munkahelyen a holnap feladataira. A felkészítők gárdája 245 személyt számlál. A városban és a községekben ennyi propa­gandista működik. Az évek so­rán sokat fejlődött ez a csa­pat. Szinte kivétel nélkül jól és rendszeresen oktatnak. Kö­zülük kilencen felsőfokú álla­mi végzettségűek, középfokú politikai iskolai végzettsége van 193 személynek. Akik még nem végezték el a szük­séges politikai iskolákat, azo­kat tervszerűen beiskolázzák. A propagandisták tovább­képzésére nagy súlyt fektet a megyei oktatási igazgatóság is, amely az őszi hónapokban bennlakásos tanfolyamokat szervez. Cegléden tíz előadó­ból álló, hetenként egyszeri alkalommal sorra kerülő fel­készítő sorozat szerepel a ter­vekben. Jól hasznosíthatók a havonkénti elméleti konferen­ciák, amelyeket a városi párt­székházban tartanak. Közérdekű kérdések Egy-egy kérdéskör legjobb ismerői foglalkoznak az adott témával. Publicisták, kutató­intézeti vezetők, politikai főis­kolai tanárok lesznek a meg­hívott előadók. Szó lesz a nemzetközi ideológiai harcról és a békés egymás mellett élésről, a történelemről és a közgondolkodásról, a szokásos szabad pártnap előkészítéséről. Hozzáértő előadó vázolja fel a szocializmusról alkotott mai képünket. Fontos témának ígérkezik a nemzeti kérdés és a nemzetköziség. A pártépítés tükrében tekinthetik á­t a szo­cializmus építésének hazánk­­beli négy évtizedét. A sokrétű, az alapszerveze­tek tagságának érdeklődéséhez kapcsolódó előadások megtar­tásához jó vezérfonalat kínál­nak azok a füzetek, amelyek egy-egy kérdéskör legfonto­sabb tudnivalóit tartalmazzák. Jó, ha a pedagógiai, módszer­tani erények mellett a szem­léltetés lehetőségével is élnek az előadók. Az újonnan szer­zett tudás elmélyítéséhez jó szolgálatot tehetnek az írásve­títők, diafilmek, ismeretter­jesztő rövidfilmek, hangfelvé­telek, a közös múzeumlátoga­tások és adott még az ötletek egész sora, amelyet mindig a helybeli igényekhez, lehetősé­gekhez kell igazítani. Káderképzés Az oktatás a párttagok és a pártonkívüliek széles töme­geit érinti az idén is. Kihelye­zett politikai gazdaságtani sza­kosító indult, első évfolyamán 24 diákkal. A filozófia szako­sító a második évfolyammal folytatódik. Ugyancsak máso­dik évébe lépett a gazdaság­­politikai speciális kollégium. A marxizmus—leninizmus esti egyetem első évfolyamának egy, második évfolyamának három osztálya van, közülük egy Abonyba kihelyezve. A harmadévesek két osztály hall­gatóságát alkotják. A marxis­ta—leninista esti középiskola elsőévesei öt osztály közössé­géhez tartoznak, a másodéve­sek hat csoportot tesznek ki. Egy kihelyezett káderképző osztály indult Albertirsán. Miután a hallgatóság sorai­ban sok a fiatal, különösen fontos, hogy az oktatás min­den szintjén elmélyülten fog­lalkozzanak hazánk felszaba­dulásának közelgő, negyvene­dik évfordulójával, a múlt és a jelen eredményeivel. Általá­nos cél, hogy az építőmunká­ban elért sikereinkkel jól po­litizálva, a végbement fejlő­dést széleskörűen ismertetve formálják az előadók az em­berek szemléletét. Tamasi Tamás ¥éradókat tüntettek ki Családias hangulatban ül­tek össze az ÉVIG ceglédi kis­gépgyárának vöröskeresztes aktívái. — Az ÉVIG közel van kórházhoz, véradói még soka­n sem mondták, hogy nem jön­nek — ezekkel a szavakkal nyitotta meg az összejövetelt Veres L­ászlóné, a Ceglédi Vértranszfúziós Állomás mun­katársa. A vérellátó központ nem­csak a helyi kórházat látja el az életmentő vérrel, hanem juttat súlyos, sok vércseré­vel járó műtétekhez ritkán előforduló vércsoportú vért Szegedre, sőt az Országos Kardiológiai Intézetbe is. A vér olyan gyógyszer, amit semmi mással nem lehet pó­tolni! Sokat beszélünk mai rohanó világunkról, az emberi kap­csolatok csökkenéséről. A véradók önzetlenül adnak vért, mintegy ellensúlyozva az em­berek emlegetett elhidegülé­­sét. Horváth Józsefné, a Vörös­­kereszt városi bizottságának titkára átadta a tízszeres, ti­zenötszörös és hússzoros vér­adóknak a kitüntetéseket. Ün­nepélyes pillanat volt, amikor egy idősebb, pirospozsgás, ke­rek arcú férfi, az ÉVIG nyug­díjasa, Horváth János jelent­kezett a hatvanszoros véradá­sért járó jutalomért. Retkes Valéria, a gyár vö­röskeresztes titkára köszöntöt­te a kitüntetetteket, erőt, egész­séget kívánt a külön szeretettel véradóknak, köszöntötte Horváth Jánost, kívánva neki, hogy egészségben érje meg a 75-ik véradását is — ugyan­is a városban és vonzáskör­zetében ilyen sokszoros vér­adó nincsen több! A gyár ké­szenléti véradó brigádja már sokszor adott segítséget a kór­háznak. A nap bármely szaká­ban hívhatják őket, első szóra ott vannak, segítenek. Sz. Kell fiak­ és félfa Cegléd határában és a vá­rosközeli kiskertekben jól ha­ladnak az őszi munkákkal a hétvégi kiskertek gazdái. Az almát, körtét már leszedték, a szőlőszüretnek is a vége fe­lé tartanak. Szinte kivétel nél­kül minden kiskertes állítja: az év folyamán sok dolga akadt, ám hiába végzett el mindent, amit, kertje megkí­vánt, a termés nem annyi és nem olyan, mint amire szá­mított volna. Az őszi idénymunkákhoz sorra hozzáláttak, beszerezték a szükséges eszközöket, vegy­szerféléket. A fóliás kertész­­kedők a fóliavázhoz borító­anyagot vennének, ám nem járnak mindig sikerrel a „gaz­daboltokban” mert vagy a kapható méret hibádzik, vagy nincsen fólia. Ám beszerez­hetnek máris zöldség- és vi­rágmagvakat, kötözőfonalat, háziszerszámot. Keresett cikk volna emellett a fák törzse kö­ré csavarható, vadtól védő há­ló, hogy a nyulak, őzek ne kóstolgassák a gyümölcsfák kérgét a télen. Kirándulás: A mozgássérül­tek egyesületének városunkbe­­li csoportja, november 10-én a Dunakanyart keresi fel. Akik szeretnének részt venni a kiránduláson, november 1- ig jelezhetik szándékukat az egyesület Kozma Sándor ut­ca 1. szám alatti irodájában. I Három fajtát szüreteltek Ezen a vidámnak igazán nem mondható idei szüreten a nagy­üzemekben is igyekeznek minél gyorsabban leszedni a termést. A Ceglédi Állami Tangazdaság Budai úti szőlőskertjében ké­szült a felvételünk, ahol a cirfandlit, a furmintot és a rizlinget szüretelték az alkalmi segítőtársak Apáti-Tóth Sándor felvétele Tavasszal majd megint Útra kelnek az autósok Év eleje óta számos szer­vezett úton járhattak már a Magyar Autóklub ceglédi cso­portjának tagjai, családostul, baráti társaságostul, saját jár­művükön, vagy autóbusszal, repülőgéppel. A klub már hí­rül adta: időben, vagyis már most elkezdik szervezni a ta­vaszi utazásokat, az IBUSZ helybeli Irodája segítségével. Eszerint Drezdába a tavas­­­szal repülőgéppel látogathat­nak el a klub tagjai, Bécsbe autóbuszos utat szervez, romnaposat az autóklub. hu­"A busz Cegléd főteréről indul, szinte „háztól- házig” járatnak mondható. Emellett március­ban szervezetten autóval is út­ra kelhetnek Bécsbe azok, akik a másik, háromnapos túrán részt szeretnének majd ven-Jugoszlávia határközeli vá­rosaiba viszi az utazást ked­velőket egy másik busz. Csan­­tavéren disznótoros ebéd vár­ja a vendégeket, lovasprog­ramot nézhetnek meg Zobna­­tb­an. Mivel a ceglédiek szí­vesen­­ látogatnak „szomszé­­dolni” Ungvárra, így az ung­vári buszos út sem marad ki a tavaszi lehetőségek közül. Az autóklub április végére, május elejére egy tíznapos törökországi utat szervez, la­kossági valutakeret terhére. A Ceglédről induló autóbusz Jugoszláviát, Bulgáriát érint­ve megy Isztambulba és Bursba. Valamennyi turista­­útról, bővebb felvilágosítást adnak a Petőfi utcai klubiro­dán, hivatali időben. ISSN 0133—paoo (Ceglédi Hírlap Átalakuló szokásaink Dologra figyelmeztető n­éwlap Mihály napján egyik isme­rősömtől hallottam a tréfás versikébe foglalt kérdést: — Évenként visszatér, / Némely­kor sokat ér, / Máskoron ráfi­zetsz, t S nélküle nem lehetsz — mi az? Többen is voltunk együtt, de csak a versike is­merője tudta a helyes választ, s ez a névnapot jelentette. Nyelvészkedő barátom nem akart elmaradni, így aztán ő is feltette a kérdést: — Hogy hívták a névnapot a nyelvújí­tás előtt? — Hallgatásunkra megmagyarázta, hogy azt bi­zony szente napja névvel il­lették korábban, s ez az elne­vezés mindjárt meg is gyalázza az ünnep eredetét.ma­A katolikus egyház a ke­­resztség alkalmával valame­lyik szentje nevét adja megkereszteltnek, hogy az le­­­gyen a példaképe és pártfogó­ja istennel, minden szentjé­nek pedig megemlékezésül az év egy-egy napját rendelte. A megkeresztelt meg is emléke­zett az évforduló védszentjé­­ről, vagyis megünnepelte a szente napját. Családi lakoma Kezdetben tehát csak vallá­si jellege volt a megemléke­zésnek, de aztán fokozatosan átalakult: a védszentről való megemlékezésből az emlékező ünnepe lett. családi lakoma, vagyis a szente napot vagy névnapot tartó személy felkö­szöntése. Napjainkban országszerte ünneplik a különböző névna­pokat. Igen elterjedt — ám vitatható szokás — a munka­időben rendezett munkahelyi névnapozás. A családi ünnep a mukahelyek ünnepévé bővült, de megőrizte régi tartalmát; köszöntések hangzanak el, sű­rűn összeütődnek a borospoha­rak, itt-ott még táncra is per­dülnek. Udvari bál népsége természetesen nem hasonlított az úri rend tagjai­nak ünnepi lakomáihoz. Még a névnapok is a különböző munkák elvégzésére figyel­meztettek. A március 19-i Jó­zsef-napon — ez közismerten az esztendő első meleg napja — mindenkinek meg kellett kezdenie a szántást. Az ápri­lis 24-i Szent György-napon, mely ősi tavaszkezdő ünnep, kihajtották a nyájat, megtar­tották a tavaszi cselédvásárt. Péter-Pál is fontos szerepet játszott a gazdasági életben, mert ilyenkor szakadt meg a búza töve, és kezdődhetett az aratás. Mi­hálj-nap az őszi mezőgazdasági évnegyed kez­dő napja, eddig eleget kellett tenni a természetbeni szolgál­tatásoknak. A tavasztól őszig terjedő időben, vagyis a jelentős mun­kák idején, nem rendeztek nagy névnapokat a falvakban. Márton napja már a munkák befejezésének idejére esett, így aztán lehetett ünnepelni. Sok családban vágtak ezen a napon hízott ludat és kóstol­ták meg a köszöntőkkel az újbort. András napjára már disznót öltek. A legnagyobb mulatságot a karácsonyi István- és János­­napokon rendezték Apám Já­nos volt, de névnapjának elő­estéjén soha nem feküdt le, mert már hajnalban érkeztek a köszöntők, akiket terített asztal — kalács, pogácsa, kan­csó bor, üveg pálinka — várt. Először azonban meg kellett hallgatni a rigmust, amit Réti Istvántól jegyeztem le, s bár ezt az István-napi köszöntés, mégis majdnem azonos a Já­nost köszöntővel. / Eljöttem én jó reggel, / Istvánt köszön­teni, / Az egek urától / Min­den jókat kérni. / István, megérted a napodat, / Szent István áldja házadat. / Nem köszöntök én másért. / Csak egy kis pálinkáért. Szíves kívánság Lényeges dologra emlék­szem: bármilyen népes volt a névnapi lakoma, arra nem hívtak senkit. A névnapozás megtisztelés volt. — Ha lösz­­tök, lesztek, s ha lesztek, esz­tek — mondogatta nagyapám, akinek a névnapja arról volt híres, hogy Mihály-napkor már mézes szőlőből leszűrt új­borral kínálta vendégeit. A névnapi köszöntők máig sem múltak el. Gazdagodtak inkább. A jókívánságokat tol­mácsoló rokonokhoz, komák­hoz a munkatársak is csatla­koztak. Jó lenne, ha az új és­­ kiszélesedő divat a régi kö­szöntők emberi melegségét is átvenné: — Amennyi fűszál van a tarka mezőben, / Amennyi csepp víz van a ten­ger medrében, / Annyi áldás szálljon barátunk fejére! / Szívesen kívánom! Tercsik Mihály Persze, a mai névnapok meg sem­ közelítik az olyan ünnep­séget, amilyenről Bogdán Ist­ván ír Régi magyar mulatsá­gok című könyvében. — Mária Terézia 1749. október 15-én ilyen rendben ünnepelt: Dél­­­­előtt fél 10-kor a palota tükör- KÖSZOÍŐ, KÖSZÖlitő termében fogadta a külföldi követek jókívánságait. Fél li­kőr a kihallgatásteremben kézcsókra járultak elé a tisz­tek. Fél 12-kor istentiszteleten vett részt. Ezt követően a fő­rangú hölgyek köszöntötték. Utána udvari ebéd, mintegy százszemélyes terítékkel. Egy kis pihenő következett. Ezután a huszonnégyezer lampionnal kivilágított vár nagy galériá­jában a meghívottak részére udvari bál volt, amelyet császár nyitott meg a legidő­­­sebb főhercegnővel. A föld népének névnapi ün-

Next