Pest Megyei Hírlap, 1986. augusztus (30. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-12 / 189. szám
198«. AUGUSZTUS 12., KEDD Szeptemberi nyitás Lisztemlékmúzeum Befejeződött Liszt Ferenc egykori, a volt Zeneakadémia épületében levő lakásának műemléki rekonstrukciója, valamint eredeti bútorainak és emléktárgyainak restaurálása. Augusztus végén kezdik átszállítani az értékes darabokat, a kottáikat, a könyveket, képzőművészeti alkotásokat és berendezési tárgyakat a zeneakadémiai emlékszobából a Vörösmarty utca 35. szám alatti házba, ahol szeptember 20-án nyitja meg kapuit a Liszt Ferenc emlékmúzeum és kutató központ. Az új intézmény nemcsak méltó környezetet teremt az emlékeknek, hanem arra is lehetőséget ad, hogy más gyűjteményektől, így a Magyar Nemzeti Múzeumtól, a Szépművészeti és az Iparművészeti Múzeumtól kölcsönkapott, a Liszt életét és munkásságát felidéző műtárgyakat is bemutathassák ott. A Vörösmarty utcai épület előtérből és három lakóhelyiségből álló első emeleti lakását a korabeli képek és leírások alapján állítják helyre. Két szobáját a megmaradt bútorokkal, hangszerekkel enteriőrszerűen rendezik be. Dunántúl Szentendrén A Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum az elmúlt hónapok során több nyugat-dunántúli és kisalföldi épülettel, műtárggyal gazdagodott. A jelenleg is építés alatt álló épületekkel együtt a múzeumi hónapra, októberre új színfolt várja a skanzenbe látogatókat. A képen: a nyugat-dunántúli és kisalföldi egység házai, előtérben az épülő ásványrárói paraszt-barokk ház látható. Értékek morzsái Petőfi Zoltán emléke Nagykőrösön A magyar irodalom egyik óriásának, Petőfi Sándornak volt a fia Petőfi Zoltán. Mindössze huszonkét esztendőt élt, 1870-ben végzett vele a tüdővész. Ki volt ő valójában? 1818 december 15-én született Debrecenben. Hányatott sors jutott osztályrészéül. Nem volt apja, kóborolt az országban apai nagyapjától Szendrey Júliáig. Petrovics István a gyámja lett. Az ő szigorú szeretete sem segíthetett azonban a fiú magányán. Sokat utazott. Megfordult Csákón, Szarvason, Pesten, Debrecenben — ahol színész lett — és 1866-ban hónapokig élt Nagykőrösön. Írói zsengék Nagy fény környezetében nagy az árnyék is. Sem Arany László, sem Petőfi Zoltán nem érte el, nem érhette el az előd magaslatát. Johann Sebastian Bachnak sem lett érdemben utóda vérségi ágon, Tolsztojnak sem. Ez a tett Ferenczy Béninek és Noéminek sikerült, Ferenczy Károly nyomdokain. Mégis, Petőfi Zoltán készülődésében nemcsak zsengéket találunk, hanem értékek morzsáit is. Mindössze 15 éves, amikor Női csalfaság címen beszélyét 1862-ben ilyen írói sorral fejezi be: A bekövetkezett bűnt büntetés követi. Petőfi Sándor se volt 14 éves korában több, sőt Zoltán írásának fináléja Shakespeare és Arany János balladáinak eszmeköréhez igazodva, a bűn és a bűnhődés elszakíthatatlanságát hangoztatja, a Dosztojevszkij-regények megjelenése előtt öt esztendővel. A Szabad a csók című novellájában is a boldogságom temetőjébe indul. Figyelemre méltó indítása egy pályának, amely elakadt. A fonóka című versében, amelyet Szarvason írt, találhatunk édesapjára, Petőfi Sándorra emlékeztető megoldást: S én míg büvöltetve, elbámulva néztem / S mennyországot láttam két fényes szemében / Hát még piciny szája, mint szerettem volna / Ha e pillanatban elalszik a gyertya. Belső rokonság írói vénára vall egy márciusi felvonulás érzékletes leírása, Az én nézeteim című bölcselkedése és a Vasárnap egy részlete, amely szinte Ady Fekete zongoráját kezdeményezi. Eközben egy rossz, kopott billentyűs zongorán végigfuttatott akkordok a daltársulat működésének kezdetét jelezték. A zongora melletti emelvényre egy kiélt arcú, bágyadt szemű, s hajlott korú s orrú hajadon lépett, egy magánydallal nyitotta meg a dalestélyt. Véletlenül, tudatosan — ki tudja —, de Hamlet búcsúszavával köszönti Milt kisasszonyt 1867. március 16-án keltezett levelében: Körülöttem néma csend, mig keblemben az elmúlt időnek édes és fájó emlékei csatáznak. Orosz népdalt is fordít, madáchas fordulattal: Ez bizonyosan maga Lucifer / Vagy pokolnak egy más ördöge / A félelemtől már a szívem ver / Ha megigézne, lelkem öröme! Groteszk fordulattal nemcsak nagy szellemek töredékeit tartalmazzák írásai a belső rokonság alapján, hanem 1868-ban saját kezűleg írt és rajzolt bokrokkal, sírhalommal készített gyászjelentést adott ki önmagáról. Nem sokat tévedett, hiszen 1870. november 6-án halt meg Pesten. Dolinay Gyula — Szigetszentmiklóson élt ifjúsági író — mondta a gyászbeszédet. Úgy vélte: A tehetség elvitázhatatlanul megvolt benne, tanulmány, az előkészület sem a hiányzott nála, csak az egészség. A halál élete ama szakaszában lepte meg, midőn a gyűjtött anyaggal, műveivel fel akart lépni. Tényleg nem tudhatjuk mi lehetett Petőfi Zoltánból, hiszen volna Petőfi Sándor első zsengéi sem ígérték a világirodalom óriását. Katalin, az iparoslány Szarvason. 1866. április 19-én a gimnázium nevelőtestülete Petőfi Zoltánt írásban megfenyítette, amiért az önérzetes ifjú 1866. április 21-én megszökött és gyalog Nagykőrösre ment, ahol bizonyítvány nélkül is felvették szívesen és nyomban a főgimnáziumba. Itt, Nagykőrösön végezte el a VII. osztályt. Vallásból jelest kapott, magyarból kielégítőt. Nagykőrösi tartózkodásáról csupán annyit tudunk, hogy Sűrűn járt egy gazdag nagykőrösi iparos, Máté József házához, s verseket írogatott Máté József leányának, Katalinnak emlékkönyvébe, s egy arcképével megajándékozta. A leírás szersrint Zoltán a képen fehér mellényben, sötét Zrínyi-szabású, zsinóros kabátban és világos, magyar nadrágban látható. Július végéig maradt Nagykőrösön, innen indult Csákóra, ahonnan többé nem érkezett vissza Kőrösre. A dömsödi Petőfi-fa villámsújtotta részéből jó évtizede elkészült Petrovics István és Hrúz Mária szobra, majd 1986. május 24-én felavatták Szendrey Júlia emlékművét is Kiskőrösön, Domonkos Béla érdi szobrászművész alkotását. A Petőfi-családból immár csak egy tagjának plasztikai átköltése hiányzik, Petőfi Zoltáné. Domonkos Béla már tervezi a róla testesülő szobrot, amelyet Szendrey Júliához hasonlóan, szintén bronzba álmodhatna. Petőfi Zoltán romlott egészségű, zilált fiatalsággal örökítődhetne meg és éppen Nagykőrösön, ahol hosszú hányattatás után boldog hónapokat töltött. Losonci Miklós Rádiófigyelő KÉTEZERBEN más gondjaink lesznek? — tette fel a kérdést Vicsek János riportjában. Vámos Tibor akadémikus szerint — aki részt vett egy távlati fejlesztési program megbeszélésén — Magyarország helyzete nem sokat változik majd a nemzetek rangsorában, az ezredfordulóig. Figyelmeztetett, hogy — bár a mai gazdasági állapotokból kell kiindulnunk, amikor ítéletet alkotunk. —, ne három hónap, vagy egy év adatait elemezzük a mérlegelés alkalmával. Inkább az egyre erősödő újféle szemléletekre ügyeljünk és ezeket népszerűsítsük; meg kell akadályozni a főmunkaidőben végzett termelés minőségének és becsületének csökkentését, a cserearányok további romlását, a szellemi tevékenység leértékelődését. Ezek a gondok nem két nap alatt fejlődtek ki, tehát nem is számolhatók fel rövid idő alatt. A gazdasági reformok, egyáltalán: a szabadabb vállalkozói szellem úttörői még ki sem bontakozhattak igazán, hiszen ma még csupán a mellékhajtásokat tanulmányozhatjuk, és a vadhajtásokat nyesegethetjük, meglehetős szorgalommal. Legfeljebb annyit láthatunk, hogy lassan, de biztosan jó útra térünk és több szocialista ország is követi módszereinket. A riporternek az volt az érzése, hogy a korábban meg nem valósított terveink adják a távlati feladatainkat, éppen ezért ideje lenne felszámolni a bajok okait. A tudós szerint a legvalószínűbb történelem az, ami megtörténik. Mivel irreális terveket dolgoztunk ki az elmúlt évtizedekben, világos, hogy nem tudtuk végrehajtani azokat, így nagyjából annak kellett történnie, ami meg is történt... Hollósné Veres Anna, az Országos Tervhivatal munkatársa fölhívta a figyelmünket arra, hogy az 1968-as gazdasági reform — amely azóta is az elvek és az irányítás egyik sarkköve —, csak akadozva, hellyel-közzel módosítva valósult meg. Tizennyolc évvel ezelőtt elhatároztuk, hogy a piacra, a keresletre jobban ügyelünk majd és ésszerűbb árrendszert alakítunk ki — ám ezt 1980-ig nem sikerült végrehajtani! VAJON 2000-BEN is ez lesz a gondunk? A szakember szeretné hinni, hogy ez nem így lesz, hiszen ezzel a pántlikázott, befékezett árrendszerrel nem tudunk létezni hosszú távon. A keresetszabályozással ugyanez a helyzet: nagyon jól működött volna akkor, ha nem ijedünk meg attól a teljesítmény-kiáramlástól, ami 1986-ban óhatatlanul bekövetkezett. Nem azért történt így, mert a keresetszabályozás eleve rossz volt, hanem mert a vállalatok egészen más reakciókhoz szoktak hozzá az idők során... A riporter nyugtalan, az az érzése, hogy a hatvannyolcas reform egyegy koncepciójához igazítva születtek elképzelések azóta is, csak éppen szétoszlottak végrehajtás közben. Mi a garancia, hogy a most kidolgozandó távlati tervek nem jutnak ugyanerre a sorsra? Korábban a stratégiát áldozták fel a taktika oltárán, mert valahogy életben kellett tartani a gazdaságot. A tervezők most nagy erőket mozgósítanak, árrendszervizsgálatokat tartanak, ökonometriai modellt állítanak fel, hogy választ kapjanak, arra, miért nem győzött korábban a piaci kényszer, a nyereségérdekeltség intenzitása, miért és hogyan fékeztük le a gazdasági fejlődésünket? Szó esett arról is, hogy nagyon fontos szerepe van az állandóan változó viszonyokhoz való alkalmazkodásnak a nagy rendszerek fejlődésén belül. Ellenben a túlzott függőségi viszony árthat a hasznos kapcsolatoknak; az emberi test egyes szervei, végtagjai egymás működését segítik elő, ám ebből nem következik, hogy ha valaki lesántul, törvényszerű, hogy meg is kell vakulnia. Vajda György akadémikus felszólító módot használt: nem elég csak a gazdasági környezetünket formálni. A különböző érték- és reálfolyamatok együttes átlátására van szükség. PONTOSAN meg kell ítélnünk, hogy melyek azok tevékenységi körök, termelési kultúrák, amelyek ígéretesek , amelyeket támogatni és fejleszteni kell, úgy, ahogy a nagytőkés korporációk csinálják. Nem a pillanatnyi gazdasági helyzet az azonnali nyereség a megítélés alapja, hanem a piaci lehetőség, a műszaki elképzelések realitása és ehhez hasonlók. Igaz, ezek nagyobb kockázatvállalást igényelnek az iparpolitika tervezői részéről is, de ha nem váltunk sebességet, sem gazdasági, sem a társadalmi a gondjainkat nem tudjuk majd feloldani. Sz. Z. Ésszerűbb megoldás nincs? Nyaraltatás kérdőjelekkel Az üdülőhely ideális Hurrá, nyaralunk! Azt ugyan nem tudjuk, hogy a jövő mit hoz, de az elmúlt hetekre nem lehet panasz, már ami az üdülni vágyóknak kedvező időjárást illeti. Az Express Ifjúsági, Utazási Iroda verőcei marosi táborában mindenesetre könnyebb volt átvészelni a nagy hőséget: a negyvenhat holdas, erdővel övezett terület ideális üdülőhely. Készen kapják Szabó Magda igazgatónővel a kétcsillagos szálloda egyik hűs sarkában beszélgettem: — Ezer vendéget tudunk fogadni egyszerre. A hotel kétszázágyas, a középkategóriájú kétszemélyes kőházakban háromszáz turistát tudunk elszállásolni, négyszázat pedig az olcsóbb négyágyasokban. Nem könnyű szórakoztatni ekkora tömeget, hiszen a Duna biztosítja az egyetlen, különösebb szervezést nem igénylő szabadidős elfoglaltságot. — Igen, bár a saját úszómedencénk a sláger mostanában. Ezenkívül lovasiskolát üzemeltetünk, és két műanyag borítású teniszpályánk is van, továbbá hat kézi-, kosár- és röplabdapálya, valamint nyolc pingpongasztal adja a sportolási lehetőségeket. Van szabadtéri színpadunk és mozink is. A nálunk pihenők belépőkártyát kapnak az első napon, amellyel díjmentesen látogathatják a vetítéseket, a pályákat és a diszkót is — ez utóbbira minden este sor kerül. — Hallottam koncertekről és videofilmek vetítéséről is; milyen szempontok és igények szerint állítják össze a programokat? — Főállásban alkalmazunk egy műsorvezetőt. Tavasszal tervezzük a műsornaptárt, amikor már tudjuk, hogy mekkora csoportok jönnek és milyen a nemzetközi összetétel... — Van-e beleszólásuk az idesereglő vendégeknek a programok alakításába? Lehetnek-e kívánságaik? — A műsorokat készen kapják, hiszen előre kell szerveznünk valamennyit, az egyeztetések, a tervezés miatt. De másféle lehetőséget is kínálunk a hét minden napján, amelyek elsősorban a Dunakanyar bemutatását célozzák — akinek kedve van, tartson velünk alapon! Az idegenvezetőnk minden reggel elindul valamilyen irányba, ilyen értelemben bárki változtathat a saját programján. Nem beszélve arról, hogy olykor fellépni vágyó műkedvelők is érkeznek csoportokkal. Higgye el, hogy nincs megállás itt, április elejétől október közepéig. Jól telik az idő Sétára indultam a valóban célszerűen kialakított és kellemes környezetben, hogy összegezzem magamban a hallottakat, és némi tapasztalatot gyűjtsek. Az nem lehet vitás, hogy a dolgozó fiataloknak, a közép- és főiskolásoknak a legkedvezőbb nyaralási feltételeket biztosítják. A számukra tartalmas programok, a nekik kedvező árak egyaránt bizonyítják ezt. Azonban általános iskolások is feltűntek mostanában a különböző utazási irodák táboraiban, mégpedig tömegesen, szervezett üdültetésen. Az ok nyilvánvaló: az úttörőtáborok —Zánka, Csillebérc és a többi hasonló intézmény — nem tudják ellátni a demográfiai hullámnak köszönhető igényeket. Úgy tűnik, a gyárak, vállalatok, termelőszövetkezetek szakszervezetei próbálnak segíteni a dolgozóiknak oly módon, hogy átvállalják a gyerekek nyaraltatási költségeinek egy részét, és megállapodnak a különböző utazási irodákkal. A verőcemarosi táborban egy népes gyerekcsapattal találkoztam. (Miért is tagadnám, tudatosan kerestem őket, éppen a fentiek okán.) A Pilishegyi Állami Gazdaság, a Dorogi Építőipari Vállalat és a Környei Mezőgazdasági Kombinát hetvenfős csoportja tíz napot töltött Verőcemaroson. Pócsai Csaba tizenhárom éves. Piliscsaba mellől, Jászfaluból érkezett. — Fürdunk, játszunk, kerékpárt, lovat bérelünk. Jól telik az idő. — A kerékpár bérleti díja tíz forint óránként, negyvenegy napra. A ló százat kóstál óránként, zsebpénzből?Mennyire futja a — Fél órára is odaadják a lovat... — Van-e alkalom arra, hogy ismerkedj a korádbéliekkel? — Hát... Minden este van diszkó. — Táncoltok? Felkéritek a lányokat? — Egyszer már táncoltam ... Lizicska Krisztina Piliscsabáról jött. — A Házibuli mindkét részét megnézhettük — mondta, több élmény említésére nem is volt ideje, mert a kisebbek egymás szavába vágva panaszkodtak, hogy bizony őket nem engedték a nézőtérre. Zsebpénzből elégséges Szalók Zoltánná pedagógus, a csoport egyik nevelője így beszélt a tapasztalatairól: “ Igazán gyerekeknek való programokat nem tudok említeni. Úgy gondolom, hogy a teremhiány okozza a gondot Többször próbáltam elkérni az egyetlen nagyobb helyiséget, de mindig foglalt volt. Valójában a nekik szóló televíziós műsorokat sem nézhették. Szerencsére, a szép idő megoldotta a problémát. Nem is tudom, mit csináltunk volna, ha esik az eső ... — Járt már hasonló táborban? — Igen, nyaraltattam Velencén, ahol jutott helyiség az én csapatomnak is egy-két alkalommal. — Mennyi zsebpénz van általában a gyerekeknél? — Háromszáz fejenként, de a hatszázra is volt példa ... Nyilvánvaló, hogy sem a verőcemarosi tábor, sem az ország ehhez hasonló üdülői nem hibáztathatók az említettek kapcsán. Gondoljuk meg: a tömeges nyaraltatást vállaló intézményeknek nem is lehet a profilja a gyerekek elhelyezése, hiszen a turnusonként jelenlevő néhány száz nebuló mellett ezer, vagy ennél is több felnőtt programjáról kell gondoskodniuk. A piliscsabai kisdiákok egyik felügyelője mesélte, hogy éjszakánként milyen nehéz helyzetbe kerültek, mert a mellettük levő kőházakban — ahol huszonéves fiatalok töltötték a szabadságukat —, enyhén szólva nem állt meg az élet... Egyeztetni kellene Nem csak az a kérdés tehát, hogy mit nem kapnak meg az általános iskolások (a zsebükhöz mérten), hanem az is, hogy mit tapasztalnak, látnak, milyen élményeket szereznek ezekben a táborokban? A tanárnő elmondta, hogy a megbízó gazdasági egységekkel nem beszéltek a nyaraltatás esetleges helyszínéről és módjáról, holott hasznos lenne kikérni az utóbbiak véleményét, hiszen ez (is) a szakmájuk! Semmi esetre sem gondatlanságról van szó; a fenti problémák jelentéktelennek tűnhetnek azok szemében, akiknek a gyermeknevelés nem a hivatásuk. Mi is csak javasolhatjuk az érdekelt szakszervezeteknek, hogy jövő nyári üdültetések szervezésekor ügyeljenek ilyféle szempontokra is. Úgy hisszük, hogy akkor — akár az Express irodával közösen — jobb megoldásokat találnak. Szilaa Zoltán