Pest Megyei Hírlap, 1990. október (34. évfolyam, 230-255. szám)

1990-10-31 / 255. szám

1390. OKTÓBER 31., SZERDA Homokból nem lehet meggazdagodni A kürtőkotró parancsára Körzetünk kürtőkotrójától bősz felszólítást kaptam, meg kell emelni a kéményt. Rajtam ne múljon, meg­emeljük. Csakhogy: A tü­zépes, akinél a téglát, cementet, meszet vettem, homokkal nem tudott szolgálni, de készséggel felajánlot­ta, házhoz szállíttat egy köbméternyit. Ez a minimális mennyiség homokból, szállítással együtt 400 forint az ára. Eltekintve a pénztől, mit kezdjek én egy köbméter homokkal? Erre az építőanyagok kárára sem tudott ta­nácsot adni, viszont elárulta, melyik a legközelebbi homokbánya a környéken. gi — Soroksár után letér a ré­M5-ösről az öreg ócsai útra. Az elágazásnál ki van téve a tábla, el sem tévedhet. Farkas Jakabnak hívják a tulajt, mondja, hogy én küldtem. — Szóval már maszek ho­mokbánya is van — summáz­tam az információt, s némi kí­váncsisággal indultam a be­szerző körútra. Számomra a bánya szó mélységet, aknakast és járatok labirintusát jelenti. A Farkas és Társa homokbánya egy kö­rülbelül két hektáros katlan, amelynek láttán az embernek olyan érzése támad, mintha egy holdbéli tájon járna. Alkalmi potyázok Kapu nincs, még kapufélfát sem látni, csak egy karóra ki­szegezett táblát. A bánya terü­letére idegeneknek belépni ti­los! Ez a figyelmeztetés több okból is fölösleges. A bánya nincs bekerítve, bármelyik ol­dalról könnyűszerrel megköze­líthető, illetve véletlenül is be lehet tévedni. Nappal reggel­től estig jelen van valaki, ké­tes szándékú egyén ilyenkor nem jön a telepre. Éjjel an­­nál inkább, kocsiszámra lop­ják a homokot. Billenőssel, markolóval érkeznek az alkal­mi potgázok. A felszíni kitermeléshez ve­zető út elején ütött-kopott la­kókocsi, ez az iroda, innen irá­nyítja a munkát Farkas Ja­­kabné. Tárgyal az ügyfelekkel, számlát ír, s közben arra szakít időt, hogy velem beszél­is­gessen. — Aki adta az ötletet, hogy pont homokból ,,meggazdagodni”? próbáljanak — kérdem félig tréfásan tőle. A fiatal­­asszony elérti a tréfát, ugyanilyen hangnemben vála­s­szol. — Tudja, mennyibe kerül annak a gépnek a napi bérleti díja? — mutat ki a homokot markoló Volvo mamutra. — ..Csekély” hatezer forint plusz áfa. Csak ezért 60 köbméter homokot kell naponta eladni, és hol van még az a pénz, amit a Péterimajori Tangaz­daságnak fizetünk területbér­ként?! Ami az ötletet illeti, az a férjemtől indult. Fia ráfá­zunk, neki köszönhetjük. Farkasék nem csak úgy, fej nélkül vágtak a dologba, a két fivér sofőrként dolgozott, bele­tanultak a szállításba, ráadá­sul ismerték a terepet s az it­teni homok minőségét. — Szoroztunk, osztottunk, tájékozódtunk, aztán belevág­tunk. Sokan mondták, nagy kockázattal jár egy régi bá­nyát újra megnyitni, idő kell a bejáratáshoz. De mi nem jár ma kockázattal? Aki ezzel nem számol, az ne vállalkoz­zon. A Farkas-cég homokból él, de nem homokra épít. Indulás­kor bekalkulálták az M0-s sztráda és a majdani világki­állítás homokszükségletét is. Az előbbi szépen bejött, sűrűn fordulnak az Aszfalt- és Út­építő Vállalat kamionjai, Józsi úr, a Volvo pilótája alig győzi őket megrakni a hatalmas markolókanállal. Valamit valamié. A bánya augusztus elején nyitott, az első két hónap mér­lege napi 200 köbméter­ hoj­mok. Az enyhe ősz kedvezett az építkezéseknek, az októbert is jól zárják. De mi lesz, ha beáll a fagy, megjön a hó. Lesz-e kereslet télen is ho­mokra? — A szerződésünk úgy szól a Volánnal, hogy bármelyik pillanatban visszaküldhetjük a Volvót. Van egy saját, kis kapacitású markológépünk, az megbirkózik majd a télen vár­ható napi 50 köbméteres igén­­nyel. — Nem lesz itt hideg mí­nusz húsz fokban? — vitek körül a bádogketrecben. — Mivel fűt majd? — PB-gázzal. Csak az a hát­ránya, hogy hordozni kell palackot, éjjelre nem lehet itt­a hagyni. Egyet már elloptak a csövesek. Hiába zárunk két lakattal, leverik. Még a Vol­vót sem merjük magára hagy­ni. Józsi bácsi beviszi egy kö­zeli tanyára. Különben télen a férjem és a sógorom váltják majd egymást, én otthon lazí­tok. Rám fér, a nyáron sokat hajtottam, reggeltől estig itt ültem. — Van egy olyan érzésem, ha ez a vállalkozás hoz is a konyhára, a nyaralásokat jó időre leírhatják a programból. — Valamit valamiért. Két zsákot megtöltök a szép, aranyszínű fövennyel, ame­lyért — lévén, hogy nem vet­tem igénybe a Volvót — nem kell fizetnem. — Majd legkö­zelebb beszámítom. Ha na­gyobb tételben rendel. Jövőre már lesz saját szállítókocsink is, házhoz visszük a kívánt mennyiséget. Csak tisztességgel — És mi lesz azokkal, akik­nek nincs szükségük nagy té­telben homokra? — Ismerjük a problémát, már folynak a tárgyalások a Tüzép­pel. Ha szót értünk, ha lesz rá elég kereslet, tavasszal megkezdjük a zsákos kiszállí­tást, 50 és 100 kilós kiszerelés­ben. Homokból meggazdagodni? Magam sem gondoltam komo­lyan, Farkasék sem. — Minket egyetlen cél vezéreit ebben a vállalkozásban: tisztességes , munkával ,tisztességes módon megélni — mondja Farkasné. A tisztességes szándékhoz nem fér kétség, a homok — bár hőre kiterjed, összehúzódik — nem hidegben ital és nem hús, a homokkal nem le­het manipulálni. Talán ez is egy az okok közül, amiért kocsma, falatozó több van, mint maszek homokbánya. Matula Gy. Oszkár Egyedi takarm­ányreceptek A tanács nem kerül pénzbe Az idei takarmányár-növe­kedések olyannyira felszínre hozták az állattartók indula­­ait, hogy a szakemberek sze­rint maholnap megkérdő­jel­ez­­hető: egyáltalán érdemes-e­rra ösztönözni a gazdaságo­kat, s­ a kistermelőket, hogy sertés- és szarvasmarha-hizla­­lásra rendezkedjenek be? A sertéshúságazat — úgy tű­nik — felélte maradék tartalé­kait. A paraszti portákon elké­pesztően olcsó árakon juthat­nak hozzá a felvásárlók a ma­lacokhoz. A süldőket pedig inkább levágják, s a hűtőlá­­dákban tárolják, mintsem a húsipari vállalatoknak adják oda. A Herceghalmi Kísérleti Gazdaságban, ahol a magyar­­országi sertéshústermelés je­lentős részét a Hungahib Ser­téshús-termelési Rendszer szer­vezi, sikerült megteremteni a gazdaságos takarmánybázist is. Úgy tűnik, hogy a józan jövő­be látás naponta érleli gyü­mölcsét, hiszen a herceghal­miakat nem sújtják különös­képpen a tápárak. A kísérleti gazdaság három évvel ezelőtt alakította ki a nyugatnémet Meyer cég premixeire alapo­zott takarmánykészítményeit. Az 1987-es induló évhez viszo­nyítva tavaly már 30 száza­lékkal nőtt a piacra dobott takarmányféleségek mennyisé­ge, jelezve, hogy megoldják a piacra termelést is. Az ország mintegy nyolc­millió tonnányi takarmány­­gyártásának egyötödét Herceg­halom adja. Együttműködésük a megyei gabonaforgalmi vál­lalatokkal, a közvetlen partne­rekkel és a tsz-ekkel eleddig felhőtlennek tűnik. A cég ter­mékei közül a premixek hasz­nálata terjedt el, mert ezek­nek a készítményeknek a ke­zelhetősége kiválóan alkal­mazkodik a partnercégeknél található különböző típusú tápkeverőkhöz. A tartós piaci sikerek érde­kében szenek a jövőben nem törek­sem együttműködési, sem pedig szaktanácsadási dí­jak bevezetésére a takarmá­nyozásban. A már meglévő egyedi igényeknek megfele­lően új ásványi és vitamin­­premixek kialakításán dol­goznak. Köztudott: az aszály miatt félmillió tonna gabona behozatalára szorul az ország. Az árpa, a kukorica nyugati piacokról érkezik hozzánk. A táp-, illetve takarmánykészítő üzemek, gazdaságok így hozzá­juthatnak a szükséges alap­anyagokhoz. Tekintettel arra, hogy az egyes gazdaságok alapanyaghelyzetében, mint például a búza, árpa, kukorica, a fehérjeforrások beszerzési lehetőségeiben (köztük a ha­zai természetű szója, halliszt, állati melléktermékek) kü­lönbségek mutatkoznak, ezért a herceghalmi cég minden megrendelő részére egyedi re­­ceptúrákat dolgozott ki. Ezen az őszön már megál­lapítható, hogy számottevően visszaesett a farmergazdaságok táp- és takarmányszükséglete. A megyében is mind több gaz­dálkodó vált profilt, vagyis felszámolja a drága ólakat, s túlad az állatállományon. Ezek ismeretében óhatatlanul is fel­vetődik a kérdés: vajon a her­ceghalmiak és a hozzájuk ha­sonló profilú cégek meddig tudják tartani azt a takar­mány-előállítási és -forgalma­zási ütemet, amelyre az utób­bi években berendezkedtek? (gyócsi) FELTÁMADUNK Feltámadunk! Temetők por­tálja hirdeti, de ki hisz már ebben? Talán azok a porcelán­­mosolyú matrónák és nyáron is zakót, kalapot viselő öreg­urak, akik kis csokrokkal jár­ják az árnyas utakat, s a ri­deg márványkövek mellett meleg szavakat suttognak a rég elmúlt kedvesnek. Halottak napján megélénkül a sírkert, felerősödik a maka­­dám csikorgása. És felerősödik bennünk a megfakult szeretet, nevek, arcok villannak elénk, melyeket év közben átenged a feledés rostája. Gyertyát, mécsest gyújtunk. Kívül és belül. Repdesve tán­col a láng a hanton, s fénye­sen ég a szívünk mélyén. Em­lékezünk. Feltámadunk? Aligha. De ameddig élünk, halottak nap­ján virággal, mécsessel igazol­juk: a szeretet nem hal meg, a szeretet bennünk él. A ha­lottak iránt is. Kép: Erdősi Ágnes Szöveg : Matula Gy. Oszkár Jól borsozott az ára Tetőre rakjuk a bécsi táskát Akik járműveikkel vagy csak úgy, gyalogosan elhalad­nak Dunakeszin, a Duna- Bramac Kft. cserépgyára előtt, tapasztalhatják, hogy az építőanyagokat tároló te­rület soha nem ürül ki. Van jócskán mit forgalmazni, hi­szen az alpesi plussz, vala­mint a hódfarkú tetőfedő anyagok mellett beton padló­lapok, továbbá egy újdonság, a bécsi táska (egyenesre vá­gott hódfarkú cserép) gazda­gítja a választékot. Hónapok óta valóságos cse­réperdő tarkítja a kft. tároló­ját, ezért az építkezők ked­vükre válogathatnak a szük­séges anyagokból. Kedvükre és pénztárcájukra szabottan, mert azért ezek a termékek még mindig nem az átlag ma­gyar polgárok keresetéhez igazodnak. A kft. számítástechnikusa, Graskovits János szerint ezek az építőanyagok már mind el­adhatók, hiszen minőségük, színük és formájuk jól alkal­mazkodik az építkezők igé­nyeihez. Sőt, ha a kívánt szí­nű vagy formájú cserép ép­pen nem található, akkor ké­szek egyedi igényeket is ki­elégíteni. Természetesen több százezer darabos nagyság­rendben, hiszen az előállítás csak így gazdaságos. A Duna- Bramac Kft. eladási irodája előtt már a kora délelőtti órákban feltűnik a vásárlók tömege. Igény szerint a kft. az építkezés helyszínére fuva­rozza az árut. A hódfarkú ter­mékek egységára 15 forint 50 fillér darabonként, ha szál­lításról a vevő gondoskodik. A pillanatnyilag három szín­ben készített cserepek tulaj­donképpen mindenfajta lakó­vagy középületre felrakhatók. Szakemberek szerint a leg­jobban a műemlékvédelem jár ezekkel, mert az anyagok nemcsak jól mutatnak az épü­leteken, hanem biztosítják a műemlékek állagának meg­óvását is. A változatos színű, nagyméretű, rusztikus hatású beton padlólapok az épületen belül akár térelválasztóként is, vagy az épületen kívül mint járdaszigetek alkalmaz­hatók. Gy. L. Fellendülőben a falusi turizmus Akinek nem kell telefon Az idegenforgalom, a turiz­mus az a gazdasági ágazat, amely az egyre szűkülő bel­földi piac megsegítésére, a fo­gyasztók millióit invitálja az országba. A messze földön hí­res magyar konyha, a zama­tos borok érthetően a turisták elsődleges csábítói. Mind több az olyan cég, amely hagyo­mányos programjaiba bátran veszi be a hazai folklór, az élő néprajzi hagyományok be­mutatását. Szakemberek nagy jövőt jósolnak a falusi turiz­musnak. Utóbbi megizmoso­dását segítheti, hogy a falusi vendégfogadásra berendezke­­dők jövedelme tíz ágyig és évi 300 ezer forint bevételig, adó­mentes. Pályázhatnak az Ide­genforgalmi Alap kölcsöneire, újrakezdési hitelt is kaphatnak, és részesülhetnek az elmaradt térségek fejlesztésére szánt összegből. Mi több, még vi­lágbanki hitelre is igényt tart­hatnak. A falusi vendéglátás felbecsülhetetlen előnye annak emberi tartalma, hiszen mód és alkalom kínálkozik arra, hogy a kontinensen, vagy ép­penséggel a tengerentúlon la­kók valamelyik magyar vidé­ki portára tévedve megismer­kedhessenek egymás szokásai­val, népi-nemzeti hagyomá­nyaival. A Magyar Falusi Vendéglá­tók Szövetsége, az Országos Idegenforgalmi Hivatal támo­gatásával olyan katalógust adott ki, amelyik tíznyelvű bevezetőben ajánlja az érdek­lődőknek a Címeket közölő magyar vidéket, s mostanság 280 faluban kínálnak közel kétezer szálláshelyet. A falusi, tanyai üdülés Pest megyében is kezdi bontogatni a szárnyait. Nem véletlen, hogy mind több szövetkezet és állami gazdaság alakít ki ide­genforgalmi ágazatokat. A fő­városhoz közel eső települése­ken, nagyközségekben és vá­rosokban mind több az olyan panzió, amelyeknek lakói kedvükre válogathatnak a kü­lönböző programokban ame­lyeknek során sok hívet sze­reznek a lovastúrák. Utóbbi­ra példa egy szigetszentmik­­lósi gazda, akinek tucatnyi lo­va áll a bel- és külföldi ki­rándulók rendelkezésére. Rá­találhatnak már az érdeklődők a különféle komfortfokozatú panziókra, szálláshelyekre a Börzsönyben, Piliscsabán vagy Ócsán. Információink szerint a megye déli területei azok, ahol a lakosság egy része érdeklő­dik a turisták iránt. Mostanában fejeződött be az európai falusi turizmus első kongresszusa. A jelenlévők a magyarországi rendezvényt mérföldkőnek tekintették. A kongresszuson 14 európai or­szág és Kanada képviselői vettek részt. Vizsgálataik sze­rint a falusi vendégfogadás az adott települések felemelkedé­sét szolgálja. A Magyar Falusi Vendéglá­tók Szövetsége a közelmúltban nyitotta meg a főváros V. ke­rületében, a Szabadság tér 14. alatt azt az irodáját, ahol készséggel adnak felvilágosí­tást azoknak, akik a szabad­ságukat, a hétvégéiket szeret­nék valami csendes és kelle­mes környezetben eltölteni. Akik levélben kérnek felvilá­gosítást a Magyar Vendéglá­tók Szövetségétől (Pf. 616) két ajándékcímet kapnak. Az át­lagos napi egységár egy falusi panzióban szállással és étke­zéssel együtt személyenként 300 forint. Érdekességként érdemes meg­említeni, hogy akadt olyan kanadai jelentkező, aki kikö­tötte, nem kíván telefont, te­levíziót vagy rádiót látni a szobában. A felsoroltak közül a telefont már látatlanban is meg lehetett ígérni. Ez utóbbi azt jelezné, hogy miként vál­hat a hátrány előnnyé? Gyócsi László

Next