Pest Megyei Hírlap, 1991. június (35. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-12 / 136. szám
Vácrátóti nyír Muzsika az ősfák alatt A Filharmónia Pest megyében nyárra három komolyzenei hangversenyt szervez. Mindhárom színhelye a varázslatos vácrátóti botanikus kert. A hangverseny zenei élvezete tehát összekapcsolható egy érdekes kirándulással is, amelyet a botanika kedvelőinek ajánlanak. Az első hangverseny július 6-én 19 órakor lesz (rossz idő esetén július 7.). A Magyar Állami Operaház Failoni Kamarazenekara Werner, Mozart, Farkas Ferenc, Mendelssohn, Paganini és Rossini műveiből ad első. A második koncertet július 20-án (esőmnap július 21.) tartják, ezen a Magyar Állami Hangversenyzenekar lép dobogóra. Karnagya Kocsár Balázs, klarinéton Horváth László játszik. Mozart-estjüikön a Serenata notturna, az A- dúr klarinétverseny és a Linzi szimfónia hallható. Az előadás szintén 19 órakor kezdődik. A harmadik koncert augusztus 3-án, 19 órakor lesz, (rossz idő esetén augusztus 4-én). Ezen az AHZ zene- és énekkara lép föl. A karnagy Déri András, hegedűn Kiss András működik közre. Műsorukon Mozart Don Ciovanni-nyitánya és D-dúr hegedűversenye, valamint Haydn Nelson Misé-je hangzik el. Jegyeket az üzemi közönségszervezőknél, a Filharmónia budapesti Vörösmarty téri székházában, valamint a Durantours váci kirendeltségénél (Vác, Széchenyi utca 14 ), a Gödöllői Petőfi Sándor Művelődési Központban (Gödöllő, Szabadság utca 6.) és a helyszínen lehet venni. A jegyek egyúttal belépőül szolgálnak aznap déli tizenkét órától a vácrátóti botanikus kertbe is. ÜZENET Intra muros. A latin kifejezés jelentése: nem nyilvánosan, bizalmasan, titokban, ha úgy tetszik, a falakon belül. Intra muros Határ Győző könyvének címe. A Pannon Könyvkiadó gondozásában jelent meg, Tanulmány a véleményről, a hitről, a meggyőződésről alcímmel. Lapozgatom a kötetet, nem könnyű olvasmány, bár Határ Győzőt olvashatni jó. Lassan haladok, mert a filozofikus mű szinte minden gondolata töprengésre késztet. A nemzedékváltás kapcsán a kultúra továbbviteléről írja a szerző: „Vannak türelmetlen rámenősek, akik nem győzik kivárni a végét. Akikben a hatalom akarása a közösségi szellem gúnyáját ölti magára. Született mannipulátorok, akik semmi másra , csakis és csupán az útrövidítésre kiváncsiak, amely céljukhoz elvezet.A megállapítás számomra idők feletti és távolról sem lokális. gyakorlatával nap mint nap, bárhol lehet találkozni. Kultúra—oktatásügyi—nemzedékváltás—vezetőcsere. Tépelődéseim szülte kötések. Sok helyütt zajlottak mostanában igazgatóválasztások közép-, általános és zeneiskolákban. Nyugodtan vagy viharosan, tisztességes megmérettetésben vagy érzelmektől manipuláltan, érdekek ütközésével vagy azok harmóniájában. A választás technikáját segítő jogszabályok rokonszenves keretet nyújtottak a lebonyolításhoz: minden, nem deklarált vonatkozásban maga a választó, tehát a tantestület dönthetett, és tette is, ahol tehette, pályamunkákat fogadott el, vagy utasított vissza, pályázókat támogatott rokonszenvével, vagy ejtett ki kegyeiből — következmények nélkül vagy következményekkel. A „türelmetlen rámenősök”, a kudarcot nehezen emésztő önhittek azonban nem egykönnyen veszítenek. Ok, a „született manipulátorok” nem tétlenkedhetnek, hiszen céljukhoz még nem értek és a közösségi szellem gúnyájában kifogást emelnek, s a felnőtté avatott tantestület döntése nem hiteles többé, a jogszabályi tiszta szándék is csorbát szenvedhet. De a hatalom akarásában — intra muros —, szellemi, szakmai és morális tétovákat maga mögött tudva egy másik hatalom, a nagyobb is utat egyengethet. . . lntra muros .. . Bizalmasan súgom hát, némileg módosítva a baconi mondást: az igazság az idő és nem a hatalom gyermeke. E. A. 4 «gj-Mirigy NYELVKÖNYV: Brit kiadásban — forintért A brit kiadású angol nyelvkönyvek széles választékát mutatja be a Collets és a Helikon kiadók hétfőn nyílt kiállítása a Litea könyvesboltban és teázóban. A British Council támogatásával szervezett tárlaton nem csupán „hagyományos” nyelvkönyvek, hanem speciális kézikönyvek, szakszótárak, hang- és videoszalagok is láthatóak. A bemutatott darabok a kiállítás zárása előtt megvásárolhatóak lesznek. A szervezők azt is elmondták: katalógus alapján később is vesznek fel előjegyzéseket, s a hasznos könyvekhez forintért jutnak hozzá az érdeklődők. Lopakodó a múzeumban nélkül nyílik meg — remélhetőleg július elején — új kiállításunk, amely makettekkel mutatja be és modellekkel az öbölháborúban használt fegyvereket és harci eszközöket — mondotta Szoleczky Emese, Hadtörténeti Múzeum tudományos munkatársa. A modelleket a múzeum makettezőklubja és néhány külső pártoló tagja készítette. Látható lesz több harci repülőgép, a „Lopakodó”, az F—15-ös Eagle és az F—18- as Hornet veszélytelen mása. Elkészült több harci helikopter makettje is, többek között az Apache-é és a Sea Cobráé. Bemutatják a szárazföldi ütközetekben használt Abrams és Hummer harckocsikat, valamint Ranger repülőgép-anyahajó modelljét is. Kiállítják az eredeti fegyverekkel azonos méretű műanyag mását a már Vietnamban is használt amerikai M–16-os gépkarabélynak, valamint az VZI és az AKM géppisztolyoknak. A harcokban részt vett egységek egyenruháit és felszerelési tárgyait arasznyi emberfigurákon mutatják be. Külön érdekességnek számít a szaúdarábiai Dahránban dolgozott magyar orvosok standard felszerelése. A tárlat makettanyagát fotókkal és néhány harcjármű szerkezeti rajzával egészítik ki. Igaz, a szomszédságunkban, a múzeum kertjében van egy Scud kiállítva, de az akkora, hogy hozzánk nem fért be. így rakéta ■ 1 POSTABONTÁS MBMSH VÁRJUK LEVELEIKET, CÍMÜNK: BUDAPEST, PE.: 311 -1446 ESTTWSga * A 210 éves iskola Pusztahartyánt ■— a törökök által 1597-ben földdel egyenlővé tett virágzó középkori Hartyán falut — 1764-ben telepítette be magyar, német, szlovák jobbágyokkal gróf Grassalkovich Antal. Sikerrel indította el újkori történetének útján, hiszen nyolc év múlva a települést Pest vármegye már községgé nyilvánította. A telepítő fia, herceg Grassalkovich Antal 1776-ban barokk templomot építtetett, a váci egyházmegye pedig 1799- ben önálló plébániát szervezett az új községben. A plébánia alapítólevele iskola szervezéséről is intézkedett. Az iskola mindenkihez anyanyelvén szólt, felruházta a tanulókat mindazokkal a készségekkel, tulajdonságokkal, amelyekkel a lojális, vallásos alattvalónak rendelkeznie kellett. De csak ezzel. A kitörés, magasabb végzettség megszerzése szinte lehetetlen volt. Az újhartyáni gyerekek közül 170 év alatt mindössze négyen jutottak a négy polgárinál magasabb műveltségi szintre, s csak egyetlen ,,bennszülött” szerzett egyetemi végzettséget: dr. Rizmajer Mihály katolikus pap, egykori sári plébános. Az 1920-as népszámlálás 27,1 százalékban jelölte meg az írástudatlanság mértékét. 1941-ben viszont már csak az itt élők 7,7 százaléka volt írástudatlan. Ebből a silány műveltségi szintből a kitörési lehetőséget az általános iskola teremtette meg. Az általános iskola fennállásának negyven éve alatt — 1950—1990 — az általános iskola nyolc osztályát 1 ezer 192 fiatal végezte el. Közülük 170-en tanultak tovább. Szakmunkás lett 597, középiskolai érettségit tett 318 tanuló, egyetemet, főiskolát 107-en végeztek. Közülük 46-an pedagógusok, haszan mérnökök, üzemmérnökök, egy jogász, tízen kereskedelmi-pénzügyi szakemberek, ketten programozó matematikusok lettek. Tizenketten mezőgazdász, tizenegyen orvosi, egy gyógyszerész, kettő egészségügyi főiskolai, kettő pedig katonai főiskolai diplomát, illetve képesítést szereztek. E „szerény” eredmények eléréséhez tanács minden tőle telhető tárgyi és személyi feltételt biztosított. A községben élők joggal várnak legalább ennyit az új önkormányzattól is. Kökényesi Imre nyugalmazott általános iskolai igazgató, Új kártyán Ne bontsák el! „Jól nézze meg a nagymarosi körtöltést !’ című cikket olvastam. S ebből kiderült, hogy azért „jól megnézni”, mert kell lebontják. Ehhez a hírhez annyi hozzáfűznivalóm lenne: a körtöltést vétek elbontani! Hiszen most, amikor már „megvan”, nem nagy költséggel tehetnék alkalmassá arra, hogy gyors összeköttetést biztosítsanak Vámosmikola, Szob, Szokolya, Verőce térsége között, vagyis megépüljön az a híd, mely Esztergomot s a Börzsöny településeit közel hozza egymáshoz. Mert a híd létével a gépjárművezetők időt, pénzt takaríthatnának meg. Észak- és Nyugat-Dunántúl könnyen, gyorsan megközelíthetővé válna. S nem lennének az emberek kitéve a kompjáratok bizonytalan közlekedésének. Mert az aszály, a dagály, a jégzajlás mindig közbeszólhat a partok közötti összeköttetésbe. Ha a híd megépülne, az ésszerű intézkedést áldanák az említett térségben élők. A híd alapjainak lerakása ma lényegesen kevesebbe kerülne, ökológiai ártalmakat sem okozna. A hídverés ára semmi az Expo 96-éhoz képest... Gál András Zebegény Fekete, vastag, úgynevezett SZTK-szemüvegkeret. A megszokottnál keskenyebb vállak, erőteljes ádámcsutka, mogyorószínű, mellényes öltöny. Úgy tűnik, fogyott mostanában, de mégiscsak ő az személyesen, a XXI. század filozófiájának megteremtője. Sebeők János az idei könyvhétre újabb vaskos kötettel rukkolt elő. Mindazok számára, akik olvasták a Sárkányviadalt és a Médiumot, nem jelenthet meglepetést: a szerző időnként el-eltűnik a külvilág elől, elbújik, vagy ellenkezőleg: esetleg kibéreli néhány napra az állatkert párducketrecét. S ott dolgozik, gépel, vendéget fogad, ilyenkor a rácson túlról szemléli azokat az embertársait (minket), akikhez szólni akar. S hogy kísérlet közben hogyan ezen is érzi-érezzük, tulajdonképpen ki is van a kerítés másik oldalán — ezzel a kérdésfelvetéssel bizony mélyebb régiókig jutnánk. A szerző — a saját véleményezése szerint is — magányos. Egyedülálló. Bevallottan idősnek, az ezredforduló utáni ősöregnek, a valamennyiünk jövőjéért komolyan aggódó aggastyánnak érzi magát. A lázadó bioszféra pedig számadás, elszámolás, a hit és a meggyőződés dokumentuma. Napjainkról, a honnapok drámáiról minszól. Látszólag önvallomás könyv, mígnem egyszer csak a erkölcsi és filozófiai rendszerré terebélyesednek az eleinte furcsának tűnő gondolatok. Rövid fejezetkék váltják egymást, ritmikusan, pergőn. S a látszólag kibogozhatatlan szálak időnként összesodródnak. A kép kimerevedik — mintha fényképész-műterem lámpái közt hunyorognánk, kis kattanás — és láthatjuk életünk darabkáit. S bár Sebeők igyekszik önéletrajzi ihletésű elemekkel lepelként átszőni önmagát, és gondolatait abba bugyolálni — a lényeg mégis egészen más. Nem, ne ágáljunk máris ellene; tessék, itt van egy újabb zöld könyv, védjükóvjuk a természetet — s közben hogy iparosítsunk — csak a Jobbikon múlik itt megint minden — érvelhetnénk lapos közhelyekkel, pedig ezek nagyon is közérthetőek lennének —, mert a kötet ennél többről szól. Szokatlanul jól olvasható, szellemes és könnyen fölfogható publicisztikáival világosan belénk sulykol valamit. Sebeők János ugyanis úgy látja: csak az az abszolút tiszta ősvadon maradhat meg eredeti állapotban, ahová az ember sem teszi be a lábát. Még az ottani növények megfigyelésére is műszereket használnak; jókora távolságból óvhatjukvédhetjük csak meg a természetet. Ha bárki is ígyúgy beavatkozik, akármit tesz, akár egy pici pókot tapos szét — mindenképpen a saját sírját ássa. A művi környezet pedig mesterkélt, amelynek végnapjait számláljuk már. Egyfajta is felfogható, vallásosságnak ahogyan szükségszerűség ellen küzd, a mintegy kultúrtörténetileg bemutatva — a primitívnek titulált törzsektől a nyugati civilizációig — napjaink természetpusztító tevékenységét. Az egykori Voks Humana és a Magyar Erdőrezervátum megalapítója tehát tovább vívja szélmalomharcát. Igazából nem enged. E mostani, mindössze 7500 példányban, a Kossuth Kiadó gondozásában megjelent Lázadó bioszféra című könyve valószínűleg beérik, s talán 2000-ben már felrémlik előttünk: volt itt egy ember, a múlt évszázadban, aki megelőzte a korát ... ^fekete—» Rácsok nélkül Lázad-e a bioszféra? a koszorúkötés tudományát, hanem mindazt, amit rólunk, településéről tudott. Padányi Lajos Budakeszi ••dröksége tovább él Felemelő ünnepség színhelye volt a gödi általános iskola. Ami történt, mindaz méltó a nagy tudóshoz, az Alsógödi Biológiai Kutatóállomás alapítójához, Huzella Tivadarhoz. Mert névadó volt ez, mégpedig az általános iskolában, amely felvette az alkotó, tudós nevét. A meghívón alapgondolatát idézték: „A szeretet az éltető napsugár társadalmi formája...” A Himnusz elhangzása után az ELTE gödi biológiai állomásának vezetője, dr. Gergely János akadémikus méltatta azt az örökséget, amelyet hazánkra, s a községre hagyott a nagy tudós. A névadó oklevelet a nagyközség polgármestere nyújtotta át az iskola igazgatójának, a Huzella család pedig emlékszalagot kötött az iskola új zászlajára. Kedves, az eseményhez minden szempontból méltó, rendezésében külön is említést érdemlő ünnepség volt az iskolai névavató. Vízváry Vilmosné Göd Magával vitte. •• Máriának keresztelték, kertészlány lett. Mici néninek szólították, amikor csokor- és koszorúkészítő kisipart váltott ki Misztl Ferencné. Csodás tulipánt, orgonát, rózsát nevelt. Ipartestületi tag volt nyolcvanegy éves koráig. Fáradhatatlanul kötötte a csokrokat, a koszorúkat... Miközben fiatalokat nevelt a szakmára, a szakma szeretetére. Sok érdekességet tudott, őrzött a község múltjából. Nyolcvanegy éves korára elnehezült, eldurvult a keze. Nehezen fogta a tollat. Pedig mindig mondogatta, mint ahogy a virágokat koszorúba kötjük, akként kellene megörökíteni mindazt, amit tudok. Magnetofonra mondani... Ha lenne türelmem! Váratlan távozott közülünk, szinte máról holnapra. Magával vitte nemcsak A játék s szabályai Megdöbbentem, felháborodtam a Pest Megyei Hírlap május 4-i számában közölt: „A polgármesterek jogállásáról” felcímű, „Ha lemondatják, az már politika” főcímű cikket olvasva. Az ELTE tanszékvezető tanára, Ficzere Lajos jogi magyarázatát adták közre, mégpedig sokoldalúan, kimerítően. A felsorolt érveket figyelembe véve teszem fel a költői kérdést: mi változott a váltással? politikai rendszer- Semmi! Annyiban van csak változás, hogy a jól fizetett állásokat új személyek, új arcok töltik be. Csupán abból kiindulva, hogy politikai hovatartozásukat igazolni tudják. Ha azt hiszik, hogy ez hosszú távon biztonságot jelent számukra: tévednek! Mert szerintem jog- és népellenes az a törvény, amely biztosítékot akar nyújtani — egy választási cikluson keresztül — olyanoknak, akik a nép bizalmának nem tudnak megfelelni. Még akkor is igaz ez, ha úgy választotta a nép ... Mert a bizalommal csak egyszer lehet s szabad visszaélni. Márpedig a bizalomal való visszaélés demokrácia játékszabályaiaba nem fér bele. S ezt a törvényhozóknak éppúgy tudomásul kell venniük, mint a korrekció sürgető tényét. Id. Verőcei Béla Verőce Szerkesztői tüzenet Nem vagyunk hibátlanok. Bizony nem. Éppen ezért korrekcióra szorul annak a zonyos „nem” szócskának miaz elhagyása lapunk június 5-i Postabontásában, amikor a Gödöllő és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet elnökhelyettesének, Szikszai zöltük. Sándornak a levelét köválaszolt egy mogyoródi olvasónk levelére. A hozzánk küldött válaszában az szerepelt, hogy a „10 darab kajszibarack-facsemetéből —■ az olvasó által közűitekkel ellentétben ! — csak két darab nem eredt meg, egy pedig elszáradt . . . Helytelenül jelent meg az eredeti levél, mert a nem szócska kimaradt. Elnézést kérünk tőle, s azoktól meg több megértést — vagy ahogy manapság divatos mondani, toleranciát —, akik nem éppen jóindulatú telefonjaikkal az elnökhelyettes fiat zaklatták.