Pest Megyei Hírlap, 1991. június (35. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-13 / 137. szám

Egyetlen munkahelye van­ A kvíz szolgálatában Bensőséges hangulatú ünnepségen búcsúztatták az aktív szolgálatot ab­bahagyó Németh Zoltán­nál, a polgármesteri hi­vatal pénzügyi csoport­vezetőjét. A nyugdíjba vonulásra hivatalosan szeptember 16-án kerül sor, de a búcsúztatónak most adták meg a mód­ját — ahogy Czira Sán­dor, a polgármestert he­lyettesítő korelnök fo­galmazott. Több beosztásban A közszolgálatban eltöl­tött évek száma bizony te­temes. 1954-től, az Arany János Gimnázium elvégzé­sétől számolható úgy, hogy első és egyetlen munka­helye volt az államigazga­tás. Többnyire a pénzügyi osztályon dolgozott, s ahogy fogalmazni szokás, végig­járta a ranglétrát az állan­dó félfogadótól a megbízott osztályvezető beosztásáig. Milliók, emberek — Azért talán legjobban a költségvetéssel szerettem foglalkozni — mondja tű­nődve Németh Zoltánná­l, de arra már nehezebb len­ne válaszolni, miért. Csete Lajos osztályvezetősége alatt kerültem oda, s új szellemet képviselt Falusi István, a későbbi főnököm. Igaz, ekkor — a hetvenes évek elején — több volt a pénz is, lehetett, s máshogy kellett gazdálkodni. Aztán, ahogy nőtt az ötéves tervek sorszáma, értékben úgy lett kevesebb. De a város szá­mára a legnehezebb idő­szak 1988 után, az új iskola építésének megkezdésére hozott döntés után követke­zett, ez a mai nap is tart. Természetesen nemcsak pénzzel — egyébként nem csekély összegekkel, hiszen a harmincnál több szakfel­adatra 100 millió forint kö­rüli összeg jutott — foglal­kozott, hanem az emberek­kel is. Vajon nem fog hiá­nyozni majd a nyüzsgés­, a munka, az emberek? Pihenni akar — Nagyon nehéz volt az utolsó időszak, úgy gondo­lom, most kellett elmennem a nyugdíjba. Ameddig marad mostani adórendszer, nem is éri meg dolgozni a nyugdíj mellett. Ez nem je­lenti azt, hogy ha megkér­nek valamire, akkor nem segítek, hát persze hogy elmondom, amit tudok. Mi­vel most temettem el férjemet, vagy a lányomék­­a­nál, vagy a fiamr­éknál le­szek egy darabig, és hát ott a kis kert is­ megnyugtat, leköt. Rám fér, hogy pihen­jek, eddig sokat vállaltam, meg is csináltam — mondta befejezésül Németh Zoltán­ná. B. O. Kevesellte a fizetséget Átlépett a kerítésen Manapság többszörösen is tanácsos megfontolnia a polgárnak, rá merje-e bízni idegenre a portáján körmére égett munkát. Mert bizony könnyen lehet, hogy a napszámos másnap kifosztja. A Huba utca két idős la­kójának azonban nem volt más választása, mint alkal­mi vállalkozókra bízni tűzifa felaprítását. Evégből a szegődött el hozzájuk má­sodmagával Völgyi Ferenc­­né, aki úgy tűnik, kevesell­te a kialkudott fizetséget, mert azt alaposan megfe­jelte a háziak kamrájában fellelhető értékekkel. El­lopta a mosószert, a zsírt, a lisztet, amit csak elbírt. Az egyébként a feketepiacon is jó pénzt érő gázpalackot vi­szont már nem sikerült egy szuszra elvinnie. Ám más­nap említést tett róla isme­rősének, Túri Lászlónak, mondván, mi lenne, ha azt is. .. Nos, Túri nem sokat te­ketóriázott a dolgon, átlé­pett a kerítésen, lecsavarta a kamra lakatját, s már hozta is a szajrét­. Szeren­csétlenségükre a rendőrjár­őrnek szemet szúrt a palack társaságában való sétafika, s elszámoltatta a két jóma­darat, s így derült ki Völ­gyiné előző cselekménye is Túri egyébként elég ré­gi ismerőse a hatóságok­nak, mint többszörös külö­nös visszaeső, legutóbb Sopronkőhidán töltötte büntetését, ahonnan tavaly év elején szabadult. Alkal­mi munkákból él, vagy kü­lönböző trükkökkel próbál pénzhez jutni. Volt esete, amikor egy közel 30 ezer forintot érő betonkeverőt kért kölcsön az egyik szo­bafestőtől. Persze, esze ágá­ban sem volt betonozni, a gépet rögvest eladta 6 ezerért. Túri és Völgyiné­ben folyik a vizsgálat­ ügyé —ay— Olyan nincs, hogy nincs A kocséri műszaki cikkek bulijában állítólag ismeretlen a nincs fogalma. A hosszú polcokon valóban tengernyi a portéka, nem csoda, ha a vásárló néha elbizonytalanodik nézelődés közben: te jó ég, mit is keresek? (Erdősi Ágnes felvétele) N­A £ £ K ° ROS| *zJcúia, XXXV. ÉVFOLYAM, 137. SZÁM 1991. JÚNIUS 13., CsuroüTÖK A hétvégén Autóverseny tombolával Országos meghívásos mi­nősítő autós túraversenyt rendez a Kinizsi SE négy fővédnök, a Nagykőrösi Konzervgyár, a Tours, az OTP-fiók, Country mint az önkormányzat való­se­gédletével 1991. június 15—■ 16-án. A verseny 3 körből áll. A nézők 9 óráig foglalják el helyüket, mert utána a ver­seny végéig lezárják a pá­lyát. A szervezők felhívják a figyelmet, hogy szomba­ton számítani kell pálya­bej­árásos gépkocsikra 8— 20 óra között. Kérnek minden gépko­csi-tulajdonost, hogy az 1-es számú versenypályáról , az OTP előtti parkolótól a méterárubolt előtti par­kolón át egészen a Deák téri parkolóig, a Széchenyi tér, Kossuth L. utca, a Bi­­czó-i patikáig tart­ó, a gép­járműveiket szíveskedjenek vasárnap reggel 6 órától el­vinni, ellenkező esetben a rendőrség távolítja el. Belépőjegy nincs, ám héten és a verseny napján a 14 óráig 20 forintos tombo­lajegyeket lehet vásárolni. A nyeremények között sze­repel 5 ezer forintos autó­nyeremény­,betétkönyv, mu­­zikcenter, fényképezőgép, melegítők, szabadidőru­hák, pólók, fürdőruhák és még sok értékes nyere­mény. Az eredményhirdetés és a tombolahúzás körülbelül 16 órakor­ lesz a Kinizsi SE Deák téri épületében. A verseny szervezőbizottsága kéri a lakosság megértését az esetleges kellemetlensé­gek miatt, és szeretettel­ várnak mindenkit a ver­senyre. A sport nem halhat meg! Ha ír, olvas és úszik... Dr. Nádori László, az Or­szággyűlés sportalbizottsá­gának elnöke vendégeske­dett a minapi sportfóru­mon, amelyet az SZDSZ szervezett az Arany János Művelődési Központ tanács­­termében. E péntek délután mintegy ötvenen voltak kí­váncsiak az előadóra és mondanivalójára. Dr. Ábra­hám Tibor országgyűlési képviselő meghívására ér­kezett városunkba Nádori professzor, s közvetlen elő­adásmódjával, bölcsességé­vel, humánumával minden bizonnyal híveket szerzett a sport ügyének, hiért nem hal meg a ma­gyar sport? Végeredmény­ben erről beszélt a profes­­­szor mély átéléssel, meg­­­győző erővel. Emlékeztetett görögök bölcsességére, kik szerint, ha valaki nem tud írni, olvasni és úszni, az műveletlennek számítha­tó. Széchenyi is úgy fogal­mazott, hogy a sport hozzá­tartozik a teljes emberi élethez. A polgárosodás és a sport népszerűsítése pár­huzamosan haladt. Követte azt a testedzés ügyének fel­karolása is, hiszen már 1867-ben bevezették az is­kolai tornaórákat. S hogy mi maradt mára a lendületből? A két véglet — mindkettő méréseken alapul — sok mindent el­árul. A 13 esztendős fiúk egy időtartam- és távolság­próbán 23 kilométert, a lá­nyok 19 kilométert futottak egyhuzamban. A fiúk azért hagyták abba, mert utána — jutalmul — focizhat­tak ... Világos tehát helyzetkép: a gyermeknek a majdnem mindegy, hogy mit csinál — csak csinál­hassa. S az ellenpólus: műszaki egyetem elsőéves a hallgatóit arról mit sportolnának, kérdezték, mit is­mernek. Alig volt válasz , ami nyilvánvalóan az is­kolai testnevelés mai mód­szereinek eredménytelensé­gét jelzi... Az előadó felhívta a fi­gyelmet arra is, hogy sok­szor fentről várnak vala­mit, pedig szponzorokat ke­resni éppen a lakóhelyeken érdemes. Ott ismerik, érté­kelik a támogatandó csa­patokat. A hozzászólókat is több csoportra lehetne osztani, ámbár egy tudósításnak nem feladata az értékelés. Bodroghalmi János arra mutatott rá, ha a fekete­pénzek csordogálása meg­szűnik, padlón lesz a sport­köri munka. Célszerűnek tartaná olyan intézkedések meghozatalát, amelyek egy­értelműen és valamiféle ob­jektív szempont alapján minden gazdálkodóra egyenlő terheket raknának. — Ma azon múlik sok tele­pülésen a sportélet, hogy az adott igazgató tsz-elnök, vállalat­általában szereti-e a focit, a sportot — mondta az ügyvezető sport­köri elnök. Dr. Kulin Sándor ország­­gyűlési képviselő — akinek óriási szerepe van abban, hogy 450 millió forintos tő­kével olyan alapot hoztak létre, amely a sportéletet támogatja — megfogalmaz­ta: nem az elvonás, hanem a jutalmazás lehet a köve­tendő út. Azaz adócsökken­tést jelentsen a sportra adott támogatás. Dányi Ist­ván elmondta, mindenféle a üzleteket akarnak csinálni nehezen megszerzett sportpénzekből. Jégmotor-, csúszókorong- fallabda­edzői tanfolyamokat szer­veznek, s a nehézatlétikára­­— így a birkózásra — nem marad pénz. Bencsik Rozá­lia szerint a különböző köz­lönyökben akkor és úgy je­lennek meg a pályázatok, hogy azokra csak a ben­­fenntesek tudnak „startol­ni”. Dr. Gáspár Endre viszont haragosan tette fel a kér­dést: miért nem lehet a be­vált, országot megmozgató akciókat, spartakiádokat to­vább működtetni, központi forrásokból és központi szervezéssel. Egyrészt sok­sok embernek jelentenének szereplési alkalmat, másfe­lől a tehetségek felszínre kerülésének egyik merítési lehetősége is volt ez, amíg működött. A jó hangulatú fórum — az aggódás minden résztve­vő szavaiból kicsengett — dr. Ábrahám Tibor zársza­vával ért véget, aki külön megköszönte képviselőtár­sának, dr. Kulin Sándor­nak, hogy meghívását elfo­gadta és részt vett a fórum munkájában. Ballal Ottó Június 13-án a nagyte­remben: Jákob lajtorjája. Színes amerikai film. Elő­adás 6 órakor. A cifrakerti parkmozi­ban: Fél lábbal a paradi­csomban. Színes, szinkroni­zált olasz vígjáték. Előadás 9 órakor. A videotéka ajánlata: Legtöbb kockázat. Színes amerikai krimi. A Petőfi-tornacsarnokban rendezték az első nagykő­rösi kosárlabdás gálát. Dr. Ábrahám Tibor, a Nagykőrösi Konzervgyár Kosárlabda Klub elnöke köszöntötte a megjelent mintegy 350 fős közönsé­get, majd dr. Nádori László, az országgyűlés sportbi­zottságának elnöke (aki ezt megelőzően a művelődési központban tartott előadást és annak tiszteletdíját nagykőrösi kosárlabda-ala­­­pítványra adta) üdvözölte a helyi sportkedvelőket, nyitotta meg a sportos-ze­s­nés fesztivált. Változatos és újszerű volt a program. A helyi Banya­­együttes és az Arany Já­nos Általános Iskola ma­­jorettcsoportja szórakoz­tatta az érdeklődőket. régebbi játékosok közül­­ a fővárosból eljött Kovács Miklós, Horváth Zoltán és Horváth Ádám. Négy, egyenként nyolcfős csapatot alakítottak ki úgy, hogy a régiek, a mostani NB I-es játékosok és szurkolók kö­zül is voltak mindegyik­ben. 2X-15 perces mérkőzé­seket játszottak. Szép tá­madások, de tréfás, mókás alakítások is voltak. A ve­gyes csapatok szurkoló tagjainál látszott, hogy ko­ra tavasztól szinte minden délután játszanak az ifjú­­sági-sporttelepi bitumenes pályán. A sok kosár (70-53, 90-35 és 64-50) is mutatta ezt. A Mocsai—Kapás kettős volt a sípmester, a legidősebb résztvevő a 46 éves dr. Ábrahám Tibor, a legalacsonyabb a 169 centi­­méteres Harsányi Sándor volt. A döntőt a Csorvási, Lakatos I., Kovács, Józan, Szendi Am., Szilágyi, Len­gyel, Holmi összetételű gár­da nyerte, a Cseh Zsolt ve­zette csapat ellen. Zsákoló bemutató — az alacsonyabb játékosok len­gő dobbantóról felugorva juttatták a gyűrűbe a lab­dát. a tripla-dobó verseny döntője (25 dobásból 19 találattal Csorvási és­ a két héttel előbbi nyerte se­lejtezőn 25-en vettek részt) tette változatossá a prog­ramot. Az év legjobb játé­kosai különdíját Pásztor Atti l­­­­e­geredményeseb­bét Király László, a leg­jobb szurkolóét Mészáros Dénes, az utánpótlás-edzőit Mocsai László kapta. Igazi, gondtalan kikap­csolódás volt. Mindenki jól szórakozott, közel négy órán keresztül. Csütörtöki sportműser Teke. Cegléd: C. Köz­gép B—Nk. Mészáros Tsz SK B, városi csapatbajno­ki mérkőzés. . Triatlon. Városi nyílt baj­nokság, 16 órától a strand­fürdőben úszás, utána Dózsa György út—Kossuth a Lajos utca—Pesti út—Tő­­zeges tó (és vissza) útvo­nalon kerékpározás, majd Dózsa György út—Kőrös ér partja—vasúti töltés (és vissza) úton futás. S. Z. Sporthírek Sikeres kosarasgála NAGYKŐRÖSI HÍRLAP Nagykörös, Hősök tere 5., II. emelet 30. o A szer­kesztőség vezetője: Baltai Ottó. @ Munkatárs: Mik­­lay Jenő­. • Postacím: Nagykörös, Pf. 23. 2750. Te­lefax és telefon: (20) 51-398. Telex: 22-5708.­­ Hir­detésfelvétel: kedd 10-től 12-ig, csütörtök 13-tól 15- ig a szerkesztőségben. 0 Híreket, információkat munkanapokon 8-tól 10-ig várunk. 9 Szerkesztői ügye­let: szerda 10-től 12 óráig.

Next