Pest Megyei Hírlap, 1991. június (35. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-21 / 144. szám
I. ÉVFOLYAM, 118. SZÁM •DUKAJÁN1991. JÚNIUS 31., PÉNTEK Jalap SZENTENDREI-SZIGET • CSEPEL-SZIGET • DUNAKESZI • RÁCKEVE • SZIGETSZENTMIKLÓS • FÓT • GÖD Az egyik bonyolítja, a másik halasztja Pomázi panaszok Az utcai telefonfülkék használhatatlanok. A szakemberek nem győzik javítani. Összetörik, megrongálják, akik pénzt akarnak azokból kiszedni. Mérgükben öklözik, akik sürgősen szerettek volna valakivel beszélni. Önmagában már ez is motiválja az igényléseket. Az a biztos, ami a háznál van. Ami sokszor többet ér, mint egy autó, mert pár szavas információcseréért nem kell távoli vidékekre utazni. A legtöbb országban hírközpont fut az előfizetők a után, mert neki az a jó, ha minél többen vannak, minél többször telefonálnak. Nálunk még a szokványos elosztási rendszer dik. Na és mennyi uralkokálváriával, bonyodalommal! Ezt példázza a Pomázról érkezett panasz is. Keveset tudnak Majdnem két éve alakult az a társulás, melynek tagjai összesen vagy hatszáz állomást igényeltek. Más településekhez viszonyítva nem jártak rosszul a 42 ezer forintos hozzájárulással, ha azt vesszük, hogy hallottunk már hatvan-, hetvenezrekről is. A panaszosok szerint maximum egy éven belül várták, hogy feltárcsázhassák az első ismerőst. Ám a határidők csúsztak, módosultak. Sok köze lehet ehhez annak, hogy talán sok bába, mely között elveszik a a gyerek. Vagyis a kábel, amely későn került a földbe. Próbára teszi az idegeket a hatósági stílus is — mondják az idővesztes kárvallottak. Mert szerintük a kivitelező cégek szűkszavúan nyilatkoznak, nem úgy viselkednek, mintha megrendelőkkel állnának szemben, hanem esetleg jótéteményt gyakorolnának. Két évvel ezelőtt még a helyi tanács vezetői tárgyaltak az igénylőkkel, ők kötöttek szerződést 1990 elején a Budapest-Vidéki Távközlési Igazgatósággal, s kerültek kapcsolatba annak regionális intézményével, az Észak-Pest Megyei Távközlési Üzemmel Vácott. Ha tehát van egy társulás, melynek tagjai a település polgárai, érthető, hogy ügyüket erre hivatott államigazgatási szerv karolja fel. Következik a sorban a távközlés, amelynek a pénz ellenében bekapcsolnia a telefonokat.Kell No igen, de a dolog nem ilyen egyszerű, mert még a vonalakat is ki kell építeni. Sőt, ezt megelőzően terveket kell készíteni, azaz készíttetni. Nem a műszaki csoportnak vagy az osztálynak, a tanácsházán. E célból kell egy külön bonyolító cég, amit úgy hívnak, hogy BOFÉT. Teljes nevén magyarul, a Beruházási Bonyolító Gazdasági Munkaközösség, amely Pomázon működik. — Szóval, akkor ez a cég építi ki a vonalakat? — Nem, az csak bonyolít. — Ha nem épít, mit bonyolít? — A vonalak kiépítését alvállalkozóra bízta. Ez a Viadukt Kft. Hol a telefon ? Óhatatlanul a gyerekkori kis mese jut eszünkbe, ami szerint: Ez elment vadászni, ez meglőtte, ez hazavitte, ez megfőzte, végül ez az icipici mind megette. A mesével csak az a bajunk, hogy rossz a sorrend. Itt az igénylő ugyan az icipici, de sokat kell várnia a vadászat végeredményére. Különben unja már, hogy a leírt jelző szerint kezelik. Az meg még a sorok íróját is fárasztja, hogy unos-untalan, ilyen ügyekből kell levonnia a tanulságot, ami szerint: ezért kerül nálunk minden annyiba, amennyibe. Mert nézzük csak, mit bonyolított a BOFÉT nevű cég, melyet meg se róhatunk azért, mert élt az üzleti lehetőséggel. Maga Korausz Ferenc, a BOFÉT vezetője nyilatkozta, hogy náluk a bonyolítás azt jelentette, hogy összeállították az igénylők névsorát, elkészítették a tervet, beszedték a hozzájárulásokat. Tették azt, amit szerintünk, laikusok szerint tehetett volna a tanács, később a polgármesteri hivatal, amely őket kihagyva rendelhette volna meg munkát a viaduktnál. No a de, ez így túl egyszerű. Hatszáz állomás Mátrai Sándor, az Észak- Pest Megyei Távközlési Üzem helyettes vezetője legalább azzal a jó hírrel fogad, hogy végre július közepéig minden panasz oka megszűnhet. A többszöri határidő-módosulás, mely miatt elég nagy az egymásra mutogatás, szerinte műszaki hiányosságok miatt következett be. Az üzem több esetben emelt kifogást az építkezések színhelyén. kár Az állomások 75 százalékát bekötötték. A fennmaradó munkák a hó végéig befejeződnek. A maradék negyven állomáson pedig július 15. táján szólalnak meg a készülékek. A körülményes ügyintézők vesztőt kérhetnek telefonort Kovács T. István Zászlószentelés Cserkészeket avattak és zászlót szenteltek a szigethalmi református templomban. A zászlóanya szerepét Katinka néni, Jakus Gáborné vállalta (Erdösi Ágnes felvétele) Felmérés készül tobb tüzelőellátást Az óhajtott és sürgetett privatizáció ígéretes folyamat, ha általa élénkülés prognosztizálható. Sok esetben azonban kétségek maradnak nyomában, s aggodalom keletkezik bejelentése hírére. Dunaharasztin például senki sem fogadná kitörő örömmel, ha esetleg — s erre van esélye — a Közép-magyarországi Tüzép Vállalat fiókjaként privatizálnák a tüzelőárusító telepet. Annál is inkább, mert ez esetben semmi sem garantálná, hogy a telep, megtartva eredeti hivatását, Tüzép maradna. Akkor pedig mi lesz téli tüzelővel, egyáltalán mi a lesz az ellátással? Hozzáteendő, hogy eddig volt rózsás a helyzet, sem sőt az elmúlt szezon alatt még a megszokottnál is nehezebben szénhez jutottak a lakók Ami ez utóbbi problémát illeti, a 2319. számú telep vezetője, Csuport József szerint egyértelmű a rossz ellátás oka: a volt NDK kimaradt szállításai sodorták ilyen nehéz helyzetbe a vállalatot. Megpróbálták ugyan hazaival pótolni hiányt, az itthoni azonban a a szénigénynek csupán kis hányadát jelenti, így a dorogi, várpalotai tüzelővel nem tudták az igényeket kielégíteni. S hogy mi van jelenleg? Szerencsére a június elsejétől érvénybe lépett igen jelentős — háromszoros — áremelést megelőzően május végéig a lakók még a régi áron befizethették tüzelőjüket . Harasztin a dorogiból háromezer, a ezernyolcszáz, várpalotaiból s a német brikettből kétezerötszáz mázsát jegyeztek. A tüzelő beérkezése teljesen rendszertelen, jelen pillanatban üres a telep, de előfordulhat, hogy hirtelen háromnégy vagon szén érkezik. A hiány másik oka szintén érthető, ez a készletezés, a családok tartalékolása. Akinek az anyagi helyzete engedi, inkább többet vásárol, a régi és az új árak között — különösen a mostani változást követően — óriási a differencia. A dorogi szén mázsája kétszáztizenhatról hétszáztizenhárom forintra, a várpalotaié százkilencvenhétről hatszázharmincra, a német brikett ára pedig mázsánként háromszáznegyvenhétről kilencszázkét forintra emelkedett. A privatizációval kapcsolatban a telep vezetője nem, ellenben a központ illetékesei felvilágosítást adtak. Mint megtudtuk, most készül egy felmérés a vállalat hatókörébe tartozó településeken: a polgármesterek megkérdezésével arra keresnek feleletet, hogy az illető telep milyen szerepet tölt be az ellátásban. Amennyiben az árusítóhely, s rajta egyedüli múlik a lakosság kiszolgálása, úgy ezt a tényt jelzik az Állami Vagyonügynökség felé, amely mérlegeli ezt döntése meghozatalában. A végleges válasz tehát hátra, van, s kizárólag még a vagyonügynökség szaván múlik. Ami mindebből a lakókat érdekli, az elsősorban annyi, hogy milyen lesz a jövő évi tüzelőellátása. Érthetően a privatizáció mégoly súlyos kérdései is kizárólag abból a szempontból fontosak, amennyiben település érdekét szolgálja. Tulajdonképpen mindegy, hogy ki a tulajdonos, egy a lényeg: a telep megmaradjon, s működésével az eddigieknél jobb színvonalon szolgálja ki a lakókat. Va. É. _A tibercem határai Délutáni csúcsforgalom, tülekedés az utakon, parkolóhely sehol. A fiatalasszony a járda felöl beül a Skodájába, de hiába indulna, nem tud, oldalról mellé parkolt egy Dacia. Elöl, hátul, s bal szélről lezárva, várakozásra ítélve, akár egy kalitkában. A hirtelen pánikban az asszony az órájára néz, bizonyára sietne, talán éppen a gyerekért menne...lehet már a délutáni feladatok járnak a fejében — nem tudni mi a teendője. Türelmét vesztve, dudálni kezd, hátha meghallja a Dacia tulajdonosa. Dudál és dudál, hangosan és türelmetlenül; a házak ablakai kinyílnak, a járókelők megállnak, a nézelődők zavarban vannak, nem értik mit segít ez a hangos dudaszó. Az asszony azonban nem hagyja abba. Körül sem néz, talán azt sem veszi észre, hogy egy kisegítő iskola előtt állt meg. Néhány perc múlva végre megjön a férfi. Sietne, de minden igyekezete ellenére lassan érkezik, fia sehogyan sem veszi fel lépte tempóját. A gyerek beteg , fogyatékos. Tekintete réveteg, arckifejezéséből hiányzik az egészségesek értelme. Az asszony keze hirtelen leesik a dudáról, s amikor a férfi szelíd szóval megköszöni türelmét, szégyenkezve lesüti a szemét. Nem tudni, mire gondol. .. Va. E. Áldott jó soki ez itt Üzenet a falu határából A magyar ember jó ösztönnel ismeri fel az emberi szándékokat. Aszerint nyílik meg az idegen előtt, hogy mit néz ki belőle. Juhász József szigetmonostori gazdával szerencsém volt. Barátságos természetű, szívesen beszélget egy kicsit a kukorica fölött, rátámaszkodva a kapanyélre. Csak azt nem veszi jó néven, ha letapossák a zsenge hajtásokat, amik úgyis lassan fejlődtek a tavaszi napfény hiánya miatt. Csak a paraj nőtt szaporán, szinte betakarva a sorokat. Rám is szólt a kapálgatásból felnézve, hogy vigyázzak már! Mert bizony, nagy lendülettel közelítettem hozzá az árokpartról, a táblájához ereszkedve. Igazság szerint nem volt nekem konkrét kérdésem. Legfeljebb egy kis kellemes diskurzusra vágytam, amiből mindig kiderül, mit szól a világ dolgaihoz kenyerét két kezével kereső ember, akin a szorgalmán kívül se privatizáció, se kárpótlás, de még a kártalanítás sem segíthetne. — Ez a föld áldott jó — mondja ki a minősítést a félig homokos, puha talajra, ami viszont szereti a nedvességet. Abból pedig csak akkor kap a száraz, meleg nyarakon eleget, ha öntözik. Szerte a határban itt sorakoznak a Fővárosi Vízművek kútjai, amik bizony kiszívják a sziget alól az éltető nedveket. Erről a témáról is szakszerű kiselőadást tud tartani Juhász gazda, aki 16 éves kora óta lakik a faluban, kisgyerek éveit meg a sárréti Komódiban töltötte. Azt sem haszontalanul, mert a cséplőgépet, a mezőgazdasági berendezéseket ismerte meg jól. Ha nem lenne már részint a kora, részint meg a betegsége miatt vagy húsz éve nyugdíjas, most azt mondhatnám divatos szóval kifejezve: konvertibilis képzettségű, aki megélhet a jég hátán is. Jelenleg azonban a föld hátán él. Viszonylag elégedetten, pedig nem magas a nyugdíja. A kapálgatást is gondolom, csak komótosan kellene művelnie az említett betegség miatt. Ám amint hallom tőle, van otthon tehén, meg amit egy kicsit több érzelmi töltéssel mond ki, van kisbocs. Azoknak kell a takarmány. Megindul a diskurzus, ismerkedünk egymás nézeteivel. Nem kerül elő a notesz, mert az hivatali jelvény. Ennek láttán pedig a hozzá hasonló emberek be szoktak gombolkozni, rövid és szokványos válaszokat adnak a kérdésekre, s azokból nem derül ki az igazság. Tudhatom én azt jól, mit várhat az ember a közeljövőtől — néz rám, miközben kijelenti Juhász József, és kérdezi: — Mit lehetett volna itt az elmúlt két év alatt csinálni, mit lehetne várni ennyi idő alatt az új vezetéstől? Legfeljebb azt, hogy ne srófolják felfelé az árakat. Ne civakodjon a Parlament, hanem fogjon össze minden párt a közjó érdekében. Akinek meg van tisztes nyugdíja, ne menjen el fizetésért pipázni egy portásfülkébe. Ha meg komoly munkáról van szó, adják annak, aki most munkanélküli. Ezt mondja, ha már kérdeztem, s mond még sok mindent. Rászánja az időt. Úgyis kikívánkozik ez belőle sokszor a tv előtt ülve is. Tudta, sejtette hogy egyszer majd megkérődezik a véleményét. Valamikor Budapestre járt dolgozni. Hentes a tanult szakmája, élelmezési vezető volt. Akkor még rendes és megfizethető kompjárat és közlekedés volt onnét, Szigetmonostorról. Beszélgetünk. A föld végén kezében nagy eperrel jön egy idős kosár asszony, s kérdezi: — Nem kér szomjúság ellen? — Nem — válaszolja röviden Juhász József, mert a beszélgetésre úgy látszik, sokkal jobban szomjazott. K. T. I. Az út az út marad Leltár a Somlyó-szigeten érdekében, hogy újabb bevételi forrásokra tegyen szert. Ennek kapcsán került sor a Somlyó-sziget feltérképezésére. Tizennyolc önkormányzati ingatlant vizsgáltak meg, amelyekről eddig nem állt rendelkezésre megbízható adat. A felmérés eredményesnek bizonyult, mert bár a területek java parlag, csak mezőgazdasági célra hasznosítható, esetleg mély fekvésű, talajvizes rész, de akadtak olyan parcellák, amelyek üdülőterület kialakítására alkalmasak. Az egyik több mint háromezerötszáz négyzetméteres területen az elektromos hálózat kiépítése megoldható és parcellázási terv alapján négy üdülőtelek alakítható ki. Egy másik mintegy ezer négyzetméteres helyen ahol az alapközművek is adottak újabb két parcella mérhető ki. Azokat amelyeket az ingatlanokat, régóta útként használnak a somlyó-szigetiek, továbbra is ilyen funkcióval hagyja meg a hivatal, de lesznek olyan területek, amelyet a határos üdülőterület tulajdonosainak adnak el. A felmérés tehát nem csupán azért lesz eredményes, mert némi kiadás árán újabb bevételhez juttatja az önkormányzatot, hanem mert rendeződik általa a Somlyó-sziget. (m.) Ráckeve városa folyamatosan számba veszi ingatlanait, földterületeit annak DUNATÁJ HÍRLAP Vezető munkatárs: Móra Katalin. • Munkatársak: Vasvári Éva és Kovács T. István. • Fogadónap: minden hétfőn 12—16 óráig a szerkesztőségben. Címünk: Bp. VIII., Somogyi Béla u. 6. pf.: Ml. í1. sz.: 14 tlefon: 138-4761, 138-4067.Te