Pest Megyei Hírlap, 1991. június (35. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-05 / 130. szám
I. ÉVFOLYAM, 104. SZÁM 1991. JÚNIUS 5., SZERDA BUDAÖRS • ÉRD • SZÁZHALOMBATTA • PILIS VÖRÖS VÁR • BUDAKESZI • BIATORBÁGY • TÖRÖKBÁLINT 0 PILISCSABA 0 PATY 0 ZSÁMBÉK 0 SOLYMÁR 0 TAKNOK 0 NAGYKOVÁCSI 0 BUDAJENŐ 0 PERBÁL 0 TÖK 0 TINNYE 0 ÜRÖM Hová tűntek a sokat emlegetett milliók? ki a csábos érdi csápos Érti ó falu része méltán érdemel figyelmet. Hiszen ez a település ősi magva. Még ki a táj szerelmese, az tudja, hogy Ófalu mellett lelhető fel a Margit-sziget nagyságú „sziget”, melyre a külső gátról száraz lábbal besétálhat a vándor. A Duna vize csak nagyobb áradáskor látogatja meg a területet. Újabbkori nevezetesség, néhány éves mindössze a termálkútra épült Termálszálló, melytől a Dunapartra vezető terület egy zárt világ. De jól jelzi a terület értékét lezártsága — különösen addig, míg az új földtörvény életbe nem lép —, a magasfeszültségű légkábelvezetékek hatalmas földlábai, s az a betonkúp, mely az erdészeti művelés alatt álló terület végéből is kikandikál. S mindössze huszonöt-harminc van a Duna medrétől,méterre Az utóbbi időben ez bizonyos betonkúp a vállalakozó kedvűek érdeklődését felkeltette. Mert nem mást rejt fed, mint azt a bizonyos csápos kutat, melyet a nyolcvanas évek közepén a nagy vízhiányok idejében — amikor a csapokat csavargatni lehetett Érden, de eltető elemet nyerni belőlük aligha — fúrtak. Akkor még a tanácsi rendszerben úgy harminc-negyven millióba jött ez a bizonyos csápos kút. A Duna vonalával párhuzamosan. S már akkor is — ahogyan a rossznyelvek beszélik — áradáskor a vízáteresztő rétegen keresztül összemosódott a csápos kút vize a kiáradt Dunáéval . . . S hogy milyen vizet adott? Hosszú emlékezetű érdiek szerint sárga, vasszínű lé csordogált a csapokból. Még fehérneműt sem lehetett benne mosni... De az a pár milliócska még ma is ott van Ófaluban. Létét nemcsak a csápos kút fölé magasló beton háromszög jelzi, hanem a hozzávezető magasfeszültségű légkábeleket hordozó óriások is. Ormótlanságuk szinte vonzza szemet. Túl sok élet nincs errefelé, ottjártamkor egy karbantartó munkás mászta meg a kupolához vezető betontömeget. Ám a csápos kút megszokott életét, mindez nem zavarta: a keskeny vezetéken szorgalmasan, megállíthatatlanul csörgedezik a Dunába a sárgás, magas vastartalmú víz. A kis kivezető meder körül a föld barna, a kavicsok, a kövek rozsdavörösen csillognak, harminc- vagy negyvenmillió? Mindegy már .egy része háborítatlanul elfolyik a Dunába. De a pénznek nyoma maradt. Még akkor is, ha így, utólag nézve jobb helyre, okosabban is elszórhatták volna a milliócskákat. Ám a mai vízszegény s főleg köbméterenként borsos áron számlázott vízdíjak világában ez az elhagyott, hatalmas betonkúp is képes megmozgatni fantáziát. Mégpedig a válalalkozókét. Mert nagy hozamú kútról lévén szó, talán érdemes lenne megszűrni, megtisztítani vizét. Hogy mennyiért? Ez még a jövő, az Alföldről érkezett, Érden kopogtató vállalkozó előtt sem világos. De valamit kellene kezdeni az elfolyó vizekkel ma, amikor drágán mérik a fürdő-, az ivó-, az öntözővizet. Az utóbbit persze ott, ahol ilyen külön is létezik.Egy azonban tény: Pest megyében nincs olyan település, ahol mondjuk, ipari gerincvezeték vinné el az ivásra nem használható, mosásra sem megfelelő vizeket. Márpedig ez lenne a jövő útja. Mert nemcsak az ipari üzemek járnának jól, juthatnának olcsóbban a felhasználásra kerülő vízhez — bár tény, hogy az ipari felhasználó vajmi kevés lenne Érden! —, hanem a kertek, a kiskertek tulajdonosai is. Jó ötlet, de a beruházási összegeket nézve vágyálom, mégpedig vállalkozói, hogy az ipari, olcsó víznek gerincvezetéket építsenek ki. De azért valamit mégiscsak lehetne s kellene kezdeni a csápos kúttal. Hiszen miközben a Buda vidék nem egy településén nyáron lajtkocsik viszik a vizet, tasakba zárva szállítják a csecsemőknek megfelelőt — itt, Érd ófalui részében évek óta, ki tudja, hány száz köbméter vizet nyel el a Duna, egy „ingyen”, egy meg nem gondolt, kellőképpen meg nem fontolt milliós beruházás nyomán. Bár lenne nemcsak „vízkóstolgató” — mit is lehetne itt, ezzel csinálni alapon —, hanem beruházó, vállalkozó is. Ha nem is az ipari gerincvezeték kiépítésére, de legalább a víz megtisztítására Érden. S az sem lenne baj, ha Pest megye déli részéből érkezik. Mert egy bő hozamú kút munkába állítása, vezetékrendszerbe juttatása megérné. S talán lehetne az életet adó vizet olcsóbban adni köbméterenként a „kertek városában”, mint ingyen a Dunába ereszteni. Varga Edit BUDA VIDÉKI HÍRLAP Vezető munkatárs: Fazekas Eszter. 0 Munkatársak: Fekete Ildikó, Aszódi László Antal, Virág Márton. 0 Fogadónap minden hétfőn 14— 17 óráig a szerkesztőségben. Címünk: Bp. Vill., Somogyi B. u. ti. Pf.: 311. í1. sz.: 1146. Telefon: 138-4761, 138-4067. Perzsavásár a művelődési házban Helybe jön az árus Manapság egyáltalán nem meglepő, hogy a művelődési házakban rendszeresen vásárokat tartanak. Élniük kell valamiből, elvégre az eladók által befizetett bérleti díjakból gyarapítják a kasszájukat. Az önkormányzatok ugyanis mind kevesebb összeggel tudnak hozzájárulni működési kiadásaikhoz. A bevételekből tudnak aztán kicsikarni a ház számára nívósabb, a profiljukba illő programokat. Az egyes akcióknak természetesen a lakosság is örül, mivel általában olcsóbban jut a portékához, mint az üzletekben, ráadásul talpalni sem kell, helybe jön az árus. Budaörsön a művelődési központ előtere is „perzsavásárrá” alakul júniusban. Hétköznaponként cipőket kínálnak, június 7-8-án, illetve 14-15-én a Boscoop szőrme- és bőraukcióját rendezik meg. Június 10- 19. között az Agromix bútorkiállítására kerül majd sor, 10—13-án pedig hollóházi porcelánokat árusítanak. Nehéz így előre megjósolni az akciók sikerét, noha az bizonyosnak látszik, hogy a forró napok kezdetén nem bundát vásárol a magyar, s a családok pénztárcáját ismerve az is valószínű, hogy a bútorbemutatónak is több bámészkodója, mint potenciális vevője lesz. Bár ki tudja? s—r. ® ""^zMírlan Törökbálint tiltakozik Megél majd a harmadik is? Törökbálint mindent megtesz annak érdekében, hogy a település kapuja élményt nyújtson minden ideérkezőnek. Mint arról lapunkban már beszámoltunk, elvi engedélyt adott ki a polgármesteri hivatal ausztrál és japán vállalkozóknak, akik a tó környékén szabadidőközpontot, szállodákat, bankokat, golfpályát kívánnak létesíteni. A tervezett vállalkozási-és szabadidőközpont 130 hektáros területen épül föl, s nemcsak kellemes látványt, de adóbevételeket is nyújt majd a településnek. Mint azt dr. Elek Sándor polgármestertől megtudtuk, Törökbálinton jogerős építési engedéllyel rendelkezik az osztrák érdekeltségű Bevásárló Központ Budapest Rt. A 44 hektáros területre készült terveket természetesen jóváhagyta a képviselő-testület, miután a beruházó vállalta: az épülő M0-s autópálya nyugati oldalára tervezi át a létesítményt. Erre azért volt szükség, mert csak így tudjuk megőrizni a község jó levegőjét — mondta polgármester. — Itt említeném meg, hogy a Buda Park Bevásárló Központ viszont gondot jelent nekünk. Az építtetőknek Biatorbágy község adta ki az építési engedélyt 20 hektáros területre. Mi fellebbezést nyújtottunk be a Köztársasági Megbízott Hivatalához, tiltakoztunk a létesítmény megvalósítása ellen. Ugyanis a közművek Törökbálinthoz és Budaörshöz kötnék a tervezett bevásárlóközpontot. Amíg az új bevásárlóközpont nem készül el — az elképzelések szerint két év kell hozzá —, addig a mi hálózatunkat terhelné a bevásárlóközpont és ezt községünk nem tudja elviselni. Arról nem is szólva, hogy a várható autóforgalom ártana Törökbálint levegőjének. • Amikor reklámok jelentek meg a sajtóban, a televízióban a Budaörsről Biatorbágyra költözött bevásárlóközpontról, megpróbáltunk hangot adni ellenvéleményünknek, sajnos nem sok sikerrel. Azóta járt nálunk a Tv-lázadó stábja, de a riport nem került adásba. Ma sem értjük, miért. Változatlanul fenntartjuk azt a véleményünket, hogy semmilyen szennyező létesítményt nem akarunk elviselni, a tervezett MO-s autópályán belül. Tiltakozunk, és várjuk, hogy a kérdésben számunkra kedvező megoldás szülessen. J. Sz. I. Közterület-fejügyelt Partnerre várva Biatorbágyon is rendszeresen szóvá teszik a helybeliek: tűrhetetlen, hogy a nagyközség határában, sőt a település belterületén is megjelennek a szemétkupacok, s ki-ki engedély nélkül foglal ilyen-olyan céllal közterületet. Ezért van különös fontossága annak, hogy felállítsák a közterület-felügyeltet, a hatósági személyek hiszen vélhetően puszta jelenlétükkel és visszatartanák a szabályokat megszegőket. A biatorbágyi önkormányzat először a törökbálintival akart szövetkezni, de ott a kezdeményezésüket nem koronázta siker. Most a pátyiakkal tárgyalnak, de akár önállóan is megvalósítják elképzelésüket. Ha Páttyal sikerül szövetkezni, akkor mindkét falu alkalmazna egy-egy közterület-felügyelőt, akik együtt járnák a településeket. A közterületek rendjére vonatkozó központi és helyi rendeletek alapján dolgoznának, s elsősorban a felszólítással, illetve a helyszíni bírság kiszabásával kívánnak eredményt elérni,a szabálysértési eljárásban befizetendő illeték ugyanis nem a helyi kasszát gyarapítja. Kirándul az osztály A vakáció közeledtével már nehezen fog az agy, a diákok legszívesebben minden idejüket a szabadban töltenék. A legtöbb osztálykirándulásra induló pesti diák a budai hegyeket választja, így találkoztunk Lajos-forrásnál az uzsonnázó fiatalokkal (Erdősi Ágnes felvétele) Tetszett már látni 1000 márkás bankót, olyan amit még 1910-ben bocsátott ki a Német Birodalmi Bank Vilmos császár és Hindenburg tábornok idejében? Lepedő nagyságú, 1S cm hosszú és 10 cm széles. Gót betűkkel nyomtatták, kiváló nyomdatechnikával, az a egyik oldalán a névérték és címer, a másikon egy germán eposzból kölcsönzött életkép látszik. Ezt a bankjegyet már Hitler hatalomra jutása előtt kivonták a forgalomból, mivel a háború utáni inflációban elértéktelenedett. Fizetőértéke tehát nincs, a bolhapiacokon lehet még néha látni belőlük, gyűjtők veszik, cserélik, akár a bélyeget vagy a gyufacímkét. Alighanem Jocó „hősünk” is itt figyelt nevű fel rá, itt pattant ki a fejéből az isteni szikra. Hogy mennyit vett meg, ma még nem tudni. Az viszont már bizonyított tény: kettőn sikerrel adott túl Zsámbékon, ezzel fizetett ki egy jóhiszemű embert, akitől pónilovat és hintát vásárolt. A sértett nevét ne írja ki. Vidéken a balgaság blamázsnak szárait, egy életen át gúny tárgya marad az ember. A fenti megjegyzést Iklódi Tamás hadnagy, a Budaörsi Rendőrkapitányság vizsgálótisztje fűzi az esethez, melynek mappája vastagra hízott a rengeteg aktától. Április közepén, déltájban, két kreolbőrű „üzletember” jelent meg K. zsámbéki portáján egy világoszöld 1500-as Ladával. Egyikük — ez Jocó — Németországban élő ló exportimportőrként mutatkozott be, s az iránt érdeklődött, nincs-e eladó lova a házigazdának. K. I. — maga is lócsiszár — közölte, hogy van, de nem hanem Tökölön, Zsámbékon, egy barátja istállójában. Ezt követően beült a Ladába, és átfurikázott a vendégekkel Tökölre, ahol is „bemutatta” Sábát, a tízéves pónikancát. — Mennyi? — kérdezte kurtán a „német”.— Harmincötezer — így K. I., s magában úgy döntött, harmincig enged alkudni. Erre azonban nem került sor, a vevő igent bólintott. — Rendben van, megadom. De volna egy könnyű szükségem is. Egy hintófélére, kocsira K. I. még erre sem figyelt fel, sőt ráharapott a csalira. Bevitte emberét a házba, és megmutatta a hintót. A szép, citromsárga, gumirádlis, léderes kocsit, amilyet már csak a múzeumokban vagy magángyűjtőknél látni. — Mennyi? — kérdezte megint a vevő, lopva összenézett a társaival. — ötvenezer. Alkudni nem lehet , Jocó nem is alkudozott, csupán azt kérdezte, elfogad-e K. I. márkát. Olcsón számítja, 47 forintért. K. I. rövid fejszámolást végzett, aztán igent mondott. A 85 ezer forintot 1800 márkának tudta be. Ekkor került elő a két matuzsálemi bankjegy, Jocó könnyed mozdulattal az asztalra csapta. — Vissza tud adni? Nem muszáj márkát. Adjon 10 ezer forintot, a szállodában úgyis forinttal kell fizessek. Az üzlet létrejött, de szerződés nem készült, bár ez aligha nyom a latban. A két svihák elment szállítót keresni, délután ötkor egy IFA platóján elvitték Sábát és a hintót. Szerencséjük volt. Ha csak egy félórát késnek, szembetalálják magukat K. I. fiával. — De hisz ezek nem jó pénzek! Magát becsapták! — förmedt az apjára, majd közösen elrohantak Pilisvörösvárra panaszt tenni. A felvett jegyzőkönyvben a Jocó neve még nem szerepel, a csaló személye még ismeretlen. A rendőrségi gépezet beindult, a nyomozás több vonalon is folyt. A póni és a hintó olyan szövevényes utat jár be, amíg ráakadnak, hogy ember legyen a talpán, aki követni tudja. Vallomás vallomás mellett, legtöbbje hazugság, egyet mond Budinka, mást mond Gulyás és megint mást Bandi. Mondanom sem kell, ezek a nevek nem a személyibe vannak így bejegyezve, jegyzi így.viselőit az alvilág Rövidre fogva a szót, az ebül szerzett jószág Kakucsi Gyula XV. kerületi lakos istállójából került elő, innen szállította haza K. I., miután a nyomozók megtalálták. Kakucsi állítja, fogalma sem volt az eredetükről. Ezt csak Jocó tudná cáfolni, ha kéznél lenne. De Jocó eltűnt, felszívódott, s ehhez a jelek szerint nagyon ért, jelenleg is négy kerületi rendőrkapitányság és a PKKB körözi. Együk, sem ok nélkül. Jocó többször volt már büntetve, a bűnlajstromon ittas vezetés, lopás, devizaüzérkedés és egyéb „kópéságok” sorakoznak. Csalás ■ még nem volt, de most már az is van, a lejárt márkákkal való dobás csalásnak minősül. Bevallom, első hallásra mulattatott a történet. Nevettem a furfangján és „kreolnémet” a behúzott balekon. Aztán ahogy olvastam az aktákat, mindjobban megdöbbentem. Micsoda fertő vesz körül, kikkel kell együtt élni! És napról napra attól reszketni, mikor lesz belőlem is balek?! Sajnos a bűnözőt csak nyilvántartják, priusza van. Ma nem sütik rá a szégyenbillogot, mint régen. (—matala—) Nyolcvanéves bankjegyek Lába megkerült