Pest Megyei Hírlap, 1991. június (35. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-07 / 132. szám

Valaki nem mmú igazat? Vagy válasz, vagy sztrájk Amennyiben a kormány három, a szakszervezetek számára különösen fontos kérdéskörben — az ener­giaár-emelés felfüggesztésé­ben, a bérliberalizációs tár­gyalások azonnali megkez­désében s az utazási ked­vezmény visszaadásában — péntekig a Magyar Szak­­szervezetek Országos Szö­vetsége kéréseinek figye­lembevételével meghozza a döntését, úgy ezt a szak­­szervezetek felelősségük tu­datában fogják mérlegelni, amikor pénteken meghoz­zák határozatukat a kilá­tásba helyezett sztrájkokról — hangsúlyozta Nagy Sán­dor elnök, az MSZOSZ csü­törtökön tartott szövetségi tanácsülésén. Az eszmecse­rén jelen volt, s kifejtette a kormány és az MSZOSZ ta­lálkozójáról álláspontját Schamschula György, a Munkaügyi Minisztérium politikai államtitkára. Nagy Sándor kitért Schamschula Györgynek a napirenden szereplő kérdé­sekkel kapcsolatban a Nép­szavában megjelent nyilat­kozatára. Ebből, mint han­goztatta, az az egy nyilván­való, hogy valaki nem mond igazat. Ha ez az MSZOSZ vezetőire vonat­kozik, akkor nekik kell le­vonniuk a következtetése­ket, ha másokra, akkor ők nem méltók arra a funk­cióra, amit betöltenek. Nagy Sándor a személyét tekint­ve nyomban bizalmi szava­zást kért. Végül a testület egy nyilatkozatot fogadott el ebben a témakörben, s ez egyben az elnököt is meg­erősítette a tisztségében. A nyilatkozatot, a társadalmi béke megőrzésének fontos­ságát hangsúlyozva, elküld­ték a miniszterelnöknek. ­­XXXV. ÉVFOLYAM, 132. SZÁM 1991. JÚNIUS 7., PÉNTEK is lezárni isz­építés Bős-Nagymaros környezeti rehabilitációja A kormány megbízta Sámsondi-Kiss György kor­mánybiztost azzal, hogy te­gye meg a szükséges intéz­kedéseket a dunai vízlép­csőrendszer kormányzati beruházásának lezárásához. Azaz, ami eddig de facto megtörtént, vagyis a ma­gyar beruházás építésének tényleges lezárása, most megtörténik jogilag, de jure is — tájékoztatta a hírköz­lő szerveket László Balázs kormányszóvivő a kormány csütörtöki ülésének szüne­tében. A testület meghallgatta Mádl Ferenc illetékes tár­ca nélküli minisztert és Sámsodi-Kiss György kor­mánybiztost az április 22-i magyar—csehszlovák meg­beszélésről, és a továb­bi tárgyalások előkészítése érdekében a következőket rendelte el: a kormány felkéri a Magyar Tudomá­nyos Akadémiát, hogy foly­tasson további vizsgálato­kat a bős-nagymarosi víz­lépcsőrendszerrel kapcso­latban és készítsen alapos, tudományos igényű elem­zést a vízlépcsőrendszer ökológiai, környezeti koc­kázatairól. A kormány el­rendelte, hogy az ökológiai tanulmányok készítése so­­­rán részletesen térjenek ki lakosságot és a termé­szetes élővilágot érintő ne­gatív hatások vizsgá­latára. Megbízta az ipari és­reskedelmi minisztert, de­to­vábbá a nemzetközi gazda­sági kapcsolatok miniszte­rét, hogy vizsgálják meg a Cseh és Szlovák Köztársa­sággal más területeken megvalósítható átfogó gaz­dasági, azon belül energe­tikai együttműködés lehe­tőségeit. Egyúttal annak feltételét is, hogy milyen módon lehetne érdekeltté tenni a szlovák területeket, illetve Pozsonyt a tervezett 1996. évi budapesti világ­kiállítás rendezvényeiben. A kormány azt a felada­tot is kiadta az illetékes szerveknek, hogy el kell készíteni a bős-nagymaro­si vízlépcsőrendszer hatás­­területére vonatkozó új fejlesztési koncepciót, egy­úttal vizsgálják meg a kör­nyezeti rehabilitáció lehe­tőségét. A kormány a Földműve­lésügyi Minisztérium terjesztésében elfogadta elő­a hosszú távú erdőtelepítés programját, s határozatot hozott az Állami Fejleszté­si Intézet átalakításáról, és kormányrendeletet alkotott a kormányzati beruházások lebonyolításának egyes kér­déseiről. Egyúttal a kor­mány rendeletet alkotott arról, hogy a költségvetés­ben jóváhagyott kormány­zati beruházásoknak, és a vállalkozások felhalmozási támogatásának pénzügyi le­bonyolítását az Állami Fej­lesztési Intézet egyedül látja el a jövőben. Kora nyár a Szilis mentén Vág­ják a rendet a kamilláiban A harmincas főút men­tén a kerepestarcsai köz­ségrészen már hetek óta kellemes kamillaillat fogad­ja az arra járót. A Szilas­­m­enti Termelőszövetkezet hazánk egyetlen olyan gaz­dasága, ahol ekkora, neve­zetesen kétszáz hektárnyi, területen termesztik ezt az ősrégi gyógynövényt. Már nagyanyáink használták teának, borogat­is­tak sebeket, gyógyítottak vele. A termelőszövetkezet a megtermelt virágokat szárítmányként, drogként értékesíti, vagy a saját le­párlójában illóolajat állít elő belőle, és azt adja el külföldi partnereinek. A szövetkezetben meg­tudtuk, itt az aratás ideje, négy kombájnnal takarít­ják be a termést. A szak­emberek véleménye az, hogy a virágok gyengébb minőségűek a tavalyinál. Oka ennek a sok eső és az, hogy keveset sütött a nap. Drognak a legszebb, sér­tetlen virágokat használják fel, a töredezett szirmúakat a lepárlóba viszik, és ké­szül az illóolaj. A külföldi partnerek igényét messze­menően szem előtt tartják, s olyan mennyiséget állí­tanak elő mindkét termék­ből, amennyire igény van. A kamillatermesztés Szilasment­ben több, mint a húszesztendős múltra tekint vissza. Az idén is a hazai nem­esítésű Bk—2 poly­ploid nagy virágú és egy német nemesítésű fajta magjait vetették el. A mostani első aratást követően a táblákat perme­tezik, s kapnak a növé­nyek egy adag műtrágyát, hogy a hónaljvirágok is megerősödjenek, s két-há­­rom hét eltelte után ismét aratni lehessen. A máso­dik aratásból származó termés minősége mindig gyengébb, így azok kizáró­lag illóolaj-alapanyagul szolgálnak. Az aratás je­lenlegi szakaszában még nem tudtak adatokat mon­dani a termelt mennyiség­re vonatkozóan, annyi azonban biztos, hogy a tsz az idén is tízmilliós nagy­ságrendű bevétellel számol­hat csupán a kamillából, á. m. Kerepestarcsa határában munkagépektől hangos a vidék. Megkezdték a kamilla szü­­retelését, majd feldolgozását a Szilasban (Erdősi Ágnes felvétele) AZ ÁR Ei­EH ÚSZVA MESÉM Minden olyan egyszerű, mint a mesékben. A tündér csodálatos, rút a boszorkány. A múlt ör­dögfekete, a jelen angyalfehér. Mégis, a polgár elégedetlen. A polgárban a hiba? Avagy a me­sékben? A polgárnak mindig is volt baja a hata­lommal. A polgár minél kevesebb hatalmat óhajt magával, s minél többet másokkal szemben. Nin­csenek lombiktisztaságú demokraták. Esendő em­berek vannak, akik adott helyzetben esetleg de­mokraták, a másik esetben viszont a kemény ál­lamnak tapt­ol(ná)nak. A polgárnak ma sem ezzel a hatalommal van baja, hanem A HATA­LOMMÁ!,, amely az adott esetben ez, a mostani. Eltekintve a vakbuzgók maroknyi csoportjától — akik vakhitük­kel,­­buzgalmukkal többet árta­nak­ a hatalomnak, mint az ellenzék megfeszülve —, a polgár most azért elégedetlen, mert az lehet. Volt, amikor (Ráikósi) nem lehetett, amikor (Ká­dár) nem látszott ajánlatosnak, most viszont (An­tall) teheti, nem gátolhatják benne. S amíg nem gátolják hatják, addig van demokrácia. Hisszük, mert a csapás ak­kor fájdalmas, ha a saját bőrünket éri, hogy csakis a mi sajátos, má­sok által nem ismert gondunk-terhünk ez a hata­lom kontra polgár. „Ki hozza a döntést rólam? Ki akadályoz, hogy megtegyek valamit, és ki mond­ja, hogy csináljak valami mást? ... Ki és mi kényszerít, hogy ezen a környéken lakjam, amikor egy másikon dolgozom? Hogyan születnek az éle­temet teljesen elfedő és meghatározó döntések?” Frappáns szöveg., A lelkünkből kiszakított. Holott Michel Foucault íra le az L’Expressz 11­52. évi 22. számában. Egy világpolgár a demokrácia hazájá­ban. Mindenütt vannak mesék? (M) lát A fővárosi főügyész nem ténybeli és jogi alapot büntetőeljárás megindításá­ra az Új Hölgyfutár cím­lapján közölt ábrázolat ügyében. Bócz Endre csü­törtökön levélben válaszolt Torgyán Józsefnek a má­jus 20-i parlamenti ülésen napirend előtti felszólalásá­ra. A képviselő vizsgálatot kért a szóban forgó ábra miatt, amelyet a nemzeti szimbólum­nak minősített­ meggyalázásá- Bócz Endre egyebek közt kifejti: Az Új Hölgyfutár címlapján megjelent grafi­ka korábban látható volt egy műcsarnoki kiállításon, majd a TV 2 egyik műso­rában is, s egyik alkalom­mal sem váltott ki érzékel­hető visszhangot. Az ábrá­zolat többértelmű, így as­­­szociálni enged — egyebek közt — a magyar címerre is, ám a címer az állam szimbóluma és nem a nem­zeté, amely büntetőjogi ol­talmat kap a Btk.-ban. Mindamellett a jelkép fo­galmilag is csak megjele­nít valamit, de nem azonos azzal, amit megjelenít. Bócz Endre nem talált ténybeli és jogi alapot a büntetőeljárás megindítá­sára. De intézkedett, hogy a Fővárosi Főügyészség te­gyen a bíróságnál indít­ványt a szóban lévő sajtó­termék terjesztésének meg­tiltására. A termelőszövetkezetek a tétü­kkel­ll­ fednek Perifériára kerülnek a nyugdíjasok? kön a szövetkezetek szo­ciális gondoskodása enyhí­tett eddig, amit azok rész­ben a törvény, nagyobb részt azonban tagjaik iránti felelősségérzet alap­ján vállaltak magukra. A gazdasági verseny azon­ban már eddig is sok közös gazdaságot kényszerített arra, hogy leépítse a tag­jainak, s különösen a nyugdíjasoknak nyújtott támogatásokat. A tulajdon­­rendezési folyamatok és a mind kényszerítőbb szö­vetkezeti modellváltás nyo­mán a nyugdíjasok teljesen elvesztik ezt a szerény biz­tonságot jelentő szövetke­zeti hátteret is, s sajnos ennek a helyébe nem lép az állam gondoskodása. A nyugdíjasfórum részt­vevői egyetértettek azzal a kezdeményezéssel, hogy a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szö­vetsége mellett alakuljon önálló országos választ­mány a tsz-nyugdíjasok sa­játos érdekeinek a képvi­seletére. Pest megyében 60 ezer szövetkezeti tag dolgozik, a nyugdíjas nagyüzemi dolgo­zók száma is több tízezerre becsülhető. Miként a fóru­mon is felvetődött, a mos­tani belső átalakulási fo­lyamatokban nem foglal­koznak a mezőgazdaságban élők jövőjével, foglalkozta­tási és szociális problémáik megoldásával. Sőt, ütköznek az aktív dolgozók, vala­mint a nyugdíjasok érde­kei. Utóbbiak egyre inkább háttérbe szorulnak az adott gazdaság jövőjéről való döntések során. A szövet­kezeti törvények ugyan biztosítják a tagok jogait, de a nyugdíjasok többsége egyáltalán nincs tisztában ezekkel a lehetőségekkel. Ezért van szükség a felvi­lágosításukra, érdekeik képviseletének szervezésé­re. Gy. L. A közelmúltban tartot­ták meg a mezőgazdasági szövetkezeti nyugdíjasok I. országos fórumát. Ezen el­hangzott, hogy hazánkban közel félmillió a tsz-nyug­­díjas. Mind több közöttük az olyan, akinek már vagy maholnap megélhetési gon­djai vannak, illetve lesznek. Átlagos nyugdíj­szintjük alig haladja meg a létminimumot, sőt, jelen­tős részüknek a jövedelme el sem éri azt. Helyzetű­

Next