Pest Megyei Hírlap, 1991. július (35. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-24 / 172. szám
MOblORI % Jiísian XXXIII. ÉVFOLYAM, 172. SZÁM 1991. JÚ7IUS 24., SZERDA Nekünk velt igazunk Ötezerrel kevesebb Gyömrői olvasóink bizonyára emlékeznek még arra, hogy egy hónappal ezelőtt — lapunk június 20-i számában — „Kinevezéstől az emlékműig” címmel tudósítottunk a helyi önkormányzati képviselő-testület júniusi üléséről. Ebben megírtuk, hogy Garádi István polgármester fizetését a községatyák 2« százalékkal megemelték, ugyanakkor Murvai Lászlóné alpolgármester tiszteletdíja automatikusan 5 ezer forinttal csökkent. Annak idején ugyanis úgy döntöttek, hogy amíg az új jegyző nem áll munkába, addig Murvainé a megállapított összegnél 5 ezerrel többet fog kapni. Varga Ernő jegyző június 1-jétől dolgozik, következésképp az alpolgármester asszony tiszteletdíja újból 15 ezer forint lett. Úgy tűnik, Gyomron egyes képviselőknek nem tetszik, hogy ilyen dolgokról (is) tájékoztatjuk az olvasókat. Legalábbis ez tűnt ki abból a cikkből, amit Sas Zoltán MDF-es képviselő írt az irányzat „Gyömrő” önkorfolyóiratának 6. számában „Furcsa tájékoztatás" címmel. Ebben szó szerint ezt írja a képviselő úr: „A tárgyi tévedés kiigazítását pedig elvárjuk: az alpolgármester tiszteletdíját a testület nem csökkentette.” Mindezeken túl azzal is megvádolt bennünket, hogy, idézem: „... a témaválasztás céltudatos és valamiféle érdeket szolgál" Első olvasásra — bár lakásomra még egyszer sem jutott el a gyömrői önkormányzat lapja, mindig családom többi tagjainál lelek rá — nem akartam válaszolni Sas Zoltán kifogásaira, úgy is mondhatnám, vádjaira. De az élet nagy rendező. Az ügyben érintett Murvai Lászlóné hívott fel telefonon, hogy tegyük már helyre a dolgokat. Mert Sas úr kérésének eleget téve július 17-én Kisgazdából független? című írásunkban helyre tettük ... Alaposan. Ha nem csökkent az alpolgármester asszony tiszteletdíja, akkor bizonyára maradt 20 ezer — véltük mi. Megírtuk. Aztán kiderült — ahogy Morvainé mondta: június 1. óta valóban csak 15 ezret kap, ahogy azt június 20-án megírtuk. Na már most ezek után nem tudjuk, Sas Zoltán miért kifogásolta a tényeken alapuló közléseket. Száz szónak is egy a vége, ismét ideírjuk: Murvai Lászlóné gyömrői alpolgármester havi tiszteletdíja 15 ezer forint. A történtek azért szolgálhatnak néhány tanulsággal, 1. Mi elviseljük a kritikát is, ha azok megalapozottak. 2. Elsősorban az a kötelességünk, hogy olvasóinkat (ebben az esetben a gyümrőieket) arról tájékoztassuk, ami érdekelheti őket. 3. Reagálni ott kell(ene) — jelen esetben a Monori Hírlapban —, ahol az ominózus írás megjelent. (Tehát Sas úr jobban tette volna, ha nekünk küldi el észrevételeit.) 4. Nekünk nem kötelességünk végigülni egy-egy éjfélig tartó ülést. S végül megjegyezzük: nem a véletlen műve, hogy a kezdeti nagy érdeklődés teljesen megszűnt a gyömrői képviselő-testületi illések iránt a helyi polgárok részéről. Mostanában az újságírón kívül jó, ha egy vagy két polgár jelen az üléseken. Pedig az elején volt olyan is, amelyen húsznál többen is voltak. A sokszor parttalan vitákra a polgárok nem „vevők”, azokra nem kíváncsiak. Jó lenne, ha ezen is elgondolkoznának az érintettek, a nyilvánosságot helyesen értelmeznék. Mert eddig — úgy tűnik — senkinek sem szúrt szemet, hogy a legutóbbi ülésekre már nem volt kíváncsi kutya sem. Mit ott voltunk, a ha nem is mindig „záróráig”. Igyekeztünk objektíven tájékoztatni olvasóinkat. A jövőben is ez a célunk, s szeretnénk, ha testület is partnerünk lennne. Nem ártana, ha — monoriak példájára — egy a szóvivőt választanának a gyömrőiek, aki tájékoztatást adna számunkra azokról a napirendekről, lyekről lemaradunk, ameMonoron bevált ez a módszer. A jót nem szégyen utánozni. Sőt... G. J. Kulturális ajánlatok Ecseren szerdán 10 órától nyitott a ház. Gombán az autós kertmoziban 21.30-tól: Los Angeles-sztori (színes, szinkronizált amerikai vígjáték). Gyömrőn a Strand kertmoziban 21.15-től: Zöldkártya (színes, szinkronizált amerikai vígjáték), a művelődési házban 10-től 18-ig bútorkiállítás és -vásár. Mentén 15-től 19-ig könyvtári órák, 16-tól testépítő klub foglalkozása,a Monoron 18-tól kung-fu edzés, az autósmoziban 21- től. Az egyenesen át (színes, szinkronizált, amerikai krimi). A FŐ TÉREN Koncert Az Amsterband együttes ad koncertet július 26-án, pénteken 18 órától Monoron, a városi könyvtár előtti téren. MONORI HÍRLAP Honor, Kossuth u. 71. • A szerkesztőség vezetője: Voreszki János. A munkatársak: Gér József és Koblencz Zsuzsa. £ Postacím: Monor, Pf. 51. 2301. Telefon: 157. • Fogadóórák és hirdetésfelvétel: hétfőtől ■ péntekig »-tól 11-ig. K—B—rrm-iiT mi lift n Két félidő (I.) Szóbeszéd, vádak... Rendkívüli elnökségi ülést tartott a minap a Monori Sportegyesület vezérkara. Ezen a fórumon ugyan valamennyi szakosztály képviseltette magát, mégis jószerével csak a labdarúgókról esett szó, gyakorlatilag e szakosztály vezetősége és az egyesületi vezetőség közötti megegyezés volt a cél. Ez viszont nem kevesebbet jelentett, mint hogy együtt marad-e, jelenlegi formájában fennmarad-e az éppen az idén 90 esztendős MSE? Az előzményeket — igaz, ki így, ki úgy — nagy vonalakban ismeri Monor sportkedvelő közönsége. Csakhogy, mint az kiderült, a városban nemcsak valós információk, hanem érzelmek motiválta — részben, vagy teljesen megalapozatlan — pletykák, féligazságok is terjedtek, amik még tovább mérgesítették a szakosztályvezetés és főleg az egyesületi elnök közötti — amúgy sem felhőtlen — viszonyt. — A rendkívüli elnökségi ülés után lehetőleg úgy kell felállnunk, hogy eloszlassuk a szóbeszédet, tiszta vizet öntsünk a pohárba — mondta bevezetőjében Horváth Ferenc, az ülés levezető elnöke. S ezzel kezdetét vette egy kétfordulós mérkőzés, ami nem volt könnyebb bármelyik bajnoki meccsnél. Bár sok képletesen pattogott a labda a vitatkozók között, bizony főleg a szünet előtti időszak nem volt mentes a kemény „belemenésektől” meg „rátartásoktól”. Szmán Károly, az MSE elnöke elsősorban azt kifogásolta, hogy a labdarúgószakosztály táján az utóbbi időben — tudomása szerint — olyan dolgok történtek, amik nem méltók a 90 éves jubileumhoz. Természetes, hogy minden szakág önállóságra törekszik, de tudomásul kell venni, hogy az MSE önálló, adófizető jogi személy, semmi sem történhet a választott vezetőség tudta, beleegyezése nélkül. A pénzügyi fegyelem kötelező, minden bevételnek — bármiből származik is — papírra kell kerülnie, hogy a kifizetések jogossága is követhető legyen. Kifogásolta az egyesületi elnök azt is, hogy a magasabb osztályba kerülés irreális ígéretével túlontúl is felhergelték a labdarúgószurkolókat. Ezt a vádat elsősorban fír. Genswein Ferencz vezető edzőnek címezte Szmán Károly ... Hozzátette, megromlott a kapcsolata Varró Géza szakosztályvezetővel is, miközben „pletykaszinten” visszahallotta, hogy megvan már az új elnök, az új vezetőség, sőt az új, önálló futballklub . .. Varró Géza válasza több viszonkérdést, illetve viszonvádat is tartalmazott, amik elsősorban az elnök magatartására vonatkoztak. Hogy Szmán Károly ugyanúgy egy személyben kívánna dönteni az MSF, és szakosztályai dolgairól, mint saját műhelyében az emberek sorsáról. Ugyanakkor az ígéreteit nem tartja be. (Ezt Szmán Károly azonnal cáfolta, hozzátette viszont, valóban tett olyan kijelentést: „nem biztos, hogy amiben ma megállapodunk, azt holnap is állni tudom.. ”) Varró Géza visszautasította a rejtett vádat, miszerint a jegyekkel manipuláltak volna. Felajánlották, árulja évi 60 órában az egyesület gazdasági vezetője a jegyeket, vagy legalább legyen jelen. Akkor láthatná, hogy a sok munkának, a színvonalas játéknak köszönhetően a valamikori 100-200 nézővel szemben az elmúlt bajnoki idényben átlagosan 300-400 ember volt kíváncsi a monori csapat szereplésére, de előfordult, hogy ezren látták valamelyik meccset. Aki legálisan, a bejáraton át közlekedett, attól (mindenkitől) szedtek belépőt, de a kerítés állagát ismerve, valóban lehettek, akik belógtak a nézőtérre ... Szóba került még, hogy a szakosztály kérte, de nem kapta meg a sportszékház üzemeltetésének jogát; hogy előfordult, a pályanyírásra nem kaptak pénzt, s más egyebet is zsebből kellett fedezniük a szakosztály vezetőinek, szponzorainak ... Vereszki János (Folytatjuk) SÁRGA VARÁZSLÓ? A csodák léteznek A páciensek jönnek-mennek, mi meg a monori rendelőintézet második emeleti kis várószobájának sarkában beszélgetünk. Felváltva. Amíg Khan úrnak van dolga a beteggel, addig Priscsepnij doktor felelget a kérdéseimre, majd ő vonul az ajtó mögé, s Khan úrnak adja át a helyét. Alina, a menedzserük, s Sztrizsák doktor úr tolmácsolnak. Feszengek kicsit, mert érzem, hogy feltartom őket, de olyan készségesek, barátságosak, s bennem olyan mérhetetlen a kíváncsiság, hogy mégiscsak kitartok. Elvégre nem mindennap jöhet össze az ember hosszú diskurzusra természetgyógyászokkal, „sárga varázslóval” meg pláne. Alina mondja is nevetve, hogy budapesti orvos ismerősei is egyre azt kérik tőle: „sárga varászlóval” hozza össze őket. A keleti gyógyászatban rendkívüli tekintélyük van. Khan úr megfejthetetlen mosollyal reagál erre, s várja a kérdéseimet. Nem titkolom, az ő egyénisége érdekel leginkább. Hogyan lesz valakiből természetgyógyász, mikor, hogyan döbben rá, hogy különleges képességei vannak? — Apám és dédapám is természetgyógyászok voltak. A rokonságban még nagybátyám az, aki örökölte ezt a képességet. Ő akupunktúrával gyógyít, én pedig bioenergiával, már 14 éve. Akkor jöttem rá, mire is vagyok képes, amikor az idősebbik lányomat baleset érte, s a klinikai halál állapotába került. Ott álltam fölötte, és iszonyúan akartam, hogy újra éljen. Nem volt sem légzése, sem szívverése. Teljes erővel koncentráltam az újraélesztésére. Sikerült. — Pusztán akarattal? Bioenergiával? — Igen. Rendkívüli Elképzelem a Jelenetet. Megborzongok. „Kelj fel és járj” — jut eszembe, de Khan úr már biomezőkről, energiaburkokról beszél, arról, hogy a gyógyítók többszörös bioenergiával rendelkeznek, mint az átlagember, s hogy bár a bionergiában még sokan kételkednek, mégis létezik. Bizonyíthatóan. A magyar orvosok nem is tudják, hogy közöttük igen sokan birtokában vannak a képességnek, amivel gyógyíthatnának. Igen — gondolom —, az orvos, a gyógyító egyénisége rendkívüli hatással van a betegre, ez közismert. Ez azonban aligha hogy a gyógyszerek elegendő, nélkül gyógyítsanak érszűkületet és érelzáródást, krónikus nőgyógyászati és urológiai bajokat — és még számos más bajt, amelyeket egyébként a Monoron és környékén élők szórólapokon már tanulmányozhatnak. Az ajánlat első olvasatra rendkívüli. Már a bevezető is: „Hagyományos orvosi ellenőrzés mellett keleti medicina által gyógyulhat, felvilágosítást kaphat aktuális fizikai állapotáról, kezelésekkel immunrendszerét fokozzák, mely által szervezete ellenállóbb lesz. Gyógyszer nélküli, belső beavatkozásmentes gyógymód!” Ajánl a szórólap általános erősítő kurzusokat, gyógykurzusokat, csoportterápiát, garantált erősítő, regeneráló, fiatalító hatással. Az Alma-Atából érkezett két természetgyógyász, a bioenergetikus és manuálterápiával gyógyító segítőtársak állnak rendelkezésünkre. Hétköznap és hétvégén reggeltől estig. Beköltöztek a monori rendelőintézetbe, várják a hozzájuk fordulókat... Ilyen egyszerű lenne? Kételkedtem — Én is kételkedtem — mondja Priscsepnij doktor, aki két éve dolgozik Khan úrral. — Eleinte nem hittem a dologban, de élt bennem az orvos kíváncsisága: meggyőződni az eredményekről. Másrészt ez részemről menekülés is volt ehhez a gyógymódhoz. Tudniillik a Szovjetunió egészségügye ... Gyógyszerek, műszerek nélkül sokszor olyan esetekben sem tudtunk segíteni, amikor még tehettük volna. S ez alatt a két év alatt tapasztalhattam, hogy csodák is léteznek. — A Szovjetunióban eszerint a népi gyógyászat legális, engedélyezett gyógymód volt? — Nem tiltották. Külföldre ugyan sokáig nem mehettünk, engem például a hívások ellenére sem engedtek. Azóta azonban már több helyen megfordultam, s igen érdekes tapasztalatokra tehettem szert. A különböző országokban különbözők a betegségek, az ökológia, az életstílus, az étkezési szokások... Itt, Magyarországon például feltűnően sok csontritkulásos betegséggel, jódhiányos strúmával találkozunk. Bizonyítanál: A „vándorló gyógyítás” azonban óhatatlanul a magánélet feladásával is jár. A rendelőintézetben lakni nem a kényelem netovábbja. A család több ezer kilométerre tőlük. Megéri? Priscsepnij doktor nem szánja véglegesnek ezt az életformát, de — mint mondja — a megismerés vitte és viszi előre a világot. Khan úr pedig nagyon szereti a változatosságot, hatalmas a munkabírása, s Alina szerint olyan ember, aki, ha kap egy segítséget kérő táviratot, azonnal „repül”. Nem is mindig csak akkor, ha gyógyítani kell. Jó néhányszor igénybe vették a képességeit más ügyekben is. Egyszer például a kazahsztáni drámai színház autóbuszát ellopták, s a rendőrség nem tudott nyomára bukkanni, pedig a a buszra éppen igen nagy szükség volt. Khan urat hívták, ő ment, koncentrált, s közölte, hogy a busz Vlagyivosztoktól 27 kilométerre, megtalálható. És így volt. Más alkalommal Novgorodban ezerötszáz ember előtt egy előre megszervezett „fellépésen” kellett beszélnie a bioenergiáról. Felküldött valaki a színpadra egy levelet: „Ha ön tényleg bioenergetikus, mondja meg, ki vagyok, hol ülök, hogy mi bajom van. Segít?” Khan úr a feladat elvégzése előtt pár percre a pihenőszobába vonult, s erősen összpontosított — mígnem már látta maga előtt a képet: a molett hölgyet a nyolcadik sorban, akin szőrmekucsma van. S „látta” a betegségét is: a májat, melyen csomósodások találhatók. Visszament — elmondta. Természetesen a betegség részletezése nélkül, mert hát így etikus. A hölgy pedig roppant elégedett volt, csak egyet nehezményezett: hogy ő tulajdonképpen nem is annyira molett... Erről meg az jut eszembe: messziről jött ember azt mond, amit akar... Csakhogy itt most bizonyítani is kell. Úgyszólván nap mint nap. Egy-egy kezelés a ezer forintba kerül,, ámbár hosszabb kurzusoknál engedményes már a kezelési díj, s szociális szempontokra is figyelnek: aki nagyon beteg és nagyon szegény, az akár ingyen is visszakaphatja az egészségét. Megjöttek már az első köszönőlevelek is. Ki-ki eldöntheti, hiszi, nem hiszi. A két természetgyógyász mindenesetre bizonyítani akar. K. Zs.