Pest Megyei Hírlap, 1991. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-24 / 172. szám

MOblORI % Jiísian XXXIII. ÉVFOLYAM, 172. SZÁM 1991. JÚ7­IUS 24., SZERDA Nekünk velt igazunk Ötezerrel kevesebb Gyömrői olvasóink bizonyára emlékeznek még arra, hogy egy hónappal ezelőtt — lapunk június 20-i számá­ban — „Kinevezéstől az emlékműig” címmel tudósítot­tunk a helyi önkormányzati képviselő-testület júniusi üléséről. Ebben megírtuk, hogy Garádi István polgár­mester fizetését a községatyák 2« százalékkal megemel­ték, ugyanakkor Murvai Lászlóné alpolgármester tiszte­letdíja automatikusan 5 ezer forinttal csökkent. Annak idején ugyanis úgy döntöttek, hogy amíg az új jegyző nem áll munkába, addig Murvainé a megállapított ös­­­szegnél 5 ezerrel többet fog kapni. Varga Ernő jegyző június 1-jétől dolgozik, következésképp az alpolgármes­ter asszony tiszteletdíja újból 15 ezer forint lett. Úgy tűnik, Gyomron egyes képviselőknek nem tetszik, hogy ilyen dolgok­ról (is) tájékoztatjuk az ol­vasókat. Legalábbis ez tűnt ki abból a cikkből, amit Sas Zoltán MDF-es képviselő írt az irányzat „Gyömrő” önkor­folyó­iratának 6. számában „Fur­csa tájékoztatás" címmel. Ebben szó szerint ezt írja a képviselő úr: „A tárgyi té­vedés kiigazítását pedig el­várjuk: az alpolgármester tiszteletdíját a testület nem csökkentette.” Mindezeken túl azzal is megvádolt ben­nünket, hogy, idézem: „... a témaválasztás céltudatos és valamiféle érdeket szol­gál" Első olvasásra — bár la­kásomra még egyszer sem jutott el a gyömrői önkor­mányzat lapja, mindig csa­ládom többi tagjainál lelek rá — nem akartam vála­szolni Sas Zoltán kifogá­saira, úgy is mondhatnám, vádjaira. De az élet nagy rendező. Az ügyben érintett Murvai Lászlóné hívott fel telefo­non, hogy tegyük már hely­re a dolgokat. Mert Sas úr kérésének eleget téve jú­lius 17-én Kisgazdából füg­getlen? című írásunkban helyre tettük ... Alaposan. Ha nem csökkent az alpol­gármester­­ asszony tisztelet­díja, akkor bizonyára ma­radt 20 ezer — véltük mi. Megírtuk. Aztán kiderült — ahogy Morvainé mond­ta: június 1. óta valóban csak 15 ezret kap, ahogy azt június 20-án megírtuk. Na már most ezek után nem tudjuk, Sas Zoltán miért kifogásolta a tényeken ala­puló közléseket. Száz szó­nak is egy a vége, ismét ideírjuk: Murvai Lászlóné gyömrői alpolgármester ha­vi tiszteletdíja 15 ezer fo­rint. A történtek azért szol­gálhatnak néhány tanul­sággal, 1. Mi elviseljük a kritikát is, ha azok meg­alapozottak. 2. Elsősorban az a kötelességünk, hogy olvasóinkat (ebben az eset­ben a gyümrőieket) arról tájékoztassuk, ami érdekel­heti őket. 3. Reagálni ott kell(ene) — jelen esetben a Monori Hírlapban —, ahol az ominózus írás megje­lent. (Tehát Sas úr jobban tette volna, ha nekünk kül­di el észrevételeit.) 4. Ne­künk nem kötelességünk végigülni egy-egy éjfélig tartó ülést. S végül megjegyezzük: nem a véletlen műve, hogy a kezdeti nagy érdeklődés teljesen megszűnt a gyöm­rői képviselő-testületi illések iránt a helyi polgárok ré­széről. Mostanában az új­ságírón kívül jó, ha egy vagy két polgár jelen az üléseken. Pedig az elején volt olyan is, amelyen húsznál többen is voltak. A sokszor parttalan vitákra a polgárok nem „vevők”, azokra nem kíváncsiak. Jó lenne, ha ezen is el­gondolkoznának az érin­tettek, a nyilvánosságot he­lyesen értelmeznék. Mert eddig — úgy tűnik — sen­kinek sem szúrt szemet, hogy a legutóbbi ülésekre már nem volt kíváncsi kutya sem. Mit ott voltunk, a ha nem is mindig „zár­óráig”. Igyekeztünk objek­tíven tájékoztatni olvasóin­kat. A jövőben is ez a cé­lunk, s szeretnénk, ha testület is partnerünk len­n­ne. Nem ártana, ha — monoriak példájára — egy a szóvivőt választanának a gyömrőiek, aki tájékozta­tást adna számunkra azok­ról a napirendekről, lyekről lemaradunk, ame­Mo­noron bevált ez a módszer. A jót nem szégyen utánoz­ni. Sőt... G. J. Kulturális ajánlatok Ecseren szerdán 10 órától­­ nyitott a ház. Gombán az autós kertmo­ziban 21.30-tól: Los Ange­­les-sztori (színes, szinkroni­zált amerikai vígjáték). Gyömrőn a Strand kert­moziban 21.15-től: Zöldkár­tya (színes, szinkronizált amerikai vígjáték), a mű­velődési házban 10-től 18-ig bútorkiállítás és -vásár. Mentén 15-től 19-ig könyvtári órák, 16-tól testépítő klub foglalkozása,a Monoron 18-tól kung-fu edzés, az autósmoziban 21- től. Az egyenesen át (szí­nes, szinkronizált, amerikai krimi). A FŐ TÉREN Koncert Az Amsterband együttes ad koncertet július 26-án, pénteken 18 órától Mono­ron, a városi könyvtár előt­ti téren. MONORI HÍRLAP Honor, Kossuth u. 71. • A szerkesztőség vezetője: Voreszki János. A m­­unka­­társak: Gér József és Kob­­lencz Zsuzsa. £ Postacím: Monor, Pf. 51. 2301. Tele­­fon: 157. • Fogadóórák és hirdetésfelvétel: hétfőtől ■ péntekig »-tól 11-ig. K—B—rrm-iiT mi lift n Két félidő (I.) Szóbeszéd, vádak... Rendkívüli elnökségi ülést tartott a minap a Monori Sportegyesület vezérkara. Ezen a fórumon ugyan vala­mennyi szakosztály képviseltette magát, mégis jószerével csak a labdarúgókról esett szó, gyakorlatilag e szakosz­tály vezetősége és az egyesületi vezetőség közötti meg­egyezés volt a cél. Ez viszont nem kevesebbet jelentett, mint hogy együtt marad-e, jelenlegi formájában fennma­­rad-e az éppen az idén 90 esztendős MSE? Az előzmé­nyeket — igaz, ki így, ki úgy — nagy vonalakban ismeri Monor sportkedvelő közönsége. Csakhogy, mint az ki­derült, a városban nemcsak valós információk, hanem érzelmek motiválta — részben, vagy teljesen megalapo­zatlan — pletykák, féligazságok is terjedtek, amik még tovább mérgesítették a szakosztályvezetés és főleg az egyesületi elnök közötti — amúgy sem felhőtlen — vi­szonyt. — A rendkívüli elnöksé­gi ülés után lehetőleg úgy kell felállnunk, hogy­ elosz­lassuk a szóbeszédet, tiszta vizet öntsünk a pohárba — mondta bevezetőjében Hor­váth Ferenc, az ülés leve­zető elnöke. S ezzel kezde­tét vette egy kétfordulós mérkőzés, ami nem volt könnyebb bármelyik baj­noki meccsnél. Bár­­ sok képletesen pattogott a lab­da a vitatkozók között, bi­zony főleg a szünet előtti időszak nem volt mentes a kemény „belemen­ések­től” meg „rátartásoktól”. Szmán Károly, az MSE el­nöke elsősorban azt kifo­gásolta, hogy a labdarúgó­szakosztály táján az utóbbi időben — tudomása szerint — olyan dolgok történtek,­­ amik nem méltók a 90 éves jubileumhoz. Természetes, hogy minden szakág önál­lóságra törekszik, de tudo­másul kell venni, hogy az MSE önálló, adófizető jogi személy, semmi sem történhet a választott veze­tőség tudta, beleegyezése­­ nélkül. A pénzügyi fegye­lem kötelező, minden bevé­telnek — bár­miből szárma­zik is — papírra kell ke­rülnie, hogy a kifizetések jogossága is követhető le­gyen. Kifogásolta az egye­sületi elnök azt is, hogy a magasabb osztályba kerülés irreális ígéretével túlontúl is felhergelték a labdarúgó­szurkolókat. Ezt a vádat elsősorban fír. Genswein Ferencz vezető edzőnek cí­mezte Szmán Károly ... Hozzátette, megromlott a kapcsolata Varró Géza szakosztályvezetővel is, mi­közben „pletykaszinten” visszahallotta, hogy megvan már az új elnök, az új veze­tőség, sőt az új, önálló fut­­ballklub . .. Varró Géza válasza több viszonkérdést, illetve vi­­szonvádat is­­ tartalmazott, amik elsősorban az elnök magatartására vonatkoztak. Hogy Szmán Károly ugyan­úgy egy személyben kíván­na dönteni az MSF, és szak­osztályai dolgairól, mint saját műhelyében az embe­­rek sorsáról. Ugyanakkor az ígéreteit nem tartja be. (Ezt Szmán Károly azonnal cáfolta, hozzátette viszont, valóban tett olyan kijelen­tést: „nem biztos, hogy ami­ben ma megállapodunk, azt holnap is állni tudom.. ”) Varró Géza visszautasította a rejtett vádat, miszerint a jegyekkel manipuláltak volna. Felajánlották, árulja évi 60 órában az egyesület gazdasági vezetője a jegye­ket, vagy legalább legyen jelen. Akkor láthatná, hogy a sok munkának, a színvo­nalas játéknak köszönhető­en a valamikori 100-200 né­zővel szemben az elmúlt bajnoki idényben átlagosan 300-400 ember volt kíván­csi a monori csapat szerep­lésére, de előfordult, hogy ezren látták valamelyik meccset. Aki legálisan, a be­járaton át közlekedett, at­tól (mindenkitől) szedtek belépőt, de a kerítés állagát ismerve, valóban lehettek, akik belógtak a nézőtér­re ... Szóba került még, hogy a szakosztály kérte, de nem kapta meg a sportszékház üzemeltetésének jogát; hogy előfordult, a pálya­nyírásra nem kaptak pénzt­, s más egyebet is zsebből kellett fedezniük a szak­osztály vezetőinek, szpon­zorainak ... Vereszki János (Folytatjuk) SÁRG­A VARÁZSLÓ? A csodák léteznek A páciensek jönnek-mennek, mi meg a monori rende­lőintézet második emeleti kis várószobájának sarkában beszélgetünk. Felváltva. Amíg Khan úrnak van dolga a beteggel, addig Priscsepnij doktor felelget a kérdéseim­re, majd ő vonul az ajtó mögé, s Khan úrnak adja át a helyét. Alina, a menedzserük, s Sztrizsák doktor úr tol­mácsolnak. Feszengek kicsit, mert érzem, hogy feltartom őket, de olyan készségesek, barátságosak, s bennem olyan mérhetetlen a kíváncsiság, hogy mégiscsak kitartok. El­végre nem mindennap jöhet össze az ember hosszú dis­kurzusra természetgyógyászokkal, „sárga varázslóval” meg pláne. Alina mondja is nevetve, hogy budapesti or­vos ismerősei is egyre azt kérik tőle: „sárga varászlóval” hozza össze őket. A keleti gyógyászatban rendkívüli te­kintélyük van. Khan úr megfejthetetlen mosollyal reagál erre, s várja a kérdéseimet. Nem titkolom, az ő egyéni­sége érdekel leginkább. Hogyan lesz valakiből természet­­gyógyász, mikor, hogyan döbben rá, hogy különleges ké­pességei vannak? — Apám és dédapám is természetgyógyászok voltak. A rokonságban még nagybátyám az, aki örököl­­­te ezt a képességet. Ő aku­punktúrával gyógyít, én pe­dig bioenergiával, már 14 éve. Akkor jöttem rá, mire is vagyok képes, amikor az­ idősebbik lányomat baleset érte, s a klinikai halál ál­lapotába került. Ott álltam fölötte, és iszonyúan akar­tam, hogy újra éljen. Nem volt sem légzése, sem szív­verése. Teljes erővel kon­centráltam az újraéleszté­sére. Sikerült. — Pusztán akarattal? Bioenergiával? — Igen. Rendkívüli Elképzelem a Jelenetet. Megborzongok. „Kelj fel és járj” — jut eszembe, de Khan úr már biomezőkről, energiaburkokról b­eszél, ar­ról, hogy a gyógyítók több­szörös bioenergiával rendel­keznek, mint az átlagem­ber, s hogy bár a bioner­­giában még sokan kétel­kednek, mégis létezik. Bi­zonyíthatóan. A magyar or­vosok nem is tudják, hogy közöttük igen sokan birto­kában vannak a képesség­nek, amivel gyógyíthatná­nak. Igen — gondolom —, az orvos, a gyógyító egyénisé­ge rendkívüli hatással van a betegre, ez közismert. Ez azonban aligha hogy a gyógyszerek elegendő, nélkül gyógyítsanak érszűkületet és érelzáródást, krónikus nőgyógyászati és urológiai bajokat — és még számos más bajt, amelyeket egyéb­ként a Monoron és környé­kén élők szórólapokon már tanulmányozhatnak. Az ajánlat első olvasatra rendkívüli. Már a bevezető is: „Hagyományos orvosi el­lenőrzés mellett keleti me­dicina által gyógyulhat, fel­világosítást kaphat aktuá­lis fizikai állapotáról, keze­lésekkel immunrendszerét fokozzák,­­ mely által szer­vezete ellenállóbb lesz. Gyógyszer nélküli, belső beavatkozásmentes gyógy­mód!” Ajánl a szórólap általá­nos erősítő kurzusokat, gyógykurzusokat, csoportte­rápiát, garantált erősítő, regeneráló, fiatalító hatás­sal. Az Alma-Atából érke­zett két természetgyógyász, a bioenergetikus és manu­­álterápiával gyógyító segí­tőtársa­k állnak rendelke­zésünkre. Hétköznap és hét­végén reggeltől estig. Be­költöztek a monori rendelő­­intézetbe, várják a hozzá­juk fordulókat... Ilyen egyszerű lenne? Kételkedtem — Én is kételkedtem — mondja Priscsepnij doktor, aki két éve dolgozik Khan úrral. — Eleinte nem hit­tem a dologban, de élt bennem az orvos kíváncsi­sága: meggyőződni az ered­ményekről. Másrészt ez ré­szemről menekülés is volt ehhez a gyógymódhoz. Tud­niillik a Szovjetunió egész­ségügye ... Gyógyszerek, műszerek nélkül sokszor olyan esetekben sem tud­tunk segíteni, amikor még tehettük volna. S ez alatt a két év alatt tapasztalhat­tam, hogy csodák is létez­nek. — A Szovjetunióban esze­rint a népi gyógyászat le­gális, engedélyezett gyógy­mód volt? — Nem tiltották.­­ Kül­földre ugyan sokáig nem mehettünk, engem például a hívások ellenére sem en­gedtek. Azóta azonban már több helyen megfordultam, s igen érdekes tapasztala­tokra tehettem szert. A kü­lönböző országokban kü­lönbözők a betegségek, az ökológia, az életstílus, az étkezési szokások... Itt, Magyarországon például feltűnően sok csontritkulá­sos betegséggel, jódhiányos strúmával találkozunk. Bizonyítanál: A „vándorló gyógyítás” azonban óhatatlanul a ma­gánélet feladásával is jár. A rendelőintézetben lakni nem a kényelem netovább­ja. A család több ezer kilo­méterre tőlük. Megéri? Priscsepnij doktor nem szánja véglegesnek ezt az életformát, de — mint mondja — a megismerés vitte és viszi előre a vilá­got. Khan úr pedig nagyon szereti a változatosságot, hatalmas a munkabírása, s Alina szerint olyan ember, aki, ha kap egy segítséget kérő táviratot, azonnal „re­pül”. Nem is mindig csak akkor, ha gyógyítani kell. Jó néhányszor igénybe vet­ték a képességeit más ügyekben is. Egyszer például a ka­zahsztáni drámai színház autóbuszát ellopták, s a rendőrség nem tudott nyomára bukkanni, pedig a a buszra éppen igen nagy szükség volt. Khan urat hívták, ő ment, koncentrált, s közölte, hogy a busz Vla­gyivosztoktól 27 kilométer­re, megtalálható. És így volt. Más alkalommal Nov­gorod­ban ezerötszáz ember előtt egy előre megszerve­zett „fellépésen” kellett be­szélnie a bioenergiáról. Felküldött valaki a szín­padra egy levelet: „Ha ön tényleg bioenergetikus, mondja meg, ki vagyok, hol ülök, hogy mi bajom van. Segít?” Khan úr a feladat elvég­zése előtt pár percre a pi­henőszobába vonult, s erő­sen összpontosított — míg­nem már látta maga előtt a képet: a molett hölgyet a nyolcadik sorban, akin szőrmekucsma van. S „lát­ta” a betegségét is: a má­jat, melyen csomósodások találhatók. Visszament — elmondta. Természetesen a betegség részletezése nél­kül, mert hát így etikus. A hölgy pedig roppant elége­dett volt, csak egyet nehez­ményezett: hogy ő tulaj­donképpen nem is annyira molett... Erről meg az jut eszem­be: messziről jött ember azt mond, amit akar... Csakhogy itt most bizonyí­tani is kell. Úgyszólván nap mint nap. Egy-egy kezelés a ezer forintba kerül,, ámbár hosszabb kurzusoknál engedményes már a kezelé­si díj, s szociális szempon­tokra is figyelnek: aki na­­­gyon beteg és nagyon­ sze­gény, az akár­ ingyen is­ visszakaphatja az egészsé­gét. Megjöttek már az első köszönőlevelek is. Ki-ki el­döntheti, hiszi, nem hiszi. A két természetgyógyász mindenesetre bizonyítani akar. K. Zs.

Next