Pest Megyei Hírlap, 1991. december (35. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-10 / 289. szám

Kartali rendezvények Gazdag karácsonyi kínálat Nem szorul különösebb magyarázatra, miért csök­ken a művelődési házakat látogatók száma. A pénz­hiánnyal nem minden kul­turális intézmény tud szem­beszállni, mivel a szervezők csak csillagászati árakon képesek megszerezni a kö­zönségcsalogató rendezvé­nyeket. Egy olyan települé­sen, mint Kartal, azt vár­nánk, hogy a művelődési ház tevékenysége sorvadás­ra ítéltetett, Lászlóné Herr Piroska, az intézmény ve­zetője mégis jó hírekkel várt. — Programokban gazdag december elé nézünk — mondotta. — Minden kor­osztály számára igyekszünk emlékezetessé tenni az idei ünnepeket. Szeretnék megkönnyíte­ni a község lakóinak aján­dékvásárlását, ezért de­cember második hetében karácsonyi kapu néven já­ték- és ruhavásárnak ad­nak otthont. Érdekes szín­foltnak ígérkezik 18-án a „Szeretném magam meg­mutatni, hogy látva lássa­nak” című rendezvényük, ahol a művészi hajlamok­kal rendelkező kartaliak mutatkozhatnak be kevés­bé ismert oldalukról. — Fájdalom, hogy a ti­zenegy működő csoport mellett nem sikerült bein­dítanunk a nyugdíjasok klubját — sajnálkozott Lászlóné Herr Piroska. — Ezt próbáljuk ellensúlyozni december 19-én a számuk­ra szervezett karácsonyi műsorral. Két nappal ké­sőbb az intézményt egész évben támogató személyek­nek szeretnénk megköszön­ni mindazt, amit az itt el­végzett munkával — a szo­rongató teremhiány miatt olykor nehéz körülmények között — elértek. Munká­juk eredményeként főleg fiatalok látogatják a szak­köröket és foglalkozásokat. A mozgalmas élet azért is lényeges, mert a művelődé­si ház­ akkor él, ha sosem üres. A színjátszók a kará­csony élén sem pihennek: a Ruskó Színpad 20-án 15 és 17 órakor Verlagen vendég­szerepel, míg a Hüvelyk Matyi csoport 23-án Kanna­don szórakoztatja a kicsi­nyeket. Az óévet szilvesz­teri bállal búcsúztatják. A vezetőnő azt reméli, hogy a jövő esztendő legalább olyan sikeres lesz, mint az idei. Rendezvényeikre ad­dig is mindenkit szeretet­tel várnak. H. Sz. ta:Frekvencia video ajánla­Farkashorda 10 órakor, Vasangyalok 16 órakor, Elsőrendű célpont 18 és 20 órakor. GODÖLLOI hírlap Gödöllő, Szabadság tér 10. f1) A szerkesztőség vezető­je: Balázs Gusztáv. <R Munkatárs: Pillér Éva. © Postacím: Gödöllő, Pf. 14. 2100. Telefax és telefon: (28) 20-796. $ Szerkesztősé­gi fogadóóra: hétfőn 10-től 13 óráig. • Hirdetésfelvé­tel: munkanapodon 8.30-tól 13 óráig a szerkesztőség­ben. Javaslatok sorai Testületi ülés Szerdán, 11-én 17.30 óra­kor tartja soro­s ülését városházán a gödöllői kép­­­viselő-testület. Elsőként a Grassalkovich­­kastély 1991. évi helyre­­állítási munkáiról és a jö­vő évi munkák előkészíté­séről kapnak tájékoztatást a jelenlévők, majd az ál­landó bizottságok számol­nak be egyéves működésük tapasztalatairól. Javasla­tok hangzanak el ezután: a szervezeti és működési szabályzat módosítására; a díszpolgári cím és a Pro Urbe kitüntetés adományo­zásáról szóló tanácsrende­letek hatályon kívül helye­zésére; az új városi közte­mető és az új piac helyé­nek kijelölésére; a nem la­kás céljára szolgáló helyi­ségek bérleti díjáról szóló önkormányzati rendelet megalkotására; lakáscélú helyi támogatások vissza­vonására. Az ezt követő be­számolók sorában — többek között — a város egész­ségügyi ellátásáról és a böl­csődék helyzetéről lesz szó. Gödöllői Mű­vésztelep Alapítvány Köszönet a támogatóknak Alig egy hónapja közzé­tettük azoknak a vállala­toknak és magánszemé­lyeknek a névsorát, akik hozzájárulásukkal támogat­ták a Gödöllői Művésztelep Alapítványt. Az­­ elmúlt néhány hétben újabb adományok érkeztek az alapítvány javára, a kö­vetkező lokálpatrióta pol­gároktól : Szente József­né (Gödöllő) 7000, Gellér Katalin (Buda­pest) 2000, dr. Gelencsér Katalin (Gödöllő) 1000, dr. Gémesi György (Gödöllő) 1000, Lukácsi Lászlóné (Isa­­szeg) 1000, Mészáros János (Gödöllő) 1000, Novák Lász­ló (Gödöllő) 1000, Storczné Hrncsár Teréz (Gödöllő) 1000, Nagy Gábor (Gödöllő) 1000 forint. Támogatóinknak ezúton is köszönetet mond az ala­pítvány kuratóriuma, re­méljük, példájukat a nehéz körülmények ellenére is mind többen követik majd. (Befizetni az alapítvány javára lehet a múzeumban vagy a Budapest Bank Rt.­­nél a 383-12432 számla­számra.) Varga Kálmán, a kuratórium elnöke G­ODOLLOI XVIII. ÉVFOLYAM, 289. SZÁM 1991. DECEMBER 10., KEDD November 29-én a Város­védő Egyesület ülésén fő téma volt a II. világháború áldozatainak tiszteletére felállítandó emlékmű. Az első felszólaló érzékeltette az adósságot, amit már más települések, községek, váro­sok leróttak az életüket ál­dozók iránt, nálunk ez ed­dig nem volt, nem lett fon­tos dolog. Jelenleg a Városvédő Egyesület is csak egy ideiglenes elképzeléssel rendelkezik. A beszélgetés során azonban kiviláglott, hogy nem szabad elsietni a tárgyi kivitelezést. Arra kell törekedni, hogy méltó alkotás adja a megemléke­zést az utókor számára és érzékeltesse azt mementó­­ként, hogy az ember a leg­sérülékenyebb minden há­borúban és akarva-akarat­­lanul lehetünk áldozatok. E dologban összefogásra lenne szükség, némi anyagi áldozatra is az egyének ré­széről is. Bár eddig is fog­lalkoztak felméréssel (Xan­­tus-féle adatgyűjtés) az ál­dozatok felkutatásával, de az nem tekinthető lezárt­nak. Ezért jónak találjuk azt a feltevést, javaslatot, hogy a városházán kerüljön jól látható helyen kifüggesz­tésre az áldozatok névsora és arra kerüljenek rá az esetlegesen kimaradottak nevei, adatai. Az emlékmű helyének kiválasztására is születhetnek javaslatok. Kérnénk azt is, hogy a Gö­döllőn élő, vagy a Gödöllő­ről elszármazó művészek, alkotók is legyenek az em­lékmű segítségére,megvalósulásának Minden javaslatot, észre­vételt szívesen fogad a Vá­rosvédő Egyesület, mert azokat összegezve a váro­si képviselő-testület elé fog­ja terjeszteni. Az összejövetelen szó volt a tv-ben Ráday Mi­hály műsorában felfedezett Gödöllőt illető szobrokról is. Erzsébet királyné és Fe­renc József szobrai ezek, melyek ma magánosok bir­tokában vannak. A Városvédő Egyesület pályázatot nyert és meg­kezdte Gödöllő bizonyos épületeinek megörökítését, melyből kiállítást is fog rendezni. Az egyesület munkái közé sorolta a Rá­kos-patak elhanyagolt for­rásvidékének rendbe tételét is,feltárását. Természetesen a termé­szetvédelemről is hangzot­tak el felszólalások és el­hangzott beszámoló az Or­szágházban megrendezett természetvédelmi ankétról is. De az is igazolódott, hogy egy híján húsz ember akarata kevés értékeink vé­delmére, hogy az emberi közömbösség miatt egyre nagyobbak a károk, az ér­telmetlen pusztítások. (A felsőpark kerítésének több­szöri kidöntögetése.) Az alsópark védelme is felszínre került és egybe­hangzó volt az a vélemény, hogy az elmúlt időkben a park területéből való ki­sajátítások nem jogosítják fel a tulajdonosokat ar­ra, hogy azt kerítsék. An­nak azonban nem lehet akadálya, hogy élő sövén­­nyel területüket behatá­rolják. " Mindezt abból a megfon­tolásból mondta ki az egye­sület, hogy az alsópark te­rületén közösségi létesít­mények terveződnek — pi­henőpark, melegvíz-feltá­rás, fürdő. A jelen krónikásának oly meglátása is van, hogy városban élők alig mozdul­a­nak életterük, természeti adottságuk előnyeinek megtartására. Nincs akara­tuk környezetük szebbé té­­telére. Sajnálatos a város kertjeinek gondozatlansága, igen sok utca járdáinak, árkainak elhanyagoltsága. Látni azonban szépen meg­munkált kerteket is. Az is szívszomorító, hogy a fia­talság még csak részt sem kér az ilyen irányú ten­nivalókból. Észrevételek, javaslatok a következő címre küldhe­tők: Jáky Kálmán elnök. Városvédő Egyesület, 2100. Gödöllő, Ady s. 20—22. Te­lefon: 20-254., Kemény­fy Róbert Városvédő Egyesü­let, 2100. Gödöllő, út 5. Telefon: 20-144.Isaszegi Szántai Sándor ÖSSZEFOGÁSRA VAN SZÜKSÉG Egyik adósságunk az emlékmű Országos stúdió- és alternatív színházi találkozó Immár negyedszer Az ember — a laikus, az egyszerű néző, jelen esetben e sorok írója — kiválaszt három produkciót, merthogy va­lamennyit, idő hiányában, képtelen megtekinteni, s át­adja magát az élménynek. Választása nem véletlensze­rű: az Egy csepp mézre gyerekkorának legendás filmje, Rita Tushingham hatalmas szemeinek emléke vonzza. A büntető kéz esetében a nagy nevek — Udvaros Do­rottya, Cserhalmi György — jelentik a vonzerőt; a Strip-tease-t azon egyszerű oknál fogva választja, hogy kíváncsi Verebes új színházának egyik produkciójára. Az Egy csepp méztől va­lójában nem várt túl sokat, inkább csak az ismert cím vonzotta , aztán kelleme­sen csalódott. A nyomasztó külvárosi történetet hitele­sen, érdekesen mutatta be Hegyi Árpád Jutocsa ren­dezésében, Tímár Éva és Vasvári Emese főszereplé­sével az immár magyarul is játszó Merlin Színház. Re­mek karaktert formált Derzsi János és Tóth Jó­zsef, s feltűnik benne egy korábbi ,,Ki mit tud?” tehet­séges félvér versenyzője, Békési Artur is. Kár, hogy a nekik szóló, megérdemelt taps nem kárpótolhatta őket a szinte üres nézőtér lehangoló látványáért. BEAVATOTTKÉNT A büntető kéz című F. Walker-produkciót válasz­totta bemutatkozó előadá­sul a Cserhalmi György— Balikó Tamás nevével fém­jelzett, pár hete létrejött Labdatér Teátrum. A min­den konvenciót felrúgó, fe­negyereknek számító író 15 évvel ezelőtt született da­rabja eltérő reakciókat váltott ki a nézőtéren ülők­ből. Egy fiatal nő, amolyan beavatottként, minden rez­dülésre, félszóra felkaca­gott, de legalábbis belekun­cogott, jelezve: ő aztán érti e stílust, veszi a lapot. A többség eleinte lélegzet­visszafojtva figyelt, hiszen végül is gyilkosságok ké­szülődtek szép sorjában a színpadon, aztán, megérez­­ve a dolgok groteszk mivol­tát is, mind bátrabban ne­vetett — talán többször is az indokoltnál. Ha maga a darab nem is, a színészek játéka és tehetsége — no, meg fagytűrő képessége (kabátban kényszerült ülni a közönség) — mindenkép­pen elismerésre méltó. (A darabot a térigény­es dísz­­letezés miatt nem Gödöl­lőn, hanem saját épületük­ben mutatták be.) És jött a Strip-tease. Aki azt hitte, hogy Mrozek neve elriasztja a nagyérde­műt, tévedett: éppen az ő darabjánál telt meg zsúfo­lásig a terem. Kár, hogy a darab előtt fél órán át ját­szottak a nézők idegeivel, türelmével: a rendezésnek köszönhetően okosabbnál okosabb fejtegetéseket kel­lett végignézni-hallgatni videóról, a félelemről. Merthogy — lényegében — ez volt a témája az utána következő egyfelvonásos­­nak. Mrozekre vagy van antennája valakinek, vagy nincs. A gödöllői közönség­nek volt: gyorsan reagált, sokat nevetett, értékelte a „groteszket”. E sorok írója nem rendelkezik a szüksé­ges antennával — az egy­kori nagy sikerű Tangó blődségein is inkább fel­húzta magát, mint élvezte —, de elismeri, hogy Eper­jesnél és Gáspárnál jobban nemigen lehet Mrozeket játszani. És elérkezett a kritika napja: december 8., va­sárnap. Az egyhetes sorozat végén összeültek a hozzá­értők, és az érintettek je­lenlétében kivesézték a lá­tottakat. IGÉNYESEN Babarczy László rendező nem sokat hímelt-hámolt. — Egy határon túl nem bírom a szenvedéseket a színházban — közölte, bevallotta, hogy az egriek s Godot-ra várva produkció­ját a felénél otthagyta, majdnem ezt tette a nyír­egyháziak Titus Androni­­cus-előadásán is, s legalább ennyire rémesnek érezte a veszprémiek Romantikáját. Igazi színházi élményt szá­mára csak a Strip-tease jelentett — túl a vérlázító félórás tévéfilmen —, igé­nyes, szép produkciónak tartja az Egy csepp mézet, s gyenge darabból csinált remek előadást a Labdatér Teátrum. Utóbbiról Koltay Tamás kritikus — mintha csak a nézőközönség korábban említett reagálását tükrözte volna — megjegyezte: nem derült ki, komolyra vagy ironikusra akarták-e venni — az egyébként bugyuta — darabot, amely a színészek­től sem kívánt semmiféle pluszt, a kisujjukból kiráz­ták szerepüket. Sikertelen előadásnak tartotta a Ti­­tust, a Godot-t és a Ro­mantikát. Profi munkának viszont a Strip-tease-t, jó­nak az Egy csepp mézt, s ragyogónak Kornis Mihály Halleluja című darabját a Pécsi Harmadik Színház előadásiban. Utóbbiról Nánay István kritikus áradozott, dicsérve a da­ls­zabválasztást s a remek színészi játékot (Újvári Zoltán, Barkó György, Héj­ja Sándor, Töreky Zsuzsa). A Titus Andronicus neki sem tetszett igazán, a Ro­mantikát pedig egyenesen lesújtó élménynek nevezte. A LEGJOBBAKNAK Kár, hogy a gödöllőiek nem használták ki igazán azt az óriási lehetőséget, amely e színházi találkozó­val kínálkozott számukra. A szervezők, mindenekelőtt Kapuszta Katalin, a Petőfi Sándor Művelődési Köz­pont munkatársa negyedik alkalommal immár ho­zott a helyükbe az ország több pontjáról — ragyogó vagy kevésbé jó, de min­denképpen színes, változa­tos — produkciókat. S meg­adatott az a ritka alkalom is, hogy a néző — a laikus és bizonytalan — összevet­hette saját véleményét szakemberek értő kritiká­­­jával, s e lehetőség rend­kívüli ízlésformáló, igé­nyességre nevelő erővel bírhat. S hogy végül kik kapták a legjobbaknak járó 300-300 ezer forintos alkotói díja­kat? A Közoktatási és Mű­velődési Minisztérium által felajánlottat a zsűri a bu­dapesti Komédiumnak ítél­te a Strip-tease című produkcióért, az MTA— Soros-alapítvány díját pe­dig a Pécsi Harmadik Szín­háznak a Hallelujáért. Gö­döllő város 100 ezer forint összegű díját a debreceni Csokonai Színház vehette át az utolsó estén sorra ke­rült, így a közös értékelés­ben még nem szerepelt Déry-darab, Az óriáscse­csemő bemutatásáért. P. É. Új zászló Hamarosan felavatják a község új zászlaját Zsám­­bokon. Ezzel egyidejűleg — a hagyományok alapján — megtervezik a község címe­rét is, amit az önkormány­zat bélyegzőjén használnak majd. A falu iránti szeretetet és ragaszkodást kívánják el­mélyíteni azzal, hogy meg­írják a település történetét. A monográfia elkészítésére dr. Asztalos István mú­zeumigazgatót szándékoz­nak felkérni, s a kiadványt 1993-ban szeretnék megje­lentetni.

Next