Pest Megyei Hírlap, 1992. április (36. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-08 / 84. szám

Az Országgyűlés megalkotta a második kárpótlási törvényt Ünnepi hangulatban kez­dődött az Országgyűlés ked­di munkanapja: a törvény­hozók napirend előtt An­tall József kormányfőt kö­szöntötték 60. születésnap­ján. Szabad György házel­nök — a miniszterelnök politikusi erényeit méltatva — utalt arra: Antall Jó­zsef az átmenet és megúj­hodás során mindvégig ar­ra törekedett, hogy nem­zeti örökségünk alkotmá­nyos és demokratikus ele­meit ötvözze a modernizá­ció követelményeivel, szabad világ képviselte ér­­­tékekkel. A kormányfő megköszönte a jókívánsá­gokat, elhárítva azonban a születésnapi ünneplést, azt indítványozta: köszöntsék inkább a demokratikus vá­lasztások nyomán éppen két esztendővel ezelőtt megala­kult Országgyűlést. A képviselők — még szintén napirend előtt — a T. Ház napirendjére vet­ték a függetlenek csoport­jának arra vonatkozó indít­ványát, hogy a kormány számoljon be munkájáról a törvényhozás előtt. Az ön­álló indítványt indokló Fo­dor István rámutatott: a törvényalkotás mellett az Országgyűlésnek legalább olyan fontos feladata a kor­mány ellenőrzése, ezért el­engedhetetlen, hogy a kö­zeljövőben sor kerüljön beszámolóra, illetve annak a vitájára. Ezt követően folytatódott a három privatizációs tör­vényjavaslat együttes álta­lános vitája. A gazdaság szempontjából meghatározó törvényjavaslatok — az ál­lami tulajdonban maradó vállalkozói vagyonról, az állami vagyon értékesítésé­ről és védelméről és az ál­lam vállalkozói vagyonáról szóló tervezetek­­ kap­csán a felszólalásra jelent­kezett honatyák az állam és a parlament jövőbeni sze­repéről mondták el elkép­zeléseiket. KÜLÖN MELLÉKLET Az interpellációk és kér­dések elhangzása után a T. Ház megalkotta a második kárpótlási törvényt. Az új jogszabály azoknak az em­bereknek a részleges kár­pótlásáról intézkedik, akik­nek magántulajdonában 1939. és 1949. között jogsza­bályok alkalmazásával okozott károkat az állam. Az új törvény szerint a tulajdoni sérelmek orvoslá­­­sára a tavaly megalkotott kárpótlási törvény rendel­kezéseit kell alkalmazni, a most elfogadott eltérések és kiegészítések figyelem­­bevételével. A mindössze hat foglalt paragrafusban össze­„sajátosságokhoz” tartozik, hogy a második kárpótlási törvény hatálya csak azokra a tulajdoni ká­rokra vonatkozik, amelyek Magyarországnak a párizsi békeszerződésben meghatá­rozott határai között ke­letkeztek. Nem illeti meg kárpótlás azt, akit háborús vagy népellenes bűnök miatt elítéltek. Annak sem jár a jóvátétel, akinek tu­lajdoni sérelmét egy kü­lön mellékletben felsorolt jogszabályok alapján már orvosolták. (Képviselők egy csoportjának indítványa nyomán a végleges szöveg­ből törölték a kizáró okok sorából a más államtól ka­pott kárpótlást.) KETTŐS ADÓZÁS Ha valakit a kárpótlási törvény és a jelenlegi jog­szabály alapján is kárpót­lás illet meg, akkor a mér­téket úgy kell megállapíta­ni, mintha összes igényét ugyanazon törvény alapján érvényesítette volna. Ezt követően a T. Ház megerősítette Magyarország és Ausztrália, valamint Ma­gyarország és Uruguay kö­zött a kettős adóztatás el­kerüléséről és a beruházás­védelemről kötött megálla­podást, valamint a Spa­nyolországgal és Kuvaittal aláírt beruházásvédelmi egyezményt. KISTELEPÜLÉSEK A keddi munkanapon utolsóként a helyi önkor­mányzatok idei címzett és céltámogatásáról szóló tör­vényjavaslat részletes vitá­ját folytatták a képviselők. A vitában elhangzott: azért is fontos, hogy a kistelepü­lések megkapják az igé­n­­yelt támogatást, mert csak szükséges fejlesztések végrehajtása árán tudják lakosaikat megtartani. A legkorszerűbb intenzív és művese technika Vácot szemelték ki (Folytatás az 1. oldalról.) lyet kap egy tökéletesen fölszerelt intenzívcentrum, egy művesekezelő, vala­mint 100 ágyból álló új kórházi részleg. Dr. Szőnyi Mihálytól, váci kórház igazgató főor­a­vosától megtudtuk, hogy az intenzív és a műveseosz­­tály minden magyar állam­polgár rendelkezésére áll majd. Az új kórházi rész­leg, amelyben helyet kap egy tornaterem és külön könyvtár is, főleg idős be­tegek geriátriai kezelésére szolgál. Dr. Szőnyi Mihály öröm­mel számolt be a megbe­szélések után arról is, hogy lehetőségük nyílik or­vosok németországbeli to­vábbképzésére. Valamint az épület átadása után, amit 1993 végére, 1994 elejére tegeznek, ápolónők időle­ges cseréjére szintén to­vábbképzési céllal. A német partner és a magyar igaz­gató elképzelései szerint néhány év alatt a Nyugat- Európában szokásos egész­ségügyi normákat az ezer­ágyas váci kórházban is meg tudják honosítani. Dudás Zoltán Újabb botrány Pécs­en Fellebbezésnek helye nincs! (Folytatás az 1. oldalról.) március 31-én, ebben leír­ják, hogy jelöltként szóba jöhet Németh­y Mária, hi­szen megbízottja a helyi választási bizottság elnöké­vel konzultált, s annak in­formációira hivatkozva adta le az ajánlási szelvényeket. A területi választási bi­zottság a választójogi tör­vény szelleméből kiindulva hozta meg döntését, figye­lembe véve azt a tényt, hogy csupán kétórás elté­résről van szó, továbbá azt, hogy egy ilyen apró eltérés miatt egy, a választók bi­zalmát élvező állampolgár nem zárható ki a helyi vá­lasztásokon történő indulás­ból és megmérettetésből. A határozat ellen a kéz­hezvételtől számított három napon belül a megyei bí­rósághoz benyújtható jogor­voslati kérelemmel lehetett élni. Ezzel éltek is a péce­­liek, illetve azok egyik tá­bora,­így tegnap dr. Tölg- Molnár László megyei bíró tanácsa tárgyalta az ügyet. A bíró a törvényre hivat­kozva hozta meg ítéletét, amely szerint Némethy Má­ria nm vehet részt a va­sárnapi választásokon jelölt­ként. Indokolta ezt azzal, hogy az állampolgároknak az ajánlási szelvényt a vá­lasztást megelőző 18. napig, március 25-én 16 óráig kel­lett volna leadniuk, és ez egyértelműen nem történt meg. A bíró még hosszan magyarázta a résztvevők­nek a törvényt, majd kije­lentette: helye nincs­ fellebbezésnek Az ügy tárgyalása során nem tudták figyelembe ven­ni a Némethy Mária által be­ter­j­es­zt­ett ny­il­a­tkozat­ok­a­t sem, amelyeknek egyike ar­ról szólt, hogy Dombóvári Vilmos büntetőjogi felelős­ségének tudatában kijelenti, hogy az érvényesen kitöltött kopogtatócédulát március 24-én délelőtt 10 órakor a polgármesteri hivatalban le­vő urnában elhelyezte, és az állítólag nyomtalanul el­tűnt. A­­ másik nyilatkozó­nak, Schmidt Róbertnének két kopogtatócédulával hivatalban keresgélnie kel­­­lett az urnát, amit végül a polgármester szobájában ta­lált meg az ajtó mögött egy másik urna társaságában, és egyikre sem volt ráírva, mi a rendeltetése. Mivel nem tudta, hogy melyikbe kell a kopogtatócédulát és az ellenőrző szelvényt be­dobni, és erről senki sem tudott a hivatalban felvilá­gosítást adni, közölte: ilyen körülmények között nem adja le támogatását, majd személyesen adja át a je­löltnek. A péceli csata tehát fo­lyamatos. Hogy ki miképpen keresi a továbbiakban a jogorvoslást, vagy miképpen alakul a vasárnapi válasz­tás, az egyelőre rejtély. — árvái — Magyarországon ma for­radalom zajlik. Nem törté­nelemkönyvekben olvasha­tó klasszikus fajta, amelyet könnyen föismerhetünk barikádokról, lobogó zász­a­lókról és gyújtó hangú be­szédekből. A lényeg azonban itt is, ott is ugyanaz: a ha­talom és a vagyon újrafel­osztása. (...) Itt az igazi kérdés nem az, kié legyen a hatalom, hanem az, hogy formában működjön,milyen Ugyanilyen történelmileg újszerű hely­zet áll fönn a vagyon újrafelosztásánál is. Itt sem az a kérdés most, hogy kié­ legyen a vagyon, hanem az, hogy hatékonyan működjön. A tula­jdonre­­form a hatékony gazdaság kiépítésének nélkülözhetet­len feltétele. A privatizációs program abból indult ki, hogy egy világra nyitott piacgazdaságban a tulaj­donnak valódi tulajdonos kell, továbbá abból, hogy az állam a legrosszabb gazda, pazarló, lassú és bü­rokratikus. (...) Az biztos, hogy az állam rosszul gaz­dálkodik, de az nem biztos, hogy az új tulajdonos fel­tétlenül jól fog. (...) Az államnak természete­sen szüksége van a vagyon­­ra, hogy közfeladatait telje­síthesse. (...) Itt van pél­dául a közlekedés, amelynek minden körülmények között mennie kell. Azt tudjuk, hogy nem gazdaságos, tud­juk abból, hogy állandóan növekszenek a díjai. Még mindig a csőd szélén áll, még mindig nem képes ér­demi fejlesztésekre. Az ilyen típusú állami latot egyelőre semmi válla­sem kényszeríti hatékony, gaz­daságos működésre. (...) A magyar gazdaság bi­zony nagyon beteg. Ügyel­ni kell arra is, hogy a ré­giek helyett ne alakulhassa­nak ki új monopóliumok. (...) Az állami tulajdont nemcsak privatizálni kell, hanem védeni is. Hosszú távon csak azt szabad álla­mi tulajdonban tartani, ami közgazdaságilag ész­szerű. (A vagyonvesztés­ oka az általános piacvesz­tés mellett az is, hogy privatizáció során előadódó a számos hiba és visszaélés ellen a vállalatokat nem vé­di semmi. Nagyon sok a ké­tes elem ezen a területen, mert sokszor nem kérnek róluk céginformációt, banki igazolást. Ha ezt szigorúb­ban vennék, nem fordulná­nak elő olyan esetek, mint például a Pestvidéki Gép­gyáré, amelynek privatizá­ciós botrányát komikusnak is­­ mondhatnánk, ha nem lenne ennyire elkeserítő. (...) Nagy hiba az is, hogy az adott vállalat pri­vatizációjába nem vonják be az ott dolgozó szakembe­reket és az adott terület szakértőit. Ki van zárva, hogy két olyan nagyvállalat, mint az Ikarus és a Csepel Autógyár nemzetközi pri­vatizációs tenderének elbí­rálásához elegendő egy jo­gász meg egy vagyonérté­kelő cég. (...) A mi békés, hosszú kális forradalmunkban­­is­nincs ölés, nincs gyújtoga­tás, de fosztogatás van bőven. Nekünk vannak tör­vényeink. Tegyünk érte, nehogy ezek a visszaélések is erénnyé stilizálódjanak. (...) Felelősségünk óriási. Nemcsak azért, mert priva­tizálni csak egyszer lehet,­­ nekünk ezt úgy kell egy­szerre csinálnunk, hogy még oda sem próbáltuk, a felelősségünk azért nagy, mert minden tanuló­n­ pénzt, kárt és veszteséget már a fiainknak és uno­káinknak kell megfizetniük. Privatizálni csak egyszer lehet Dr. Vona Ferenc, a Pest megyei 13. választó­­körzet országgyűlési képviselője (MDF) par­lamenti felszólalásából ANTALL JÓZSEF TÉVÉNYILATKOZATA AZ ELMÚLT KÉT ÉVRŐL — Magyarország kivéte­les esélyt kapott a történe­lemtől, hogy szuverenitását megteremtve elfoglalhassa helyét ebben a térségben és megkezdje azokat az át­alakulásokat a gazdaság, a társadalom és a politika szférájában, amelyek egy független országban műkö­dő szabad piacgazdálkodás­hoz szükségesek — fogal­mazott Antall József mi­niszterelnök a vele készí­tett egyórás televíziós in­terjúban. A beszélgetést abból az alkalomból sugá­rozták, hogy április 8-án lesz két éve a rendszervál­tást is jelképező szabad vá­lasztások második forduló­jának, amelyen a jelenlegi koalíciós lorra került.kormány­zaza­A beszélgetés elején An­tall József elhárította a 60. születésnapja alkalmából kifejezett jókívánságokat, hangsúlyozva, hogy az ilyen kerek évfordulós ün­nepségek a magyar közvé­leményben rossz emlékeket ébresztenek. Ezért — akár­csak az Országgyűlés ple­náris ülésén — azt kérte, hogy inkább a szabad vá­lasztások, a mai magyar törvényhozás második szü­letésnapja legyen az ünnepi alkalom a beszélgetésre. A már említett történel­mi lehetőség felelevenítése kapcsán a miniszterelnök szükségesnek tartotta leszö­gezni, hogy mint minden kormány, a jelenlegi is bi­zonyos mértékig kényszer­pályán tevékenykedik, gazdasági környezet, a ki­a­­lakult körülmények meg­határozzák a cselekvés irá­nyát. Az átalakulás folyamatá­ra visszatekintő kérdésre, válaszolva Antall József ta­gadta, hogy annak idején paktumot kötött volna Pozsgay Imrével. Nagy je­lentősége volt viszont an­nak, hogy — mint fogalma­zott — az egykori MSZMP- politikus vállalta: az MSZMP helyett új párt jön létre, lefegyverzik a mun­kásőrséget, és a pártok ki­vonulnak a munkahelyek­ről. Ugyanakkor soha nem került szóba az a téma, hogy az MSZP (vagy akkor még MSZMP) elnököt, az MDF pedig miniszterelnö­köt ad Pozsgay Imre, illet­ve Antall József személyé­ben. Az annak idején létrejött egyezség egyébként sem­miképpen nem volt negatív értelemben vett paktum, sokkal inkább a diplomá­ciában elfogadott megálla­podás — derült ki a mi­niszterelnök szavaiból. Antall József a kormá­­nyozhatóság megteremtésé­nek fontos lépéseként ér­tékelte az SZDSZ-szel kö­tött megállapodást, de több más, jogi szabályozást is, például a választójogi tör­vényt, amely biztosította, hogy a négy százaléknál kevesebb szavazatot kapott pártok ne kerüljenek be a parlamentbe, s így ne ala­kulhasson ki a lengyelor­szágihoz hasonló helyzet a törvényhozásban. A­­­niszterelnök egyébként mi­­beszélgetés későbbi mene­­­tében áldemokratikusnak nevezte a kétharmados par­lamenti törvényhozói sza­bályt, amely megítélése sze­rint egyike a kormányzást megnehezítő, előre beter­vezett és beépített aknák­nak. A köztársasági elnök funkcióját illetően Antall József az alkotmányra hi­vatkozva hangsúlyozta, hogy e tiszt betöltője pár­tok felett álló tevékenysé­get folytat, s ha története­sen a Magyar Demokrata Fórum tagja lenne, bizo­nyosan kínosan ügyelne ar­ra, nehogy olyan látszatot a keltsen, mintha az MDF és koalíció kormányának kedvezne. Azzal a váddal kapcsolat­ban, hogy ma Magyarorszá­gon valójában Antall József akarata érvényesül, kifej­tette: “ Semmiféle ilyen cent­ralizációs törekvés nincs, a miniszterek önállósága tel­jes mértékben érvényesül, sőt kifejezetten azt tartom hibának, hogy nincs kellő koordináció, gyakran éppen ágazati szempontok kerül­nek túlzottan előtérbe. A legutóbbi napok gazda­sági fejleményeivel kapcso­latban a miniszterelnök­ hangsúlyozta: a fő problé­mát a bevételek visszaesé­se, főként a vám- és az adó­bevételek csökkenése okozta. Az MDF-et illetően An­tall József úgy ítélte meg: a pártban nincsenek szélső­séges politikát követelők, az MDF, mint középpárt elég szilárd ahhoz, hogy egyen­súlyt teremtsen még a kü­lönböző módszereket alkal­mazók, eltérő politikai tö­rekvéseket, eszmei áramla­tokat képviselők között is. A Torg­yán József által meghirdetett „elégedetlen­ség­ napra” még nyilván­valóbban utalt Antall Jó­­zsef, amikor kijelentette: egy átalakuló országban a súlyos szociális gondokat va­lamirevaló politikus nem használja ki a helyzet de­­stabilizálására. Külpolitikai kérdésekről szólva a miniszterelnök ki­emelte, hogy az elmúlt két évben sikerült helyreállí­tani az ország szuverenitá­sát, jelentős eredményeket elérni a nemzetközi kap­csolatrendszer kiépítésében. — A kommunizmus és a Szovjetunió öszeomlása sok­ vonatkozásban Nyugaton is új politikai helyzetet te­remt.­­ Rendkívül fontos, hogy Magyarország teljes elkötelezettséggel hajtsa végre a gazdasági átalakí­tást, a privatizációt, a szo­ciális kérdéseket pedig tart­sa kezelhető állapotban, hogy politikailag is stabil maradjon az ország. Vég­zetes lenne, ha a szomszéd államokban dúló belhar­­cokhoz hasonlóan Magyar­­országon is nagyobb sze­rephez jutnának az anarchi­kus erők.

Next