Pesti Hírlap, 1990. július (1. évfolyam, 66-91. szám)

1990-07-23 / 84. szám

A PRIVATIZÁCIÓ SORÁN KÁRTALANÍTJÁK A GAZDÁKAT MEGEGYEZÉS SZÜLETETT A KOALÍCIÓS PÁRTOK KONFERENCIÁJÁN Festői környezetben, a Normafánál rendezték meg a koalíciós pártok frakcióinak háromnapos konferenciáját a hét végén. A nyugatnémet Hanns Siedel alapítvány által finanszírozott találkozón a Földművelődésügyi Minisztérium által elkészített földtörvény-tervezetet és a munkahelyi vezetők pályáztatási rendszerének jogi és politikai kérdéseit vitatták meg a Demokrata Fórum, a Kisgazdapárt és a Kereszténydemokrata Néppárt képviselői. Az alapítvány emellett nyugatnémet professzorokat hívott meg, akik előadásaikkal segítették a jelenlévők munkáját. _______NÉMETH ERIKA_______ A pénteki munkanap plená­ris üléssel indult, ahol Kó­nya Imre rövid megnyitó be­széde után, Fritz Pirkel nyu­galmazott államminiszter, az Európa Parlament képviselő­je, s a Hanns Siedel alapítvány elnöke buzdította türelemre, megfontoltságra és erős össze­fogásra a koalíciót. Ezt köve­tően Mándy Endre, a Földmű­velődésügyi Minisztérium közigazgatási államtitkára is­mertette az általuk elkészített földtörvény-tervezet ismérve­it, majd az állandó parlamenti bizottságoknak megfelelően szekcióüléseken ütköztették álláspontjaikat a képviselők. Ebédszünet után a szekció­ülések megbízott referensei tájékoztatták a plenáris ülést a kialakult véleményekről és a függőben maradt kérdésekről. Mivel sem a bizottságon belül, sem a pártok között nem jött létre megfelelő konszenzus, minden párt 3-3 képviselőt de­legált egy bizottságba, amely politikai szempontból az alap­vető kérdésekben kialakult kérdéseket próbálta közelíte­ni, összecsiszolni, majd újabb javaslatokat tett a törvényter­vezetre. Szombaton a nyugatnémet professzorok által tartott elő­adásokkal folytatódott a prog­ram. Délelőtt Hugo Steinhäu­ser beszélt a Közös Piac agrár­­politikájának gyakorlati meg­valósulásáról, az NSZK példá­ról, majd Alfred Schuh, a ba­jor Mezőgazdasági Minisztéri­um államtitkára a mezőgaz­daság állami támogatásáról. Délután Wolfgang Halricht, a szociális piacgazdaság és a törvénykezési feladatok szerepe címmel tartott előadást. Vasárnap zaj­lott a munkahelyi vezetői pályázta­­tatási rendszer jogi és politikai kérdéseinek meg­vitatása. Mint Kónya Imrétől, az MDF frakció­­vezetőjétől meg­tudtuk, idő hiá­nyában nézeteik rövid ismerteté­sére került csak sor, de mindhá­rom frakció egyetértett ab­ban, hogy a szük­séges változtatá­sok kizárólag tör­vényes keretek között bonyolít­hatók le, s csakis a szakmai rá­termettség lehet a fő szem­pont. Az ülésen Bod Péter Ákos, ipari és kereskedelmi miniszter, majd Antall József miniszterelnök tartott tájé­koztatót. A földtörvény-tervezetet megvitató szakértő bizottság eredményesen munkálkodott, s tegnap a tervezet fő elemeit tekintve megegyezés szüle­tett. Kónya Imre szerint nagy jelentősége van annak, hogy a kérdésben ilyen rövid idő alatt konszenzus alakult ki. Nin­csenek győztesek és veszte­sek, mindkét fél, s elsősorban az ország győzött, mert a me­zőgazdaság termelőképessége maximálisan biztosítva lesz — mondta a frakcióvezető. Alapvető cél a földek privati­zálásának végrehajtása, s en­FOTÓ: TOROCZKAY CSABA nek keretében történik az év­tizedek során elkövetett jogta­lanságok, törvénytelenségek orvoslása. Kiindulópontként 1947. december 31-ét jelölték meg, s orvoslásra elsősorban a földművelési munkát végzők, tsz-tagok, alkalmazottak szá­míthatnak, majd a földjüktől megfosztott élő személyek, il­­­­letőleg a már elhunyt tulajdo­nosok örökösei, jogutódjai. A külföldiek kárpótlására, teljes kártalanítás keretén belül nyílik majd lehetőség. Alapve­tő szempont, hogy földhöz csak az juthat, aki a megmű­veléséről is gondoskodik. En­nek végrehajtását jogi biztosí­tékokkal kívánják garantálni. Ezen alap­elvek alapján a Földművelődésügyi Miniszté­rium szakértők segítségével újabb tervezetet készít. ________MAKRA ILDIKÓ________ N­agyszabású Hobo Blues Band koncerttel és hajnalig tartó tá­bortűzi vigassággal fejeződött be vasárnap a Fidesz első nyári tábo­ra Agárdon. A tíznapos találkozó kritika- és zeneközpontú prog­ramkínálata a várt két-hárome­­zer fővel szemben mindössze né­­hány száz diákot vonzott. Termé­szetesen akadtak, akiket a jó idő, a futball, a tenisz, az ingyenes strandolási lehetőség és az éjsza­kánkénti könnyűzenei koncertek ellenére elriasztottak a politikai életünk érdekes személyiségeivel folytatott beszélgetések. A több­ség azonban maradt, s mint a bú­csúest oldott hangulatából kide­rült, remekül szórakoztak. A táborban köszönthették Ka­tona Tamást, a Külügyminisztéri­um poltikai államtitkárát, Miszli­­vecz Ferenc szociológust, több ön­­kormányzati szakértőt és Mé­szöly Miklós írót is, aki nemcsak legutóbbi könyvét ajánlotta a Fi­desznek, hanem ezúttal közvetlen hangulatú beszélgetés során fej­tette ki nézeteit a fiataloknak a választásokon elért sikereinek magyarázatáról. Hangsúlyozta, hogy a mozga­lom jövője jócskán függ attól, mi­lyen mértékben tud azoknak a ki­hívásoknak megfelelni, amelye­ket a társadalom vetít feléje. „Döntő, hogy megőrizzék azt az őszinte hangot, hangvételt, mo­dort, amelyet máig egyedül a Fi­desz képvisel. A politikai szféra akkor áll a hivatala magaslatán, ha olyan észrevétlenül működik, mint a levegő, vagy a víz a csap­ban. Én, a citoyen (a polgár) alkal­mazzam a politikát, és ne­m en­gem. A Fidesznek ebben, a civil társadalom kialakításában kell katalizátorszerepet betöltenie.” A tábor finisében Deutsch Ta­mást, a találkozó tanulságairól és a Fidesz terveiről faggattam: — Tizedannyian jöttek el, mint amennyire számítottak, né­hány program elmaradt. Ha a szándékot és a megvalósulást összevetjük, nincsenek ambiva­lens érzései? — Nincsenek, mert a célunk — minél több Fidesz-szimpati­­záns találkozzék egymással; a leg­kisebb pénzűeknek is sportolási, kikapcsolódási lehetőséget bizto­sítsunk; a pihenést, de nem szelle­mi leépülést szolgáló táborral ha­gyományt teremtsünk — ezt többnyire elértük. Annak, hogy viszonylag kevesen jöttek el, több oka van. Az egyik, hogy megyén­ként is szerveződtek Fidesz-tábo­­rok, a másik, hogy az önkormány­zati választások miatt ebben az időben is dolgoznak tovább a Fi­­desz-tagok. Igaz az is, hogy a tá­bor előkészítése sem volt tökéle­tes. — Pénteken Agárdon tartotta ülését a Fidesz választmánya. Mi­lyen döntések születtek ? — Az önkormányzati választá­sokra való felkészülésről esett szó. A kampány vezetésével en­gem bíztak meg, valamint döntöt­tünk arról, hogy augusztus 4. és 5. között tartja a Fidesz az országos tanácsülését, amelyen megyén­ként kettő, Budapestről pedig nyolc fő vesz részt.­­ A Fidesz a hasonló nyugat­európai szerveződésekhez, moz­galmak választási eredményeihez képest nálunk rendkívüli sikert ért el. Jelentős politikai tényező lett. Véleménye szerint hogyan tudja politikai súlyát, image-át nemcsak megőrizni, hanem súlyo­sabbá tenni a jövőben ? — Aktuális feadataink megol­dása mellett ki kell alakítani hosszú távra szóló stratégiánkat. A Fidesz generációs alapon fejlődő szervezet, s a kérdésről, hogy mint ilyen párt vagy mint mozga­lom, mivé alakulhat, jelenleg gon­dolkozunk. Meg akarjuk tartani, sőt erősíteni kívánjuk a szerveze­tünk párt és mozgalmi jellegét. Erről alapszervezeteinkben nincs vita. A pártszerű működésben fo­gódzkodót jelentenek azok az ér­tékek, amelyeket a Fidesz eddig is képviselt: az emberi jogi szemlé­let, az erőszakmentesség, az új modor, az egészséges hang, őszin­teség, szeplőtlenség és a prakti­kus politikai érdekek összehango­lása. Mozgalmunk jövőképében fogódzkodót pedig az a felismerés vagy elv jelent, amely szerint nem szabad abba a téveszmébe es­nünk, hogy mi vagyunk azok, akik a civil társadalmat megteremthe­tik. Ehhez a mozgalmak, csopor­tok hálójának kell létrejönnie. FOTÓ: SZIGETVÁRY ZSOLT BEATKONCERT A FIDESZ-TÁBORBAN I. évfolyam 84. szám ■,21/ 1990. július 23., hétfő ÉRDEKVÉDELMI TÖRVÉNYT AKARNAK NEM A KORMÁNNYAL, HANEM A MUNKÁLTATÓKKAL KELL AZ ALKU A munkástanácsok egyesülése után néhány nappal beszélgetett munkatársunk Bajtay József elnökkel és Somlay Lajos elnök-szóvivővel az érdekvédelemről, a munkástanácsokról szóló törvényről és a privatizáció során kialakuló munkavállalói tulajdonról. L. LÁSZLÓ JÁNOS : Múlt hét végi egyesülési tanácskozásukon sokak sze­rint egyértelműen az MDF po­litikai hatása érvényesült. Bajtay József: Ez csúszta­tás. Megpróbálják úgy beállí­tani, hogy kormányhű mun­kástanácsok alakulnak Ma­gyarországon, és az MDF a jó pártállami hagyományoknak megfelelően kialakítja saját szakszervezetét. Az MDF vá­lasztási programjában a mun­kástanács-mozgalom újjá­élesztése mellett kötelezte el magát. Nem 1956-os alapon, hanem 1990 realitásainak megfelelően. Kormányra ke­rülése után, kötelessége ezt a programot megvalósítani. A pártoktól és a kormányoktól való függetlenségünket prog­ramnyilatkozatunkban dekla­ráltuk, amit senkinek sincs jo­ga kétségbe vonni. Egyébként a Magyar Demokrata Fórum munkásérdekvédelmi taná­csa, amely a munkástanácso­kat szervezte, ilyen formában megszűnik. Egy biztos, nem a kormányzattal szemben aka­runk politizálni. El kell felej­teni azt a régi szisztémát, hogy a munkavállalók elsősor­ban a kormánytól kérnek és követelnek valamit, nekünk ezentúl elsődlegesen a mun­káltatókkal kell alkuba bo­csátkoznunk. — Mikorra várható a mun­kástanács-törvény létrehozá­sa? Bajtay József: Szeretnénk, ha általános érdekvédelmi törvény születne a szakszer­vezetekről és a munkástaná­csokról. Jó lenne, ha ezt meg­előzné egy kiegészítő törvény, amely sürgősen tisztázná a munkástanácsok jogállását, s védelmet biztosítana a veze­tők és tagok részére, mert az emberek még mindig — sok helyen nem alaptalanul — fél­nek. Abban megegyeznek tö­rekvéseink a kormánnyal, hogy mi is privatizálni aka­runk, és mielőbbi gazdasági rendszerváltást szeretnénk, eltávolítva az alkalmatlan ve­zetőket. Elhatározott szándé­kunk, hogy a Munka Törvény­­könyvét — ezt a balkáni csö­­kevényt — eltöröltetjük, de addig is, amíg erre nem kerül sor, legalább a fegyelmi jogo­sítványokat kellene azonnal felfüggeszteni. A munkásta­nácsok erejétől függ, hogy mennyiben tudunk részt ven­ni a privatizáció folyamatá­ban, és a munkástanács-tör­vény milyen hamar és milyen formában születik meg. — Hogyan képzelik el a munkástanács-mozgalom jöv­vőbeni szerepét ? Somlay Lajos: Legfonto­sabbnak azt tartjuk, hogy az átmeneti időszakban a priva­tizációban való részvétellel széles körű munkavállalói tu­lajdonlás jöjjön létre. Alku tár­gya lenne az, hogy adott helye­ken ki, milyen mértékben ré­szesedne a tulajdonból. Sze­mélyre szóló dolgozói részvé­nyekben gondolkodunk, de a részletek­­ kidolgozását szak­emberekre bíznánk. A jövőt úgy képzeljük el, hogy a mun­kástanácsok képviselői ott ül­nének az igazgatótanácsban, a tulajdonos-munkavállalók százalékának arányában. El­képzeléseink szerint az állami vállalatok részvénytársaság­gá alakulnának, de fenntartá­saink vannak például a kft.-k­­kel, amelyek esetében meg kell majd vizsgálni, jogosan vittek-e be oda állami va­gyont. AZ EGYHÁZAK SZERVEZIK A HITOKTATÁST ___________MTI___________ A Művelődési és Közoktatási Minisztérium vezetői 35 egyház képviselőivel a napok­ban egyeztető megbeszélést tartottak a vallásoktatásról, s némiképp módosítottak a ko­rábbi elképzeléseken. Az újabb egyeztetés hátteréről, valamint a hitoktatás beveze­tésének további részleteiről érdeklődött az MTI munka­társa Lukáts Miklóstól, a Mű­velődési és Közoktatási Mi­nisztérium politikai államtit­kárától. Lukáts Miklós elmondta, hogy Harmati Bélával, az evangélikus egyház püspök-el­nökével folytatott megbeszélé­sük óta széles körű társadalmi vita indult meg, amelyek so­rán számos újabb szempont merült fel a hitoktatással kap­csolatosan. Minthogy a püs­pök-elnök akkori eszmecseré­jükön hat egyházat képviselt, s arra is felmerült az igény, hogy valamennyi egyházzal konzul­tálva találjanak mindenkit ki­elégítő megoldást; összehívták a 35 bejegyzett egyház képvi­selőit, s a 23 megjelenttel te­kintették át ismét a hitokta­tással összefüggő kérdéseket. — Az egyeztetés alkalmá­val módosítottunk a hitokta­tók dotálásának eredeti ter­vén. Eredetileg úgy foglaltunk állást, hogy a hitoktatókat az iskola fizesse. Ez ellenérzése­ket keltett a pedagógusokban: úgy érezték, mindez saját bér­keretük terhére történne, így hátrányosabb helyzetbe ke­rülnének. Elfogadtuk az érvet, de továbbra is úgy ítéltük meg, hogy a hitoktatókat díjazni kell. Ezért végül olyan megol­dásra gondoltunk, hogy a köz­pontilag, vagy az iskola, vagy az egyház kapjon bizonyos kü­lön keretet a hitoktatók szá­mára. Jóllehet a minisztérium először azt szorgalmazta, hogy a hitoktató legyen tagja a tan­testületnek, változás történt e kérdésben is. Beláttuk ugyan­is, hogy a kisebb települések lelkészei nem vállalhatják azo­kat a követelményeket, ame­lyeket az érvényes rendelet szerint a tantestület tagjaitól elvárnak, például azt, hogy a tantestület tagja főállású dol­gozó legyen. Mindez persze a távolabbi jövőben elképzelhe­tő, hiszen egyes vidéki tanár­képző főiskolákon — így Kecs­keméten, Nagykőrösön, Ka­posvárott — egyszakos, illetve két-három szakos tanárképzés keretében hitoktatókat is ké­peznek majd. Ők nyilván, főál­lásúként, majdan tagjai kíván­nak lenni a tantestületeknek. Ugyanakkor ma is fontosnak tartjuk, hogy a hitoktató a gyermekek érdekében valami­képp részt vegyen a tantestü­let munkájában — mondta Lukács Miklós. Az egyházak képviselőivel úgy ítéltük meg, hogy ne az is­kolák, hanem az egyházak szervezzék meg a hitoktatást — folytatta az államtitkár. Ez nem azt jelentené, hogy nem lehet beiratkozni az iskolá­ban, hanem arról van szó, hogy az egyházak döntenek a hitoktatók személyéről és a tananyagról, valamint ők elle­nőrzik az oktatás folyamatát. Az egyház tehát úgy is meg­szervezheti az oktatást, hogy felkéri az iskolát: gyűjtse össze, kik kívánnak hittanra járni. Azt, hogy az iskolai bizo­nyítványba kerüljön-e a hitta­non való részvétel, vagy sem, a megbeszélésen megjelentek nem tartották fontos kérdés­nek. Mégis, nehogy úgy tűn­jék, bármi módon át kívánjuk hágni a vallás- és lelkiismereti szabadságról szóló törvényt, úgy döntöttünk: amennyiben igényli, az egyház adjon ki bi­zonyítványt — hangsúlyozta az államtitkár.

Next