Pesti Hírlap, 1990. július (1. évfolyam, 66-91. szám)
1990-07-23 / 84. szám
A PRIVATIZÁCIÓ SORÁN KÁRTALANÍTJÁK A GAZDÁKAT MEGEGYEZÉS SZÜLETETT A KOALÍCIÓS PÁRTOK KONFERENCIÁJÁN Festői környezetben, a Normafánál rendezték meg a koalíciós pártok frakcióinak háromnapos konferenciáját a hét végén. A nyugatnémet Hanns Siedel alapítvány által finanszírozott találkozón a Földművelődésügyi Minisztérium által elkészített földtörvény-tervezetet és a munkahelyi vezetők pályáztatási rendszerének jogi és politikai kérdéseit vitatták meg a Demokrata Fórum, a Kisgazdapárt és a Kereszténydemokrata Néppárt képviselői. Az alapítvány emellett nyugatnémet professzorokat hívott meg, akik előadásaikkal segítették a jelenlévők munkáját. _______NÉMETH ERIKA_______ A pénteki munkanap plenáris üléssel indult, ahol Kónya Imre rövid megnyitó beszéde után, Fritz Pirkel nyugalmazott államminiszter, az Európa Parlament képviselője, s a Hanns Siedel alapítvány elnöke buzdította türelemre, megfontoltságra és erős összefogásra a koalíciót. Ezt követően Mándy Endre, a Földművelődésügyi Minisztérium közigazgatási államtitkára ismertette az általuk elkészített földtörvény-tervezet ismérveit, majd az állandó parlamenti bizottságoknak megfelelően szekcióüléseken ütköztették álláspontjaikat a képviselők. Ebédszünet után a szekcióülések megbízott referensei tájékoztatták a plenáris ülést a kialakult véleményekről és a függőben maradt kérdésekről. Mivel sem a bizottságon belül, sem a pártok között nem jött létre megfelelő konszenzus, minden párt 3-3 képviselőt delegált egy bizottságba, amely politikai szempontból az alapvető kérdésekben kialakult kérdéseket próbálta közelíteni, összecsiszolni, majd újabb javaslatokat tett a törvénytervezetre. Szombaton a nyugatnémet professzorok által tartott előadásokkal folytatódott a program. Délelőtt Hugo Steinhäuser beszélt a Közös Piac agrárpolitikájának gyakorlati megvalósulásáról, az NSZK példáról, majd Alfred Schuh, a bajor Mezőgazdasági Minisztérium államtitkára a mezőgazdaság állami támogatásáról. Délután Wolfgang Halricht, a szociális piacgazdaság és a törvénykezési feladatok szerepe címmel tartott előadást. Vasárnap zajlott a munkahelyi vezetői pályáztatatási rendszer jogi és politikai kérdéseinek megvitatása. Mint Kónya Imrétől, az MDF frakcióvezetőjétől megtudtuk, idő hiányában nézeteik rövid ismertetésére került csak sor, de mindhárom frakció egyetértett abban, hogy a szükséges változtatások kizárólag törvényes keretek között bonyolíthatók le, s csakis a szakmai rátermettség lehet a fő szempont. Az ülésen Bod Péter Ákos, ipari és kereskedelmi miniszter, majd Antall József miniszterelnök tartott tájékoztatót. A földtörvény-tervezetet megvitató szakértő bizottság eredményesen munkálkodott, s tegnap a tervezet fő elemeit tekintve megegyezés született. Kónya Imre szerint nagy jelentősége van annak, hogy a kérdésben ilyen rövid idő alatt konszenzus alakult ki. Nincsenek győztesek és vesztesek, mindkét fél, s elsősorban az ország győzött, mert a mezőgazdaság termelőképessége maximálisan biztosítva lesz — mondta a frakcióvezető. Alapvető cél a földek privatizálásának végrehajtása, s enFOTÓ: TOROCZKAY CSABA nek keretében történik az évtizedek során elkövetett jogtalanságok, törvénytelenségek orvoslása. Kiindulópontként 1947. december 31-ét jelölték meg, s orvoslásra elsősorban a földművelési munkát végzők, tsz-tagok, alkalmazottak számíthatnak, majd a földjüktől megfosztott élő személyek, illetőleg a már elhunyt tulajdonosok örökösei, jogutódjai. A külföldiek kárpótlására, teljes kártalanítás keretén belül nyílik majd lehetőség. Alapvető szempont, hogy földhöz csak az juthat, aki a megműveléséről is gondoskodik. Ennek végrehajtását jogi biztosítékokkal kívánják garantálni. Ezen alapelvek alapján a Földművelődésügyi Minisztérium szakértők segítségével újabb tervezetet készít. ________MAKRA ILDIKÓ________ Nagyszabású Hobo Blues Band koncerttel és hajnalig tartó tábortűzi vigassággal fejeződött be vasárnap a Fidesz első nyári tábora Agárdon. A tíznapos találkozó kritika- és zeneközpontú programkínálata a várt két-háromezer fővel szemben mindössze néhány száz diákot vonzott. Természetesen akadtak, akiket a jó idő, a futball, a tenisz, az ingyenes strandolási lehetőség és az éjszakánkénti könnyűzenei koncertek ellenére elriasztottak a politikai életünk érdekes személyiségeivel folytatott beszélgetések. A többség azonban maradt, s mint a búcsúest oldott hangulatából kiderült, remekül szórakoztak. A táborban köszönthették Katona Tamást, a Külügyminisztérium poltikai államtitkárát, Miszlivecz Ferenc szociológust, több önkormányzati szakértőt és Mészöly Miklós írót is, aki nemcsak legutóbbi könyvét ajánlotta a Fidesznek, hanem ezúttal közvetlen hangulatú beszélgetés során fejtette ki nézeteit a fiataloknak a választásokon elért sikereinek magyarázatáról. Hangsúlyozta, hogy a mozgalom jövője jócskán függ attól, milyen mértékben tud azoknak a kihívásoknak megfelelni, amelyeket a társadalom vetít feléje. „Döntő, hogy megőrizzék azt az őszinte hangot, hangvételt, modort, amelyet máig egyedül a Fidesz képvisel. A politikai szféra akkor áll a hivatala magaslatán, ha olyan észrevétlenül működik, mint a levegő, vagy a víz a csapban. Én, a citoyen (a polgár) alkalmazzam a politikát, és nem engem. A Fidesznek ebben, a civil társadalom kialakításában kell katalizátorszerepet betöltenie.” A tábor finisében Deutsch Tamást, a találkozó tanulságairól és a Fidesz terveiről faggattam: — Tizedannyian jöttek el, mint amennyire számítottak, néhány program elmaradt. Ha a szándékot és a megvalósulást összevetjük, nincsenek ambivalens érzései? — Nincsenek, mert a célunk — minél több Fidesz-szimpatizáns találkozzék egymással; a legkisebb pénzűeknek is sportolási, kikapcsolódási lehetőséget biztosítsunk; a pihenést, de nem szellemi leépülést szolgáló táborral hagyományt teremtsünk — ezt többnyire elértük. Annak, hogy viszonylag kevesen jöttek el, több oka van. Az egyik, hogy megyénként is szerveződtek Fidesz-táborok, a másik, hogy az önkormányzati választások miatt ebben az időben is dolgoznak tovább a Fidesz-tagok. Igaz az is, hogy a tábor előkészítése sem volt tökéletes. — Pénteken Agárdon tartotta ülését a Fidesz választmánya. Milyen döntések születtek ? — Az önkormányzati választásokra való felkészülésről esett szó. A kampány vezetésével engem bíztak meg, valamint döntöttünk arról, hogy augusztus 4. és 5. között tartja a Fidesz az országos tanácsülését, amelyen megyénként kettő, Budapestről pedig nyolc fő vesz részt. A Fidesz a hasonló nyugateurópai szerveződésekhez, mozgalmak választási eredményeihez képest nálunk rendkívüli sikert ért el. Jelentős politikai tényező lett. Véleménye szerint hogyan tudja politikai súlyát, image-át nemcsak megőrizni, hanem súlyosabbá tenni a jövőben ? — Aktuális feadataink megoldása mellett ki kell alakítani hosszú távra szóló stratégiánkat. A Fidesz generációs alapon fejlődő szervezet, s a kérdésről, hogy mint ilyen párt vagy mint mozgalom, mivé alakulhat, jelenleg gondolkozunk. Meg akarjuk tartani, sőt erősíteni kívánjuk a szervezetünk párt és mozgalmi jellegét. Erről alapszervezeteinkben nincs vita. A pártszerű működésben fogódzkodót jelentenek azok az értékek, amelyeket a Fidesz eddig is képviselt: az emberi jogi szemlélet, az erőszakmentesség, az új modor, az egészséges hang, őszinteség, szeplőtlenség és a praktikus politikai érdekek összehangolása. Mozgalmunk jövőképében fogódzkodót pedig az a felismerés vagy elv jelent, amely szerint nem szabad abba a téveszmébe esnünk, hogy mi vagyunk azok, akik a civil társadalmat megteremthetik. Ehhez a mozgalmak, csoportok hálójának kell létrejönnie. FOTÓ: SZIGETVÁRY ZSOLT BEATKONCERT A FIDESZ-TÁBORBAN I. évfolyam 84. szám ■,21/ 1990. július 23., hétfő ÉRDEKVÉDELMI TÖRVÉNYT AKARNAK NEM A KORMÁNNYAL, HANEM A MUNKÁLTATÓKKAL KELL AZ ALKU A munkástanácsok egyesülése után néhány nappal beszélgetett munkatársunk Bajtay József elnökkel és Somlay Lajos elnök-szóvivővel az érdekvédelemről, a munkástanácsokról szóló törvényről és a privatizáció során kialakuló munkavállalói tulajdonról. L. LÁSZLÓ JÁNOS : Múlt hét végi egyesülési tanácskozásukon sokak szerint egyértelműen az MDF politikai hatása érvényesült. Bajtay József: Ez csúsztatás. Megpróbálják úgy beállítani, hogy kormányhű munkástanácsok alakulnak Magyarországon, és az MDF a jó pártállami hagyományoknak megfelelően kialakítja saját szakszervezetét. Az MDF választási programjában a munkástanács-mozgalom újjáélesztése mellett kötelezte el magát. Nem 1956-os alapon, hanem 1990 realitásainak megfelelően. Kormányra kerülése után, kötelessége ezt a programot megvalósítani. A pártoktól és a kormányoktól való függetlenségünket programnyilatkozatunkban deklaráltuk, amit senkinek sincs joga kétségbe vonni. Egyébként a Magyar Demokrata Fórum munkásérdekvédelmi tanácsa, amely a munkástanácsokat szervezte, ilyen formában megszűnik. Egy biztos, nem a kormányzattal szemben akarunk politizálni. El kell felejteni azt a régi szisztémát, hogy a munkavállalók elsősorban a kormánytól kérnek és követelnek valamit, nekünk ezentúl elsődlegesen a munkáltatókkal kell alkuba bocsátkoznunk. — Mikorra várható a munkástanács-törvény létrehozása? Bajtay József: Szeretnénk, ha általános érdekvédelmi törvény születne a szakszervezetekről és a munkástanácsokról. Jó lenne, ha ezt megelőzné egy kiegészítő törvény, amely sürgősen tisztázná a munkástanácsok jogállását, s védelmet biztosítana a vezetők és tagok részére, mert az emberek még mindig — sok helyen nem alaptalanul — félnek. Abban megegyeznek törekvéseink a kormánnyal, hogy mi is privatizálni akarunk, és mielőbbi gazdasági rendszerváltást szeretnénk, eltávolítva az alkalmatlan vezetőket. Elhatározott szándékunk, hogy a Munka Törvénykönyvét — ezt a balkáni csökevényt — eltöröltetjük, de addig is, amíg erre nem kerül sor, legalább a fegyelmi jogosítványokat kellene azonnal felfüggeszteni. A munkástanácsok erejétől függ, hogy mennyiben tudunk részt venni a privatizáció folyamatában, és a munkástanács-törvény milyen hamar és milyen formában születik meg. — Hogyan képzelik el a munkástanács-mozgalom jövvőbeni szerepét ? Somlay Lajos: Legfontosabbnak azt tartjuk, hogy az átmeneti időszakban a privatizációban való részvétellel széles körű munkavállalói tulajdonlás jöjjön létre. Alku tárgya lenne az, hogy adott helyeken ki, milyen mértékben részesedne a tulajdonból. Személyre szóló dolgozói részvényekben gondolkodunk, de a részletek kidolgozását szakemberekre bíznánk. A jövőt úgy képzeljük el, hogy a munkástanácsok képviselői ott ülnének az igazgatótanácsban, a tulajdonos-munkavállalók százalékának arányában. Elképzeléseink szerint az állami vállalatok részvénytársasággá alakulnának, de fenntartásaink vannak például a kft.-kkel, amelyek esetében meg kell majd vizsgálni, jogosan vittek-e be oda állami vagyont. AZ EGYHÁZAK SZERVEZIK A HITOKTATÁST ___________MTI___________ A Művelődési és Közoktatási Minisztérium vezetői 35 egyház képviselőivel a napokban egyeztető megbeszélést tartottak a vallásoktatásról, s némiképp módosítottak a korábbi elképzeléseken. Az újabb egyeztetés hátteréről, valamint a hitoktatás bevezetésének további részleteiről érdeklődött az MTI munkatársa Lukáts Miklóstól, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium politikai államtitkárától. Lukáts Miklós elmondta, hogy Harmati Bélával, az evangélikus egyház püspök-elnökével folytatott megbeszélésük óta széles körű társadalmi vita indult meg, amelyek során számos újabb szempont merült fel a hitoktatással kapcsolatosan. Minthogy a püspök-elnök akkori eszmecseréjükön hat egyházat képviselt, s arra is felmerült az igény, hogy valamennyi egyházzal konzultálva találjanak mindenkit kielégítő megoldást; összehívták a 35 bejegyzett egyház képviselőit, s a 23 megjelenttel tekintették át ismét a hitoktatással összefüggő kérdéseket. — Az egyeztetés alkalmával módosítottunk a hitoktatók dotálásának eredeti tervén. Eredetileg úgy foglaltunk állást, hogy a hitoktatókat az iskola fizesse. Ez ellenérzéseket keltett a pedagógusokban: úgy érezték, mindez saját bérkeretük terhére történne, így hátrányosabb helyzetbe kerülnének. Elfogadtuk az érvet, de továbbra is úgy ítéltük meg, hogy a hitoktatókat díjazni kell. Ezért végül olyan megoldásra gondoltunk, hogy a központilag, vagy az iskola, vagy az egyház kapjon bizonyos külön keretet a hitoktatók számára. Jóllehet a minisztérium először azt szorgalmazta, hogy a hitoktató legyen tagja a tantestületnek, változás történt e kérdésben is. Beláttuk ugyanis, hogy a kisebb települések lelkészei nem vállalhatják azokat a követelményeket, amelyeket az érvényes rendelet szerint a tantestület tagjaitól elvárnak, például azt, hogy a tantestület tagja főállású dolgozó legyen. Mindez persze a távolabbi jövőben elképzelhető, hiszen egyes vidéki tanárképző főiskolákon — így Kecskeméten, Nagykőrösön, Kaposvárott — egyszakos, illetve két-három szakos tanárképzés keretében hitoktatókat is képeznek majd. Ők nyilván, főállásúként, majdan tagjai kívánnak lenni a tantestületeknek. Ugyanakkor ma is fontosnak tartjuk, hogy a hitoktató a gyermekek érdekében valamiképp részt vegyen a tantestület munkájában — mondta Lukács Miklós. Az egyházak képviselőivel úgy ítéltük meg, hogy ne az iskolák, hanem az egyházak szervezzék meg a hitoktatást — folytatta az államtitkár. Ez nem azt jelentené, hogy nem lehet beiratkozni az iskolában, hanem arról van szó, hogy az egyházak döntenek a hitoktatók személyéről és a tananyagról, valamint ők ellenőrzik az oktatás folyamatát. Az egyház tehát úgy is megszervezheti az oktatást, hogy felkéri az iskolát: gyűjtse össze, kik kívánnak hittanra járni. Azt, hogy az iskolai bizonyítványba kerüljön-e a hittanon való részvétel, vagy sem, a megbeszélésen megjelentek nem tartották fontos kérdésnek. Mégis, nehogy úgy tűnjék, bármi módon át kívánjuk hágni a vallás- és lelkiismereti szabadságról szóló törvényt, úgy döntöttünk: amennyiben igényli, az egyház adjon ki bizonyítványt — hangsúlyozta az államtitkár.