Pesti Hírlap, 1990. október (1. évfolyam, 143-169. szám)

1990-10-08 / 149. szám

LÉLEKTŐL LÉLEKIG A TEST, A LÉLEK ÉS A RÁK RISKÓ ÁGNES ~ A betegségek általában sokféle ok következté­ben alakulnak ki, de az bi­zonyos, hogy a test és a lé­lek közötti harmónia fel­bomlása ebben a folyamat­ban jelentős szerepet ját­szik. Ma már ott tartunk, hogy objektív vizsgálati ta­pasztalatok alapján ki tud­juk mutatni, milyen sze­mélyiségtényezők játsz­hatnak szerepet például a daganatos betegségek ki­alakulásában, sőt a lefolyá­sában is. A pszichoonkológia (a daganatos betegségek lelki vonatkozásaival foglalkozó tudományág) területén dolgozó szakemberek évek óta foglalkoznak a rákos betegek lelki támogatásá­val, pszichoterápiájával annak érdekében is, hogy a betegek lelki erőforrásaik mozgósításával minél job­ban le tudják küzdeni — az előítéletekkel is súlyosbí­tott — kór ártalmas testi és lelki hatásait. Az ez évi hamburgi on­kológiai világkongresszu­son elhangzott egyik lélek­tani előadás jól érzékelteti az utóbbi években lezajlott kedvező változást: az „együttérző megfigyelő” szerepéből egyre inkább az „együttérző cselekvő” helyzetébe sikerült átke­rülnie a pszichoonkológia területén dolgozóknak. A rákbetegség kezelése még nem megoldott, de a beteg­ségmegállapító és a terápi­ás munka fejlődésével ma már általában nem heveny, hanem krónikus betegség­nek tekinthető. A tapaszta­latok alapján a daganatos betegségek jelentkezését megelőzően az adott egyén számára érzelmileg feldol­­gozhatatlannak bizonyult „életesemények” is bekö­vetkeztek. Leggyakrabban valamelyik közeli hozzá­tartozó ápolásáról, elvesz­téséről, vagy megoldatlan házassági, esetleg súlyos munkahelyi konfliktusról, stresszhelyzetekről szá­molnak be a betegek. Ezek az események általában fo­kozott és elhúzódó szoron­gással, krónikus depresz­­szív hangulattal járnak a potenciális betegeknél. Ezek az események so­kunkkal megtörténhet­nek, de abban különbözőek vagyunk, hogy hogyan tu­dunk megbirkózni egy hir­telen, vagy elhúzódó krí­zishelyzettel, vagy súlyos veszteséggel. Az, hogy lelki elhárító működéseink mi­lyen mértékben érettek és változatosak, személyisé­günk stabilitásától függ­nek. Az érett személyiségű felnőtt általában képes a hatékony küzdelemre a krónikus betegségekkel szemben is. A személyte­lenné, betegségközpontú­vá váló orvoslás megváltoz­tatásával, a fokozatosan és egyéni módon felvilágosí­tott, így aktívabbá vált be­teg és családjának együtt­működésével, szakmailag és érzelmileg érett gyógyí­tó személyzettel sokat te­hetünk a daganatos bete­gek gyógyulásáért, életben maradásért. I. évfolyam 149. szám KULTÚRA Pesti­ Hírlap JOHN WATERS KÜLÖNÖS, KEGYETLEN VILÁGA LAKKOZATLAN POLIÉSZTER PÓSA ZOLTÁN A Hitlert alakító Chaplin, mint a Dik­­tátor főszereplője 1940-ben még luftballonként játszadozik a földdel. Napjainkban diktátorok köszönnek le, kivégzik, házi őrizetben tartják, fe­lelősségre vonják őket, s váratlanul újak kezdik el áldatlan működésüket. De most már azt sem tudjuk, hogy ki (vagy mi) a luftballon, ki játszik mivel és kivel. Gárdonyi Géza A komédiás disznó című meséjében szerepel egy zseniális malacartista, ki a földön orr­­csúcstáncot tud járni. A mai tudós disznók talán arra is képesek, hogy turcsi szaglószervükön táncoltassák a földet. Az 1944-ben született John Wa­ters életművének abszurdoid darabjai­ban (Rózsaszín Flamingók, Poliészter) azt is el tudja velünk hitetni, hogy a disznó a földgolyóbis, a világminden­ség, az univerzum é­s a fordítottját is, ami lényegében ugyanaz. A Poliészter­ben még él, csúcsformában van a világ legpazarabb nőimitátora, Divine, s az a szerep vár reá, hogy eljátsszon egy al­koholista, kocaszerűen túlsúlyos nőt — egyben a film legpozitívabb hős(nő)jét... aki olykor meg tud hódíta­ni Gary Coopernél is garycooperebb charmour-öket. Aki iszonyatos hájtö­megével, esendőségével , lehengerlő, elképesztő, szóval Divine. Waters zse­niális játékosságával bizonyítja: a mű­vész az egyetlen ember, aki el tud iga­zodni a képtelen világban. Pontosab­ban: alkot az abszurdnál is abszurdab­bat — de ezt a hiperabszurd világot nem csak hogy vezérli, de uralja is a te­remtő képzeleterejével. S mindezt úgy, hogy szeretetre méltóvá is teszi a kirö­högött mindenséget. Másik két Magyarországon látható, újabb filmjében (Hajlakk, Cry-Baby) az underground mágus, a vérfagyasztó nyelvöltögetés, a gyilkos abszurditás mestere hangnemet módosít. Elkezd egy fából vaskarika fogalmazással él­ve: vérdúsabb szürrealista tónust. A nyakatekert ötletek bohókásabbak, a nyelvöltögetés ezúttal még harsá­nyabb kacajt vált ki, a vérbő asszociá­ciók humorának intenzitása nem csökken, de még megbocsátóbb, szere­tetteljessebbé szelídül. S ez bizony ki­­teljesedés. A metafizikusan abszurd gondolatiságra ráadásul a sztoriknak erős és közvetlen társadalomkritikai akusztikája is támad. A Hajlakk 1962-be, Baltimore-ba vezérel bennünket a Waters és Divine szülővárosába. Őrültebbnél őrültebb, lakkozottabbnál lakkozottabb frizura­költemények és förmedvények vonul­nak végig az utcán. A végletek földje ez. Lumpen elemek kivételével már mindenki elért közép- és kelet-európai mérce szerint egyfajta pazar életszin­­tet. Ugyanakkor a klasszikus gyarma­tosítás korából maradt rekvizítum­­ként dühöng a faji diszkrimináció. Az emberek a jóléttől nem lesznek job­bak! Tehetséges fiatalok csoporja — élükön a fehér bőrű, kövér, ám zseniá­lis tini táncosnővel (Ricki Lake) kihar­colják a gyakorlati egyenjogúságot a négerek számára — legalább a klubok szférájában, a táncparketten. Divine ezúttal a hősnő elefántbaby méretű édesanyukáját játssza káprázatosan. A show és a musicalszerű elemek is erősítik az érzésünket, hogy a Haj­­lakk-Hairspray egy kicsit­ a Hair szür­­realizált persziflázsa. A Cry-Baby pe­dig a modernizált Rómeó és Júlia-mu­­sical, a West Syde Story tovább csa­vart, kiteljesített variációja. A squa­­re-k és a drape-k a két öltözékben, mentalitásban eltérő teenagercsoport engesztelhetetlen harcait látjuk 1951-ben (szintén Baltimore-ban). Az ab­szolút győztes: az intenzitás, a két vé­gén égetett gyertyalétezés szimbólu­ma és hordozója: a rock. A lázadó drepe fiút, aki beleszeret a konformista square lányba Johnny Depp, a tinik kedvelt sztárja alakítja. A nagy nőimi­­tátor, a jóbarát Divine 1988. március 6- án, 42 évesen meghalt. Depp teljesítet­te Waters maximalista elvárásait, megjelent nála egyszerre a dolgok szí­ne és fonákja, így elhisszük nekik azt is, hogy az őrült száguldás, a beat élet­vitel a mindent elpusztító idő elleni küzdelem egyetlen esélye. De azt is, hogy a túlfokozott életvitel igazi szim­bóluma a halál angyala. A film egy­szerre drape és square. John Waters talán csöndesebb , ám letisztultabb, egyértelműen humánus értékrendet képviselő szintéziserejű műveket te­remtett „legutóbb” is. „Forró kukorica...” 1990. október 8., hétfő A DIVAT VILÁGA — A VILÁG DIVATJA _________________NICHL ANDREA_________________ N­em múlhat el anélkül egy tavasz, nyár, ősz vagy tél sem, hogy a világ nagy divatdiktá­torai már ne a következő év öltözködési stílu­sát komponálnák. Megcsodálhatjuk a francia szalonok ruhakölteményeit, é s nem kevésbé manökenjeiket — de eszünkbe sem jutna hó­bortosabb, esetenként egészen megdöbbentő alkotásaikat hordani. Ragaszkodunk saját szo­kásainkhoz, de azért néha — ha pénztárcánk is engedné — kitörnénk ebből az egyhangú, meg­szokott rendből. Ilyenkor elszabadul a pokol —­ és a fantázia — s főként a nők eszeveszett vá­sárlásba kezdenek, „milliókat” hagynak fod­rásznál, kozmetikusnál. Felvásárolják a leg­­extrémebb textíliákat, de legtöbbször a kivite­lezésre már nem marad idő, energia vagy pénz. Aki viszont ezzel foglalkozik, annak ideje, energiája csak erre van. A különböző bemuta­tókon pedig a közönség is megnézheti, hogy mindehhez mennyi fantázia és ötlet társult. Itthon is gyakoriak, leginkább évszakváltások előtt a divatbemutatók, divatshow-k. Aki pén­teken este a Petőfi Csarnokban járt, láthatott ilyet. Főként magyar és osztrák tervezők kre­ációit mutatták be nagy sikerrel. Hölgyek, lehet újabb anyagokat vásárolni, s az új ruha szilveszterig még el is készülhet. FOTÓK: TOROCZKAY CSABA MAGYAR VIDEOSIKER HÁGÁBAN J­elentős magyar siker született a napokban Hágában megrendezett IX. World Wilde Videofesztiválon. A világ videofilmterméséből kiválogatott 86 mű közül a fődíjat a Magyar Televízió Fiatal Művészek Stúdiója és a Balázs Béla Stúdió koprodukciójában készült Apa és három fiú című al­kotása nyerte el, Forgács Péter rendezésében. A siker érté­két mi sem bizonyítja jobban, mint hogy tavaly ezt az elis­merést a filmművészet egyik élő klasszikusa, Jean-Luc Go­dard érdemelte ki.(MTI) A Pesti­­ Hírlap TÖRTÉNELEM E 50 Pesti Hírlap 1940. október 8. (A német Párizs) Az is a „német Párizs­hoz” tartozik, hogy magán­gépkocsit csak egészen rit­kán, elvétve lehet látni. Mindenütt az acélszürke színű ka­tonai autók nyargalnak, köztük behemót autóbuszok meg­rakva katonákkal, vagy járművek, amelyek ablakain pecsé­tes papírok jelzik, hogy milyen cél szolgálatába állították őket. Kettes,hármas sorokban hömpölyög ez az egyszínű gépkocsikaraván, ahol azelőtt a Champs Elysees fái alatt nyolchengeres, fényűző versenykocsik korzóztak, most ezek az egyszínű kettős rendekbe fejlődött katonai jármű­vek robognak tova. 100 Pesti Hírlap (Mun­ 1890. október 8. bácsy jó tanácsa) Endrey Sándor nagyvá­radi születésű fiatal festő, aki cím-, és arcképfestéssel tengeti a fővárosban életét, elvitte néhány festményét Munkácsy Mihályhoz, aki őt igen barátságosan fogadta, és elismerően nyilatkozott műveiről. Önnek — úgymond — van tehetsége. Volt idő, mikor magam is cipőért, ruháért festettem céget, arcképet és nem bántam meg soha. A dél­­előttjeit fordítsa ily munkára, délután pedig csináljon kom­pozíciókat. Legelső kompozícióját pedig küldje el hozzám Párizsba, majd megbírálom, s esetleg intézkedni is fogok az ön érdekében. 149 Pesti Hírlap (A Pesti Hírlap első évfo­lyama hetente csak kétszer, szerdán és szombaton jelent meg.)

Next